Felszólalás adatai

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A kétperces felszólalások közben elhangzottakra szeretnék reagálni, különös tekintettel Tasó László képviselőtársam hozzánk intézett gondolataira.

De mielőtt ehhez hozzákezdenék, jelezném, hogy szeretném kiegészíteni a vezérszónoki felszólalásomat, ugyanis itt felfedeztem alapvető ellentmondást az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványai között, különösen ezek indoklásában. Az egyik indítvány indoklásában az a kifejezés szerepel, hogy a választási rendszer, a választás jogi környezete évek óta változatlan - ez nyilvánvalóan valótlan, hiszen a 2010. évi L. törvénnyel és egyéb jogszabályokkal jelentősen átalakította ezt az új Országgyűlés -, a másikban pedig pontosan az szerepel, ott már helyes kitétellel, helyes megfogalmazással, hogy jelentősen megváltozott a választási rendszer. Tehát jó lenne, ha az önálló indítványok indokolásában ezt az ellentmondást feloldanánk.

Sajnálom ezúton is, hogy a múlt heti bizottsági ülésen nem tudtam részt venni, hiszen kedd délelőtt zajlott a köztisztviselői törvény vitája, és az itt tartott a parlamentben, egyszerre két helyen pedig én sem tudok megjelenni. De ha ott lettem volna, akkor biztos, hogy ott is figyelek.

Nagyon helyes és nagyon örülök, hogy Tasó képviselőtársam - sajnálom, hogy nincs itt, mert mindenképpen hozzá is szeretnék néhány szót szólni - egyetértett velem azzal, és ennek tényleg nagyon örülök, hogy a láncszavazás nevű választási csalást egyszer s mindenkorra száműzni kellene a magyar választási rendszerből. Az a kérdés merül fel bennem, ha ezzel ő is egyetért, és ez önök számára is ennyire evidens, akkor a kétharmados többség birtokában miért nem tettek ez ellen az őszi választások előtt.

(12.30)

Ráadásul Korondi Miklós képviselőtársam kiváló javaslatot nyújtott be. Egy tollvonással, egy pofonegyszerű húzással el tudtuk volna ezt a kérdést egyszer s mindenkorra intézni, mely szerint a borítékos rendszert megszüntetjük. Megint mondom: ez nem kevés költségmegtakarítás, bár lehet, hogy egyes nyomdaipari megrendeléseknek ez a hátrányára vált volna, és esetleg bizonyos kasszatöltögetések ilyen módon megcsappantak volna, de hát ezt a kevéske kis hátrányt feláldozhattuk volna a tisztaság oltárán. Tehát ha ennyire egyetértettek velünk, akkor miért nem támogatták Korondi Miklósnak és a Jobbiknak ezt a nagyszerű javaslatát?

Azt hiszem, nem érdemes húzni a szót az egyéni és a listás mandátumarányok eltorzítása kapcsán. Elég azt tudniuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ha most itt esetleg velem meg a Jobbikkal, vagy az ellenzékkel vitatkozniuk kell, hiszen hivatalból védeniük kell a mundér becsületét, akkor tegyék a szívükre a kezüket legalább akkor, amikor az ülésteremből kimennek, és gondolják azt végig, hogy amikor a rossz emlékű Horn Gyula és kormánya 72 százalékos többséggel - az önökénél is nagyobb többséggel - kormányozta ezt az országot, zátonyra természetesen, jó szocialista szokás szerint, akkor sem mertek ilyen húzásokat tenni. Tehát még Horn Gyula kormánya sem mert ilyen torzítást véghez vinni a választójogi rendszerben.

Képzeljék el azt a szituációt, hogyha ők ehhez hasonlót be akartak volna vezetni - önök mit tettek volna? Önök tőlünk is sokkal erősebben tiltakoztak volna, és akár belföldön, akár külföldön rohangáltak volna mindenfelé, mint pók a falon, annak érdekében, hogy ezt megváltoztassák. Tehát hogyha ez az önök hátrányára sült volna el, az önök hátrányára vált volna, akkor biztos, hogy nem támogatták volna ilyen lelkesen.

Egyébként is, megint mondom: amíg a pártfinanszírozás úgy áll Magyarországon, ahogy, amíg a médiaviszonyok olyanok, amilyenek, addig nem lehet támogatni azt, hogy az egyéni mandátumok irányába eltorzítsuk ezt a rendszert. És nyilván nagy különbség van az országgyűlési és a helyi választások között. A helyi választásokon minél kisebb egy település, annál nagyobb súllyal esik latba a jelölt személye. Ha az adott jelölt helyben elfogadott, akkor sokkal hamarabb megválasztják, függetlenül attól, hogy milyen párt színeiben indul, vagy esetleg független jelöltként indul, mint az országgyűlési választásokon, ahol ugye, azt látjuk, hogy sajnos a logó mindent visz, és a legtöbb választópolgár nem az egyénre szavaz, hanem arra a listára, arra a logóra, arra a szimbólumra, amely a jelölt neve mellett látható, illetve fellelhető.

