Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony, úgy is, mint Előterjesztő! Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem, már csak azért is, mert pontosan mához egy hétre, Szent Borbála napján a bányásztársadalmat fogjuk ünnepelni, hisz akkor lesz a bányásznap. Hazánkban hosszú évszázadokon át a bányászat és a kohászat volt a nemzetgazdaság húzóágazata. A XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüstnek pedig az egynegyedét a mi országunkban bányászták, s még 1770-ben is az ország, az állam jövedelmének 30 százaléka a felvidéki és az erdélyi bányákból származott. A világ persze azóta megváltozott, a XX. század elejére az évezredes hagyományú magyar bányászat sajnos gyökeres változáson ment keresztül. Az első világháborút lezáró trianoni diktátum következtében a korábbi területének egyharmadára zsugorodott ország bányászati jellegét egyik napról a másikra elveszítette. A bányaterület szerinti veszteség országosan 80 százalékot, benne a nemes- és színesérctermelésé 99 százalékot, a vasérctermelésé 96 százalékot, a kőszéntermelésé 70 százalékot ért el, míg a kősótermelés teljes egészében elveszett.

A stagnálás időszaka következett. A sokszor értelmetlen szocialista iparosítás ugyan adott még egy átmeneti lendületet a hazai bányászatnak, de a XX. század végére annak hagyományos formái lényegében visszaszorultak. A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993-ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására megteremtettük a bányászat és a villamos ipar integrációját, ami jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélését, a munkahelyek megőrzését. De látni kell, minden erőfeszítés ellenére, a szakági integráció, a technológiai fejlesztések és minden újítás felhasználásával a bányászokat most, a XXI. században is, ahol még van mélyszíni fejtés, lenn a mélyben a bizonytalanság fogadja, s olykor még a lét esendőségével is szembe kell nézniük.

Talán ennek a fokozott egymásrautaltságnak is köszönhető, hogy a bányászok nemcsak a föld méhében, hanem a munkát hátrahagyva szabadidejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyletet létrehozni, kórházat építeni a beteg és az elaggott bányászok számára, képesek voltak odafigyelni a kultúra ápolására, a hagyományok átadására, képesek voltak művelődési házakat emelni, úgy is mondhatnánk: maradandót alkotni, nótákat, dalokat írni, amelyeket ma is játszanak a bányászfalvakban és -városokban a bányászzenekarok.

A bányászszolidaritás és a hagyományok ma is élnek, annak ellenére, hogy hazánkban sajnos lényegében már teljes egészében felhagytunk a mélyszíni fejtéssel. De él még a szakma iránti megbecsülés, ami a bányásztérségekben nagy erőt jelent.

A nagyvilágból időről időre érkező bányaszerencsétlenségekről szóló tudósítások jól mutatják, hogy hiába vetik be a legmodernebb technikai vívmányokat, a tárnákban dolgozóknak, akik munkájuk során az egészségüket, nemegyszer az életüket is kockáztatják, szembe kell nézni azzal, hogy a bányaipar lassan meg fog szűnni. Erről soha nem szabad elfeledkeznie a társadalomnak és a politikának.

Úgy hiszem, ezért is döntöttek képviselőtársaim úgy, hogy kezdeményezik a bányászatról szóló 1993. évi XLVII. törvény módosítását annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők kérelemre, méltányossági alapon mentesítést kaphassanak a nyugdíjtörvény szerinti keresetkorlátozás alól. A javaslat olyan személyeket kíván kedvezményben részesíteni, akik legalább 25 évet töltöttek föld alatti munkakörben, amiért, úgy hiszem, megilleti őket a külön köszönet.

Azt is látnunk kell, hogy azok az állampolgárok, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, a nemzetgazdaság számára sok esetben jelentős tapasztalattal rendelkező munkatartalékot, munkaerő-tartalékot jelentenek. A korábbi bányaterületeken  mint például a tatabányai térség vagy éppen a Miskolc környéki bányatérségek, vagy a mecseki bányák  az elmúlt időszakban már alacsony a munkanélküliség, a cégek sok esetben munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért is szükséges, hogy azok a jól képzett, még életükben munkára alkalmas szakemberek, akik dolgozni akarnak, valódi lehetőséget kapjanak azáltal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában foglalt éves keresetkorlát átlépése esetén ne kerüljenek abba a méltánytalan helyzetbe, hogy vagy elveszítik a járadékot, vagy pedig meg kell szüntetniük a munkahelyüket, vagy éppen nyugellátásuk szüneteltetésére kényszerülnek.

Bízom abban, hogy ezt az előterjesztést képviselőtársaim valamennyien tudják támogatni, és remélem, hogy a javaslat 1. §-ában megfogalmazott különös méltánylást érdemlő körülmények jogalkalmazói gyakorlata is hamarosan kikristályosodik. A KDNP képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadását támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jó szerencsét! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)