Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 26. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Mádai Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

Hagyományainknak megfelelően a mai napon is napirend előtti felszólalásokkal kezdjük a munkát. Elsőként napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal frakcióvezető-helyettes úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya - élve a parlament felhatalmazásával - az előző héten hozott döntésével 2001. január 1-jétől 40 ezer forintra emelte a minimálbért. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes! - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

A kormány döntésére azért volt szükség, mert a háromoldalú érdekegyeztetés folyamán a szakszervezetek nem támogatták a béremelést. 1995-ben, a Bokros-csomag bevezetésekor jelentősen csökkent a bérek és nyugdíjak reálértéke. Nem volt érdekegyeztetés, a szakszervezetek mégis hallgattak. A meghatározó szakszervezetek vezérkara mindeközben az akkori vezető kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjában foglalt helyet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez volt a szégyen!) Néhány hete, november 11-én ugyanazok a szakszervezetek demonstrációt tartottak, ahol felajzott szakszervezeti szónokok harsogták: betelt a pohár, nem tűrik tovább a kormány munkavállaló- és szakszervezet-ellenes politikáját, a szociális párbeszéd hiányát, a bérek csökkenését. Mindeközben a minimálbér-emelésről nem esett szó, a nagygyűlés első soraiban pedig elégedett szocialista politikusok foglaltak helyet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Üldögéltek...)

Mindezek után jogos a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy kit is képviselnek a szakszervezetek, és mire gondolnak a szocialisták, amikor a munkavállalók jogairól beszélnek. Nem nehéz lefordítani: szocialista szakzsargonban a munkavállalók képviselete a szakszervezeti bürokrácia érdekképviseletét, a szakszervezetek szóhasználatában pedig az érdekképviselet a Magyar Szocialista Párt érdekeinek képviseletét jelenti.

A régi-új szocialista szakzsargonnak vannak más érdekes elemei is. 1994-ben az MSZP választási kampánya során nemcsak a bérből és fizetésből élők támogatását ígérte, hanem például csökkenő inflációt és adócsökkentést is. 1994 és '98 között mindennek pont az ellenkezője történt. A Magyar Szocialista Párt a 2000. évi költségvetés vitája során alternatív költségvetési javaslatot fogalmazott meg, amiben - szavaik szerint -, akárcsak 1994-ben, ismét a bérből és fizetésből élők érdekképviseletét, csökkenő inflációt, valamint adócsökkentést ígért.

A tények azonban makacs dolgok, képviselőtársaim! Ha megnézzük az alternatív költségvetési koncepció jegyében a 2001. évi költségvetéshez leadott 188 darab szocialista módosító indítványt, akkor a következőket látjuk. Ezek 329 milliárd forinttal kívánták növelni a költségvetés kiadási főösszegét és 243 milliárd forinttal a költségvetés bevételi főösszegét, azaz az adókat. Mindez több mint 10 százalékos általános forgalmiadó-növekedést, 12 százalékos fogyasztásiadó-növekedést, jelentős társaságiadó- és jelentős személyi jövedelemadó-növekedést jelentett volna - ha ezeket a módosító indítványokat egyetlenegy képviselő is megszavazta volna. (Csige József közbeszólása.) Nem véletlen tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MSZP alternatív költségvetésére, alternatív költségvetési javaslatára egy héttel ezelőtt kedden ebben a Házban egyetlen szocialista képviselő sem szavazott. (Zaj.)

De ha ez már önöknek is sok, tisztelt szocialista képviselőtársaim, akkor miért várják azt, hogy erre a programra a választók - önökkel ellentétben - igennel voksoljanak?

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez szép volt!)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni az elhangzottakra.

Megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Tekintettel arra, hogy napirend előtti hozzászólásának címéül a minimálbérre vonatkozó tárgyat jelölt meg és az ön által elmondottak második része meglehetősen egyértelmű volt, én a minimálbér kérdésével szeretnék foglalkozni.