Egészen nyilvánvaló, hogy jobban tennék azt, hogyha tisztában lennének azzal a régi magyar mondással, hogy egyszer van Budán kutyavásár. Még egyszer nem fog önöknek ennyire sikerülni a választás, azzal együtt, hogy én most nem rosszindulattal szurkolok valamiért vagy valami ellen, de nyilvánvaló volt - egy futballhasonlattal, mivel Tasó László is nagyon szereti a futballt, és én is komoly futballrajongó vagyok, ezért egy futballpéldával szeretnék élni -, hogy önök tavaly azt a sikert élték meg, ami egy futballcsapat életében is csak ritkán fordul elő, miszerint a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattant a labda. Ha 50 méterről rárúgta a csatár, akkor is beakadt a hálóba. Tehát önöknek, egy szóval: minden sikerült. Ez az, amikor egy csapat mondjuk, egy évben egyszer, vagy öt évben egyszer ilyen kiugró sikert tud elérni, mert tényleg minden húzása bejön az alatt a 90 perc alatt.

Önök ezt a sikert megélték, 20 éves fennállásuk legnagyobb sikerét. Innen már valószínűleg csak lefelé fog vezetni az út, különösen ha megnézzük azt - és higgyék el, nem a rosszindulat beszél belőlem, csak a tények ismerete -, hogy 198 fős lesz az új parlament. Ezt önök sem vitatják, ez tény. Most 263-an ülnek itt. Ha megtörténne az a szörnyűség, hogy mind a 198 képviselő csak fideszes, meg KDNP-s lesz, 65-tel akkor is kevesebben lesznek. 173 egyéni nyertesük volt - gratulálunk nekik, és nem is kívánjuk ezt kétségbe vonni, illetőleg a sportszerűség nyilván azt kívánja, hogy elismerjük ezt a sikert, azzal együtt, hogy nyilván az egyéni és a listás mandátum esetében a jogállás azonos, tehát a képviselőket a mandátumszerzés módjától függetlenül azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik. De nem vitatom, hogy az egyéni győzelemnek nagyobb a presztízsértéke, nagyobb az erkölcsi értéke, mint egy listás bekerülésnek. (Tasó László az ülésterembe lép.)

Tehát a korrektség kedvéért ezt is elmondom most itt önöknek, nehogy esetleg ezzel próbáljanak majd visszalőni. Viszont 173 egyéni nyertes esetében meg azt kell látnunk, hogy lesz majd 90 vagy 110, nem is tudom, mennyi egyéni választókerület; talán nagyon sok olyan versenyzőjük lesz, aki rajtkörhöz sem fog tudni állni. Nyilván ez az önök problémája, ezzel majd önök fognak megküzdeni, ez nem tartozik ránk, nem is a mi tisztünk ezt megítélni, de ezen azért érdemes elgondolkodni, amikor a választási rendszer különböző irányú változtatásairól beszélünk.

Tekintettel arra, hogy Tasó képviselőtársam visszaért az ülésterembe, ezért most jött el annak az ideje, hogy a leghatározottabban visszautasítsam képviselőtársam előbbi gondolatait. Ugyanis, ha visszanézzük a 2011. február 14-ei ülés jegyzőkönyvét, akkor azt fogjuk látni - most kisebb részben szó szerint, nagyobb részben tartalmilag fogok idézni -: Vona Gábor, a Jobbik frakcióvezetője azt mondta, hogy a demográfiai csapdahelyzet Magyarországon azt jelenti, hogy a magyarság fogy, a magyar népesség fogy, egyre inkább fogy, mint a Hold az égen, sajnos, míg a cigány népesség egy túlszaporulatot produkál. Egy szóval sem mondtuk azt, hogy felesleges életek születnek meg. Ezt Orbán Viktor miniszterelnök úr küldte vissza Vona Gábornak, mintegy megkerülve megint a problémát, a szőnyeg alá söpörve, elkendőzve a valós és egyre súlyosabb gondokat, hogy felesleges életek nem születnek meg, és ezt az önök kereszténydemokrata felfogása nem engedi meg.

Azt már csak a zárójel és a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy ez a felfogás nem mindig volt ennyire kereszténydemokrata, volt ez valamikor - a miniszterelnök úr felfogásával az élen - liberális is, de hogy ki milyen politikai evolúciós folyamatot él meg, az valóban nem tartozik ehhez a napirendhez. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Visszautasítom tehát Tasó László képviselőtársam gondolatait, ugyanis ha ön valóban azt mondta volna, amit mi gondolunk, illetőleg nem gondoltunk, akkor az valóban lehetne akár egy rasszista típusú kijelentés is. Ilyet azonban a Jobbik, bármennyire próbálják kenegetni, félremagyarázni, eltorzítani a mondandónkat, február 14-én sem mondott, korábban sem mondott, és ezután sem fog mondani. Ugyanis, kérem szépen, egyszer s mindenkorra szögezzük már le itt, a tévényilvánosság előtt is - hiszen Tasó képviselőtársam nyilván azért is mondta ezt, mert a tévéközvetítés idején esetleg sokkal több választópolgárt lehet így megtéveszteni, mintha a közvetítési időn kívül lennénk -, egyszer s mindenkorra akkor szögezzük le a józan szatmári parasztember eszével, hogy mit is jelent a Jobbik megfogalmazásában a cigányság túlzott szaporulata.

