Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy ülésszak utolsó ülésnapja megadná a lehetőséget, hogy végre kertelés nélkül és a szavak eredeti jelentése szerint értékeljük az elmúlt fél évet, ezért nem pontosan értem, hogy a miniszterelnök úrnak a gyes és a gyed megcsonkítása kapcsán miért fiatal hölgyek munkaerőpiacra való segítéséről kell beszélnie, vagy a 13. havi nyugdíj elvétele kapcsán miért arról értekezik, hogy tulajdonképpen jól járnak ezzel a nyugdíjasok, mert így stabil lesz a nyugdíjuk. Azt sem egészen értem, hogy az ingatlanadó bevezetését ön miért próbálja úgy megnevezni, mint valamilyen vívmányt, amely innentől kezdve egy igazságosabb és versenyképesebb gazdaságot fog megteremteni.

Miniszterelnök úr, az utolsó ülésnapon megengedhetné magának azt a luxust, hogy nevén nevezze a gyereket. Önök ma az önök szavazataival meg fogják csonkítani a gyest és a gyedet. Fiatal anyákat fosztanak meg a gyermekükkel való maradás lehetőségétől, közben nem biztosítják számukra a munkahelyeket, hogy elhelyezkedjenek, nem biztosítják a bölcsődei és az óvodai férőhelyeket, hogy a gyerekeket el tudják valahol helyezni, aminek eredményeként nő a munkanélküliség majd, a fiatal anyák munka nélkül fognak otthon lenni, a gyereket meg valahogyan majd így-úgy ellátják, távol az anyagi biztonságtól.

Miniszterelnök úr, önök elvették már a 13. havi nyugdíjat. Önök adták, önök vették el. Mondhatnánk, hogy úgy bánnak a nyugdíjasokkal, ahogyan kényük-kedvük parancsolja, illetve, ahogyan az ízlésük szerint tetszik. Csakhogy miközben adták és elvették, egyfolytában minket vádoltak azzal, hogy mi majd el fogjuk venni, aztán megtették önök.

Miniszterelnök úr, igazán lehetett volna őszintén fogalmazni most, az utolsó ülésnapon. De én egy kicsit még megértéssel is vagyok ön iránt, hiszen van egy olyan, meglehetősen szánalmas számolósdi játék, amely leginkább a leszerelő katonák számolósdijára emlékeztet, ahol állandóan azt számolják, hogy hány nap van még a leszerelésig.

(11.30)

Önök a 100 napot még nem érték el, de az 50-et már megünnepelték. Megünnepelte a 70-et, most megünnepli a 75-öt, holnap már bizonyára készül a 76. nap alkalmából tartandó sajtótájékoztatóra, hogy ezt kövesse majd a 77., és gondolom, elalvás előtt minden este hálát ad a Jóistennek, hogy megérte a 78. napot, a 79. napot - és a többi, és ez így megy majd tovább. Ez nagyon sok mindent elmond az ön kormányának helyzetéről, politikai támogatottságáról. De ne keseredjen el, még ha esetleg most lemondana, akkor sem ön lesz már a magyar történelemben a legrövidebb ideig regnáló miniszterelnök, önnél voltak jó páran, akik kevesebb ideig töltötték be ezt a pozíciót.

Miniszterelnök Úr! Ön azt mondta, hogy 75 napja kezeli a válságot. Akkor nyilván majd a viszontválaszában ki fog arra térni, hogy ezt a 75 napot megelőzően ön hol volt, mit csinált, esetleg melyik kormánynak volt a tagja, esetleg milyen pozícióban, milyen felelősséget érez azért, hogy gazdasági miniszterként Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt elérték azt, hogy amit ön nagyon helyesen úgy fogalmazott, hogy húsz évvel ezelőtt a magyar csoda reménye volt, az mára a magyar nyomorúság rémévé vált. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Az ugyanis ebben a hét évben következett be. Önök nem érzik, az lehet, de az önök választópolgárai érzik, és ezt meg is fogják mutatni a következő választásokon önöknek. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Úgyhogy azt tanácsolom, hogy ne csak a válsággal nézzenek szembe, az egy derék dolog, ne ijedjenek meg tőle, de a választópolgárokkal is nézzenek szembe, bizony hasznos és komoly élettapasztalatokkal tudnak gyarapodni. Miniszterelnök úr, annál is inkább, mert ma Magyarországon olyan a helyzet, hogy a választópolgárok kétharmad része a felmérések szerint új választásokat akar. Vagyis hogy egyszerűen fogalmazzunk: a választópolgároknak elegük van önökből. Elegük van önökből, elegük van abból a kudarcos kormányzati politikából, amely az elmúlt hét évben Magyarországot a térség éllovasából a térség sereghajtójává tette, többek között az ön minisztersége alatt, illetve itt a kormányban helyet foglaló több úgynevezett szakértő politikus minisztersége alatt.

