Készült: 2024.03.29.01:39:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2020.06.03.), 285. felszólalás
Felszólaló Dr. Orbán Balázs
Beosztás Miniszterelnökség államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:55


Felszólalások:  Előző  285  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden. Tehát abban a vitában egyetértés mutatkozott, hogy ezekkel a barnaövezetekkel, rozsdaövezetekkel való foglalatoskodás, amelyek egyébként az urbanizáció, a városiasodás, a technológiai fejlődés miatt olyan helyzetbe kerültek az elmúlt egy évszázadban vagy pár évtizedben, amilyen helyzetbe kerültek, tehát ezeknek a területeknek a városi életbe való visszakapcsolása olyan közérdek, ami miatt a törvényalkotás indokolt lehet. Ezen területek városi életbe való visszavezetése mellett számos érv szól, ezek ugyanis nem a város peremterületein helyezkednek el, nem az agglomerációban helyezkednek el, hanem egyébként általánosságban közlekedési és egyéb szempontból a városhoz közeli szöveteken. Túlnőtt rajtuk a város, ezért ezek valójában kihagyott ziccerek, kiaknázatlan lehetőségek. Mindenhol a világon azt látjuk, hogy ezekre a területekre speciális szabályokat alkot a jogalkotó, illetve speciális ösztönző mechanizmusokat próbál kialakítani, amelyeknek a segítségével az ezeken a területeken történő beruházásokat támogatni tudja. Ebben az általános helyzetképben a koronavírus-járvány adott még egy csavart a történetnek, ugyanis kulcsfontosságú, hogy az építőiparnak és a gazdasági növekedésnek egy lökést tudjunk adni, amire szintén  amint az itt elhangzott  alkalmas a javaslat. Itt különösen és még egyszer aláhúznám az áfacsökkentési elképzeléseket.

A vitában többször elhangzott, kicsit a kormány társadalompolitikai célkitűzéseire reagálva, hogy hogyan is áll a bérlakáshelyzet. A kormány álláspontja az első perctől, 2010-től kezdve világos: mi nem szeretnénk bérlőket, mi tulajdonosokat szeretnénk. Ezért aztán olyan megoldásokat támogatunk, és a lakáshoz jutási politikánk középpontjában is ez áll, amely tulajdonhoz juttatja az embereket, nem pedig egy hosszú távú bérleti viszonyba kényszeríti be. Ráadásul a demográfiai célkitűzéseinkkel összefüggésben ezeket a programokat úgy szeretnénk megvalósítani és úgy is valósítjuk meg, az egyébként nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten komoly és jó lehetőségek úgy állnak rendelkezésre, ha ez még a családalapítással és gyermekvállalással is összefügg.

Önmagában mind a lakáspiaci, mind a bérleti árak kérdése  most közgazdaságtani alapvetéseket fogok mondani  keresleti-kínálati görbén alapul. Nyilván befolyásolja a kereslet, ezzel kapcsolatban is a vírus, meg a fiatalok lakáshasználati attitűdjei komoly tényezőként jelennek meg. Az általuk rendelkezésre álló jövedelem, tehát az átlagbérszint is fontos ebben, de ami még fontosabb, az a kínálati oldal. Ugyanis azzal, hogy ezeket a beruházásokat támogatni tudjuk, ezek a beruházások lakásokat hoznak létre, tehát a kínálat emelkedik, aminek önmagában egy árcsökkentő vagy árnövekedés-fékező hatása lesz, teljesen függetlenül attól, hogy az állam az önök által követelt módon hatósági eszközökkel beavatkozike vagy nem. Mi nem akarjuk, hogy az állam hatósági eszközökkel beavatkozzon, mert azt gondoljuk, hogy a piacgazdaság követelményeinek kell érvényesülni.

Csárdi képviselő úrral hosszan próbáltunk vitatkozni a dolognak arról a leágazásáról, hogy most itt olyan területekről vane szó, amelyek szennyezettek és ezért más típusú kezelést igényelnek, vagy olyan területekről vane szó, melyek nem szennyezettek és ezért könnyebb figyelmet, kezelést igényelnek, és könnyebb elindítani a beruházásokat is. Csárdi képviselő úr azt állítja vagy attól fél, hogy csak az első típusú területekről van szó, tehát amelyek szennyezettek, teljesen jogosan veti fel, hogy ez esetben rekultivációnak kell először következni, amelynek nagyon komoly forrásigénye van és ez egy több évtizedes munka. Ebben neki igaza van. Az én állításom az, és ezt a törvényjavaslat 1. §-a is visszaigazolja, tehát ha odáig eljutunk, akkor szerintem ezt az ellentmondást fel tudjuk oldani, az én állításom az, hogy ilyen területekről és olyan területekről is van szó. Az ilyen területek, tehát ahol rekultivációra van szükség a szennyezés miatt, közép- és hosszú távú rozsdaövezeti akcióterületek. Amelyeknél ilyen probléma nem áll fenn, azok azonnali rozsdaövezeti akcióterületek. A gond, az egyet nem értés, az egymás mellett elbeszélés még abból adódhat, hogy Csárdi képviselő úr és az ezzel kapcsolatban felszólaló ellenzéki hozzászólók nem a törvényi definícióból indultak ki, amikor rozsdaövezetről beszéltek, hanem a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint kötötték az ipari tevékenységhez ezeket a területeket.

