Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Szószóló Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarországnak Lengyelország ezer éve állandó barátja. Ezer esztendeje közös úton járunk, összeköt bennünket a szabad élet vágya és a független államiság iránti remény. Összeköt a keresztény és európai kultúra és az, hogy esetleges vitáink vagy félreértéseink ellenére mindig számíthattunk egymásra. Számíthattunk egymásra, amikor beszorulva Kelet, Nyugat és Dél birodalmai között harcoltunk a szabadságunkért, kultúránk, anyanyelvünk és életmódunk megőrzéséért, nemzeti közösségeink megmaradásáért. Nemcsak sorsunk közös, közös hőseink vannak a sok évszázados szabadságküzdelmekben. Lengyelország száz esztendeje nyerte vissza független államiságát. Ha született igazságos döntés az egyébként számtalan államnak tragikus következményekkel járó, Franciaországban meghozott békék létrehozatalakor, akkor a lengyel államiság visszaállítása az volt 123 esztendő után. Örömteli, de rendkívül nehéz idők vártak ezután is a lengyelekre, meg kellett küzdeniük kivívott függetlenségükért, miközben egy új államot kellett alapítaniuk a három birodalomtól visszakapott hazájukban.

Magyarország számára 1918 novembere nehéz hónapokat és éveket hozott, amelyek a trianoni tragédiához vezettek. Arra azonban büszkék vagyunk, hogy ezekben a rendkívül nehéz időkben is tudtunk támogatást nyújtani a lengyel hazafiaknak, akik akkor szabadságukért küzdöttek. A sorsdöntő ütközetnél, a visztulai csoda idején a magyar lőszerszállítmány is hozzájárult ahhoz, hogy megmaradhatott a szabadságát frissen visszanyert Lengyelország függetlensége. Megmaradt a lengyel szabadság, és a lengyel hadsereg meg tudta akadályozni, hogy a bolsevikok 20 évvel korábban foglalják el Közép-Európát és talán egész Európát is. A második világháború vége, függetlenül attól, hogy a világháború alatt ki mikor, milyen formában, melyik oldalon állt, ki mikor szállta meg az országot, mindkét nép számára újabb elnyomatást hozott.

A kommunista diktatúra alatt mindkét nép rendkívül sokat szenvedett, a bajban is barátok maradtunk azonban. Hosszasan sorolhatnánk a példákat, miként leltek oltalomra nálunk a honi hadsereg katonái, miként lett 1956-ban a poznańi tüntetésekből magyar forradalom, mit jelentett 1956 Lengyelországban, és mit jelentett a szolidaritás Magyarországon, mit jelentett a gdański hajógyár, és mit jelentett II. János Pál pápa személye és a közösen megélt rendszerváltozás élménye.

Tisztelt Országgyűlés! A lengyel-magyar barátság éppen ezért egyáltalán nemcsak a múlt, hanem a jelen realitása és a jövőbe vezető út is. A két ország közötti történelmi kapcsolat minden korábbinál jobb megértést tesz lehetővé, és alapja a visegrádi négyek közös együttműködésének az Európai Unióban és Európa egészében. Ha napjainkban is szabadon akarunk élni, ha meg akarjuk őrizni kultúránkat és nyelvünket, életmódunkat és nemzeti közösségünket, akkor továbbra is barátokként kell együtt dolgoznunk.

Kövér László házelnök úr utalt rá a Piłsudski-szobor avatásakor a XII. kerületben, hogy sorsközösségben vagyunk, sorsközösségben vagyunk a lengyelekkel egy olyan Európában, amely mind a sorsot, mind pedig a közösséget megtagadja, illetve vita tárgyává teszi. Ezért a 100. születésnapon, a lengyel államiság 100. éves centenáriumán Isten éltesse Lengyelországot, Isten éltesse minden kedves barátunkat Lengyelországból! (Taps.)