Készült: 2024.03.29.11:16:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (1999.10.20.), 180. felszólalás
Felszólaló Szabó Sándorné (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:53


Felszólalások:  Előző  180  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetési előterjesztésének az egyik kiemelt területével, a családpolitikával foglalkozom a rendelkezésemre álló időben.

Óriási különbség van a kormány és a Szocialista Párt családfogalma között. A Szocialista Párt családfogalma a magyar valóságban létező hús-vér emberek családjait tartalmazza elsősorban, míg a kormány családfogalma - sokszor hallottuk az eltelt 16 hónapban - a kétkeresős, két-három gyermekes, jó jövedelmű, jól adózó, nagyszülőket is magába foglaló családra vonatkozik. Azt a családot, amelyből a legkevesebb van ma Magyarországon, mert ilyen, háromgenerációs és teljes család van a legkevesebb ma Magyarországon. Lehetne ezt - ahogy a kormány teszi - követendő mintaként, példaképként állítani a magyar társadalom elé. Mindent lehet tenni. Csak azt nem túl tisztességes tenni, hogy róluk szólva, őket támogatva a többiről, a többségről megfeledkezni, velük kevéssé törődni.

Igaza van a miniszterelnök úrnak. Az 1998. szeptember 30-án a parlamentben elmondottak alapján valójában két értékrend, két gazdaságpolitika, két társadalompolitika, két különböző gondolkodásmód áll itt egymással szemben. A kormány költségvetés-politikai céljai közt az első helyen a család társadalmi szerepének az erősítése szerepel. A megváltoztatott családtámogatási rendszer egyetlen új elemet sem tartalmaz, minden csak utánérzés, másod-, illetve harmadvetés. Egyenként szeretném a sikerterületként bemutatott és hangoztatott családpolitika elemeiről bebizonyítani: nem az a hatásuk, amit állítanak róla - sőt! Mondandóm nem a magyar családokhoz szól, hanem a kormány és a kormánypártok képviselőihez; a családok tudják, élik azt, amiről beszélek. A kormány, illetve kormánypárti képviselőtársaim szemét szeretném egy kicsit felnyitni a magyar valóságra.

Nézzük a kormány első állítását! 1999-től visszaállították a családi pótlék alanyi jogosultságát, mivel az úgynevezett Bokros-csomag következtében a családi pótlék alapvetően jövedelemfüggő ellátássá, egyfajta szociális segéllyé alakult át. Mi ezzel szemben a valóság? A gyermekneveléshez nyújtott támogatásokat a Bokros-csomag a súlyos gazdasági válság leküzdésének elkerülhetetlen lépéseként alakította át úgy, hogy felülről egy küszöböt vezetett be. A küszöb fölött a gyermekek 6 százaléka maradt ki a családi pótlék rendszeréből. Akkor sem, azóta sem vagyok magam sem túlságosan büszke erre a lépésre, de az üzenete elfogadható volt számunkra: a társadalmi szolidaritás jegyében a rendkívüli terhekből a tehetősebbeknek többet kell vállalniuk.

A 2,2 milliós 18 év alatti korosztályból 150 ezren estek ki a rendszerből felülről. Talán senki sem gondolja komolyan, hogy 2 millió 40 ezer gyermek segélyezett hazánkban, s csak 150 ezer gyermek nem segélyezett. Ha a családi pótlék tehát segély és 94 százalék rászorult, ennél fontosabb érv tehát nincs, mint az értékőrzés, illetve az értéknövelés, pontosan az ő esetükben. De a kormány nem ezt teszi, sőt hagyja tovább elértéktelenedni; változatlan, 1998-as szinten tartja 2000-ben is a családi pótlékot. 133,8 milliárd forintot állít be a költségvetésbe erre a tételre. Eddig 1998-99-ben is már 20 százalékos értékvesztés jellemezte a családi pótlékot, és ez folytatódik jövőre is, hiszen - mint tudjuk - nem emelődik ez az összeg.

A költségvetési törvény általános indoklásában olvasható egy érdekes mondat, amely ellentmond a korábbiaknak. Így szól ez a mondat: "A családi pótlék nem szociális segély, hanem a gyermeknevelés többletköltségeinek az állam részéről történő elismerése, annak kifejezésére, hogy a gyermeknevelés össztársadalmi szempontból érték." A kérdésem csak úgy hangzik: ha így van, miért nem értékőrző?

