Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Két jogszabályt tárgyal most az Országgyűlés, és ez egy kicsit furcsává is teszi a helyzetet, hiszen a Fidesz megszólalói javarészt a számukra kedvező tekintetben próbálják interpretálni azt, ami ma itt történik. Beszélnek egy jövőben fair bankrendszerről, s beszélnek a múlt hibáiról. Azt gondolom, hogy ezek közül nagyon sok mindenben egyet is lehet érteni. Azonban a másik jogszabály, amely azért az emberek, az adósok életét alapvetően mégiscsak jobban meghatározza, az a múltból fakad, és ez a forintosításról szól.

Nagyon sok minden elhangzott már ennek kapcsán. Én csak nagyon röviden szeretnék a múlttal foglalkozni. A 2001-ben, az Orbán-kormány alatt elfogadott jogszabály alapján vált lehetővé Magyarországon a devizahitelezés, és az is tényszerű, hogy 2010-ben 185 forint volt a svájci frank árfolyama. A módosító javaslat is a forintosításról szóló jogszabályhoz azért született meg, mert azt állítjuk, azt valljuk, hogy ugyan erősödött a svájci frank, de mégiscsak az önök kormányzása, gazdaságpolitikája volt a zöm, ami meghatározó volt ebben az árfolyamromlásban. Mi azt gondoljuk, hogy az önök gazdaságpolitikájának az árát nem a devizahiteleseknek kell megfizetni, ezért javasoljuk ezt a módosítást.

Sokan beszéltek a múltról is. Valóban, részint a világválság, részint az ilyenfajta devizahitelezés olyan társadalmi és gazdasági kockázatot jelent ? de mi beszéljünk talán elsősorban a társadalmi kockázatokról, hiszen emberekről beszélünk ?, ami nem vállalható. Azt, hogy ez egy rossz konstrukció, szerintem nagyjából hasonlóan látja mindenki. 2010-ben ezek kivezetésre is kerültek, legalábbis zömmel, hiszen nagyon szűk az a jogosulti kör, aki felvehet ma ilyen hiteleket. Szerintem abban, hogy ilyen többé ne történjen, egyetértünk, hogy ilyen buborék ne alakuljon ki. Hiszen itt azért voltak olyan pénzintézetek, bankok, amelyek megfelelő hitelminősítések nélkül ? ez látszik a gyakorlatban ? nyakra-főre osztották ezeket a hiteleket, társadalmi problémákat okozva részint. Részint fontos az, hogy a jövőben minden egyes állampolgár lássa azt, hogy mekkora a teherbíró képessége a hitelfelvétel tekintetében.

Szerte a világon, Európa minden országában 2008 után sokat változtak, erősödtek az állami szabályozók. Azt valóban el kell ismerni, hogy erősebb állami szabályozók esetén mérsékeltebb lehetett volna ez a probléma, de szerte Európában így van, a gazdasági válság hozta ezt a problémát. Tehát az a folyamat, ami 2008 után, a válság kirobbanása után elindult, a szabályozók erősítése, ez is nyilvánvalóan fontos volt.

A jövőre nézve tehát sok szempontból hasonlóan látjuk a dolgokat, mégis van egy buborék, egy helyzet, egy óriási társadalmi kockázat, amelynek a megoldásáról szól a közélet hónapok, évek óta. Ebben született egy döntés, a Kúria döntött. Jól látszik, hogy a hatalmas társadalmi kockázat az árfolyamromlás. Az árfolyamromlás ? több tanulmány alapján is mondhatom ezt, amiket megnéztem, mielőtt felszólalásra jelentkeztem ? alapvetően három tényezőből állt össze.

(12.30)

Egyrészt ez a zöm az árfolyamváltozás maga, tehát a forint gyengülése, ez a zöm adott esetben a devizának az erősödése, amiben ez a hitel folyósításra került. A törlesztőrészleteket ez a kérdés mintegy 60 százalékkal emelte meg egy átlagos hitel esetében, amelyet 2008 előtt vettek föl.

