Készült: 2024.03.29.09:12:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

136. ülésnap (2020.06.08.),  210-236. felszólalás
Felszólalás oka Összevont vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 1:16:50


Felszólalások:   202-209   210-236   236-237      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! 17 óra 43 perc van. Az azonnali kérdések tárgyalásának végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy egyetlen frakció sem kért elhangzásra interpellációt és kérdést, ezen napirendi pont tárgyalására nem kerül sor.

Most politikai nyilatkozat összevont vitájának folytatásával folytatjuk munkánkat. Felkérem képviselőtársaimat, hogy akik ezen a napirenden nem kívánnak részt venni, kérem, hogy a kiadott rendnek megfelelően hagyják el az üléstermet.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „A nemzeti önazonosság védelméről” című politikai nyilatkozat összevont vitájának folytatása és lezárása. A Kövér László, Fidesz; Semjén Zsolt, KDNP; Potápi Árpád János, Fidesz; Pánczél Károly, Fidesz; Harrach Péter, KDNP; Kocsis Máté, Fidesz; Zsigmond Barna Pál, Fidesz; Németh Zsolt, Fidesz, képviselők által előterjesztett javaslat P/10760. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az összevont vita megkezdésekor elhangzott az előterjesztői nyitóbeszéd. Most a kormány képviselőjének, a Törvényalkotási bizottság előadójának, a képviselőcsoportoknak, valamint a független képviselők felszólalására lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! (Jelzésre:) Potápi Árpád János államtitkár úr jelzi, hogy a vita végén kíván felszólalni. (Potápi Árpád János: Köszönöm szépen.) Tájékoztatom államtitkár urat, hogy tíz perc időkeret áll majd a rendelkezésére.

Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, az Országgyűlés háznagyának, a Törvényalkotási bizottság előadójának.

Háznagy asszony, parancsoljon!

MÁTRAI MÁRTA, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2020. június 3-án tartott ülésén megtárgyalta „A nemzeti önazonosság védelméről” című, P/10760. számú politikai nyilatkozatot. Az összegző jelentést a bizottság a házszabály 82. §-a alapján 30 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta. A politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslathoz képviselői módosító javaslat nem érkezett, és a bizottság sem fogalmazott meg módosításra irányuló szándékot. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma mint a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinek reprezentatív politikai testülete felhívására az első világháborút lezáró békekötések 100., valamint a kelet-közép-európai demokratikus rendszerváltozások 30. évfordulóján politikai nyilatkozatot tett.

Száz éve, 1920. június 4-én írták alá a nagyhatalmak Versailles-ban az első világháborút lezáró békediktátumot. A szerződés feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztesek Európa új rendjéről döntöttek. Magyarország a döntés következtében elvesztette területének több mint kétharmadát, lakosságának több mint felét. A trianoni döntés nemzeti tragédia, amelynek hatása és következményei máig élnek a mindennapjainkban.

Ez a gazdasági és lelki teher különösen sújtotta az elszakított nemzetrészeket. Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy tisztelni kell az ember méltóságát. Tisztelet nélkül elvész a szabadság, védtelenné válnak a közösségeink, a család és a nemzet. A politikai nyilatkozat rámutat arra, hogy a XX. századi megpróbáltatások ellenére a külhoni magyarság fájdalmas veszteségek, áldozatok árán és nagyszerű teljesítmények nyomán megőrizte anyanyelvét, megőrizte kultúráját és szülőföldjében gyökerező nemzeti önazonosságát.

Büszkén mondhatjuk, hogy ma a magyarság erősebb, mint bármikor az elmúlt száz évben. A nemzeti közösségek túlélték a többször elnyomást, és új alapokra helyezték a nemzetpolitikát. A megmaradás legfontosabb eleme a nemzeti önazonosság vállalása. Ha van valami, ami alapvető emberi jog, az a nemzeti önazonosság vállalása és megélése. A nyilatkozat felhívja a kelet-közép-európai és benne a Kárpát-medencei államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy emeljék alkotmányos alapjoggá a nemzeti önazonossághoz való jogot, és azt szavatolják a gyakorlatban is az államok területén élő minden őshonos nemzeti közösség számára.

Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása és a Szabadság és Felelősség című fejezet XXIX. cikk (1) bekezdése rögzíti: „A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.”

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a benyújtott P/10760. számú politikai nyilatkozatot támogatni szíveskedjenek, különös tekintettel a politikai nyilatkozat 8. és 12. pontjaira. A 12. pont felhívja az Európai Unió és az Európai Tanács intézményeit, hogy támogassák azon európai államok parlamentjeinek törekvéseit, amelyek a XXI. században a nemzeti önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részévé akarják tenni.

(17.50)

Felszólalásomat Sütő András gondolataival zárom. „Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely köröskörül hajdani önmagával lenne határos.” Tisztelt Ház! Ezért a nyilatkozat az összmagyarság érdekében emel szót a megmaradásért. Isten áldja a magyart! Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, háznagy asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Hiller István alelnök úr fel kíván szólalni a mai összevont vita során. Az alelnök képviselői felszólalása esetén az önálló indítvány további tárgyalása során csak akkor vezetheti az Országgyűlés ülését, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárule ahhoz, hogy az előterjesztés további tárgyalása során alelnök úr vezethesse az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Látható többség.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 10-10 perc, a független képviselőknek összesen 2 perc áll rendelkezésükre. Vita közben a kétperces hozzászólásokat be kell számítani az időtartamba.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Háznagy Asszony! Államtitkár Úr! Szétszakított ország, leszakított nemzettestek, politikai karantén, gazdasági elszigeteltség, a honvédelem gúzsba kötöttsége, kultúrában magányosság, a lelki életben társtalanság  így kezdtük az utóbbi száz esztendőnket. A trianoni békediktátum 100. évében minden okunk megvan a gyászra, a fájdalmas megemlékezésre. Köszönet a méltó megemlékezésért a magyaroknak itt az anyaországban, a Kárpát-medencében, a nyugati diaszpórában, köszönet a kárpátaljai cserkészeknek az őrtüzek gyújtására szóló felhívásért, köszönet a felvidékiek felhívására, hogy száz másodpercig szóljanak a harangok. Méltó megemlékezés volt. Évtizedeken át feldolgozatlan volt a trianoni trauma és gyász, és a közösségi megnyugvás sem jöhetett létre. Tisztelt Országgyűlés! Mi igazán mondhatjuk, hogy nem, nem, soha. De a nemek helyett keresni kell az igeneket is, az igen-igeneket, a megoldásokat, a válaszokat Trianonra. Az elmúlt években több ilyen válasz született: a nemzet határokon átívelő egyesítése. Válasz Trianonra az Alaptörvény D) cikke, a határon túli magyarokért való felelősségvállalás. Válasz Trianonra a kettős állampolgárság, a nemzet közjogi egyesítése. Válasz Trianonra a nemzeti összetartozás melletti tanúságtétel, a nemzeti összetartozás napja. Válasz Trianonra a nemzeti összetartozás éve, amely nem gyászév, hanem egy nap megemlékezés és 365 nap pedig a nemzeti összetartozás. Válasz Trianonra a Kárpát-medencei óvodaépítési program, melyről joggal mondhatjuk, hogy Klebelsberg óta nem volt ilyen irányú intézményfejlesztés, ilyen mértékű intézményfejlesztés. És válasz Trianonra a gazdaságélénkítő pályázati támogatások, amelyek a szülőföldön való megmaradást segítik elő, és válasz Trianonra ez a politikai nyilatkozat is a nemzeti önazonosság védelméről: megoldásokat keres és szövetségeseket keres.

Fontosnak tartom, hogy az „identitás” szó mellé találtunk végre egy magyar kifejezést: a „nemzeti önazonosság és annak védelme”. Mit jelent ez a definíció? Az anyanyelv és a kultúra megöröklését és továbbadását, valamint a szülőföld otthonosságát, hogy jól érezze ott magát szülőföldjén minden magyar és minden más nemzet is, legyen ott gyarapodás, jólét és prosperitás. Mindez nem kirekesztő, mert valamennyi nemzeti állam őshonos polgára és azok közösségei számára elismeri a nemzeti önazonossághoz való jogot. Elismeri a jogát a nemzeti önazonossághoz annak a Maros-menti románnak, akinek nagyszülei is ott éltek a szülőföldjén, elismeri a jogát annak a királyföldi szásznak, akinek a szépapja is ott élt, és elismeri annak a kalotaszegi magyarnak is a jogát, akinek a szépapjának a szépapja is ott élt.