A kormány második tétele: a gyermekes családok kiemelt támogatására való törekvés a gyermek után járó személyi jövedelemadó-kedvezménnyel is kifejezésre jut. 2000-ben a személyi jövedelemadó-kedvezmény mértéke 30 százalékkal nő. Mi ezzel szemben a valóság? 30 százalék emelést ígér a kormány, de akiknek ad, azoknak sem annyit ad, mint amennyit ígér. Csak az adókedvezmény mértékére igaz ez a 30 százalékos emelkedés. Ha a családi pótlék és az adókedvezmény együttes összegét nézzük - kérem képviselőtársaimat, számoljanak velem együtt! -, egy kétgyermekes család esetében 1999-ben kétszer a családi pótlék összege, 9400 forint, és kétszer az adókedvezmény összege, 3400 forint, ami összesen 12 800 forint. 2000-ben ugyanezek az összegek - tehát kétszer a családi pótlék és kétszer az adókedvezmény - 13 800 forintot tesznek ki. Azaz a gyermeknevelés költségeihez az állam mindössze 7,8 százalékkal többel járul hozzá ott, ahol mind a két elemet, tehát a családi pótlék mellett az adókedvezményt is igénybe tudják venni. Tehát ebben az esetben sincs értékőrzés.

A gyermekes családok 17 százaléka egyáltalán nem tudja, 13 százaléka pedig csak részben tudja igénybe venni az adókedvezményt, vagyis a családok alsó 30 százalékát zárja ki a rendszerből. Éppen ezért az a javaslatunk, hogy az adókedvezmény helyett az alanyi jogon járó családi pótlék költségvetési tételét, a 133,8 milliárd forintot növeljük a családi adókedvezmény várható mértékével, a 48,8 milliárd forinttal. Ez körülbelül 40 százalékos családipótlék-emelést tenne lehetővé. A családi pótlék emelésével azokhoz is eljuthatna a kedvezmény, akik egyébként nem fizetnek adót.

Szeptember 2-án a rádió Krónika című műsorában - ez egy szerda reggeli műsor - Orbán Viktor miniszterelnök úr kapott egy kérdést, hogy mire számíthat egy rokkantnyugdíjas, gyermekét egyedül nevelő anya. A miniszterelnök úr nem volt igazán formában, csak hosszas csönd után tudott válaszolni, és az volt mondandójának a lényege, hogy a családi pótlék a számára is elérhető családtámogatási forma. Tehát a rokkantnyugdíjas, a nyugdíjas, az egyszülős, úgynevezett csonka családok, az alacsony jövedelmű, bár dolgozó, minimálbérrel foglalkoztatott szülők gyermekei is a családi pótlék összegének jelentős emelésével jobb helyzetbe kerülnének. Megmaradhatna az alanyi jogosultság, tehát minden gyermek jogán járna, és teljesülne a "minden gyermek egyenlő" elv is, hiszen nem tenne különbséget gyermek és gyermek közt a szülő jövedelemszintje alapján.

(15.30)

Egy ilyen rendszert tudnánk támogatni. Olyat nem, amely a rosszabb helyzetű családok gyermekeit kizárja az ellátásokból, míg a jobb helyzetű szülők gyermekeit beengedi.

Számunkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a javaslatunk senkinek a helyzetét nem rontja, a magasabb jövedelműeknek is ugyanannyit juttat családi pótlékként, mintha ezt két jogcímen kapnák. Ugyanakkor a családok azon egyharmada is megkapná a gyermekneveléshez nyújtott támogatás összegét, akik az adókedvezményt alig, részben vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni. Így például egy kétgyermekes, rokkantnyugdíjas szülőkkel élő család jövedelme az MSZP javaslata szerint havonta 4400 forinttal, évi 52 ezer 800 forinttal lenne több, míg a kormány javaslata szerint egy fillérrel sem. Egygyermekes család esetében, ha nem tudja igénybe venni az adókedvezményt, havi 2200 forintot, évi 26 ezer 400 forint pluszt jelent; kétgyermekes család esetében évi 52 ezer 800 forint pluszt jelent, háromgyermekes család esetében pedig 108 ezer forint pluszt jelent. Azt hiszem, a rászoruló családok költségvetésében ez komoly tétel, és ez a családtámogatási forma így megfelelne a "minden gyermek egyenlő" elvnek is.

A kormány harmadik családtámogatási tétele a gyed. Nem igazából szeretnék időhúzás céljából erről szólni; az előbb már a tb-költségvetés kapcsán is elmondtuk, illetve a gyedtörvény kapcsán is elmondtam, de a jegyzőkönyv számára mégis szükségesnek látom elmondani, hogy a gyed 2000. január 1-jétől való bevezetése körülbelül 100 ezer, két év alatti gyermeket nevelő család számára jelent anyagi segítséget, enyhítve a gyermekvállalás többletterheit.

