Felszólalás adatai

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény 2007. február 15-étől bevezette a vizitdíjat.

Hajdúböszörmény város önkormányzata az egészségügyi ellátórendszerében a város 32 500 lakosának mind az alapellátásban, mind a járóbeteg-szakellátásban jelentős intézményeket működtet, és szolgáltatásokat nyújt. Az önkormányzat a helyhatóságok közül szinte elsőként tette lehetővé a háziorvosok, gyermekorvosok, fogorvosok privatizációját, és ma már a védőnői szolgálat és az iskola-egészségügyi szolgálat is vállalkozási formában működik. Mindemellett a járóbeteg-szakellátás 15 szakrendelése 1996 óta folyamatosan önállósodott, illetve önálló jogi személyként jelent meg az egészségügyi szolgáltatások ellátásában, közvetlenül szerződve a MEP-pel.

Az önkormányzat szándéka 1996-tól a szakrendelések támogatása, az ott dolgozó egészségügyi szakemberek pénzügyi és egzisztenciális megbecsülése, függetlenségének megteremtése volt. 2007. február 15-ével a fenti törvény, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi törvény alapján egészségügyi szolgáltatónak nemcsak az önkormányzat intézménye, hanem a további 14 szakrendelés, illetve annak vállalkozása minősül.

(20.30)

Így a jogszabály értelmében, ha egy beteget egy adott napon Hajdúböszörményben minden szakrendelésre elküldenek, tizenötször kell 300 forintot fizetnie, míg más önkormányzati intézményeknél, ahol nem történt meg a funkcionális privatizáció, naponta csak az első megjelenés helyén kell vizitdíjat fizetni.

Az önkormányzat több mint tíz évvel ezelőtt elindított vállalkozóbarát döntése és a privatizáció megvalósítása az egészségügyben mára a vizitdíj bevezetésével a lakosságot hozta hátrányosabb helyzetbe. Hajdú-Bihar megye városai közül Hajdúböszörmény lakosságának esélyegyenlősége csorbát szenved. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi törvény értelmében az egyenlő bánásmód követelményét a helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei jogviszonyaik létesítése során kötelesek megtartani. Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell, különösen a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott ellátások igénylése és biztosítása során. A fentiek alapján önkormányzatunknak ugyanolyan feltételekkel kellene biztosítania az egészségügyi ellátásokat a hajdúböszörményi lakosok számára, mint ahogyan az ország bármely más pontján élő állampolgároknak biztosítják.

A probléma megoldása végett a város kérdéssel fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz a vizitdíj napi egyszeri vagy többszöri megfizetése kérdéskörével. A minisztérium hétsoros válaszában a 2006. évi CXV. törvény alapján a hajdúböszörményi szakrendeléseket önálló szolgáltatóknak minősíti, mivel valamennyi egészségügyi vállalkozó önálló működési engedély alapján az OEP-pel külön-külön kötött finanszírozási szerződést, így ha a lakosok egy napon több szakrendelésen is megjelennek, mindenhol ki kell fizetni a 300 forintos vizitdíjat. A jogalkotó ezzel nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatot, elsősorban a lakosságot, mivel valamennyi szerződést felül kell vizsgálni és módosítani szükséges.

Hogyan lehet orvosolni ezt a lakosság számára hátrányos megkülönböztetést úgy, hogy a vállalkozó szakorvosokkal kötött szerződések és érdekeik ne sérüljenek, ugyanakkor a lakosság naponta csak egyszer fizessen vizitdíjat a járóbeteg-szakellátás igénybevételekor?

Várnám a kormány megtisztelő válaszát. Köszönöm. (A kormány képviseletében senki nincs jelen.)