Legyen ez alapvető emberi jog! Ezzel fordulunk az Európai Unióhoz, ahol egyébként az Unió alapszerződésének 4. cikkéhez ez illeszthető, hiszen a 4. cikk így szól: tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, és a 3. cikk, amely úgy szól: az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokszínűségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását. Ideillesszük be a nemzeti identitáshoz való jogot, és forduljunk az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy ismerje el alapvető emberi jognak a nemzeti önazonossághoz fűződő jogot!

És forduljunk a Kárpát-medencei nemzetek parlamentjeihez is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket tekintsék államalkotó tényezőnek! Ismerjük, ma több szomszédos állam egységes és oszthatatlan nemzetállamról beszél, miközben önmaguk is tudják, hogy a valóságban ez nincs így. Szeretnénk, ha a magyarok ott nemcsak jó állampolgárok lehetnének, hanem megmaradhatnának magyarnak is. És a szomszédságpolitikában is újra és újra szövetségeseket keresünk. Szövetségeseket keresünk, mert rá kell ébreszteni szomszédainkat és Kelet-Közép-Európa népeit arra, hogy ma vannak erők, amelyek valamennyi nemzet létét megkérdőjelezik, megkérdőjelezik a nemzet, a haza és a család jelentőségét. Minden nemzetet veszély fenyeget.

Tisztelt Ház! Vannak pozitív jelek. Köszönjük Matovič miniszterelnök úrnak, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából gesztusokat gyakorolt a magyarság felé. (Dr. Hiller István tapsol.) Fontos, hogy a Szlovákiában élő, jó állampolgár magyarok is a jövőben otthon érezzék magukat a szülőföldjükön magyarként. Beérett az a politika, amelyet úgy kezdtünk, hogy építsünk hidakat, gázvezetéket, közös energiaelosztót, határátkelőket, és ezzel meg lehet teremteni a bizalmat arra, hogy a kényes kérdésekről is szót ejtsünk. Tisztelt Ház! Ferenc pápa keresztény identitásról beszél, Macron elnök európai identitásról beszél. Ebbe a sodorba beleilleszkedik, hogy magyarként szeretnénk élni a keresztény Európában, a szülőföldünkön.

S végezetül engedjenek meg egy idézetet a hazafiságról Szent II. János Pál pápától: „A hazafiság mint a haza szeretete, elismeri minden más nemzet jogát is arra, hogy hasonlóképpen szeresse hazáját.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, az Országgyűlés alelnökének, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó, alelnök úr.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Háznagy Asszony! Államtitkár Úr! Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Először két bejelentést szeretnék tenni. Elsőként is azt, hogy a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozatot a mi frakciónk megszavazza, elfogadja, ahogy ezt a bizottsági üléseken is, úgy a háznagy asszony által említett bizottsági ülésen, mint korábbi bizottsági ülésen támogattuk, ezért a plenáris ülésen is fogjuk. A második bejelentés, hogy a nyilatkozat előzményeivel én magam is foglalkoztam, ezzel itt most az időt nem terhelném, a véleményemet fönntartom. Viszont azt javaslom, tisztelt képviselők, hogy a nyilatkozat kapcsán  az elmúlt hét, és őszintén remélem, az elkövetkező időszak kapcsán  menjünk mélyebbre, ne maradjunk meg egyszerűen annál, hogy egy egyébként lényeges és fajsúlyos politikai nyilatkozat elfogadásán törjük a fejünket.

(18.00)

A nemzeti önazonosság-tudat meghatározása a tudomány számára is komoly feladat. Azt javaslom, hogy ebben hagyatkozzunk a magyar és a nemzetközi tudományosságra. Valami olyasmi, amelyet sokan többféle módon körülírtak, mégis mindig hangsúlyozzák, hogy leginkább az érzés az, amelyik visszaadja mindennek a tartalmát.

S azt javaslom, tisztelt Országgyűlés, hogy legjobb, ha magunkon kezdünk. Mi 199-en, illetve a nemzeti szószólók együttesen képezzük az Országgyűlés tagságát, a magyar Országgyűlés tagságát. És ha végignézünk a frakciókon, az egymás mellett ülő képviselőcsoportokon, láthatjuk, hogy  sorrendben haladva  Brenner képviselő úr büszkén vállalja német anyanyelvű poncichter soproni őseit. Sebián-Petrovszki képviselő úr neve jól mutatja, a származását is ismerve, hogy szlovák felmenőkkel büszkélkedhet. Schmuck képviselő asszonynak, az LMP társelnökének és képviselőjének már a neve is mutatja, hogy ebben az érvelésben egy valódi kincs. Korózs képviselő úr a mi frakciónkból vallon felmenők nyomán viseli ezt a nevet. Kocsis-Cake képviselő úr ősei, legalábbis családjának egy része még távolabbi vidékről, Bissau-Guineából valók. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában a frakcióvezető úr egy német-római birodalmi arisztokrata család nevét viseli, Harrach képviselő úr. Kubatov képviselő úr a Fidesz frakciójából a neve alapján bolgár ősökkel dicsekedhet. S végül nyilván én sem takaríthatom meg, mert az én nevem is, amire büszke vagyok, mutatja, hogy nem keletről nyugatra jöttek a Kárpát-medencébe a felmenőim, hanem nyugatról keletre jőve lettek egy szabad királyi város magyar polgárai. De ha megnézzük az európai uniós képviselőinket, Deutsch képviselő úrtól Dobrev képviselő asszonyig, akkor ugyanez a benyomás érhet minket, mint ahogy az előbb Damm képviselő asszonyra pillantottam, akinek a neve egészen biztosan azt az érvelést erősíti, amiről beszélni akarok.

Mi így együtt, ezekkel a nevekkel, felmenőkkel vagyunk büszke magyarok és a magyar Országgyűlés képviselői. Ezért azt javaslom, hogy amikor tartalmas, de mégis száraz politikai nyilatkozatokról beszélünk, akkor át kell hogy érezzük mindazt, amit ez a nemzet, Közép-Európa sorsa és múltja a jelenben és a jövőben hoz. De ha már a múltról beszélek, nagy tévedés lenne, és azt gondolom, hogy ennek a nyilatkozatnak a tragikus vége, ha azt gondolnánk, hogy ez a múltról szól. Komoly probléma lenne, ha azt gondolnánk, hogy az elmúlt héten megemlékezett nemzeti sorstragédiánk, a trianoni béke az, ami a múltban önmagában rögzít valamit, és az erről való megemlékezéssel mintha letudnánk mindazt, ami számunkra lényeges és fontos. Nem gondolom, de kérem, fogadják el tőlem, a múlt és a múlt értelmezése nem egy olyan dolog, hogy ha megnézzük, mi volt évszázadokkal, évszázaddal vagy néhány évtizeddel ezelőtt, azt is megvizsgáljuk, hogy abból mi következett, akkor bölcsek vagyunk, és tudjuk, hogy a jövőre nézve egy aktuális döntésnek mi a következménye. Ennek az értelmezése így hamis.

De akkor, tisztelt képviselők, mi lesz ebből a nyilatkozatból? Hogyan lesz ebből tartalom? A megoldásnak ugyanis csak egy része az, amit ez a nyilatkozat tartalmaz, tudniillik a szomszédos nemzetek országgyűléseihez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez fordulni. Nem ellenzem, de önmagában tudjuk be, hogy ez így nem lesz elég. Ők is elfogadhatnak nyilatkozatot, ami akár különböző mértékig jogérvényes, de hogy ez hosszú távon nem az a megoldás, mint amiről mi gondolkodunk, abban biztos vagyok.

Először is tárjuk föl, hogy fél évezredes nemzeti karakterünk, különböző fizikai és nem fizikai támadások kereszttüzében hogy tudjuk megóvni mindazt, ami a miénk, legyen az materiális vagy éppenséggel eszmei; hogy az elszigetelődést hajlamosak vagyunk valami ránk mért csapásként fölfogni, miközben az elszigetelés tudatos politikai akció, elszigetelődve maradni viszont a passzivitásnak, az önfeladásnak sajnálatos formája. Mint ahogy megtapasztaltuk azt is, hogy önmagában nem terem szövetséges, szövetségeseket keresni, szövetségeseket megtalálni érdemes.

