Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10977. számon benyújtott törvényjavaslat, szám szerint 14, 1961 és 2008 között kelt egészségügyi tartalmú korábbi törvényt módosít. Az atomenergiától a chikungunya-lázig ezernyi témával foglalkozik, áttekinthetetlen, összefüggéseket, egységes koncepciót nem tartalmazó, ennél fogva szinte értelmezhetetlen salátatörvény.

Érdekes, hogy közérdeklődés egyáltalán nem mutatkozik iránta, és mivel a média sem tud vele mit kezdeni, a parlament politikai betonfalai között vajúdva fog megszületni vagy elhalni. Ezt mi komoly problémának tartjuk. Pedig néhány fejezetében ugyancsak súlyos kérdéseket szabályoz, amelyekkel a közvéleménynek is szembesülnie kellene. Ilyenek például az egészségügyi szolgáltatókkal, kórházakkal, patikákkal, gyógyászatisegédeszköz-forgalmazókkal kötendő új szerződések ügyei, vagy éppen az egészségbiztosítónak adott szúrópróbaszerű helyszíni beteg-ellenőrzési, sőt próbavásárlási jogosítványa. A kapuzárási lázas törvényalkotási rohamban lidérces képként jelenik meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőre, mondjuk, egy rendelőben, és álgyomorpanaszokra hivatkozva figyeli meg, hogy a vizsgáló orvos a szakmai protokollok szerint jár-e el a diagnosztikus és terápiás ténykedései közben. Persze, amikor előkerül a gasztroszkóp, megijed, sietve távozik, jelentésírási feladataira gondolva.

A salátatörvényt kezdeményező kormány arra hivatkozik, hogy ebben a jogszabályban meg kell teremtenie a hatályos hazai szabályozások és az európai uniós jogrend közötti összhangot, orvosolnia kell a magyarországi egészségügyi tárgyú jogrend anomáliáit, pontosítania kell a törvényi fogalmakat, átláthatóbbá kell tennie az egészségbiztosítási rendszert, fenntartható és minőségi gyógyászatisegédeszköz-ellátást kell biztosítania. Csökkentenie kell a költségvetési terheket - zárójelben teszem hozzá, hogy reménykedünk, hogy ez nem újabb forráselvonást jelent -, védenie kell az Egészségbiztosítási Alapot, valamint segítenie kell a H1N1-influenzapandémia elleni eredményes védekezést.

(Gulyás József elfoglalja jegyzői székét.)

Mi ezzel szemben inkább azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat igazi célja a szakmaiatlan, elrontott, úgynevezett egészségügyi reform mára súlyossá vált, és a rendszer működőképességét már közvetlenül veszélyeztető következmények kezelése. Mindjárt hozzáteszem, hogy ez a salátatörvény erre nem alkalmas. A sokszor méltatlannak tűnő ellenőrzések, a büntetési tételek emelése, a hatósági szankciók súlyosbítása, a működési szerződések megszüntetésével történő fenyegetés, a minősített orvosok rendelési jogainak korlátozása nem célravezető.

A benyújtott jogszabály véleményünk szerint nem felel meg az 1987. évi XI. törvényben, nevezetesen a jogszabály-alkotási törvényben foglaltaknak, hiszen különböző törvények módosításait logikai összefüggés nélkül kapcsolja egybe. Az Alkotmánybíróság 2008. évben kelt 155. határozatában kimondta, hogy törvények salátatörvénnyé alakítása nem áll összhangban a jogállamiság alapvető követelményeivel. Amikor ezt az észrevételünket jeleztük az Egészségügyi Minisztériumnak, írásban a következő választ adták, pontosan idézem: "A benyújtott törvényjavaslat formai alkotmányossága mind a jogalkotásról szóló 1987. XI. törvény rendelkezéseire, mind pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára tekintettel nyomatékosan valószínűsíthető." No, ez meg mit jelent? Nyomatékosan valószínűsíthető, hogy a jogalkotó alkotmányos utakon jár? Szóval, maga sem biztos benne.

