Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Németh Zsolt jegyzők lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról.

A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Göndör István és más képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték: “Felelősen a gazdaságrólö címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/8504. számon kapták kézhez. Az ülésteremben kiosztásra került a Pénzügyminisztérium által a vitanaphoz készített V/8504/1. számú tájékoztató is.

Engedjék meg, hogy ismertessem a kialakított megállapodást a vita menetéről. Először a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor 40 perces időkeretben. Ezt követi az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása 20-20 perces időkeretben, majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók részére biztosított időkeretben. A vita végén a kormány képviselőjének válaszára kerül sor 15 perces időtartamban. Mindezt a napirendi ajánlás időrendje is tartalmazza.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom figyelmüket a házszabályi időkeretre vonatkozó egyes rendelkezések betartására. Eszerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat - személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe számítani.

Tájékoztatom a képviselőket, hogy az időkeret felhasználását a már bevezetett időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam gépi rögzítését.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindító nyilatkozatára kerül sor. Az erre elfogadott 40 perces időkeretet négy felszólaló kívánja megosztani.

Elsőként megadom a szót Draskovics Tibor pénzügyminiszter úrnak.

DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felelősen a gazdaságról - lehet-e fontosabb dolga az Országgyűlésnek, mint felelősséggel szólni a magyar családok jólétének alapjáról, a modern gazdaság legerősebb pilléréről. És lehet-e megtisztelőbb egy friss pénzügyminiszter számára, mint elmondani a magyar gazdaságról felelősen a véleményét a tisztelt Házban?

Mit jelent számomra felelősen szólni a gazdaságról? Mindenekelőtt elsősorban a tények tiszteletét. Lehet bármi is a politikai alapállás, mozgathatnak bármilyen eszmék és célok, nem lehet más kiindulópontunk, ha a gazdaságról beszélünk, mint a szikár tények.

Jelenti ez a felelősség számomra az emberek tiszteletét; azoknak a tiszteletét, akik munkájukkal, erőfeszítésükkel előteremtik számba vehető értékeinket. És jelenti ez a felelősség természetesen azt, hogy pártállástól függetlenül nem mondhatunk és nem tehetünk olyat, ami árt az országnak, árt a gazdaságnak, még akkor sem, ha rövid távú politikai érdekeink ezt látszanak indokolni. Biztos vagyok abban, hogy a mai napon a Házban ebben a szellemben folyik majd a vita felelősen a magyar gazdaságról. Ennek a felelősségnek a tudatában jelenthetem ki, hogy a magyar gazdaság erős és fejlődőképes. Munkavállalók és vállalkozók, fiatalok és idősebbek joggal bízhatnak abban, hogy kiszámítható és következetes gazdaságpolitika segíti ezeknek a fejlődési lehetőségeknek a kihasználását.

Ha tiszteljük a tényeket, akkor vajon milyen gazdaság képe bontakozik ki előttünk? Egy olyan gazdaságé, amely az elmúlt 15 esztendőben tulajdonviszonyaiban, termelési szerkezetében, értékesítési szerkezetében, technológiájában teljesen átalakult. Egy olyan gazdaságé, ami - joggal mondhatjuk - megjárta a poklot, hiszen négy év alatt 20 százalékkal csökkent a teljesítménye, munkahelyek egyharmadát vesztette el. Egy olyan gazdaságét, ami megismerte a radikális átalakulás, a fordulat kínját, és immár kilenc éve 4 százalékot közelítő átlagos növekedési ütemmel fejlődik. Idén a gazdaság teljesítménye közel 20 százalékkal lesz nagyobb, mint a nagy átalakulások előtt, 1989-ben volt. Egy olyan gazdaság képe, amely megismerte a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés örömét, de elszenvedte a külső körülmények kedvezőtlen változását és bizony, az irányítási hibák súlyos következményeit is.

Ez a gazdaság négy év töretlen és kiegyensúlyozott fejlődése után a 2000. esztendőtől szembesült a nemzetközi dekonjunktúra kellemetlen következményeivel, a folyamatosan és évről évre, negyedévről negyedévre csökkenő növekedési ütemmel. Majd szembesült úgy 2001 tájékán - sajnos egy időben - a gyors béremelkedés és a túlértékelt forint versenyképességet rontó hatásával. És mindez tovább csökkentette a növekedési ütemet.

Aztán szintén 2001-től ennek a gazdaságnak szembesülnie kellett a politikai ciklus által generált - és ez persze nem jó, de sajnos legalábbis a múltban adottságként kellett kezelnünk - laza költségvetési politika és a szigorú monetáris politika ellentmondásos következményeivel. Ennek nem lehetett más következménye, mint alacsony növekedési ütem és romló egyensúly. Ezt minden tankönyvből könnyedén ki lehet olvasni.

Ha ilyen volt az elmúlt 15 esztendő, hol tartunk ma? A cáfolhatatlan tények - és hogy ennek megítélését elősegíthessük, ezért osztottuk ki azt a kis tájékoztatót, nos, a cáfolhatatlan tények - és a szubjektív tényezők egyaránt arra utalnak, hogy egy felfelé ívelő pálya kezdetén vagyunk. Az ábrák abban a kis anyagban jól mutatják, hogy a tavalyi év közepe óta fellendülőben a gazdaság, és ennek húzóerejét már azok a tényezők - a beruházások és az export gyors növekedése - adják, amelyekre Magyarországon egyedül lehet fenntartható növekedést alapozni. Minden más, amire fenntartható növekedést akarnak a gazdaságpolitikusok alapozni, csak illúzió lehet.

A gazdaságpolitika és az a szubjektív tényező pedig megértette, hogy hangsúlyt kell váltania. Egyrészt új összhangot kell teremteni a gazdasági teljesítmény és a fogyasztás alakulása között, másrészt szigorú költségvetési politikát kell folytatni. Mindkét hangsúlyváltás azt a célt szolgálja, hogy erőforrásainkat a növekedési lehetőségek kihasználására lehessen fordítani.

Persze fontos, hogy mit mutatnak a növekedési, beruházási, export- és egyensúlyi adatok; de a gazdaság persze nem erről szól, hanem arról szól, hogy mit nyújt az embereknek, milyen életet tesz számukra lehetővé. Ha ebből a szempontból végigtekintünk a 15 éven, akkor is meglehetősen fordulatos képet látunk. Ez a gazdaság eleinte leginkább a munkanélküliség drámáját, a kikényszerített alkalmazkodást mutatta; a több lépcsőben, drámai módon csökkenő fogyasztást és a sok-sok, szinte megmagyarázhatatlan változást; a versenyszférában a teljesítménykövetelmények szinte hihetetlen mértékű emelkedését; 2001-ig azt az érzést, hogy a '95-ös fordulatot követően a gazdaság szépen fejlődik, de ennek hatásait még csak nagyon kevesen érezhetik.

(9.10)

A különbségek inkább csak nőttek, semmint csökkentek a társadalom különböző csoportjai között. 2002-ben és 2003-ban pedig a reálkeresetek és a fogyasztás hirtelen és hihetetlen, átlagosan közel 25 százalékos növekedését, a sokáig elhalasztott kereslet szinte robbanásszerű kitörését - ez bizony fordulat volt, kedvező fordulat a jólét emelkedésében.

Merre tartunk és merre tartsunk most? Úgy gondolom, és ez a kormány elhatározott szándéka, hogy olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely a növekedést és az egyensúlyt egyaránt és egyforma súllyal állítja a középpontba. Ki kell használnunk - és minden erőfeszítést erre kell összpontosítanunk - a kedvező külső feltételek változását. Kedvezőek a külső feltételek, mert láthatóan fő piacainkon ugyan enyhe, de érzékelhető a konjunktúra javulása, és ami ennél talán hosszú távon fontosabb, május 1-jétől immár tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Hogy kihasználjuk ezeket a kedvező változásokat, javítani kell a versenyképességet, kibővíteni az egyensúlytalanságok teremtette, ma meglehetősen szűkös mozgásteret. Másképp fogalmazva: több levegő kell a gazdaságnak és több munkahely azoknak, akik dolgozni szeretnének.

Mit teszünk ezért? Rövid távon, és ez épp a napokban folyik, csökkentjük a költségvetés hiányát, ha szükséges - beismerve azt, hogy néhány lépés nem úgy sikerült, ahogy elterveztük -, akár év közben is. Szembenézni a realitásokkal, korrigálni, úgy gondolom, ez inkább érdem, mint hiba. Szigorú jövedelempolitikával összhangba hozzuk a fogyasztást és a gazdasági teljesítményt. Lépéseket tettünk, határozott és fájdalmas lépéseket a háztartási megtakarítások növelése érdekében. Ezek együttesen - és ennek jelei már 2003-ban is látszanak, és biztos vagyok benne, hogy ebben az évben még inkább kibontakoznak -, ezek a lépések együttesen fokozatosan mérséklik a külső fizetési mérleg hiányát.

Minden eszközzel, a gazdaságpolitika minden tényleges és verbális eszközével a stabilitást és a kiszámíthatóságot erősítjük. Hazai és néhány hónap múlva immár európai uniós forrásokból is az Európa-terv keretében gyorsan fejlesztjük az infrastruktúrát, építünk. Ösztönözzük és támogatjuk a befektetéseket, természetesen más-más eszközökkel a hazai kis- és középvállalatokat, és más-más eszközökkel a nálunk megtelepedni szándékozó multinacionális cégeket. Egyszerűsítjük és fokozatosan igazságosabbá tesszük az adórendszert. Nekilátunk, és ez hosszú távú, kemény feladat lesz, az államháztartás átalakításának. Csökkentjük a hiányt, évről évre fokozatosan és kiszámíthatóan csökkentjük a hiányt; de ez kevés, csökkentenünk kell az államháztartás méretét, másképp fogalmazva: a költségvetési újraelosztást.

Kemény - még egyszer elmondom, kemény - teljesítménykövetelményeket érvényesítünk mindenhol a közszférában, és ehhez igazodóan átalakítjuk a költségvetési intézmények működését. Nekilátunk nem széles fronton, hanem jól kiszámított pontokon az egészségügy és a közszolgáltatások, elsősorban a kistérségi közszolgáltatások reformjának; nem azért, hogy pénzt vegyünk ki innen, hanem azért, hogy jobb szolgáltatásokat és nagyobb hatékonyságot lehessen biztosítani. Ha a gazdaságpolitika elindul ezen az úton, megteszi ezeket a lépéseket, ha úgy tetszik, teszi a dolgát, akkor a jegybank is teheti a dolgát, és hozzáigazítja monetáris politikáját ezekhez a kedvezőbbé vált körülményekhez. Akkor csökkenhetnek a kamatok, és ez újabb lökést adhat az egészséges gazdasági növekedésnek.

A 2004-es esztendő a gyorsabb és immár egészségesebb szerkezeti növekedésről fog szólni úgy, hogy a gyorsabb növekedés közben mind a külső, mind pedig a belső egyensúly javulni fog. A következő évekre pedig, ha következetesen folytatjuk ezt a gazdaságpolitikát, erőteljesebb - nem hallatlan léptékkel növekvő, de erőteljesebb - gazdasági növekedés és tovább javuló egyensúly várhat ránk. Idén - ezt elmondtuk és meg kell erősíteni most is - átmenetileg megemelkedik az infláció, később azonban, ahogy az egyszeri hatósági árintézkedések és adólépések hatása elmúlik, ismét csökkenő lesz az infláció, és visszatérünk a folyamatos, kiszámítható dezinfláció pályájára, miközben a reálbérek a gazdaság teljesítményével összhangban és csak azzal összhangban, de fokozatosan emelkednek, és közben sajnos nem abban az ütemben, ahogy mindenki szeretné, de kismértékben nőhet a foglalkoztatás is.

Ez, tisztelt Ház, a felzárkózás pályája. A felzárkózásé teljesítményben, életkörülményekben, és ez az euró bevezetéséhez vezető, ha úgy tetszik, magyar út. Kemény munka és szép feladat. Szép feladat a kormány számára, de úgy gondolom, ha az alapkérdésekben kormány és ellenzék, munkaadók és munkavállalók az eddiginél jobb együttműködésben tudnak együtt dolgozni, akkor nemcsak hogy szép, de eredményes munka és évek várnak ránk. Így és meggyőződésem szerint csak így lehet Magyarországból modern európai köztársaság.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gaál Gyula gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár úrnak.

GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Folytatva pénzügyminiszter úr expozéját, arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogy milyen területeken és milyen módon kívánja a gazdasági kormányzat erősíteni a hazai vállalkozásokat, milyen módon kívánja azt a versenyképességet megteremteni és növelni, amely hozzájárul ahhoz, hogy a magyar vállalkozások sikeresen, eredményesen tudjanak csatlakozni az európai gazdasági térséghez, és ott hosszú távon megállják a helyüket.

A versenyképesség növelésének feladatát elsősorban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vállalja. Ennek megfelelően a tárca költségvetésének 80 százaléka is arról szól, hogy milyen módon lehet a hazai vállalkozások versenyképességét javítani. Ennek keretében a kormány nem sokkal azután, hogy kialakította gazdasági stratégiáját, még az elmúlt év elején meghirdette az Európa-tervet, magyarul, egy olyan átfogó gazdaságfejlesztési stratégiát hirdetett meg, aminek keretében a sokaknak sokfélét nyújtó támogatási rendszert építette ki, hogy minél többen, minél semlegesebb piaci versenykörülmények között hozzájuthassanak azokhoz a támogatásokhoz, amelyek ahhoz szükségesek, hogy előbbre tudjanak lépni.

A tavalyi évben, erről tudok összefoglaló adatokat mondani, már több mint 12 ezer vállalkozás jutott hozzá valamilyen formában államilag támogatott forrásokhoz, amelyek összege meghaladta a 60 milliárd forintot.

(9.20)

Ezek a következő konstrukciók formájában zajlottak; hiszen tudni kell, hogy minden kifizetett állami forint, amit az adófizetők pénzéből a vállalkozásoknak a versenyképességük növelésére adunk, az Európai Unió szabályainak megfelelően előzetesen meghirdetett, nyilvános, mindenki által ellenőrizhető pályázati keretek között zajlik, az uniós normáknak megfelelően. Kialakítottuk azt a monitoringrendszert is, ami lehetővé teszi a pályázati célok keretében megvalósult fejlesztések utókövetését, illetve annak az elemzését, hogy ténylegesen hozzájárultak-e ahhoz a gazdaságfejlesztési célhoz, amihez az adófizetők támogatását elnyerték.

