Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Reform vagy retorika? - az MSZP által kezdeményezett politikai vitanap szlogenjét találónak tartom. Reform vagy retorika? - a "vagy" kötőszót kivéve. Egy XX. századi neves magyar gondolkodó, Schütz Antal figyelmeztetett, vigyázzunk a "vagy" kötőszó használatával, hiszen sokkal árnyaltabb megközelítést lehetővé tevő kötőszavai vannak a magyar nyelvnek, mint például a nemcsak-hanem-is. Ez a megállapítás jelenleg is igaz, hiszen az egészségügyi rendszer elmúlt tíz évére visszatekintve mindkét elem - reform, retorika - tetten érhető benne.

Az azt megelőző évtizedek egészségügyére sem áll a vagy-vagy disztinkció, hiszen az akkori egészségügyet is - mint az élet minden más területét - a totális MSZP-jogelőd párt politikai retorikájának egészségügyi manifesztumaként éltük meg: a legfőbb érték az ember - amíg ingyen munkára képes. Maradjunk az elmúlt tíz év egészségügyi rendszere kezelésének reform- és retorikai elemei vizsgálatánál. Korábban az egészségügyben is dúló totális tervgazdaság piacgazdasági viszonyokra történő átalakítása csak egy közigazgatási megközelítésű reformprogram irányában történő szemléletváltással vált lehetségessé. Ezen szemléletváltás után ismét konfrontálódtak a "vagy-vagy" és a "nemcsak-hanem-is" szemlélet képviselői. A korábbi totális tervgazdaság szervilisei a teljes szabadpiaci működés irányába kívánták orientálni a magyar egészségügyet, amely tisztán piaci alapon működtetett egészségügyről a működő demokráciában már bebizonyosodott, hogy a költségnövekedés arányában romlik a hatékonysága.

Az 1994-98-as év között a piaci működtetés irányában az áron aluli privatizációt előkészítő totális értékrontás, káosz tudatos előidézése történt, és ez a nemzetgazdaságot is, nemcsak az egészségügyet sújtó rablóprivatizáció meg is indult. Az 1990-98. évek közötti reformot a retorika szintjén történő leragadás és a működési és pénzügyi transzparencia teljes hiánya, továbbá az egészségügyi forrásteremtésben a társadalmi szolidaritás hiánya jellemezte.

Az egészségügyi teherviselésre is jellemző a magyarországi közteherviselés általános ismérve, miszerint a lakosság legszegényebb rétegei teremtik elő a költségvetési források 90 százalékát, és ez a lakosság javát kitevő tulajdonfosztott bérrabszolgahad a közkiadási oldalból csak minimálisan részesedik. Ez a ténymegállapítás az egészségügy vonatkozásában ugyancsak helytálló.

A legszegényebb befizető réteg akkor részesedne befizetésarányosan a szolgáltatásból, amennyiben az egészségügyi ellátás a temetkezési költségekre is kiterjedne. Mivel más mód a befizetésarányos részesedésre a rendszer átalakításáig nincs, ezért ezen hatékonyságnövelő konstrukció időleges rendszerbe építésére ezennel javaslatot teszek.

Visszatérve a működési és pénzügyi transzparencia teljes hiányára, ezt nem nekem kell itt bizonyítanom, hiszen az Állami Számvevőszék vizsgálatai történetének e vonatkozásában például az ÁSZ 1996. évi 286. számú jelentése... Hogyan beszélhetnénk az alapok pénzügyi reformjáról, amikor többszörösen bizonyított volt a pénzügyi adminisztratív ellenőrzési rendszer gyenge mivolta, az adatmanipulációk lehetőségének nyitva hagyása a rendszerben?

Mivel az egészségügyi szolgáltatásokra fordított összeg az éves GDP 4-5 százalékának felhasználását jelenti, ezért érthető a spekulációs tőke politikai csatornákon történő bejelentkezése. Ezért is érthetetlen a megalakított egészségügyi önkormányzatok által életbe léptetett, tudatosan gyenge pénzügyi ellenőrzési rendszer - illetve egy szempontból érthető. Az első két választási ciklus legnagyobb retorikai fogása a társadalombiztosítási alapok kvázi önkormányzati működtetése. Ez a látszat-önkormányzatiság a látszatszakszervezetek bevonásával és a delegáltság törvénytelen meghosszabbításával nem állta ki az alkotmányossági próbát. Ne feledjük, fél évszázados baloldali diktatúra után olyan szakszervezet kezébe kerültek ezek az állami források, amelyről minden hajdani szakszervezeti könyv fedőlapján ez szerepelt: a szakszervezet a kommunista párt elsődleges szövetségese. És mivel ennek a kvázi önkormányzatnak és ennek az egészségügyi reformnak álcázott retorikai blöffnek ezres nagyságrendben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) voltak halálos áldozatai, ezért az egészségügyi önkormányzatiság ezen rendszerváltoztatási folyamatra eső fejezete nemcsak retorika, hanem büntetőjogi hatály alá is tartozik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP soraiban.)