Tisztelt Kormányzat! Sokkal szerencsésebb lett volna az egyes jogszabályokat külön-külön módosítani, majd egyenként, egységes szerkezetbe foglalva megjelentetni, időt hagyni a törvényalkotó Országgyűlésnek az egyeztetésekre, a szükséges viták lefolytatására, a módosító indítványok elkészítésére. Ez a salátatörvény-javaslat veszélyezteti a jogbiztonságot, a változások a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára legalábbis nehezen követhetővé válnak. A törvényjavaslattal kapcsolatban aggályosnak tartjuk azt is, hogy a kormány és az egészségügyi miniszter számtalan felhatalmazást kér alacsonyabb szintű jogszabályok, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek megalkotására. Mivel a jelenlegi parlamenti törvény-előkészítés folyamatában ezeknek a végrehajtási típusú rendeleteknek a tartalmát, de még a vázlatát sem ismerjük, hiszen ezeket nem mutatták be, nem vállalhatunk felelősséget a salátatörvény ilyen formában történő megalkotásában.

Tisztelt Országgyűlés! A megszabott időkeretben nem lehetséges kitérnem mind a 14 törvény összesen 127 paragrafusban történő módosításának minden részletére, csupán a leglényegesebbeknek gondolt témákat vethetem fel. Az egészségügyi szolgáltatók részére 2010. július 1-je és 2010. szeptember 30-a között új működési engedélyek kerülnek kiadásra a szakmai minimumfeltételekre vonatkozó új jogszabályok alapján. De hol a régóta beígért új minimum-feltételrendszer? Késik. Na, ezt kellett volna előbb talán megalkotni. Persze nehéz, mert az elmúlt év megszorító csomagjai, a konvergenciaprogram, az egészségügyet más ágazatokhoz képest aránytalanul terhelő pénzelvonások miatt ugyancsak nehéz az ellátás biztonságát garantáló, betartható humánerőforrás- és technológiai feltételeket szabni. A kormányzat ezt a kérdést elegánsan megkerülte. Ugyanakkor a törvényjavaslatban az egészségbiztosító úgynevezett igényérvényesítését - például a működési engedélyek, szerződések felmondásában - könnyebbé teszi. Rossz rágondolni, milyen strukturális átrendeződés lehet ennek a következménye.

A törvényjavaslat vizsgálati kötelezettséget ír elő az irányító szerv számára az államháztartási törvényre hivatkozva, amely szerint - idézem - "amennyiben a költségvetési szerv a tevékenységét, feladatait jogszabálysértően, illetve nem az alapító okiratban, megvalósítási tervben, teljesítménytervben, feladatellátási megállapodásban foglaltaknak megfelelően, vagy nem az irányító szerv által adott utasítás szerint látja el, akkor az irányító szerv köteles megtenni a költségvetési szerv vezetőjével szemben a külön törvényben foglaltak szerinti intézkedéseket".

Tehát most jön a kötelezően alkalmazandó szigorú vizsgálati kötelezettség egységes szempontok alapján. Ezek szerint, ha a törvény hatályba lép, minden, éves szinten 500 millió forint feletti finanszírozási tételszintet elérő egészségügyi szolgáltató egyszemélyi felelős vezetőjét, mondjuk, a kórházak igazgatóit eljárás alá kell vonni, hiszen azzal, hogy a megszorítások és a hektikus finanszírozási változások közepette nem képes tartani a költségvetési kereteit, fedezetlen kiadásokat vállal, és kifizetetlen számlái vannak. Végig lett ez gondolva? Ma csak a kórházak százmilliós hiánnyal küszködnek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet, miközben gátat kíván vetni a parttalan magánosításnak, kiszervezéseknek, úgy tűnik, lépéseket tesz, illetve inkább előkészít a szektorsemleges finanszírozás irányába. Egyidejűleg az egészségügyi közszolgáltatást végző, közintézeti formában működő költségvetési szervek vezető testületei tekintetében közelít a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi előírásokhoz. Felvetődik a kérdés: miért nem önálló törvénytervezetben, kórháztörvényben szabályozzák ezeket a kérdéseket? Hiszen ha bele-belekapunk ebbe a nagy rendszerbe, akkor egyidejűleg foglalkozni kellene a tőkemegtérülés lehetőségeivel, a tőkehasználati díj elszámolhatóságával, az eszközvisszapótlás, amortizáció megoldásával, és folytathatnám még sok minden mással. A kérdéskör túl komplex ahhoz, hogy ilyen kapkodva, csak egy-egy szeletét érintve változtassunk; visszasírjuk a 2001. évi CVII. törvényt.