Az első ilyen programcsomag a vissza nem térítendő támogatások kategóriája. Tulajdonképpen ez az a keret, amit örökölt ez a kormányzat az elődjétől, hiszen az elődje ebben az egy kategóriában próbált igazán megjelenni, és a vállalkozásokat támogatni. Ugyanakkor szeretném azt is egyértelműen mindenki tudomására hozni, hogy a tavalyi évben a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretén belül több vállalkozás jutott támogatáshoz, mind az előző két évben összesen - azt is mondhatom, hogy mint bármikor, bármelyik költségvetési évben, bármelyik kormányzat idején. Ez összesen 4509 vállalkozást érintett, ezekhez jutott el az állami segítség valamilyen formája, vissza nem térítendő támogatás keretében, annak érdekében, hogy a versenyképességüket növelni tudják, korszerű technológiákat tudjanak beállítani a termelésbe, többletfoglalkoztatást valósíthassanak meg.

Új eleme a vissza nem térítendő támogatásoknak a Smart Hungary-program, ahol már inkább a közepes méretű vállalkozások számára kínál az állam támogatást a beruházásösztönző, technológiai fejlesztő tevékenységükhöz. Ennek keretében 525 vállalkozás nyert el 8,8 milliárd forint értékben állami támogatást, hogy jelentős többletberuházásokat és többletfoglalkoztatást valósítsanak meg. Azonban itt nem zárult le az állami vállalkozásélénkítés, versenyképesség-javítás programja, hanem további programokat hirdetett meg. Európa-szerte, de mondhatom azt is, hogy mindenhol a világon talán a legfontosabb problémája a kis- és közepes vállalkozásoknak, hogy nehezen tudnak hozzájutni hitelágon fejlesztési forrásokhoz. Hiszen az ebben a kategóriában jelentkező pénzügyi kockázat nagysága miatt a bankok csak magasabb kamatlábakkal, nagyobb garanciafedezet-követelmények teljesítése esetén nyújtanak hiteleket. Ezeket a feltételeket nehezen teljesítik a kis- és közepes vállalkozások.

Ahhoz, hogy ténylegesen hitelképessé váljanak és megteremtsék a hitelági finanszírozás lehetőségét, kialakítottuk a négylépcsős hitelprogramot. Ennek keretében a Széchenyi-kártya minden korábbi elképzelést meghaladó mértékű sikere volt tapasztalható, de ide sorolhatom a mikrovállalkozásoktól, a mikrohiteltől a midihitelen át, az 50-500 millió forint között adható Európa technológiai beruházási hitelprogramot.

Harmadik elemként ehhez garanciarendszereket alakítottunk ki, hogy a vállalkozások hitelfedezeti lehetőségét is megteremtsük.

A versenyképesség-javítás negyedik eleme: a fejlesztési tőkeágon való hozzájárulás-segítés, hiszen az a cél, hogy hosszabb távra működőképes vállalkozások erősödjenek meg, úgy, hogy adott esetben ne terhelje őket a hitelezéssel, annak a törlesztésével együtt járó teher. Ebben mind a Magyar Fejlesztési Bank - amely egészen új, és valóban fejlesztési típusú tevékenységeket alakított ki -, mind pedig a tárca egyéb intézményei jelentős szerepet játszanak, úgymint a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt., vagy a határon túli tőkebefektetéseket segítő Corvinus Rt. is.

Ötödik elemként szeretném megemlíteni a Lánchíd-faktoringprogram ősszel beindított lehetőségét, ami abban segíti a kis- és közepes vállalkozásokat, hogy ha már sikerült piacot szerezniük, sikerült eladniuk a terméküket, akkor minél hamarabb, késlekedés nélkül hozzájuthassanak - és kedvező feltételekkel - a kintlévőségeikhez, ne legyenek kiszolgáltatva a nagyvállalkozások esetleg hosszú időszakot kihagyó fizetési hajlandóságának.

Ezek azok a lehetőségek, amelyek a gazdasági növekedést, a kis- és közepes vállalkozások erősítését segítik, hiszen tudjuk azt, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem nagyobbik hányadát ezek a mikro-, kis- és közepes vállalkozások adják, ők adják az egész vállalkozási szektor gerincét és a gazdaság hosszú távú fejlődésének motorját. Az ő tevékenységük alapozhatja csak meg azt is, hogy valódi nagyméretűnek nevezhető vállalatok telepedjenek le, hogy komoly mértékű tőkebefektetések jöjjenek az országba, hiszen ez az a vállalkozói háttér, ami az ő tevékenységüket is segíti, megalapozza, beszállítóként megjelenik, és erősíti őket. Ezzel a közvetett hatása lényegesen nagyobb.

Egy mondatot hadd mondjak még arról, hogy nemcsak a vállalkozások közvetlen segítése, hanem a közvetett segítés, a képzés, az oktatás is nagy hangsúlyt kapott az elmúlt időszakban. Az európai uniós szabályokra, szabványokra, pályázati lehetőségekre vonatkozó ismeretterjesztésre igen sokat áldoztunk, és meggyőződésem, hogy ezek mind nagy hasznára válnak a vállalkozásoknak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány következő felszólalója Burány Sándor foglalkoztatási és munkaügyi miniszter.

BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy a foglalkoztatáspolitikának mi a célja Magyarországon, akkor a kérdésre azt válaszolnám: a célunk az, hogy több és jobb munkahelye legyen az embereknek. Nézzük ennek az állításnak a valóságtartalmát az elmúlt időszakban. Nézzük először a mennyiséget, mennyi munkahely van Magyarországon, mennyivel több munkahely van Magyarországon a kormányváltás óta, mint azt megelőzően.

Ha önök felelős politikusként megnézik a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor pontosan láthatják ezekből a számokból, hogy míg 2001-től a kormányváltásig a munkaerőpiacot a stagnálás jellemezte, addig a kormányváltás óta markánsan nőtt a foglalkoztatottak száma. A kormányváltás óta eltelt időszakban 84 ezer emberrel több dolgozik az országban. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy 84 ezer családdal többnek van munkajövedelme, sőt, ha a számokat kicsit lefordítjuk a hétköznapokra, akkor hadd mondjak önöknek egy hasonlatot. Amikor itt az Országházban, ebben a gyönyörű épületben dolgozunk, és jártunkban-keltünkben hallgatjuk az idegenvezetők elmondásait, akkor gyakran hallhatjuk azt az összehasonlítást, hogy az az összeg, amibe az Országház építése került, az építése idején elegendő lett volna egy Kecskemét nagyságú város teljes felépítésére. Nos, ha a foglalkoztatáspolitikai számokat nézzük, hölgyeim és uraim, akkor azt mondhatom, hogy a kormányváltás óta egy nagyobb magyarországi várossal több ember dolgozik az országban, és ez nem kis teljesítmény.

Ha ennek az ellentétét nézzük, hogy a munkanélküliekkel kapcsolatban a számok mit mutatnak, akkor szintén a Központi Statisztikai Hivatal számaiból önök pontosan kiolvashatják: a legfrissebb felmérések szerint a munkanélküliek aránya 5,5 százalékos az országban, és ez 1992 óta, mióta a KSH egyáltalán méri a munkanélküliség alakulását, a legalacsonyabb érték.

Hol tartunk, hölgyeim és uraim? E tendenciák, bármennyire kedvezőek is, az eltelt rövid idő alatt, szűk két esztendő alatt csodákra mi se voltunk képesek. Mindeme fejlődés dacára azt kell mondanom a csatlakozás küszöbén, hogy ha a foglalkoztatottak arányát nézzük az országban, akkor a csatlakozásunk idején mi Görögországgal, illetve Olaszországgal leszünk egy szinten a foglalkoztatottak számát tekintve. Nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés; én azt mondom, hogy a lehetőségeinkhez képest erre a számra nyugodtan lehetünk büszkék; ha a helyzetet nézzük, akkor viszont teljesen világos, hogy a jövőben is sokat kell azért tennünk, hogy több embernek legyen munkahelye Magyarországon.

Nézzük az érem másik oldalát, a minőségi oldalát, hiszen azt mondtam, hogy nemcsak több munkahely kell az embereknek, hanem jobb munkahely is kell az embereknek.

(9.30)

A jobb munkahely sok minden dolgot takar, munkakörülményeket, de talán mindenekelőtt Magyarországon a fizetést. Nos, a kormányváltás idején mi azt vállaltuk, hogy 2006-ig a reálbéreket 25 százalékkal növeljük. A számok azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy e vállalás teljesítéséhez máris igen közel állunk, minden további nélkül teljesíthető ez az ígéretünk, hiszen az elmúlt két évben már 25 százalékkal nőtt a fizetések vásárlóereje.

Nem hallgathatom el, hölgyeim és uraim, hiszen ma felelősen gondolkodunk a gazdaságról - legalábbis a vitanap címe ezt sugallja -, hogy a kedvező tendenciák mellett számos problémával is szembe kell néznünk. A problémák közül az egyik, hogy miközben az országos átlag azt mutatja, hogy jó irányba haladunk, ezek mögött az átlagok mögött nagyon komoly regionális feszültségek is meghúzódnak. Ennek döntő oka az, hogy Magyarországon a munkaerőpiac nem eléggé mobil, és ennek döntő oka a lakáshelyzet. Ma Magyarországon egy átlagos keresetű ember nem tud fenntartani egy bérlakást, hiszen ez túl drága ma még Magyarországon, túl kevés a bérlakás. Ezért egy ózdi munkanélküli, még akkor is, ha szakmájával könnyen el tudna helyezkedni Győrben, nem tud könnyedén lakóhelyet változtatni még akkor sem, ha egyébként vállalná a költözéssel járó különböző problémákat. Emiatt nem vigasztalhatunk senkit egy kisvárosban, ha egy kétszáz vagy háromszáz fős gyárat bezárnak, hogy egyébként az ő szakmájában egy másik magyarországi városban pedig új munkahelyeket teremtettünk. Ezért regionális válságkezelési programokra is szükség van, hiszen nem lehetünk elégedettek csak az országos átlaggal e tekintetben. Éppen ezért ebben az esztendőben ilyen regionális szerkezetváltást elősegítő programokra egymilliárd forintnyi pályázatot írunk ki.

A másik, amiről külön szólni szeretnék, ha jobb munkahelyekről és ezek megteremtésének lehetőségéről beszélünk, az pedig a felnőttképzés. Közhely, hogy jó pap is holtig tanul, és ez így van a modern gazdaságban a munkavállalókkal is. Az örökség nem kellemes, a rendszerváltás idején jóval több mint egymillió embernek nem volt semmilyen szakképzettsége, és legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Világos, hogy ahhoz, hogy őket munkához tudjuk juttatni, elsősorban a felnőttképzésre kell koncentrálnunk. Erőfeszítéseink itt is eredményt hoztak. Csak az ez évi számokat hadd mondjam önöknek: míg 2003-ban a felnőttképzésben állami támogatással 5340 fő vehetett részt, addig 2004-ben ez a szám már el fogja érni a 30 ezer főt. Erre az állami támogatásra szükség is van.

Egyedül a felnőttképzés képes rövid távon orvosolni a képzés szerkezete és a munkaerő-piaci igények közötti ellentmondást, ezért ezt a tevékenységet ösztönöznünk, támogatnunk kell a jövőben. Tudásalapú társadalmat építünk, ezt mindnyájan tudjuk. Én azt mondom, hogy még ehhez képest is egy lépéssel tovább kell mennünk. Nem egyszerűen tudásra van szükség, hanem hasznosítható tudásra, és ennek megszerzéséhez segít hozzá a felnőttképzés.

Hölgyeim és Uraim! Visszatérve kezdő gondolataimra: felelősen gondolkodva kérem az ellenzéki képviselőket, kormánypárti képviselőket is, tegyünk együtt azért, hogy Magyarországon az embereknek több munkahelye és jobb munkahelye legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csepeli György államtitkár úrnak.

DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr hétfőn elhangzott országértékelő beszédében külön hangsúlyozta, hogy a kormány minden segítséget megad ahhoz, hogy akik képesek és akarják, azok közül mindenki élhessen az Unió és a magyar költségvetés közös forrásaira épülő pályázatok adta lehetőségekkel. Magyarország de facto az Unió tagjává vált akkor, amikor lehetővé tette, hogy ezek a források 2004. január 1-jétől hozzáférhetővé váljanak az országnak. Hatalmas az összeg, hatalmas a lehetőség.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előfeltételeként elkészített nemzeti fejlesztési terv keretében 2006 végéig 1350 milliárd forint áll rendelkezésre. Ennek túlnyomó része európai forrás, egy része hazai. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az első volt, amely a nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképességet ösztönző programja keretében meghirdette az információs társadalom kialakulását elősegítő pályázatokat, és e pályázatok keretében 2006 végéig összesen 34,5 milliárd forint áll a sikeresen pályázó vállalkozók, a gazdasági szervezetek, önkormányzatok és intézmények rendelkezésére.

Négy stratégiai fontosságú területet ölelnek fel a pályázatok nyomán megnyíló lehetőségek. 12,5 milliárd forint értékben lehet majd pályázni, illetve lehet most már pályázni az elektronikus kommunikációra épülő gazdasági és kereskedelmi tevékenység előmozdítására. Ez azt jelenti, hogy két év múlva interneten keresztül adhatunk-vehetünk, és éljenek a vevők a világ bármely pontján, igénybe vehetik a magyar gazdaság szolgáltatásait.

Másodszor: 4,7 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy a pályázók az elektronikus kommunikáció terébe jutva, a világhálóra kapcsolódó partnereik számára hozzáférhetővé tegyenek üzleti szempontból kiaknázható, gazdasági hasznot eredményező információkat, tartalmakat. Fantasztikus lehetőség!

Harmadszor: 7,31 milliárd forintnyi összeg fordítható a települési önkormányzatok átfogó, integrált információs rendszerének fejlesztésére, az elektronikus ügyintézés bevezetésére és elterjesztésére, az önkormányzatok adatainak és információinak másodlagos hasznosítását lehetővé tevő megoldásokra. Ha ezek a pályázatok teljesülnek, a világhálóra kapcsolódott polgároknak nem kell többé sorban állniuk, nem kell rengeteg időt és energiát pazarolniuk arra, hogy a bürokrácia kafkai útvesztőiben bolyongjanak.

Negyedszer: majdnem 10,5 milliárd forintra pályázhatnak azok a kis- és középvállalkozások, amelyek arra vállalkoznak, hogy gyors és teljes körű adatforgalomra alkalmas elektronikus kommunikációs hálózatokat építsenek ki kistelepüléseken, piaci szempontból elhanyagolt, nem rentábilis körzetekben.

Ebben az évben több mint 7 milliárd forint kerülhet ki az informatikai iparba. A pályázatok nem álmok, inkább szigorúan megkövetelt, egy-két éves menetrendek, melyek végcélja előre látható és kiszámítható. Ezeket a menetrendeket nem lehet megsérteni súlyos következmények nélkül. Meg kell tanulnunk az európai uniós pályázatok szellemiségével együtt élni, mely önismeretet, racionalitást, fegyelmezettséget, kooperációs készséget igényel.

Ilyen értelemben véve azt mondhatjuk, hogy hazánk küszöbön álló, teljes jogú európai csatlakozása nem egyszerűen politikai fordulat, hanem az élet teljességét átható lelki fordulat. Aki nem képes erre a lelki átalakulásra, nem akarja magáévá tenni ezt az európai és egyben polgári szellemiséget, az joggal szoronghat. Az informatikai pályázatokra vállalkozók ismeretében állíthatom, hogy e körben nem a szorongás, nem a kétségbeesés, hanem a vállalkozó szellem, a magabiztosság és a világosan meghatározott célok elérésére irányuló akarat jellemző.

E hónap végén Budapesten találkoznak az újraegyesülő Európa informatikai miniszterei. Itt lesz az Európai Bizottság informatikáért felelős biztosa, Erkki Liikanen úr. Először kerül sor Magyarországon ilyen magas szintű európai találkozóra, melyet nyilván sok hasonló fog még követni más közpolitikai területeken. Történelmileg egybeesik hazánk európai uniós tagsága és az információs korszak magyarországi beköszöntése. Jelképesnek érzem, hogy hazánk európai csatlakozásának nyitánya egybeesik az európai informatikai miniszterek találkozójával, mely hitem szerint azt fejezi ki, hogy Magyarország a digitális úton ér el Európába. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Azt a jelzést kaptam, hogy az írásban jelentkezett kormánytagokon kívül Németh Imre miniszter úr kíván még a hátralévő idővel élni, és a magyar mezőgazdaság állapotáról szólni. Öné a szó. (Dr. Németh Imre mikrofonja nem működik.) A kártyát tegye be, miniszter úr.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárium az átmenet évét éli, hisz a nemzetgazdaságon belül nincs még egy olyan ágazat, amelyet olyan mélyen érintene az európai uniós csatlakozás, mint a mezőgazdaságból élő embereket.

(9.40)

Ez az átállás felér egy gazdasági rendszerváltással, hiszen a termelés feltételrendszere gyökeresen átalakul azáltal, hogy megváltozik a támogatási rendszer, hiszen az Európai Unió közös agrárpolitikát folytat, és ennek érdekében közös szabályozó rendszert alkalmaz, amely a mezőgazdasági termelők jövedelemtámogatása, a piac szabályozása vonatkozásában egyaránt egységes szabályrendszert mutat be, és a tagállamok részére ezt kötelezően kell alkalmazni. Ez természetesen azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdasági termelők is a szerint a feltételrendszer szerint fogják végezni a tevékenységüket, amelyet a koppenhágai megállapodás, illetve a közös agrárpolitika keretei megszabnak a számukra.

Az átmenet esztendeje azért tűnik nehéznek természetesen, mert el kell számolni a múltunkkal, ki kell fizetni azokat a számlákat, amelyek a régi támogatási rendszerből eredően ránk maradtak. Ez az idei esztendőben mintegy 80 milliárd forint kötelezettséget jelent. Ezt ugyan néhányan bírálják, de még senki nem mondta, hogy a rá jutó támogatásról lemondana, így hát a kormánynak kötelessége ezt megtenni.

Rendkívül fontos az európai uniós csatlakozásra való felkészülés több tekintetben. Én ebből most egy kérdést szeretnék kiemelni, ez pedig az ágazat versenyképessége, hiszen minden hiedelemmel szemben az Európai Unió mezőgazdasága annak ellenére, hogy a második pillért, a vidékfejlesztést erősíti, folyamatosan ebben az irányban csoportosítja át a forrásokat, mégis egy piacosabb mezőgazdaság irányába halad, tehát hosszú távon azoknak a gazdálkodóknak lesz megélhetése, akik megfelelő hatékonysággal, minőségi terméket tudnak előállítani.

E tekintetben a nemzeti közép kormánya az elmúlt másfél esztendőben óriási lépést tett előre, hiszen a tavalyi esztendőben soha nem látott mértékű megújulás történt az ágazatban, a rendszerváltás óta a legmagasabb szintű beruházás történt. Csaknem 200 milliárd forint értékben ruháztak be a mezőgazdasági termelők, ezen belül is a gépi és a technológiai megújítás 60 százalékos mértéket képvisel. A számszerű mértékét tekintve ez közel 120 milliárd forintot jelent. Ennek az államitámogatás-vonzata megközelíti a 30 milliárd forintot. Ha összehasonlítjuk ezt a megelőző kormány négy esztendejének átlagával, akkor azt tudom mondani, hogy pontosan a duplájára nőtt a mezőgazdasági termelők lehetősége, a mezőgazdaság megújulása, és végre nem egy halódó ágazat képét mutatja, hanem a GDP-részarányt jóval meghaladó megújulás, korszerűsítés és modernizáció folyamata indult meg.

A tavalyi esztendőben összesen 152 ezer darab új gépet vásároltak a mezőgazdasági termelők, egy olyan esztendőben, amikor az elmúlt évtizedek legnagyobb mértékű elemi kára érte a gazdálkodókat. Ennek ellenére látható, hogy előre akarnak menekülni, meg akarnak felelni annak a kihívásnak, amelyet az Európai Unió jelent.

Május 1-jétől meg fognak nyílni a határok. Ennek természetesen feltétele, hogy Magyarország teljesítse azokat a szabványokat, sztenderd előírásokat, amelyeket az élelmiszer-egészség, az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy vonatkozásában feltétlen szükséges, hogy teljesítsünk. Ennek az lesz a következménye, hogy a magyar áruk is szabadon elhelyezhetők lesznek Európa piacain, és természetesen az európai országokból is szabadon behozhatók mezőgazdasági termékek Magyarországra. Ez egy hihetetlenül új helyzetet fog teremteni, ez ellen csak egyféleképpen lehet védekezni: az összefogással, a szervezettség növekedésével.

A tavalyi esztendőben stratégiai célunk volt, hogy a termelők közös értékesítő szervezeteit fejlesszük. Nagyobb lépést tettünk, mint az elmúlt négy évben összesen, hiszen a tészek számát meg tudtuk háromszorozni, az azonos terméket előállító termelői csoportok száma kétszázra növekedett, és van olyan szervezet, ahol több ezer termelő tudja integrálni a tevékenységét, és a piacra jutás hatékonyságát javítani. Úgy érezzük, hogy ezt az utat kell folytatnunk, a költségvetés forintjait olyan célokra kell elsősorban elköltenünk, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben is minél több vidéki ember meg tudjon élni ebből az ágazatból, természetesen úgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az európai uniós kihívásra is megfelelő szintű választ tudjon adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 20-20 perces időkeretben.

Először megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció politikai vitanapot kezdeményezett, hogy beszéljünk őszintén a jelenről és a jövőről. A politikai vitákban jelenleg nem válnak el a valódi, az eltúlzott és a művi problémák. A folyamatok bemutatásában politikai ellenfeleinknél kevés a tényekkel alátámasztott, őszinte értékelés. A magyar gazdaság valós helyzete 2004 elején lényegesen jobb, mint a róla kialakult nemzetközi befektetői és hazai megítélés.

A pénzügypolitika mindkét ága, a fiskális és a monetáris, tartalmi és kommunikációs hibákat követett el, valós összhang közöttük nem volt. A kialakult bizalomhiány azzal is összefügg, hogy a kiélezett belpolitikai környezetben minden gazdasági kérdés túlpolitizálódott. Meggyőződésem, hogy a felelőtlen, egyoldalú, egy-két mutató kiemelése és vég nélküli harsogása árt az országnak és benne minden embernek. A rosszul reagáló jegybank intézkedésének hatására kialakult példátlanul magas kamatterheket a vállalkozások, a költségvetés és rajta keresztül az adófizetők, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok fizetik meg. Kérdezem képviselőtársaimat, csak gondolatilag játszottak-e azzal, hogy milyen esélyt jelentene számunkra, mondjuk, egy 6-7 százalékos jegybanki alapkamat. (Varga Mihály közbeszólása.) Csak halkan jegyzem meg, ez a magas kamat fékezően hat a növekedésre.

Egy szóval sem állítom, hogy az előző kormány tudatosan helyezett el aknákat, de azt állítom, hogy felelőtlenül és megalapozatlanul olyan gazdaságpolitikát kezdett el, amely a beruházás mellett a belső fogyasztás gerjesztésével próbálta az egyre csökkenő gazdasági növekedést megállítani.

Az export és beruházás vezérelte gazdasági növekedés helyett a belső fogyasztást élénkítették termelési fedezet nélkül. Tudniuk kellett, hogy a magyar gazdaság kicsi ahhoz, hogy a növekvő keresletet belföldi termelésből tudnánk kielégíteni.

Ebből egyenesen következett az import minden elképzelést felülmúló növekedése. 2000 közepétől tudták, tapasztalták a lassuló növekedést. Nem tettek semmit, kivéve, hogy növelték a belső fogyasztást, amelytől növekedést reméltek, és ezt kiegészítették a Széchenyi-tervvel, a jó kampánnyal bevezetett klientúraépítő programmal, mert a több mint 900 ezer vállalkozásból alig több mint 10 ezer jutott forráshoz 2003-ban. (Varga Mihály: Gaál Gyula mást mondott az előbb!)

A minap Varga Mihály képviselő úr a beruházás- és exportvezérelt szükségszerű növekedésről beszélt. Örülök, hogy beismerte a képviselő úr: a fogyasztás vezérelte növekedési modell kipukkadt. Sajnos, túl drága árat fizettünk a kisiklásért, mi együtt, mindannyian.

Ezzel szemben mi a valóság? 2003 nyarától a kormány új költségvetési terhekkel járó, jövedelembővítő lépést nem hajtott végre. Sajnos, az éves adatok elfedik a 2003 ősze óta a reálgazdaság csaknem minden fontos pontján tapasztalható pozitív tendenciákat. 2003 júliusa óta folyamatosan nő az ipari termelés, 6,4 százalékkal nagyobb, mint 2000-ben. Fontos megemlíteni a szerkezetváltást, amelyhez a minimálbér magas terhekkel való növelése hozzájárult.

A beruházások. Képviselőtársaim, az üzleti beruházások 2002-ben visszaestek. Most negyedévről negyedévre a növekedésük gyorsul. Újra a feldolgozóipar a húzóerő.

(9.50)

Az első félévben 3,5 százalék, a harmadik negyedévben 6,7 és a negyedikben 8 százalék körüli a növekedés. A Széchenyi-terv megmaradt elemei mellett új, minden vállalkozó számára korrupciómentesen elérhető, piackonform eszközök, adó-, kamat- és amortizációs támogatások kerültek előtérbe. Az export 10,9 százalékkal nagyobb, mint 2002-ben, egyre növekvő, a második félévben már 13 százalék, a negyedik negyedévben elértük azt, hogy az export nagyobb, mint az import, ezzel a negyedik negyedévben 270 millió euróval javult a fizetési mérleg. A külkereskedelmi mérleg hiánya a negyedik negyedévben 25 százalékkal kisebb, mint 2002 hasonló időszakában. Ezek után azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a külső egyensúly romlása megállt.

A foglalkoztatás lassan, de egyre növekszik - úgy, ahogy Burány miniszter úr elmondta -, és nem olyan gyorsan, mint a termelés, ennek a következménye, hogy a termelékenység majdnem 9 százalékkal növekedett.

Az infláció 4,6-4,7 százalékos mértéke olyan alacsony, mint a rendszerváltás óta még soha. Most arról nem nyitnék külön vitát, én nem kezdeményezném, hogy a 9 százalékos inflációt hogyan tetszettek elérni: hogy közben elmulasztottak felelős döntéseket.

És még néhány gondolat a növekedésről. Képviselőtársaim! Az eurózónában a negyedik negyedévben mindössze 0,3-0,4 százalékos a növekedés, míg Magyarországon 3,5. Ez tízszerese annak, amit az eurózónában tapasztalunk. (Varga Mihály: És a környező országokban mennyi?) És kedvező a változás a növekedés szerkezetében is: a magyar gazdaság mindinkább export- és beruházásvezérelt pályán élénkül.

Az államadósságról és az államháztartási hiányról. Az államadósságunk mértéke igaz, hogy növekedett - úgy, ahogy a pénzügyminiszter úr elmondta -, de még így is 4 százalékkal jobb, mint a maastrichti követelményekben rögzített. Az államháztartás hiánya egy év alatt több mint 3 százalékkal csökkent.

Mi történt, képviselőtársaim? A Medgyessy-kormány megkezdte a választási kampányban ígértek teljesítését. Az ígéretek jelentős része a rendszerváltás kárvallottjainak szólt, ezért a teljesítés nem volt halogatható. A közszférában dolgozók, egészségügyiek, pedagógusok fizetése szégyenteljesen elmaradt más munkavállalókéhoz képest, ezért az 50 százalékos emelés jelentős lépés.

A családok helyzete is romlott az Orbán-Torgyán-kormány idején. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a családi pótlék vásárlóereje a felére csökkent, az adókedvezményt sem tudta minden család igénybe venni, tehát ezek után a családi pótlék növelése, a 13. havi bevezetése és egyéb kedvezmények nagyon fontosak voltak a gyereket nevelő családok számára.

A nyugdíjasok helyzetének javítása szintén nem volt tovább halogatható: a saját jogú nyugdíj, az özvegyi nyugdíj, a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése mind-mind indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősség a polgárokkal, az ide befektetni szándékozókkal szemben is indokolt, azokat ne vezesse senki félre. Gazdaságilag stabil országban szeretne mindenki befektetni.

A működési kiadások terén komoly megtakarításokat és szűkítéseket tartalmazó, az infrastrukturális fejlesztéseket viszont jelentősen élénkítő költségvetést fogadtunk el 2004-re. A 4,6 százalékos államháztartási hiány és a 3,5 százalékos gazdasági növekedés reális. Az infláció 6-6,5 százalékos átmeneti felugrása a többévi halogatás, összetorlódás nyomán nem volt megkerülhető, de a második félévben ez már lassult.

Tudom, hogy a kiadáscsökkentés békétlenséghez és feszültségekhez vezet. De, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy nevetséges ma a magyar parlamentben úgy tenni, mintha rosszabbul élnénk, mint két éve. Szükséges az a minimális egyetértés a patkó mindkét oldalán néhány fontos kérdésben, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok, a közigazgatás és honvédelem terén, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az adócsökkentést belátható időn belül végrehajthassuk. Ez szolgálná mindannyiunk érdekét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának.

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy örülünk ennek a mai vitanapnak, örülünk, hiszen a bizonytalan helyzetben az emberek választ várnak arra, mi fog történni velük, hogyan tudjuk az áremelkedéseket megfékezni, hogyan lehet biztosítani a munkahelyüket; várnak arra, hogy egy reális helyzetképet kapjanak a gazdaság állapotáról, felmérhessék azt, mire számíthatnak a kormány részéről, milyen irányban és milyen célokért kér áldozatot tőlük ez a kormány.

Reménykedtünk abban, hogy a mai vitanapon a miniszterelnök úr él azzal a lehetőséggel, amit számára egy negyvenperces kormányzati hozzászólás kínálhatott volna. Hétfőn a miniszterelnök úr arról beszélt: “Szaporodnak már a kedvező jelek. Ha hosszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék - azt gondolom, hogy mód lesz rá.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Íme, itt van a mód, a miniszterelnök úrnak lett volna alkalma arra, hogy a kedvező jelekről beszéljen. Sajnáljuk, hogy a költségvetési vita után ezt a parlamenti vitanapot sem tisztelte meg a jelenlétével.

A remény azonban továbbra is él: reménykedünk abban, hogy lesz értelme ennek a vitanapnak, reméljük, hogy nemcsak felelősen, hanem őszintén is beszélnek a kormány tagjai arról, milyen helyzetben van a magyar gazdaság; megválaszolják azokat a kérdéseket, amelyek az embereket foglalkoztatják: miért ér kevesebbet a pénzük, a jövedelmük, a nyugdíjuk; miért indult rég nem látott áremeléssel az év; miért nőtt az adóteher; miért vannak a vállalkozások számára új adók? Őszinte helyzetkép kell ahhoz, hogy aztán felelősen szülessenek döntések, és tartalmas vita folyjék a parlament falai között is.

El is jutottunk az első problémához, tisztelt képviselőtársaim: önök hallhattak az előbb is egy hozzászólást, amely mintha ostobának és butának nézné az embereket. Az őszinteség teljes hiányáról tanúskodik, tisztelt Göndör István képviselő úr, hogyha arról kíván beszélni, hogy két évvel ezelőtt mi volt ebben az országban, ráadásul ezt egy hamis objektíven keresztül teszi meg.

A kormányváltás után önök elköltöttek 300 milliárd forintot, és mi azt furcsálljuk, hogy ma már nem emlékeznek arra 2004-ben, hogy miket mondtak 2002-ben. Néhány idézetet hoztam magammal, hogy felfrissítsem ezt az emlékezetet.

Veres János úr az MSZP-frakció részéről 2002. június 19-én arról beszélt, hogy a beterjesztett költségvetési törvénymódosítás megteremti a fedezetét a száznapos programnak. Aztán hat nappal később, 2002. június 25-én - idézem pontosan a szavait - a következőket mondja: “Annak a költségvetés-módosításnak, amelyik az úgynevezett száznapos program megvalósítását szolgálja, a költségvetési hátterét biztosítja, annak a fedezete biztosított a magyar költségvetésben, az a 160 milliárd forint rendelkezésre áll. Ehhez nincs szükség sem a jövedéki adómérték, sem más adónak a megváltoztatására Magyarországon.ö Magyarul: a gazdaság és az államháztartás olyan helyzetben volt, hogy minden gond nélkül ki tudták ezt a pénzt fizetni.

De nézzünk egy másik hozzászólót, Kuncze Gábort, aki 2002. július 9-én a következőket mondja - idézem szó szerint -: “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet?ö - 2002 nyarán vagyunk, a kormányváltás után. “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet? Egyrészt az, hogy olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.ö Még egyszer elmondom, lassan: “...olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.ö

(10.00)

Sajnos, azóta eltelt két év, tisztelt képviselőtársaim, ma már nincs olyan állapotban a magyar gazdaság - kétségkívül azonban 2002-ben ilyen helyzetben volt. Akkor miért is beszél a miniszterelnök úr és a kormány a múltról? Azért beszél, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne kelljen beszélni a jelenlegi helyzetről, a kínos jelenről és a bizonytalan jövőről. Azért kell mindig a múltról beszélni, hogy a jelen problémáit valamilyen módon elfedje az ember.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg a magyar gazdaság legfontosabb mutatóit, a legfontosabb keretszámait! Gazdasági növekedés: a gazdasági növekedés kétségkívül - az utolsó negyedévi adat szerint - elmozdult a korábbi holtpontról, de még mindig a hatéves mélyponton volt (Göndör István: Két negyed, képviselő úr!), hat éve nem volt ilyen rossz a gazdasági növekedés mértéke.

Infláció, pénzromlás: Göndör István mélyen hallgat arról, hogy miközben a nyugdíjakat január 1-jével 6,3 százalékkal emelték, a januári infláció mértéke 6,6 százalék volt. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Tisztelt szocialista Képviselők! Önök elvesznek a nyugdíjasok jövedelméből (Göndör István: Képviselő úr, ez egyhavi! Az évet nézzük meg!), önök elvesznek a nyugdíjasoktól, magasabb az infláció mértéke. És ha megnézzük, hogy mennyi volt 2002 májusában, akkor azt látjuk, hogy 4,6 százalék volt. Jóval magasabb ma a pénzromlás, mint két évvel korábban.

Államadósság mértéke: itt különböző számok látnak napvilágot, 2400-2500 milliárd forinttal növelte az államadósságot az elmúlt másfél évben a Medgyessy-kormány. Mit is jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Hogy minden magyar állampolgárnak - a csecsemőktől az aggastyánokig - fejenként 250 ezer forinttal nőtt az a teher, amit az államadósságban cipelnie kell, amit vissza kell neki fizetnie, sőt a gyerekeinek és az unokáinak is.

Államháztartási hiány: 2002-re talán még azt lehet mondani, hogy ez egy választási év volt, és választások esztendejében az államháztartási hiány Magyarországon mindig megnövekedik. Jó, de mi van 2003-mal, tisztelt képviselőtársaim? A hiány mértéke 4,5 százalékról indult, hogy aztán év végére - egy pénzügyminiszter-váltással is - 5,6 százalék legyen; 5,6 százalék legyen úgy, hogy a Postabankból befolyt százmilliárd forintot már a hiány lefaragására költötték el és nem az M5-ös autópálya kivásárlására.

Munkanélküliség: nagyon sajnálom, hogy Burány miniszter úr már elhagyta a parlamenti patkót, ugyanis ugyanott vagyunk, ha a számokat megnézzük, mint 2002-ben a kormányváltáskor: 365 ezer fő a regisztrált munkanélküliek aránya. De ezen belül sajnos kedvezőtlen folyamatok indultak el, mert minden negyedik munkanélküli most már fiatal az országban, és a számuk sajnos egyre inkább nő, ráadásul soha nem volt ennyi diplomás munkanélküli, mint éppen most. Talán a miniszter úrnak erről illett volna beszélni. Arról már nem is beszélek, ha kényszervállalkozókból kényszer-munkavállalót csinálnak, akkor nyilván lehet csökkenteni a munkanélküliségi adatokat, vagy ha a közmunkaprogramba minél több embert vonnak be időlegesen, akkor ezzel a statisztikai trükkel lehet megint élni, csak az emberek érzete teljesen más. Kérdezzenek meg egy mezőtúri, egy kunszentmártoni vagy bármelyik más polgárt, mit gondol a munkanélküliségről, homlokegyenest mást fog mondani, mint amit Burány miniszter úr itt az előbb elmondott.

Folyó fizetési mérleg hiánya, külkereskedelmi mérleg hiánya; azt kell mondanom, hogy a kettős, ikerdeficit kialakulásának klasszikus esete forog fenn: magas államháztartási hiány, ugyanakkor magas külső hiány, magas folyó fizetésimérleg-hiány. 4,5 milliárd euró volt 2003-ban, és egyelőre nyoma sem látszik annak, hogy ezen a területen bármilyen elmozdulás történt volna.

A sort hosszan folytathatnám, összességében, tisztelt képviselőtársaim, kétéves kormányzás után - ma már kimondhatjuk - rosszabb helyzetben van a gazdaság, mint a kormányváltáskor, 2002-ben. Sajnos, a tények ezt mutatják, Göndör képviselő úrnak inkább erről kellett volna szólni.

De ha önök azt mondják, hogy ne a makrogazdasági keretekkel foglalkozzunk, hanem nézzük meg a mikroszférát, rendben van, nézzük meg ezt, nézzük meg, hogy egy magyar vállalkozó hogyan éli meg ezeket a változásokat. Miközben arról beszéltek a tavalyi esztendőben is, hogy a vállalkozások terhei nem nőnek, azonközben mit tapasztalnak a vállalkozók? Január 1-jével új adók jelentek meg: környezetterhelési díj, energiaadó, innovációs járulék. Persze hozzá kell tenni, és ez így korrekt, hogy önök csökkentették 2 százalékponttal a társasági adót. Igen ám, tisztelt hölgyeim és uraim, de ha egy vállalkozónál megnézik, csak az innovációs járulék bevezetése már visszavette ezt a kedvezményt. A vállalkozók terhei - minden korábbi ígérettel szemben - 2004-ben sajnos nőnek és nem csökkennek.

De nézzük meg a “régiö adókat, hogyan is változnak a vállalkozások számára. A cégautók adója a duplájára nőtt. Az Érdekegyeztető Tanácsban még arról beszél a volt pénzügyminiszter, hogy maximum 50 ezer autót érint ez a változtatás. Időközben egy januári adatból már azt tudjuk meg, hogy 750 ezer autót érint a cégautók adójának duplájára emelése.

Súlyadó mértéke: 40 százalékkal növekszik ebben az esztendőben - ez is hozzátartozik egy vállalkozás működési költségéhez. Cégbejegyzési illeték: az elmúlt öt esztendőben nem növekedett olyan mértékkel, mint éppen 2004. január 1-jével; rehabilitációs hozzájárulás összege: 37 ezer forintról 132 ezer forintra. Ezt nevezik önök tehercsökkenésnek? Ezt?

A sort hosszan lehetne folytatni. Egyet hadd emeljék még ki, hiszen Németh Imre miniszter úr is itt volt az ülés megkezdésekor, sajnos már ő is elhagyta az üléstermet: bortermelők. A bor jövedéki adója 60 százalékkal nőtt január 1-jével. (Göndör István: Nyolc forint!) Ha önök valóban így akarják segíteni a bortermelőket, akkor, azt gondolom, rossz úton járnak.

Ez van az adók frontján. Most nézzük meg, mert Gaál Gyula erről beszélt az ülés megkezdésekor, hogy nőtt-e vajon az állami segítség. Azt kell mondanom, hogy 2003-hoz képest biztos, hogy nőni fog, mert olyan csúfos kurdarcot, mint 2003-ban a vállalkozások támogatásánál, még egyszer nyilván nem fog átélni a kormány. Itt voltak harsány bejelentések, nagy tervek - a vállalkozók ma már mit mondanak? Hogy bizony a korábbi Széchenyi-terv helyett csészényi tervet kapnak a Medgyessy-kormánytól. De miért is mondják ezt? A Magyar Fejlesztési Bank bejelenti 2003 júniusában, hogy év végéig 200 milliárd forint fejlesztési hitelt és tőkét pumpál a magyar gazdaságba. Mi történik azonban? Ennek év végéig a negyede sem válik valóra, a jóváhagyott kölcsönök - kölcsönökről van szó, nem támogatásokról - összértéke 25 milliárd forint volt. De még így is ez a program teljesített a legjobban, mert ha megnézzük a többi ilyen jellegű programot, agrárhiteleknél a tervezett 30 milliárd helyett 10,5 milliárd volt az arány év végéig, az Európa-tervnél pedig, amely elsősorban nagyvállalatoknak kínált lehetőséget, a 90 milliárd forintnyi kölcsöntőkéből 4 milliárd forint került év végéig felhasználásra.

Most nagy reményekkel vártuk ezt a mai vitanapot, sajnáljuk, hogy eddig nem hallottunk arról, ezen hogyan kíván változtatni a kormány. Az új pénzügyminiszter már találkozott a vállalkozók képviselőivel. Többet vártunk ettől a találkozótól. Egy angol mondás szerint, ha nincs semmilyen elképzelésed, akkor állíts fel egy bizottságot. A találkozó után négy új bizottság került felállításra. Azt gondoljuk, hogy két év után, hiszen ebből a kormányzásból lassan már két év eltelik, ennél azért többre volna szükség.

Ha már a mezőgazdaságot említettem, egy rövid kitérőt hadd tegyek, tisztelt képviselőtársaim. Hétfőn a miniszterelnök úr, Medgyessy Péter arról beszélt, hogy a gazdáknak előre kell menekülni a bajból, és megemlített egy olyan újlengyeli gazdát, akit a nyáron meglátogatott. Ez az újlengyeli gazda jelenleg Cegléd mellett tüntet a kormány agrárpolitikája ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!) Ez az újlengyeli gazda ma azt mondja: “Az Isten és én már mindent megtettünk, de segítséget sehonnan sem kaptunk.ö (Dr. Szekeres Imre: A tavalyi gépkölcsönből vásárolt traktorjával!) Ennyit arról, hogy csínján kellene bánni ezekkel a találkozókkal és idézetekkel.

De térjünk vissza a jelenlegi helyzethez! Draskovics miniszter úr az első sajtótájékoztatók egyikén nyílt beszédet és tájékoztatást ígért. Örülünk ennek, valóban erre van szükség. Mint ahogy a miniszterelnök úr is arról beszélt hétfőn, hogy szükség van az őszinte szóra. Egyetértünk. Őszinteség helyett azonban mintha az önámítás kezdene eluralkodni az elmúlt hetekben. Nézzük meg a január-februári nyilatkozatokat gazdaságpolitikai területről, mit mondanak, miről beszélnek, és mi ezzel szemben a valóság; itt is elhangzott ma is, szeretnék ezekre kitérni.

(10.10)

Elhangzott, hogy az első félévi áruexport alig 2 százalékos növekedés után a július-novemberi időszakban már több mint 14 százalékkal emelkedett. Igaz a hír, tisztelt képviselőtársaim, de ha megnézzük, hogy 2003-ban az export az első 11 hónap adatai alapján mindössze egy százalékkal magasabb, mint amilyen volt 2002-ben (Göndör István: De magasabb!), akkor már mindjárt más ennek a bejelentésnek a valóságtartalma. 2003-ban 34,6 milliárd euró volt, 2002-ben 34,2 milliárd euró. Mit jelent ez? Lényegében alig változott. Minden kedvező jelnek örülni kell, de ne kezdjünk el önámítást, tisztelt kormánypárti képviselők! Arról már nem is beszélek, hogy az Orbán-kormány időszakában folyamatosan két számjegyű volt az export növekedése.

Mit mondanak? A feldolgozóipari beruházások a 2002. évi 10 százalékos mérséklődés és a tavalyi első félévi 4 százalékos növekedés után a harmadik negyedévben rendkívül erőteljesen, közel 27 százalékkal bővültek. Így van, egyetértünk. De mi a valóság ténylegesen? A feldolgozóipari beruházások értéke 2000-ben 811, 2001-ben 800, 2002-ben már csupán 722 milliárd forint volt, és 2003-ban még nincs meg a végleges adat, tisztelt Göndör képviselő úr, az első háromnegyed évben 507 milliárd volt, amiből arra lehet következtetni, hogy nagyjából akkora lesz év végére a feldolgozóipari beruházások növekedése, mint amilyen egyébként 2002-ben volt (Göndör István: Nem csökkent, hanem nőtt!), messze nem éri még el a 2002. és 2001. évi nagyságrendet.

Infláció. A tavalyi évben az elmúlt 15 év legalacsonyabb mértékű inflációját regisztrálhattuk - mondják a szocialista képviselők. Így van. De mi a valóság ezzel szemben? Hogy a 2003. évi májusi 3,6 után most januárban 6,6 százalék az infláció növekedése, és a gazdasági elemzők 2004-re 6,5-7 százalékos átlagos inflációt prognosztizálnak.

És folytathatnám a sort hosszan, növekedési adattal. Igaza van Göndör képviselő úrnak - csak ha megnézzük a szomszédos országok növekedését, Magyarország messze az átlag alatt van. (Göndör István közbeszólása.) Folytathatnám a foglalkoztatási helyzettel a feldolgozóiparban: 2002 májusa és 2003 novembere között 20 600 fővel csökkent a feldolgozóiparban levő munkavállalók létszáma, miközben a közszférában 30 ezerrel emelkedett. Hogyan fog így az ország versenyképesebbé válni? Hogyan fogjuk a magyar gazdaság lehetőségeit javítani?

Azt gondoljuk tehát, hogy ezekről kellett volna beszélni ebben a rövid parlamenti expozéban, és ezeket sajnos nem kaptuk meg. Beszélni kellett volna a megszorítócsomagról, a miniszter úr ezt sem tette meg. Hogyan beszélhetünk versenyképesség-javításról, miközben a Gazdasági Minisztériumtól 36 milliárd forintot vonnak el a megszorítócsomagban, elsősorban beruházásoktól és vállalkozások támogatásától? Lesz még szó a mai nap arról, hogy az önkormányzatoktól újabb 10 milliárd forintos elvonásra kerül sor. Hogyan lehet az építés évének nevezni 2004-et, miközben a Belügyminisztériumtól több mint 6 milliárd forintot vonnak el? És mai friss hír, ma reggeli hír, hogy a Belügyminisztérium elsősorban a lakástámogatásoktól kívánja ezt az összeget elvonni. Miután lecsökkentették az adókedvezményt a lakásépítéseknél (Dr. Szekeres Imre: És megemelték a szocpolt.), miután a telekáfát megemelték 25 százalékkal, miután megvonták az állami támogatás döntő többségét, ezek után most még elveszik azt is, amit egyébként a tárcákon keresztül lakásépítésre lehetne fordítani. Nem gondoljuk, hogy ez lenne a helyes irány.

Beszélni kellett volna arról, hogyan fog az ország az európai uniós csatlakozásra felkészülni. Én most csak egy pici elemét hadd emeljem ki ennek a dolognak. Az utóbbi napok híre, hogy az Unióból érkező pályázati pénzek, támogatások is áfakötelesek lesznek Magyarországon. Egyetlen egyedüliként a csatlakozásra váró országok és az Európai Unió már tagországai közül áfakötelesek leszünk. Nem gondoljuk, hogy erre szükség volna; mint ahogy azt is szerettük volna megemlíteni, hogy hamis volt a kormányzat azon érve, hogy az uniós csatlakozás miatt kellett az áfa mértékét megemelni. A kisjövedelműeknek, a gyermekes családoknak, a nyugdíjasoknak bizony óriási teher az élelmiszer-, a gyógyszerárak növekedése. Ha megnézzük, hogy az Európai Unióban hol van most nulla kulcs, kedvezményes kulcs: Belgium, Dánia, Finnország, Nagy-Britannia, Svédország, ahol a személyszállítás, az újságok, az élelmiszerek, a gyógyszerek kerülnek nulla kulcsos áfával (Gőgös Zoltán: Kértetek rá derogációt?) a fogyasztókhoz. Erről is kellett volna beszélni, tisztelt kormánypárti képviselők.

És beszélni kellett volna a középtávú stratégiáról, tisztelt miniszter úr. Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programja, amelyet 2003-ban adtak ki, még olyan számokat tartalmaz, amelyek az idén 5 százalékos inflációról és 3,8-as államháztartási hiányról szólnak. Hogyan akarjuk így a külföldi befektetők és beruházók bizalmát visszaszerezni?

Beszélni kellett volna arról, hogyan kívánjuk az államadósság mértékét, az államadósság mértékének növekedését megfékezni, hiszen a magasabb kamat azt jelenti, hogy drágábban jutnak a vállalkozók hitelhez, drágábban jutnak az emberek kölcsönhöz egy lakásépítésnél.

És beszélni kellett volna arról, hogy a bizonytalanság megszüntetésére milyen lépései vannak a kormánynak. Ez a lehetőség még mindig fennáll, hiszen a vitanap nem ért véget. Sajnáljuk, hogy az eddigi felszólalásokban ennek semmilyen tartalmi elemét nem láttuk. Ebből a szempontból a reményeink egy kicsit már kevesebbek, fogytak, de reméljük, hogy a következő hozzászólók ezekre a területekre is kitérnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábornak, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy biztos: Varga Mihály képviselőtársunkat nem lehet azzal vádolni vagy támadni, hogy bármilyen hibát elkövetett volna az általa benyújtott költségvetésben, ugyanis ő az egyetlen magyar pénzügyminiszter néhány évtizedre visszatekintve, aki nem nyújtott be költségvetést. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Talán ez is az oka annak, hogy amikor adatokat hasonlít össze, akkor kiragad időpontokat, és statikus módon hasonlítja össze a különböző adatokat, elfelejtvén, hogy azért inkább a tendenciákat érdemes figyelni. Például azt a tendenciát, hogy amikor 1998-ban a Fidesz-kormány átvette a kormányzást, akkor a magyar gazdaság egyensúlyi állapotban volt (Domokos László: 2004-et írunk!), és nagyon erősen felfelé ívelő növekedési tendenciát mutatott, '98 második negyedévében a gazdaság növekedése 5,8 százalékos volt. Aztán ez a tendencia megfordult, elkezdett lefelé menni, és amikor elérkezett a mélypontra, akkor történt meg a kormányváltás, vagyis a Medgyessy-kormány egy leszálló ágban levő gazdaságot vett át.

Ezt a trendet kellett megfordítani, és ezt a trendet a Medgyessy-kormány az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján meg tudta fordítani. Erre persze idő kellett, és ki fogok térni arra, hogy természetesen voltak különböző problémák is. (Lasztovicza Jenő egy anyagot felmutatva: Amit kiosztottatok, ezen nem ez látszik!) De képviselőtársam mutogatja ezt a Pénzügyminisztérium által kiosztott anyagot; helyes, akkor hadd idézzek egy dakota közmondást: a tények makacs dolgok, bár a Fidesz még makacsabb, kétségkívül (Derültség a kormánypárti padsorokban.), de akkor tekintsünk erre az ön által is hivatkozott anyagra. Ennek 4. oldalán talán ön is látja azt a táblát, ami az ipari termelés alakulását mutatja, vessen rá képviselőtársam egy pillantást, a Fidesz-kormány utolsó időszakára, 2001. harmadik negyedév: mínusz 1,6 százalék, negyedik negyedév 0,8 százalék, az első negyedév 0 százalék, a második negyedév 1,4 százalék. Itt történt meg a kormányváltás, ezt követően ennél már csak magasabb adatok találhatóak.

De ha a lap aljára pillant, akkor találkozik azzal is, hogy nem felel meg feltétlenül a valóságnak Varga Mihály állítása, ami az export alakulását illeti, 2001. negyedik negyedévétől kezdődően ugyanis az export az előző időszakhoz képest folyamatosan zuhan lefelé, végül 2001. negyedik negyedévében mínusz 2,9 százalékot ér el.

De ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a feldolgozóipari beruházások alakulásával, amelyek a 2001. harmadik negyedévétől kezdődően folyamatosan negatív számot mutatnak, vagyis folyamatosan csökkent a feldolgozóipari beruházások aránya a Fidesz-kormány utolsó háromnegyed évében, évében, ami azért fontos, mert ennek a következménye aztán a későbbi időszakban a gazdasági növekedés visszaesése.

(10.20)

Már itt látszott, hogy a vállalkozások nem bíztak a jövőben, ilyennek ítélték a helyzetet, ezért nem ruháztak be, és ezért esett vissza a későbbiek során a gazdaság növekedése. De mehetünk tovább a táblában: a foglalkoztatottak létszámának alakulását a 6. oldalon találják a képviselőtársaim.

Az hangzott el, hogy mennyire nőtt a foglalkoztatottság. 2002 első félévében 12 500 fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, hasonlítsuk hozzá 2003 első félévét, itt 76 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Egyszerűen nem igazak azok az állítások, amelyeket az imént hallottunk, és ez azért probléma, képviselőtársaim, mert az is látszik, hogy Varga Mihály ugyan felállított magával szemben egy követelményt, hogy beszéljünk őszintén, de aztán ennek a követelménynek nem tudott megfelelni, pedig mi úgy ítéljük meg, hogy valóban eljött az őszinte beszéd ideje. Mert természetesen nem minden jó, ami jelenleg a gazdaságban van, mint ahogy az is igaz, hogy nem minden rossz, ami ma a gazdaságban van. A kettőt együtt érdemes nézni, már csak azért is, mert természetesen való igaz, a jövőre kell vetni a tekintetünket, érdemes a múltbeli tendenciákra figyelemmel lenni, nem azért, hogy egymást szidjuk, hanem azért, mert azokból tanulságok vonhatóak le, amelyeket a jövőben hasznosítani tudunk.

Szólnék, ha már itt szó volt róla, az első száz nap intézkedéseiről magam is, és természetesen én emlékszem még arra, hogy mit mondtam 2002 júliusában, mint ahogy arra is emlékszem, hogy előttem a Fidesz vezérszónoka mit mondott, hogy milyen fantasztikus állapotban van a gazdaság. Válaszolhatnám azt is, hogy hibáztam, hittem a Fidesznek, soha többet nem fogok természetesen, de a dolog persze nem ilyen egyszerű. A választási ígéretek teljesítése bizonyos tekintetben fontos dolog, mert a politika iránti bizalmat képes erősíteni.

Van azonban a 2002-es kampánynak szerintem egy másik tanulsága is: nem szabad olyan módon kampányolni, hogy a teljesíthetetlen ígéretek uralják el a terepet, mert ha nem teljesítik őket, akkor vész a bizalom, ha meg teljesítik őket, akkor különböző problémák következnek belőle. A kormány teljesítette az ígéreteit, ezt visszacsinálni nem kell, nem is lehet természetesen, és nem lehet azt sem vitatni, hogy a pedagógusok, egészségügyiek esetében valóban egy több mint tízéves lemaradás pótlása szükséges volt vagy nem - szükséges volt, kellett; ha már így történt, helyes, hogy megtörtént. A helyzet azonban az, hogy ennek bizony következményei vannak, és ezekkel a következményekkel kellene őszintén szembenézni azért, hogy a megfelelő megoldásokat megtaláljuk.

Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a mai problémákról beszélünk, még mielőtt a különböző területekre rátérnék, persze a bizalomvesztésről érdemes szólni, mert a tendenciák kétségkívül jók, ezekről Göndör István képviselőtársam részletesen beszélt, és a Pénzügyminisztérium által kiosztott anyag is bemutatja ezeket különböző grafikonokon keresztül. A magyar gazdaságnak azonban ma a legnagyobb problémája, hogy elveszett a gazdaság iránti bizalom. A gazdaság iránt pedig azért nincs bizalom jelenleg, mert túl magas a költségvetés hiánya, mert túlzott a költségvetés szerepvállalása, mert való igaz, túl nagyok az elvonások, illetve túl nagy a költségvetés újraelosztó szerepe; és ilyen körülmények között a befektetők ezerszer meggondolják, hogy az egyébként jó befektetési terepet jelentő Magyarországra beruházzanak-e, illetve azok, akik állampapírokat birtokolnak, esetleg megfontolhatják, hogy szükséges-e nekik ez a mennyiség, mert bizonytalanságok vannak a magyar gazdaságban. Ez az, ami miatt érdemes beszélni őszintén a dolgokról, mert erre kell nekünk választ találnunk.

A válasz tulajdonképpen egyszerű, csak természetesen a megoldások megtalálása a bonyolult. A helyzet ugyanis az, hogy csökkenteni kell valóban a költségvetés hiányát, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az egyensúlyi állapot helyreálljon. Ez a gazdaság érdeke, ez vonzza majd a későbbiek során a befektetőket, és ez az, ami lélegzetvételhez juttathatja a gazdaságot, és megteremti annak a feltételeit, hogy egy növekvő gazdaság termelje meg azokat a többleteket, amelyek kiegyensúlyozott felhasználásával lehet a különböző területeken jobb helyzetet teremteni.

A képlet jelenleg úgy áll, hogy az egyik oldalon kimentek a kiadások, a másik oldalon pedig, immár 10-14 éve, nem történik semmi. Vagyis nem történt semmi azokon a területeken, ahol igazán át kellett volna alakítanunk a nagy elosztórendszereket, vagy azért, hogy ezek kevesebb pénzből hatékonyabb szolgáltatást nyújtsanak, vagy azért, hogy lehetőség legyen - nem a költségvetésen keresztül - a finanszírozásukhoz többletforrásokat bevonni, vagy egyszerűen csak azért, hogy a hatékonyabb rendszeren keresztül versenyképesebb országot legyünk képesek létrehozni. Mert a másik probléma, ami az elmúlt három év gazdaságpolitikája következményeként előállt, az, hogy az ország jelentősen veszített a versenyképességéből.

Az egyik oldalon lehetünk arra büszkék, hogy a bérek reálértéke az elmúlt két évben 25 százalékkal nőtt, megjegyzem, ezt kísérte a nyugdíjak reálértékének több mint 10 százalékos növekedése, és ha két év átlagában hasonlítjuk össze, akkor nem is értem, hogy miről beszélnek azok, akik azt mondják, hogy zsugorodunk, vagy azt mondják, hogy a pénz kevesebbet ér. Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy - többek között ennek is a következményeként - veszítettünk a versenyképességünkből, és ezt kell nekünk most a következő időszakban fokozatosan visszafordítani. Ez, tisztelt képviselőtársaim, hosszabb távon biztosan nem megy azon reformok nélkül, amelyeket többek között a pénzügyminiszter úr is sürget, és amelyekről én majd a későbbiek során néhány szót szándékozom szólni.

Azok az intézkedések, amelyeket tett a kormányzat az elmúlt évben is a költségvetés kiadási oldalának visszafogása érdekében, és amelyeket szándékozik most is tenni, szükségesek, elengedhetetlenek, de azt látni kell, hogy változatlan rendszerek mellett minden költségvetési visszafogás természetesen nagyon erős konfliktusokat gerjeszt, ezért kell a későbbiek során ezek elkerülése érdekében átalakítanunk a rendszereket, a mi meglátásunk és javaslatunk szerint átalakítani a szociálpolitikánkat. Ha szűkösen állnak a források rendelkezésre, akkor a pénzeknek egyre inkább azokhoz kell eljutniuk, akik nehezen élnek, akik számára ezek az összegek valódi segítséget jelentenek. A miniszterelnök úr hétfői beszéde, illetve a pénzügyminiszter úr iménti beszéde erre vonatkozóan tartalmazott elemeket; biztosak vagyunk benne, hogy a rászorultak irányába kell a pénzeket a szociálpolitikában átcsoportosítani, nem kell azokat finanszírozni, akik erre a maguk erejéből is képesek.

Ami az egészségügyet illeti: a rendszer jelenlegi formájában nehezen finanszírozható, több pénz kell bele. Tud-e a költségvetés több pénzt beletenni? Nem. Terhelhetőek-e tovább a vállalkozások több pénzzel, nagyobb mértékű egészségügyi járulékkal? Nem. Akkor viszont nincs más, hiába kerülgetjük, hiába lökdössük el magunktól immáron több mint tíz éve, nincs más lehetőség, mint az egymással versengő biztosítók rendszerén keresztül bevonni azokat a pénzeket, amelyek ma is bemennek természetesen paraszolvencia formájában, egyes becslések szerint ezek mértéke meghaladja a százmilliárd forintot, csak nem az egészségügyben hasznosulnak. Ez a rendszer az egyedül, ami hosszabb távon a jelenlegi helyzetből kilábalást jelenthet, mert megjelenik egy olyan szereplő, amelyik érdekelt abban, hogy egyre magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtson a betegek számára, hiszen akkor kötnek vele biztosítást, és ezért abban is érdekelt, hogy az egészségügyi intézmények olyan állapotban legyenek, hogy képesek erre a magasabb színvonalú szolgáltatásra, ezért megfelelő színvonalon finanszírozza meg őket.

Ilyen irányú elmozdulások történtek az elmúlt időszakban, mi az irányított betegellátási rendszer kiterjesztését ilyennek tekintjük. Ez már magában hordozza az átalakítás lehetőségét, ezen az úton kell majd továbbhaladni, mert megítélésünk szerint egyszerűen nincs más lehetőség. Ugyanez a helyzet a közigazgatás reformjával. Tud a költségvetés több pénzt beletenni ebbe a rendszerbe? Nem tud. Elégséges színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak a közigazgatásban, akár az önkormányzatokban a polgárok számára? Nem.

(10.30)

Kellene magasabb színvonalú hatékonyabb szolgáltatás? Igen. Ehhez azonban át kell alakítani a rendszert, és érdemben kell hozzányúlni; valóban mozdulni a kistérségek és a régiók irányába, és fel kell adni a jelenlegi rendszer bizonyos elemeit. Ha ezt nem tesszük meg, akkor maradnak évente ugyanazok a viták, amelyekkel ma is szembenézünk, miközben a rendszer egészének finanszírozása fokozatosan egyre rosszabbá válik.

Ennek a keretében vagy akár külön is kell majd az oktatás reformjáról beszélni, ugyanilyen módon egyébként. Vajon a kisiskolákban, az alsó tagozatokban megfelelő színvonalú szolgáltatást, oktatást nyújtunk-e a gyerekeknek, növeli-e ez az esélyeiket vagy inkább rontja. És vajon például a felsőoktatás jelenlegi keretei között valóban megkapják-e azt a versenyképes tudást a hallgatók, amire szükségük van ahhoz, hogy az átalakuló országban és Európában és a nagyon kemény versenyfeltételek között érvényesüljenek avagy nem, mert ha nem, akkor bizony ott is át kell alakítani a rendszert annak érdekében, hogy az elvárt eredményeket hozni legyen képes.

Ezt lehet elmondani minden területről - hogy reagáljak Csepeli György államtitkár úr felszólalására -, különösen kiemelten az informatika területéről. Azért kell vele törődni és egyre többet törődni, mert ez az az eszköz valójában, ami nagyban segíthet hozzá minket az esélyegyenlőség erősítéséhez, a későbbiek során pedig a versenyképes tudás birtoklásához.

Én is szeretnék valamennyit szólni az agráriumról; egyrészt azért, mert az agrárium önmagában is mutatja, hogy mi történt az elmúlt 14 évben, és hogy működött a politika akkor, amikor a pillanatnyi napi érdekeinek vetett alá egy fontos területet, és ezen keresztül hogy hozta olyan helyzetbe, hogy most, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozik, a mezőgazdasága versenyképességével vannak a legnagyobb gondok. És itt megint, ha őszintén akarunk beszélni, azt kell mondanunk, hogy a '98-2002 közötti időszak rosszabb helyzetbe hozta a mezőgazdaságot, mint amilyenben lehetne. (A Fidesz padsorai felé fordulva:) Ez így van, képviselőtársam, minden mutatót meg lehet nézni, és ez következik belőle. Mert ha olyan jó helyzetben voltak, akkor viszont azok a többletpénzek, amelyek azóta bementek a mezőgazdaságba, még jobb helyzetbe hozták volna őket, de ez nem következett be.

Függetlenül attól, hogy nyilván politikai motívumok is szerepet játszanak a mostani demonstrációban, nyilván sokkal nagyobb beleérző képességgel kell a parasztság problémáihoz nyúlni, mert azok tényleg léteznek, ráadásul tudatosítani kell, hogy a termelés alapú támogatások megszűnnek 2007-től kezdődően vagy jelentős mértékben csökkennek különböző területeken, és előtérbe kerül a tájgazdálkodás, az agrár-környezetvédelem, illetve a vidékfejlesztés. Ebbe az irányba kell eltolni a rendszert, mert ezen tevékenységek költségeinek 80 százalékát támogatja majd az Európai Unió. Itt van az a terep, ahol több százezren, olyanok, akik ma a magyar mezőgazdaságból nehezen képesek megélni, megélhetési lehetőséget találhatnak maguknak. Ezért kell az agrárstratégiát ilyen értelemben a későbbiek során majd átalakítani.

A Szabad Demokraták Szövetsége fontosnak tartja, hogy bátran nyúljunk hozzá a különböző területekhez, és hajtsuk végre azokat az elengedhetetlen lépéseket, amelyek hosszú távon segítik az áhított cél elérését: kisebb állam, hatékonyabban működő rendszerek, amelyek a polgárok részére magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Azt azonban látni kell, hogy ezek mind-mind olyan ügyek, amelyek nem egy kormányzati cikluson belül záródnak le, hanem hosszabb távon építkező rendszerekről van itt szó, ezért szükséges a politikai erők egyetértése.

Ha ez nem hozható létre, akkor előáll az a helyzet, amit az elmúlt 14 évben számos alkalommal figyelhettünk meg, hogy az új kormány visszacsinál mindent, ami még el sem indult igazán, kezdi elölről, aztán kormányváltást követően megint kezdődik minden elölről, és a végén több mint tíz éven keresztül minden változatlan marad, és fokozatosan veszítjük el azokat az esélyeket, amelyeket pedig a jövőnk érdekében megragadni kötelességünk lenne azért, hogy a gyermekeink lehetőleg már egy minden tekintetben európai országban élhessenek. Ezért kell ezeken a vitanapokon érdemben vitatkozni, és nem pedig hagymázos álmokat kergetni, nem pedig összevissza hazudozni arról, hogy ide is több pénz kell, oda is több pénz kell (Göndör István: Ez nem 500 milliárd!), meg ott is emelni kell a béreket, meg ott is növelni kell a támogatásokat, mert ebből nem jön ki semmi. (Dr. Fónagy János: Valóban nem lehet összevissza! Ezzel egyetértünk!) Legfeljebb félre lehet vezetni milliókat, lehet a körükben népszerűséget szerezni, aztán a végén lehet majd számukra lényegesen nagyobb csalódásokat okozni folyamatosan, akkor, amikor kiderül, hogy nem teljesíthetőek azok az ígéretek, amelyeket egyébként valótlan állításként vagy hazugságként érdemes nevesíteni leginkább.

Ha ez a vita ezzel szemben hozza azt az eredményt, hogy őszintén vagyunk képesek beszélni, és hozza azt az eredményt, hogy alapkérdésekben képesek vagyunk leülni egymással, és közösen megkeresni az előremutató megoldásokat, akkor érdemes volt. Ha nem, akkor megint elfecséreltünk egy napot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának.

ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, és talán ahhoz szólnék, amit Kuncze Gábor úr az utolsó előtti mondatában mondott az unokáink és gyermekeink közös jövőjével kapcsolatosan. Érdekes volt Göndör István képviselőtársam hozzászólása, aki úgy fogalmazott, hogy az ellenzék részéről kevés értékelhető javaslat fogalmazódott meg az elmúlt időszakban. (Göndör István: Bocsánat, nem ezt mondtam!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Göndör Képviselőtársam! A Magyar Demokrata Fórum másfél éve következetesen fogalmazza meg: a nemzeti alapértékek közös megfogalmazását kellene a magyar parlamenti pártoknak együttesen alkalmazni. Ideértem az agrárkérdéseket, a környezetvédelmi kérdéseket, a természetvédelmet, a magyar gazdaság kérdését, a kutatás-fejlesztést, az oktatást, a kis- és középvállalkozások támogatását és lehetne fokozni, hogy miben kellene tulajdonképpen a közös értékeket megfogalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 24 európai parlamenti megfigyelő körülbelül több száz milliárd forint megtakarítást vagy eredményt tudott produkálni az elmúlt időszakban a magyar költségvetés számára. Lehet bizonyítani, lehet másképp fogalmazni, de ha ezen költségkeretek a magyar költségvetés számára nem megtakarításként jelentkeznek, ha az agrárágazat jelenlegi helyzetét nézzük - hisz Szanyi Tibor államtitkár út többször megfogalmazta, hogy több száz vágóhidat, sertésüzemet kell bezárni -, ha a jelenlegi befizetési arányunkat nézzük, amely 155 milliárd, és ezzel szemben ebben az évben körülbelül 270 milliárd forinttal többet kapunk az Európai Uniótól, és ha hozzászámítjuk ahhoz, hogy a magyar gazdaság területén milyen sérülések fognak bekövetkezni, és ha azt forintosítjuk, akkor lehet, hogy nettó befizetői vagyunk az Európai Parlamentnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes számomra visszaidézni, Medgyessy Péter miniszterelnök úr annak idején kétszer járt Ajkán a kampány során, ahol érdekes módon fogalmazott: “Rendezzük a bányászok sorsát, nem fog bányabezárás bekövetkezni, csökkentjük a vállalkozások terheit, növeljük az önkormányzatok mozgásterét.ö Szeretném itt elmondani, hogy ezekből tulajdonképpen egy-egy településre vonatkoztatva nemigen valósultak meg a dolgok.

Állami szintén - és ezt talán a pénzügyminiszter úrnak szeretném mondani, hisz ő úgy fogalmazott, hogy kemény munka, szép feladat -, ha önnek lehetősége lett volna 2002-ben, amikor a kormányzati ciklus indult, akkor azt mondanám, hogy igen optimistán lehet elé nézni annak a mondatnak, amit ön megfogalmazott, de félidőben ez már nagyon nehezen követhető és nagyon nehezen végrehajtható, hisz a kormány a maga részéről a tavalyi év költségvetése összeállításánál megközelítőleg 500 milliárd forintot takarított meg, vagyis tűzött ki célul megtakarításként, és ön most további 180 milliárd forinttal kívánja a költségvetés visszalépését eredményezni.

Szeretném visszaemlékeztetni önöket arra, amikor tavaly a parlamenti ülésen a költségvetés vitája volt, az áfával, a különböző adómértékekkel kapcsolatosan a Magyar Demokrata Fórum is megfogalmazta az álláspontját. Én Veres János államtitkár úrra emlékezem vissza, aki úgy fogalmazott, hogy sem az energiaadó, sem a környezetterhelési díj az állampolgárokat nem fogja terhelni. Minden szolgáltatói díj emelkedett, akár Budapesten, akár vidéken, akár bármelyik településen, ahol a csatornázással kapcsolatosan, a távfűtéssel kapcsolatosan mindenhol annak mértékével is plusz megterhelték a helyi díjakat, amilyen mértékben ezen adók megjelentek a magyar törvényben.

(10.40)

Szeretném azt is hangsúlyozni, például hogyan viselkednek az önkormányzatok, hisz a kis-, középvállalkozások esetében nemcsak a kedvezmények kisöprése következett be, nemcsak az áfa növekedése következett be, nemcsak újabb adók bevezetése történt meg, hanem ezzel párhuzamosan sajnos az önkormányzatok is azon lépéseket megtették, amelyekkel tovább csökkentették a kis-, középvállalkozások kedvezményeinek a formáját, tovább növelték a helyi kis-, középvállalkozások terheinek a mértékét, hiszen újabb adókat vezettek be, kénytelenek voltak újabb adókat bevezetni, így például építményadó, és egyéb más területi megszorítások történtek a kis-, középvállalkozások irányába. Nézzük egy önkormányzat helyzetét! Ma ott tartanak az önkormányzatok, hogy például Ajka esetében 130 millió forintos működési hiány van, de ez nemcsak Ajkára jellemző, jellemző minden más kisebb és nagyobb településre is. Közel 500 millió forint hitelt kellett felvennie a városnak, vagyonfelélés történik. Ugyanez állami szinten is és önkormányzati szinten is teljes egészében megjelenik.

Szociális feszültségek alakultak ki - és itt utalok a Lendvai Ildikó által elmondottakra -, hiszen tovább nőtt a szociális rászorultak száma, hiszen elvontunk ott is kedvezményeket, a fiatal házasok esetében is vontunk el kedvezményeket, tehát tulajdonképpen egy rétegnek a lecsúszása is be fog következni.

Ugyanígy, ha nézzük Magyarország demográfiai helyzetét és a munkahelyteremtéssel kapcsolatosan fogalmazunk, sajnos ott is katasztrofális állapotok vannak, hiszen fogy a magyar nemzet, évi 40 ezer fővel. Ezekre sajnos a mai kormány semmiféle hosszú távú elgondolást nem próbált meg tulajdonképpen a magyar állampolgárok irányában felsorakoztatni.

Nézzük az agrárkérdéseket! Bekövetkezett az Európai Unión belül is a KAP-reform. Évente 5 százalékkal fog csökkenni az Unió részéről adható agrártámogatások mértéke. Hangsúlyozottabban kerül elő a vidékfejlesztés, regionális fejlesztés és a decentralizálás kérdése az uniós tagországokon belül. Megfogalmazta-e Magyarország egyáltalán saját termék- és piacvédelmét? Hiszen azt nagyon jól tudjuk és halljuk, hogy hány vágóhidat, hány húsüzemet kell bezárni. Figyelembe veszi-e azokat a törvényeket, amelyeket az Európai Unió a maga részéről megalkot és ajánl a tagországok számára, génmanipulált termékek kérdése, élőállat-szállítása kérdése? Hiszen azt preferálja, hogy elsődlegesen a saját üzemi méretek között kell ezekkel foglalkozni, és inkább export formájában kell a piacra juttatni.

Ugyanez a vidékfejlesztés területe, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kistelepülések megtartó képességének a fokozása az elsődleges cél. Mi történik a kistelepüléseken? Egyrészt csökken a lélekszáma a kistelepüléseknek, elöregszenek, minden téren tulajdonképpen, akár agrárágazat területén, akár vállalkozás területén a kistelepülések irányában egyfajta sérülés történik. Nem azok a folyamatok indultak meg Magyarországon, amelyeket az Európai Unió a maga részéről megfogalmazott a vidékfejlesztés területén; itt van a kisposták kérdése, iskolabezárások, óvodabezárások, és lehetne fokozni tovább, hiszen az önkormányzatok, a kistelepülési önkormányzatok helyzete is tovább romlott, hiszen költségvetési szempontból is messze elmaradnak attól a költségvetési forrástól, amelyet a kormány a maga részéről megígért.

Az Európai Unión belül, és nemcsak az Európai Unión belül, hanem az EBESZ-nél, az Európa Tanácson belül is óriási nagy téma a kis-, középvállalkozások támogatási rendszerének a tovább fokozása és annak erősítése.

Itt van a kutatás-fejlesztés kérdése is. Nálunk, Magyarországon sajnos ellentétes lépések történnek, hiszen a 900 ezer kis-, középvállalkozás irányába további szigorításokat fogalmazott meg a kormány, adókat vezetett be. Ezzel szemben az Európai Unión belül megfogalmazzák a kis-, középvállalkozások támogatási rendszerének a szükségességét, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a multinacionális cégek évente 0,4 százalékkal csökkentik a foglalkoztatás arányát, ezzel szemben a kis-, középvállalkozások 0,3 százalékkal képesek növelni, és ha megnézzük az uniós országokat és Magyarország helyzetét is, azért a foglalkoztatás területén a kis-, középvállalkozások adják a kétharmad részét, vagyis több mint a kétharmad részét a foglalkoztatásnak. Tehát ezen a területen igenis Magyarországnak meg kell fogalmaznia a közös nemzeti alapértékeket, ezt a Magyar Demokrata Fórum többször hangsúlyozta. Ma már ott tartunk, hogy a kormányzati oldal részéről is többen ugyanezt próbálják hangoztatni, csak amikor az ellenzék részéről javaslatok történnek a megfogalmazásra, nagyon sajnálom azt, hogy kormányzati képviselők szája egyfajta széles mosolyra, sok esetben gúnyos mosolyra húzódik, és ezzel tulajdonképpen az egység olyan értelemben, hogy határon túl azt megfelelőképpen közösen tudjuk képviselni, nem biztos, hogy ebben a formában megállja a helyét.

Tegnap az Európai Parlament külügyi bizottságában a széken kicsikét lejjebb süllyedtem, és itt talán Kuncze Gábor szavait kellene visszaidézni, aki a miniszterelnök úr beszédére a hétfői napon a reakciójában kifejtette, hogy félnetek nem kell a négypárti közös lista állításával kapcsolatban; én ehhez még szeretném hozzátenni: csak pirulni. Sajnos tegnap az Európai Parlament külügyi bizottságában olyan megfogalmazás történt, hogy Magyarország miniszterelnöke közös négypárti parlamenti képviselői listát ajánlott meg, és ez sajnos az Európai Unión belül tulajdonképpen a demokrácia megsértését vonja maga után, és annak a talán közel 400 embernek a részéről, aki ott ült a külügyi bizottságban, egyfajta mosoly övezte ezt a bejelentést. Ezzel a kérdéssel, úgy érzem, nem ilyen szinten kellene foglalkozni, ez a pártok belső ügye, és valóban az ország gazdasági kis-, középvállalkozói, kutatás-fejlesztési és a hosszú távú programjainak a megfogalmazásában kellene közös lépéseket megtenni, és nem vádolni visszamenőlegesen minden egyes kormányt, hiszen önök annak idején - és ezt a miniszter úrnak is szeretném mondani - szakértői kormányt ígértek 2002-ben. Tudták azt, hogy milyen állapotban van a magyar gazdaság, ennek ellenére szakértői kormányt ígértek, és másfél év vagy közel két év után a szakértői kormánynak a jelenlegi állapota azt vonja maga után, és nem a hazai közvélemény-kutatók, hanem a külföldi neves pénzügyi-gazdasági kutatóintézetek által Magyarország irányába megfogalmazott negatív hatásokat kellene elsődlegesen figyelembe venni, és azt is figyelembe kellene venni, tisztelt képviselőtársaim - lehet a fejet csóválni, lehet mosolyogni -, hogy a csatlakozó tíz ország közül ezelőtt két évvel Magyarország az elsők közé tartozott, az elsők közé. Ma ott tartunk, hogy a csatlakozó tíz ország közül sajnos a hatodik, hetedik vagy talán a nyolcadik helyet foglaljuk el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg Szlovákia, Csehország, Lengyelország lépéseit! Mi bugyuta módon, elnézést, hogy így fejezem ki magam, hivatkozva az Unióra, áfát emelünk. Mit csinál Lengyelország, mit csinál Szlovákia, mit csinál Csehország? Csökkenti az áfát. (Közbeszólás az MSZP soraiból: 19-re emelte!) Miért csökkenti az áfát? Fel kellene tenni ezt a kérdést, és nem gúnyosan mosolyogni és gúnyosan fogalmazni dolgokat, tisztelt képviselőtársaim, hanem… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Emelte! - Emelte, nem csökkentette!) Magyarország emelte, ők csökkentették az áfát. (Podolák György: Szlovákia emelte!) És ma már ott tartunk, hogy félő, hogy Szlovákia lesz hozzánk képest talán egy kis Luxemburg, ebbe kellene belegondolni.

Abban a helyzetben, amiben ma jelenleg a magyar gazdaság tart, ahol jelenleg a magyar gazdaság él, ahol az állampolgárok érzései nemhogy javuló tendenciát mutatnának, hanem sajnos romló tendenciát mutatnak, szeretném önöknek idézni azt, hogy két ajkai idős nyugdíjassal beszélgettem a múlt héten, és ők elmondták, hogy egyikőjük kénytelen eladni a lakását, kénytelenek összeköltözni annak érdekében, hogy mindketten a saját nyugdíjukból ki tudjanak jönni, és ez szomorú állapot, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A vezérszónoki kör után kétperces felszólalók jelentkezésére - látom a monitoron - kell lehetőséget adni. Elsőként Révész Máriusz képviselő úr kért szót.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Irigylem Kuncze Gábort, hogy szelektív emlékezete miatt könnyen és rezzenéstelen arccal mást állít, mint amit néhány hónappal ezelőtt mondott. Annak idején a kormányváltáskor Kuncze Gábor még azt mondta, hogy olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalán lehet javítani. (Kuncze Gábor közbeszólása.) Eltelik másfél év, nem véletlen egyébként, a Medgyessy-kormányzat idejéből, és hirtelen rádöbbennek, hogy hihetetlen rossz állapotban, Kuncze Gábor szavai szerint mélyponton vették át a magyar gazdaságot.

Kuncze Gábor bírálta a szocialisták és a Fidesz kampányígéreteit - de arról elfeledkezett, hogy ki ragasztotta az egész országot tele olyan plakátokkal, amelyek arról szóltak, hogy 18 százalék személyi jövedelemadót mindenkinek!

(10.50)

Ez lett volna a teljesíthető kampányígéret? Jó lett volna, ha Kuncze Gábor ezt is minősíti valamilyen úton-módon.

Kuncze Gábor azt mondta, hogy nézzük a folyamatokat. Valóban érdemes ezt megnézni, azt hiszem, hogy nem tanulság nélkül való. Amikor az Orbán-kormány működött, akkor a csatlakozó országok között az élen jártunk, majdnem a legnagyobb volt itt a GDP növekedése. Most, ha megnézzük, hogy a tíz csatlakozó ország közül hol tartunk, a GDP-növekedés a csatlakozó országok közül majdnem a legalacsonyabb.

Nézzük meg, hogy mi történt az államadósság mértékével, Göndör képviselő úr! Az Orbán-kormány alatt az államadósság mértéke folyamatosan csökkent - folyamatosan -, olyannyira, hogy 2001-ben rekord alacsony hiányt mutattak ki az adatok - rekord alacsony hiányt mutattak ki! -, ezt nevezik önök az osztogatás évének. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha máshol számolják el!) Ezzel szemben az önök kormányzásának másfél éve alatt az eladósodottság egy főre vetítve 230 ezer forinttal növekedett. Az az igazság, hogy ha megnézzük a hiányokat, akkor ennek a kormánynak a teljesítménye nagyon gyászos, kísértetiesen emlékeztet egyébként a Horn-kormány teljesítményére - ott is kilenc hónapig kormányoztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) utána jött a megszorító csomag. Ugyanezt látjuk most is - déjÓ vu-érzésünk van. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kósáné Kovács Magdáé a szó.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Révész képviselő úr végszavára egyébként csak annyit, hogy a múltkor egy televíziós közvélemény-kutatásban a Horn-kormány teljesítményét értékelték a legnagyobbra a válaszolók. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A nép szava volt.)

Azt hiszem, hogy gazdaságról beszélni nem egymás fejéhez vagdalt, különböző alapon kiválogatott számokkal kellene, hanem tendenciákról kellene szólni, értékekről, célokról, amelyek az állampolgárok jövő éveit, a gyermekeink és az unokáink életét meg fogják határozni. Ezért örültem annak, hogy a kormány képviselőinek bevezetőjében, a kormánypárti felszólalók felszólalásában a foglalkoztatás nyomatékos szerepet kapott, viszont nem értem Varga Mihály képviselő urat, akinek korábbi funkciójából adódóan is ismernie kellene a foglalkoztatást és a munkanélküliséget tükröző adatok számításának a módját. Ezek nem abszolút számok, hanem viszonyszámok, és mivel viszonyszámok, ezért azonos abszolút számok is különböző tendenciákat tükrözhetnek.

Az elmúlt két esztendőben, ha lassan is, de az aktívak száma növekedni kezdett, és a foglalkoztatottak aránya 2003-ban lépte át először azt az 50 százalékot, ami alatt azt kellett mondanunk, hogy minden magyar aktív állampolgár önmagán kívül még egy inaktívat kell hogy eltartson. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor lassan elérjük az uniós átlag alsó határát, bár az Unió rendkívül ambíciózus célja a 70 százalékos aktivitás.

És hogy a munkanélküliek között sok a diplomás: igen, mert többen vesznek részt a felsőoktatásban, és sajnos a felsőoktatás szerkezetét önök nem igazították hozzá a munkaerőpiac igényeihez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Viszont a fiatalok nem tanulnak hiába, mert diplomával a kezükben könnyebben tanulnak majd valami mást, amire a munkaerőpiacon szükség van. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bizony-bizony!)