A minimálbér emelése körül kialakult vitának sok pártpolitikai vonatkozása is volt, amelyekkel a kormány nem kívánt foglalkozni, és ilyen pártpolitikai vonatkozásokkal a kormány a jövőben sem kíván foglalkozni. (Dr. Pető Iván: Pártok fölött áll. - Derültség az SZDSZ soraiban.)

Szeretném itt csupán arra emlékeztetni önöket, hogy volt olyan szakszervezeti vezető, aki érthetetlen okból kifolyólag úgy nyilatkozott, miszerint a kormány minimálbér-emelésre vonatkozó elképzelései a munkavállalók számára hátrányos helyzetet fognak okozni. A kormány tehát nem ebből, hanem az ország és a polgárok érdekeiből kiindulva hozza meg döntéseit, és így cselekedett a minimálbér ügyében is.

(13.10)

A kormány úgy ítéli meg, hogy a magyar gazdaság teljesítménye, sikerei lehetővé teszik, hogy az úgynevezett minimális béreket jelentős mértékben emeljük.

Európában a magyar gazdaság az egyik leggyorsabban növekvő, és mindeközben stabil is, amire jól utal az, hogy az idei évben előreláthatólag Magyarország lesz az egyetlenegy olyan európai ország, ahol a jelentős energiahordozóár-emelkedés ellenére is az infláció csökkenni fog. Vannak olyan országok - ott persze alacsonyabb az infláció -, ahol az infláció növekedésének üteme kétszeres-háromszoros. Úgy ítéljük meg, hogy sikereinknek jelentős részben az is oka, hogy a magyar munkavállalók kiváló teljesítményt nyújtottak az elmúlt évtizedben, és így igazságos és elvárható, hogy ők is részesüljenek a sikerekből.

A kormány tervei szerint a minimálbér és az átlagbér aránya jelentős mértékben javulni fog, hiszen míg 1990-ben a minimálbér az átlagbér 37 százaléka volt, ez az arány 1998-ra 10 százalékkal csökkent 28 százalékra, legnagyobb ütemben éppen az ön által említett Bokros-csomag idején.

Mi azt tervezzük, hogy jövőre ezt az arányt több mint 12 százalékkal emeljük, és a minimális bér az átlagbér 40 százalékát éri el. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy jövőre az idei 25 500 forintról 40 ezer forintra emeljük a minimálbért, és ezzel a polgári kormányzat ideje alatt a minimálbér már a kétszeresére fog emelkedni, és reményeink szerint 2002-ben további 10 ezer forinttal, 50 ezer forintra tudjuk emelni a minimálbért. Szerettük volna, ha ebben a kérdésben egyetértés jön létre az Országos Munkaügyi Tanácsban, azonban ennek hiányában is a kormány felelőssége, hogy az ország érdekében szükségesnek tartott lépéseket megtegye.

Célunk az, hogy nyolc órai tisztességes munkáért mindenki tisztességes bért kapjon, hogy a magyar bérszínvonal felzárkózzon az Európai Unió bérszínvonalához, és hogy a "segély helyett munkát" elve alapján növeljük a munkanélküli-segélyek és -ellátások, illetve a minimális bér közötti különbözetet a minimális bér javára. Ez nagyon fontos, mert jelenleg a minimális bér nagyon közel volt a munkanélküli-segélyhez, de például 1995-ben a munkanélküli-segély magasabb volt, mint a minimálbér.

700 ezer főt érint ez a döntésünk, az egészségügyben dolgozók 39 százalékát, ahol az alapbér 17 százalékkal fog emelkedni ennek hatására; a szociális ellátás területén 26 ezer főt, az alkalmazottak 47 százalékát illeti ez a döntés, és 18 százalékos alapbér-emelkedést fog hozni; de úgy ítéljük meg, hogy ez a döntés más foglalkoztatási csoportokban, más jövedelmi csoportokban is kedvező hatást fog kiváltani, és a bérszínvonal általános növekedési irányában hat. Nem véletlen talán, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 80 százaléka egyetért a kormány döntésével, és a lakosságnak mindössze csak 5 százaléka vélekedik úgy, ahogy sokan a túloldalról, hogy ez a minimálbér-emelés túlságosan magas mértékű.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai