Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Barátaim! Politikai tevékenységünk célját, értelmét az életminőség, a társadalmi minőség folyamatos javítása adja. A cél kitűzésében nem lehet vita a különböző pártok között. Abban azonban, hogy ki mit ért élet és minőség alatt, már jelentős az eltérés, és jelentős abban is, hogy kire, illetve kikre vonatkoztatják a társadalom fogalmát, hogy van-e a társadalomban olyan személy vagy olyan csoport, amelyet egy politikai párt kirekeszt, kizár, vagy szándékosan nem vesz róla tudomást. Strasbourg ma számunkra nemcsak a jog fővárosa.

A mai vitanap is erről szól, a társadalom állapotáról, milyen tennivalók és sürgős intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a jelen káros folyamatait megfordítsuk, hogyan érhetjük el azt, hogy a mindennapok embere, az állampolgár saját bőrén végre ne csak az állam pénztárcákban turkáló kezét, hanem a növekedés által lehetővé vált jólét eredményeit is érezze.

Kétségkívül, a rendszerváltozást követő gazdasági átalakulás, a nemzeti jövedelem jelentős csökkenése, a munkahelyek százezreinek elvesztése egyszerre szakadt a magyar emberre, a jóléti rendszerek működésére fordítható eszközök csökkenésével.

De tudomásul kell venni, hogy ez bármily közel is van, ez történelem. Az elmúlt három év az elszalasztott lehetőségek és különösen a haszon évei voltak. A kormánynak lett volna lehetősége és eszköze a múlt folyamatos ostorozása helyett egy összefüggő, új társadalompolitika kidolgozására, megfogalmazására. Ez azonban, kedves képviselő asszony, elmaradt.

Ma a magyar társadalom nagy része az európai létminimum alatt él. A mai társadalom minőségéről és tagjainak helyzetéről általánosságban, egy szóval azt mondhatjuk: lesújtó. Szegmentált, szétaprózódott, egymással szembeállított rétegek alkotják a ma magyar társadalmát. S akkor még nem is szóltunk a társadalmi életképes struktúrákból végérvényesen kizáródó emberekről, akiknek tragikus helyzetét az utóbbi években növekvő mértékben az utcákon, az aluljárókban láthatjuk, sokszor brutális módon.

Mindezekből sürgetően következik, hogy a Magyar Szocialista Párt szerint szociális fordulatra van szükség, olyan társadalompolitikára, amely a társadalom széles rétegei számára megteremti a gazdasági-politikai biztonságot, lehetővé teszi a társadalmi mobilitást, az integrációt, és biztosítja a szolidaritást, a társadalmi összefogást. A Magyar Szocialista Párt olyan jövőt kíván megvalósítani, amelyben a szegénységért a gazdagság nem felelős, de a társadalmi jólétért a gazdasági fejlődés tehet.

Ma történelmileg páratlan lehetőség előtt állunk. Egyrészt: az emberi kitartás és akarat eredményezte szabadság megalapozza az önmagunkba vetett bizalomra épülő jövőt; másrészt: a mély gyötrelmek árán alakuló, és elismerten az előző ciklusban megalapozott gazdasági prosperitás, tisztelt miniszter úr, olyan feltételeket teremt, amelynek hasznát nem a társadalom egésze fejlődésére, s ezen belül a kohézió erősítésére, a szolidaritás megteremtésére fordítani: bűn.

Szenved a társadalom igazságérzete attól, hogy az áldozatot hozók maradnak ki ma is a sokat emlegetett fejlődés lehetőségeiből. De, tisztelt képviselőtársaim, a sokat emlegetett európai csatlakozás történelmünk folyamán először nyújt olyan szellemi, kulturális és gazdasági eszközöket is a társadalmi felzárkóztatáshoz, amelynek elérése nem igényli identitásunk, szuverenitásunk feladását. Olyan többletérték jelenik meg lehetőségeink között, amelyet kizárólag akkor tudunk igénybe venni, ha magunkévá tesszük a szociális Európa eszméit és gyakorlatát.