Ezért azt kell mondjam, hogy amikor arról gondolkodunk, hogy a nemzetek önazonossága, identitása, egymásmellettisége azt jelenti, hogy egymást tisztelve, elfogadva, egymás mellett élve és ezen kategóriákat érzelmileg is és ténylegesen megbecsülve adja ki mindazt, ami egyébként hosszú távú béke és szervezeti forma, azt kell mondjam, hogy ez naivitás. Ez a történelemben és a politikában nem így megy.

Akkor azonban föl kell tenni a kérdést, hogy valóban egymás mellett élő nemzetek önazonosság-tudatának kibékítése vagy ennél több is lehetséges. Azt akarom kérdezni önöktől, hogy vane európai identitás. Vane európai identitás? Vagy csak olasz, spanyol, francia, dán, magyar, szlovák, román, s nehogy félreértsék akiket kihagytam. Őszintén remélem, hogy sokaknak megadatott, hogy beszéltek már nem európai származású emberrel. Beszélteke Afrika déli részéről valóval? Egy született közép-amerikaival? Egy délkelet-ázsiaival? Beszélteke és hallottáke, hogy ugyanabból a gondolatból mire asszociál, mi jut eszébe, hogyan gondolkodik, milyen gesztusai vannak? És láttake olyat, hogy egy lengyel beszélt egy spanyollal, egy magyar egy dánnal, egy lengyel egy franciával? Azt kell mondjam önöknek, igen, létezik európai identitás. Márpedig ha ezt elfogadják tőlem, akkor a tényleges megoldás…  s kérem, a gondolkodásban itt ne álljunk meg azzal, hogy egy politikai nyilatkozatot elfogadunk.

Magyarság és európaiság, magyar identitás és európai identitás közösségének megtalálása, büszke magyarként és büszke európaiként gazdagítani a mi országunkat, a mi nemzetünket és magát Európát  erre ennek a politikai nyilatkozatnak az elfogadása, nem gondolom, hogy a végpont, hanem egy megfelelő kiindulópont. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hiller István sorolt itt neveket, és elmondta, hogy az ő családtörténete hogyan és milyen módon alakult, és hogyan vált a családja magyarrá, s hogyan lett ő a magyar parlament alelnöke. Én ezzel szemben nem nyugatról érkeztem, hanem keletről, ha az őseimet és a felmenőimet nézem, bár nyilván van néminemű nyugati behatás is. De most nem azért jöttünk itt össze, hogy mindenki elmondja a maga családtörténetét. Egy biztos, hogy valóban mindannyian magyarrá váltunk, és ez a magyar kultúrának, a magyar identitástudatnak, önazonosság-tudatnak egy nagyon komoly vívmánya, hiszen óriási dolog az, hogy ezeréves államként a magyarság ebben a hazában, a Kárpát-medencében a méretektől eltekintve, de különböző méretekben megélte a magyarságát, és meg tudott maradni ebben az európai kultúrkörben. Sok-sok történelmi csatát, küzdelmet kellett végigvívni mindehhez.

(18.10)

Az önmagában egy óriási dolog, hogy a magyarság fennmaradt, és nyilván amikor ez a határozati javaslat megfogalmazódott az előterjesztők fejében, és nagyon nagy tisztelettel hallgattam Kövér László házelnök úr beszédét, akit nagyon nehéz utolérni ebben a témakörben, hiszen mindenről beszélt a felszólalásában ezen a megemlékező ülésen, de mégiscsak engedjék meg, hogy a KDNP részéről én magam is megpróbáljak hozzáadni néhány gondolatot ehhez a mai általános vitához!

Mindannyian tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt  ahogyan Francesco Nitti korabeli olasz miniszterelnök fogalmazott  Magyarországot felnégyelték, gyakorlatilag halálra ítélték. Ahogyan a területi csonkítást és a lélekszám csökkenését látjuk, ez valóban nem járt messze az igazságtól, a valóságtól, és ezért is mondom azt, hogy óriási csoda, hogy a magyarság képes volt az elmúlt száz évben nyilván sokszor hibázni is, de képes volt önvizsgálatot tartani, és képesek vagyunk meghaladni ezt a tragédiát, amely mindannyiunkat érintette. Nem nagyon volt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a területek jelentős részének, több mint kétharmadának az elcsatolása, ez mindenképpen drámai időszaka volt Magyarországnak és a magyarságnak.

Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat egyértelműen nemcsak hogy gesztusokat tesz, nemcsak hogy deklarál bizonyos tényeket, nemcsak hogy emlékeztet, de a valóságban azt látom, hogy a kihívásokra, jelen korunk és a jövő kihívásaira is nagyon körültekintően felhívja a figyelmet, ugyanakkor pedig ilyen módon előre is tekint. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt messzemenőkig támogatja ennek a javaslatnak az elfogadását.

12 pontban foglalták össze az előterjesztők az előttünk fekvő politikai nyilatkozatot, amely valóban a száz évre való visszatekintést  a múltbéli visszatekintésből indulunk , a Trianonról való megemlékezést, a nemzet lélekszámának és területének a csökkenését tartalmazza. Beszél a szomszédokról, nagyon fontos, hogy a szomszédos népekkel és országokkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozza. Szól a nemzeti sokszínűségről, hogy nagyon fontos, hogy az nem veszélyforrást, hanem erőforrást képezhet egész Európa számára. Növelné a szülőföld megtartóerejét. Én is mindig elmondom, hogy a szülőföld semmivel sem pótolható értéket jelent, tehát nem egy XIX. századi fogalomról van szó, hanem ez egy örök érvényű fogalom; tudom, hogy változik a világ, de tartsuk meg a lényeget, a szülőföld tiszteletét, és szerintem fontos, hogy ez ebben is megemlítésre került. Szól az anyanyelvről, szól a kultúráról, szól az emberi jogi elismertetésről, a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismertetését kéri. Őshonos nemzeti közösségekről beszél.

Szerintem nagyon fontos, komoly íve van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, ezért is ajánlom mindenki számára, és öröm számomra, hogy Hiller István itt nyilatkozott, hogy az MSZP frakciója is támogatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én megtanultam az eddigi életem folyamán, hogy minden emberi közösségnek  legyen az a legkisebb vagy legyen az a legnagyobb, tehát legyen az egy család vagy akár egy nemzet, vagy akár egy hadsereg is  az igazi erejét a szellemisége, a hite adja, és amikor arról beszélünk itt, hogy vane európai identitás, vagy nincs, engedjék meg, hogy három -ációról említsek néhány mondatot az idő rövidségére való tekintettel, és ez most nem a vakáció lesz, hanem a globalizáció, az integráció és természetesen a civilizáció.

Hadd kezdjem a civilizációval! Nagyon sokféle definíció, meghatározás fellelhető a civilizációra, de egy biztos, lerövidítve talán úgy fogalmazhatnánk meg  Pánczél Károly képviselőtársam beszélt erről , hogy számunkra az a civilizáció az igazi civilizáció, vagy az áll a legközelebb hozzánk, amelyben a legotthonosabban érezzük magunkat. Mondjuk, egy észak-olasz városban élő emberek közössége és egy dél-olasz városban élő emberek közössége között jelentős különbség van szokásokban, az életmódban, még talán bizonyos dialektusban is, de hogy egy egységes olasz civilizációnak a részesei, hogy egy egységes olasz kultúrának a letéteményesei, az igaz. Elmondhatjuk ezt a Kelet-Magyarországon élő emberek meg a Nyugat-Magyarországon élő emberek kapcsán is: picit más életmód, picit más kultúra, más szokások, más ételek, de mégiscsak a magyar kultúrának a részesei és letéteményesei.

És akkor itt vagyunk Európánál. Minden nagyobb civilizáció alapvetően vallási talapzaton jött létre. Hogyha ez a vallási talapzat töredezik, szétporlad, akkor a civilizáció felépítménye is összedőlhet. Azért ne felejtsük el, hogy az európai civilizáció alapvetően a keresztény kultúrkörre épült fel, tehát ennek a megerősítése is fontos dolog, és ez bizony-bizony összeköthet egy olyan föderalista Európát, Európai Uniót (Balczó Zoltán: Konföderalista!), amelynek igenis a nemzetek szuverenitásának a megőrzése mellett az együttműködés útját kell járnia. Ezért látom fontosnak egyébként az integráció kérdését is (Balczó Zoltán: Nem föderáció, hanem konföderáció!), ha már arról beszélt… Illetve konföderáció (Balczó Zoltán: Na!), mert a konföderáció szuverén államok együttműködését jelenti, elnézést az elszólásért; föderációt mi nem akarunk, hanem mások akarnak  köszönöm szépen Balczó képviselő úrnak a kiigazítást. Az tehát a helyzet, hogy az európai integrációt mi így tudjuk elképzelni, hogy az önálló nemzetek, a szuverén államok együttműködésére épül.

