Készült: 2024.03.28.15:18:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

148. ülésnap (2011.12.06.), 507. felszólalás
Felszólaló Iváncsik Imre (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:51


Felszólalások:  Előző  507  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vitában szeretnék érvelni a szocialista képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító javaslataink mellett. A 3., 5. és a 25. ajánlási pontokban a katonai szolgálat létesítésének felső korhatárával és a szerződéses szolgálati viszony maximális időtartamára vonatkozó szabályokkal foglalkozunk.

Úgy gondoljuk, hogy azok a szabályok, amelyek a most hatályos törvényben léteznek, kiállták az idő próbáját, szükségesek, nem értjük az indokát annak, hogy miért kellene ezeken változtatni. Úgy gondoljuk, hogy célszerű mind a létesítés korhatárát fönntartani, mind a szerződéses jogviszony maximális 20 éves időtartamára vonatkozó korlátozást fönntartani, hiszen mély meggyőződésünk, amit a gyakorlat is alátámaszt, hogy a legkülönbözőbb beosztásokban a honvédségnél szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses katonák különleges, hosszú időn át tartó, rendkívüli igénybevételnek vannak kitéve. Olyan rendkívül magas követelményeket támasztunk a fizikai állóképességükkel... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Voltál katona?) Igen, voltam, de ez nem idetartozik. Kérdezték, hogy voltam-e katona. Teljesen függetlenül attól, hogy voltam-e katona, két évig voltam Cegléden sorkatona.

Nem magunkra hozunk szabályokat, hanem azokra a honvédekre, azokra a katonákra, akik mint említettem, rendkívüli igénybevételnek vannak kitéve, magas fölkészültséget, helytállást, nehéz körülmények közötti szolgálatot várunk el tőlünk, ezért nem indokolja semmi azt, hogy a most fönnálló életkori, illetve szolgálati határokat módosítsuk, megváltoztassuk. Ezeknek a fönntartását szolgálja az előbb említett 3., 5. és 25. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunk.

A következő három ajánlási pontban: a 18., 20. és a 30. pontban a most létrehozandó katonai nemzetbiztonsági szolgálat állományában majdan dolgozó hivatásosokkal kapcsolatban bevezetnének egy új, a mi szempontunkból és megítélésünk szerint teljesen felesleges, az úgynevezett kifogástalan életvitel vizsgálatával foglalkozó szabályt. Az a meggyőződés, az az alapállás vezérel bennünket, amikor az ennek elhagyására vonatkozó három módosító javaslatot beterjesztettük, hogy teljesen függetlenül attól, hogy voltam-e ilyen szolgálatot teljesítő hivatásos katona vagy nem, mivel dolgoztam velük irányítóként, pontosan tudom, hogy az a nemzetbiztonsági ellenőrzés, amin természetesen mindegyiküknek át kell esni, lényegesen magasabb követelményeket határoz meg velük szemben, mint amit ismereteink szerint ez a bizonyos kifogástalanéletvitel-vizsgálat jelentene.

Ezért ezt egy teljesen felesleges, sokkal inkább az állományt zaklató, a magánéletét mélységében olyan módon ellenőrző vizsgálatnak tartjuk, ami felesleges, aminek nincs köze a valódi nemzetbiztonsági megbízhatósághoz, nincs köze ahhoz, hogy az adott személy elkötelezetten, mindenféle külső befolyástól mentesen, hűségesen képes-e szolgálni a hazáját, ellátni azt a feladatot, amelyet tőle elvárunk. Éppen ezért ezek a javaslatok ennek a felesleges vegzálásnak a biztosítását jelentő szabályok elhagyására irányulnak.

A 4. és a 29. ajánlási pontban a koronaőrség tagjainak az esküjére vonatkozó szabályok vannak. A kiindulópontunk az, amikor ezeket a módosító javaslatokat benyújtjuk, és ami egyértelműen arra irányul, hogy hagyjuk el ezt a külön esküszöveget, megítélésünk szerint semmi nem indokolja, hogy a koronaőrség tagjai megkülönböztetett esküszöveget mondjanak az összes többi, honvédségnél szolgálatot teljesítő hivatásos katonához képest.