Roppant nagy a politika felelőssége abban, hogy elősegíti-e a társadalom különböző egyénei és csoportjai között az összetartozás igényét, hogy erősíti-e az egy nemzethez tartozás kirekesztésmentes tudatát. Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy könnyű ember és polgár között különbséget tenni, kedvezményezni csoportoknak, kedveiben járni a választási szempontból fontos rétegeknek, helyi társadalmaknak. A növekvő jövedelemkülönbségek mellett magára lehet hagyni a társadalom alsó harmadát, kistelepülések vagy városok perifériáin élőket.

A statisztikák azt bizonyítják - és ezt nem lehet semmifajta számokkal történő, részletes bűvészkedéssel elfedni -, hogy a nemzeti jövedelem növekedéséhez képest most is csökken a jóléti kiadások aránya. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Nő az emberek magára maradottságának érzete. Az a felfogás, hogy az ember kizárólag saját maga felelős kialakult élethelyzetéért, a társadalmi csoportok összetartozása helyett a szembefordulást eredményezi. És ami a legrosszabb: a legnehezebb körülmények között élőkkel, a szegényekkel szembeni ellenérzést növeli. Az így kialakuló engedetlenség - mint azt több más országban már megtapasztaltuk - a jóléti állam szándékától a büntető állam felé fordul, és csökkenti a jogállamiságot, a demokráciát, végső soron a politikai szélsőségek malmára hajtja a vizet.

Ha a magyar emberek fantasztikus alkalmazkodó- és megújulóképességét nem a kohézió, az összefogás, a kölcsönös felelősség felé tereljük, akkor a magyar társadalom szinte egyetlen kiaknázatlan energiáját veszejtjük el. Az európai csatlakozás időszakában ez az az érték, amely eszközei tekintetében is egyenrangúvá teheti nemzetünket az Európai Közösséggel.

A társadalmi kohézió, az életminőség javítása érdekében megfogalmazott jövőképünk a jólét, a méltóság, az igazságosság és a harmónia négy pillérén nyugszik.

Az első: a jóléti rendszer továbbfejlesztésével mind a szociális szolgáltatás, mind a pénzbeni ellátás rendszerét szélesebb körben ki kell terjeszteni. A gazdaság lehetővé teszi, hogy az adó- és járulékpolitika területén könnyítések és kedvezmények legyenek bevezethetők. A foglalkoztatás területén a Szociális Chartában megfogalmazott teljes foglalkoztatás irányába haladjunk. Biztosítsuk a munkaadó és a munkavállaló közötti rendszer megjavítását.

A második: az emberi élet méltósága. Ennek lényege: a személyek szuverenitásának megteremtése, elismerése, a diszkriminációmentes élet feltételeinek kialakítása, ahol csökkennek a jövedelmi és kulturális egyenlőtlenségek, ahol általános társadalmi magatartássá válik az etnikai, a nemi, a vallási diszkrimináció elleni küzdelem, a társadalom perifériájára szorulás, a hajléktalanság rémének közös érdekű felszámolása. Mindenkit egyenlő tisztelet illet.

A harmadik: biztosítani kell az emberek és a különböző társadalmi csoportok számára a szolgáltatásokhoz történő hozzájutást, hozzáférést. Az egészségügy, az oktatás széles körű demokratizációja, a költségvetés támogatásának jelentős növelése koncepciónk alapja. Tűrhetetlen, hogy mind e két szféra nemzeti jövedelmen belüli aránya 1990 óta csökken, és a '95-96-os éveket követően is tovább veszít értékéből, súlyából. A Fidesz kormánya a Bokros-csomag ostorozása mellett ugyanazt folytatja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na ne viccelj már!) De az igazságosság kategóriájához tartozik a lakástámogatási rendszer kiegyensúlyozása, a társadalombiztosítás és a családtámogatás rendszerének továbbfejlesztése. A rászorultság elvének újra érvényt kell szerezni.

