Felszólalás adatai

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott itt már előttem a törvénytervezettel kapcsolatban, ezért én csak röviden ismételném meg talán a leglényegesebb kiindulási pontokat és aztán azokat a következtetéseket, amelyekre a Lehet Más a Politika frakciója ezek alapján jutott.

Az agglomeráció területe kétségkívül Magyarország egyik neuralgikus pontja, itt összpontosul számos olyan építési, területrendezési, környezetvédelmi probléma, amelyek állatorvosi lóként jelenítik meg mindazokat a gondokat, amelyek az urbanizáció, a településfejlődés során felléphetnek. A főváros az elmúlt húsz évben egy nagyon intenzív szétterülési folyamaton ment keresztül, ahogy ezt már előttem többen említették. 2005 óta, tehát az agglomerációs törvény hatálybalépése óta mintegy százezer ember költözött ki az agglomerációba, és az agglomerációs települések települési területe ez alatt a nem egészen hat év alatt mintegy 15 százalékkal növekedett. Ezt a két számot csak azért hoztam elő, hogy megmutassam, hogy tulajdonképpen magának a hatályban lévő törvénynek az időtartama alatt sem volt képes ez a törvény gátat szabni azoknak a folyamatoknak, amelyek a kilencvenes években kezdődtek.

Mindezzel együtt járt természetesen a zöldterületek nagyon jelentős fogyása, ez jelenti akár az erdőterületek, de mindenekelőtt az egyéb különböző zöldterületeknek és főleg a mezőgazdasági területeknek a szép lassú beépülését az agglomeráció területén, úgy, hogy ezt a változást mindeközben az infrastruktúra fejlődése egyáltalán nem követte. Mindenekelőtt a közlekedési infrastruktúra nem tartott lépést azokkal a változásokkal, amelyek végbementek az agglomerációban. Utak, közutak még csak-csak elérték az új fejlesztéseket, de a közösségi közlekedésben gyakorlatilag a kilencvenes évek állapotai fagytak be, miközben az agglomeráció lakossága jelentős mértékben megnőtt. Ennek a következményeit látjuk egyébként itt, Budapest belvárosában is, a főváros útjait blokkoló, dugókban álló autók jelentős része az agglomerációból érkezik Budapestre azért, mert nem tud másképp bejönni, mivel a szuburbanizációs vagy dezurbanizációs folyamatot, mint az előttem felszólaló képviselőtársam erre már utalt, nem követték a közösségi közlekedési fejlesztések.

Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy természetesen, amikor az agglomerációról beszélünk, akkor a területrendezés, illetve a területfejlesztés kérdései szorosan összefüggenek. Ezek közül természetesen az agglomerációs terv a területrendezés kérdéseire próbálhat meg választ adni, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene szem előtt tartani a területfejlesztés ezzel való összekötésének a fontosságát, hogy harmóniába hozzuk ezt a két szempontot. És itt jegyezném meg: az, hogy jelen pillanatban is a területrendezés, illetve a területfejlesztés a kormányzati struktúrában külön helyeken van, ez egyáltalán nem segíti a területrendezési és a területfejlesztési folyamatok összehangolását, sőt ahhoz járulhat hozzá, hogy tulajdonképpen egymásnak ellentmondó döntések, lépések, intézkedések történnek a területrendezés, illetve a fejlesztés területén.

Nincs igazából egy olyan agglomerációs fejlesztési koncepció, amely megszabná ennek a területnek a fejlődési irányát, illetve azok a testületek, amelyek a koordinációt kellene hogy szolgálják, alig-alig működnek. A Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsnak az elmúlt évekbeli teljesítményével, azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk, mire volt képes ez a testület; nem azért, mert rossz szándékú, hanem egyszerűen a rendelkezésére álló lehetőségeknél fogva. De akár a Budapesti Közlekedési Szövetségnek a kudarcai is ezt megmutatják.

Ennek a helyzetnek a közepébe érkezik meg az agglomerációs törvény módosítása, amellyel kapcsolatban alapvetően úgy látjuk, hogy az az irány, amerre elindult az agglomerációs törvény módosítása, az egy jó irány. Ugyanakkor messzemenően nem elégséges ahhoz, hogy gátat tudjon szabni azoknak a folyamatoknak, amelyek a kilencvenes években elkezdődtek, az agglomerációs törvény elmúlt hat éve folyamán gyakorlatilag változás nélkül folytatódtak, és attól tartunk, hogy ez után a módosítás után sem fognak igazából lényegileg megváltozni.

