Felszólalás adatai

Felszólalások:   201-228   229-262   263-264      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj.) Megkérem a páholyban párbeszédet folytatókat, szíveskedjenek elhallgatni! Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló előterjesztés összevont vitája. A Keresztes László Lóránt, LMP; Bencsik János, Jobbik; Molnár Zsolt, MSZP; Zsigmond Barna Pál, Fidesz; Hohn Krisztina, LMP; Németh Zsolt Fidesz; Pánczél Károly, Fidesz; Schmuck Erzsébet, LMP; Szászfalvi László, KDNP; Ungár Péter, LMP; Gyüre Csaba, Jobbik; és Nacsa Lőrinc, KDNP, képviselők által benyújtott előterjesztés H/9282. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Bejelentem, hogy az előterjesztést uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 25 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 10 perc, a Törvényalkotási bizottság kijelölt előadójának felszólalására 10 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 5 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 10-10 perc, a független képviselők felszólására összesen 5 perc áll rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők jelezték, hogy három felszólaló ismerteti a nyitóbeszédet. Felhívom figyelmüket, hogy a nyitóbeszéd és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 25 perces időkeret áll rendelkezésükre. Először megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Egész biztos vagyok benne, hogy ennek a vitának egészen más lesz a hangvétele, mint az imént befejeződött törvényjavaslat vitájának. Ami előttünk fekszik országgyűlési határozati javaslat, az a nemzeti régiók támogatásáért indított európai polgári kezdeményezés melletti politikai kiállásról szól. Tudjuk azt, hogy ezt az európai polgári kezdeményezést a Székely Nemzeti Tanács indította útjára, és mielőtt én elkezdném ennek a tartalmi ismertetését, szeretném köszönteni itt az Országház épületében Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét (Izsák Balázs a páholyban feláll.  Taps.), és szeretném köszönteni dr. Dabis Attilát, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottját. (Dr. Dabis Attila a páholyban feláll.  Taps.)

Nos tehát, egy rendkívül fontos kezdeményezésről van szó, és azt is tudjuk, hogy hat évig kellett pereskedni az európai bíróságon annak érdekében, hogy az Európai Bizottság végül zöld utat adjon ennek a kezdeményezésnek az elindításához, és köszönjük a Székely Nemzeti Tanács állhatatosságát, hogy ezt a hatéves jogi utat végigjárták.

Ez egy olyan nemzeti ügyről szóló kezdeményezés, amely kapcsán félre kell, és úgy látom, hogy sikerült is félretenni a pártpolitikai hovatartozást.

(18.20)

Sőt, nagyon örülök annak, hogy a határozati javaslat indítványozójaként egy olyan előterjesztői csoport tagja tudok lenni, amely képviselők öt parlamenti frakciót képviselnek. Hétpárti egyeztetést hívtunk össze ennek kapcsán, és örülök, hogy végül is öt parlamenti frakció, kormánypárti és ellenzéki frakciók, kormánypárti és ellenzéki képviselők is kifejezték azt, hogy fontosnak tartják, hogy előterjesztőként is egy ilyen közös javaslatként kerülhessen ez az anyag az Országgyűlés elé.

Azt is tudjuk, hogy ez a határozati javaslat, ez a támogató nyilatkozat szinte szó szerint már a Nemzeti összetartozás bizottságát megjárta, ott a Nemzeti összetartozás bizottságában is egy nagyon széles konszenzus alakult ki. Fontosnak tartottuk azt, hogy ez az ügy idekerülhessen az Országgyűlés elé, tehát a teljes Országgyűlés remélhetőleg egy nagyon-nagyon széles konszenzussal tudja kifejezni a politikai támogatását ezen ügy mellett. Ami nagyon-nagyon fontos: ilyen módon is szeretnénk minél többekhez eljuttatni a hírét ennek a fontos kezdeményezésnek.

A lényege a javaslatnak, hogy az Európai Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságok megkülönböztetnek a környező régióktól. Hiszen ezen régiók lemaradását úgy lehet megakadályozni, ha megfelelő fejlesztési forrásokhoz hozzájutnak, tehát az esélyegyenlőséget biztosítja az Európai Unió, hogy ezek a fejlesztési források ezekhez a régiókhoz is eljuthassanak. Tehát egy nagyon-nagyon fontos eszközről van szó, egy olyan eszközről, amely az Európai Unió politikájának az egyik kiemelt területe, a fejlesztéspolitika, kohéziós politika. Tehát maga a kezdeményezés egy valóban hatékony eszköz bevezetésére irányul, azt célozza, hogy ez az Európai Unió jogalkotásába be tudjon kerülni.

Fontos, hogy a határozati javaslat is kimondja, hogy az Országgyűlés kifejezi támogatását, üdvözli ezt a kezdeményezést, és arra kér mindenkit határon innen és túl, hogy aláírásával támogassa ezt a kezdeményezést. Tudni kell, hogy a nemzetiregiok.eu felületen, egy online felületen egy-két perc ráfordításával ez a támogatás megtehető. Egyébként nagyon örömteli, hogy ha követjük ezt az internetes oldalt, akkor látszik, hogy az elmúlt hetekben is nagyon szépen megugrott az aláírások száma. Körülbelül két hete, amikor kezdeményeztük ezt az ötpártira sikeredett egyeztetést, akkor 50 ezer körül állt az aláírások száma, most, amikor legutoljára néztem, akkor már a 140 ezret ostromolja. Tehát úgy látom, hogy mindenképpen nagyon örömteli, hogy beindul ez a folyamat.

Arra kérem tehát indítványozóként, az előterjesztők egyikeként képviselőtársaimat, hogy majd a holnapi napon a szavazáson támogassák ezt a határozati javaslatot, de arra is szeretném megkérni a képviselőtársaimat, hogy mindenki a saját területén, a saját választókerületében, városában a rendelkezésére álló eszközökkel minél szélesebb körben próbálja felhívni a figyelmét az állampolgároknak, hogy ezt a kezdeményezést ilyen módon egy online felületen is nagyon-nagyon egyszerűen lehet támogatni.

Bízom benne, hogy ha ezt a munkát mindannyian elvégezzük, és ehhez minél többen csatlakoznak akár a közösségi média lehetőségeit felhasználva, akkor ez az akció sikerrel fog zárulni. Ezen támogatás sikerének a reményében köszönöm szépen, képviselőtársaim, hogy szólhattam ez ügyben. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zsigmond Barna Pál képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is mindenekelőtt szeretettel köszöntöm Izsák Balázs urat, a Székely Nemzeti Tanács elnökét és a megjelent delegációt. Isten hozta önöket! Szeretnék gratulálni ahhoz a munkához, amit az elmúlt években kifejtettek annak érdekében, hogy sikerre vigyék ezt a kezdeményezést. Igazából félúton vagyunk, most következik a dolog java, de önök az elmúlt években elérték azt, hogy sok-sok akadály után mégiscsak lehetőség van arra, hogy aláírást tudjunk gyűjteni egy nemes cél érdekében.Fontosnak tartom azt a nemzeti egységet, ami kialakult a kezdeményezés során. Szeretném külön megköszönni Keresztes László Lórántnak azt a munkát, amit ennek érdekében kifejtett. És valóban angyal szállt le a teremre most is, meg korábban is, az egyeztetések során, hiszen összhang mutatkozott minden parlamenti párt vonatkozásában, és ritka az ilyen pillanat a magyar Országgyűlésben. Úgyhogy ezt mindenképpen elérték, hogy nemzeti összhangot tudtak teremteni, együttműködést és összhangot a pártok között.

Miről is szól ez a kezdeményezés? Erről képviselőtársam már beszélt, és fognak beszélni a felszólalók még. Talán annyit még, hogy azt is szolgálja ez a kezdeményezés, hogy a területeknek maradjon meg a regionális identitása, tehát Székelyföld maradjon meg székelynek, egy magyar régió maradjon meg magyarnak, tehát mindenképpen a nemzeti jelleg megőrzését is szolgálja ez a kezdeményezés.

Az Európai Unióban nagyon fontos, hogy legyenek olyan ügyek, amelyekben a polgárok ki tudják fejezni akaratukat, erről szól a polgári kezdeményezés lehetősége. Elhangzott már, hogy május 7-éig kell egymillió aláírást összegyűjteni. Nem elég az, hogy Magyarországon, Romániában és Szlovákiában összegyűlnek a megfelelő számú aláírások, hanem további négy országra van szükség, tehát mindenkit arra biztatok, hogy akár a pártcsaládon belül szorgalmazza további négy országban a szükséges számú aláírások összegyűjtését. Én magam ott lehettem Magfalván akkor, amikor elindult ez a kezdeményezés, az elsők között írhattam alá a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését, és a Nemzeti összetartozás bizottságában is ott lehettem, amikor Pánczél elnök úr javasolta egy állásfoglalás elfogadását, amelynek következménye most ez a plenáris vita, illetve az a kezdeményezés, amit Keresztes László Lóránt indított, hogy a parlament is fogadjon el egy hasonló tartalmú határozatot.