A negyedik pillér: az életminőség fogalmának legmélyebb tartományába tarozik a harmónia kérdése, a társadalom és környezetének viszonya. Ha valahol, ezen a területen döbbenetes mélypontra jutottunk. Magyarország környezeti állapota, szennyezettsége, a települési infrastruktúra elmaradottsága, a tovább növekvő regionális fejlődési szakadék, a falvak vergődése az emberi életfeltételek kimagaslóan leggyengébb láncszemei. A magyar emberek életesélyeinek alacsony volta nagymértékben köszönhető a társadalmi környezet szennyezettségének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Barátaim! Politikai felelősségünk óriási a társadalmi összefogásban rejlő energiák mozgósításában, egy igazi szociális fordulat létrehozásában. Óriási a felelősségünk, hogy a gazdasági növekedés előnyei ne csak a közép- és felső rétegeket érjék el, hogy ne lassan, évenként ereszkedjék lefelé a jólét lehetősége - s mint tudjuk, soha nem érkezik le -, hanem a leglényegesebb kérdésekben - mint a munkaerőpiac kezelése, a szegénység problémájának megoldása - a lehetőségekkel összhangban cselekedjünk. Azt kell mondanom, a jelenlegi kormány ezt a lehetőséget nem ismerte föl, hatalompolitikai koncepciójának rendelte alá a magyar társadalmat.

A Magyar Szocialista Párt készen áll egy olyan charta kidolgozására, amely a társadalmi kohézióról szól, és biztosítja az életminőség rangos emelkedésének feltételeit. Egy ilyen charta kidolgozásának azonban alapfeltétele a demokratikus, széles körű párbeszéd a civil társadalommal. Ez ma hiányzik.

Nem utolsósorban szólni kell egy, a tárgykörben megkerülhetetlen kérdésről. A mai kormányzat példaképének tekintett európai konzervatív kormányok eléggé el nem ítélhető módon, de könnyen mondtak le a számukra választási szempontból nem fontos társadalmi alsó egyharmadról. E rétegeket az évszázadok folyamán kiépült és meggazdagodott települések önkormányzatai fel tudták karolni, tudták biztosítani azt a szociális intézményrendszert, amely e családok számára megélhetést, a gyermekek számára esélyegyenlőséget, az idősek és elhagyottak számára pedig támogatást jelentett.

(10.10)

Az elmúlt évtized magyarországi fejlődésének talán legkritikusabb eleme, hogy az önállósult települési önkormányzati rendszer magára hagyott, pénzügyi eszközeiben gyenge, ezáltal felelősségének teljesítésében korlátozott. Mindez azért tragikus, mert a már bevezetőben említett, a társadalmi felzárkózást szolgáló európai pénzügyi források is csak egy olyan rendszerben működtethetők hatékonyan, amelyben érvényesül a szubszidiaritás, azaz az a felelősségi rendszer, amely minden döntést oda rendel, ahol a legjobban, a leghatékonyabban a probléma megoldható. A legnagyobb veszélyt az újra-központosított magyar közigazgatásban az jelenti, hogy ellene mozog ennek az irányzatnak, a gyámkodó és újraelosztó államot feltételezi az önrendelkező, decentralizált hatalmú rendszerrel szemben. Olyankor ítéli kiskorúnak a magyar társadalmat, amikor az az egész világ előtt történelmi és kulturális érettségéről tett tanúbizonyságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Barátaim! Óriási a tévedés, amikor egy párt úgy fogalmazza meg a programját, hogy a jövő megkezdődött. A jövő a múltunkból építkezik és múltunkká válik. Az nem akkor kezdődik, amikor valaki vagy valakik elhatározzák, hanem az emberek mindennapi munkájával, cselekedeteivel, a mindennap küzdelmeivel a jelen válik jövővé. A jövőt értelmes célok értelmesen befolyásolják, de kedves barátaim, nem a politikusok építik a jövőt, hanem azt tették nagyapáink, szüleink, és azt fogják tenni gyermekeink is. Aki nem hisz a folyamatosságban, az a génjeinkben felhalmozott tudást tagadja, az nem hisz a társadalmi összefogásban, hiszen csak azt pártolja, aki most születik. De mint tudjuk, minden újszülöttnek minden vicc új.

A Magyar Szocialista Párt a jövőképében a történelem tapasztalataira, arra a társadalmi tapasztalatra épít, amelyet az ország évszázados kultúrája tükröz, arra az identitástudatra, amely a nemzet felemelkedéséért küzdő elődeink példáján formálódott, és arra a megújulóképességre, amely a magyar ember mindenkori versenykészségét, -képességét biztosítja. Ez európaiságunk záloga. Ez teszi lehetővé, hogy az egész társadalomban gondolkodva egy kirekesztésmentes, biztonságos, demokratikus és szolidáris társadalom formálódjék a biztosan nem könnyű jövőben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)