Készült: 2024.03.28.11:42:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

19. ülésnap (1998.10.20.), 367. felszólalás
Felszólaló Dr. Gidai Erzsébet (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:04


Felszólalások:  Előző  367  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt maradék Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Én is osztom azt a véleményt, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdést nem este 9 órakor kell - vagy 8 óra után - megvitatni, hanem a tévé közvetítése mellett, nappal, amikor még frissebb vitakészséggel itt ülünk és meg tudjuk beszélni a kérdéseket. Kétségtelen, a két nap nagyon sűrített vitaidőtartam, de ezzel együtt, ha más időpontra tettük volna, tehát a délelőtt folyamán, azért lehetett volna a vitát sokkal szélesebb körben és élénkebben lebonyolítani, pláne ha összehasonlítom, hogy 2 óra előtt hogy hajba kaptak a képviselők azon, hogy ki mit mondott az elmúlt évben, azt megelőzően, s abban a pillanatban, amikor befejezték a veszekedési élményüket és ezt kiélték, egyből kiürült a terem és maradtunk itt néhányan amikor a komoly kérdésekről van szó, mert hiszen itt azért alapvető fontosságú, életminőséget befolyásoló kérdések körül zajlik a vita, amit elég lezserül elintéznek egyes képviselő urak. (Taps.)

Ezért szeretném elmondani, hogy amikor itt az adóvitát végighallgatjuk, vagy részt veszünk ebben - jómagam elég régóta veszek részt szakértőként ilyen munkákban -, azért nagyon lényeges dolog, ami feltűnt: hogy egyetlenegy tervezetnél vagy javaslatnál sem készült, nem most, korábban sem, olyan hatásvizsgáló elemzés vagy tanulmány, amely legalábbis elemzést végzett volna arra vonatkozóan, hogy ha egy adóváltozás bekövetkezik, márpedig nálunk 1988 óta az adóváltozás adóemelkedést jelent, ha az adó színvonalát nézzük egészében, annak milyen hatása van az adófizetők teherbíró képességére egyrészt, másrészt milyen hatása van az infláció színvonalára.

Ha ilyen szempontból tekintem át, a jövedéki adókra ez különösen vonatkozik, hiszen ez az a terület, amellyel a kormányzat nagyon ügyesen sáfárkodhat, játszhat, felhasználhatja olyan célokra az innen befolyó bevételt, amelynek szociális következményei is jók, sőt bizonyos rétegeket meg is kímélhet az adófizetés bizonyos terhei alól. Márpedig ez az elemzés nem készült el, és ugyanez volt annak idején 1988-ban is a nagy hiba, amikor részt vettünk az adóvitában, és kifogásoltam, hogy akkor sem készült el annak idején, amikor az áfa és az szja bevezetésre került, egyetlenegy komoly hatástanulmány, ebből adódott, hogy az összes baját, rétegkövetkezményeit, a családokra vonatkozó következményeit toltuk mint a hólabdát magunk előtt, és mind a mai napig érződik ennek a nagyon súlyos következménye.

Tehát valahol valamikor ezt le kell tisztítani és egy komolyabb elemzéssel felkészülve kell, amennyiben az ezredfordulót így érjük meg, egy új adórendszert Magyarországon előkészíteni és bevezetni. Ha ilyen szempontból nézzük, akkor a teljes adószínvonalat tekintem át, akkor mintegy 11-12 százalékos adóemelési százalékkal számolhatunk, legalábbis ez az eddigi adók emelésének az átlaga, vagy ekörül mozog.

