Készült: 2024.03.28.20:48:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

243. ülésnap (2001.11.28.), 190. felszólalás
Felszólaló Dr. Hack Péter (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:01


Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én az ajánlás 14. pontjában szereplő indítványról szeretnék szólni, és utána nagyon röviden a 19. pontban szereplő indítványról, és ha még lesz rá idő, akkor azokra az indítványokra térek ki, amelyek a becsatolás, illetőleg a benyújtás kérdéskörét érintik.

Szeretném jelezni, hogy a vita azért folyik talán egy kicsit eltérően más vitáktól, mert 11 éve dolgozik a magyar törvényhozás ezen a törvényen. 1991-ben indult meg a jogalkotási folyamat. Született egy 600 paragrafusból álló törvény 1998-ban, aminek a felét módosítja a mostani törvény, amely módosítások jelentős része technikai módosítás, és nincs is rajta igazán nagy vita. De van néhány olyan kérdés, amely messze túlmegy a technikai módosításon, és koncepcionális változást eredményez. Márpedig a parlamentnek az a feladata, hogy ezeket a különböző koncepciókat a nyilvánosság vagy a történelem számára nyilvánosan ütköztesse, tehát hogy később majd megítélhessék az utódaink, hogy kit milyen szempontok vezettek ebben a vitában.

A 14. ajánlási pontban szereplő indítványunk egy ilyen koncepcionális kérdést érint, nevezetesen azt, hogy hogyan lehetne csökkenteni a rendőrség dominanciáját a büntetőeljárásokra. Az 1896-os büntető perrendtartás - a nevében is benne van - az eljárásnak csak a büntetőper részét szabályozta, az előkészítő eljárásról, vagyis a nyomozásról és a vizsgálatról meglehetősen szűkszavúan rendelkezett, hiszen az egész büntetőpert alapvetően a bíróságok által a bíróság előtt lefolytatandó tárgyalásban látta, ez volt a középpontja. Ma, a mai helyzetben - köszönhetően az úgynevezett szocialista büntetőeljárásnak -, 1951-től kezdődően a rendőrséget tette az eljárás domináns szereplőjévé.

Hankó képviselőtársam már utalt rá, hogy ez milyen problémákkal jár. Azzal a problémával jár, hogy miközben az igazságszolgáltatási reform keretében komoly erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a bírák szakmai színvonala növekedjen, és az ügyészek szakmai színvonala növekedjen, ennek keretében történt a fogalmazói idő két évről három évre emelése, egyéves kötelező titkári idő bevezetése, ennek keretében történt, hogy a bírákat nem rögtön életfogytig nevezik ki, hanem három évre nevezik ki. Tehát a bírói szakmai színvonal növekedett, közben egyetlen törvényünk sincs, amely a nyomozásokban eljáró rendőrök számára bármilyen szakmai követelményt írna elő. Tehát a rendőröknél még csak a Rendőrtiszti Főiskolai végzettséget sem írja elő a törvény. Ezt a gyakorlatot, anélkül, hogy a konkrét helyzetet minősíteném, az '50-től '89-ig terjedő eljárási modellt, magunk között szólván, csak rendőrállami megoldásnak lehet nevezni, mert semmilyen tekintetben a jogállami követelmények nem fogalmazódtak meg.

1989-ben első lépésként, a háromoldalú tárgyalások eredményeként került be első elemként, hogy a bíróság is szerepet kap a vádemelést megelőző szakaszban a kényszerítő intézkedések elbírálásával. Később az anonim tanúkhoz, illetőleg a védett tanúkhoz kapcsolódó eljárás keretében jelent meg a bíróság újra. A kettő között a titkosszolgálati eszközök felügyelete kapcsán szintén megjelent bírói szerep. De ezeken a pontokon kívül jogvégzett embereknek nincs komoly szerepük.

Az 1998. évi XIX. Be. azt szerette volna elérni, hogy az ügy ura a nyomozási szakaszban az ügyészség legyen, akik magasabb képzettséggel rendelkeznek, és színvonalasabb munkát tudnak ellátni. Az ügyészek ez ellen tiltakoztak, mondván, hogy ez növeli a munkaterhüket. Azt gondolom, hogy ez egy döntés kérdése, hogy mennyi ügyész van egy országban. Tehát az ügyészi létszám növelésével ezt a problémát megítélésem szerint át lehet hidalni. Sokkal könnyebben, mint ha azt írnánk elő, ami szintén nem lenne irreális, hogy ezentúl vizsgálótisztként aláírási joggal csak olyan rendőr járhat el, akinek minimum rendőrtiszti főiskolai végzettsége van.

