Készült: 2024.03.29.07:41:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

109. ülésnap (1999.12.14.),  133-163. felszólalás
Felszólalás oka Interpellációra adott bizottsági jelentés megtárgyalása
Felszólalás ideje 1:13:07


Felszólalások:   125-133   133-163   163-169      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk az interpellációk megtárgyalására.

Tisztelt Országgyűlés! Az október 19-ei ülésünkön Molnár Róbertnek, a Független Kisgazdapárt képviselőjének a nemzetközi kulturális örökség miniszteréhez címzett interpellációjára adott választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. Az interpellációt ezért az elnök kiadta az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak. A bizottság jelentését 1690/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a szíves figyelmüket, hogy az elfogadott napirend szerint a bizottság elnöke, az interpelláló, valamint az illetékes miniszter felszólalására, illetve a frakciók nevében felszólaló két-két képviselő rendelkezésére álló időkeret 5-5 perc.

Megkérdezem Kósáné Kovács Magda elnök asszonyt, kívánja-e a jelentést szóban kiegészíteni. Igen, megadom a szót a képviselő asszonynak.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A parlament 1999. október 19-ei ülésén 29 igen, 42 nem és 163 tartózkodó szavazattal elutasította Várhegyi Attila államtitkár úr válaszát, amelyet Molnár Róbert kisgazda képviselő úr, "Ismétlés közkívánatra, avagy néhány szó az SZDSZ-közeli pártegyházról" című interpellációjára adott.

A bizottság december 1-jén napirendjére tűzte az elutasított interpellációt, meghallgatta az államtitkár urat, és meghívta ülésére az interpelláló képviselőt is. Az államtitkár több vonatkozásban kiegészítette a szóban adott választ. Válaszában elsősorban azokat az elemeket gazdagította, amelyek az 1990. évi IV. törvény módosításának előkészítéséről, a vallási köntösben megbúvó esetleges deviáns jelenségek lehetséges kiszűréséről, illetve a bűncselekmény gyanúja esetén érvényes kötelezettségről szóltak.

Miután a bizottság jelentését képviselőtársaim írásban kézhez kapták, ezért erre a három elemre szeretnék röviden kitérni. Az államtitkár úr elmondta, hogy az 1990. évi IV. törvény módosításának koncepciója széles körű szakmai vitára kerül, és egyben felkérte a bizottságot arra, hogy a későbbiekben a nyilvánosság előtt is megjelenő koncepciót tárgyalja meg. Ezt a felkérést a bizottság köszönettel elfogadta.

 

(15.00)

 

Az államtitkár úr kitért arra, hogy a szabályozási koncepció kísérletet tesz, hogy kizárólag a ténylegesen vallási tevékenységet végző szervezetek és közösségek élvezhessék az egyházi jogi személyiséggel együtt járó törvényi, illetve jogszabályokban rögzített kedvezményeket. Szeretném megjegyezni, hogy ez a kör szűkebb, mint a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát biztosító kör, hisz az egyházi jogi státus nélkül is működhetnek vallási közösségek és felekezetek, amelyek szabadon gyakorolhatják vallási tevékenységüket.

Végül az államtitkár úr leszögezte, hogy az egyházak működését, az esetleges visszaéléseket állami szerv nem vizsgálhatja, ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sincsen erre jogosítványa.

A bizottság ülésére meghívtuk a legfőbb ügyészt, aki elküldte helyettesét, Sátori János urat. Sátori János úr a bizottság ülésén kifejtette, hogy az egyházak hitéleti tevékenységének vizsgálatában a legfőbb ügyésznek is rendkívül korlátozott a jogköre. Egyetlen mondatot idéznék a mondandójából: "A Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló törvénynek az ügyészségi felügyeletről szóló rendelkezései egyértelműen kizárják azt, hogy az ügyész vizsgálatot tartson bármilyen egyháznál. Ez azt jelenti, hogy az ügyész egyházhoz nem fordulhat, egyházat meg nem szólíthat, egyháztól iratokat be nem szerezhet, és az egyházhoz tartozó személyeket vizsgálat céljából nem hallgathatja meg." Ebből következett a főügyészhelyettes úrnak az az állítása is, hogy a főügyész jogait csak külső kezdeményezésre, bizonyítékok alapján gyakorolhatja, így élhet perindítási jogával.

A véleményeket és az érveket meghallgatva a bizottság a kiegészített választ 18 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Ház! Röviden tájékoztatni szeretném a Házat arról, hogy az előbbiekből kiindulva vita alakult ki a bizottságban arról, hogy az egyházi tevékenység vizsgálatával kapcsolatban meddig terjedhet az Országgyűlés, illetve a bizottság hatásköre, a római egyezmény és az alkotmány vallásgyakorlás szabadságára vonatkozó paragrafusai jelentenek-e korlátozást a bizottság számára. Miután a felszólalók véleménye e kérdésben megoszlott, a bizottság szakértők felkérésére hatalmazott fel; és hogy akar-e foglalkozni az interpellációs kérdésben érintett problémákkal, a későbbiekben kíván dönteni, mint ahogy arról is, hogy ha ez a döntés többségi igen lesz, ezt milyen formában teszi.

Tisztelt Ház! Az írásban benyújtott jelentés és az előbb elmondottak alapján kérem a plenáris ülést, hogy a Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján az interpellációra adott kiegészített választ fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem Molnár Róbert képviselő urat, egyetért-e a bizottsági jelentésben foglaltakkal.

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyem és Uraim! Rendszerváltoztatásunk hajnalán ugyan, de még az előző rendszer honatyái alkották meg az 1990. évi IV. törvényt, amely még a mai napig is megadja a vallásgyakorlás, a vallási és felekezeti szabadság kereteit. 1990-ben egy haladó szellemiségű, jó törvény született, azonban megalkotói nem gondoltak arra, hogy pár év múlva az adómentesség és a valós kontroll hiánya miatt jó biznisz is lesz egyházakat alapítani.

Tisztelt Országgyűlés! Az október 19-én elmondott interpellációmban aggodalmamnak adtam csupán hangot, hiszen a sok jól működő kisegyház mellett számos, viszonylag hosszabb múltra visszatekintő szekta is működik, amelyek nem az alkotmánnyal és az érvényben lévő törvényekkel összhangban fejtik ki tevékenységüket. A Hit Gyülekezetében elhangzó egyes tanítások, nemzeti, faji és vallási csoportok elleni uszítások, gyűlöletkeltések, az európai népek lenácizása, a katolikus egyház megalapítása kapcsán Mussolini felemlegetése és az a megállapítás, hogy Adolf Hitler csak azt tette, amit a katolikusoktól tanult, súlyosan sérti az emberek meggyőződését. Sőt, ezt a római katolikus egyházhoz tartozók nevében kikérem magamnak és visszautasítom. Szégyen, hogy a mai társadalomban vannak olyanok, akik a kívánatos toleranciáról, vallásszabadságról, pluralizmusról beszélnek, közben pedig a tolerancia halvány fénysugara sem pislákol bennük!

A szóban forgó gyülekezet olyan jellegű tevékenységet folytat, amely a pártokról szóló törvény, és nem az egyházi törvény hatálya alá tartozik. A pártokról szóló törvény teremti meg ugyanis a politikai érdekérvényesítés kereteit. Egyházat az azonos hitelvet vallók közös vallásgyakorlás céljából hozhatnak létre. A kopogtatócédulák szervezett összegyűjtése, választási kampányok szervezése nem tekinthető közös vallásgyakorlatnak, gondolom, még az SZDSZ-ben sem. De mi mást várhatunk el attól, aki azt mondja, hogy Isten nem szereti azt, aki csak kopogó és nem suhogó pénzt dob a perselybe?! Tudtommal egyetlen más egyház sem hangoztat ilyen nézeteket. Istennek kegyesebb a szegények pár forintja, mint a gazdagok suhogó papírpénzei.

És akkor még nem tértem ki az alkotmány 54. § (1) és (2) bekezdésére, amely rögzíti az emberi élethez, az emberi méltósághoz való jogot, és kimondja, hogy senkit nem lehet embertelen, megalázó elbánásban részesíteni.

A magával szemben toleranciát követelő Hit Gyülekezete vezetői mások betegségét, halálát kívánó imákra, ellenségeik megátkozására szólítják fel híveiket. Nem hallottam még olyan keresztény egyházról vagy lelkészről, akik olyan tanokat hirdetnének, hogy Isten atombombákkal, géppisztolyokkal, golyószórókkal támadjon azokra, akik vele nem értenek egyet.

Kedves Képviselőtársaim! Ha valakit leköpnek, az sérti az ember jogait. Tudom, hogy a Hit gyülekezetes vezetők azt mondják, hogy Jézus két ízben gyógyított köpéssel. Csakhogy Jézus vízen is tudott járni; a vezető lelkész is kezdhetné ezzel - de gondolom, köpni könnyebb. (Derültség.) Jézus, amikor az egyik kortársa nyelvére köpött, az beszélni, egy másik látni kezdett. Németh Sándor köpése után ilyesmi nem történt, legfeljebb törölközniük kellett.

Tisztelt Országgyűlés! A Nap TV egyik múlt heti adásában a Hit Gyülekezete egyik vezetője nevetségesnek tartotta azon megállapításomat, hogy a gyülekezet nácizásaival és azzal, hogy név szerint érint több európai országot, lefasisztáz több egykori államfőt, sérti hazánk diplomáciai érdekeit. És mit ád Isten? A TV2 tegnapi esti műsorában már magyarázkodásra kényszerült a lenácizott Portugália nagykövetségének képviselője. Diplomáciai csatornákon hozzám került hírek szerint több uniós diplomata is felháborítónak nevezte a vezető lelkész tanításait.

Tisztelt Országgyűlés! Fenntartom az interpellációmban elmondottakat, annak ellenére, hogy a Hit Gyülekezete büntető- és polgári peres keresetet nyújtott be ellenem.

Úgy gondolom, hogy e ciklus képviselőinek kötelessége, hogy módosítsák a hatályos törvény.

Mivel Várhegyi Attila politikai államtitkár úr is fontosnak tartja a vallásszabadság messzemenő figyelembevétele melletti törvényi szigorítást, ezért az interpellációmra adott válaszát én is elfogadom. Egy mai hír szerint - engedjék meg - több kisegyház elhatárolódott a Hit Gyülekezetétől, Németh Sándor sajátos bibliamagyarázatától és az emberi jogokat sértő magatartásától.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem Várhegyi Attila államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. Igen, megadom a szót ötperces időkeretben.

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Noha természetesen személyes véleményem van mindarról, ami ebben a kérdésben, a Hit Gyülekezete ügyében az elmúlt hetekben, hónapokban a nyilvánosság előtt elhangzott és megjelent, azt gondolom, az a helyes álláspont, amelyet legutóbb az interpellációra adandó válaszban is elmondtam a tisztelt Háznak, és amelyet a bizottság előtt is elmondtam: a rendszerváltozás egyik nagy eredménye az volt, hogy a szabad vallásgyakorlás jogát alkotmányosan garantálta Magyarország valamennyi polgárának.

 

(15.10)

Éppen ezért, és a már idézett jogszabályokból fakadóan, kormányzati szempontból a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről nincs módom, nincs lehetőségem és nem is akarom minősíteni az elhangzottakat, sem pedig ezeket a történteket.

Arra szeretnék választ adni - egyébként az elnök asszonytól el is hangzott -, hogy azon vagyunk, hogy a történelmi egyházakkal és sok más egyházzal lefolytatott előzetes egyeztetés után az elkészült törvényalkotási koncepciót mihamarabb, a bizottság véleményezését követően, a kormány elé terjeszthessük, és azt követően a tisztelt Háznak megvitatásra és elfogadásra ajánljuk. Valóban szeretnénk kitérni azokra a részekre, amelyek minél alacsonyabbra szorítják a visszaélések lehetőségének a számát, gyakoriságát, mert ezek valójában nem szolgálják azt a célt, amely egyébként az egyházak működése szempontjából hihetetlenül fontos a társadalomnak.

A kormány az elmúlt másfél éves egyházpolitikája során arra törekedett, elsősorban a történelmi egyházakkal megkötött szerződései, a járadékszerződések, az ingatlanrendezési megállapodások alapján, hogy immár ne az legyen a kérdés ebben az országban, hogy miért kell együttműködnie államnak és egyháznak, hanem az legyen a kérdés, hogy hogyan működjön együtt ebben az országban a magyar állam és az egyházak a megkötött szerződések alapján azért, hogy mind a szociálpolitikai, mind az oktatási, mind a kulturális és más közszolgáltatásokat a lehető legjobban a polgárok, a szolgáltatást igénybe vevők javára végezhessenek el, mindamellett szabadon gyakorolhassák azt a hitéleti tevékenységüket, amely miatt az egyházak létrejöttek, és amit szabadon ebben az országban a polgárok magukénak vallhatnak, saját döntésük alapján.

Ebben és ennek a teljes mértékű biztosításában kérem a továbbiakban is mind a bizottság, mind a képviselő úr, mind pedig a tisztelt Ház közreműködését.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Képviselői hozzászólásokra kerülhet sor, frakciónként két-két képviselőnek adhatom meg a szót. Elsőként Varga István úrnak, az MDF képviselőjének adom meg a szót, aki írásban előre jelentkezett. A többi felszólalásra jelentkezőt kérem, hogy a gomb megnyomásával jelezze hozzászólási szándékát.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nehéz megszólalni egy ilyen rendkívül fajsúlyos kérdésben, és különösen azért nehéz megszólalni, mert, ahogy Molnár Róbert képviselőtársam elmondta, az első, ebben az igen kényes témában történt megnyilvánulása után már elindultak ellene bizonyos eljárások, úgy tudom, hogy polgári peres eljárás is elindult.

Ha az ember ezt végiggondolja, hogy ugyan mentelmi joga van, de polgári peres és kártérítési eljárásban nem kíván, legalábbis én nem kívánok harcba szállni egy ilyen nagy hatalmú felekezettel, a Hit Gyülekezetével szemben, akkor igencsak meg kell fontolnom azt, hogy itt, a Magyar Országgyűlésben miről is beszélek.

Azt hiszem, a Magyar Demokrata Fórum nevében azért azt le lehet szögezni, különös tekintettel arra, hogy ma itt Fodor Gábor képviselőtársam nemes és nagy elánú védelmi feladatot látott el... - nevezetesen arról beszélt, hogy itt a Hit Gyülekezete ellen egy bizonyos támadás indult meg, és a Hit Gyülekezetét bizonyos politikai erők fel kívánják számolni, és megkérdőjelezik Magyarországon a vallásszabadságot. Mindannyian tudjuk, és ezt, gondolom, Fodor Gábor képviselőtársam is megerősíti, hogy erről szó sincs. Ma Magyarországon mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét, és mindenki szabadon gyakorolhatja vallását. Ez így helyes. Az azonban már nem helyes, és nem akarok megnevezni egyetlen felekezetet sem, ha a vallásgyakorlás során más, különösen a történelmi egyházakra nyomást gyakorolnak, vagy esetleg, urambocsá!, családokat osztanak meg azzal, hogy, mondjuk, a családnak az egyik tagja belépett bizonyos felekezetbe, a másik pedig nem lépett be - biztos tudják, hogy mire gondolok -, állítólag ilyenkor bontóperek sorozata indul.

De mivel, még egyszer hangsúlyozom, nagyon kényes a kérdés, nagyon rövid az idő, én pedig nem szeretnék polgári peres eljárásban, mármint ebben az ügyben elindulni, ezért úgy gondoltam, hogy a legméltóbb - ma már erről szó volt egyébként -, liberálisnak nevezett közéleti hetilapból idéznék egy nagyon rövid, ma már egyébként a televízióban is elhangzott nyilatkozatot; azt hiszem, hogy ezt a lapot, és különösen Mester Ákost, nem lehet elfogultsággal vádolni. Idézem:

"Adolf Hitler csak azt csinálta, amit a katolikusoktól tanult. A mostani római katolicizmust, minden túlzás nélkül ki lehet mondani, Mussolini alapította. Mussolini nélkül nem tudták volna ezt a római katolikus egyházat létrehozni. Ehhez kellett Mussolini. Ez történelmi tény."

Folytatom tovább:

"Én a franciákat semmiképpen nem látom olyannak, amilyen píármunkát végeznek magukról. Ugyanolyan náci, ugyanolyan antiszemita, ugyanolyan intoleráns nép, mint a német nép és a többi európai nép. Mindegyik európai nép tradíciójának ez a gyökere. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a gyökér többnyire Rómából származik... Spanyolországról, Portugáliáról ne is beszéljek, ezek a '60-as években még félfasiszta országok voltak, a '70-es években is még félfasiszta országok. Nem, ők nem fogják megtanítani, hanem azt, hogy hogyan kell átfesteni, transzformálni a dolgokat. Olaszországot pedig senki nem veszi komolyan, legtöbb vezetőjéről kiderült, hogy közönséges bűnöző. Nos, ezektől tanuljunk mi demokráciát? Mondjam tovább? A délszlávokról nem kell beszélni, a horvátokról sem kell. A franciák ügyesebbek voltak, ők teljes mellszélességgel támogatták a nácizmust, de amikor látták, hogy ebből balhé lesz, és ez így nem megy, fiúk, akkor álltak vissza. Ezt legjobban Mitterrand úr jelképezte, aki ugyanolyan náci fiatal volt, mint Németországban a hitlerjugendek, csak amikor látta, hogy ezt a háborút a németek elveszítették, még időben átállt az ellenállókhoz."

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, az idézetek elárulnak mindent arról, amiről a bizottság beszélt, és amiről itt ma a Magyar Országgyűlés és a magyar közvélemény állást foglalt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy az interpellációs kérdés és a válasz két kérdés körül forog. Az egyik a Hit Gyülekezete konkrét tevékenységének a megítélése, a másik pedig az egyházak, vallási közösségek bejegyzésének esetleges szigorítása, a visszaélések kiszűrése.

Ami a Hit Gyülekezetét illeti, a Magyar Szocialista Pártnak nincs semmilyen szervezeti kapcsolata a Hit Gyülekezetével. Tudjuk, hogy egyes más pártok a rendszerváltozás táján kapcsolatot építettek ki a Hit Gyülekezetével; hogy csak egy példát mondjunk, a Fidesz egyik volt alelnökét 1998-ban a pártja azért nem támogatta a választásokon, mert az illető - a szóbeszéd szerint legalábbis - szoros kapcsolatba került a Hit Gyülekezetével. (Szórványos taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) Azóta a Fidesz túljutott ezen a kérdésen. Gondolom, a Hit Gyülekezete és egyes politikai pártok összefonódásának megítélése nem az én feladatom.

Molnár Róbert képviselő úr feljelentést tett a Hit Gyülekezete ellen a legfőbb ügyésznél. Azt gondolom, innen kezdve nekünk, politikusoknak nem is szabad beleszólnunk ebbe a vizsgálatba, az ügyészséget nem szabad semmilyen irányban befolyásolni. Ha valóban voltak visszaélések, törvénytelenségek, akkor legjobb reményem szerint a Legfőbb Ügyészség ezeket tisztázni fogja.

Vegyük a másik kérdést, az általánosabb kérdést, az elvi szabályozását. Itt két érték között lehet és kell választanunk, tisztelt képviselőtársaim, az egyik a teljes vallásszabadság alkotmányos alapjoga, amelyet tiszteletben kell tartani, és a másik az a kérdés, hogy az egyént, a családot és a társadalmat védjük meg azokkal az esetleges visszaélésekkel, törvénytelenségekkel szemben, amelyeket egyes vallási közösségek nevében valóban elkövetnek Európa-szerte és világszerte, hiszen hallottunk tömeges öngyilkosságokról, agymosásról, szellemi indoktrinációról. Ilyen értelemben tehát biztos, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket meg kell válaszolni, és a Szocialista Párt doktrinér módon nem mondja azt, hogy egy betűt sem lehet változtatni a jelenlegi szabályozáson, mi csak azt mondjuk, hogy először vizsgáljuk meg a helyzetet, és pontosan tudjuk, hogy milyen okok, milyen indokok alapján óhajtunk változtatni a törvényen.

Az Európa Tanács pontosan idén júniusban elfogadott egy ajánlást a szekták által elkövetett törvénytelenségekkel kapcsolatban. Hadd említsem meg, tisztelt képviselőtársaim, ha talán szerénytelenségnek is hat, hogy én voltam az egyik szerzője ennek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott ajánlásnak. Szíves figyelmébe ajánlom a minisztériumnak ezt az ajánlást, amely felhívja a kormányok figyelmét arra, hogy milyen lépéseket lehet valóban hozni, valódi törvénytelenségek, visszaélések ellen.

 

(15.20)

Azt gondolom, azt kell először is felderíteni, hogy a mai magyar társadalomban milyen mértékben vannak valódi visszaélések, amelyek veszélyeztetik a társadalmat bizonyos szekták által. Ezt követően információs kampányt kell folytatni nyugat-európai, francia, belga példa alapján a társadalom, elsősorban a fiatalkorúak meggyőzésére, felvilágosítására.

Harmadrészt azt kell megvizsgálni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a meglevő törvények alapján lehetséges-e a fellépés a szekták által elkövetett visszaélések ellen vagy nem. Ha a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy semmiképpen sem, a jelenlegi törvény maximális keretének a kihasználása sem megfelelő, akkor jött el a helye a törvényi változtatásnak. Meg kell vizsgálni, hogy az intézmények rendelkeznek-e - például az ügyészség vagy a Számvevőszék - minden felhatalmazással, vagy pedig nagyobb hatáskört kell nekik adni.

A Szocialista Párt vezetői éppen tegnap a Katolikus Püspöki Kar vendégei voltak, magam is ott lehettem velük. Ott ismertettük azt az álláspontunkat, hogy egyházi kérdésekben, egyházakat illető törvénymódosításoknál a véleményünk kialakítása előtt kikérjük a történelmi egyházak, az egyházak, az egyházi szakértők véleményét. Ebben a kérdésben is ezt tesszük. Biztosíthatok mindenkit, hogy doktrinerségtől mentes álláspontot fogunk kialakítani egy olyan esetleges, apró részleteket érintő szabályozásra, szigorításra, amely kiszűri azokat a visszaéléseket, amelyek törvények által kiszűrhetők, hiszen tudjuk, hogy akármilyen szigorú törvényeket hozunk, bizonyos visszaélések sajnos mégis lesznek.

Végül hadd idézzek egy szakértőt magánemberként - és talán nem a szocialista frakció nevében -, aki azt mondta, hogy persze minden vallásnak meg lehet adni a törvényi bejegyzést, de hosszú távon természetesen egy vallás legnagyobb próbája az, hogy túléli-e alapítója és első prófétái halálát.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy elfogadjuk Várhegyi Attila államtitkár úr válaszát, és reméljük, hogy olyan javaslat fog elénk kerülni, amelyet meg is tudunk szavazni ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Nógrádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben a társadalom széles rétegei figyelnek a Hit Gyülekezete körül kavargó zavaros vitákra, a sajtóból áradó híradásokra, melyek nem kímélik a parlament üléstermét, és komoly vitát gerjesztettek az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában is.

Most az érzelmeket és indulatokat felkavaró képek, viták egy különös veszélyére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a vallásukat gyakorló emberek durva támadások kereszttüzében éltek. A vallási, erkölcsi, etikai értékeket módszeresen próbálták tankönyvekben, iskolákban, munkahelyeken, minden lehetséges fórumon lejáratni. Generációk nőttek fel úgy, hogy számukra a vallás, a vallás gyakorlása szégyenletes, sőt elítélendő, de legalábbis nevetséges volt. A létező szocializmus éveiben az erkölcsi, etikai, vallási értékek területén nagyobb rombolás történt, mélyebb, lassabban gyógyuló sebek keletkeztek, mint a hétköznapi élet egyéb területein, gondoljunk akár a gazdasági élet lepusztítására vagy a puszta megélhetés sanyarú feltételeire.

Most, a rendszerváltás éveiben mint a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagja, az Országgyűlés képviselőjének egyik legfontosabb feladatának tartom kulturális, vallási értékeink rehabilitációját és az emberek tudatában, környezetünkben, a társadalom megítélésében a helyes értékrend helyreállítását. Ennek tükrében tartom különösen károsnak, hogy a Hit Gyülekezetét mint egy vallást, mint egy egyházat emlegetve negatív, visszataszító, a vallásosság szellemével össze nem egyeztethető képet sugároznak felénk a televízióból, és megtévesztő képzetek keletkeznek bennünk, környezetünkben az írott sajtó híradásai nyomán is.