A második kérdés az egyoldalú szerződésmódosítások kérdése. Ugye, a kamatemelésekről beszélünk elsősorban. Erről döntött a Kúria, tisztességtelennek, semmisnek tekinti ezeket a lépéseket, egyértelmű az ügy. Önök már a választások előtt hoztak jogszabályt erre nézve, ugye, ezek visszajárnak az ügyfélnek, megvannak ennek a meghatározott keretei, hogyan kell ezt visszafolyósítani vagy a tőkéből levonni a még élő hitelek kapcsán. Ez nagyjából 20 százaléknyit emelt egy átlagos hitel esetében a törlesztőrészleteken.

A harmadik, a legkisebb tétel az árfolyamrés volt, mintegy 2,5 százalékban az eladási és a vételi árfolyam közötti különbséget is ráterhelték a bankok az adósokra. Ez nagyjából egy átlagos hitel esetében 2,5 százaléknyit felelt a törlesztőrészlet emelkedéséért. Erről is kimondta a Kúria, hogy semmis.

Tehát van egy olyan helyzet, ami egy hatalmas társadalmi kockázat, egy növekvő törlesztőrészlet, egy olyan pénzügyi konstrukció, ami nem vállalható, remélem, soha többé ebben az országban, hiszen látjuk, hogy milyen társadalmi kockázatokat okozott. Szerte a világon ilyen helyzetben arról gondolkodnak, hogy hogyan lehet ezeket a kérdéseket a bankrendszer, az állam szerepvállalásával és az adósok bevonásával kezelni. Amikor én megközelítem ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy ebből a három törlesztőrészlet-növelő tényezőből egy maradt mára, ez van az asztalunkon. Hiszen döntött a Kúria az egyoldalú szerződésmódosításokról és az árfolyamrésről. Ez nem része ma ennek a történetnek. Kimondta azt a Kúria, hogy ezek nem voltak tisztességesek.

Kizárólag arról kell beszélnünk, hogyan lehet hármas szerepvállalással az árfolyamváltozásból fakadó problémákat kezelni. Jelentem, az, amit önök megállapodásként a Bankszövetséggel ma az Országgyűlés elé hoztak, azt jelenti, hogy a három szereplő közül egyetlen félre hárítják a probléma összes terhét, az adósokra. Az adósokra, hiszen a bankrendszer a másik két ügy után nem vállal szerepet abban, hogyan lehetne az árfolyamot könnyíteni az adósok szempontjából, az állam meg nem hajlandó erről beszélni. Jól láthattuk a vitában, hogy elhárítottak minden ilyen típusú kérdést.

Mit lehetne tenni ebben a szituációban? Hiszen még egy hatalmas probléma van, ami szerintem elvi kérdés. Az adósoktól önök ezzel a jogszabállyal annak a reményét is elveszik, hogy a jövőben valamikor javulhat a helyzetük, javulhat az árfolyam, és kedvezőbb törlesztőrészleteket kelljen fizetniük. Elhangzott, hogy a másik két szereplő mit tehetne, hiszen nem lehet mindent az adósokra hárítani, ők így is óriási terheket viselnek. Egyrészt, ugye, a deviza biztosítása kapcsán a jegybank mintegy 150 milliárdot nyer az árfolyamon. Ez szerintem nincs rendben. Nincs rendben ez a dolog. Ez az összeg felhasználható volna az adósok terheinek csökkentésére.

Elhangzott, hogy a Matolcsy György vezette jegybank luxuskiadásokat eszközöl, kastélyokat vásárol, az unortodox gazdaságpolitikát oktató iskolarendszerbe fektet be, mindenféle alapítványokat támogat. Szerintem ez méltatlan egy olyan helyzetben, amikor ekkora társadalmi probléma van. Részint az Országgyűlésnek is lenne lehetősége fellépni ebben a helyzetben, hogy mit tehet meg a jegybank és a jegybankelnök, és mit nem. És most nem arról beszélek, hogy a monetáris politikába való beleszólást jelentené ez, hiszen nyilván nem ezt mondom, a jegybank függetlensége persze fontos dolog. De azt gondolom, hogy ebben a tekintetben lehetne lépni. És egyébként a költségvetésben is volnának még tartalékok, ha az állam luxuskiadásait a probléma kezelésének érdekében visszafogná.