(9.00)

Kényes kérdés a törvénytervezetben a várólistákra vonatkozó szabályozások megváltoztatása. A biztosított a szükséges ellátásra a listára való felkerülés időpontja szerint jogosult, ettől eltérni csak bizonyos szakmai indokok alapján lehet. Az eltérés lehetőségeit az egészségügyi miniszter rendeletben fogja szabályozni. Tehát nekünk úgy kellene elfogadnunk, megszavaznunk ezt a törvénytervezetet, hogy semmi információval nem rendelkezünk a majdani, immár a parlament látókörén kívül eső szabályozásról. Társadalmilag a várólisták ügye az egyik legérzékenyebb kérdés. Felhatalmazást adunk egy, a lakosságot ma leginkább izgató probléma kezelésére anélkül, hogy tájékoztatást kapnánk ennek mélyebb szakmai tartalmáról, például arról, hogyan lehet lekerülni a várólistáról. Ez ma nagyon nehéz kérdés, ami az intézmények számára sok gondot jelent. Ugyanez mondható el a beutalási rend szakmai szabályozására adandó felhatalmazással kapcsolatban is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetben szinte új intézményként jelenik meg az egészségügyi bírság. A jogszabályalkotó az egészségügyi államigazgatási szerv eddigi szankcionálási lehetőségeit, amelyek sokszor csak tevékenységkorlátozásban vagy tevékenységtől való eltiltásban jelenhettek meg, most az egészségügyi bírság lehetőségével egészíti ki. Abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltató a jogszabályban előírt intézkedési kötelezettségét elmulasztotta vagy szakmai programjától eltérő szolgáltatást nyújtott - nem tudom, ezt egy egészségügyi intézmény hogyan tudja megtenni -, vagy ha a társadalombiztosítási támogatással, ennek elszámolásával, folyósításával, ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségét megsértette, egészségügyi bírság kiszabásának van helye. Hozzáteszem: kivéve, ha az Egészségbiztosítási Felügyelet külön törvény szerint már felügyeleti bírságot szabott ki. Ebben igazodjon el egy kórházigazgató!

Apropó, nem kellene már megszüntetni ezt az Egészségbiztosítási Felügyeletet? Újabb átfedések, párhuzamosságok a hatósági típusú ellenőrzést végző szervezetekkel - ilyen gazdagok vagyunk? 400 millió forintot tudnánk megspórolni a már régen feleslegessé vált intézet megszüntetésével, és mondjuk, átcsoportosíthatnánk az Országos Vérellátó Szolgálathoz, amely ellehetetlenül a 800 milliós 2010. évi költségvetési elvonás miatt.

De vissza a bírságokhoz! Aggályosnak tartom, hogy a bírság az ÁNTSZ bevételét képezi, amelyet hatósági ellenőrzésre, módszertani fejlesztésekre, szakfelügyeleti tevékenységre és közegészségügyi, járványügyi tevékenységre, tehát az alapfeladataira fordít. Nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, főleg most, amikor súlyos forrásszűkösség van az ÁNTSZ intézményében. A miniszter felhatalmazást kap, hogy rendeletben határozza meg a kiszabott egészségügyi bírság megfizetésének részletes szabályait - népszerű feladat lesz.

Tisztelt magyar Kormány! Tisztelt Előterjesztő! Tényleg ezek ma a legfontosabb dolgaink? Nem kellene inkább az eltorzított struktúrát rendezni, a betegutakat szabályozni, olyan finanszírozást folytatni, amely mellett kiszámítható lenne egy költségvetési típusú intézet működtetése? Nem a megrongált közbizalmat kellene helyreállítani a gyógyító munkával kapcsolatban? Most tényleg a bírságolás a legfontosabb? Ez a szándék könnyen a visszájára fordulhat, és a bírságolót a szakma és a köz megvetése bírságolttá teheti.