Nem szabad lemondani arról, hogy a polgári kezdeményezéseken keresztül az elcsatolt területeken élő magyar közösségek jogokat szerezzenek, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egy nagyon nehéz út, hiszen az, hogy az Európai Unió asztalára tesszük ezeket a kérdéseket, nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek a dolgok ott értő fülekre találnak, ott is sokat kell dolgozni ezekben a testületekben. Az a célunk, hogy az Európai Unió ne csak a migránsok jogaival foglalkozzon, hanem az őshonos nemzeti közösségek jogaival is, hiszen Európában 50-60 millió polgártársunk tartozik az őshonos nemzeti közösségekhez, tehát fontos, hogy ezekről a dolgokról is beszélgessünk. És ha az Európa Tanácsban helye van ezeknek a vitáknak, reméljük, hogy az Európai Unióban is egyre többen értik majd azt, hogy mit is jelent az, hogy nemzeti közösség, őshonos nemzeti közösség, és sikerül majd bizonyos kötelező érvényű jogszabályokat is elfogadni.

Szóljunk két szót arról, hogy volt már egy hasonló kezdeményezés, a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés, a Minority SafePack, amely vonatkozásában sikerült összegyűjteni egymillió aláírást, tehát ilyen értelemben sikerrel járt az aláírásgyűjtés, ott van az Európai Unió asztalán, a parlamenti vitára vár. Ha úgy tetszik, ez egy előpróbája lesz annak, hogy mit is lehet elérni; az egy általánosabb kérdéskör, nem egy ilyen kifejezetten szakkérdés, ami a régiókról szól. Tehát nagyon érdekes lesz azt megfigyelni, hogy mit lehet elérni annak érdekében, hogy az Európai Unió általános törvénykezésébe bekerüljön ez a kisebbségi gondolat, tehát nagyon sok jogszabály vonatkozásában be lehet vinni ezt a gondolatot.

Mindenkit arra biztatok, hogy a képviselőcsoportján, a pártcsaládján keresztül próbáljon minél több ügyet becsatornázni az Európai Unió testületei elé, amelyek a nemzeti közösségekkel, őshonos nemzeti közösségekkel foglalkoznak. Az, hogy most mi elfogadunk egy határozatot, nem jelenti a dolog végét, a dolog folytatását jelenti, nem is a kezdetét, de mindenképpen egy megújult lendületre van szükség, hiszen nem állunk jól, mondjuk ki őszintén.

Három hónap van még hátra, és szükség van még 850 ezer aláírásra, de igazából többre, mert mindenképpen több aláírást kell összegyűjteni, biztos találnak majd ilyen-olyan kifogások alapján érvénytelen aláírásokat. Tehát szükséges az, hogy mindenki odategye magát és a saját eszközeivel minél több aláírást tudjon összegyűjteni. Mi ezt a munkát végigcsináltuk a Minority SafePack kapcsán, láttuk, hogy ez nem egyszerű. Nem elég az elektronikus felület, a nemzetiregiok.eu, ami nagyon fontos, hanem bizony utcán is kell aláírást gyűjteni, különféle fórumokon kell aláírást gyűjteni, és mindenképpen a média segítségére is szükség van. Fontos az, hogy használjuk ki ezt a felületet, és mindenki a saját felületein népszerűsítse az ügyet.

Én mindenképpen támogatom a kezdeményezést, és mindenkit arra kérek, hogy támogassa a holnapi nap folyamán. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a következő előterjesztőnknek, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon jól tudjuk mindannyian, akik itt vagyunk, jelen vagyunk ennek a határozati javaslatnak a vitáján, hogy ennek a javaslatnak hosszú előzményei vannak, előtörténete van, ha lehetne így megfogalmazni, kilencéves, hétéves, és sorolhatnánk azokat az eseményeket, amelyeket már nyilván itt többen jeleztek, illetve a bizottsági ülésünkön is ezek a tények a mai délelőttön megjelentek.Én magam is szeretném legelőször köszönteni Izsák Balázs elnök urat, aki most jelen pillanatban éppen kiment, de a kollégáival együtt szeretném megköszönni mindazoknak a kitartó munkáját, hozzájárulását, akik az elmúlt esztendők során valóban kemény harcot, munkát tettek bele, áldozatokat hoztak, küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy ez az európai polgári kezdeményezés egyáltalán napirendre kerülhessen, és hogy egyáltalán ma erről itt szót ejthessünk.

(18.30)

Mi is a célja ennek a határozati javaslatnak? Röviden talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az őshonos nemzeti kisebbségi közösségek szülőföldön való boldogulása, hogy az otthonukban, a nemzeti régiójukban a saját hagyományaiknak megfelelően az életük megőrzése, a megmaradásuk, hogy biztonságban élhessenek, és hogy legyen abban a régióban, az otthonukban, a szülőföldjükön jövőképük, jövőjük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy e határozat elfogadása, a közös konszenzusos elfogadása annak a demonstrálása, hogy mi együtt, közösen támogatjuk ezt a kezdeményezést, és hogy rendkívül fontosnak érezzük, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unió végre vegye napirendjére ezt a témát, ezt az ügyet, ezt a kezdeményezést, hogy elérjük végre, hogy az őshonos nemzeti közösségeink tagjai sem egyénileg, sem közösségileg ne legyenek másodrendű, másodrangú állampolgárok abban az országban, ahol élnek, ahol élniük kell. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az Európai Unió végre a nemzeti kisebbségi közösségek érdekében alkosson meg egy kisebbségvédelmi rendszert, egy kisebbségvédelmi mechanizmust.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a határozat ugyanakkor arról is szól, hogy szeretnénk mozgósítani a magyar polgárokat, a magyar választópolgárokat, a magyar állampolgárokat, és közös feladatunk, hogy a támogatóinkat megpróbáljuk megszólítani és a támogatóinkat megpróbáljuk aktivizálni annak érdekében, hogy minél többen érezzék fontosnak ezt a kezdeményezést, minél többen aktívan vegyenek részt ennek a kezdeményezésnek a támogatásában, és minél többen írják alá ezt az európai polgári kezdeményezést.

Azt gondolom, hogy ez a határozat, illetve e határozat előkészítése és elfogadása példát is adhat, példát is mutathat az összefogásról a magyar társadalomban, a Kárpát-medencei magyar társadalomban. Az elmúlt esztendőkben talán kevés ilyen példát tudtunk mutatni mi, parlamenti pártok, és azt gondolom, hogy ez a mostani kezdeményezés, ez a mostani közös támogatás, e határozati javaslat vitája, illetve reménység szerint a holnapi elfogadása példát mutathat és példát adhat a magyar társadalomban arra, hogy mi, politikusok képesek vagyunk bizonyos kérdésekben felülemelkedni a pártpolitikai vitáinkon, képesek vagyunk egyfajta nemzeti minimumot is közösen vállalni, és erre igyekszünk példát adni, példát mutatni a magyar társadalom tagjai számára.

Végül, de nem utolsósorban, kedves képviselőtársaim, a lemaradást, amelyről beszél ez a kezdeményezés, illetve beszél a határozati javaslat is, úgy gondolom, hogy pusztán a forrásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének megteremtésével nem lehet kiegyenlíteni. Mert ha csak az lenne a célunk, hogy az esélyegyenlőséget teremtsük meg, akkor továbbra is ez a lemaradás tulajdonképpen megmarad, és ezt a lemaradást bebetonozzuk. Úgy gondolom tehát, hogy ennek a határozatnak több a célja, több az ambíciója: méghozzá az, hogy ennek a célnak az eléréséhez egyfajta pozitív diszkriminációt kell elérnünk az Európai Unióban, az Európai Unió intézményrendszerében. A nemzeti régiók számára tehát ez a határozat ne pusztán az esélyegyenlőséget tartsa szem előtt, vagy ne pusztán az esélyegyenlőség elérése lebegjen a szemünk előtt, hanem ennél többre van, többre lesz szükség, hogy tudniillik pozitív diszkriminációt tudjunk kiharcolni ezeknek a nemzeti régióknak.

Tisztelt Ház! A Székely Nemzeti Tanács által az európai nemzeti régiók védelme és megerősítése érdekében kezdeményezett európai polgári kezdeményezés támogatása, azt gondolom, nem pusztán jól felfogott érdekünk, nem pusztán a határon túli magyar nemzeti közösségeink védelmét és jövőjének biztosítását jelenti, hanem erkölcsi kötelességünk is. Egy olyan morális nemzeti imperatívusz, amelynek a XXI. század elején és éppen a gyalázatos trianoni békediktátum 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás évében nem pusztán hivatalból, nem pusztán racionális okokból, hanem szívvel-lélekkel és teljes nemzeti egységben kell megfelelnünk. Bízom benne, hogy képesek leszünk az összefogásra, és sikerre visszük, sikerre vihetjük ezt a nem pusztán szimbolikus ügyet. Mindebben a Kereszténydemokrata Néppárt, annak országgyűlési képviselőcsoportja, tagsága teljes mértékben elkötelezett, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a polgári kezdeményezés sikerre tudjon jutni. Bízom benne, hogy holnap egységesen tudjuk elfogadni ezt a határozatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a vita végén a zárszó elmondására 8 perc 27 másodperc áll rendelkezésre. Megköszönöm a felszólalásukat.Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem államtitkár urat, a kormány nevében kíváne felszólalni. (Dr. Orbán Balázs jelzésére:) Igen. Megadom a szót Orbán Balázs államtitkár úrnak. Tíz perc időkerete van, államtitkár úr. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Először is én is sok szeretettel köszöntöm a Székely Nemzeti Tanács itt megjelent képviselőit, és köszönjük szépen a munkájukat. Másrészt azt szeretném kifejezni, hogy örülök a pártpolitikai logikán túlmutató egységnek. Ha csak egy megjegyzést megengednek nekem ezzel összefüggésben: nagyon örülnék, ha ez több nemzetpolitikai ügy kapcsán is hasonlóképpen működne. (Z. Kárpát Dániel: Mi is!)

Harmadrészt azt szeretném kifejezni önöknek, hogy Magyarország Kormánya üdvözli ezt a kezdeményezést. A kormány minden olyan kezdeményezést támogat, amely a nemzeti összetartozás ügyét szolgálja és a magyar-magyar együttélést segíti. Úgy látjuk, hogy az a nemzetpolitikai intézményrendszer és azok a nemzetpolitikai intézkedések, amelyek az elmúlt kilenc és fél évben az Orbán-kormány alatt megszülettek, jól szolgálják a magyar-magyar együttélés ügyét, és segítik a magyarok ügyét szerte a világban, éljenek akár az anyaországon belül, akár az anyaországon túl is.

Negyedrészt: egy hamisítatlanul civil kezdeményezésről van szó, aminek nagyon örülünk. Természetesen a magunk keretei között minden ilyen civil kezdeményezést jó szívvel támogathatónak minősítünk, és az európai uniós szerveket is arra biztatjuk, hogy figyeljenek oda ezekre a civil kezdeményezésekre. Ugyanis, ha az európai polgári kezdeményezések hányattatott sorsát nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak van miben javulnia. Ugyanis az európai polgári kezdeményezések az alapszerződések értelmében olyan, mindannyiunk számára fontosnak tartott alapelvek érvényesülését kellene hogy szolgálják az európai kontinensen, mint a népakarat vagy másképpen mondva a népszuverenitás, illetve a szubszidiaritás. Tehát az európai polgári kezdeményezések mint az alapszerződésben rögzített intézmények, jogintézmények, ezeknek az elveknek az érvényesülését kell hogy szolgálják. Noha ez elvi szinten így valójában megvalósul, gyakorlati szinten mégiscsak azt látjuk, hogy egyrészt az európai polgári kezdeményezések sikerre vitelét az európai intézményrendszer finoman szólva nem támogatja, másrészt ha van egy-egy sikeres kezdeményezés, több esetben hasonlóan kalandos módon kell a jogi útvesztőn keresztülverekedniük magukat a kezdeményezőknek, mint jelen előterjesztés vagy jelen polgári kezdeményezés esetében, akkor pedig az Európai Bizottság, különösen annak korábbi vezetése nem túl sok nyitottságot mutatott a kezdeményezésben foglaltak európai jogszabályba történő átültetésére. Reméljük, hogy ez a közeli jövőben változni fog. Egy európai polgári kezdeményezés már az Európai Bizottság asztalán van, ahogy ez elhangzott, a Minority SafePack kezdeményezésről van szó, és reméljük, hogy minél több ilyen európai polgári kezdeményezés révén egyrészt az európai állampolgárok, másrészt pedig azok a magyarok és nem magyarok, akik a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért küzdenek, hallatni tudják még Brüsszelben is a hangjukat. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen tíz perc idő áll rendelkezésre. A bizottság álláspontját két előadó ismerteti: Herczeg Tamás és Balczó Zoltán képviselő urak. Megadom a szót elsőként Herczeg Tamás képviselő úrnak. Parancsoljon!

HERCZEG TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Először is köszöntöm tisztelettel a Székely Nemzeti Tanács jelen lévő tagjait, és az eddigi munkájukhoz gratulálok, a további munkához pedig erőt, kitartást kívánok. Valóban úgy van, ahogy az előttem szólók mondták, hogy a következő időszak munkája nem lesz könnyebb és nem lesz kevesebb, mint az eddigi volt.Dr. Zsigmond Barna Pál, ha nem is azzal zárta, de nagyjából azzal a gondolattal zárta a mondandóját, hogy talán angyal szállt a teremre, mert olyan egységesen állunk ki a javaslat mellett, ami példaértékű egy ilyen nemzetpolitikai ügy kapcsán. Én azt mondanám, hogy nemcsak erre a teremre, nemcsak a plenáris ülés termére szállt angyal, hanem a Törvényalkotási bizottság üléstermére is, mert egészen rendhagyó, egészen speciális módon fogjuk ismertetni a bizottság munkájának az eredményét. Általában a többségi álláspontot szokás ismertetni, és ha erre van szükség, ha erre van igény, mutatkozik igény az ellenzék részéről, akkor a kisebbségi álláspontot is ismertetni szokták.

Most azonban nem kisebbségi álláspont ismertetésére kerül sor a következő körben, nem is többségire, hiszen egybehangzó, 36 igenlő szavazattal döntöttünk ma délután  a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy február 24-én  erről a határozati javaslatról, ami a kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló H/9282. számú határozati javaslatban ölt testet. Szóval, ahogy elmondtam, 36 egyhangú szavazattal fogadta el az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést a bizottság.

Tisztelt Országgyűlés! 2011-ben, ahogy, azt hiszem, ez elhangzott már, a Székely Nemzeti Tanács hozott egy határozatot egy európai polgári kezdeményezés elindításáról tulajdonképpen arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió kohéziós politikája kiemelten kezelje a nemzeti régiókat, azokat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól.

Ez a 2011-es kezdeményezés hosszú évek szívós munkája után jutott el most odáig, hogy el lehetett indítani az aláírásgyűjtést, és valóban nehéz feladat áll önök előtt, nehéz feladat áll mindannyiunk előtt, hiszen hét európai uniós országból kell a szükséges aláírás-mennyiséget összegyűjteni. Ezeknek a régióknak  köztük a közigazgatási hatáskörrel nem rendelkező földrajzi körzeteknek, amilyenekben jellemzően a magyar kisebbségek is élnek szerte a Kárpát-medencében, Felvidéken, Partiumban, Erdélyben és a többi térben  a lemaradását úgy kell megelőzni a határozati javaslat szerint is, a társadalmi és területi kohézió feltételeit úgy kell fenntartani, hogy közben a sajátosságai ne változzanak meg ezeknek a régióknak. Vagyis itt nem számítanának egy nemzetállam által mesterségesen meghúzott határok, amelyek jelenleg keresztültörik a kisebbségek által lakott területeket. Számukra biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét, az esélyegyenlőséget, a hozzáférés lehetőségét a strukturális alapokhoz és minden más európai uniós forráshoz, programhoz, alaphoz. Meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához és a megfelelő gazdasági fejlődéshez. Bár tudjuk, hogy ez csak az elégséges feltétel, ahogyan Szászfalvi képviselőtársam is fogalmazott.

Ez a fennmaradás útja, és tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a fennmaradás alapján. A nemzeti összetartozás évében szimbolikus jelentősége van a határozati javaslatnak. A kezdeményezés sikere mindannyiunk érdeke, ezért mi magunk személyesen, és gondolom, akik itt vagyunk a parlamentben, azért dolgozunk, hogy a szükséges mennyiségű aláírás, illetve annál több is összegyűljön. Úgyhogy nem is kell mondanom, hogy mindenkit arra buzdítok, hogy írja alá, hiszen ez mindenki fontos szempontja, célja, érdeke, értékvállalásának alapja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a bizottság másik előadójának. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mindenekelőtt köszönöm a Törvényalkotási bizottság tagjainak azt, hogy rendhagyó módon azzal is jelzik ennek az ügynek a pártokon való átívelését, hogy ellenzéki képviselő is a TAB-döntés felszólalói között van. Szűk 11 hét van hátra abból az egyéves terminusból, ami alatt össze kell gyűjteni a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséhez szükséges egymillió aláírást legalább hét országból, megfelelő arányokban. A kezdeményezés, mint elhangzott, a kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címet viseli. A beterjesztők azt javasolták, hogy az Európai Bizottság fordítson különös figyelmet azoknak a régióknak a helyzetére, amelyek nemzetileg, etnikailag, kulturálisan, vallásilag, nyelvileg eltérnek az őket körülvevő régióktól.

