Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, Magyarországon felosztó-kirovó nyugdíjrendszer van, ami azt jelenti, hogy a mindenkori aktívak befizetéséből történik a nyugdíjak kifizetése, ami nemcsak Magyarországon, hanem bizony-bizony Európa-szerte és világszerte komoly problémát jelent, hiszen egyre kevesebb az az aktív, akinek a járulékbefizetéseiből lehet finanszírozni a nyugdíjakat. Éppen ezért a mindenkori kormányoknak megvan a felelőssége, hogy hogyan kívánják megőrizni a nyugdíjak reálértékét, és ezért volt egy óriási hibás lépés, amikor a magánnyugdíjrendszert megszüntették, hiszen mégiscsak akkor két pilléren állt a nyugdíjrendszer, és a korábbi hírekkel ellentétben azért egyértelműen be­bizonyosodott, hogy ezek a magán­nyugdíj­pénz­tá­rak bizony-bizony nem lopták el az emberek pénzét, hiszen látjuk, hogy évről évre 5-7-8 százalékokat tudnak produkálni pluszban, és több millió forintos megtakarítást hoztak azoknak, akik még bent maradtak ebben a rendszerben.

Ahogy a képviselőtársam mondta, ezzel együtt a nyugdíj egy szerzett jog, nem jutalom, nem egyfajta kegy vagy bármiféle pluszjuttatás, éppen ezért teljesen méltánytalannak érezzük azt a 28 300 (sic!) forintos minimálnyugdíjat, amit évek óta a nyugdíjasok már kapnak. Éppen ezért mondjuk azt, hogy ezt az összeget legalább a duplájára kell emelni, hiszen azok az emberek, akik évekkel vagy évtizedekkel korábban nyugdíjba mentek, azt gondolom, felépítették ezt az országot, és nemcsak erkölcsi, hanem anyagi tiszteletet is megérdemelnek.

Még néhány percben szeretnék emlékeztetni néhány olyan pénzbeli szociális támogatásra, amely, ha nem is szorosan, de mégiscsak valamilyen szinten a nyugdíjrendszer részét képezi. Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy 2009 óta folyamatosan csökken a szociális juttatások mértéke a GDP-hez képest: amíg 2009-ben a GDP 22,4 százalékának megfelelő összeg fordítódott szociális ellátásokra, addig az azt követő években, majdnem fél évtizedben ez az összeg leapadt egészen 19 százalékra, ami egyértelműen az Orbán-kormány műve.

A szegénységi mutatókról csak egyetlen mondatot szeretnék mondani, hiszen arról a képviselőtársaim már beszéltek. Azt gondolom, nagyságrendekkel rosszabb a helyzet, mint a válság utáni években, 2010-ben ez tapasztalható volt Magyarországon, és a kormány a tavalyi év végén újabb tízmilliárdokat vont ki a szociális ellátásokból, és ez már látszódik a következő évi, előttünk lévő költségvetésben is.

2010 óta a kormány számtalan hátrányos intézkedést hozott a szegények ellen a különféle segélyek megszüntetésével, a különböző pénzbeli ellátások megnyirbálásával, sőt egészen addig eljutottak, hogy magát a létminimum számítását is beszüntették, csak hogy ne lehessen kimutatni, hogy mégis mennyi a szegény ember Magyarországon. A kormány több millió emberről lemondott, és ez az önök történelmi felelőssége lesz, hogy a magyar társadalom ilyen komoly mértékben elszegényedett.

A kormány megszüntette a lakásfenntartási támogatást 2015-ben. Mindenhol az tapasztalható, hogy egy központosítási folyamat indult el az Orbán-kormány részéről, egyedül a szociális ellátások területén nem láttuk ezt, ott egyfajta decentralizációs folyamat zajlott le. 2015. április 1-jétől azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok pénzbeli szociális ellátást megszüntettek, és ennek a feladatnak a megoldását egész egyszerűen rábízták az önkormányzatokra. Nem is lenne ezzel baj, ha az önkormányzatoknak erre lenne pénze, de azért azt is pontosan tudjuk, hogy a települések 90 százaléka ezen pénzbeli forrásokkal nem tud sajnos rendelkezni, hiszen a települések örülnek annak, ha éppen elegendő pénzük van arra, hogy a saját működésüket tudják biztosítani.

Megszüntették tehát a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési támogatást is, több tízmilliárd forintot vontak ki az elmúlt években a segélyezési rendszerből, amivel még tovább fokozták a szegénységet és a szegénységben élők közműtartozásait.

Az elmúlt években egy forinttal nem emelték a közgyógyellátás mértékét, sőt 2015-ben megszüntették a méltányossági alapon megállapítható típusát a közgyógyellátásnak. Ez is annak a csokornak volt a része, amiről az előbb beszéltem, hogy 2015-ben óriási változtatást hajtottak végre a pénzbeli szociális ellátórendszeren belül. Ezt mindössze nagyjából csak azzal tudták kompenzálni, hogy évente egy nagyon kicsit emelték a közgyógyellátás mértékét, de ennek számottevő hatása a jövő évi költségvetésben nem látszódik.

Az elmúlt években kismértékben emelték ugyan az ápolási díj alapösszegét, de még mindig köszönőviszonyban sincs azzal, amit az idős beteg emberek hozzátartozóinak, az ápoló családtagoknak kellene megkapniuk, hiszen a támogatás összege még a minimálbér nettó összegét sem éri el, miközben ezek az emberek 24 órában végzik ezt a munkát, amivel egyébként, azt gondolom, az állam terheit csökkentik.

Még egy ellátásról, az időskorúak járadékáról néhány szót. Az időskorúak járadéka, ellátása azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek jár, akiknek nincs jövedelmük vagy az nem éri el a meghatározott jövedelemhatárt. Jövőre ez a küszöb 5 százalékkal emelkedik ugyan, azonban az ellátás mértékét itt is lényegesen emelni kellene, mert mint sok más szociális támogatás, ez is hatalmas értékvesztésen ment át az elmúlt években, pusztán a nyugdíjminimum már említett befagyasztása miatt is.

(20.10)

Elfogadhatatlan tehát, hogy a kormány semmit nem tesz a szegénységben élő emberekért, köztük azokért az idősekért, akiknek alacsony jövedelmük miatt mindennapi megélhetési gondjaik vannak. Azt gondoljuk, hogy 2018-ban, amikor kormányra fogunk kerülni, be fogjuk vezetni a megélhetési minimumot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)