 

(21.00)

 

Ha viszont a jövedéki adót nézem, az a tervezett 310 milliárd forintról majd 363 milliárd forintra emelkedik. Ez mintegy 17 százalékos adóemelkedést jelent. Természetesen egy 10-12 százalékos adószínvonal-emelésnek komoly inflációgerjesztő hatása van. Különböző számításokat lehet erre végezni, s ha összehasonlítom a csúszóleértékeléssel vagy annak közgazdasági tartalmával, akkor - becsléseink szerint - 1 százalékos adónövekedéshez az inflációs színvonal körülbelül 0,3-0,4 százalékos emelkedése is párosul. Tudjuk, hogy egy 1 százalékos csúszóleértékelés mintegy 0,3-0,5 százalék közötti inflációnövelő hatású. Ha ilyen szempontból tekintem át anélkül, hogy komolyabb közgazdasági elemzést elvégeztem volna - ha összeveszem az összes inflációgerjesztő tényezőt, az importált inflációt, hiszen óriási a belső piacon megjelenő termékek importaránya, ha hozzáveszem a spekulatív pénzpiac inflációgerjesztő hatását, amiben természetesen az államháztartás, a költségvetés összes hibája benne van -, akkor az a következtetésem, hogy a 11 százalékos inflációs szint a következő évben nem tartható, ennél mintegy 6-8, de elképzelhető, hogy rosszabb esetben - ha nem lehet kézben tartani a gazdaságot, nem nyúlnak hozzá a komoly piszkos pénzekhez, forrásokhoz - még 10 százalékos inflációtöbbletet is mutathat. Ezért tartom rendkívül fontosnak ezeknek a hatástanulmányoknak az elkészítését.

A másik az, hogy milyen hatással van ez az adófizetőkre, egyáltalán milyen Magyarországon az adóteherbíró képességünk. Egyrészt nagyon súlyosan érinti mindenféle adóemelkedés a hazai, a magyar vállalkozókat, mindenekelőtt a kisvállalkozókat, azon belül is elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó kisvállalkozókat, gazdákat, mert óriási adóprés nehezedik rájuk, amely egyszerűen tarthatatlan. Amikor ez alól ki akarnak bújni, az nem is annyira a visszaélés kategóriájába tartozik, hanem egyszerűen egy olyan védekezési mechanizmus, amely az elviselhetetlen adóprésen próbál enyhíteni, és egy rendetlen rendszerben ez természetes következmény. Tehát itt mindenekelőtt nagyobb komoly változtatásra van szükség, amit a jövedéki adókkal - ezért is mondom - lehetne elérni.

Ha a végső fogyasztókat nézem - hiszen minden a végső fogyasztónál csapódik le, tehát elsősorban a családoknál, a háztartásoknál, mindenekelőtt a bérből és fizetésből élőknél -, és tudom, hogy ma a népesség 70 százaléka él a létminimum szintjén és az alatt, akkor látható, minden százalékos adónövekedés az ő megélhetésük feltételeit rontja, tehát ilyen szempontból az ő már egyszer elért minimális jóléti viszonyuk fog romlani. Ezért a családok természetesen - ha súlyozott átlaggal számolok, mert nyilván nem lehet mással elemezni - differenciáltan fognak fogyasztani, mert ahol kisebb a teher, abból fogják a fogyasztási szükségleteiket kielégíteni, ezért ez olyan eltolódást eredményezhet, ami torzítja az egyébként is rossz lakossági fogyasztói kosarat, s ha ezt rétegenként nézem, akkor különösen a kis jövedelműekét, a nyugdíjasokét, mert az adóemelkedés - még a jövedéki adó változtatása is - nagyon súlyosan érinti majd az ő megélhetési viszonyaikat.

A másik szempontból lényegesnek tartom, hogy az adóemelésnek természetesen lehet konjunktúraélénkítő hatása, vagy egy kicsit a növekedésnek az elősegítését célozhatja, de kérdés, hogy hogyan. Abban az esetben, ha a költségvetésbe beáramlott adó okán az államháztartás szerkezetét is áttekintjük, a kiadási oldalon nem beruházásélénkítő az adó hatása, s a humán infrastruktúra - legyen ez az egészségügy, amely rossz állapotban van és akut segítséget is igényelne - területén sem lehet beruházásnövelő - vagy ha úgy tetszik, multiplikátor hatású, hiszen ezt nyilván ismerik -, hanem egy ellenkező hatás jelenik meg abban az esetben, ha ezekből a bevételekből a költségvetés kiadási oldalába beépített kötvényadósság törlesztése történik, vagy ilyen adóátcsoportosítás jelenik meg, amit én továbbra is hangsúlyozottan piszkos pénznek hívok, hiszen a kötvényforgalom 93 százaléka külföldi cégek, bankok és bizonyos maffiarétegek kezén megy keresztül, és csak 7 százaléka a tényleges lakossági kötvényforgalom. Ezért nagyon jelentősnek és kiemeltnek tartom, hogy a beáramló jövedéki adó felhasználása - amivel a kormányzat nagyon jól tud sáfárkodni és lehetőséget biztosít a számára - hogyan történik egy beruházásélénkítési feladat során.

Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja az itt összefoglalt módosító javaslatokat alapvetően elfogadja - mert meg fogjuk ezt szavazni -, ezzel együtt igen sok fenntartásunk és kifogásunk is van. Egyrészt az, amiről szóltam, hogy ez komoly elméleti kérdéseket érint, ami természetesen a gazdaságpolitikai gyakorlattal függ össze, a másik pedig, ha részleteiben megnézzük az itteni módosító javaslat egy-egy passzusát, akkor azzal kapcsolatban is van néhány kifogásunk. Az egyik az, hogy például a személygépkocsik fogyasztási adójának a mértékével nem értünk egyet, mindenekelőtt a katalizátorral ellátott, 1600 köbcentiméter alatti személygépkocsik fogyasztási adójával, ugyanis ez megint olyan réteghatású, amely a kisebb pénzű családokat érintené. Ha valahol adómérséklést kívánnánk elérni, akkor ezen a területen ezt akár meg is lehetne szüntetni ebben a kategóriában, s ez hozzájárulna azokhoz a szociális elképzelésekhez, amiket a kormányzat programjában is célul tűzött ki.

A másik, amit kiemelnék, a különböző ásványolajtermékek adózására vonatkozik. Itt mindenekelőtt az üzemanyagokba beépített igen magas jövedéki adót említeném - erről már Lotz Károly képviselőtársam is szólt -, amelynek kétségtelenül az egyik legnagyobb inflációgerjesztő hatása van. Ugyanakkor természetesen ha megnövekszik az adó, akkor nem bírja a teherbíró képesség, és keresletcsökkentő lesz az egyik oldalon, a másik oldalon pedig óhatatlanul a feketegazdaságot, a hamis számlázást, a visszaéléseket fogja élénkíteni. Egyébként is a Magyarországon lévő 40 százalékos feketegazdasági arány elképesztő európai összehasonlításban is. Az üzemanyagokba beépített jövedéki adó az egyik gerjesztője a feketegazdaságnak és az ezzel kapcsolatos gazdasági és egyéb bűncselekmények egész sorozatának. Ezzel mi nem értünk egyet, és itt a jövedéki adó jelentős csökkentését javasoljuk.

Az alkoholtermékek, illetve a cigaretta esetében a külföldi italokra lényegesen magasabb jövedéki adó kiszabását tartanánk szerencsésebbnek, és természetesen a cigarettáknál is akár megduplázhatnánk a jövedéki adót, aminek több vonatkozásban kedvező hatása lehetne, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyes családok akár a segélyt is inkább alkoholra vagy cigarettára költik és nem a gyerekekre. De ezt valahol be lehet szabályozni, és el lehetne kezdeni ezek fogyasztásának a visszaszorítását is.

Kiemelten szeretnék foglalkozni - vagy legalább említésszerűen - a mezőgazdasági termékek előállításával kapcsolatos gázolaj jövedéki adójának a kérdésével. Az anyagban szerepel a visszatérítés nagysága, ami 49,2 forint/liter, és meghatározott, hogy bizonyos tevékenységekre - bár gondolom, az állattenyésztést is hozzá lehet kapcsolni - mennyi a visszatéríthető összeg. Egyébként a várható jövedéki adó nagysága mintegy 67-68 forint között kerül megállapításra. Rendkívül nagy a vita e körül, és valójában az óriási mértékben elhanyagolt, leépített agrárgazdaságot sújtja, amely nem kap támogatást, ami szerintem törvény- és alkotmányellenes, nem is EU-konform és nem is harmonizált. Itt jelentős változást kell végrehajtani, mert az tarthatatlan, hogy a mezőgazdasági termelők minimális támogatást kapjanak a visszatérítést érintően is.