Amennyiben a szükséges aláírás összegyűlik, az Európai Bizottságnak kötelessége az abban foglaltak érvényesülését biztosítani, ha kell, jogszabály-módosítással, ha kell, akár a költségvetési rendelet módosításával. A szükséges aláírásokból szerintem nem tudjuk pontosan, mennyi gyűlt össze, hiszen Erdélyben nem elektronikusan, hanem nagyrészt lapokon, fizikailag folyik az aláírásgyűjtés. Kelemen Hunor elnök úr azt mondta, hogy egy hónap alatt 200-300 ezer aláírást fognak összegyűjteni.

Amit el tudok mondani, hogy elektronikusan jelenleg 140 162 aláírás született meg, amiben az a biztató, hogy én szombat délelőtt a sajtótájékoztatóm előtt megnéztem a számot, meg most is megnéztem, 17 ezerrel több lett, és e vita megkezdése óta 460-an írták alá. (Taps.) Ha tehát mi megtesszük a magunkét, és eljuttatjuk a hírt, akkor ez folytatódni fog. De a sikerhez nagyon komoly mozgósításra van szükség.

Egyébként az valóban nagyon pozitív  többen elmondták , hogy ötpárti beterjesztésről van szó, és különösen olyan helyzetben, ahol a pártok közötti vita alkalmanként a gyűlölettől sem mentes. De azért azt tegyük hozzá, hogy itt sem teljes az együttműködés, a párbeszéd, és a Demokratikus Koalíció nincs a kezdeményezők között, amit azért sajnálok, mert a Demokratikus Koalíció azt bizonyítja, hogy a 2004. december 5-ei állampolgári népszavazáshoz képest az álláspontja nem változott, teljesen érzéketlen a határon túli magyarság sorskérdései iránt.

Egyébként azt javaslom a képviselőtársaknak, hogy egyrészt persze a választókerületükben is hirdessék, de legjobb közzétenni a közösségi médiafelületen azt a linket, ami alatt egy pillanat során alá lehet írni. Egyébként ahogy elhangzott, ez egy nagyon hosszú, kemény küzdelem volt a kezdeményező részéről: egy hatéves jogi procedúra után sikerült megsemmisíteni az Európai Bizottság elutasító határozatát, elsősorban Izsák Balázsnak köszönhetően.

Tegyük hozzá, tapasztaltam EP-képviselőként is: az Európai Bizottság az őshonos kisebbségeket támogató kezdeményezésektől úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezen keresztül kellett eljutni eddig a szintig. Hadd említsem meg Tőkés Lászlónak egy nagyon fontos nyilatkozatát, aki azt mondta: a román nacionalisták kinevetnék a magyarságot, ha annyi év pereskedés után az Európai Bizottsággal és Romániával szemben  mert Románia, Szlovákia, Görögország beavatkozó volt a Bizottság oldalán a magyar kormány, a kezdeményezők oldalán , tehát Romániával szemben is pert nyerünk, és ezek után nem tudnánk az egymillió aláírást összegyűjteni.

(18.50)

A feladat tehát világos: nem hagyhatjuk cserben a Székely Nemzeti Tanácsot és Székelyföld lakosságát, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az aláírásgyűjtés sikeres legyen, különösen arra való tekintettel, hogy ebben az évben van a gyalázatos trianoni döntés 100. évfordulója. Bizonyítsuk be, hogy tisztában vagyunk a Szabó Dezső-i intelemmel: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Tájékoztatom önöket, hogy a frakcióknak tíz-tíz perc, a független képviselőknek összesen öt perc időkeret áll rendelkezésükre. Felszólalásra jelentkezett Németh Zsolt képviselő, a Külügyi bizottság elnöke. Parancsoljon, elnök úr, öné a szó.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is, én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy mögöttünk van kilenc esztendő, és elismerés illeti a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy végigfolytatta ezt a küzdelmet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, megismételni azt, hogy ez egy gyalázatos vesszőfutás volt, amin az elmúlt kilenc esztendőben az Európai Unió gáncsoskodásainak köszönhetően keresztül kellett menjen ez a kezdeményezés: a ’13-as elutasítás, a ’16-os elsőfokú bírósági ítélet. A ’19-es másodfokú ítélet pedig egy olyan győzelem volt, tisztelt képviselőtársaim, amely, azt gondolom, be fog vonulni a magyar nemzetpolitika történetébe, és azok közé a nagyon kiemelkedő eredmények közé fog tartozni, amelyeket a Székely Nemzeti Tanács az elmúlt esztendőkben elért, mint a székely zászló, mint a székely szabadság napja, mint az a 200 ezer aláírás, amelyet a székely autonómia mellett összegyűjtött a Székely Nemzeti Tanács; azt gondolom, ez is egy kiemelkedő eredménye lesz az SZNT-nek.Másodszor azt szeretném én is hangsúlyozni  elhangzottak már itt ezek az elemek, csak hangsúlyokat helyeznék ki , hogy a két polgári kezdeményezés kompatibilis egymással, tehát a két polgári kezdeményezés nincs ellentétben egymással, mint ahogy az egyik inkább a kulturális autonómia, a kulturális kisebbségi jogok irányába viszi a gondolkodást, a másik pedig a gazdasági, a regionális, a területi autonómia irányába viszi a gondolkodást.

Harmadsorban azt szeretném aláhúzni, hogy a kulcsfogalma a kezdeményezésnek a „nemzeti régió”. A „nemzeti régió” ebben a bírósági ítéletben, illetőleg ebben az eljárásban a Bizottság szóhasználatában is megszületett, először született meg az Európai Unió jogrendszerében a „nemzeti régió” fogalma. A nemzeti régió etnokulturális sajátosságokkal, nyelvi sajátosságokkal rendelkező nagyobb térséget jelent; ilyen a Székelyföld, ilyen a Csallóköz, ilyen a Muravidék vagy ilyen a Bodrogköz, hogy egy kisebb nemzeti régiót is megnevezzünk. Tehát itt nem pusztán a Székelyföldről van szó, hanem az Európai Unió nemzeti régióiról beszélünk.

A probléma pedig az, hogy száz éve azt tapasztaljuk, hogy a közép- és kelet-európai hányatott történelem, Trianon és következményeinek eredményeképpen ezeket a régiókat alulfejlesztették az utódállamok, és ez az alulfejlesztettség az elmúlt 15 esztendőben az Európai Unióhoz való csatlakozás eredményeképpen nem csökkent, sőt vannak egyértelmű kimutatások a tekintetben, hogy nőttek ezek a különbségek. Nagyon egyszerűen úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy ahol magyarok laknak, ott nincsenek megfelelő minőségű utak, és ahol nincsenek megfelelő minőségű utak, ott általában magyarok laknak, ha most kifejezetten a határon túli magyaroknak egy nagyon súlyos problémájára rá akarunk utalni.

És itt egyet kell értenem Szászfalvi Lászlóval: nem elegendő az esélyegyenlőségét megteremteni ezeknek a régióknak, noha nagyon fontos lenne, hogy az esélyegyenlőséget sikerüljön megteremteni. Itt van két fontos szempont. Az egyik: lehetővé kell tenni, hogy ezek a nemzeti régiók azonosításra kerüljenek. Hogyan fognak ezek a nemzeti régiók jogalanyokká válni? Ez a mostani vita, illetőleg az európai bíróságnak és az Európai Bizottságnak a szóhasználata a nemzeti régiók megszületésének a lehetőségét hordozza magában. A másik: közvetlen csatornákat kell biztosítani az Európai Uniónak a kohéziós politikáján belül, hogy ezek a régiók pályázhassanak forrásokra.

És ne kerteljünk, nem áll túl jól az ügy; itt, ha nyersek akarunk lenni, csodának kell történnie az elkövetkezendő időszakban, és talán itt a csoda megtörténésének egy nagyon fontos pillanatában vagyunk. Bízom benne, hogy ez a parlamenti egyetértés, ez a politikai konszenzus, amely kialakulni látszik a kérdés körül, elvezethet ahhoz, hogy sikerüljön az elkövetkezendő bő két hónapban összegyűjteni a még hiányozó aláírásokat.

Végül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon kreatívnak kell lennünk ennek a célnak az elérése érdekében. Szeretném megköszönni az LMP-nek az aktív szerepvállalását, a kezdeményező szerepvállalását ennek a határozatnak a kidolgozásában. Kulcsfontosságúnak látom, hogy az RMDSZ most már egyértelműen felvállalta az aláírásgyűjtést, és 200-250 ezer aláírásra vállalást tettek. Örömmel konstatálom, hogy a nemzeti agrárkamara is hasonló nagyságrendben, százezres nagyságrendben vállalt aláírásgyűjtést. Örvendek annak, hogy a Rákóczi Szövetség, amely a nemzetpolitika iránt elkötelezett egyik legjelentősebb civil szervezet, szintén határozatban foglalt állást amellett, hogy támogatja az aláírásgyűjtést, de nagyon nagy szükség van az olyan személyiségeknek, adott esetben celebeknek a támogatására is, mint Varga Miklós, vagy éppen Böjte Csaba atya támogatása az elmúlt napokban szintén egy nagyon örvendetes fejlemény.

Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy az elkövetkezendő hetekben ragadjuk meg a kínálkozó lehetőséget, és kíséreljük meg ennek a kezdeményezésnek a széles körű támogatását. Köszönöm szépen a Fidesz nevében a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Nagyon-nagyon örülök, különös élmény részt venni ebben a vitában, azt hiszem, ezt mindannyian elmondhatjuk, kormánypárti és ellenzéki képviselők is. Zsigmond Barna Pál képviselő úr elmondta, hogy angyal szállt a teremre; ezt meg tudom erősíteni, és nemcsak erre a teremre, hanem a Törvényalkotási bizottság termére, a Nemzeti összetartozás bizottságának az ülésére. De az is örömteli számomra, hogy látjuk azt, hogy egyre több önkormányzat veszi ezt a kérdést napirendre, és önkormányzati határozatok sora született már, ilyen módon a települési önkormányzatok, városok is kiállnak a kezdeményezés mellett. Azt hiszem, azt elmondhatjuk, hogy a nemzeti összetartozás évében ez már önmagában egy rendkívül fontos eredmény, hogy ilyen módon is a nemzeti összetartozás meg tud jelenni, nemcsak országgyűlési szinten, hanem adott esetben még az önkormányzatok szintjén is.Ha már egy ilyen különleges helyzetbe kerültünk, hogy itt a teremben mindannyian egyetértünk egy fontos nemzeti ügy melletti kiállás tekintetében, én ezt szeretném kifejezni azzal is, hogy reagálok az előttem szóló kormánypárti képviselők kijelentésére, illetve véleményére.

Zsigmond Barna Pál képviselő úr elmondta, és egyébként Balczó képviselő úr is reagált rá, hogy mennyire nehéz dolog az Európai Unió politikájában megküzdeni azért, hogy egyáltalán értsék azt, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek jogaiért való kiállás és az ő érdekükben való küzdelem mennyire fontos. Én magam három évig a Régiók Bizottságának voltam a tagja, és én magam is megtapasztaltam, hogy egyszerűen az európai politikai elit, az európai mainstream politika nem érti ezt a kérdést, és nem tudja az európai politikai elit, hogy ebben a kérdésben az Európai Uniónak óriási lemaradása, óriási feladata van, hogy megértsék ezt a kérdést, és cselekedjenek annak érdekében, hogy a rendkívül fontos európai értékek, a nemzeti kisebbségek érdekeinek a védelme ilyen módon is bele tudjon kerülni a jogalkotásba, és végre hatékony eszközökkel lehessen ezért dolgozni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Orbán Balázs államtitkár úrral is nagyon egyetértek. Ugye, itt az európai polgári kezdeményezés intézményrendszerét, ahol lehet, valóban az Európai Bizottság gáncsolja. Ez önmagában egy viszonylag gyenge kezdeményezés, és én azt gondolom, hogy ezzel is szembe kell néznie mindenkinek, aki az Európai Uniót demokratikusabbá szeretné tenni.

(19.00)

Ha nem sikerül olyan eszközt adni az európai polgárok kezébe, hogy valóban érezzék azt, hogy ők valóban bele tudnak szólni az európai jogalkotásba, akkor aligha lesz az Európai Unió jövője nagyon-nagyon fényes. Tehát én mindenképpen ezt rendkívül fontos eszköznek tartom, hogy ilyen ügyek mentén is és ezen túlmutatóan is mindenki a maga lehetőségeinek megfelelően vállaljon szerepet annak érdekében, hogy az Európai Unió valóban demokratikusabban tudjon működni, és az Európai Unió polgárainak olyan eszköz legyen a kezében, amivel érdemben hozzá tudnak szólni.

Nem is kívánom szaporítani a szót, nagyon szépen köszönöm az eddig hozzászóló képviselőtársaknak a támogató hozzászólását. Nagyon örülök, hogy egy ilyen vitának a részese lehetek, és szeretném itt is megismételni, hogy a nemzetiregiok.eu oldalon kérjük mindenkinek a támogatását. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, Keresztes frakcióvezető úr. Szememmel keresem Szászfalvi képviselő urat, ő következik, de akkor megyünk tovább. A következő felszólaló Zsigmond Barna Pál. Itt legalábbis…  akkor következik Hohn Krisztina. (Szászfalvi László az ülésterembe lép.) Megvan! Szászfalvi képviselő úr? Visszalép? (Szászfalvi László: Igen.) Köszönöm szépen. Akkor megyünk tovább. Az LMP képviselő asszonya, Hohn Krisztina képviselő asszony következik.

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Én is örömömet szeretném kifejezni, hogy végre egy olyan törvényjavaslat vitájában vehetek részt, ahol nem is nagyon van vita, inkább csak véleménynyilvánítás. Szerencsére e mellé a kezdeményezés mellé azért többen odaálltunk, ami szerintem nagyon fontos és olyan nemzeti ügy, amely mellé valóban minden pártnak oda kéne állni. Ezért is mondom azt, hogy az LMP-frakció tagjaként, de az Új Kezdet Párt alelnökeként a mi pártunk szimpatizánsait is arra fogjuk kérni, hogy írják alá ezt az aláírásgyűjtést, és természetesen támogassák, és mindenkit arra kérjenek, hogy írják alá. Illetve uniós országokban lakó ismerőseiket is kérjék meg erre, és akkor így remélhetőleg azért összegyűlik az az aláírás-mennyiség, amire szükség van. De nőként engedjenek meg nekem egy, talán kicsit érzelgősnek tűnő kitérőt! Életem egyik leglélekemelőbb eseménye volt, amikor Marosvásárhelyen részt vettem a székely szabadság napján Keresztes László frakciótársammal együtt, és ott a lelkembe és az agyamba vésődött az a szó, amit több ezren ott együtt mondtunk, hogy „autonómiát, autonómiát!”. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Pánczél Károly képviselő úr, Fidesz.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A zárszót szeretném mondani 8 perc 25-ben, ha lehetséges.

ELNÖK: Zárszót? Értettem. Igen, mert minden lehetséges, csak akkor a sorrendet rendben kell karbantartani. Megkérdezem óvatosan Tilki Attila képviselő urat, hogy most kíváne szólni, mert ő következik. Tessék!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reményi Sándornak van egy nagyon szép verse, a Mindhalálig című vers, és a Mindhalálig című versben a következőt írja: „Száz hajszáleren szívódik belém, / És száz ösvényen felé kúszom én…” Az a dolgunk, hogy segítsünk székely barátainknak az autonómia, illetve a regionális régióként való elismertetésben. Az Európa Tanácsnak többen vagyunk itt tagjai, hárman a Fidesz részéről, és ott pontosan látjuk azt, hogy az őshonos nemzeti kisebbségekkel egész egyszerűen az Európai Unió nem akar foglalkozni, igazából nem veszi komolyan. És sajnos szomorúan látjuk azt, hogy a kisebbség alatt legtöbbször abba az adott országba érkező migránsokat érti, és ezért nagyon fontos dolog az, amit Németh Zsolt mondott, hogy sajnos az utak állapota is jellemző Székelyföldön. És csak egy példát hadd mondjak, amiben szintén összefogás volt köztünk. Az úzvölgyi temető kérdése is teljesen más kérdés lehetett volna, hogyha Csíkszentmártontól az Úzvölgyéig egy normális út vezet, míg ellentétben a Kárpátok túloldaláról, Dormánfalváról meg lehet közelíteni az úzvölgyi temetőt. És láttuk azt, hogy az Európa Tanács ülésén a miniszteri kérdésre adott válasz vagy a miniszterek által adott válasz arról szól, hogy oldja meg a két ország az Úzvölgyében kialakult problémás ügyet egymás közt, és semmiféleképp nem egy olyan ügy, amivel európai szinten lehetne foglalkozni. Mondja ezt az az Európa Tanács, amelyik az emberi jogokért lenne felelős. Az emberi jogok tiszteletben tartásáért lenne felelős, és pontosan láttuk az ottani incidens során, hogy az alapvető emberi jogot, a kegyeleti jogot nem tartották be a románok, és ebben a miniszteri válaszban, amit a miniszteri kérdésre adott az Európa Tanács, gyakorlatilag itt is egyfajta elkendőzést lehet látni.

Teljesen egyetértek azzal, amit Zsigmond Barna képviselőtársam mondott, önmagában az internetes felület, önmagában az önkormányzatok által meghozott határozatok nem elegendőek. Itt dolgozni kell, és mindenkinek személyesen, akár papíralapon is, a képviselőknek segíteni kell ebben.