Még most sem tudok napirendre térni a képviselőtársam ma reggeli napirend előtti felszólalásából, amikor hallottam, hogy a Hit Gyülekezete vezetője vallási köntösben gyűlöletkeltésre alkalmas, faji megkülönböztetésre utaló s egy másik vallást negatívan megítélt történelmi személyiségekkel összekapcsoló kijelentései hangzottak el. Számomra megdöbbentő élmény volt, napokig nem tudtam menekülni a hatása alól, amikor a tévé képernyőjéről a Hit Gyülekezetének egyik összejövetelén egyik képviselőtársamat ismertem fel emberségében megalázó szituációban. Sajnáltam, részvétet éreztem, még akkor is, ha történetesen politikai nézeteinket illetően több mérföldkő választ el bennünket egymástól.

Most, a második évezred utolsó napjaiban, amikor az élet egyéb területén is megpróbálunk leltárt készíteni, e téren is meg kell próbálnunk - hogy a Biblia szavaival éljek - a konkolyt szétválasztani a tiszta búzától. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány a vallásszabadságról szóló törvény módosítása során tegye világossá a hívők és a nem hívők számára is egyértelmű módon, hogy melyek az igazi vallási értékeket felmutató történelmi egyházak, és melyek a vallás köntösébe bújtatott csoportosulások, amelyek kárt okoznak saját tagjaiknak, szűkebb és tágabb környezetüknek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Hegedűs Lórántnak, a MIÉP képviselőjének.

IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában az államtitkár úr interpellációra adott kiegészített válaszáról történő szavazáskor egyedül én tartózkodtam.

Ennek oka alapvetően az volt, hogy személy szerint nekem, de a MIÉP-frakció egyetlen képviselőjének sem megnyugtató, hogy a kormány - információim szerint - még a 2000. évben sem kívánja módosítani a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvényt. Úgy véljük, hogy a magyar államiság ezeréves évfordulója - a Szent István-i államalapítás és a Szent Korona történelmi szerepének törvényben való megörökítésén túl - megköveteli, hogy a szekták térnyerését, az álegyházak működését megakadályozó törvénymódosítás már a jövő évben elfogadásra kerüljön.

Ugyan sokaknak fáj, de történelmi tény, hogy a magyar állam születése és a kereszténység felvétele elválaszthatatlanul összetartozik. Aggályainkat sajnos csak növeli, s reméljük, hogy a minisztérium által elkészült koncepció majdani megismerése eloszlatja azon kétségünket, hogy a kormányzati szintről elhangzott nyilatkozatok alapján az ultraliberális, egyházalapításra vonatkozó törvénymódosítás a már egyházként bejegyzett egyházakat, közösségeket nem érintheti, azaz úgymond, nem lehet a törvény visszamenőleges hatályú. Ha ez így van, akkor választási propagandának mindez jó, de a visszaélések megelőzését alig szolgálhatja majd az egyébként az Európa Tanács idevonatkozó ajánlása által feltétlenül megkívánt törvénymódosítás.

A szekták működésének legfőbb jellemzője, hogy a külvilág felé igyekszik többnyire pozitív, társadalomépítő képet adni önmagáról, ugyanakkor hazug és álnok módon elfedi mindazt belső életében, ami nem más, mint a pszichoterror legaljasabb módszereinek alkalmazása, a lelki válsághelyzetben lévő, hirtelen megragadott emberekkel szemben. Az érdemi törvénymódosítás megelőző hatása híján aligha derülhet fény - legalábbis e világ rendje szerint - a legtöbb visszaélésre. Ezt támasztja alá az a jó néhány esetben kivételesen megismert tény, hogy miként próbálják megfélemlíteni a szekták a szülőket, a hozzátartozókat akkor, ha a gyermekeiknél, családtagjaiknál tapasztaltakat nyilvánosságra kívánják hozni: lehetetlenné teszik még azt a minimális kapcsolattartást is, amit eddig engedélyeztek.

A keresztény nemzeti oldal nem tűrheti, hogy a videofelvétel által dokumentáltan európai népeket, az egész római katolikus egyházat lefasisztázó, mennyei atomarzenállal fenyegetőző, ideológiai ellenfeleire átkokat szóró, fiatalokat - orvosi zárójelentés szerint - ideg-összeroppanásig hajszoló, családokat szétszakító Németh Sándor és a Hit Gyülekezete tevékenységét szó nélkül hagyja, annak emberi jogi, vallásügyi szempontok szerint történő vizsgálatát bárki jogi rabulisztikával megtorpedózza.

Döbbenetes volt látni és hallani, ahogy az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők az emberi jogi bizottságban - miközben ülésről ülésre hullatják krokodilkönnyeiket a bevándorló menekült családok sorsa felett, a Himalája csúcsán lévő túlérzékenységüket hirtelen a Mariana-árok legmélyebb pontjára zuhantatva - mindent elkövetnek azért, hogy a magyar állampolgárságú és magyar nemzetiségű családok tragédiájával ne kelljen foglalkozniuk.

 

(15.30)

 

A Hit Gyülekezete pszichoterrorjának az SZDSZ által történt és törvénytelenségek sorozatát előidéző, feltétel nélküli támogatása rámutat ultraliberalizmusuk igazi arcára. Elhatárolódásuk híján csak ezt mondhatjuk: ez az SZDSZ-nek a történelmi keresztény egyházak, s ezen keresztül az egész magyarság ellen irányuló lelki terrorja. Ez az SZDSZ társadalomellenessége, kirekesztése, a társadalom alapsejtjét, a családot szétforgácsoló, életellenes, atomizáló törekvése. Ez az SZDSZ-nek a másként gondolkodókat megfélemlíteni kívánó, bár egyre inkább a "Rana rupta et bos" latin mese magát ökörré felfújni kívánó békájának hiábavaló s előbb-utóbb kipukkanó erőlködése.

Hány SZDSZ-közeli iskolaigazgató rúgta fel épp az általuk legerőteljesebben hirdetett ideológiamentességet azzal, hogy engedélyezte a Hit Gyülekezetének térítői munkáját, mi több, istentisztelet tartását az iskola falai között!

Végezetül: mi pedig, miután nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét, közöljük, most sem hátrálunk meg mindaddig, míg demokratikusan, törvényesen fel nem számoljuk a család-, egyház-, társadalom- és nemzetellenes hites mételyt.

Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban és a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Molnár Róbert úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A Hit Gyülekezete nem azonos a vallásszabadsággal, nem a vallásszabadság próbája. A Hit Gyülekezete SZDSZ-közeli, amit - úgy gondolom - nem kellene titkolnia a Szabad Demokraták Szövetségének, hiszen Mécs Imre maga az 1988-as politikai évkönyvben elismerte: "Van egy vallási csoportunk is, a Hit Gyülekezete."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma arról értesültünk, hogy Ughy Attila fideszes képviselő úr kocsiját ismeretlen tettesek összezúzták, minden kerekét felszabdalták, és súlyos károkat tettek benne. Azért, hogy tisztán lássanak a kedves képviselőtársaim, Ughy Attila képviselő volt ebben a Házban az első interpelláló képviselő, aki a Hit Gyülekezetével kapcsolatos különböző furcsaságokra hívta fel a figyelmet. Úgy vélem, hogy ma, a harmadik évezred küszöbén el kell gondolkodnunk nekünk, törvényhozóknak azon, hogy hová jut ez a nemzet, ez az ország, ha szó és tettek nélkül megyünk el e kérdés, e súlyos probléma mellett.

Tisztelt Országgyűlés! A Hit Gyülekezete morális szintjéről csak annyit, hogy vezetői között egy III/III-as ügynök biztosan van; maga a szóvivőjük, aki hosszú időn keresztül saját barátairól szolgáltatott információkat Hartmann László fedőnéven. Igaz, később megbánta, Hit gyülekezetes bűnbocsánatot kért, és ezt ő is elismerte.

