Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Az Országgyűlésben, a bécsi szülőháznál, előadásaimon sokszor szóltam a legnagyobb magyar nemzetet gyarapító szép cselekedeteiről, de még nem beszéltem arról, hogy Széchenyi István politikai döntéseit, megalapozott terveit és arra épülő tetteit nemcsak a gondolkodás mérhetetlen mélysége irányította, hanem érzékeny lelkivilága is. A legnagyobb magyar komplex látásmódját, döntéseit mindig szembesítette tiszta lelkiismeretével.

Naplójában 1826. december 10-én az alábbiakat rögzíti: "Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat! Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! Segíts nekem, hogy minden szenvedelmet elfojthassak magamban! Engedd, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatával szemlélhessek!"

Az állandó cselekvés lázában élő Széchenyi elsősorban a haza gyarapításáért fáradozott. "Adó és két garas" című írásában rögzíti, hogy "Én Magyarország férfias felvirulása után sóvárgok. Minden, bármi hasznos legyen is egyébiránt, mi e végcélhoz nem vezet, nem közelít, nem elégíti ki lelkem szomját." Magyaróvárott 1847. november 18-án beszédében hangsúlyozta: "Én érzem, hogy független vagyok mindenben, de a közjótól igenis függő vagyok."

Széchenyi István a közjóért való fáradozása során minden alkalommal igazolta, hogy lelke mélyén is tisztelte, szerette jobbágyait, a szegényeket. A legnagyobb magyar gondolataival, cselekedeteivel harcolt a szegénység ellen. Hírlapi cikkeiben rögzíti, hogy a koldusnemzet nem képes magát fenntartani, emberhez illő polgári szabadságra pedig sohasem emelkedik fel.

A Világ című könyvében megfogalmazza, hogy a szegénység kirekeszti az értelem kifejlődését, mert a szegény nem utazhat, így keveset tapasztal, a legfontosabb tudományok megszerzésére is képtelen, az értelmi fejletlenség pedig függést eredményez.

Széchenyi István tiszta lelkiismerete nemcsak vallásos családi hátterével, nevelőjének odaadó tevékenységével, hanem azzal is összefügg, hogy igen fogékony fiatalságát katonai szolgálattal és ezáltal az emberismeret gyarapításával töltötte el. Lelkivilágának érzékenységét fokozta szerelmi élete is. Minden tettét lelki élete szűrője segítségével is értékelte. 1835-ben hírlapi cikkeiben megemlíti, hogy "a lelki erő sokkal több, mint a testi erő".

Érzékeny lelkivilága kizárta a bosszúállást. Politikai programtöredékekben így fogalmaz: "Engem politikai utamban soha semmi bosszú, sem hajlam, sem személyesség nem vezérlett." Jól tudom, hogy ennek kapcsán sokan felvetik a legnagyobb magyar és Kossuth éles vitáit. Azonban Széchenyit nem a Kossuthtal szembeni bosszú vezérelte, hanem az, hogy ő a nemzet felemelkedését reformok útján akarta megvalósítani.

1848. március 22-én Naplójában kijelenti: "Sem bosszú, sem becsvágy nem vezérelte cselekedeteimet. Tiszta reformer voltam, soha nem lázítottam. Isten bocsássa meg bűneimet!" A legnagyobb magyar 1848. március 15-én Naplójában feljegyzi: "Batthyány Lajost és Kossuthot kell támogatni. Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek, minden becsvágynak."

Ma is hallgatnia kellene minden gyűlölségnek, hátat kellene fordítani a bosszúnak. Ezt azonban csak akkor érjük el, ha Széchenyi Istvánhoz hasonlóan gondolatainkat, cselekedeteinket lelkiismeretünk szűrőjén is ellenőrizzük. Tegyük ezt meg magunk és a nemzet felemelkedése érdekében!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)