Én egy olyan választókörzetben vagyok országgyűlési képviselő, amelyik a Partiummal határos, és tényleg látom azt, hogy érzékeli az ember az egyenlőtlen fejlődést azokon a területeken, ahol többnyire magyarok élnek, ha egy adott román területről megy át. Én a választókerület polgármestereivel, 39-cel éppen szombat hajnalban érkeztem haza Székelyföldről, ahol szóba került az aláírás ügye, és szóba került az, hogy önkormányzati vezetők az adott településeken, falvakban egyetértve a kezdeményezéssel, támogassák ezt. Nagyon sok olyan kistelepülés, falu, kisváros van, amelyiknek van székely testvértelepülése, ezeknek a településeknek is kutya kötelességüknek kell azt tekinteni, hogy az adott településen minél több aláírás legyen.

A Minority SafePack azért nem sétagalopp volt, a Minority SafePacknél, hogy összejöjjön az egymillió aláírás, nagyon sok embernek nagyon-nagyon sok munkát kellett végeznie. Örülök annak, hogy körvonalazódik egy többpárti egyezmény, és egyetértek Balczó képviselő úrral, hogy a DK következetes, mert nem vesz benne részt. A Párbeszéd Magyarországért meg úgy indult, hogy Párbeszéd Magyarországért, aztán kimaradt a Magyarországért kifejezés, megmaradt a Párbeszéd. Így még azt mondhatnánk, hogy beleférhet ez, de hát láttuk azt, hogy ők internacionalista dimenziókban gondolkodnak, tehát nem meglepő számomra, hogy a Párbeszéd ezt nem tartja fontos témának.

Tehát olyan területeken, az olyan országrészeken, ahol a határmentiségből adódó problémákat érzékeljük, mi mindent meg fogunk tenni azért, hogy sikeres legyen az aláírásgyűjtés. És ezzel a polgármesteri csapattal Gyimesbükkre is ellátogattunk, ugye, Deáky András turisztikai vállalkozó, aki nyugdíjas pedagógus volt, aki a Ceaușescu-rendszer börtönében is volt… Ott lehet Sebő Ödön halálra ítélt zászlóaljának emlékhelyét megkoszorúzni Gyimesbükkön.

Sebő Ödön könyvéből szeretnék két sort felolvasni még zárásként. „Az ember akkor döbben rá, hogy mit veszített, amikor már minden hiányzik, és semmi sincs többé a helyén.” Azért kell igyekeznünk, hogy ne hiányozzon ez, és maradjon a helyén. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Tilki Attila képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, azért nem szakítottam meg a határidő pontjában képviselő úr lendületes felszólalását, mert közben a KDNP tíz percét átadta a Fidesznek. Köszönöm szépen. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is én is üdvözlöm a Székely Nemzeti Tanács jelen lévő tagjait, frakcióm nevében is mondhatom. Itt a késői órán újabb szempontokat a vitában letenni az asztalra nem igazán lehet már, különösen, hogy igazán vita sem övezi a szó klasszikus értelmében a konkrét javaslatot.

(19.10)

Ahogy elhangzott, a Törvényalkotási bizottság is egyhangúlag támogatta az előterjesztést, és bár itt volt a Párbeszédet érintő némi megjegyzés az előttem szólótól, azért én azt gondolom, hogy a szavazási magatartást adott esetben még nem érinti az, hogy valaki előterjesztőként vállale egy anyaggal ilyen értelemben közösséget. Én bízom abban, hogy minél szélesebb konszenzus lesz a holnapi nap folyamán itt a Ház előtt, és azt gondolom, hogy egy olyan javaslat van előttünk, amely méltó természetesen mindenki támogatására. Tehát ilyen értelemben üdvözlöm a konkrét javaslat körüli pártpolitikai konszenzust, ami azért mégiscsak körvonalazódik, és az európai polgári kezdeményezést is ilyen módon.

Én egyre hívnám föl még a figyelmet, nem nyújtva hosszúra a felszólalásomat, hogy valóban 11 hét van hátra, ahhoz, hogy ne csak deklaráljuk itt az egyetértésünket, bizony arra van szükség, hogy a holnapi szavazás után a maga módján itt, az anyaországban mindenki tegye a dolgát azért, hogy ez a kezdeményezés sikeres legyen. Nyilván egyéb feltételei is vannak annak, hogy más tagállamokból is érkezzen kellő számú aláírás, és kellő számú tagállamból érkezzen, de azt gondolom, hogy különösen sokat tehetünk mi azért itthon, hogy ez a nemes kezdeményezés sikert érjen el.

Úgyhogy a magam részéről azt tudom mondani és a frakcióm nevében is, hogy az MSZP támogatja ezt a kezdeményezést, az is mutatja ezt, hogy Molnár Zsolt az egyik előterjesztője. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga képviselő úr. A következő hozzászóló Ungár Péter képviselő úr, LMP.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nem tudom, hogy érdemben hozzá tudoke ehhez a nemzeti egységhez tenni itt a hozzászólásomban, három dolgot szeretnék ugyanakkor kiemelni. Az egyik az, hogy bár nagyon fontos az, hogy ez megtörténik, és nagyon fontos az, hogy ne bukjon el ez az ügy, és ezt mindannyian elmondtuk most, Keresztes László frakcióvezető úrhoz kapcsolódva azért el kell mondani, hogy maga ez a fajta európai uniós fegyverzet, amit most használunk, ez azért nem a legerősebb. Tehát ez egy petíciós bizottságon kerül megtárgyalásra az Európai Parlamentben, ahová általában a frakciók azokat az embereket delegálják, akik nem a belső hatalmi játékok legerősebb tagjai, és innen nagyon nehéz nyomást gyakorolni. Ugyanakkor nekünk az a felelősségünk, hogy ha azt gondoljuk, hogy az Európai Unió alapjogait mindenki számára érvényesnek látjuk, és mindenki számára kettős mérce nélkül érvényesnek látjuk, akkor ezeket akkor is érvényesnek látjuk, amikor európai uniós tagországok ezeket korlátozzák a magyar nemzeti kisebbségekkel szemben, amit amúgy Románia tulajdonképpen töretlenül tesz európai uniós csatlakozása óta, de Szlovákiában ugyanez a helyzet. Paradox módon sok szempontból jobb helyzet van egy olyan országban, ami nem tagja az Európai Uniónak a magyar kisebbség tekintetében.

Ez a kettős mérce az Európai Unió egyik szégyenfoltja az LMP szerint, és ezért volt, hogy az LMP az Európai Zöldpárt alapértékei közé fölvetette négy évvel ezelőtt azt, hogy a kisebbségi nyelvhasználat európai uniós alapjog. Ez az európai zöldek elfogadott álláspontja az LMP javaslatára. Tudomásom szerint az Európai Néppártnak ilyen állásfoglalása nincs a Fidesz javaslatára. Ugyanakkor a jegyzőkönyv kedvéért azért fontos elmondani, hogy ezt részben azért is tudtuk megtenni, mert az európai zöldek az európai regionalistákkal ülnek egy frakcióban az Európai Parlamentben.

De az a helyzet, még ami második fontos szempont ebben, hogy nagyon sok ország, amelynek jelentős magyar kisebbségi lakosai vannak, élnek azzal, szintén Romániára és Szlovákiára jellemző, hogy az európai uniós fejlesztési forrásokat és egyéb fejlesztési forrásokat elvonják a magyarlakta területekről. Ez sokszor nagyon nagy problémája a helyi kisebbséget képviselő pártoknak. Talán egy ilyen európai nyomással el lehet érni azt, hogy etnikai alapon ne tudjanak forrásokat megvonni semmilyen területtől. Ez tudná kezelni a képviselőtársam által említett közlekedésbeli problémát is, de egyéb más ilyen problémát is.

Én azt gondolom, nagyon fontos, hogy mindenki, ahol tudja, hírverést csináljon ennek az ügynek, írjuk alá a lehető legtöbben, mindenki használja föl azt a celebritásokkal és médiával lévő kapcsolatait, ami a Fidesz soraiban jelentősen megtalálható, én kétségtelenül így fogok tenni, és reméljük, ez valamennyire segíteni fog ennek az ügynek.