A legfontosabb, hogy ebben a térségben legyen szoros együttműködés, és ezért nagyon fontos az önvizsgálat elvégzése  és ez a határozati javaslat törekszik erre is , hiszen fontos, hogy a szlovákokkal, a románokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, az ukránokkal és mindenkivel rendezzük a közös dolgainkat. Szerintem nagyon fontos, hogy a magyar külpolitika erre törekedjen az elkövetkező időszakban, mert szövetségesek nélkül itt, ebben a térségben  de sehol máshol a világon sem  valószínűleg nem fogunk tudni megfelelő és hatékony válaszokat adni az új típusú kihívásokra.

Mi ez a kihívás? Ez a globalizáció, ami egyébként nem jelent mást, mint egyfajta homogenizációt, egyfajta olyan egységesedési törekvést, amelyben a nemzeti kultúrák, a nemzeti nyelvek, értékek, hagyományok eltűnhetnek. Gróf Széchenyi István arról beszélt, hogy csak hagyományaiban él a nemzet, addig él a nemzet, amíg a hagyományai léteznek és működnek. Nagyon fontos, hogy ezeket az értékeket megbecsüljük, és átadjuk a gyermekeinknek. Szerintem ezért is nagyon fontos, hogy az előttünk fekvő politikai nyilatkozat elfogadásra kerüljön, mert nemcsak gesztusokat tesz, hanem a jövőbe is tekint.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy a XIX. század a nemzetté válásnak egy reformkori időszaka volt, a magyar nemzet születésnapjának is ezt tekinthetjük, a ’48-49-es szabadságharccal is utalunk erre. A XX. század nemzetek közötti háborúit megéltük, láthattuk, majdnem rámentünk arra, az első és a második világháborúra mindannyian. A XXI. század csak az együttműködés évszázada lehet. Hogyha megmarad a további, nemzeti alapon történő szembenállás, az azt jelentheti, hogy bizony-bizony a globalizáció nyertesei fogják alakítani a világ menetét.

Ezért aztán a magam részéről azt szeretném zárásképpen elmondani, hogy az egyik legnagyobb kihívás az lesz  beszélünk itt a környezetvédelemről, az éghajlatváltozásról és sok-sok minden másról , hogy a globalizáció, a multinacionális nagytőke mozgása, a homogenizációs törekvések milyen hatással lesznek a helyi közösségek életére, életmódjára, kultúrájára, nyelvére, hagyományaira. Ebben valóban szövetségesként kell tekintenünk egymásra, hiszen az itt élő népeknek a kultúrája, a nyelvi zsenialitásai, a különböző értékei, hagyományai mind-mind gazdagítják a Kárpát-medencét, és én örülök annak, hogy 13 nemzetiség szószólóval képviselteti magát a parlament ülésein; fontos, hogy továbbra is odafigyeljünk rájuk, megbecsüljük őket, és ezen keresztül ők maguk is gyarapítják a magyar kultúrát és Magyarország értékeit.

Pánczél Károly képviselőtársam utalt arra, hogy ha egy közösség, egy nemzet képes meghaladni a tragédiákat, az érettebbé, bölcsebbé teszi őt, és én azt látom, hogy azzal, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítottuk június 4-ét, és azzal, hogy megadtuk az állampolgárságot a határon túli magyarok számára, azzal is nagyon komoly lépéseket tettünk a magyar kultúra megmaradása, a magyar nemzet jövője szempontjából.

Én tehát azt kérném mindenkitől itt, e Ház falai között, hogy támogassa az előttünk fekvő politikai nyilatkozat elfogadását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Keresztes László Lóránt képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjának vezetője. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva eddig ezt a vitát, és feltételezve, hogy ebben a mederben folyik tovább, én azt gondolom, hogy ez mindenképpen méltó a nemzeti összetartozás évéhez, méltó egyébként a múlt héten tartott megemlékezéshez is. Voltak itt különböző viták annak kapcsán, hogy miként került az Országgyűlés elé ez a politikai nyilatkozat (Balczó Zoltán: Vannak!), vannak ilyen jellegű viták, és még arról is, hogy milyen módon lehetett előterjesztőként vagy bármilyen módon részt venni ebben. Én abban egyébként egyetértettem több képviselőtársammal is, hogy az helyes volt, hogy a múlt heti ülést, a múlt heti emlékülést mentesítettük az aktuálpolitikai kérdésektől.

(18.20)

Én azt gondolom, hogy méltó volt ez a megemlékezés, és én örültem, hogy házelnök úr és köztársasági elnök úr felszólalása is méltó volt a százéves megemlékezéshez, méltó volt az eseményhez, és kerülték az olyan jellegű aktuálpolitikai megnyilvánulásokat, amelyek a jelenleg meglévő, egyébként nagyon éles politikai szembenállással mindenképpen összefüggésben léteznek, és elmondható, hogy van ilyen, de nagyon fontos, hogy ezt el tudták kerülni.

Magát a politikai nyilatkozatot, ennek a szövegét, ennek a politikai kezdeményezését a KMKF delegáltjainak volt lehetőségük véleményezni, csatlakozni hozzá. Mi magunk is a frakciónk nevében  három delegált is  egyöntetűen kifejeztük, hogy egyetértünk vele. Én úgy gondolom, hogy ilyen módon lehetőségünk volt ebben részt venni.

Megmondom őszintén, én annak örültem volna, hogyha ezt a fajta összetartozást, a közös kiállást annyival picit lehet erősíteni, lehetett volna erősíteni, hogy esetleg előterjesztőként frakciók csatlakozhattak volna, akár egy-egy képviselő, ez gesztusértékű lett volna. De én azt gondolom, hogy összességében fontos, hogy elénk került ez a javaslat, és az is fontos, hogy egyetértünk benne.

Én nagyon bízom benne egyébként, hogyha nem is teljes, de egy nagyon széles konszenzus lesz majd a szavazás alkalmával is. Azt természetesen el tudom mondani, hogy a KMKF tagjaiként mi is kifejeztük a támogatásunkat a nyilatkozat kapcsán, ugyanúgy a Törvényalkotási bizottság ülésén is én magam megszavaztam, és természetesen az LMP frakciója meg fogja szavazni itt az Országgyűlés előtt is ezt a javaslatot.

Én azt gondolom, és egyébként jó érzés is azt látni, hogy sikerült néhány kérdésben, nem sok, de néhány kérdésben sikerült felülemelkedni a politikai nézetkülönbségeken, és ez is egy ilyen ügy, ez a politikai nyilatkozat is itt a nemzeti összetartozás évében. Volt erre már egy nagyon pozitív példa itt a februári hónapban, amikor elénk került a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését felkaroló országgyűlési határozati javaslat. Én magam terjesztettem az Országgyűlés elé. Én akkor kértem minden frakciótól csatlakozót, és én örültem, hogy végül öt frakció előterjesztőként is csatlakozott, és 158 egyhangú igen szavazattal sikerült azt a nyilatkozatot elfogadni.

Azt gondolom, hogy egy nagyon felemelő vitát hallhattunk akkor, esti órákban egy hosszas vita volt, de én nagyon örültem, hogy a politikai porond túloldalán szereplő képviselők ebben valóban odafigyeltek egymásra, és ki tudták fejezni ezt a fajta nemzeti együvé tartozást ebben a fontos évben, itt 100 évvel a gyalázatos trianoni diktátum után.

Azt gondolom, hogy ez maga, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése ebben az évben talán a legméltóbb megemlékezési forma volt, a legméltóbb megemlékezési lehetőség.

Az teljesen világos, hogy Trianon a múltunk része, alapvetően meghatározza a jelenünket, meghatározza a jövőnket. Sokan mondják, hogy tekintsünk a jövőbe, de nem szabad csak a jövőbe tekinteni, mert ezzel kapcsolatban még feladatunk van. Tehát emlékezünk, ennek a következményeit átéljük, megéljük, visszük magunkkal, mindig itt lesz velünk, ez mindig a mi lelkiismeretünk része lesz, és mindig fájni fog nekünk ez a trianoni diktátum. Soha nem fogjuk tudni teljesen feldolgozni.