Ráadásul, ha még egy kicsit mögénézek, és figyelmesen elolvassuk a koronaőrség tagjainak szóló esküszöveget, ami úgy látszik, hogy meglehetősen archaikus is egyébként, egészen szokatlan, különleges, érdekes kifejezéseket tartalmaz, ami nem tudjuk, hogy miért tér el a többi katona által elmondandó esküszövegtől. Ráadásul van benne egy olyan kitétel, mindjárt fel is olvasom, hogy érthető legyen, ami úgy szól, hogy "tudásomat, testi erőmet a legjobb állapotban tartom, egész életemben erkölcsi feddhetetlenségre törekszem." Ha benne van a koronaőrség tagjainak a fogadalmában ez a szöveg, akkor joggal kérdezhetem, hogy és az összes többi katonáéban miért nincs benne. Tehát ez most visszafelé egy másik kérdés.

Éppen ezért ezt a felesleges bonyodalmat elkerülendő úgy ítéljük meg, hogy a leghelyesebb az volna, ha a koronaőrség tagjaira vonatkozó külön szöveget elhagyná a javaslattevő. Kérjük ennek a megfontolását.

A 13. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy az egykori, ma még talán jelenbeli szolgálati nyugdíjasok önkéntes tartalékosi ingyenes munkára kötelező rendelkezése elhagyásra kerüljön. De ismerjük a kormánynak azt a szándékát, ami arra irányul, hogy miután egyébként teljesen elfogadhatatlan módon visszamenőleg megvonják a szolgálati nyugdíjakat, és ezt átminősítik szolgálati járadékká, bevezetik, bevezetni tervezik azt a szabályt, ami úgy szól, hogy azok a szolgálati járadékosok, akik önkéntes tartalékos szolgálatot vállalnak, mentesülnek a többiekre vonatkozó 16 százalékos, teljesen igazságtalan sarcnak, különadónak a megfizetése alól.

(19.10)

Ezt nyugodtan tekinthetjük a kormány részéről feléjük megnyilvánuló, második durva lépésnek, egyfajta olyan zsarolásnak, ami arra késztetheti őket, hogy annak érdekében, hogy a korábbi jogosultságukat meg tudják tartani, amit munkavégzéssel és az akkori érvényes törvények betartásával szereztek, ne tudják tőlük utólag elvenni, ezért beadhatják a derekukat, és azt mondják: jó, akkor annak érdekében, hogy ezt a 16 százalékot továbbra is megkaphassuk, vállalunk önkéntes tartalékos szolgálatot. És így őket ingyenes munkavégzésre késztethetik, a jelenlegi szabályokkal szemben, ami arról szól, hogy az önkéntes tartalékosok - megfelelő feltételek mellett - az őket megillető díjazást megkapják.

Kimondhatatlan erővel helytelenítjük ezt a szabályegyüttest, amit önök kitaláltak. Egyszerűen elképesztőnek, felháborítónak és elfogadhatatlannak tartjuk. Rendkívül súlyos! Ráadásul olyan precedensértékű lépések sorozatába illeszkedik, ami Magyarországot valami egészen elképesztő jogbizonytalanságba taszítja. Ma Magyarországon senki nem lehet biztos abban, hogy a korábban érvényes törvények ismeretében és alkalmazásában megszerzett helyzetét, járandóságait, jövőjét, biztosnak látszó jövőjét még holnap is biztosnak tudhatná. Ez a legnagyobb probléma. És ezen visszamenőleges hatályú, mindenféle jogérzékbe és nemzetközi jogba ütköző, alapvető erkölcsi normákat sértő döntések sorozatában ez olyan súlyú, ami ellen nagyon határozottan tiltakozunk. És a módosító javaslatunk azt szolgálja, arra kínál önöknek megoldási lehetőséget, ha elfogadják, hogy ettől elálljanak, és egy korábbi, normális, kiszámítható állapotot üzemeltessenek tovább.