Az egyik legfontosabb terület, ahol az agglomerációs tervmódosítást mindenképpen nem kielégítőnek tartjuk, vagy kevésnek, nem elég szigorúnak tartjuk, ez a zöldterületek védelmére vonatkozó szabályozások. Egyrészt elég sok szó esik ebben a törvényjavaslatban is ökológiai hálózatról, zöldfelületi rendszerről, zöldfolyosókról, ugyanakkor, ha megnézzük a törvény mellékleteként szereplő tervlapokat, akkor azért azt lehet látni, hogy itt szó nincsen, már most sincs szó zöldfelületi rendszerről vagy ökológiai folyosókról. Itt ilyen pöttyszerűen, sporadikusan itt-ott még valamennyi megmaradt ezekből a természeti vagy természet közeli állapotú területekből, zöldterületekből az agglomerációban, ezek már most sem szerveződnek igazából egy rendszerré. Azok a folyamatok, amelyeknek pedig ez a törvénymódosítás nem fog tudni gátat szabni, azok pedig ezeket a maradék, foltszerű kis természet közeli területeket, zöldterületeket is fel fogják falni. Ennek csak egy nagyon határozott és nagyon világos, már-már moratóriumszintű szigorúságú szabályozással lehet gátat szabni.

Idetartozna az, amiről szintén szó volt már az előttem felszólalók hozzászólásában, a zöldfelületi hálózat kialakításának a legfőbb gátja a települési területek összenövése. Azért nem tudnak a zöldfelületek hálózatba szerveződni, mert a települések szerveződnek hálózatba. Emiatt azt gondoljuk, hogy az a szabály, amely a közigazgatási határ 200 méteres övezetén belül kivétellel lehetővé teszi települési terület kijelölését, az a kegyelemdöfés a megmaradt zöldterületeknek, és gyakorlatilag azt fogja eredményezni, hogy a települési területek fognak olyan hálózattá fejlődni az agglomerációban, amilyenné igazából a zöldterületeknek, az ökológiai folyosóknak kellene szerveződni.

Azt is láttuk, hogy az állami főépítész, akinek a kezében lenne elvileg az eszköz ennek a meggátlására, az elmúlt években nem tudott igazából egy határozott érdemi ellenállást ebben az ügyben vagy ezekben az ügyekben kifejteni. Igazából a jogszerűen előterjesztett települési igényeket jóváhagyta.

Természetesen ez a folyamat az önkormányzatok részéről nem abból fakad, hogy itt gonosz településvezetők fogtak volna össze az agglomeráció tönkretétele vagy a főváros megfojtása érdekében. Fakad egyrészt annak a koordinatív testületnek a hiányából, amilyennek például az agglomerációs tanácsnak kellene válnia, de nem tudott válni az elmúlt években, és emiatt az agglomerációs települések, illetve a főváros gyakorlatilag nem egymással együttműködve, egymással összhangban dolgoznak, hanem egymástól jó esetben csak függetlenül, néha kifejezetten egymással versenyben vagy egymás ellen hozzák meg a döntéseiket.

A másik oka pedig az önkormányzatok finanszírozási gondjai. Az önkormányzatok számos esetben azért folyamodnak a területértékesítés, belterületbe vonás, kiparcellázás eszközeihez, mert a napi folyó kiadásaikat óhajtják fedezni. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból, és itt utalni kell azért arra a környezetre, amiben ez az agglomerációs terv működni fog, az a központosítás, ami az önkormányzati rendszerben most végbemegy, és amely több helyiadó-bevételt is elvon az önkormányzatoktól, és központi újraosztás keretében kerül majd sor ezeknek az eljuttatására az önkormányzathoz - ez azt a maradék kis játékterét is megszünteti az önkormányzatoknak, ami eddig volt, és még inkább belehajszolja őket abba, hogy gyakorlatilag a saját területeiket próbálják olyan pénzügyi forrásnak tekinteni, amelyből finanszírozni tudják a működésüket.

(22.30)

Ez jól látszott egyébként abban, hogy a 2005-ös törvény elfogadása előtt nagyon intenzív folyamat indult meg - de az azóta eltelt időszakban is -, hogy óriási területeket bespájzoltak az önkormányzatok ilyen települési területekből. Még maguk sem tudták, hogy mire lesz ez jó. Azóta sem épült be vagy még csak településszerkezeti tervekben sem lett beépítésre szánt területté kijelölve ez a terület, csak gyorsan ennek teremtsük meg a beépíthetőségét, mert ez a jövő záloga, ebből fogunk tudni később forrást teremteni az önkormányzat számára. Attól tartunk, hogy ha nem rendezzük egyrészt az agglomeráció fejlesztésének koordinálását, és nem rendezzük az önkormányzatok finanszírozásának kérdését, akkor nem fogunk tudni ezeknek a folyamatoknak gátat vetni.