Miért probléma az, ha nincsen minimum rendőrtiszti főiskolai végzettsége? Az előző napirendi pontnál hosszan vitatkoztunk azon, hogy egyes büntető törvénykönyvi kifejezést hogyan kell értelmezni, és mit mond erről a joggyakorlat; hogyan lehet elvárni pár hetes gyorstalpalókat elvégző rendőröktől - hat hónapig tart ez a gyorstalpaló, amivel tanárképző főiskolai diplomával, vagy műszaki főiskolai diplomával rendőrtiszteket átképeznek vizsgálótisztnek -, hogy ismerjék az egész jogrendet, ismerjék a bírói gyakorlatot és így tovább?

 

 

(14.10)

 

Tehát én nem őket hibáztatom azért, hogyha tévednek, hanem egyszerűen a konstrukciót hibáztatom. Ha előírnánk azt, hogy rendelkezzenek ilyen főiskolai végzettséggel, évekbe telne, mire ezt a célt elérnénk, hiszen a jelenlegi fizetésekkel nem lehet főiskolát végzetteket hosszú távon ott tartani a helyi kapitányságok vizsgálati pozícióin.

A másik, amire utalok, az a 19. ajánlási pontban Gyimesi képviselő úr által az imént említett pont, nevezetesen a vám- és pénzügyőrség nyomozati jogkörének a kiszélesítése. Azt gondolom, hogy vannak olyan esetek, ahol a korrupció veszélye miatt indokolt az, hogy ugyanarra az ügykörre két hatóság is nyomozati hatáskörrel rendelkezik, tehát, ha például az érintett megvesztegeti az egyik hatóságot, hogy ne járjanak el vele szemben, akkor van egy másik hatóság, amelyik ezt leleplezheti. Az ilyen típusú kettős nyomozati jogkörökkel a magam részéről egyetértek. Azzal viszont, hogy ugyanarra az ügykörre, amikor ilyen veszély nem áll fenn, sok hatóságot bízzunk meg, azt a veszélyt növeljük, hogy ezek a hatóságok egymással versenyezve fognak tevékenykedni.

Az utóbbi egy-két évben több volt rendőr írta meg könyv formájában a tapasztalatait, nyilván ezekben a könyvekben vannak hasznosítható és kevésbé hasznosítható elemek. Egyben mindenki egyetértett, hogy óriási konkurenciaharc zajlik a rendőrségen belül is és a különböző szervezetek között is. Ez a konkurenciaharc pedig nem a siker irányába viszi a dolgot, ezért megfontolandónak tartom, hogy milyen körben terjesszük ki a nyomozati jogkört. Itt utalok arra, hogy elfogadom államtitkár úrnak az észrevételét, hogy nem kell bizonyos hibákhoz ragaszkodni, vagy ha hibát követünk el, ezt el kell ismerni. Én azokat, amelyekkel idáig vitatkoztunk, nem tartottam hibának. Az előző ciklusban az ilyen típusú nyomozó hatóságok számának a növelését néhány ponton hibának tartom, tehát itt ne legyen az ellenérv, hogy az előző ciklusban szavaztuk meg, hogy egyáltalán például a vám- és pénzügyőrség nyomozati jogkört kapjon.

Az utolsó pont, amelyre utalok az első vitakörben, az a garanciák rendszere. Sajnos ez a törvényjavaslat változatlanul nem lép előre az 1973-as büntetőeljárási törvényhez, tehát a rendőrállami büntetőeljárási törvényhez képest abban, hogy nem teremti meg az egyensúlyt a polgárok és a hatóságok jogai és kötelességei között. Miközben az ügyben érintett tanú, terhelt, sértett, védő rendbírsággal sújtható, szankciókkal sújtható, ha valamilyen eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, aközben a hatóság kötelezettségszegésének nincsenek jogkövetkezményei.

A gyakorló ügyvédek - én magam nem vagyok az - nagyon jól tudják, hogy a hatóságok, ahol lehet, a kötelezettségeiket megpróbálják kikerülni. Ezért tartottuk Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal problematikusnak azokat a módosításokat, ahol a terhelt vagy a védő számára a jogok attól függenek, hogy a rendőr vagy a hatóság tagja mikor csatol az irathoz egy bizonyos beadványt. Ezért garanciális szempontból jobbnak tartanánk, ha nem az iratokhoz való csatolástól függene az, hogy mikor járhat el például a védő, hanem a benyújtás időpontjától függene, hiszen ellenkező esetben benyújtja az ügyvéd, a rendőr leteszi az íróasztalára, és majd szerdán csatolja vagy jövő csütörtökön az aktához, mert közben fontosabb ügyei vannak, és akkor arra az időre, amíg nincsen csatolva a meghatalmazás, nem lehetne a védelem jogát gyakorolni. Ez szerintünk problematikus volt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  190  Következő    Ülésnap adatai