De most talán a legfontosabb, és ezt így 100 évvel az események után is a legfontosabb kifejezni, hogy cselekednünk kell, feladatunk van még. A legfontosabb feladatunk az, hogy biztosítsuk, segítsük a szülőföldön való megmaradást az egész Kárpát-medencében, segítsük a szülőföldön a magyarként való megmaradást. Ez óriási kihívás, és ez talán ma a legnagyobb kihívás mindannyiunk számára az egész Kárpát-medencében. Az elcsatolt országrészekben, az anyaországban is nagyon komoly kihívás a szülőföldön megmaradás, számtalan problémával szembesülünk.

Én azt gondolom, hogy akkor tudunk a leghelyesebben, a legméltóképpen megemlékezni, ha büszkék vagyunk az elcsatolt területen élő magyar közösségekre, hogy 100 év után is megmutatták, hogy meg akarnak és meg tudnak maradni magyarként olyan viszontagságok, olyan történelmi kataklizmák és megpróbáltatások közepette, amiket pontosan tudunk történelmi ismereteink alapján, azzal, hogy ezt megköszönjük nekik, büszkék vagyunk rá. Nagyon örültem, hogy erre lehetőség volt, hogy ezt közösen egy tapssal itt az Országház épületében meg tudtuk tenni. Nagyon fontos, hogy cselekedjünk, hogy ennek a feltételeit segítsük a jövőben is.

Sajnos láthatjuk azt, hogy bizonyos országokban bizonyos politikai szereplők, politikai erők, politikusok erre használják a lehetőségüket, mandátumukat, hogy uszítással, az ott élő magyarság vagy más kisebbségek elleni támadással próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Közösen kell fellépnünk nemcsak így az anyaország szintjén, hanem nemzetközi fórumokon is, és minden rendelkezésünkre álló eszközzel, hogy ezt a gyalázatot befejezzék.

Látjuk azt, hogy hátrányt szenvednek magyarok lakta régiók fejlesztéspolitikai szempontból. Nyilván ezek a kérdések erőteljes összefüggésben vannak a szülőföldön megmaradással, a kultúra megőrzésével kapcsolatban. Ezért is tennünk kell, hogy ilyen hátrányokat ne szenvedjenek el a magyarok lakta régiók.

Ezért is nagyon példamutató és nagyon fontos a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése, ez messze-messze túlmutat önmagában azon, hogy Székelyföldnek lesze autonómiája, lehete, és legyen autonómiája, nyilván ez a nemzetünk számára egy nagyon fontos kezdeményezés, de ez egy összeurópai üzenet, egy olyan összeurópai üzenet, ami azt mondja, hogy megköveteli Európától, hogy ismerje el, fogadja el a nemzeti kisebbségek jogait, fogadja el a nemzeti kisebbségek jelenlétét és színes kultúráját az európai kultúra részének és nagyon fontos értéknek, és küzdjön meg a most ezzel kapcsolatban látható kihívásokkal és problémákkal.

Azért is volt nagyon fontos ez a kezdeményezés, mert talán most először az Európai Unió formálisan is  az Európai Bizottság  sok-sok év pereskedés után kénytelen volt elismerni, hogy létezik olyan, hogy nemzeti régió, tehát, mondhatjuk, a definíció bekerült az európai jogrendbe, és azzal elismerték önmagában, hogy útjára voltak kénytelenek engedni ezt a kezdeményezést, hogy ez a probléma, ez a kihívás meglévő, és ez egy valós, komoly kihívás.

Azzal, hogy februárban egy nagyon felemelő vita után az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, egyhangú szavazattal támogatta, utána jött az igazi csoda, amikor egy picit talán a figyelem ráirányult erre a nagyszerű kezdeményezésre. Főleg itt a hajrában egészen példamutató módon rengeteg közéleti szereplő, sportoló, művész, zenész és pártállástól függetlenül nagyon sok politikus fejezte ki, hogy ez mindannyiunk ügye, ez a magyarság ügye, ez egy nemzeti ügy, nem lehet pártpolitikai csatározások tárgya, és egy valódi nemzeti együttműködés mutatkozott meg itt az utolsó hetekben. Ezt egészen csodálatos volt látni. Egyébként innét is gratulálok azoknak, akik szervezték, ezt előrevitték, olajozták ezt a kampányt, hogy ennyi mindenki ki tudta fejezni a nemzeti együvé tartozás üzenetét minden szempontból, a logikai úton és teljesen érzelemfűtötten is, hogy mit jelent magyarnak lenni, és hogyan, mi módon tudunk odaállni egy ügy mellé.

Azt különösen jó volt látni, hogy egy kicsit megkésett hajrában a kezdeményezés összességében 1,2 millió aláírást tudott elérni, és ezzel tulajdonképpen a magyar nemzeti együttműködés egész Európa számára példát tudott mutatni. Tudjuk azt, hogy voltak problémák, határidő, s a többi, de messze-messze ez a legsikeresebb a most futó  úgy tudom, 17  európai polgári kezdeményezés közül. És az utolsó pillanatokban még le is álltak a szerverek, mert ilyen jellegű részvételt, érdeklődést még nem tapasztaltak az Európai Bizottság szerverei. Tehát meg tudtuk azt mutatni, hogy a magyar nemzeti együttműködés valóban példamutató, óriási erőt képvisel Európában, és úgy, ahogy 100 évvel ezelőtt Európa gyakorlatilag cserben hagyott és elárult minket, mi 100 év múltán meg tudtuk mutatni a magyar nemzeti együttműködés erejét.

Nagyon fontos, hogy ez a kezdeményezés folytatódik. Tudjuk azt, hogy önmagában óriási siker, hogy 1,2 millió aláírás összejött, de ahhoz, hogy formálisan, jogilag is ez érvényes lehessen, biztosítani kell hét országban összesen ezeket a kvótaszámokat. Halljuk a jó híreket Brüsszel irányából, hogy megkapja a hosszabbítás lehetőségét ez a kezdeményezés.

Itt lesz lehetősége Európának, Európa sok-sok országának, hogy elismerjék ezt az ügyet, elismerjék, hogy itt 100 évvel ezelőtt egy gyalázatos döntés született, és elismerjék, hogy a mai napon is olyan óriási kihívások vannak, amelyek közös cselekvés után kiáltanak, mert az, hogy ha nem fogadja el Európa, hogy nemcsak a magyar, hanem mindenhol a kisebbségben élő nemzetiségeknek joguk van anyanyelven tanulni, joguk van megőrizni a saját identitásukat, akkor Európa megtagadja önmagát, akkor Európa szembefordul saját magával, akkor Európa gyakorlatilag széttépi azokat a deklarációkat és nyilatkozatokat, amelyekre épül a fundamentuma az európai integrációnak.

Tehát ezek nagyon fontos európai értékek, nekünk különösen fontos magyarként, hogy ezeket ebben az évben érvényesíteni tudjuk. Ezért is nagyon-nagyon fontos, hogy ez az ügy sikerrel lezáruljon ebben az évben, és egy konkrét cselekvéssel méltóképpen megmutatva a messze-messze a politikán felülemelkedő nemzeti összetartozást, ne csak emlékezzünk, ne csak egy pozitív hozzáállást, egy pozitív viszonyulást mutassunk ki, hanem cselekedjünk annak érdekében, hogy a 100 év után is az identitásukat, kultúrájukat megőrző magyar nemzetrészek, magyar emberek meg tudják őrizni kultúrájukat, identitásukat, nyelvüket, és ilyen módon is ki tudjuk fejezni 100 évvel a trianoni gyalázat után, hogy nagyon erőteljes a magyar nemzeti összetartozás, és a magyar nemzet egy és bonthatatlan. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Az Országgyűlés a trianoni döntés századik évfordulójára nemcsak a június 4-ei emléküléssel készült, hanem a most itt tárgyalt politikai nyilatkozattal, amely a nemzeti önazonosság védelméről szól.

(18.30)

A határainkon kívül élő nemzettársainkkal való összefogást jelzi, hogy a nyilatkozat szövegét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma fogadta el, vagyis gyakorlatilag ezt a testületet tekinthetjük benyújtónak. A KMKF a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinek testülete. A Demokratikus Koalíció kivételével a hazai országgyűlési pártok valamennyien tagok, és aláírásukkal is vállalták ezt a nyilatkozatot. A dokumentum felidézi a történelmi tényeket, a 100 év alatti változásokat és változatlanságot, elemzi a jelenlegi helyzetet és a jövőbeni tennivalókat. Felhívja a kelet-közép-európai államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és az európai nemzetközi szervezeteknél közösen kezdeményezzék a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismerését.