Ez a probléma valós, tehát elfogadom, hogy ez egy olyan gond, amely az egymással való beszélgetést megnehezíti, ugyanis ezeket a kifejezéseket, jogintézményeket, ezeket a definíciókat, hogy rozsdaövezet, illetve barnamező, eddig a jogrendszer nem tartalmazta. Tehát most először olvassuk, hogy mit jelent az, hogy rozsdaövezeti akcióterület egy jogszabályban.

(2.00)

Tehát a szavak hétköznapi, általánosan elfogadott jelentése és a törvényi definíció között az a szerencsés helyzet, ha átfedés van. Szerintem itt van átfedés, de nem száz százalékban fedi egymást, ugyanis, ha megnézik a képviselő urak az 1. §-t, hogy mi az, hogy rozsdaövezeti akcióterület, azt mondja, hogy a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben kijelölt közlekedési, közmű- és intézményi infrastruktúrával ellátott vagy fenntartható módon ellátható lakó-, más rendeltetés kialakítására alkalmas, jellemzően barnamezős területet is magában foglaló terület, függetlenül attól, hogy a lehatárolása megtörtént-e. Tehát ebből az következik, hogy lehet ilyen terület és lehet olyan terület is.

Az olyan területen, ahol komoly mentesítési feladat van, az egy teljes más dolog, egyetértek a kritikákkal, arra ez a konstrukció nem alkalmas, arra külön kormányzati program és támogatás szükséges, de ezt nem kell törvénybe foglalni, mert egyébként az erre vonatkozó jogszabályi garanciák mindenki számára ismertek, most is hatályosak, rendelkezésre állnak, tehát nincs változás, tehát nincs mit szabályozni egy új törvényben. Az olyan területeknél, ahol ilyen problémák nem merülnek fel, ott viszont kifejezetten tudunk egy befektetőbarát környezetet teremteni egyrészt az áfacsökkentéssel, másrészt az önkormányzatok szabályozási lehetőségének fenntartása mellett a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra vonatkozó, törvényben lévő gyorsító pálya alkalmazásával.

Tehát egy utolsó félreértést szeretnék még eloszlatni. Itt pont nem áll fenn az a helyzet, ami a korábbi vitáinkban fennállt, mondjuk, a budai palota, a Városliget vagy a Citadella esetében. Itt nem egy központi beruházásról van szó, amelyben jogosnak tűnik az az igény, hogy a szabályozás és maga a teljes beruházás megvalósítása is az államnál legyen, hanem ezek pont olyan területek, ahol a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény által általánosságban felkínált gyorsító pálya rendelkezésre áll, de emellett az önkormányzatok szabályozási lehetőségei az általános szabályok, tehát az általános ilyen típusú beruházásoknál megszokott szabályok szerint alakulnak. Tehát nem kell attól félni, ha az önkormányzat nem akar ilyen beruházást, akkor az nem fog tudni megvalósulni.

Én megint, még egyszer, mint az előző törvényjavaslatnál, felteszem a kérdést, hogy van értelme annak, hogy a Citadellára a mostani lepusztult állapotában valamelyik önkormányzat egy változtatási tilalmat rendel el, és akkor ott megint évtizedekig nem történik semmi. Szerintem ennek semmi értelme nincsen. Analóg módon ennél a törvényjavaslatnál vane annak értelme, hogy van egy önkormányzat, van egy állami szándék, van egy magánberuházó, aki szeretné azt a barnamezős beruházást, ami minden kerületnek, minden településrésznek a szégyene, szeretné végre rendbe rakni magánalapon, és akkor valamelyik önkormányzat pedig azt mondja, hogy ezt a projektet ő nem támogatja, hanem ott, ahol tudja, ellenzi? A Jóisten látja lelkét, mindent megtehetnek, hogy küzdjenek ezen típusú beruházások ellen, ha ilyen merül föl, de azért végső soron én azt gondolom, hogy a budapestieknek, a városban élőknek és mindenkinek, az önkormányzatoknak, az államnak és a magánbefektetőknek is az a célja, hogy egy együttműködés keretében az ilyen típusú beruházások minél előbb, minél gyorsabban, minél flottabbul, minél szabályosabban megvalósuljanak, és a lakásokba végre a magyar emberek be tudjanak költözni.

Ezt a célt a törvényjavaslat támogatja, úgyhogy ezzel összefüggésben önöktől is ennek a törvényjavaslatnak a támogatását szeretném kérni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  285  Következő    Ülésnap adatai