Viszont a rehabilitációs támogatást támadni, képviselő úr (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ízléstelenség, mert csökkent munkaképességű embereket leír a munkaerőpiac, és nem hiszem, hogy a sokgyermekesek adóforintjaiból kellene őket visszasegíteni a munkahelyükre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy a vita hevében ne feledkezzenek el az időről! Sisák Imre következik.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István képviselőtársunk a vezérszónoklatában azt mondta, hogy nem szabad úgy tennünk, mintha az elmúlt két év után rosszabbul élnénk, mint azelőtt, és az egészségügyre, valamint az önkormányzatokra tért ki.

Tisztelt Képviselőtársam! Úgy tűnik, hogy nem igazán ismeri az egészségügy helyzetét, és elfeledkezik arról, hogy a kormányzat az elmúlt évhez képest az idei évre közel 80 milliárd forinttal csökkentette a kórházak és az egészségügy finanszírozására rendelkezésre álló forrásokat. Ez azt jelenti, hogy a fekvőbeteg-ellátásnál 10 százalékkal csökkent a kórházak finanszírozása. És ha a mai sajtóhíradásokat megnézzük, a kormány tegnapi döntését követően az Egészségbiztosítási Alaptól további 9 milliárd forintot vonnak el - hová vezet ez, képviselőtársaim?

A tegnapi nap pedig megismertünk egy olyan vitaanyagot, amely az egészségügy, az egészségügyi dolgozók helyzetéről beszél. Megállapítja - nagyon helyesen - ez az anyag, hogy a bérek és egyáltalán az egészségügy anyagi helyzetét javítani kell, át kell alakítani az egészségügy finanszírozását. Úgy gondolják önök ezt, hogy 80 milliárd forintos nagyságrendű elvonásokkal kell ezt megtenni?

Az anyag írója azt írja, hogy még attól sem szabad visszariadni, hogy kórházak bezárására kerüljön sor. Arra tegnap sajnos nem kaphattam semmiféle információt, hogy mely kórházakat, milyen nagyságrendű kórházakat és milyen szinten kívánnak bezárni. Az anyag készítői azt mondták, politikai döntésekben ők nem nyilváníthatnak véleményt. Úgy gondolom, nem szabad, hogy egy anyag készítője ilyeneket leírjon.

Én úgy gondolom, ha ezt társadalmi vitára kívánják bocsátani, akkor az lenne a legtisztább, ha a társadalmi vita során őszintén beszélnének. Remélem, nem felejtették el még teljes egészében azt, amit 1996-ban akartak végrehajtani: több mint harminc kis kórházat zátonyra futtattak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - ez rossz út, kérem tisztelettel!

Köszönöm hogy meghallgattak.

ELNÖK: Vojnik Mária államtitkár asszony kért szót.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Sisák Képviselő Úr! A tények pontos ismerete, azt gondolom, elengedhetetlen. Az egészségügy konszolidációjáért ez a kormány tette eddig a legtöbbet. Emlékeztetem önt az 50 százalékos béremelésre, emlékeztetem önt arra a 100 milliárd forintra, amivel a gyógyszerkassza alultervezését, az egészségügyi intézmények talpon maradását segítettük elő. Emlékeztetem önt közel 30 mentőállomás korszerűsítésére, a mentőgépkocsik cseréjére, a műszerprogramokra, a népegészségügyi programra. Ezért azt gondolom, hogy ennek a ténynek az ismerete elengedhetetlen ebben a vitában is.

Szeretném elmondani, hogy igen, az egészségügyi dolgozók, akik biztosítják a betegellátást, ma nincsenek elegendő számban, és nem abban a képzettségben (Sisák Imre széttárja a karját.), amire nekünk szükségünk lenne. Ezt a problémát felismerhették volna önök is! Ez a kormány pedig először megpróbál nemcsak szembenézni, hanem megoldásokat is találni rá, mert szükségünk van jól képzett orvosokra, jól képzett egészségügyi dolgozókra, akik ezen a pályán megtalálják a számításukat.

A szakmai anyagot pedig kérjük szakmai anyagként kezelni, amely természetesen csak a társadalmi vita után ölti majd kormány-előterjesztés formáját.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen!)

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Révész Máriusz említette a 18 százalékos adókulcsot - kár, hogy nem vezettük be, ha már itt eddig Szlovákiára hivatkoztunk. (Révész Máriusz: Ki van kormányon?)

Azt mondta, hogy a csatlakozó országok között már nem vagyunk elsők. A gazdaság teljesítménye, képviselő úr, mint ahogy arra már egyszer rámutattam a felszólalásomban, az önök időszaka alatt folyamatosan csökkent, amíg aztán alájuk nem ment. Ez az oka annak, hogy ott most magasabb mutatókkal dolgoznak, de hadd tegyem azt is hozzá, hogy a magyar gazdaságban az átalakulás sokkal korábban lezajlott. Az ő adataikkal, mondjuk, össze lehetne hasonlítani a '94-98 közötti időszakot, mert ha ennyire irigyeljük őket, akkor irigyeljük talán Szlovákia 15 százalékos munkanélküliségét is, vagy a magyar béreknél a mintegy 30-40 százalékkal alacsonyabb béreket.

Az állami adósság: azt is elmondtam a felszólalásomban, hogy a fizetési mérleg hiánya folyamatosan romlott az önök idején; 2000-ben 3,2 milliárd volt - euróban -, 2001-ben 2 a hiány, 2002-ben 2,8 milliárd, miközben folyamatosan nőtt a költségvetés hiánya is, és ennek a következtében természetesen megindult az államadósság növekedése. Ez is egy tendencia, amit önök hoztak létre, és ami aztán folytatódott tovább.

Végül pedig, ha már megemlítette, képviselő úr, a Horn-kormányt: a Horn-kormány megcsinálta azokat az elengedhetetlenül szükséges lépéseket, vállalva a népszerűtlenséget is, amelyek szükségesek voltak a gazdaság más pályára állításához. Ennek az eredményeivel találták önök magukat szembe '98-ban, azokkal a többletekkel, amelyek akkor valóban léteztek. Ezek egy részét valóban életszínvonal-növelésre fordították, mert hazavitték (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Majd a bíróságon... - Ki vitte haza? - Csak az igazat!), a többit pedig elpazarolták (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és ennek a következménye, hogy utána a gazdaság újra leszálló ágba került. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(11.00)

ELNÖK: Sisák Imréé a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül szerencsételen dolognak tartom azt, ha itt a parlamentben elbeszélünk egymás mellett. Én értettem, hogy miket mondott itt államtitkár asszony, csak nem azokra reagált, amit én elmondtam.

Kedves Államtitkár Asszony! Nem azokkal a dolgokkal kell foglalkozni, amit ön elmondott, hanem azzal, hogy mi lesz a kórházakkal a 80 milliárd forintos elvonás következtében, mi lesz a 9 milliárd forintos elvonás következtében. Erről kellene talán beszélnünk, na meg arról, hogy a 2002-es 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztés után 2003-ban és 2004-ben egyetlen forint nem jutott bérfejlesztésre az egészségügyben és egyáltalán a közszférában. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

Kuncze Gábor képviselő úrnak pedig csak egyetlen dolgot szeretnék mondani. Azok a népszerűtlen intézkedések több tízezer családot döntöttek a nyomorba, és ami a legszerencsétlenebb, hogy az SZDSZ ugyanezeket a dolgokat kezdi szajkózni a sajtóban, magyarán: a rászorultsági elvet a szociálpolitikában. A baj ott van, hogy a frakcióvezető úr összekeveri a szociálpolitikát, na meg a családok támogatásáról szóló rendszert és a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló rendszert. Isten mentsen meg bennünket még egyszer azoktól a rászorultsági dolgoktól, mert az a bizonyos népességfogyás, amely rendkívül szerencsétlen hatással van az ország lakosságára, azt gondolom, még rosszabb helyzetbe kerülne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kósáné Kovács Magda képviselő asszonynak szeretném mondani, nyilván mint egykori munkaügyi miniszter tudja, hogy a számítás módjának milyen jelentősége van a munkanélküliségi adatoknál, és bizonyára azt is tudja, hogy 2002 végén a Medgyessy-kormány módosította a számítás rendjét.

Ezért ma már nagyon nehéz összehasonlítani az adatainkat a korábbi adatokkal. Én magam annyit tudtam megtenni, hogy a választókerületemben, Karcagon, Tiszafüreden és 13 településnél lekértem az adatokat. Érdekes módon ezekből az jött ki, hogy négy év óta a legmagasabb a munkanélküliek aránya. Nem tudom, hogy az ország más területén vajon ezek az arányok hogyan változnak. Az kétségtelen tény, hogy az ott élő embereket nem nyugtatja meg az ön által elmondott, nagyon biztató tendencia.

Ami pedig Kuncze Gábor hozzászólását illeti, én a személyeskedő részével nem kívánok foglalkozni. Azt tisztelem mindig Kuncze Gáborban, hogy a realitások embere, és engedjen meg két idézetet saját magától az elmúlt időszakból. Kuncze Gábor 2003. október 28-án azt mondta a parlamentben a 2004-es költségvetésről: “A költségvetés most valóban reális makroökonómiai helyzetelemzésre épül.ö (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Majd idén január 13-án az MTI-közlemény szerint ezt mondja: “A reális helyzetfelismerést tükrözi, hogy a pénzügyi tárca kijelölt vezetője a költségvetés további szigorítására tesz javaslatot, miközben a hiány mértékét a realitásokhoz igazította.ö (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kínos.)

Úgy tűnik, a realitások túl gyorsan változnak. Nekem az a klasszikus vicc jut az eszembe, amikor a csiga vérző fejjel bemegy az erdei orvoshoz, és az orvos megkérdezi, hogy mi történt, mire a csiga mondja, hogy éppen száguldottam keresztül az erdőn, mikor hirtelen egy gomba nőtt előttem. Hát, ezek a gombák túl gyorsan nőnek, tisztelt frakcióvezető úr. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Jó lenne, ha időnként valóban a realitásokhoz igazítanánk azt, amiről beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004-es költségvetés mindenesetre reális számokból és folyamatokból indult ki, és ezért volt szigorú. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tökéletes!) Ez az, amit egyébként a Fidesz - amelyik nem reális és nem képes normálisan fölmérni a folyamatokat - erőteljesen kifogásolt, és olyan módosító javaslatokat nyújtott be, amelyek totálisan szétverték volna a magyar gazdaságot úgy, ahogy van, csigástul, gombástul, mindenestül. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

A helyzet azonban az, hogy amikor a költségvetési vita lezajlott, akkor még nem volt ismert, hogy a Magyar Nemzeti Bank mindenféle szempontok és körülmények figyelembevételével 3 százalékkal emelni fogja a kamatszintet. Ez önmagában, képviselő úr, 100 milliárd forinttal növeli az idei költségvetési hiányt abban az esetben, ha ez így változatlan marad. Ezt nem tudtuk figyelembe venni. Én meg hadd emlékeztessem képviselőtársamat arra: milyen javaslatot is nyújtott be a Fidesz? Hogy a Fidesz javaslatai olyan fantasztikus helyzetbe hozzák a magyar gazdaságot, hogy a Magyar Nemzeti Bank ijedtében lényegesen lecsökkenti a kamatokat, és ennek következtében fantasztikus összegek maradnak meg, amelyeket szét lehet osztani. (Varga Mihály: Miről beszélsz?) Látom a képviselő úr tekintetén, hogy hülyeségnek tartja ezt a javaslatot. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Domokos László: Ne személyeskedj!) Ez volt a Fidesz módosító javaslata az idei költségvetéshez, és ez nem személyeskedés, képviselőtársaim, hanem egyszerű helyzetelemzés. (Közbeszólások.)

Képviselőtársaim, az önök módosító javaslatai minden realitást nélkülöztek, minden folyamatot szétvertek volna, felélték volna teljes egészében a jövőt, és összeomlott volna a magyar gazdaság. Erre én az önök helyében annyira talán nem lennék büszke. És ez ugyanaz az időszak, mint amikor én azt a felszólalásomat elmondtam.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Arnóth Sándor, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Kuncze úrnak szeretném mondani, hogy én egyetértek, tényleg hülyeség volt. Ugyanis mi beadtuk azokat a módosító javaslatokat, amiket egyébként a megyében, például Hajdú-Bihar megyében megfogalmaztak. Kik fogalmazták meg? A hatalmon lévő polgármesterek, az önök polgármesterei. Tehát önök azt mondják, hülyeség volt ezt beadni, hülyeség volt megfogalmazni, tehát, hölgyeim és uraim, talán egyszer szóba kéne állni egymással. Ilyen egyszerű az élet!

Azokat a javaslatokat adtuk be hajszálpontosan, mindegyiket egy az egyben, amiket önök megfogalmaztattak a saját kiskutyáikkal ott lenn. Ha ez nem jön össze, én sajnálom. Egyébként gratulálok hozzá, mert elutasították a javaslataikat, tehát van egy javaslatom, amivel nem értek egyet, és így élt hat napot a költségvetésük. Hát, ez derék dolog! Ez aztán a szakmaiság! Gratulálok! Ilyen se volt még! Ez tényleg nagyon sokat rontott az ország megítélésén.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Hadd hívjam fel, tisztelt képviselőtársaim, Arnóth képviselőtársam figyelmét, ő arról beszél, hogy mire akarták fordítani a pénzeket, én meg arról beszéltem, hogy miből akarták ezt megfinanszírozni. A miből kérdésére a válasz az, hogy értékelhetetlen, elfogadhatatlan, nem létező javaslatokat nyújtottak be, ezért aztán nem volt semmi pénz arra, amit a másik oldalon csinálni akartak. A másik oldalon lévő javaslataik - én végignéztem ezeket -: valóban, minden egyes választókörzetben összegyűjtötték, ki akar iskolát építeni, ki akar kultúrotthont építeni, ki akar ezt felújítani, azt felújítani. Ez mind teljesen rendben van, csak nem reális.

Az állam háztartása nem különbözik a saját háztartásainktól. Meg lehet kérdezni a gyerekeket, hogy ki mit akar magának, és utána nem lehet azt mondani, hogy jó, akkor minden rendben van, ezt mind megvesszük. Mert, ha a család költségvetése nem teszi lehetővé, akkor nem lehet megtenni. Akkor, amikor önök elmentek a választókörzeteikbe, és azt mondták az embereknek, hogy ezt is meg ezt is, meg ezt is beadtuk, akkor önök valójában tudatosan félrevezették őket, hazudtak nekik. Ez jellemző az önök politikájára, és jellemző a 2004-es költségvetésben tanúsított magatartásukra. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)