1990 óta Magyarország ilyen mélyrepülést nem ért meg. 15 évvel ezelőtti adatokat produkálunk, és hogy megnyugtassam szocialista képviselőtársaimat, az adatok rosszak voltak már 2008 szeptemberében is, sőt, hogy még inkább megnyugtassam önöket: az önök jelenlegi miniszterelnöke, Bajnai Gordon 2008 októberében azzal nyugtatta a választópolgárokat, hogy a magyar választópolgárok majd csak tévéből fogják tapasztalni a gazdasági válságot.

Miniszterelnök úr, íme, ez a helyzet, nemcsak tévéből tapasztalják, hanem a saját bőrükön is, önök pedig az elmúlt 75 napban igazán érdemlegesen semmit nem tudtak tenni. Nem mentettek meg egyetlen munkahelyet sem. Továbbra is szűnnek meg a munkahelyek, a statisztikai adatok szerint körülbelül naponta ezer munkahely szűnik meg. Szűnnek meg a munkahelyek, szegényedik el a lakosság, elvették a 13. havi nyugdíjat. Tehát önök valóban megmentették a nyugdíjasokat a túlfogyasztástól, önök megmentik a fiatal anyákat attól, hogy otthon maradjanak a gyerekeikkel és tudják nevelni őket. Önök megmentik egyébként a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat a 13. havi fizetésüktől, és általában megmentik a magyar lakosságot a túlfogyasztástól, a túlzott fogyasztástól. A kereskedelmi adatok elég jól mutatják, hogy a magyar lakosság rohamosan szegényedik el, a magyar lakosságnak egyre inkább gyengül a vásárlóereje.

Miniszterelnök Úr! Ön decemberben egy pódiumbeszélgetésen azt mondta, hogy ön inkább egy szanitéc, aki az élet védelme érdekében vág, csonkol, metsz. Nos, azért felhívom a figyelmet arra, hogy a gyógyításnak vannak más módjai is. Lehet gyógyítani a beteget, és lehet csonkolni. Ön szemmel láthatóan a csonkolásban látja a gyógyítás egyetlen értelmét. Semmit nem tettek annak érdekében, hogy Magyarország felkészülten várja az európai, illetve a világgazdasági válság végét, semmit nem tettek annak érdekében, hogy Magyarország meg tudjon indulni akkor, amikor az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa gazdasága megindul. Magyarország az egyetlen olyan ország az OECD értékelése szerint, amely jövőre is recesszióval kell hogy szembenézzen. Mindez az önök úgymond 75 napja alatt, persze erről majd azt fogja mondani, hogy 75 nap nem mindenre elég, de arra elég volt, hogy a magyar lakosságot jelentős mértékben lökje az elszegényedés lejtőjén. Arra elég volt, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat még inkább lökje a csőd felé vezető úton, arra elég volt, hogy a hazánkban dolgozó nemzetközi cégek sokadszor gondolják meg azt a lehetőséget, hogy esetleg kivonulnak, leépítenek, vagy új beruházásokat már nem telepítenek. Vagyis ez a 75 nap valóban sok mindenre nem volt elég, de sok mindenre elég is volt. Többek között az időhúzásra elég volt, miniszterelnök úr.

Önök az új választással megspórolhattak volna Magyarországnak rengeteg időt, a magyar választópolgároknak rengeteg pénzt, hiszen egy új választással, egy hiteles kormánnyal Magyarország már elindulhatott volna kifelé a válságból. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) És hogy önöknek miért nincs hitele? Többek között azért nincs hitele, mert ön a gyes és a gyed megcsonkítását fiatal hölgyek munkaerőpiacra való segítésével azonosítja. Nem erről van szó, miniszterelnök úr, a valósággal kellene megismerkedni, akkor talán ön is ki tudná vezetni Magyarországot a válságból.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)