A Jobbik véleménye szerint a magyar Országgyűlésnek ezzel a felhívással akkor is élnie kell, ha a közös nevezőt az említett parlamentekkel nem sikerülne megteremteni.

A nyilatkozat tartalmazza azt az elvárást, hogy a nemzeti önazonossághoz való jogot az őshonos nemzeti közösségek számára emeljék alkotmányos alapjoggá, és biztosítsanak számukra államalkotói jogállást. Amit hiányoltunk a nyilatkozatból, az az autonómia, az önrendelkezés megjelenítése. Ugyanakkor módosító javaslattal nem éltünk, tudomásul véve, hogy a határon túli magyar közösségek képviselői különböző okok miatt ezt így látták jónak, és nem igényelték a szövegben való megjelenítést. A Jobbik képviselői természetesen szavazatukkal támogatni fogják a nyilatkozat elfogadását.

Ha erre a beszédemre, a vitára június 4-én került volna sor, akkor itt véget ér, én nem lettem volna ünneprontó. Ma azonban hangot kell adnom annak a mélységes csalódásnak, amit a kormánypártok kirekesztő viselkedése okozott. A KMKF közösen elfogadott nyilatkozatának előterjesztését, országgyűlési képviseletét a kormánypártok kisajátították maguknak, a hat benyújtó között csak ők szerepelnek. Jogos igény volt a KMKF-ben képviselt ellenzéki pártok részéről, hogy ők is beterjesztők legyenek, ezzel is hangsúlyozva a nemzeti összetartozást.

A szakmai bizottság ülésén felvetettük az utólagos csatlakozás igényét, kérését, erre pozitív választ nem kaptunk. A Jobbik egyébként azt is elfogadhatónak tartotta volna, ha két beterjesztő van: Kövér László, formailag fideszes, de egyben a KMKF elnöke, és Pánczél Károly, a Nemzeti összetartozás bizottságának az elnöke. Ez is helyes lett volna.

Amikor a fentiekkel kapcsolatban a Nemzeti összetartozás bizottságának MSZP-s alelnöke sajtónyilatkozatban kritikát fogalmazott meg, azonnal jött a fideszes válasz, aminek lényege, üzenete: akinek bármilyen módon köze volt, van  vagy önök szerint lesz  Gyurcsány Ferenchez, a 2004-es népszavazás negatív kampányához, az véglegesen, örökre hiteltelenné vált nemzeti ügyekben.

Nos, valóban. Azt a durva kampányt, amit a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP folytatott, nem lehet meg nem történtté tenni, a múltat nem lehet eltörölni; hangzott egy másik vitában mantraszerűen a KDNP képviselőitől, hogy a múltat nem lehet eltörölni.

De az is kérdés, hogy miért volt eredményes ez a kampány. Volte más politikai erő, amelyiknek a felelőssége felvethető abban, hogy a rendszerváltás 15. évében a lakosság jelentős része nem fogadta el nemzettestvéreinek a külhoni magyarokat? A Fidesznek a határon túli magyarokhoz való egykori negatív hozzáállását mutatja a parlamenti kivonulásuk Trianon 70. évfordulóján, valamint Áder Jánosnak az 1993. szeptember 28-ai felszólalása, amelyben kifejtette, hogy miért nem támogatják a határon túliak szavazati jogát: mert a legfontosabb belpolitikai kérdésekben ne döntsenek olyanok, akik nem élnek Magyarországon; akik nem adófizető polgárai az országnak; ráadásul sokaknak már semmilyen kötődése nincs az országhoz; mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága.

Mindezt csak azért idéztem föl, hogy elmondhassam: a múltat eltörölni valóban nem lehet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a múltat meg lehet haladni, és őszintén más álláspontra jutni. Ha ez nem így lenne, akkor mi, jobbikosok is hogyan fogadhattuk volna azzal az elismeréssel Áder János június 4-ei beszédét, ahogy azt tettük?

A kirekesztés megdöbbentő példáját tapasztaltam két nappal az emlékülés előtt itt a parlamentben egy államtitkári felszólalásban. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a jobbikos képviselők laptopján „Trianon 100” felirat és egy határon túli helység neve szerepel (Mutatja.), és azzal vádolt minket, hogy nem vállalunk közösséget az ott élőkkel, ezért szedjük le ezeket a matricákat.

Hozzátette, idézet: „de ne aggódjanak, mert pár napja megnyílt Gyurcsány Ferenc pártjának webshopja, onnan lehet rendelni mindenféle baloldali portékákat; ha mindenképpen szeretnének matricákat, akkor ott szépen bevásárolhatnak. És tette mindezt párttársai nevetése és tapsa közepette. Lehet ennél mélyebb árkot ásni itt?”

25 éve sok támadásban volt részem, de ilyen cinikus megszólalást nem kellett megélnem, főleg egy olyan ügyben, ami szívügyem. 1981-től kezdtünk el rendszeresen Erdélybe járni azért, mert egy idős székely ember azt mondta: jöjjenek minél gyakrabban, mert a kaput, amelyet gyakran nyitogatnak, azt végleg nehéz bezárni. Politikusként több alkalommal is lehetőségem nyílt tenni a külhoni magyarságért. A MIÉP képviselőjeként az 1998-2002-es ciklusban az Illyés Közalapítvány képviselője voltam, kurátora voltam. A pályázatok elbírálása kapcsán rálátásom lett a határon túli ügyekre, kapcsolatba kerültem szervezetekkel, személyekkel.

2009-ben az EP-ben küzdöttem a szlovák nyelvtörvény visszavonásáért. 2010. május 14-én itt, az alakuló ülés után kettő perccel adtam be az indítványomat a trianoni döntés nemzeti emléknappá nyilvánításáról. Május 17-én nyújtottam be az alkotmánymódosításhoz módosítást, amelyik a 200 fős Országgyűlésért szólt, és látva, remélve az állampolgárság megadását, egy külön számkontingenst kívántam elfogadtatni a határon túli magyarok magyar parlamentbeli közvetlen képviseletére. 2014-től az Európai Parlamentben Tőkés Lászlóval vállt vállnak vetve küzdöttünk. És nem vagyok fehér holló a Jobbikban, mások is sorolhatják elkötelezettségük bizonyítékait. Most pedig azt kell hallanom, megélnem, hogy nem vagyok méltó arra, hogy ezt a matricát a laptopomra kitegyem (Mutatja.), és távolítsam el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, így néz ki Trianon 100. évfordulóján a nemzeti együttműködés rendszere. Én szeretném megélni azt az időt, amikor Magyarországnak olyan politikai rendszere lesz, amelyben a kormányon lévők a legfontosabb nemzetstratégiai kérdésekben nem a különbséget, hanem a közös nevezőt fogják keresni, és nem úgy fognak tekinteni magukra, mint akik számára a hatalmuk megtartása érdekében minden eszköz megengedett.

Köszönöm szépen. Beszédem két részből állt: egy június 4-eiből, amit őszintén mondtam, és sajnos ebből a kényszermegszólalásból, a június 8-aiból. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az elsőként jelentkező független képviselőnek van lehetősége felszólalni. Tájékoztatom önöket, hogy a független képviselők számára összesen 2 perc időkeret áll rendelkezésre. Képviselő úr, öné a szó. Székely Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én mélységesen nem értek egyet a jobboldal Trianon-értelmezésével, és azzal sem vagyok elégedett, ami ez ügyben történt a múlt héten, de azt azért jó volt hallani a kormány részéről, hogy a probléma megoldását nem a környező országok ellenében, hanem velük együtt gondolják megoldani. Én azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen pozitív. Hogy ezt az ügyet egy nyilatkozattal lehete előrébb vinni, nem tudom  remélem. Van azonban egy ügy, ami mindenképpen megoldásra szorul, azt gondolom, és ez pedig a külhoni magyarok szavazati joga.