Úgy gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy kutyából nem lesz szalonna. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Gyerekek! Ez már kicsit sok! Belépek a Hit Gyülekezetébe!)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Csapody Miklós úrnak, az MDF képviselőjének.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, az elhangzottak java részéből az derül ki, hogy egy dologban van közöttünk egyetértés, ez pedig az, hogy Molnár Róbert képviselő úr el nem fogadott interpellációjára az államtitkár úr a bizottságban adott egy választ, amit egy tartózkodással, 18 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadtunk. Amiben láthatóan nincs közöttünk egyetértés, az a Hit Gyülekezete tevékenységének, társadalmi hatásának megítélése. Amiről szó van, tisztelt szabad demokrata képviselőtársaim - nem azok, akik érintettek, hanem azok, akik megnyilvánultak ebben a kérdésben, akik utaztak, és akik nem utaztak -, itt az alapkérdés az, hogy a Hit Gyülekezete kérdésköre túlmutat-e a szabad vallásgyakorlat kérdésén.

Varga István képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről egy eléggé - hogy mondjam - zavaros idézetcsokorban, mely nem tőle származott, bemutatta annak a felfogásnak a sajátosságait, amelyek ezt a hatást a magyar társadalomban mutatják. Az Országgyűlés emberi jogi és kisebbségi bizottsága nem vallásbíróság, nem vizsgálóbizottság, teljesen fölösleges tehát árnyékra vetődni és olyanokat állítani, hogy valakik a Magyar Országgyűlésben támadják a Hit Gyülekezetét annak szabad vallásgyakorlata miatt.

Nem, tisztelt Országgyűlés, amiről itt szó van, az az, hogy ami abban a gyülekezetben történik, annak milyen hatása van a magyar társadalomra. Hol vannak azok az emberi jogi szervezetek, hol vannak azok a polgári szabadságjogokért nap mint nap aggódó, hol szűkölő, hol sírdogáló szervezetek, amelyek mindenért, minden lehetetlenségért és minden jogos dologért felemelik a szavukat? Hol vannak azok a szervezetek, amelyek most például a Hit Gyülekezete által okozott károkat tömörítők érdekében, a szétrombolt családok érdekében emelnék fel a szavukat? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!)

Hol vannak azok a szervezetek, amelyek például az ellen tiltakoznának, amit sokan tudunk, a Hit Gyülekezete jelenség, az igazi veszély a hívők gondolkodásának teljes átformálása, a családok szétszakítása, a társadalomtól való teljes elhatárolódás. Aki oda bekerül, elveszíti egyéniségét, családi, rokoni, baráti kapcsolatait, anyagi értékeit pedig boldogan áldozza fel Németh Sándornak, mert azt hiszi, Istennek adja.

Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok ombudsman, senki jogát nem védem, de a magyar törvények egyik őreként önökkel együtt, egy olyan levélből idéztem, amelyet az érintettek írtak. Nemcsak a Hit Gyülekezete önt el naponta mindnyájunkat sok-sok tucatnyi, sok-sok száznyi e-maillel és internetes üzenettel, hanem vannak más hangok is, és aki ennek a parlamentnek tagja, nem pusztán a vallásszabadság sáncai mögé bújókat kell hogy még védje, ha úgy véli - szerintem ezt helytelenül teszi, ha így teszi -, hanem azokért is szót kell emelni, akiknek ez a gyülekezet kárt okoz. Ha nincsenek ilyenek, megkövetem az Országgyűlést. Ha viszont vannak ilyenek, akkor senki ne éljen vissza az emberi jogokkal!

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Fodor Gábor úrnak, az SZDSZ képviselőjének. (Zaj.)

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, hogy az államtitkár úr válaszát elfogadjuk, ahogy elfogadtuk az emberi jogi bizottság ülésén is, leginkább azért, mert az államtitkár úr tárgyszerűen kívánt erről a kérdésről nyilatkozni, fölösleges érzelmeket nem említett az ügy kapcsán. Hozzátenném azonban, hogy az államtitkár úr válaszában is lesz egy elem, amellyel vitatkozni szeretnék, és más az álláspontunk, de ez nem érinti a válaszunkat, illetve az igenlő válaszunkat az általa elmondottakra.

Engedjék meg, hogy először is egy lényeges kérdéssel hadd kezdjem, ez a vallás- és lelkiismereti szabadság ügye. Ma már ebben a vitában többen említették képviselőtársaim közül ezt a fundamentális, tehát alapvető emberi jogot. Nos, tisztelt képviselőtársaim, valóban alapvető emberi jogról van szó, olyan jogról, amely a polgári demokráciák alapvető joga; olyan jog, amelynek súlyossága és jelentősége hasonló a véleménynyilvánítás szabadságának jogához.

Mit jelentenek ezek a jogok? Például azt, tisztelt képviselőtársaim - gondolok itt először is a véleménynyilvánítás és a gondolatszabadság jogára -, hogy olyan véleményeket is meg kell hallgatnunk, el kell viselnünk, amelyek számunkra nem elfogadhatóak, amelyek számunkra nem szimpatikusak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Olyan gondolatokat is, olyan véleményközléseket is tudomásul kell vennünk, amelyekkel nem tudunk azonosulni.

Mit jelent a vallásszabadság, tisztelt képviselőtársaim? Azt, hogy minden vallás, amely betartja az alkotmányt, amely nem kerül szembe a törvényekkel, szabadon működhet egy demokratikus országban. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Azt is jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy senki nem tehet köztük különbséget azon az alapon, hogy milyen hitelveket vallanak, vagy milyen módon gyakorolják a vallásukat. Mi ezekhez az alapvető jogokhoz kívánjuk magunkat tartani, és azt gondolom, hogy a magyar demokráciának valóban lényeges, ha úgy tetszik, sarkköveiről van szó. Ezért óvnám a tisztelt képviselőtársaimat attól, hogy bármilyen módon olyan hangulatot keltsenek, amelynek eredményeként ezek az alapvető szabadságjogok sérülhetnek ebben az országban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mellébeszélés!)

 

(15.40)

 

Gondoljunk csak vissza! Nyáron, a kormánypárti képviselők részéről volt már egy kísérlet erre egy kiállítás kapcsán, ahol az ország vitatkozott arról, hogy szabad-e egy olyan kiállítást megrendezni, amelyről sokaknak különböző véleménye volt. Azt gondolom, hogy ez a mostani vita a vallásszabadságról is hasonló. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz és az MDF padsoraiból.) Tudomásul kell venni, tisztelt képviselőtársaim, hogy szabadon döntjük el, hogy milyen egyházhoz tartozunk, és szabadon döntjük el, hogy milyen vallási elveket követünk, még ha - látható a közbeszólásokból is - sok kormánypárti képviselőtársam talán másként gondolkodik erről. De ha másként gondolkodnak, még egyszer mondom, vegyék tudomásul, és nézzenek azzal szembe, hogy az alapvető polgári demokráciák egyik lényeges jogát nem veszik akkor figyelembe, vagy másként értelmezik, mint ahogy erről az értelmezés kialakult az elmúlt időszakban. (Folyamatos zaj.)

Az államtitkár úr a válaszában a vallás- és lelkiismereti szabadságról szóló törvény módosításáról beszélt. Említettem, hogy volt egy elem a válaszban, amellyel nem tudunk egyetérteni, és bizony ez az az elem. Azt gondoljuk, hogy nincs szükség ennek a törvénynek a módosítására. Nincs szükség azért, mert Magyarországon nincsenek visszaélések e téren. (Moraj a kormánypártok padsoraiból.) 1992-ben és '93-ban már átéltünk egy szektaellenes kampányt ebben a Házban, kiderült, hogy akkor sem voltak sem törvénysértések, sem alkotmánysértések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem érdemes bizonyos hangulati elemeknek felülni e tárgykörben. Szigorúan a törvények alapján kell megítélni mindent, és a törvényeinket (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez egyszerűen felháborító!) ma Magyarországon nem sérti semmilyen egyház sem.

Végül hadd szóljak néhány szót arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatban is elhangoztak kijelentések. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném világossá tenni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), hogy az SZDSZ-ben szinte minden magyarországi nagyobb egyház híve megtalálható a vezetői és a parlamenti képviselői között, mint ahogy vannak nem hívő emberek is. Mi erre büszkék vagyunk, és azt gondoljuk, hogy minden vallás híveinek helye van közöttünk, mindazon embereknek, akik tisztességgel, becsülettel dolgoznak, munkájukkal vívják ki a tiszteletet maguk iránt, és tiszteletben tartják törvényeinket.