Nem azt jelenti, hogy felesleges életek születnek meg. Nem azt jelenti, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak önmagában azzal lenne bármilyen problémája, hogy egy cigány család hány gyermeket vállal. Ha vállal nyolcat, tízet, tizenkettőt, ha jól esik nekik, ám lelkük rajta, ez senkit nem zavar önmagában. Csak akkor ne csak a gyártási technológia öröméig jussanak el (Derültség a Jobbik padsoraiból.), hanem a gyermekek eltartásában is vitézkedjenek, és ne a többségi adófizető és a tisztességes adófizető cigány állampolgárok tartsák el utána ezeket a gyermekeket. Tehát arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit önerőből, tisztességes munkával, becsületesen el tud tartani. (Taps és közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Úgy van!) És hogy ha idáig eljutunk, akkor nem lesz semmi probléma.

És hogy újabb félreértéseket oszlassak el: valahogy úgy alakult az elmúlt néhány év belpolitikai történéssorozata Magyarországon, hogy nem jobbikos politikusok, nem Vona Gábor, nem gárdisták, nem különböző polgárőr-egyesületek tagjai támadtak cigány származású emberekre, még egy árva pofont se osztottak ki nekik, kérem tisztelettel, még ha időnként meg is érdemelték volna. Nem erről volt szó! Valahogy mindig úgy alakul, pláne, ha megnézzük a kelet-magyarországi történéseket - lehet, hogy Hajdú-Bihar megye ebből a szempontból jobb helyzetben van, én ezt nem vitatom, nem sokkal jobban, de ott talán valamivel kedvezőbb a helyzet -, ha megnézzük Szabolcs, Borsod, Heves megyét, nézzük meg, a múlt héten mi történt, mi a helyzet Gyöngyöspatán! Nézzék meg az erről készült videót, kérem, ami 9 perc! Ha kevésbé érdekli önöket, akkor is érdemes lenne ezt megtekinteni, hogy idős magyar emberek hogy rettegnek. Idős magyar embereknek úgy kell befejezni az életüket, hogy fiatalkorú vagy középkorú, nem kizárólag, de jellemző és meghatározó mértékben cigány származású elkövetők elveszik az életüket, brutális, vadállati kegyetlenséggel. Nem a gárdisták, nem a jobbikosok tartanak időnként embervadászatokat Magyarország keleti fertályán, hanem sok esetben azt látjuk, hogy rasszista alapon, már-már tisztogatás jelleggel magyar emberek életére törnek ezek a nem kizárólag, de nagy részükben a cigány kisebbség köréből kikerülő bűnelkövetők.

Tehát ezt a kérdést kellene tisztázni, ugyanis amíg ez a fajta arcátlan szerecsenmosdatás folyik akár a szociálpolitika, akár a választójogi rendszer kapcsán, addig nem fogunk tudni előrelépni. És amíg mi itt a süketek párbeszédét folytatjuk, illetőleg amíg csak a Jobbik akarja ezt a problémát mélységében megoldani, addig Magyarországot hagyjuk 220-as sebességgel egy polgárháború felé száguldani. Ez nem a mi felelősségünk lesz, hanem az elmúlt 20 év szerecsenmosdató pártjainak a felelőssége. Jobb lenne ezt elkerülni. És legalább odáig jussunk el, tisztelt képviselőtársaim, hogy legalább nem forgatjuk ki mások szavait, és mások jó szándékú megközelítését.

És végül, és nem utolsósorban, hogy a dicséret hangján is szóljak, gratulálok, őszintén, szívből gratulálok Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak. Nagyon fontos alapelvet mondott ki: igenis ragaszkodnunk kell az egy ember vagy egy választópolgár-egy szavazat elvének fenntartásához. Remélem, hogy ezt Szájer és Révész Máriusz képviselőtársaihoz intézett intelemként, illetőleg üzenetként is értékelhetjük, hiszen a gyermekek utáni többlet szavazatjog bevezetése, kérem szépen, egy egészen elképesztő agyrém. Jól képzett, ép elmeállapotú magyar politikus ilyet nem mondhat, pontosan az előbbiekhez kapcsolódóan. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy Turi-Kovács Béla - és remélem, hogy nagyon sok fideszes, KDNP-s képviselő követni fogja őt ezen az úton - végre a helyes irányba tett lépéseket, és egyszer és mindenkorra elfelejthetjük, hogy itt a több gyermek-több szavazat elvét fogják bevezetni, amely kapcsán gyakorlatilag a kisebbség dönthetne már 2014-ben a többség sorsáról.

(12.40)

Nagyon szeretném, ha a Turi-Kovács Béláéhoz hasonló felszólalásokra reagálhatnánk, az sokkal értelmesebb vitákat tenne lehetővé. Megint megkérem önöket, hogy kerüljük el nagy ívben egymás szavainak a rosszindulatú kiforgatását.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)