Mi a valóság? Az ezredforduló Magyarországában ez mást jelent, mint a nyolcvanas évek közepén, amikor először vezetődött be. Akkor egyrészt a teljes foglalkoztatottság körülményei között az igénybe vevők száma is sokkal magasabb volt, mint amit jövőre prognosztizálnak. Másrészt a jövedelemkülönbségek is sokkal kisebbek voltak a keresők között, maximum 3,5-4-szeres volt ez a jövedelemkülönbség. Ma ez - a Tárki adatai alapján tudjuk - 8,1-szeresére nőtt az alsó és a felső decilis között. Igaz ugyan, hogy maximálva lesz a gyed összege, de mégis, a szülő keresete alapján differenciál gyermek és gyermek között. Másrészt táppénzszerű ellátás, de nem járulékból finanszírozott, tehát csak átfut a tb költségvetésén ez a tétel, és minden kereső adóforintjából kerül kifizetésre. Tehát nem oldja meg - még egy plusz gondunk - a gyed letelte után, a gyermek második évének betöltése utáni gondokat, a szülő munkaerőpiacra való visszatérésének gondját sem.

A kormány negyedik családtámogatási tétele: a gyermeknevelési támogatás és a gyes jövedelemkötöttsége is megszűnt. Az indok ugyanaz, mint a korábbiakban a kormány előterjesztésében. Ezzel szemben a valóság az, hogy a gyes összege az összes nyugdíjminimumhoz kötött szociális ellátással egyetemben, a nyugdíjminimum trükkös megállapítása révén, kevésbé emelkedett az idén, mint ahogy az a '97-es nyugdíjtörvény értelmében kellett hogy emelkedjen. A Fidesz vezette kormány bevezette a szociális minimum fogalmát, és ezeket az ellátásokat ehhez viszonyítja.

A kormány ötödik családtámogatási tétele - ehhez szeretném Orbán Viktor '98. szeptember 30-án a parlamentben elmondott beszédét idézni -: "A mi gondolkodásunkban, tisztelt hölgyeim és uram, a család a szülőt, a gyermekeket és a nagyszülőket jelenti. A család minden tagja együtt emelkedik vagy együtt süllyed. Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak és együtt nevetnek." Ezzel szemben a valóság: a jövő évi nyugdíjemelési javaslatban - már az előbbi felszólalásomban is elmondtam - várható, hogy alábecsült a 2000. évre várható infláció és a béremelkedés mértéke, a nyugdíjemelésnél tehát komoly gondok lehetnek, és az idén 50 milliárddal megrövidített nyugdíjas-társadalom jövőre várhatóan 25 milliárd forintos veszteséget kell hogy elkönyveljen.

Mindez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a '98-as tények alapján az idén 18,4 százalékkal kellett volna emelni a nyugdíjakat. Jövőre a várhatónál 2 százalékkal alacsonyabb ár- és béremelkedéssel számol a költségvetési beterjesztés. Nem érhetné veszteség a nyugdíjasokat, ha év közben kiderülne, hogy magasabb az infláció és a nettó bérkiáramlás: novemberben kellene korrigálni a nyugdíjemelést a hatályos '97-es nyugdíjtörvény értelmében.

Ez az érv azonban szerintünk gyenge. Miért? Azért, mert egyrészt nem szabad a megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjasok hitelezését elfogadnia az államnak egy ma már szinte biztosra vehető utólagos korrekcióig, másrészt félünk, hogy a kormány majd itt is és most is törvényt módosít.

Tehát a nyugdíjasok a kilencvenes évek elején-közepén együtt sírtak a gazdaságilag aktívakkal, az értékvesztés nagy volt, azonban az aktívak nettó bérnövekedését nem követte a nyugdíjak emelése - tehát az együttnevetés kimaradt az életükből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A család vállalkozás is, két felnőtt ember szövetsége; vállalkozás a gyermeknevelésre, egymás támogatására, segítésére. Minden családnak joga van egyforma mértékben támogatást igényelni az államtól a társadalmilag hasznosnak ítélt tevékenységhez. A gazdaság fejlődési ütemének függvényében, de a szülők anyagi helyzetétől függetlenül, minden gyermek egyenlőnek születik. A társadalom mesterséges szétszakítása támogatandókra és segélyre kényszerítettekre komoly társadalmi feszültségek forrása lesz hosszabb távon. Ez tán még a polgároknak sem érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  180  Következő    Ülésnap adatai