Felszólalás adatai

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már kezdtem izgulni, hogy nem jut rám idő a heves kétperces szópárbaj miatt. Örülök, hogy erre mégis sor került.

A nemzeti földalapról, a földrendező és földkiadó bizottságokról, a földtörvény módosítási javaslatairól van szó, illetve ezek együttes általános vitájáról. Ezt nem akartam elmondani, hiszen elég régen, 8 órakor kezdődött a vitanap. Szanyi képviselőtársunk már elment, aki megkérdezte, hogy miért beszélünk a földről. Ha visszajön - ha nem, akkor a jegyzőkönyvből -, majd megtudja, hogy azért beszélünk a földről, mert ez a téma. Azt kérdezte, miért nem beszélünk a mezőgazdaságról is. Van egy jó hírem, én fogok majd röviden a mezőgazdaságról is beszélni.

Ami a bolsevik, illetve a lenini utas témakört illeti, abban nem vagyok annyira jártas, mint Bauer képviselőtársam, úgyhogy nem is foglalkoznék ezzel a kérdéssel, hanem magával a témakörrel, tehát a földdel kapcsolatos kérdésekkel, és az általános vita szabályaihoz próbálom tartani magam, bár óhatatlan, hogy néhány részletkérdésbe ne csússzon bele az ember, mint ahogy szinte valamennyi, előttem felszólaló képviselőtársam is belement a részletekbe.

Azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, amivel Medgyasszay László képviselőtársam is kezdte a mondandóját, mégpedig a magyar mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött súlyával és szerepével. Határozott véleményem az, hogy az erre a kérdésre adott válasz alapvetően meghatározza azt, hogy az adott kormányzat, az adott politika hogyan kezeli ezt az ágazatot, ezt a témakört. Ez így volt a korábbi ciklusokban is, és így lesz az ezután következőkben is.

Nagyon sokfajta vélemény van ennek a témakörnek a kapcsán, alapvetően mégis kétféle nézet ütközik. Az egyik - amelyet leginkább makroközgazdászok képviselnek - az a nézet, amely szerint a mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának csökkenése nemzetközi tendencia, a gazdaságilag fejlett országokat is ez jellemezte és jellemzi. Ebből következően a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának mérséklődése megfelel a gazdasági fejlődés nemzetközi tendenciáinak. A probléma e nézet képviselői szerint inkább az, hogy nem elég gyors és nem elég jelentős a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának a csökkenése.

Ezzel szemben a másik nézet - leginkább agrárközgazdászok, termelésben élők képviselik ezt a nézetet, és meggyőződésem szerint a jelen lévők mintegy 99 százaléka ennek a nézetnek a képviselőihez tartozik, sajnos igen kevesen vagyunk, bár a kormányzati oldal így is lényegesen nagyobb létszámban van jelen, mint az ellenzéki - szerint a mezőgazdaság a magyar nemzetgazdaság egyik fontos húzóágazata, jelentős külkereskedelmi aktívumot előállító szektora lehetne kedvező agrárpotenciálunk következtében. Tehát ez a két nézet ütközik egymással folyamatosan. Úgy gondolom, hogy az előző ciklusban MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaink - már akik képviselők voltak akkor - igen nehéz helyzetben lehettek, mivel nem ez utóbbi nézet képviselői voltak többségben, illetve olyan miniszterelnökük volt, aki nem igazából szerette azt a szót, hogy mezőgazdaság.

Tisztelt Ház! A föld szeretete Magyarország ezeresztendős történetében gyakran bizonyult olyan megtartó erőnek, ami messze túlmutatott a földből élők kenyérkereseti lehetőséghez való természetes ragaszkodásánál. A történelem számos időszakában Magyarország hagyományos értékeken nyugvó, paraszti kultúrával rendelkező polgárai számára a föld szeretete és az ahhoz való ragaszkodás gyakran nemcsak a megélhetés, hanem az életben maradás, a túlélés esélyét és lehetőségét jelentette.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt számára fontos a hagyományos paraszti kultúra értékeinek megújítása és megtartása. Az ebben való elkötelezettségünk a kormány programjában is megnyilvánul. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyar mezőgazdaság felemelkedése, az Európai Unió piacán való versenyképessége világos jövőképen alapuló tetteket kíván.