Nekem és szerintem több százezer adósnak nem megfelelő válasz az, hogy ilyet nem lehet, meg a jegybank életébe ilyen módon nem lehet beavatkozni. Számtalan unortodox megoldást hoztak önök, senkivel nem egyeztetve átalakították a munka törvénykönyvétől kezdve az emberek életét alapvetően meghatározó jogszabályokat, tényleg szétverték a rokkantellátást. Mondhatnék annyi példát egyébként, számos példát az egyeztetések nélküli, egyoldalú, unortodox megoldásokra. Szerintem kiváló lehetőség volna, részint a jegybank lehetőségeit, részint a költségvetés tartalékait figyelembe véve, az államnak segíteni, javítani az adósok szempontjából ezt az árfolyamot.

Mit tehetnének bankok? Részint beláthatnák azt, hogy az árfolyamváltozással kapcsolatos problémák kapcsán van még feladatuk, részt kell venniük a problémák megoldásában azért, hogy az adósok ne lehetetlenüljenek el, hiszen ők a jövőben lehetnek az ügyfeleik is, tehát a bankok hosszú távú érdeke lehetne az, hogy újragondolják ezt a megállapodást. Azt kell mondjam, hogy ha bármelyik nyugat-európai országot megnézzük vagy akár az Egyesült Államok hitelezési gyakorlatát, az szinte példa nélküli, hogy adósok tömege fizet évek óta úgy törlesztőrészleteket, hogy a hitel fedezetéül szolgáló ingatlanját már elveszítette, hogy már igazából a fizetendő törlesztőrészlet mellett megjelenik számukra az albérleti díj is.

Ez méltatlan. Ez bizony szerintem a bankok kockázata volt, hiszen ők folyósították ezeket a hiteleket, úgy gondolták, hogy elegendő az a fedezet, és a körülmények megváltozása okán a pénzügyi problémákat megint csak az adósokra kívánják hárítani vagy hárították is az elmúlt években. Na, ennek kapcsán kellett volna már nagyon régen önöknek lépni, csakúgy, mint abban az ügyben, amiről évek óta beszélnek, de tulajdonképpen nem történik semmi. Ez pedig a családi csődvédelem, a magáncsőd intézménye, amely végső soron egy olyan védőhálót jelenthetne, ami az emberek ellehetetlenülését megakadályozná.

Tehát összefoglalva, az én problémám az, és próbáltam nem a múltra visszamenni, nem a jövőről vitatkozni önökkel, hanem az elvekről, hogy van egy olyan gazdasági helyzet, van egy olyan buborék, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, egy olyan pénzügyi termék, aminek kapcsán az árfolyamváltozást vagy a tőketörlesztő-részletek növekedését a három fél közül egyedül az adósra kívánják hárítani önök. Mivel a másik két ügyben döntött a Kúria, az semmis, az nem része ennek a történetnek, hanem ez egy olyan helyzet, amit ki kell emelni ebből, hiszen maga a Kúria mondta, hogy ezek a kitételek tisztességtelenek, ezek visszajárnak az adósoknak.

Innen már csak az volna a feladat, hogy a három szereplő között egy korrekt, tisztességes javaslatot letegyenek az asztalra. De önök csak az adósokra hárítanak mindent, ezért van az a javaslatunk, hogy legalább az önök kormányzásának kockázatát, az árfolyamromlásnak ezt az elemét vegyük ki a helyzetből. Ezt vállalja az önök kormánya és az állam, 185 forintos svájci frankon forintosítsák a devizahiteleket, illetve a kormányváltáskori árfolyamon, 2010-es árfolyamon a többi devizában felvett hiteleket. Hiszen ezt a fajta árfolyamváltozást alapvetően az önök felelőtlen gazdaságpolitikája okozta.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)