A zöldterületek fogyásának egy másik eszköze lenne a kijelölt új települési területek esetében maga a zöldfelületarány előírása. A jelenlegi módosítás 5 százalékos minimális zöldfelületarányt ír elő. Erről is volt már szó. Láttuk, tudjuk, hogy hogyan működnek a beruházások az agglomerációban. Ha minimális 5 százalék van előírva, azt a beruházók pontosan 5 százalékként fogják értelmezni, tehát szükséges ennek a küszöbnek a felemelése legalább 15-20 százalékra.

Ugyancsak fontos - erről is volt már szó Varju képviselőtársam felszólalásában -, hogy az agglomerációs települések különböző helyzetben vannak. Vannak olyan települések, amelyek óriási beépítésre szánt területeket jelöltek már most is ki, vannak olyanok, amelyek tényleg csak akkor nyúltak hozzá a településszerkezeti tervekhez, rendezési tervekhez, amikor valós beruházói igény, valós építői igény jelent meg. Ezek a települések most rosszul járnak. Ezért mi azt gondoljuk, hogy egyrészt kéne egy zonális megközelítés; az agglomeráció különböző települései, különböző területei eltérő elbírálás alá kell hogy essenek a jelenlegi állapot alapján. Ha egy település már most éppen csak rendelkezik zöldterületekkel, akkor nagyon szigorúan meg kell akadályozni, hogy ez a maradék kevés terület beépüljön. Ott, ahol nagyobb tartalékok vannak, ott esetleg lehetséges vagy van mód arra, hogy kisebb-nagyobb beépítésekre még sor kerülhessen.

Aggályosnak tartunk a zöldterületek szempontjából több rendelkezést a törvényjavaslatban. Így például a magterület övezetében szereplő kivételek között a történelmi sportterületek megjelenését, amit igazából értelmezni sem tudunk, hogy ez milyen koncepcionális alapon jelent meg a törvényben, hogy 1914 előtt sportolási célra használt területek kivételt képeznek a magterületek övezetében a települési területbe vonhatóság tekintetében. Azt gondolom, hogy egy száz évvel ezelőtti állapotra való hivatkozás teljesen nonszensz megalapozása egy valamilyen - attól tartunk, konkrét - befektetői igénynek. Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy az 1914 előtt szőlőterületekként funkcionáló területeket meg szőlőterületekké kell vagy lehet nyilvánítani, és akkor az egész budai hegyvidéket vissza lehetne szőlősíteni, persze azért lennének ezek pozitív hatással is a bortermelés tekintetében. A zöldterületek mellett van még több kisebb problémás terület, de ezekre majd a részletes vita során kitérünk.

Egy következő fontos területnek tartjuk a közlekedés kérdését, ahogy erre a felszólalásom elején már felhívtam a figyelmet, hogy a közlekedési infrastruktúra kérdése kulcskérdés az agglomeráció területén. Egyrészt - és erről már a bizottsági ülésen is volt szó - az agglomerációs törvény tervezetében igazából nem látjuk a szándékot, sőt megkockáztatom, a lehetőséget sem a vonalas, kötött pályás közösségi közlekedési fejlesztések megvalósításának. Egész egyszerűen a meglévő vasúti kapcsolatokat tartalmazza ez a terv egy-két kivételtől eltekintve, miközben nyilvánvaló, hogy az agglomeráció közlekedési gondjait alapvetően a kötött pályás közlekedés fejlesztésével lehet megoldani. A közutak nem terhelhetők tovább még közösségi közlekedéssel sem nagyon, és az erre vonatkozó elemek nem jelennek meg a módosításban.

