Készült: 2024.03.29.01:05:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

46. ülésnap (2010.11.15.), 201. felszólalás
Felszólaló Scheiring Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:56


Felszólalások:  Előző  201  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim! A Lehet Más a Politika első költségvetési vitájára készülve a szokásosnál is jobban éreztük a képviselői megbízatással járó felelősséget. Az elmúlt két évtized parlamenti hagyományai alapján a büdzsé tervezett vitája jellemzően a politikai szekértábor mentalitás díszszemléje volt. Ez egy rossz beidegződés, amivel szakítanunk kell. Elemzésünk során ennek megfelelően nem mondtunk nemet egyetlen olyan javaslatra sem, amely nem ment szembe az általunk vallott alapértékekkel. A dolgot, őt magát néztük.

E bevezető mondatokból akár az is következhetne, hogy a Fidesz-KDNP-kormány törekvései sokaságával kellene azonosulnunk. Még sincs így. A forradalmi retorikába burkolt kormánykommunikációval szemben úgy látjuk, hogy a javaslat nem szakít az elmúlt húsz év rossz beidegződéseivel. Nem valamifajta forradalom, hanem sokkal inkább a helyben állás, a toporgás költségvetésével állunk szemben. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes tisztázni, hogy mi az a helyzet, amire a költségvetésnek megoldást kell találnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közös problémáinkból kell kiindulnunk. Magyarországon ma tragikusan kevés embernek van munkája. Ezzel szemben felháborítóak az egyenlőtlenségek és a jövedelemkülönbségek. Közben még mindig erőtlen a gazdaság növekedése. Végletesen kettészakadt a gazdaság, és közben egymást érik az ökológiai katasztrófák, míg az állam nem képes ezekre a problémákra hatékonyan reagálni, hisz hosszú évek során át legyengítették, átpolitizálták és a mutyik hálójába szőtték politikusaink.

Ezek azok a problémák, amelyekre a költségvetésnek a maga számaival valamit mondania kellene. Sajnos, a szép szavak ellenére a költségvetés számaiból kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a kormánynak nincs válasza ezekre a mindannyiunkat érintő kérdésekre. Az elmúlt húsz év politikája érhető tetten a felelőtlenségben, a fenntarthatatlanságban, abban, hogy az új kormány is lemond a rendszerváltás veszteseiről, és tovább fokozza a már eddig is tűrhetetlen egyenlőtlenségeket, abban, hogy tovább halad lefelé a nemzetközi adóversenyben, és folytatja az állam lebontását.

Lássuk a részleteket, először is a makropályát! A költségvetés makroszintű terveivel kapcsolatban a legfontosabb bírálatunk az, hogy értékelhetetlenül keveset tesz a munkahelyteremtésért, sőt sok esetben éppen a munkahelyek leépítéséhez járul hozzá, elsődlegesen a közösségi szolgáltatások területén. E tekintetben egyenes ági örököse az elmúlt évek gazdaságpolitikájának.

Milyen tények utalnak erre a költségvetésben? Attól, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány két kézzel vágja a pénzt a leggazdagabb magánszemélyekhez és a legnagyobb vállalkozásokhoz, nem mellesleg pedig tízmilliárdos futballstadionokhoz, érdemi munkahelyteremtés nem várható. A Költségvetési Tanács szerint évi 15 ezer munkahely jöhet létre maximum, amiből egyértelmű, különösebb számítás nélkül is látszik, hogy nem lesz tíz év alatt egymillió új munkahely. Az egymillió új munkahely időarányos teljesítéséhez önöknek a jövő évi teljesítményüket meg kellene hétszerezniük! Nem vonom kétségbe az önök emberfeletti képességeit, de azért ennek ellenére figyelmükbe ajánlanám, hogy a munkahelyteremtésnek lenne egy sokkal hatékonyabb eszköze, az, amit az LMP is javasolt az 5 százalékpontos járulékcsökkentés formájában. Ehelyett önök, tisztelt kormánypárti képviselők, éppenséggel emelik a járulékszintet, de azt sem nyíltan felvállalva, hanem suttyomban.

Munkahelyek hiányában egyszerű vágyálom, hogy pusztán a gazdasági növekedésből betömhető lesz 2012-től a költségvetésen ütött sok száz milliárdos lyuk. A kirajzolódó tendencia tehát egyértelmű: továbbra is marad a súlyos munkanélküliség, maradnak az igazságtalan adóreform után hátrahagyott és vészjóslóan ketyegő időzített bombák, marad a felelőtlen, jövőtlen költségvetési politika.

De a munkahelyteremtésen túl nem léphetünk előre akkor sem, ha nem számoljuk föl az államot bénító mutyivilágot, ha nem teszünk rendet az állami gazdálkodásban. Az emberek azt várták, hogy az álbaloldali kormányok korrupciós ügyeivel kampányoló Fidesz új politikát honosít meg kormányon. És itt engedjenek meg egy kitérőt, mert MSZP-s, szocialista képviselőtársaim felszólalásait fura volt hallgatni, miután jómagam is mozgalomszervezőként tüntettem a társadalombiztosítás, az egészségügy privatizációja ellen, ezek után mindenesetre furcsa önöket az igazságosság szószólóiként hallani ebben a házban. (Taps az LMP soraiban.)