A 8., 10. és 27. ajánlási számok alatt szereplő módosító javaslataink a most hatályos, kötelező pályáztatási rendszer megőrzésére, fenntartására vonatkoznak. Emellett túlságosan sok érvet nem kívánok felhozni. Azt hiszem, teljesen belátható, hogy ha egy most érvényben lévő, jól üzemelő pályáztatási rendszer azt a célt szolgálja, hogy az egyes beosztások betöltésekor vagy az egyes képzésekre való pályázás során lehetősége legyen az elöljárónak, a parancsnoknak arra, hogy esetleg olyan beosztottakra is felfigyeljen, olyan beosztottak ambícióit is megismerje és érdemben mérlegelni tudja, akikre ő maga nem gondolna, nem hiszem, hogy okos dolog megfosztani ettől. A pályázati rendszer éppen arról szól, az általánosan, az élet szinte minden területén követett pályázati rendszer éppen arról szól, hogy a döntéshozók egy mély merítési lehetőségből a legalkalmasabbakat igyekezzenek minden körülmények között kiválasztani. Nem értjük az indokát annak, hogy miért akarnak ettől az előnytől eltekinteni, hiszen az elöljáró döntési szabadságát ez semmiben nem korlátozza. Ennek a rendszernek a fenntartása során is úgy dönt, ahogy a legjobbnak véli, de nem volna szabad szerintünk kidobni egy jól működő rendszert.

A 12. ajánlási pontban található módosító javaslatunk arra irányul, hogy igyekezzen megőrizni az önkéntes tartalékosok rendelkezésre állási díjának a hatályos szabályozását.

Úgy látjuk, hogy az önkéntes tartalékos rendszerben, bár én nagyon helyesnek tartom a kormánynak azt a törekvését, hogy ebben igyekszik eredményeket elérni, folytatni kell azt a korábban megkezdett munkát, amelyet az előző kormány elindított, és amely ütemezésben éppen most van soron ennek az állománynak a feltöltése, a látszatmegoldások helyett valódi megoldásokat keressenek. Ilyen látszatmegoldásnak tartjuk azt, hogy kettéválasztották az önkéntes tartalékosok csapatát, úgynevezett védelmi tartalékosokra, és úgy igyekeztek kipipálni ezt az önmaguk által vállalt feladatot, hogy az ingatlanok őrzését ellátó, egyébként civil személyeket egy gyorstalpaló képzést és eskütételt követően beöltöztették, és innentől tartalékos katonának tekintik.

Mi a tartalékos katonák feladatairól másképpen gondolkodunk. Más volt a tartalékos rendszer, és remélem, még ma is más a tartalékos rendszer életre hívásának a célja. Nem az, hogy a laktanyákat őrző, egyébként nagyon derék embereket katonaruhába bújtatva mondhassuk, hogy akkor innentől ők most már érdemi képességeket megjelenítő, valódi védelmi képességeket megjelenítő olyan személyek, akikre bizton számíthatunk.

Ugyanígy az önök által bevezetett, most már műveleti tartalékosnak nevezett állománykategóriában azt látjuk, amire az előbb is utaltam, hogy ezt meg majd igyekeznek olyan módon kipipálni, hogy a szolgálati járadékosok bizonyára nagy számban fognak vállalkozni arra, hogy a 16 százalék adó be nem fizetése fejében ellátott szolgálattal ők jobban járnak, mert megmarad a pénzük. Önök pedig azt gondolják, hogy ezzel el lesz intézve a műveleti tartalékos rendszer, ami szerintem közelében nincs a valóságnak és az igazságnak, hiszen a műveleti tartalékosok között nyilván olyan személyeknek kellene szerepelni, olyan kiképzettséggel és olyan valódi fizikai állóképességgel és teljesítőképességgel, hogy ha úgy adódik, hogy arra szükség van, akkor műveleti területen is bevethessék őket, vagy egy nagyon nehéz fizikai munkát, fizikai képességeket is igénylő, pszichikai helytállást is biztosítani tudó olyan állomány legyen, amelyikre valóban és olyan beosztásokban van szükség, amelyekben az ő tudásukat a legjobban lehet használni.