Ugyanez vonatkozik például Hack Péter képviselőtársamra is, aki itt van mellettem, és akit megemlítettek a mostani vitában is, akit - azt gondolom - mindig a parlamenti teljesítménye és emberi minősége alapján fogunk megítélni, és nem az alapján, hogy milyen valláshoz tartozik. Ezt várom a tisztelt képviselőtársaimtól is, és az előítélet-mentes gondolkodást, amely a XXI. századi magyar demokrácia alapja kell hogy legyen, és amely összhangban van nemzeti nagyjaink, Eötvös és Deák gondolataival.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpellációra adott válasz, amelyet az államtitkár úr ismertetett, és amelyet a Ház nagy többséggel elfogadott, úgy gondolom, megnyugtató. Annál kevésbé megnyugtató, hogy a vita, nézetem szerint, valami olyan irányba ment el, amely nem biztos, hogy kívánatos. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha azok az anomáliák igazak, amelyek itt most feltárásra kerültek egy kisegyházzal kapcsolatosan, akkor azokat meg kell oldani. Az ott elmondottak arra utalnak, hogy bizony elhangozhattak valakitől vagy valakiktől olyan nyilatkozatok, amelyek gyűlölet keltésére alkalmasak. (Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Így van!)

Nem tartanám viszont szerencsésnek - és nagyon örülnék, ha ebben mindannyian egyetértenénk -, ha a gyűlöletkeltésnek valamilyen másik formáját választanánk. El kell határolódnunk minden olyan magatartástól, amely oda vezethet, hogy ne pusztán egy esetről, ne egy konkrétumról, amelyre bizonyítékok vannak, tárgyaljunk és beszéljünk, hanem összekeverjük a kisegyházakat a nagyegyházak ügyével, mert nézetem szerint és számomra nincsenek kis- és nagyegyházak, csak olyan egyházak vannak, amelyek a világban lévő feladatuknak eleget tesznek, küldetésüket komolyan veszik, az emberért és az isteni küldetésért dolgoznak.

Ha ilyen az az egyház, teljesen mindegy, hogy mekkora, mert egyetlen egyház sem jött úgy létre, hogy milliós tömegek álltak volna mögötte. Szeretném, ha mindannyian tudomásul vennénk, hogy minden egyház kisegyházként jött létre. Így jött létre az az egyház is, amelyhez én tartozom. Büszke vagyok arra, hogy ehhez az egyházhoz tartozom, de soha nem gondoltam, és nem gondolom, hogy azt jelenthetné, hogy más egyházhoz tartozás valami módon ellentétes lenne az én meggyőződésemmel, az én hitemmel.

Talán ismeretes önök előtt is, hogy Kínában minden térítési kísérlet roppant nehéz, és csaknem mindig olyan akadályokba ütközik - nem pusztán politikaiba, hanem az emberekben lévő gondolkodásbeli akadályokba -, amelyek szinte lehetetlenné teszik ezt a térítést. A kínai ember ugyanis mindig azt válaszolja: számomra minden vallás jó, amely Istenhez közelebb visz, és amely emberségemben segít.

Kedves Barátaim! Azt gondolom, hogy az anomáliák leplezése súlyos bűn. Az anomáliákat fel kell tárni, mert igenis nem értek azzal egyet, hogy Magyarországon nincsenek egyházi háttér mögé bújt olyan tevékenységek, amelyek egyfelől gazdaságiak, másfelől pedig az ember szabadságjogait sértik. Azt gondolom, hogy ha a valláshoz való szabadságjog alapvető - és én hiszek benne, hogy alapvető -, legalább annyira alapvető a személyiségi jogomhoz fűződő jog is. Legalább annyira alapvető az, hogy a térítés milyen keretek között, hogyan történik. De ennél is fontosabb, hogy van-e út és lehetőség egy-egy egyház elhagyására. Van-e mód arra, hogy ha a meggyőződésem megváltozott, akkor úgy hagyhassam el, hogy emberként távozzak, és utána ne fenyegetéseknek legyek kitéve, utána ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy attól kelljen tartanom, hogy retorzió fog érni.

Ezek azok a súlyos anomáliák - és nem pusztán a kijelentések -, amelyek miatt, úgy gondolom, nem mellőzhető az, hogy a jelenlegi - egyébként nyilván akkor, amikor meghozták, korszerű - törvény módosításra kerüljön, és a mai kor szellemének megfelelően pontosítsa mindazokat, amelyeket ennek a törvénynek tartalmaznia kell. Mert azt gondolom - és ezt még egyszer és nyomatékkal mondanám -, ha alapvető emberi jogokról beszélünk, akkor ezek az alapvető emberi jogok összefüggnek. Nem emelhetünk ki közülük egyet, és nem mondhatjuk azt, hogy ő az, amelyre mindenkinek tekintettel kell lennie. Az összefüggő emberi jogok azt jelentik a számomra, hogy az én egyéniségemet, az én egyéni jogaimat a kollektív jogaimat, a valláshoz fűződő jogaimat, és mindazokat, amelyeket egy egységben kell elbírálni, azt a törvény mind tiszteletben tartsa.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a kormányoldalon ebben egység van, és mégis azt érzem, hogy valahol egy picit tévútra mentünk. Ne pusztán azzal foglalkozzunk - nagyon fontos -, hogy milyen anomáliák történtek valahol! Azokat fel kell deríteni, és annak a rendje és módja szerint el kell járni. Vonjuk le ezekből az egyediekből az általános következtetést is annak érdekében, hogy Magyarországon igazán szilárd, mindenki számára szabadon gyakorolható, szabadon elfogadható legyen az a vallásszabadság.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Csurka István úrnak, a MIÉP képviselőjének.

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a mai vita nagyon közel áll a tegnap lefolytatott Szent Korona-vitához, illetve nagyon szorosak az összefüggések a két téma között. A magyar nemzeti kultúráról van szó, a kereszténységről, a kereszténység alapértékeiről, egész jövőnkről. A Hit Gyülekezete el tudta ismertetni magát mint egyházat a '88-ban vagy '89-ben meghozott törvény alapján; de nem az, nem egyház. Éppen... (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: '90-es!) - '90-es, köszönöm szépen, valóban '90, de még a régi kormány idején. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az SZDSZ segítségére szorul? - Derültség.) Igen, sokszor igen, természetesen. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Nana! - Derültség.) Most például könnyen tehetem, mert úgy érzem, hogy valami feszültség van ebben a tekintetben az SZDSZ-en belül. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van szó, hogy itt van egy jelenség, amely szembeszáll és rombolja a magyar kultúrát, a kereszténységet, a történelmi egyházakat, és közben egyháznak adja ki magát. Kérem szépen, ez pontosan olyan dolog... (Bauer Tamás közbeszólására:) Nem, kérem szépen, a reformáció a kereszténységen belül maradt minden esetben. Talán ehhez jobban értek, mint Bauer Tamás. (Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nos tehát, hölgyeim és uraim, arról van szó, hogy a Hit Gyülekezete megkapta az összes jogosítványt arra, hogy olyan legyen, mint egy egyház, mert önmagát egyháznak nyilvánította, és nincs a liberalizmus tételei között olyan törvény, amely ebben megakadályozhatná.

 

(15.50)

A társadalom e szerint a törvény szerint ma sem tudja kimondani, hogy ez nem egyház, hanem egy kulturális romboló tevékenység, egy politikai tevékenység, amely a magyarság és a kereszténység ellen irányul! Ez a tény! (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Úgy van!) Lehet, hogy a portugálokat is sérti, lehet, hogy a spanyolokat is sérti, sokat beszél az inkvizícióról, a katolikus egyházat tartja a legfőbb ellenségének, mégis egy másik kultúrát akar ide becsempészni ebbe az országba, és ehhez toborozza a híveit, és ehhez alkalmazza azokat a pszichológiai eszközöket, azokat az anyagi ráhatásokat, azokat a toborzási eszközöket, amelyeket alkalmaz.

