Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Korábban is elmondtam, ismét megerősítem: lehet vitatkozni sok dologról, ami előttünk van, amiről szó van; arról, ami nincs és feltételezésről nagyon nehéz.

Elhangzott a következő: gyors eladásba kényszerítjük a tulajdonosokat. Tessék mondani, e törvény alapján ki kényszerít eladásba bárkit? Ki kényszerít gyors eladásba bárkit? Senki - ez riogatás, rémhírterjesztés, semmi más.

Nem létező, nem reális veszélyről beszélnek, egy dolog azonban igaz: ha ez a fajta gazdálkodás megy még néhány évig, akkor azoknak a gazdáknak, akiknek ma van néhány hektár földjük, és a korábbi szövetkezet olyan formában műveli nekik, ahogy most, valóban elmegy a kedvük egy életre a gazdálkodástól. És esély se lesz arra, hogy Magyarországon valaha kialakuljon a családi gazdálkodás.

Azt kérdezte ön, Orosz képviselő úr, hogy mit látunk mi, milyen célt látunk mi magunk előtt. Nem mást, mint ami a törvényben van. Ha gondolja, én elmondom, hogy én mit látok benne - és én szeretném, ha ez lenne, a törvényjavaslatból ezt olvasom ki -: azé legyen a föld, aki ebből szeretne megélni, legyen ez a tulajdona, része legyen a vidék felemelkedésének, úgy gazdasági, mint társadalmi vonatkozásban, vagyis segítse a vidéki polgárosodást.

A gazda, azt mondta ön, ma sem él meg. Megint csak felteszek egy kérdést önnek - még soha nem válaszoltak rá, pedig ebben a Házban már nagyon sokszor feltettem ezt a kérdést -: mitől van az Magyarországon, hogy van egy tábla, amely korábban egy gazdaság tulajdonában volt, ma két tulajdonosa van, az egyik megél, profitot, jövedelmet hoz ki belőle, a másiknak pedig vesztesége van? Tessék mondani, miért van ez?

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: Attól függ, melyik párt tagja. - Kovács Tibor: Az egyik fideszes, a másik nem, az egyiknek van állami támogatás, a másiknak nem.)