Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Azt hiszem, Horváth képviselőtársam egyetért azzal, hogy ha az embert valamilyen betegség éri, a súlyosabb betegséget kell gyógyítani először, és utána a kevésbé súlyosat. Ebből meg az következik, hogy azért '94-ben, '95-ben - ebben biztos egyetértünk, hiszen mind a ketten közgazdászok vagyunk - a fizetési mérleg jelentős hiánya államcsőd felé vezethetett volna. Az államcsőd meg azt jelentette volna - ebben megint biztos egyetértünk -, hogy a pedagógus, az országgyűlési képviselő, a miniszter, s a többi, nem kap fizetést. Az államcsőd, a komoly államcsőd ezt jelenti.

Na most akkor ebben az esetben mit csináljon egy kormány? Azt, hogy a legsúlyosabb betegséget gyógyítja, nem? Ezt tegye! Azt viszont mind a ketten tudjuk, hogy ha a közgazdaságban feltárunk egy ellentmondást, azt megoldjuk, szükségszerűen egy másik ellentmondás keletkezik. Két percben nem tudom ezt gyakorlati példákkal alátámasztani, de ez így van. Magyarul azt is mondhatnám, minden fénynek van valamilyen árnyéka. Horváth képviselőtársam az árnyékról beszélt a Bokros-csomaggal kapcsolatban, mi pedig a fényről, arról a fényről, ami az egyensúly irányába hatott, és '97-ben beindította a növekedést.

Én azt hiszem, Horváth képviselőtársam, ezzel mi egyetértünk, tehát mi is tudjuk, hogy volt árnyéka a Bokros-csomagnak, de azért a fény mégiscsak bekövetkezett, mégiscsak bekövetkezett egy növekedés, aminek a hasznát valamennyien élvezzük. (Dr. Horváth János: Nem értünk egyet!)