Vegyük észre, ez nem arról szól, mint ahogy a tegnapi vita sem arról szólt, hogy pusztán hova tegyük a koronát: milyen kultúrát építsünk magunknak, mivé fejlődjünk, merre nézzünk - ezt akarja megzavarni a Hit Gyülekezete! És ehhez képest valóban elégtelen az a fellépés, amely itt kilátásba van helyezve a kormány által, hogy tudniillik meghagyja, nem akarja megváltoztatni ezt a rossz törvényt, amely nem a vallásszabadságot, hanem az egyházalapítást, éppen ezeket a befurakodásokat tette lehetővé. És nemcsak ez az egy ilyen van, van más is. És ha ezt így hagyjuk, akkor nem fogunk soha tisztába jönni a saját helyzetünkkel, mert folyton alakítanak ilyen egyesületeket, ilyen mozgalmakat; ugyebár, hát ez a példa. Ennek az őspéldája az - biztosan nagy felháborodás fogja kísérni a szavaimat -, hogy a magyar társadalom sajnos meghagyta a lehetőséget az MSZMP-nek, hogy szocialistának nyilvánítsa magát, és mint ilyen szerepeljen a társadalomban. (Taps az MSZP padsoraiban.) Ugyanez a helyzet, hogy a Hit Gyülekezete egyháznak van nyilvánítva.

Lépjünk fel ellene, fogjunk össze, mert a baj nagyobb, mint az, hogy mit csinál Németh Sándor, meg hogy mi történik, hasra vágják magukat, vagy sem! A baj nagyobb! (Zaj, közbeszólások.) Egyszerre csak egy szóljon közbe, mert... (Derültség, taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)

Tulajdonképpen be is fejeztem, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz úrnak, a Fidesz képviselőjének. (Zaj.)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is hadd nyugtassam meg az ellenzéket, ezen belül az SZDSZ-t, hogy a vallásszabadságot Magyarországon nem akarja megkérdőjelezni senki. Egyetlen kormánypárt sem kérdőjelezi meg. Azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy a szabad vallásgyakorlásba mennyire fér bele az, amit a televízióban, a TV2-ben láttunk mintegy két héttel ezelőtt. Mennyire férnek bele a szabad vallásgyakorlásba az olyan kijelentések, amelyeket már itt idéztek, de kénytelen vagyok újra felhívni rá a figyelmet: a római katolicizmust Mussolini alapította, majd Adolf Hitler erősítette meg, és népszerűségét ennek a két embernek köszönheti. Ez a szabad vallásgyakorlás, tisztelt SZDSZ? Önöknek lehet - nekünk ez nem fér bele a szabad vallásgyakorlásba. Ezzel a kijelentéssel a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze több millió katolikus hívőt nemcsak Magyarországon, hanem a világon szerte burkoltan összefüggésbe hozott a fasizmussal. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen felháborító.

Németh Sándor egyébként a nemzeteket sem kíméli, és azt hiszem, hogy ez sem fér bele a szabad vallásgyakorlásba. A franciákat, spanyolokat, portugálokat intoleráns nemzetnek nevezi, ezenfelül antiszemitának, nácinak, inkvizíciót működtető fasisztának. Önöknek ez a szabad vallásgyakorlás? Azt kell mondjam, hogy nekünk nem. Mitterrand elnököt ugyanolyan náci fiatalnak nevezi, mint amilyenek a német hitlerjugendek voltak. Ez sem fér bele nekünk ebbe a kategóriába.

Elgondolkodhatunk, hogy ezek a kijelentések Magyarországnak mennyit árthatnak az európai uniós tárgyalásokon, hogyha a negyedik legnagyobb magyar egyház hasonló tanainak híre megy.

A rasszizmus sem áll egyébként messze Németh Sándor vezető lelkésztől, hiszen azt is hirdetik, hirdeti - megint egy idézet következik -: a legtöbb fekete férfi, mikor vége az aktusnak, képtelen felfogni, hogy gyereke van. Németh Sándor szerint ez a rockzenén keresztül terjed. (Derültség a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) Ez sem fér bele a mi véleményünk szerint a szabad vallásgyakorlásba.

Fel kell tenni a kérdést, mi történne Magyarországon, hogyha ezeket az állításokat, ezeket a nézeteket nem a Hit Gyülekezete, hanem valaki más fogalmazná meg. Nem kétséges: hihetetlen felháborodás törne ki az országban, s az ellenzék, különösen az SZDSZ harsányan követelné az elhatárolódást. Most azonban csend van. Az SZDSZ a vallásszabadságra hivatkozik; nem számít a gyűlöletkeltés, nem számít a rasszizmus - nem számít semmi. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiban: Úgy van!)

Miután többször megnéztem a rendelkezésemre bocsátott videókat, rájöttem, hogy nem is ezek a kijelentések, nem is ezek a tanítások a legveszélyesebbek. Sokkal nagyobb veszély az akaratuktól megfosztott emberek tömege, az önkívületben vonagló hívők nagy száma. Ez jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, az igazán nagy problémát! Sajnos szűkebb lakókörnyezetemből is tudok riasztó példát mondani. Egy közelben lakó tizenéves leány belekeveredett a Hit Gyülekezetébe, majd miután sikerült kilépnie onnan, szüleinek még körülbelül három év áldozatos munkájába került, mire lelki egyensúlyát helyrehozták és visszavezették a társadalom normális életébe. A frakciótársaim jelzése alapján a példa nem egyedi.

Tisztelt Országgyűlés! Jogállamban vallásszabadság van. Ez evidencia. A vallásszabadság mögé bújva azonban nem lehet gyűlöletet kelteni, nem lehet uszítani, és emiatt nem lehet hallgatni. Nem lehet kettős mércével mérni! Szabó Albert kijelentéseiről sem lehet kézlegyintéssel beszélni, elintézni azzal, hogy Magyarországon szólásszabadság van. Felháborítónak tartom, hogy az SZDSZ a vallásszabadság támadásaként fogja fel, hogy a kormánypártok tiltakoznak a Hit Gyülekezetének szélsőséges nézetei ellen.

Az SZDSZ esetében különösen fontos lenne az elhatárolódás. Nemcsak azért, mert az ajánlószelvények egy részét a Hit Gyülekezete gyűjtötte össze, Hack Péter, az SZDSZ újraválasztott ügyvivője, Szent-Iványi István, a külügyi bizottság elnöke közös zarándoklatra utazik a Hit Gyülekezetével, dr. Mészáros István, aki nyolc éven keresztül az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, a tévében nyilatkozik a Hit Gyülekezetének a nevében a gyülekezet gazdasági ügyeiről. Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy tisztán lássuk, mi ezekről a kérdésekről, amelyeket Németh Sándor megfogalmazott, az SZDSZ álláspontja. (Közbeszólás az MDF padsoraiban: Halljuk!)

A beszédemet egy rövid, általam ritkán idézett szerzővel, Mester Ákos néhány gondolatával szeretném zárni a "16 órá"-ból: "Biztosak lehetünk-e abban, hogy a vallásszabadságra vonatkozó liberális elvek alapján kell megítélni egy gyülekezeti vállalkozást? Biztosak lehetünk-e abban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy itt kizárólag hitbéli ügyekről van szó, vagy csak megtéveszt bennünket, hogy a projektet pásztorló lélekvezető (Az elnök ismét csenget.) Istenre hivatkozik és a Bibliára?" Nem mi mondtuk - Mester Ákos mondta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Donáth László úrnak, az MSZP képviselőjének.

DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy-két személyes megjegyzést szeretnék csak mondani. Sajnos nincs több hangom, nem tudok hangosabban beszélni, és erősebben sem. (Zaj.)