(18.40)

Jelen pillanatban a külhoni magyarok valamelyik pártlistára tudnak szavazni az országgyűlési választásokkor, már amelyik bejelentkezik. Azt gondolom, ez sem nekik, sem a külhoni magyaroknak, sem pedig a Magyarországon élő magyaroknak nem jó, viszályt szít magyar és magyar között. Ez biztos, hogy nem jó. Ezért az Igen Szolidaritás Mozgalom azt javasolja, hogy legyen a magyar parlamentben egy szimbolikus 200. országgyűlési képviselő, aki, bár nem rendelkezik magyar állandó lakcímmel, de magyar állampolgár, és akire a külhoni magyarok szavaznak. Ez a 200. parlamenti képviselő, bár nem rendelkezne szavazati joggal, de hozzászólhatna, és képviselhetné a külhoni magyarok ügyét arccal, névvel a magyar parlamentben, eljárhatna értük. Azt gondoljuk, hogy ez a megoldás előrevinné azt az ügyet, hogy megszűnjön ez a helyzet, ami a magyarok és magyarok között viszályt szít. Köszönöm szépen a felszólalási lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Potápi Árpád János államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni. Tájékoztatom államtitkár urat, hogy 10 perc időkeret áll rendelkezésére. Parancsoljon!

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Örülök annak, hogy a vita az eddigi szakaszában  most már majdnem a végénél járunk  tényleg olyan mederben zajlott, amely méltó és illő volt a nemzeti összetartozás évéhez. A nemzeti összetartozás évéről, esztendőről a magyar Országgyűlés a múlt évben döntött. Ennek az évnek a megemlékező eseményeit ennek a keretében gondolta megvalósítani. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy a történések és a világban lezajlott  főleg a járványhelyzetre gondolva  változások a megemlékezéseket nem úgy tették lehetővé, mint ahogy azt a tavalyi évben vagy még akár márciusban is remélhettük volna. Ezért komolyan el kellene gondolkodnunk azon is, hogy a nemzeti összetartozás évét kitoljuk esetleg a 2021-es esztendőre is, hiszen a megemlékezéseket sokan  önkormányzatok, határon túli települések, nemzetrészek, civil szervezetek, történelmi egyházak  áttették az év hátralévő részére. Másrészt pedig számos olyan munkát készítettek, illetve készítenek, tesznek le alapköveket, vagy pedig emelnek olyan emlékműveket, amelyek még nem készültek el, mert a járvány miatt nem is tudták elkezdeni azoknak az építését.

Örülök annak, hogy a történelmi múltat és az identitásaink alapjait is többen szóvá tették, illetve utaltak arra, hogy nekünk, országgyűlési képviselőknek, nekünk, magyaroknak az identitásunkat mi jelenti és mi képezi. Nyilvánvalóan a legfontosabb számunkra és az itt ülők számára is az, hogy magyarok vagyunk, emellett vagyunk közép-európaiak, emellett vagyunk európaiak és vagyunk keresztények, hiszen az európai civilizáció a görög, római, zsidó és keresztény kultúrán alapul, amelyet ha mi elfelejtünk, akkor az európai fogalom, bár meg nem szűnik, de egészen mást fog jelenteni, hiszen átsilányul egy földrajzi fogalommá, és nem jelent egy kulturális fogalmat is.

Tudjuk azt is, hogy Trianon mást jelent számunkra, magyarok számára, és mást jelent a környező népek, nemzetek számára, az utódállamok számára. Ami nekünk gyásznap, az a számukra az országuknak a születésnapját is jelenti, vagy pedig az országuk megnagyobbodását, a nemzetrészeik egyesítését is jelenti. Amikor mi Trianonra emlékezünk, akkor erről is nekünk tudnunk kell, és ha mi azt várjuk el, hogy ők fogadják el a mi értelmezésünket, a nemzeti összetartozás napját, a gyásznapot, akkor nekünk is tudnunk kell, és el kell fogadnunk azt, hogy számukra ez ezt jelenti.

Az elmúlt évszázadban ez a nap és az eltérő szemléletmód is vezetett oda, hogy sokszor konfliktusba kerültek ezek az országok és ezek a népek. A XXI. század viszont olyan kihívásokkal rendelkezik, amely számunkra csak az összefogást jelentheti, illetve csak az összefogásban bízhatunk. Ne felejtsük el, hogy már a XX. században is voltak olyan történések, gondoljunk akár csak a második világháborúra vagy a második világháborút követő új világrendre, hogy mi, magyarok azt kaptuk büntetésül, illetve ha fordítva fogalmazunk, a szlovákok, csehek, lengyelek, románok, és sorolhatnánk tovább a közép-európai népeket, azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül. A következő évszázad is ilyen lesz, hogyha nem vigyázunk. Csak közös összefogással és közös erővel tudunk a történelmi kihívásokra válaszolni. Óriási előrelépés történt az elmúlt héten, amelynek volt visszhangja, de talán nem volt akkora itt, Magyarországon sem meg máshol sem, mint amekkora lehetett volna, hiszen a nemzeti megbékélés útján valami megkezdődött Szlovákia és Magyarország között. Hadd idézzem Matovič szlovák miniszterelnök urat, aki száz magyar értelmiségit, meghatározó politikust, közéleti embert fogadott Pozsonyban június 2-án, kedden. „A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van”  ezzel a mondattal, illetve az ottani beszédével gyakorlatilag megkövette a felvidéki, a szlovákiai magyarságot, illetve a megkövetés mellett utalt arra is, illetve a beszédéből kiérezhettük azt, hogy a magyarságot mint államalkotó tényezőt is a maga részéről el tudja fogadni Szlovákiában, amely a nyilatkozatnak egy sarkalatos pontja. Talán erre is válasz Orbán Viktor miniszterelnök úr 7-ei sátoraljaújhelyi beszéde, amelyet mi, magyar politikusok az elmúlt évszázadban és az elmúlt tíz évben is többször fogalmaztunk meg. „Látjuk szomszédjainkban azt, ami elválaszt, de azt is, ami összeköt. Aki magyarul néz a világra, Szent István szemével lát. Szent István szemével látni a XXI. századot, azt jelenti, hogy mi a velünk élő népekkel akarjuk naggyá tenni Kárpát-medencét és naggyá tenni Közép-Európát, mert ez a mi hivatásunk, XXI. századi magyaroknak.”

A XX. század, a hosszú XX. század, amely valamikor éppen Trianonnal kezdődött vagy a békeszerződésekkel kezdődött el és ért véget napjainkban, a magyarság és a közép-európai népek számára egy vesztes évszázad volt, nyugodtan kimondhatjuk. Nekünk, ma élő magyaroknak van a kezünkben az a tőke, az a politikai tőke, az a lehetőség, hogy a XXI. századot naggyá tegyük, és egy nyertes évszázaddá tegyük a magyarok számára.

Amikor száz évről beszélünk, akkor meg kell említenünk mindenképpen az elmúlt tíz esztendőt is, hiszen ha valamit sikerágazatnak  rossz szóval  mondhatunk a magyar kormány tevékenységében mindenféleképpen, az a magyar nemzetpolitika. Az elmúlt tíz évben olyan eredményeket tudhatunk magunk mögött, amire nincsen példa az elmúlt száz évben vagy az azt megelőző időszakban. Az első időszakban, 2010 és 2014 között meghoztuk a szimbolikus jelentőségű törvényeket, jogszabályokat megalkottuk, sokszor nagy többséggel közösen, gondoljunk csak a kettős állampolgárságról szóló törvényre, amelyet 98 százalékos többséggel fogadott el a parlament. Ha mást nem tettünk volna az elmúlt tíz évben, már akkor is a történelemkönyvekbe beírtuk volna a nevünket, hiszen ez egy olyan jelentőségű törvény volt, illetve törvény azóta is. Ennek következtében 2011. március 12-én Mohácson Szekó József polgármester úr, illetve volt képviselőtársunk előtt tették le az első külhoni magyarok az állampolgársági esküt, akik egyébként a horvátországi magyar vezetők voltak. Azóta több mint 1 millió 100 ezer magyar szerzett magyar állampolgárságot.

(18.50)

Ezzel mondhatjuk azt, hogy közjogi értelemben a határok megváltoztatása nélkül tudtuk a nemzetet egyesíteni. Ez a lehetőség még mindig fennáll mindenki számára, hiszen minden magyar még nem élt ezzel a lehetőséggel. Ha ma magyarokról beszélünk, a Kárpát-medencében beszélhetünk 12-12,5 millió magyarról, a diaszpórában 2,5 millió magyarról, tehát még mindig egy 15 milliós magyarságról beszélhetünk. Ma a Kárpát-medencében mi vagyunk a legtöbben, a mi alapvető felelősségünk az, hogy a Kárpát-medence élete milyen lesz a XXI. században, illetve az azt követő évszázadokban.