Sajnos, ezen a területen is csalódnunk kellett az új kormányban is. Tovább megyünk lefelé azon a lejtőn, amin az elmúlt 20 évben egyre lejjebb vittek bennünket a politikusok. Lassan ott tartunk, hogy cikkek százai emlékeznek meg a költségvetési trükkök újabb százairól, amelyeket az Orbán-kormány már bevezetett vagy bejelentett. Egyetlen példát idéznék a Figyelő című gazdasági hetilapból: trükkök, ideiglenes intézkedések születnek, amelyek ideig-óráig, sőt akár 2-3 évig is elfedhetik a strukturális gondokat. Mintha fenntartható államháztartásunk lenne, pedig dehogyis. Ez ugyanaz, az állampolgárokat gyereknek tartó tempó, ami korábban is jellemző volt a költségvetési politikára. A kétes alkotmányos értékű nyugdíjeinstandok, a parlamenti vita után suttyomban becsempészett járulékemelések, a hátsó táblákban apró betűkkel állandósított különadók mind-mind olyan aknák, amelyek nem most, hanem néhány év múlva robbannak fel majd a költségvetésben.

Abban reménykedtünk, hogy az Orbán-kormány megtanulta a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok leckéjét: a költségvetési trükkök csak néhány pillanatnyi megnyugvást okozhatnak kifőzőiknek. Ha túl sokáig tartják a tűzön, odakozmál a finom étek, és utána éveken át sikálhatjuk a nyomait. A költségvetés, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, oda fog kozmálni!

A Költségvetési Tanács világosan fogalmazott: a 2011 utáni időszakban a hiány gyors és jelentős növekedése várható. Nem csoda, hogy sajnos belengették, hogy a dübörgő fülkeforradalom következő áldozata éppen a Költségvetési Tanács lehet. Trükköznek, amikor azt látjuk a költségvetésben, hogy az előző kormány által nagyon helyesen beállított 150 milliárd forintos stabilitási tartalék szőrén-szálán eltűnt. Ugyanígy trükköznek a magán-nyugdíjpénztári vagyonok felélésével is. Az einstand nyomán keletkező bő 500 milliárdos bevétel valójában nem növeli a mozgásteret, hisz ezt később a kormány ígéretei szerint, ha kicsit is ragaszkodni szeretnének a jogállamisághoz, ugyanazon jogosultak számára fizetnék ki. Napi kiadásra herdálják el hosszú évek megtakarításait.

Nincsenek tehát munkahelyek, van helyette fölpörgetett luxusfogyasztás, vannak új költségvetési lyukak, és ezek eltüntetésére trükkök százai és rövid távú túlélés. Ez a lesújtó makrokép. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt módosítók százait lesz kénytelen beadni az ellenzék, kezelendő a költségvetésben elrejtett trükkök százait.

De lássuk ezután az adórendszert! A folytonosság az elmúlt 20 év felelőtlenségével egyértelműen tetten érhető a költségvetés bevételi oldalán is. A kormány a magán-nyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra történő einstandolásán felül megkezdi a felhalmozott megtakarítások felélését is. A magán-nyugdíjpénztári vagyok elkobzásának, valamint a legalább ennyire megkérdőjelezhető szektorális adóknak egyetlen szakmailag megalapozott hasznosítása a nagy társadalmi ellátórendszerek újjáépítése lehetne. A társasági adó és az szja reformja, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr forradalmi újításként tálalt, amit a keleti szél befogásaként értelmezett, az nem más, mint a lefelé tartó adóversenyben egy újabb fordulat a mélybe. Ennek az adóversenynek a tétje, hogy a tőkét egyre alacsonyabb adókkal csábítsák magukhoz a kiszolgáltatott kelet-európai államok.

Az adóverseny végén jön az, amit Matolcsy György alacsony adóterhelésnek és alacsony újraelosztásnak nevezett, miközben repedezett a plafon, mert ennek legitimálására a New Dealre hivatkozott. Magyarul, a tőke mindenféle korlátozás nélkül vigadhat a leépült közszolgáltatások romjain, a kivéreztetett, szerkezetileg megreformált egészségügy, oktatás, kultúra és szociális rendszer csökevényein. Semmi forradalmi vagy meglepő nincsen ebben, tisztelt képviselőtársaim, ez a felelőtlen és szolidaritásellenes elmúlt 20 év egyenes és következetes folytatása. Az egykulcsos szja arra utal, hogy a kormány számára nem cél a társadalmi szolidaritás fenntartása. Matolcsy György sajnos megint félrebeszélt - hogy szándékosan vagy tudatlanságból, ezt csak ő maga tudhatja -, a költségvetésnek ugyanis semmi köze nincsen az általa felvázolt amerikai New Deal-modellhez.

