Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 1990-ben egy korosztály 8 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, 2000-ben ez a szám 34,6 százalék volt. Ezzel párhuzamosan egyébként csökkent a szakképzésben részt vevők létszáma is, és több szakképző intézmény gimnáziumi osztályokat kénytelen indítani, hogy a férőhelyeit valahogy megtöltse.

Azt gondolom, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen változások történtek az elmúlt tíz évben, és tegyük hozzá azt, hogy a szakképzési alap összege, mint arról már szó volt, jelentősen növekszik. Reálértékben szinte évről évre növekszik, és ez idén is valószínűleg így lesz, sőt talán minden eddiginél nagyobb mértékben növekszik, hiszen a KSH adatai szerint a bérnövekedés valahol 18 százalék körül volt az első két hónapban 2000 első két hónapjához képest. (Csige József: Infláció!) Azt gondolom, ha ezeket a mozaikokat egymás mellé rakjuk, akkor alapvetően eljuthatunk oda, hogy átgondolhatjuk, a megváltozott körülményekre való tekintettel végiggondoljuk-e ezt a törvényt avagy sem.

(11.20)

Úgy gondolom, helyes döntés született, hiszen ez a folyamat, amelyre céloztam, nem állt meg. Tehát ez a 34,6 százalék, aki 2000-ben felsőoktatási intézményben tanult, a következő években tovább fog növekedni. Nem hiszem, hogy helyes az az elgondolás, hogy egy törvényt, ami teljesen más körülmények között született, fenntartunk annak ellenére, hogy teljesen átalakultak a körülmények.

Itt vetődött fel az a kérdés, hogy a középfokú szakképzésre jutó összeg mily mértékben fog csökkenni és mily mértékben fog ebből a tortából szeletet hasítani magának a felsőoktatás. Ha minden lehetséges forrást a felsőfokú oktatás irányába terelünk, amire a törvény lehetőséget ad, akkor az összes forrásnak körülbelül egyharmada, egyharmadnál valamivel nagyobb mértéke irányulna a felsőoktatásba. Nyilvánvaló, hogy nem lesz ennyi, nem fog ennyi a felsőoktatásba áramlani. Azt hiszem, az a reális szám, hogy a rendelkezésre álló összeg mintegy 10-15 százaléka fog az elkövetkező évben a felsőoktatás irányába elmozdulni. Azt hiszem, ha ezt összevetjük azokkal az adatokkal, ami az oktatási struktúra átalakításából adódik, akkor ez a szám semmiképpen nem túlságosan magas.

A szakképzésnél képviselőtársaim említették, hogy előny a szoros gazdasági kapcsolat a középfokú szakképzésnél. Én azt gondolom, hogy ez a felsőoktatásnál pontosan ugyanígy van, a felsőoktatásra is igen pozitív hatással lesz, ha szoros kapcsolatot alakít ki éppen a szakképzési alapon keresztül a gazdasággal. Tehát erre a pontra összefoglalóan én azt tudom mondani, hogy mindenképpen, az elmúlt tíz év változásait figyelembe véve itt volt az idő ennek a törvénymódosításnak a beterjesztésére.

A második gondolat, amihez hozzászólnék, a regionalitás. Sok érv pro és kontra elhangzott, és én azt hiszem, azon túl, hogy az EU elsősorban régiókban gondolkodik, van egy nagyon fontos érv, ami az oktatási bizottság ülésén elhangzott: megyei szinten nem építhető fel a teljes szakképzési rendszer, tehát meghaladja ezt a szintet. Ha valamilyen módon a szakképzést megfelelő módon koordinálni szeretnénk, összehangoltan szeretnénk működtetni, akkor ebben az esetben igenis szükség van egy megyénél nagyobb hatókörű szervezetre, minden megyében nem építhető ki - még egyszer mondom - a teljes szakképzési rendszer.

A harmadik probléma, amire utalni szeretnék, hogy 3 százalékról 5 százalékra növekszik a működési költség, és én abban egyetértek az ellenzékkel, hogy ez a 2 százalék nem kis pénz. És elméletben egyet is lehetne érteni azokkal a felvetésekkel, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim megfogalmaztak, ugyanakkor szerintem - és ajánlom a parlamentnek, hogy vizsgáljuk meg, a pénz mire megy - a mai helyzet az, hogy nincs a gyakorlatban semmilyen ellenőrzés. Az APEH ellenőrizheti, hogy pénzügyileg rendben költötték-e el ezt a pénzt, más ellenőrzés nincs, szakmai ellenőrzés nincs. Ha a 2 százalékot - úgy, ahogy a törvény beterjesztői ezt elképzelik - az indokolja, hogy a pénz felhasználását szakmai alapon is ellenőrizni lehet, akkor én azt gondolom, hogy ez egy helyes irány, és a 2 százalék olyan költség, amely többszörösen megéri, hiszen ha a hatékonyság ennél jelentősebb mértékben javul, márpedig ha van valamiféle ellenőrzés, akkor a hatékonyság javulni fog, akkor biztos, hogy ezt a pénzt az intézmények hatékonyabban fogják elkölteni, és azt hiszem, hogy ez mindenkinek az érdeke.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)