A polgári kormány a mezőgazdaság korszerű jövőképének megalapozása során a létező gazdálkodási struktúrákban rejlő értékek tiszteletben tartása mellett a versenyképes családi gazdaságok megerősítésének támogatása mellett kötelezte el magát. A családi gazdaságok - a korszerű, a jövő kihívásaihoz alkalmazkodni képes gazdasági vállalkozások és szövetkezetek mellett - az Európai Unió mezőgazdaságában fontos szerepet töltenek be. Az életképes családi gazdaságok kiépülése tehát abból a szempontból is fontos, hogy számos uniós támogatási formához csak ezek megerősödése révén férhetnek hozzá az Európai Közösség tagjává váló Magyarország, illetve a ma is mezőgazdaságból élők százezrei. Mindez a magyar birtokrendszer régóta halogatott kérdésének megoldását is igényli. A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának előmozdítása. Hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához, a megélhetés biztosításához, a hagyományok megőrzéséhez, ezért a kormány kiemelten törekszik arra, hogy a családi gazdaságok a feladataikkal arányos támogatásokban részesülhessenek.

A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében fontos feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság mérséklését, az optimális birtokméret kialakítását. A rendszerváltást követően a kárpótlással, a privatizációval és a szövetkezeti részarány-tulajdonosok tulajdonának kiadásával valójában egy nagyszabású földreform zajlott le, hiszen az az ország mezőgazdasági területének több mint 80 százalékára terjedt ki, és a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés feltételeit állította helyre.

A nagy tömegű, relatíve rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúra kialakulásához vezetett, amelynek fő jellemzője az, hogy az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. A kisméretű, számos esetben nem is egy település határában elhelyezkedő földrészleteken nem lehet hatékony mezőgazdasági tevékenységet folytatni, ami eleve nyomott földárak kialakulását eredményezte.

Tisztelt Ház! Kiemelendő még, hogy a földprivatizációs eljárások révén nagyszámú olyan személy jutott termőföldhöz, aki kora, a képzettség hiánya vagy távoli lakhelye miatt nem kívánja vagy nem képes maga művelni a földjét. Az így kialakult helyzet mind a spekulációs célú, mind a külföldiek által illegális földvásárlásnak kedvez, ami gátolja a mezőgazdaságból élni kívánó hazai magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését. Mindezek alapján időszerűvé vált az ésszerű és gazdaságos mezőgazdasági termelést lehetővé tevő birtokszerkezet kialakítása céljából a szóban forgó földtörvények tárgyalása.

(17.50)

A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat kiindulópontja az volt, hogy létrejöjjön egy olyan szervezet, amely egyrészt a kormány földbirtok-politikai céljainak megvalósítását elősegíti, a jelenleg nem kellően mozgásban levő földpiacot kimozdítja a jelenlegi holtpontról, továbbá a földművelésből élethivatásszerűen élőket hozza kedvező helyzetbe.

Melyek ezek a legfontosabb földbirtok-politikai elképzelések? A működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a földárak és a haszonbérek alakulásának befolyásolása, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának, a gazdaságos méretű birtokok kialakításának támogatása, a megműveletlen termőföldterületek hasznosítása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezen elképzelések részleteit a kormány külön rendeletben fogja meghatározni.

Mindannyiunk előtt közismert, hogy az úgynevezett osztatlan közös tulajdon a földtulajdoni viszonyok keretében milyen nehézségeket okoz. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat ezt a gondot próbálja orvosolni. Meg kívánja akadályozni a további osztatlan közös tulajdon kialakulását, illetve ha már létrejött az osztatlan közös tulajdon, amit az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyeztek, ez minél könnyebben megszüntethető legyen. Az eddigiekhez képest tehát, ha bármely tulajdonostárs kéri, hogy önálló ingatlanként kerüljön kialakításra a földje, akkor erre lehetőség legyen.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat váltotta ki a bizottsági üléseken, illetve a mai általános vitanapon is a legnagyobb vitákat. Néhány, a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos fogalom pontosításával kezdődik a javaslat. Például a tanya precízebb és szigorúbb megfogalmazása szem előtt tartja azt a körülményt, hogy a termőföldtulajdon lehetőség szerint azoknak a kezében összpontosuljon, akik ezt ténylegesen meg is művelik, figyelemmel a kormányprogramban megfogalmazott azon célra, miszerint azokat a családi gazdaságokat kívánja támogatni, amelyek élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységből élnek.

A termőföldterületek egy része nem legális keretek között, háttérszerződések biztosította feltételek mellett hasznosul. Egyes régiókban a magyar gazdáknál jóval tőkeerősebb külföldi gazdák jutottak jelentős földterülethez, gyakorlatilag megszüntetve a helyben lakó gazdák versenyképességének esélyeit.