Ugyancsak a közlekedéssel kapcsolatos ugyanakkor - és ezt a kérdést valószínűleg nem itt kell végigvitatni, de itt is meg kell említeni, készül országos közlekedési koncepció - az M0-s kérdése. Az M0-s északnyugati szektora körül óriási viták zajlanak. Ez a nyomvonal a Budapest tüdejét jelentő budai hegyvidéket szelné ketté. Az utolsó többé-kevésbé, már ez sem egybefüggő, de többé-kevésbé egybefüggő zöldterületeket tenné tönkre a főváros körül. Még akkor is, ha bizonyos szakaszokon föld alá vezetik, például Pilisborosjenő térségében az M0-st, nagy részében ez felszínen fut. Egyrészt vonalas létesítményként éppen az ökológiai folyosók, a zöldfelületi hálózat kialakítását gátolja, másrészt azt is láttuk, hogy a gyorsforgalmi utak vonzzák magukkal a további beruházásokat, tehát a budai hegyvidéken is megjelenhetnének azok a logisztikai, kereskedelmi és egyéb beruházások, amelyek az M0-s gyűrűt szép lassan körbeölelték. Láttuk, mi történt az M0-s délnyugati szektorában, mi történt a déli-délkeleti szektorában. Az ilyen gyorsforgalmi utak kiépítése óhatatlanul magával hozza ezeket a fejlesztéseket.

Ugyancsak a közlekedéshez kapcsolódik - és erről is volt már szó - a tököli repülőtér kérdése. Ebben az ügyben korábban már fordultunk azonnali kérdéssel az illetékes miniszterhez. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen sűrűn lakott területen, amelynek a közepén a tököli repülőtér elhelyezkedik, nemkívánatos egy jelentős forgalmat lebonyolító repülőtér fejlesztése. Tehát azt gondoljuk, hogy ennek a rögzítése az agglomerációs tervben szintén nem támogatható.

A következő kérdés - erről elég sok szó esett Varju László felszólalásában - a mezőgazdasági területek kérdése. Azt gondolom, hogy a főváros teljes elszakadásának a vidékétől, és a budapesti agglomerációnak egy gyakorlatilag logisztikai, szolgáltató-kereskedelmi övezetté alakításának nagyon súlyos következményei vannak. Többek között nemcsak a zöldterületek, biológiailag aktív zöldfelületek tekintetében, hanem a tekintetben is, hogy a főváros a természetes élelmiszerforrásaitól vágja el magát azzal, hogy ezeket a mezőgazdasági területeket hagyja szép fokozatosan beépülni, és pontosan azt az agrármodellt teszi lehetetlenné a főváros esetében, amelyet egyébként a kormányzat vidékfejlesztési stratégiája célul tűz ki maga elé, hogy a helyi termelőknek a helyi piacokra való eljutását, a minél kevesebbet utaztatott élelmiszereknek a piacokra juttatását segítsék elő. Ha Budapest 60 kilométeres körzetén belül gyakorlatilag nem marad mezőgazdasági terület, akkor illúzióvá válik, hogy a budapesti fogyasztókat a főváros egyébként viszonylag jó termőhelyi adottságú területeiről lássuk el - legalább részben - élelmiszerrel.

Ennek érdekében szükséges lenne a mezőgazdasági területekre vonatkozó szabályok szigorítása, egyfelől nemcsak a kiváló, hanem a jó termőhelyi adottságú területeken is a települési területek kialakítását tiltani, illetve a területcseréknél és általában a területfejlesztésnél figyelembe venni a termőföld minőségét, és amikor kompenzációkat írunk elő, akkor ne csak területekben gondolkozzunk, hanem az adott termőföld besorolásának minőségén is.

Végezetül a védett területekre vonatkozóan csak két dolgot hadd említsek meg. Egyrészt helyi kezdeményezéssel, komoly lakossági támogatással elindult egy Buda környéki natúrpark létrehozásának folyamata. Azt gondoljuk, hogy ez hasznára válna mind az agglomerációnak, mind a fővárosnak, és ebben mind az agglomerációs törvénnyel, mind más jogalkotási eszközökkel segíteni kell a helyi közösségeket, és más eszközökkel is oda kell állni emellé. Jó lenne, ha az ilyen jellegű besorolások is valahogy meg tudnának jelenni az agglomerációs törvényben.

(22.40)

S végül a védett területek megóvásának, illetve általában a környezeti hatások megfelelő súlyú becsléseinek az érdekében elkerülhetetlenül szükségesnek látjuk, hogy a települési területek kijelölése esetén a környezetvédelmi hatásvizsgálat elvégzése megkerülhetetlen legyen, és csak úgy legyen engedély kiadható ezekre az átminősítésekre, átsorolásokra, ha ezekhez megfelelő környezetvédelmi hatástanulmányok és környezetvédelmi engedélyezés is társul. Ez lehet a záloga annak, hogy érvényesíteni tudjuk a környezetvédelmi érdeket az agglomeráció területén, és gátat tudjunk vetni a környezetet súlyosan károsító beruházásoknak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)