Van itt a teremben egy képviselő, Perlaki Jenő, aki nekem osztálytársam volt két éven keresztül. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Amikor én 1972-ben úgy határoztam, hogy teológiára jelentkezem, az osztályomnak a tudomására is hoztam, és akkor egy különös vita alakult ki; voltak többen, akik meg akartak engem győzni arról - Perlaki Jenő nem tartozott közéjük -, hogy ilyen ostobaságot ne műveljek; de voltak olyanok is, akik ezt jelentették annak a gimnáziumi igazgatónak, aki az édesapámat behívatta, az érettségi évében többször is, hogy megpróbálja rábeszélni, hogy egy tisztességes kommunista fia nem mehet teológiára. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Jobb is lett volna! - Közbeszólás a patkó jobb oldalán: Szégyen! - Derültség.) A helyzet az, hogy nem érzem kötelességemnek, hogy tizenhárom éve meghalt apám emlékét olyan emberek előtt védjem meg, akik a világon se voltak 1956-ban. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Úgy van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(16.00)

Azonban annyit el kell mondanom, hogy édesapám bement a gimnáziumba - Perlaki Jenő erre is emlékezhet, jó kapcsolatban voltunk már akkor is, elmeséltem neki -, és közölte az igazgatóval, hogy a fia szabad ember, azt dönt és azt tesz, amit akar. Csurka István emlékezhet arra, hogy voltak olyanok, akik ezt követően megpróbáltak engem is, de elsősorban az édesapámat denunciálni. Ez nagyon sokáig tartott. Már régen lelkész voltam, amikor még mindig megpróbálták velem vagy általam denunciálni - még Grósz Károly miniszterelnöksége idején is. És amikor megelégelte - már halálos beteg volt, a monori tanácskozást készítette elő - az engem ért miskolci meghurcoltatásokat, akkor, ahogy elmesélte nekem, ingerülten felhívta Aczél Györgyöt, hogy ha gondjuk van, vele intézzék el - kommunisták egymás között, teszem én hozzá némi öniróniával -, és hagyják békén a lelkész fiát. Mire Aczél György közölte, hogy neki már természetesen semmi fölött nincs hatalma cselekedni.

Egy kicsit hasonlatos ez a helyzet; és hadd takarjak le én most mindenkit önök közül, egyedül Perlaki Jenőt ne. Hasonlatos ez a helyzet most is. Önök engem arra kényszerítenek - aki már 1987-ben német nyelven egy dolgozatot írtam és abban több oldalon keresztül értékeltem az akkor illegalitásban tevékenykedő Hit Gyülekezetének a munkáját, és teológiai szempontból komoly fenntartásaim és kritikám is volt, ahogy ez ellenőrizhető bármelyik teológiai közkönyvtárban -, hogy most, tizenvalahány évvel később odaálljak Hack és egykori képviselőtársam, Mészáros István elé, és bocsánatot kérjek azért, ami itt folyik. Pusztán, mert ember vagyok, ha valaki akarja, keresztény ember (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban), aki nem nagyon viseli el, hogy bárkit a legszemélyesebb emberi jogában megsértsenek. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon. - Révész Máriusz: Csak a katolikusokat lehet!) Nem fogunk egymással szót érteni, uraim!

Nagyon örülnék, ha Turi-Kovács képviselő úr szavának nagyobb hitelt adnának és próbálnának aszerint tájékozódni. Én nem vagyok sem politikus, sem jogász, én lelkész vagyok, aki megpróbálja a világnak egy másik részét az önök számára felvillantani annak reményében, hogy létezik túllépés a gyűlöleten. (Révész Máriusz: És ki keltette a gyűlöletet?!) Ha nem létezik, akkor nem marad semmi más hátra, mint az, hogy ki az erősebb. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Én nem szeretném azt - s itt be is fejezem ezt a történetet -, ha ebben a kérdésben bárkit, aki itt van ebben a szobában, Csurka Istvántól kezdve egészen Révész Máriuszig a legszemélyesebb ügye (Zaj a kormánypárti oldalon. - Közbekiáltások: Idő! Idő!), a vallási meggyőződése miatt sérelem érhetne. Mert ami ma megesik vele, az holnap megeshetik a másikkal is.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője, ötperces időkeretben. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ötperces időkeret nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy a másfél éve a legkülönbözőbb csatornákon elhangzó rágalmakat, vádakat, torzításokat korrigáljam és ezekre válaszoljak. Erre nem is próbálok kísérletet tenni, pusztán az Országgyűlés jegyzőkönyve kedvéért szeretnék néhány dolgot rögzíteni, tekintettel arra, hogy bármennyire is szeretném hinni, hogy az érveknek van szerepe, kételkedem benne, hogy azok a képviselőtársaim, akik úgy követelnek vizsgálatot, hogy már maguk ítéletet hirdetnek, azok egyáltalán az érvekre, a tényekre kíváncsiak-e.

1900 évvel ezelőtt Európában általános vélemény volt, hogy a keresztények társadalomellenesek, éjszakai összejöveteleken vérrokonaikkal közösülnek és embert esznek. Ez volt Európa álláspontja a kereszténységről. Én magam nem az SZDSZ nevében szólok most, hanem a saját nevemben, és Turi-Kovács Béla képviselő úrhoz hasonlóan szeretném jelezni, hogy magam is büszke vagyok arra a felekezetre, amelyhez tartozom. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.)

Amikor ehhez a közösséghez csatlakoztam, akkor olyan emberek közé kerültem, akik tiszteletben tartják az emberi jogokat, az emberi méltóságot, akiknek a tevékenysége következtében az én életemben is nagyon radikális, pozitív fordulat ment végbe. Azt tapasztaltam a gyülekezetben élve, hogy ebben a közösségben csak az elmúlt tizenhárom évben, amióta én a közösséghez tartozom, emberek tízezreinek az élete változott meg pozitív módon. Tönkrement családok álltak helyre, már elvált házaspárok házasodtak meg újra, vállaltak gyermekeket, sokszor messze a magyar átlag fölötti létszámban, öt-hat-hét gyermekes családot alapítottak. Súlyos alkoholfüggők, öngyilkossági kísérleteken átesők, a drog rabságában élő emberek élete változott meg, és amikor megváltozott és meggyógyult az életük, családot alapítottak, és a társadalom aktív tagjává váltak a maguk helyén, mint vállalkozók, munkások, értelmiségiek, a maguk életében a társadalomban aktívan részt vettek. Tehát semmilyen módon nem igaz az a vád, hogy a gyülekezet a társadalomból való kivonulásra szólítaná a híveit, vagy ezt tanítaná.

Nagyon sok, a társadalomban leszakadt helyzetben lévő ember csatlakozott a gyülekezethez, változott meg az élete és lett törvénytisztelő polgár; betörők, bűnözők változtatták meg életvitelüket és kezdtek el olyan életmódot hirdetni, amely életmódot a Fidesz választási kampánya is kívánatosnak tart az emberekkel szemben. Ebben a gyülekezetben több tízezer ember él egymással békességben. Békességben élnek e közösségben romák és magyarok, békességben élnek a határon túli közösségekben románok és magyarok, szlovákok és magyarok, ukránok és magyarok, arabok és zsidók, és bármilyen nemzethez, néphez tartozó polgártársaink.

A gyülekezet tanításaiban az emberek iránti tiszteletet, a másik ember megbecsülését tanítjuk, a Biblia tanításai alapján. A gyülekezet istentiszteleteinek próbájaként nem a közízlést tartjuk, hanem a Bibliát. Tisztelt képviselőtársaim között a Gedeon Társaság - amelynek semmi köze nincs a Hit Gyülekezetéhez - a híradások szerint ötszáz Bibliát osztott ki most, karácsony ünnepéhez közeledve. Ajánlom szíves figyelmükbe a Biblia olvasását, nemcsak az elejét, amely Krisztus megfoganásáról és születéséről szól, hanem a végét is, amely haláláról és elítéléséről. Krisztust azért ítélték el, mert bűnösnek találták abban, hogy azt állította, lerontja a templomot és három nap múlva felépíti. Azoknak az ítélete, akik akkor Krisztust elítélték, nem állta ki a történelem próbáját - az örökkévalóság próbáját még kevésbé.

Arra kérem önöket, képviselőtársaim, hogy először a tényeket ismerjék meg, és utána próbáljanak ítéletet alkotni.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy az interpellációra adott választ a kiegészítéssel együtt a Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján fogadja el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 238 igen szavazattal, 7 nem ellenében, 16 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

(16.10)

Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk az interpellációs kérdések megvitatására.

Elsőként Juhászné Lévai Katalin, az MSZP képviselője, interpellációját hallgatjuk meg, amelyet a legfőbb ügyészhez nyújtott be: "A mentelmi jog felfüggesztésének kezdeményezésével kapcsolatos hatásköre gyakorlása" tárgyában.

Megadom a szót a képviselő asszonynak.




Felszólalások:   125-133   133-163   163-169      Ülésnap adatai