 

(21.10)

 

Tehát az a javaslatunk, hogy a teljes jövedéki adó visszatérítésére adjanak módot a mezőgazdaságban, az egész ellenőrzést vegyék ki a Vám- és Pénzügyőrségtől, és tegyék át az APEH hatáskörébe, ugyanis elég sok visszaélés van. Hiszen aki ezt a visszatérítési költséget megpályázza, ott nagyon komoly vizsgálatokat végeznek, nem egyszer a beérkezett panaszok alapján házkutatásszerű vizsgálatokat végeznek, és bizony nagyon kevesen kapják vissza a visszatérítést, annak ellenére, hogy igazolják az ő tevékenységüket.

Ezért az a javaslatunk, hogy a teljes jövedéki adó térüljön vissza a mezőgazdasági termékek előállításánál, beleértve az állattenyésztést is, kapjanak igazolást, akik földműveléssel foglalkoznak, a gazdajegyző feladata legyen ezen igazolások összegyűjtése, nagyon egyszerű mechanizmussal ki lehet építeni, és ezt követően természetesen 30 napon belül a visszaigénylés és a pénz megjelenése, tehát a kifizetése is megtörténjen. Ez egy nagyon lényeges hozzájárulás lehetne a mezőgazdasági támogatáshoz, termelési folyamatok támogatásához, és valahol egyfajta elégedettséget is jelenthetne a mezőgazdaságban a gazdák között.

Végül szólni szeretnék egy olyan területről, ami nem szerepel az anyagban. Többen felvetették, hogy az importált vagy itthon előállított, különböző szennykultúrát, de hivatalosan is videókazettákat, pornográfiai anyagokat és egyéb anyagokat terjesztő újságokat, CD-lemezeket nagyon magas jövedéki adóval lehetne - amennyiben engedélyezett a forgalma - megfejelni, vagy betiltani. Tehát itt el kell dönteni, hogy melyik utat választják, de mindenféleképpen, ha valahol lehetne forrást bevonni a költségvetésbe, és természetesen visszajuttatni az adófizetőkhöz beruházások és szociális juttatások formájában, akkor ezen a területen még a jövedéki adó megjelenése úgy tűnik, hogy igen-igen várat magára, vagy nagyon sok pótolnivalót kíván.

Befejezésül egyre szeretném felhívni a figyelmet: az adóváltoztatás nem mindig egyenlő az adóemeléssel, mert vannak országok, ahol az adóváltoztatás az adószínvonal csökkentését is jelenti, másrészt pedig azokat az ígéreteket én már többször elmondtam, most is megismétlem, amelyek a különböző szociális juttatásokban jelennek meg, nem lehet folyamatosan adóemeléssel kompenzálni és a forrásokat biztosítani. Ez hosszú távon nem járható út, mert a másik oldalról kiveszem a zsebekből ezeket a jövedelmeket, és természetesen egy keresletcsökkentő hatása lesz. Tehát ez csak úgy érhető el, ha egyszer egy teljes pénzügyi nagytakarítást végrehajtanak, és ehhez hozzá kell fogni. Ez azt jelenti - a költségvetési vitánál erre még visszatérünk -, hogy a költségvetés kiadási oldalából ezeket a fajta pénzeket, mint a kötvényadósság kifizetése, még azon az áron is, hogy befagyasztani a kötvények kifizetését, meg kell oldani. Ez ad igazán forrást arra, hogy az ígéreteket teljesíteni tudják, mert különben a jövedéki adót és a többi adót is el fogja nyelni a kötvény kifizetésének a kamat- és törlesztési terhe.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  367  Következő    Ülésnap adatai