(21.10)

1935-ben Roosevelt elnök a gazdasági megújulás érdekében ugyanis - hangsúlyoznám: a vagyonosok megadóztatásával - progresszív jövedelemadóval az alacsony keresetűek fogyasztását serkentette, és így teremtett munkahelyeket. (Taps az LMP soraiban.) A kormány lépéssorozata ennek szöges ellentéte. A vagyonosok jutalmazásától vár új munkahelyeket, pedig ebből csak luxusfogyasztás lesz. Aki a New Deal magyar megfelelőjét keresi, az jobban teszi, ha Matolcsy György kínos szólamai helyett az LMP programját üti fel. (Derültség.) Már 2009-ben bemutattuk zöldélénkítés című javaslatunkat, amely a New Deal szellemében állami beruházásokkal ugrana egyet a fenntarthatóság és a munkahelyteremtés felé.

Hasonló verbális salto mortalét hajtott végre Matolcsy György a költségvetéssel kapcsolatos napirend előtti felszólalásomra adott válaszában is. A kormány által benyújtott táblázatokból ugyanis egyértelműen kiviláglik: kevesebb pénz jut jövőre számos, már ma is kivéreztetett területre. Reálértéken kevesebb pénzt kap az egészségügy. Az egészségügy költségvetése 22 milliárddal elmarad attól, amennyi a szinten tartáshoz kellene. De kevesebb pénz jut szociális juttatásokra, ráadásul ahhoz még számolni sem kell: nemcsak reálértéken, de nominálisan is drasztikusan, több mint 500 milliárd forinttal csökkenni fognak jövőre. Ráadásul a kormány egy vastag gallyat is tesz az államgépezet küllői közé masszív leépítésekkel. Egy olyan helyzetben, amikor például a környezetvédelmi felügyeleti szervek már amúgy is ki vannak véreztetve, az LMP ezt súlyos felelőtlenségnek tartja. Mindez megspékelve az indoklás nélküli elbocsátásokkal, a szakmailag alkalmatlan pártkáderek hatalomátvételével a közszféra teljes szétzilálásának képe rajzolódik ki.

Munkahelyteremtés helyett tehát leépítés, felelősség helyett tehát időzített bombák, tiszta beszéd helyett trükkök százai, arányosság helyett a társadalom kettészakítása, az egészségügy, az oktatás, a civil szféra, a kultúra, a szociális juttatások leépítése. Mindebben a kormány hű folytatója az elmúlt húsz év bukott politikájának. Így foglalható össze az önök 2011-es költségvetése, a toporgás költségvetése.

Az, hogy az Orbán-kormány költségvetése összességében semmi forradalmit nem tartalmaz az elmúlt nyolc vagy akár húsz évhez képest, természetesen nem jelenti azt, hogy semmilyen tekintetben nem lehet egyetérteni vele. Örülünk, hogy a kormány belátta, hogy nem zálogosíthatjuk el tovább a jövendő generációkat az államadósság további felhalmozásával. Az LMP támogatja, hogy jövőre a hiány ne haladja meg a GDP 3 százalékát. Egyedüli ellenzéki pártként az LMP világos és koherens alternatívát állított a kormány adó- és költségvetési javaslataival szembe, amely a fenntarthatóság és a szolidaritás kulcsszavai köré épül. Az LMP-nek a kormánnyal szemben van terve és kivitelezhető terve a munkahelyteremtésre, az oktatás és az egészségügy megerősítésére, a zöldfordulatra a költségvetési hiány növelése és a jövendő generációk eladósítása nélkül.

Arra kérjük kormánypárti képviselőtársainkat, fogadják meg javaslatainkat. Lépjük meg az 5 százalékos járulékcsökkentést! Vezessünk be forradalmi, szolidáris adórendszert, a vastag pénztárcájúaknak az adóbevallása is legyen vastag! Ne hagyjuk, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek kivéreztetése miatt újabb Kolontárok fordulhassanak elő! Ne lehetetlenítsük el a civileket, ne hagyjuk, hogy az oktatás és az egészségügy továbbra is az erkölcsi és az anyagi megvetés áldozatai legyenek!

Amikor tehát megfogalmaztuk alternatív költségvetési javaslatainkat a toporgás, a társadalmi egyenlőtlenségek és a leépítés költségvetésével szemben, akkor egyértelmű és világos elveket követtünk. Gazdaságpolitikai módosító javaslatainkban a munkahelyek leépítése helyett a foglalkoztatás hatékonyabb ösztönzésére és a gazdasági erőkülönbségek erőteljesebb kiegyenlítésére törekszünk. Fenntarthatósági javaslatainkban a jövő felélése helyett a természeti erőforrások és a vidéki élet minőségének védelmét tartjuk szem előtt.

Társadalompolitikai módosító indítványaink pedig a gondoskodás és a szolidaritás céljait állítják szembe a kormány szolidaritást romboló költségvetésével. Ezen a ponton szeretném Kaufer Virág képviselőtársamat megkérni, hogy ismertesse a társadalompolitikai elképzeléseinket. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  201  Következő    Ülésnap adatai