A földhasználat ellenőrzésének szigorításával, az illegális földhasználat kiszűrésével növelhető a mezőgazdasági vállalkozások által legálisan használatba vonható földterületek mértéke. E célból a földhasználati nyilvántartást teljes körűvé kívánja a kormányzat tenni, valamint a bejelentés elmulasztásához a korábbinál precízebben meghatározott szankciókat és érvénytelenségi jogkövetkezményeket is fűz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legnagyobb vitát talán az elővételi, illetve az elő-haszonbérleti joggal kapcsolatos vélemények váltották ki. Itt meg szeretném említeni ezt a bizonyos sorrendet, ezt a prioritási sorrendet, amelyről többen is beszéltek már. Úgy gondolom, hogy mind az elővételi jognál, illetve mind a elő-haszonbérleti jognál az, hogy a sorrendben első helyen áll a családi gazdálkodó, a családi gazdálkodás, a családi vállalkozások, senki számára nem meglepő, nem lehet meglepő, hiszen az a kormányprogram része volt, az a kormányprogramban központi helyen szerepelt.

Azzal kapcsolatosan, hogy a haszonbérlő milyen feltételekkel élhet elővételi jogával, illetve elő-haszonbérleti jogával, úgy gondolom, szintén nem lehetnek különösebb problémák, hiszen olyan korlátok, olyan feltételek vannak előírva, amelyek, azt hiszem, mindannyiunk számára elfogadhatók. Az elővételi jognál olyan korlát van a haszonbérlőnél, hogy amennyiben a tulajdonszerzés szerződését törvény nem zárja ki - tehát a birtokméret, hogy jogi személy vagy nem jogi személy, nyilvánvaló -, illetve az elő-haszonbérleti jognál, ha a szerződéses feltételeket teljesítette, illetve ha a haszonbérleti szerződés nem a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg. Az azonnali felmondásnak nyilván a szerződésben, illetve a Ptk.-ban megvannak a feltételei.

A haszonbérlőnél maradva, hiszen a haszonbérleti dologról mindenféleképpen beszélnünk kell, mert az ugyan szerencsésebb, ha a tulajdonos maga, aki műveli a földet, de nyilvánvaló, hogy nem minden tulajdonos tudja, illetve akarja maga is művelni a földet. Viszont hasznosítani minden tulajdonos akarja valamilyen formában a földet, tehát nyilván kézenfekvő a bérbeadás. Az egy dolog, hogy szerencsésebb lenne, ha a tulajdonos maga művelné, de ettől függetlenül a haszonbérlettel mint intézménnyel számolnunk kell, és ezzel foglalkozni kell.

Az elővételnél f) pont alatt szerepel, utolsó előtti a sorrendben a haszonbérlő, míg az előhaszonbérletnél szintén f) pont alatt utolsó helyen szerepel a sorrendben. Én úgy gondolom, figyelembe véve a ma elhangzott sokfajta véleményt minden oldalról - ellenzéki és kormánypárti oldalról is -, megfontolásra érdemes az, hogy a haszonbérlők e tekintetben ezen a helyen szerepeljenek. Én úgy gondolom, hogy annyit mindenféleképpen megér, hogy esetleges módosító javaslatoknál erre a kérdésre még visszatérjünk. Én nem tartom lehetetlennek azt, hogy esetleg ez előbbre is kerülhessen, figyelembe véve pontosan azt, hogy a haszonbérlettel hosszú távon számolnunk kell, hiszen az még soká lesz, hogy minden tulajdonos maga tudja művelni a földjét.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, a bérleti időtartamot. Arról is többen - talán utoljára Medgyasszay László képviselőtársam, ha jól emlékszem - beszéltek, hogy a nemzeti földalapnak legfeljebb 50 évig van joga bérbe adni a földet. Én úgy gondolom, szintén megfontolást érdemel az, hogy esetleg ezt ki lehetne terjeszteni más jogviszonyokra is (Dr. Kis Zoltán: Bizony ám!), tehát nemcsak a nemzeti földalapra. Ez pusztán azzal van összefüggésben - és meg is fordítható a dolog -, akik földdel foglalkoznak, nyilvánvalóan tudják, hogy az egy-két éves haszonbérlet bizony nem biztos, hogy a jó gazda gondosságával történő gazdálkodást jelentheti. Gondoljunk csak egy trágyázásra, legyen az szerves trágya vagy műtrágya, legyen az, ne adj' isten, egy öntözési beruházás, ami hosszabb távú. Tehát lehet, hogy a másik oldalról is meg lehetne közelíteni, egy minimum haszonbérleti időtartamot meghatározni. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Hogy ez öt év vagy tíz év, az részletkérdés ebből a szempontból. Tehát én úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel mindenféleképpen kell foglalkozni. Foglalkozzunk vele! Előttünk van még az az időszak, hogy tudunk vele foglalkozni.

Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatok, a kapcsolódó módosító javaslatok, ne adj' isten, a bizottsági módosító javaslatok kapcsán tudunk találni olyan megoldásokat, amelyek ezeket az egyébként céljait tekintve jó elképzeléseket a törvénytervezetek tekintetében még jobbá tudják tenni a magyar mezőgazdaságban élők és dolgozók számára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)