A törvénytervezet foglalkozik a gyógyszerpiaci szabályozás továbbfejlesztésével, nevezetesen: a nemzetközi referenciaárazás alapjainak lefektetésével. Előttem már többen szóltak erről, a törvényalkotói szándék nyilvánvalóan a lejárt szabadalmú gyógyszerkészítmények költségeinek további csökkentésére irányul. Ezzel forrásokat akar megtakarítani új hatóanyagok befogadásához és támogatásához. A generikus programot tovább akarja vinni a referenciaárazás, itthoni és nemzetközi összevetési technológiák alkalmazásával. A generikumok árának ezekkel a módszerekkel történő csökkentése több tíz milliárdos megtakarítást és innovatív készítmények befogadását is jelentheti. A szándék még üdvözölhető is lenne, érvényesítése során azonban javasoljuk figyelembe venni a gazdasági húzóágazatként szereplő hazai gyógyszeripar versenyképességének megtartását. A nemzetközi referenciaárazás alapvetésénél az árakon túl tekintettel kell lenni a különböző országok eltérő adórendszereire, támogatáspolitikájára és gyógyszer-előállítási költségeire is. Ebben óvatosságot és a gyógyszerpiac szereplőivel történő alapos egyeztetéseket javasolunk.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi jogi szabályozás mellett 2010. január 1-jén életbe lép a teljes patikaliberalizáció, vagyis bárki korlátozás nélkül alapíthat gyógyszertárat. Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló salátatörvény-tervezet a korlátozás nélküli patikalapítás lehetőségeit 2013. január 1-jére kitolja, eltolja. Egyidejűleg szigorítja az újabb gyógyszer-kiskereskedelmi egységek létrehozásának feltételeit. További elemzéseket tart szükségesnek a gyógyszerforgalmazás és a patikaalapítás liberalizációjának eddigi hatásait illetően. Ez érthetetlen! Minden adat azt bizonyítja, hogy csődöt mondott a 2006. évi XCVIII. törvénybe foglalt hazai gyógyszerpiaci liberalizációs törekvés. Nem a rosszul ellátott vidéki településeken, hanem a nagyvárosok központjaiban jöttek létre új patikák. Nem a kezdő gyógyszerészek, hanem a menők jutottak új gyógyszertárakhoz, és folytathatnám.

Az Európai Közösségek Bírósága állást foglalt, ítéletet hirdetett az etikus gyógyszerészet és a gyógyszerészek meghatározó szerepvállalásának fontossága mellett. Nem a határidőket kell ez esetben kitologatni, hanem vissza kell állítani a személyi jogos gyógyszerész tulajdonosi helyzetének elsődlegességére épülő rendszert. Biztosítani kell számára a menedzsmentjogokat, vissza kell állítani a patikaalapítást illetően a Magyar Gyógyszerész Kamarának mint hivatásrendi köztestületnek a jogosítványait. Mindezek minimális elvárásként is megjelölhetők a törvényalkotóval szemben. Nem értjük, miért nem képes a kormányzat elfogadni, hogy a rendszerváltozást követő egészségügyi reformok egyik legnagyobb sikertörténete volt a gyógyszer-kiskereskedelem magánosítása. Érthetetlen, hogy miközben a törvénytervezet indoklásában az egyik célkitűzésként az Európai Unióval való jogharmonizáció szerepel, miért nem veszik figyelembe az Európai Közösségek Bírósága ítéletét, és miért nem kodifikálnak definitív megoldást.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet érinti a gyógyászati segédeszközök forgalmazását, az ártámogatási rendszer átalakítását, a befogadási eljárások rendjét és a nemzetközi referenciaárazás alapjainak lefektetését. Szól a sorozatgyártású és méretsoros gyógyászati segédeszközök készletezéséről is. Aggályosnak látszik a kis alapterületű egységek számára a törvénytervezetben előírt készletek fizikai elhelyezése. A tervezett szabályozások az ezen a területen is megindult tőkekoncentrációhoz, "a nagy halak megeszik a kis halakat" nemkívánatos effektusához vezethet. Ez pedig lakossági ellátási problémákhoz vezet.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló tervezet tárgyalását ebben az évben már nem támogatjuk. Benyújtását és lóhalálában történő végigerőltetését éppen akkor, amikor a 2010. évi költségvetés vitája zajlik, elhibázottnak gondoljuk. Egy ilyen, az általam említetteken túl is sok, szerteágazó, de fontos kérdést taglaló törvénytervezet, amely az egészségügyi ágazat működésére komoly kihatással van, több figyelmet érdemel. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a több mint tucatnyi jogszabály-alkotási felhatalmazás, amelyek szakmai tartalmáról csak sejtéseink lehetnek, így elfogadhatatlan. A salátatörvény-tervezetet mindezeknél fogva nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)