Még annyit elmondanék egy lakonikus kritikaképpen azoknak, akik nincsenek, mondjuk, sem az előterjesztők sorában, de a Párbeszéd most még a napirendre vételt is támogatta, tehát a jegyzőkönyv kedvéért fontos elmondani, illetve a sürgősségi részét támogatta ennek a határozati javaslatnak. Tehát a Demokratikus Koalícióba tartozó ellenzéki kollégáimnak annyit tudnék mondani, hogy lehet a Magyar Szocialista Párttól tanulni abban, hogy hogyan lehet egy régi, rossz döntést, egy régi, helytelen döntést kijavítani, Mesterházy Attila ugyanis elment és bocsánatot kért Erdélyben, ez egy előremutató dolog volt. Szerintem a Demokratikus Koalíciónak is ezt meg kéne tennie, mert 2004. december 5e sajnos azóta is súlyos problémákat okoz a magyar érdekképviselet tekintetében, és az ilyen nemzeti egységek azok, amik kapcsán ezeket ki tudjuk javítani, s amik kapcsán vissza tudjuk állítani azt a csorbát. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ungár Péter képviselő úr. A következő hozzászóló Gyüre Csaba jobbikos képviselő úr.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégek! Először is szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani a Székely Nemzeti Tanácsnak és aktivistáiknak, vezetőiknek azért a hat év küzdelemért, amiért idehozták ezt a témát, illetve az Európai Unió asztalára hozták ezt a témát, amely egy nagyon-nagyon fontos téma, és azt gondolom, hogy sokkal nagyobb hírverést érdemelt volna már az elmúlt időszakban is. Tehát tényleg nagy-nagy köszönet érte a Székely Nemzeti Tanácsnak.Azt látjuk, hogy az Európai Unióban nekünk, magyaroknak semmit nem adnak ingyen, nekünk ott mindent ki kell harcolni, és hiába beszélnek emberi jogokról, gyönyörűen megfogalmazott elvekről, valahogy ez miránk, magyarokra valahogy soha nem érvényes akkor, amikor mi szeretnénk ezzel élni. Valahogy mi másodrendű állampolgárok voltunk oly sokszor, és nem kaptuk meg azokat a jogokat, mi, a viharvert magyarság, már az elmúlt száz évben, mondhatjuk, Európától folyamatosan. Tehát nekünk ebben a harcban kell élni, és hál’ istennek, a Székely Nemzeti Tanács most ezt a harcot kőkeményen megvívta, hat év küzdelemmel elérte, hogy mégiscsak lehetett róla szavazni, lehet róla véleményt nyilvánítani, és reméljük, hogy sikerre is tudjuk vinni ezt az ügyet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom gyakorlatilag elsőként beleállt ebbe az ügybe. Mi már a tavalyi évben, 2019 májusában országos sajtótájékoztatót tartottunk, amelyen kértük, és felhívtuk az embereket Magyarországon, hogy segítsék ezt a kezdeményezést, minél többen írják alá, s nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy ez minél szélesebb körben elterjedjen. Megmondom őszintén, egy nagyon pici bírálat gyanánt, hogy mi szerettük volna azt, hogyha a kormánypártok, illetve a kormány ebbe egy kicsit hamarabb beleállt volna és nagyobb intenzitással vett volna részt ebben már az elmúlt hónapokban is, tavaly májustól, akkor szerintem nem itt tartanánk már. De most is lehet mozgósítással nagyon sok mindent elérni, és tényleg, sokan ma említették, én is kérem mindenkitől, mozgósítsunk, mozgósítsunk, hogy meglegyen az a szavazatmennyiség, akik támogatják ezt az ügyet.

És talán egy ötlet, ahogy sikerül százezreket kivinni az utcára egy békemenet során, akkor talán lehetne csinálni egy internetes székely menetet, amely székely menet során pedig ezek az emberek, akik egyébként kimennek az utcára, csak egy gombot nyomnának, és akkor százezrekkel nőne meg rögtön a szavazat. Talán egy olyan javaslat, amit érdemes lenne megfontolni.

Azt is fontosnak tartanám, hogy minél több olyan kérdés legyen, ahol konszenzus van itt az Országgyűlésben. Ez egy nagyon jó érzés, amikor mi magyarok azt látjuk, hogy mindannyian egyet akarunk. Nagyon ritkán van ilyen. Nagyon ritkán van ilyen, és ezért lenne nagyon fontos a nemzeti minimum lefektetése, azt, amit elfogadna minden magyar parlamenti párt, hogy igenis, ezek mellett mindannyian ki fogunk állni, és folyamatosan kiállnánk.

Ha lenne egy ilyen nemzeti minimum, amit le tudnánk tenni az asztalra, és mindenki elfogadná, akkor sokkal egyszerűbbek lennének ezek a kérdések, sokkal egyszerűbben bele lehetne állni ezekbe a problémákba. És talán jelképes üzenete is van most, ahogy itt vagyunk, hiszen egy 100 éves évforduló van most, 100 éves évfordulója a gyalázatos trianoni békediktátumnak, amely a magyar nemzetet oly mértékben sújtotta, annak a 100. évfordulója, és talán egy nagyon-nagyon pici felszabadulás lehetősége benne van ebben a küzdelemben, ami most itt van előttünk.

(19.20)

Hiszen amikor erről beszélünk, akkor egy gazdasági szabadságot is akarunk a nemzeti kisebbségnek, amelyik tulajdonképpen nem is kisebbség, hiszen egy őshonos nemzet ott Erdélyben, Székelyföldön, illetve máshol is vannak egységesen, csak kisebb létszámban. Nekik akarunk nagyobb szabadságot azért, hogy a gazdasági önrendelkezési jog is meglegyen számukra, hiszen látjuk, hogy hogyan éltek, élnek vissza a kormányok azokkal a lehetőségekkel, ami a számukra megvolt, hiszen gazdasági eszközökkel kiválóan tudták visszafejleszteni azokat a területeket, azokat a régiókat, amelyeket nem akartak támogatni. Ha nem akarták azt, hogy Székelyföld fejlődjön, akkor Székelyföld nem kapott akkora gazdasági támogatást a kormánytól, hanem teljesen más területek kapták meg azt. S mivel jár ez? Mivel mindenki szeretne jobb körülmények között élni, benne van a lehetőség, hogy elvándorolnak a nem fejlesztett területről, elindul az elvándorlás, előbb elmegy a munkaerő, aztán a családok elköltöznek onnan, és végül eljutunk odáig, hogy gazdasági eszközökkel asszimilálni lehet egy bizonyos közösséget.

S bizony nagyon fontos a gazdasági önrendelkezés, és ennek a mozgalomnak az eredményes véghez vitele azt eredményezné, hogy megnőne ennek a lehetősége. Hiszen nagyon fontos az, hogy a nyelvi, a nemzeti, az etnikai, a vallási kisebbségeknek meglegyen az a joguk, hogy bizonyos támogatásokat közvetlenül tudjanak lehívni, és ne a kormánytól függjön ez, hogy a kormány ne tudja sakkban tartani őket, hanem meglegyen a lehetőség az önállóságra, a gazdasági önrendelkezésre. Minél szélesebbre kell tárni ezt a kaput, beszéljünk az autonómiáról és beszéljünk minden másról. S ha küzdünk érte, akkor előbb-utóbb el fogjuk érni.

Olvastam a Székely Nemzeti Tanács honlapján, hogy micsoda különbségek vannak a magyar területek és a nem magyar többségű területek gazdasági fejlesztése között. 2007 óta, amióta Románia tagja az Európai Uniónak, míg Székelyföldön egy 1,5 százalékos gazdasági fejlődésről beszélhetünk, a szomszéd területeken, a Barcaságban, Nagyszeben vidékén 15-20 százalékos gazdasági növekedésről beszélhetünk. Tehát a gazdasági növekedés üteme tízszerese ezeken a területeken, ami nyilván egy gerjesztett folyamat, és ezen segíteni kell. Segíteni kell, és meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahol a magyarság mint őshonos magyar nemzet megmaradását elő tudjuk segíteni. Ez a legfontosabb. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Gyüre Csaba képviselő úr. Két jobbikos képviselőnek annyi ideje maradt, amennyi a képernyőn van. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban egy kegyelmi pillanatot él át a Ház, és azt kívánom, hogy az ilyen kegyelmi pillanatokból egy kicsit több legyen. Valóban, nemzeti minimumra lenne szükség, nemzetpolitikai kérdésekben főként, de akkor is, amikor gyermekvédelmi kérdésekről döntünk, mondjuk, a gyermekvédelmi (sic!) cikkek áfáját csökkentenénk, amikor a lombikbébiprogram támogatásáról döntünk. Tehát bizonyos nemzetstratégiai kérdésekben felül kellene emelkedni a pártpolitikai szempontokon. Tehát azt kívánom, hogy folytassuk ezt az irányvonalat. Mint említettük többször, egy hét országra kiterjedő kezdeményezésről van szó, tehát egész biztos, hogy aktívan meg kell mozdulnia mind Csonka-Magyarország itt lévő prominenseinek, képviselőinek, mind az elszakított részek vezetőinek. Az egész biztos, hogy a már említett Kárpát-medencei gazdasági övezet lenne az hosszú távon, amely teljes kiterjedésében biztonságot nyújthatna minden magyar közösségnek. Ezen belül arra is gondolok, hogy legalább ahol ráhatásunk van, a magyar tulajdonú nagyobb cégeknél, adott esetben a Mol-nál, az OTP-nél követeljük már meg, hogy lehetőség szerint magyar embereket alkalmazzanak, magyar állampolgárokat. Követeljük meg azt, hogy tudjanak a magyar ügyfelekkel magyar nyelven beszélni. Ezek olyan elvárások is lehetnek, amelyek EU-konform módon előterjeszthetők, de ehhez egy kicsit több bátorságot kívánok a kormánynak, mert nem vitézkedett ezen a területen, és én szeretném támogatni minden ilyen irányú előterjesztésében.