Ezért is kérem képviselőtársaimat, kérem a politikai frakciókat, minden magyar politikai pártot, hogy a nemzetpolitika egyfajta nemzeti minimum legyen ebben az Országgyűlésben. Természetesen itt vitathatjuk, illetve az elfogadásokat, akár ennek a jognyilatkozatnak az elfogadását is viták előzhetik meg, de kifelé már csak egy véleményt vigyünk, egy egységes véleményt, ehhez tartsuk mindig magunkat. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a jognyilatkozat elfogadását. A kormány ezt természetesen támogatja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, KDNP. Parancsoljon!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem fontos, hogy elhangozzon e vitában is Klebelsberg Kunónak az a bölcsessége, amelyet gyakorta idézünk. Azt mondta, hogy háromféle hazafiság létezik: a szónokló, a kesergő és az alkotó. Örülök annak, hogy maga az országgyűlési határozati javaslat és az itteni vita is az alkotó szellemiséget erősíti. Bízom benne, hogy a jövő biztosságát, kiszámíthatóságát is ez fogja szolgálni, az alkotó közösség ereje mindennél többet ér. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga-Damm Andrea független képviselő asszonynak a rendelkezésre álló időkereten belül. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon kicsi az időm, ezért csak azt az apró gondolatot szeretném önökkel megosztani, hogy az identitástudat, a nemzettudat nem az írás, nem szimplán beszéd, nem szimplán igénytámasztás útján jön létre, hanem ez egy nagyon hosszú lelki folyamat. Abban az esetben, ha a kormányzó pártok nem azt erősítik és nem azt kívánják, hogy az érzelmek, a lélek hassanak arra, hogy a jövő nemzedék nemzettudata legalább olyan erős legyen, hogy megmaradjunk, akkor mindez a proklamáció, amit előadtak, sajnos csak írott malaszt marad. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zsigmond Barna Pál képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon!

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Trianonról sok szó esett az elmúlt napokban, az ország, a nemzet együtt emlékezett, soha nem vettek részt ilyen sokan a megemlékezéseken. Itt a parlamentben is emlékülést tartottunk. Kövér László házelnök úr, Áder János köztársasági elnök úr és Orbán Viktor miniszterelnök úr is az emlékezés és a jövőbe vetett hit fontosságát hangsúlyozta. Örömteli, hogy a magyar emberek többsége érti és érzi Trianont, bár elszomorít az a tény, hogy a Demokratikus Koalíció és baloldali orgánumok egy része még mindig megkérdőjelezi és nem érti Trianon tragédiáját. Remélem, hogy ezen is tudunk majd változtatni, ez is fog majd változni. Önmagában bántó az a felvetés, hogy Trianon a magyarok hibája, amit sokan ismételnek. Ezúton is kérem ezeket az orgánumokat, hogy ezeket a támadásokat fejezzék be, hiszen nem lehet tagadni Trianont, és nem lehet relativizálni sem.

Álszent az az emlékezés, hogy megállunk egy pillanatra, de olyan értelmezést adunk az ügynek, hogy ez már a múlt, ez más ellen van, különben sem érint minket, és különben is felelősek vagyunk érte. Ilyenkor azt javaslom a balliberális barátainknak, hogy inkább hallgassanak, ne relativizáljanak, ne mismásoljanak, hiszen nem lehet kisebbíteni, relativizálni történelmi bűnöket, ez ugyanolyan bűn, mint tagadni ezeket a bűnöket. Azt javaslom, ilyen esetben inkább hallgassanak, legyenek csendben, ne viszonyuljanak semmi formában. Az is tiszteletre méltóbb, mintha mismásolnak és relativizálják ezt a szörnyű történelmi tragédiát.

Az előttünk fekvő politikai nyilatkozat a magyar nemzeti önazonosság védelméről szól, és arról, hogy Trianon ma is velünk él, szükséges, hogy legyenek nemzetközi eszközeink, amelyekkel ki tudunk állni a határon túli magyarok érdekében. Tehát a kétoldalú kapcsolatok mellett fontos az, hogy a nemzetközi intézményeken belül is a kisebbségi jogokat érvényre juttassuk. A nemzeti önazonossághoz való jog egy értelmezhető jogelv és fontos az, hogy az Európai Unió testületeiben megértessük, hogy szükség van az őshonos nemzeti közösségek védelmére is, nemcsak az illegális migránsok jogait kell védeni, hanem az őshonos közösségek jogait is védeni kell. Erről szól a Minority SafePack kezdeményezés, erről szól az SZNT kezdeményezése, és erről szól ez a nyilatkozat is. Fontos, hogy megvívjuk csatáinkat mind az Európa Tanács, mind az Európai Unión belül annak érdekében, hogy sikerre vigyük ezeket a kezdeményezéseket.

A politikai felszólalások vonatkozásában Hiller alelnök úrnak csak annyit szólnék, hogy nem nemzeti alapon támadom, amikor azt mondom, hogy az európai identitást nehezen tudom értelmezni, hiszen éppen a kereszténységet iktatja ki az Európai Unió vezetése ebből az identitásból, amely meghatározó eleme ennek az identitásnak, de mindenképpen fontos tényező az európaiságunk, ha nem is identitásalapon.

Üdvözlöm az LMP támogató hozzáállását. Ezt megszokhattuk már az SZNT kapcsán is. Ezúton is köszönöm.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Balczó képviselő úrral a bizottságban is lefolytattuk azt a vitát, amely arról szól, hogy folyamatosan változott a Jobbik képviselője a bizottságban, tehát nehéz volt egyeztetni, hogy pontosan ki is a partnerünk ebben. Ne csodálkozzon, hogy időnként támadják a Jobbikot, amikor a Jobbik olyan partnereket választott magának, amilyeneket választott. Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel: Na, ne vicceljünk már! Ilyen témában!)

ELNÖK : Üdvözlöm önöket. Arról szeretnék tájékoztatást adni például Balczó képviselő úrnak, aki két percre jelentkezett, hogy 56 másodpercre tudom megadni a lehetőséget. Parancsoljon, most!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Zsigmond Barna Páltól teljesen felesleges volt ez az oldalvágás, amit tett. Amikor azt igényeltük, hogy talán közösen adjuk be azt, amit közösen alkottunk meg, ön azt mondta a bizottságban, hogy miért nem adott be az ellenzék is egyet, lehetett volna még egy. Hát, annál súlyosabb dolgot, mint hogy ezen a napon két ilyen nyilatkozat lett volna?! Arra pedig, hogy adott esetben egy magyarországi városban egy képviselőtársunkat, egy polgármestert úgy választottak meg most, október 13-án, hogy ott egy széles körű összefogás volt, és helyi szinten adott esetben a DK képviselője is együttműködött, erre azt mondani, hogy válassza meg a szövetségeseit? A Jobbiknak nincs pártszövetségese, de nagy örömmel együttműködik mindenkivel, a Fidesszel is jó ügyekben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Zsigmond Barna Pál képviselő úr! 15 másodperce van, képviselő úr, jó?

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Balczó képviselő úr, ön volt az, aki itt személyesen kezdett magyarázkodni, és mindenféle negatív dimenziót hozott ebbe a pozitív vitába. Hiller képviselő úr is nagyon magasra emelte a lécet ebben a vitában, és mindenki alapvetően konstruktív szellemben szólt hozzá. Ön volt az, aki magyarázkodni kezdett, senki nem kérte önt számon, mégis magyarázkodott. (Balczó Zoltán: Amikor ezt le akarják szedetni?  Felemeli a laptopját, amelyen a „Trianon 100” felirat látható.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselők! (Z. Kárpát Dániel: Még ebben sem tudtatok elegánsak lenni! Elképesztő!) Az összevont vitát lezárom, minthogy az időkeretek elfogytak. Tájékoztatom önöket… (Z. Kárpát Dániel: Az igazi arca mindenkinek mindig akkor derül ki, amikor hatalom van a kezében!  Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony ám!) Éppen most zárom le a vitát. Örülök, ha ezt meghallgatják. Tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a későbbi ülésünkön kerül sor.Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalások következnek. Ezek során elsőként Z. Kárpát Dániel képviselő úr „Meddig még?” címmel mondhatja el öt percben a véleményét. Parancsoljon!




Felszólalások:   202-209   210-236   236-237      Ülésnap adatai