Az 1. ajánlási pontban a szakszervezetekkel kapcsolatos tervezett intézkedések elleni tiltakozásul azt javasoljuk, hogy az összes olyan passzus, amit az önök kormánya most a szakszervezetek megnyomorítása, ellehetetlenítése, munkafeltételeik felszámolása, meggyengítése, a munkaidő-kedvezmény és az összes többi érdekében javasol, most hadd ne soroljam föl minden rezdülését, ezen új szabályok, amelyeket önök be akarnak vezetni, elhagyására teszünk javaslatot. Itt a szakszervezeti jogosítványok megnyirbálásáról is szó van, arról, hogy egyszerűen egy majdnem felesleges és formális szervezetté változtassák önök a szakszervezeteket, hogy könnyebb dolguk legyen, hogy ne lehessen érdemben az állomány érdekeit megjeleníteni, képviselni és érvényesíteni.

A miniszter úr nyilvános fórumokon is beszél erről, nem is rejtegeti ezt a szándékot. A szándéknak ezt a részét tisztességesnek tartom, hogy legalább becsületesen beismerik, hogy valóban erről van szó, hogy ezt akarják. De nem tartom tisztességesnek magát a szándékot, hogy valóban ezt akarják. Sőt, határozottan tiltakozunk ellene, és azt ajánljuk, hogy ezt gondolják át alaposabban. Álljanak el ettől, tekintsenek el ettől, mint ahogy egy másik törvénytervezet vitájánál a legutóbbi bizottsági ülésen a Belügyminisztérium képviselője azt mondta, éppen azon gondolkoznak, hogy változtassanak az elhatározott, a szakszervezeteket margóra tevő magatartásukon.

Én ajánlom a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek is, hogy gondolkozzanak ezen, és ha egyetértenek ezzel, legalább részben változassák meg azokat a szabályokat, amelyeket most akarnak bevezetni, ami ellen minden jóérzésű, a demokráciát szerető, tisztelő állampolgárnak, munkavállalónak tiltakozni kell, még akkor is, hogyha én nem vitatom, hogy valóban különleges a szolgálat, és valóban speciálisak a szabályok, mint ahogy eddig is azok voltak.

(19.20)

Nem ugyanúgy működik ez, mint egy más munkahelyen. Itt más a fegyelem, mások a követelmények, mások az igénybevétel feltételei, ettől függetlenül nem hiszem, hogy eltekinthetünk attól, hogy egy ilyen nehéz körülmények között, szerény díjazásért dolgozó, nagyon nehéz és felelősségteljes munkát végző állomány érdekképviselete megvalósulhasson.

Végül a 14. ajánlási pont - ahol a honvéd tisztjelöltek nemzetbiztonsági átvilágítására tesznek javaslatot - elhagyását javasoljuk. Úgy ítéljük meg, túlzottnak tűnik, hogy minden egyes katona essen át nemzetbiztonsági ellenőrzésen. A mai szabály azt mondja, hogy a jogszabály által előírt olyan beosztást betöltő katonáknak indokolt nemzetbiztonsági átvilágítást végezni, akik olyan jellegű beosztást töltenek be, ahol ez indokolt lehet. S különösen aggályosnak tartjuk a szabálynak azt a részét, amelyben a már képzésben részesülő tisztjelöltekre is vonatkoztatni akarják ezt a szabályt. Bár úgy látszik, önöknél az egy bevett szokás, hogy visszamenőleg hoznak szabályokat olyan körülmények között, amikor akiket érint, azok még más feltételek között vállalták azt, amiben éppen részt vesznek. Így van ez a képzésben részt vevőknél is. Akkor még nem létezett ilyen szabály, s önök most utólag akarnak olyan szabályt bevezetni, hogy ez rájuk is vonatkozzon, mintha még ott se lennének. Ezt a kettőt együtt javasoljuk átgondolni, teljes mértékben elhagyni a már képzésben részt vevőknél ezt a szabályt, és érvényben tartani azt a szelekciót, hogy csak bizonyos beosztásokra vonatkozzon a nemzetbiztonsági átvilágítást előíró rendelkezés.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennyiben igyekeztem a szocialista képviselők módosító javaslatait jól érthetően, körültekintően és alaposan megindokolni. Bízom benne, hogy államtitkár úr majd mérlegeli ezeket, és reagál a fölvetésekre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  507  Következő    Ülésnap adatai