Azt is látom, hogy hosszú távon a Kárpát-medencében a magyarság jövőjét az határozza meg, hogy a bölcsők környékén milyen sikereket tudunk elérni. Tehát a Kárpát-medence egészére vonatkozóan azt kell elérni, hogy ahol vágyott magyar gyermekek világra jöhetnek, ott sikerekről tudjunk beszélni. Ezt kell tehát minden eszközzel segíteni, propagálni. S azt látom, hogy az elmúlt harminc év egy kudarcsorozatnak tekinthető, akár demográfiai szempontból, akár az említett nemzetpolitikai kérdések egy részében. Igenis meg kell fognunk egymás kezét, és ezen a legfontosabb területen nemzeti minimumot, konszenzuális döntéseket alkotni. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy ha csak ezt a mai irányt folytatjuk, azt, hogy adott esetben az összes párt meg tud állapodni nemzetiminimum-kérdésekben, akkor beszélhetünk a magyar jövő építéséről. Persze adódik a kérdés, hogy feladhatjuke a magyar jövőt. Én úgy gondolom, hogy nem, nem, soha. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony!

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi ez a pillanat, másfél éve ez már a második olyan határozati javaslat, amelyben a kormánypárti és ellenzéki pártok együtt tudnak működni. Fontos ez, hiszen a nemzetpolitika pártok felett álló ügy. Hohn Krisztina képviselőtársam hozzászólása sarkallt arra, hogy azt kérjem, hogy pár másodpercet hadd beszéljek arról, hogy amikor Gyergyószentmiklóson voltam kint első alkalommal, akkor engem is elfogott az az érzés, hogy elmegyünk a határtól több mint 800 kilométerre, és azt halljuk, hogy ott is magyarul szólalnak meg, hogy a magyar nemzettudat olyan erős Székelyföldön, ami szavakkal nem leírható. Én üdvözlöm ezt a javaslatot, és természetesen biztatok mindenkit, hogy írja alá ezt az európai polgári kezdeményezést, vigyük együtt sikerre ezt a kezdeményezést. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki a fennmaradt időkeretben hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Akkor az összevont vitát lezárom, és megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, aki a fennmaradt időkeretben, ha jól látom, 8 perc 27 másodpercben válaszolhat a vitában elhangzottakra.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és köszönöm a türelmét is. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban, 2019-ben születhetett meg végre többévnyi jogi küzdelem után az Európai Unió luxembourgi bíróságán az a döntés, hogy ennek a kezdeményezésnek helyt adtak. Fontos kiemelni egyébként, hogy Magyarország valóban a kezdeményezők mellett szállt be ebbe a perbe. 2020. május 7-ei határidőt szabtak ebben az aláírásgyűjtésben. Szeretném önöknek elmondani, hogy minden ilyen beszélgetés, ahogy Balczó Zoltán képviselőtársunk is mondta, a mai vita is előreviszi magának az aláírásgyűjtésnek az ügyét is. S talán ebben az esetben megérné akár holnap délig is itt beszélgetni, hiszen hallhattuk, hogy az elmúlt percekben hány százzal emelkedett az aláírások száma. Na, ez egy olyan ügy, hogy ha holnap reggelre sikerülne százezerrel föltornásznunk az aláírásokat, már megérte. Ebben a szellemben egyébként a Nemzeti összetartozás bizottsága a november 12-ei ülésén napirendre vette ezt az ügyet, és akkor a bizottság egy egybehangzó döntéssel hozott az ügy mellett egy támogató állásfoglalást. Egyébként nagyjából az a szöveg került ide a Ház elé is. S azon a bizottsági ülésen is jelen volt Keresztes képviselő úr, aki ott bár szavazni nem tudott, de biztosította az LMP támogatását az ügyben.

Szeretném megköszönni önöknek mindazt, ami itt elhangzott, ezt a közös kiállást. Maga a cím is hosszú, és a Minority SafePacknél is úgy voltunk, hogy hogyan tudjuk ezt egyszerűsíteni és megértetni az emberekkel. Én javasolnám, hogy egyszerűen a „nemzeti régiók ügye” kifejezést használjuk, mert ebben összefoglalható mindaz, amiről szól ez az előterjesztés, ez a határozati javaslat és a Székely Nemzeti Tanács előterjesztése.

Én magam is köszönöm minden hozzászólónak, azoknak a parlamenti pártoknak, akik mindezt támogatták, hogy ez az ügy is egy nemzeti minimum lett, csakúgy, mint annak idején a Minority SafePack. Vagy emlékezzünk vissza arra a többpárti kiállásra és arra a határozati javaslatra, amely az ukrán nyelvtörvény ügyében született ebben a Házban. Hál’ istennek van már a nemzeti minimum ügyében és nemzetpolitikai nemzetiminimum-ügyekben vannak már mögöttünk pozitív példák.

Balczó képviselő úr idézte fel azt, hogy a Demokratikus Koalíció nem csatlakozott eddig ehhez a határozati javaslathoz. Borítékolni tudnám egyébként a holnapi szavazást is. Érdekes egy ív az, ahogy a magyar baloldal egy része a Kovács László-i proletár internacionalizmustól egészen a magyarellenességig jut el, közbeékelve 2004. december 5-ével.

(19.30)

És én csak drukkolni tudok Ungár Péternek, hiszen önök sok városban, sok kerületben közös választási együttműködésben vannak, és érdeklődve hallgatnám azt a beszélgetést, amikor ön ráveszi Gyurcsány Ferencet a bocsánatkérésre. (Derültség.) Szurkolok önnek! (Ungár Péter: Köszönöm szépen.  Derültség.)

Nemzeti régió és kohéziós politika, ez az egyik része magának az ügynek és a határozati javaslatnak. A kohéziós politikáról szeretném elmondani azt, hogy itt is elhangzott, hogy több európai uniós államban és sajnos a szomszédos államok többségében nemcsak a saját központi költségvetésükből nem fordítanak elegendő forrást az őshonos nemzetiségek által lakott területekre, hanem az uniós forrásokból sem, és ez a petíció, ez az ügy azt szolgálná, hogy EU-s fejlesztési források közvetlen felhasználása történhessen meg ezekben a nemzeti régiókban.

Itt ma este is főleg Erdélyről beszéltünk, de nyilvánvaló, ez lehetőséget adna egy kedvező elbírálás mellett, ha az EU valóban képes volna döntést hozni arról, hogy legyenek Európában nemzeti régiók, akkor nemcsak Erdélyről kellene beszélnünk, hanem Kalotaszeg régióról, ahol magyar többség van, a Csallóközről, ahol felvidéki politikus barátaink ki tudják mutatni azt, hogy feleannyi támogatás jut egy főre vetítve oda, mint a Magas-Tátra vidékére, de beszélhetnénk a horvátországi Drávaszögről is, a szlovéniai Muravidékről is, mert a kedvezőtlen gazdaságföldrajzi viszonyok miatt ott is a főváros és a tengerpart az, amely fejlett, és pont a magyarok által lakott országrészek a legszegényebbek, amelyekre ráférne a plusz fejlesztési pénz.

A másik ügy a regionális kultúra ügye, ahol, azt gondolom, Európa nemzeti kultúráinak nemcsak a nemzetállamok a hordozói, hanem a nemzeti régiókban lakó nemzeti őshonos kisebbségek kultúrája is Európa nemzeti kultúrájának a megmentendő részévé kell hogy váljon, a nyelv, a kultúra, a hagyományok, az identitás, és nagyon fontos az épített örökség, beleértve a temetőket is, akár az Úzvölgyében is.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy egyébként megérett az idő arra, hogy az Európai Unió változtasson a magatartásán, különösen az őshonos nemzeti közösségeivel szembeni magatartásán, és ne azt mondja, hogy ez tagállami hatáskör, hanem igenis az Európai Unió foglalkozzon a saját 50 milliót kitevő állampolgárával és azoknak a jogaival, legyen az gazdasági vagy kulturális terület. És azt gondolom, hogy ez az előterjesztés Európa valamennyi őshonos nemzeti kisebbségének jó lesz.

A határozati javaslat pedig egy üzenet. Hogyha holnap itt nagyon nagy többséggel elfogadjuk, akkor ez egy üzenet egyébként a Kárpát-medencei magyarság számára, hogy a magyar társadalom többsége a magyar Országgyűlés vezérletével kiáll e mellett az ügy mellett.

Valóban, amiről Gyüre Csaba beszélt  ő autonómiáról beszélt , valóban, ha létrejöhetnének, ha létrejönnek nemzeti régiók, az akkor már egy területi önrendelkezés. Hívhatjuk területi önrendelkezésnek, autonómiának, területi önkormányzatiságnak, bárminek, a nemzeti régió már maga az autonómia lehetne, úgyhogy ezért is mindenféleképpen támogatnunk kell.

Én is azt tudom kérni mindenkitől, hogy a pártjában, felszólítva a választókerületét, civil szervezeteket, társadalmi szervezeteket, egyházi közösségeket, tegyünk meg mindent az aláírásgyűjtés sikeréért.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Felszólalások:   201-228   229-262   263-264      Ülésnap adatai