Felszólalás adatai

Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy akinek akkora adóssága van, mint Magyarországnak, annak esélye sincs visszafizetni. (Dr. Józsa István: Ilyen kormányzás mellett nem is.) Annak minden polgára végül is szegény. Ilyen adósság terhe alatt mindenki szegény. Aki adós, az nem lehet szabad ember; az fogoly, foglya az adósságnak, a hitelezőinek is, a bankároknak is foglya. Nem dönthet szabadon, nem élhet úgy, ahogy ő akar élni, úgy kell élnie, ahogy a hitelezői diktálják. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Nyakó István: 47 ezerből meg lehet élni?) Szerte Európában, az Európai Unióban ezt látjuk. (Zaj, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük Nyakó István: 47 ezerből meg lehet élni, miniszter úr?)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim!

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Lehetőség nyílik önöknek a megfelelő időkeretben ezt a kérdést házszabályszerűen föltenni. Köszönöm.

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Akinek akkora adóssága van tehát, mint Magyarországnak, az államnak, a családoknak, a vállalkozásoknak és az önkormányzatoknak, az kiszolgáltatott, megalázott, meggyötört, és meg is zsarolhatják. (Dr. Józsa István: Matolcsynak kiszolgáltatott.) Ez történik velünk is, időnként a pénzpiacok zsarolnak bennünket, gyötörnek minket, támadnak minket.

Tudom, sokan gondolják úgy, hogy az Európát négy éve sújtó válság miatt vagyunk mi, magyarok ilyen helyzetben, amiben vagyunk. Az igazság azonban az, hogy az európai válság csak súlyosbította, mégpedig rendkívüli módon súlyosbította ezt a körülményt. Magyarországot nem a nemzetközi válság rogyasztotta térdre, hanem az eladósodottság, ami már jóval a válság előtt elkezdődött. A 2008-ban érkező válság nálunk már csak egy eladósodott, a végletekig leromlott, legyengült országot és egy leállt gazdaságot talált.

(10.00)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma minden bajunk, ami nem magántermészetű, nem egészségi vagy családi, tehát minden bajunk elsősorban és legfőképpen az eladósodottságból fakad. Igaz ez az állami, a családi, az önkormányzati és a vállalati adósságokra. Nincs magyar ember, akinek a személyes életét ne érintené, mégpedig rosszul, a hétköznapjait ne keserítené meg ez az adósság. Ha arra gondolunk, hogy 1300 milliárd forintnyi kamatot kell fizetnie az államnak az államadósság után, akkor azt látjuk, hogy ez valóban minden ember zsebéből nagyon jelentős összeget vesz ki.

Mindenekelőtt azért fel kell tenni azt a kérdést, hogyan történhetett ez meg velünk, magyarokkal, hogyan kerültünk ebbe a csapdába, ebbe a helyzetbe. Emlékszünk, hogy az 1990 előtti állam már egyszer eladósította Magyarországot. Az 1970-es, 1980-as évtizedben Magyarországon egy olyan 22 milliárd dolláros államadósság halmozódott fel, amelyet szintén nagyon nagy mértékben az emberekre terheltek. Kezdetben ez egy 4 milliárd dolláros hitelfelvétel volt, de a kamatok, mint a hógolyó, egyre nagyobbra duzzasztották az államadósságot. Most is éppen ez történik.

A rendszerváltás után éppen ezért, rögtön 1990 után, talán már egy kicsit előbb, a Kerekasztal idején létrejött egy ki nem mondott, írásban nem rögzített, de mindenki által sokáig, 2002-ig betartott egyezség, megállapodás, az pedig úgy szól: többet velünk ez nem történhet meg; többet bennünket, magyarokat úgymond jóléti céllal, fogyasztási céllal - tehát nem beruházásokra - nem adósíthatnak el. Ez egy olyan egyezség volt, amit a polgári kormány előtti kormányok is betartottak, mi pedig 1998-2002 között igen jelentősen, 57 százalékról 52 százalékra csökkentettük az akkori bruttó hazai termékhez mért államadósságot.

Egy kicsit játsszunk el a gondolattal - keserű a gondolat -, mi lett volna akkor, ha 2002-ben az Orbán-kormány folytathatja az adósságcsökkentést. Korábban 4 év alatt évi 1 százalékkal sikerült lefaragni az államadósságból. Ha 8 év alatt folytatni tudtuk volna ezt, akkor bizony 45 százalék körül lenne 2010 körül, ma pedig még alacsonyabb szinten lenne Magyarország államadóssága. Azon a szinten lenne, ahol a versenytársaink, a visegrádi országok államadósságszintje, mert ott a románoké 40 százalék alatt, a szlovákok, csehek adóssága 40-50 százalék között van, a lengyeleké pedig 50-55 százalék között. Ott lennénk, abban a táborban! Hát, nem ez történt. 2002 után egy váratlan fordulat történt. Az MSZP győzelmével 2002-től bankárok, milliárdos üzletemberek kerültek kormányra. Azonnal, szinte az első pillanatban felrúgták a korábbi, a rendszerváltás alapmegállapodásának tartott egyezséget, azonnal felrúgták, és elkezdtek nyakló nélkül felvenni hiteleket. Valójában ez tette tönkre Magyarországot 2002-2008 között, és akkor megérkezett a 2008-as válság, és tovább súlyosbította a helyzetet.

A válság időpontjáig már az MSZP-kormányok 52 százalékról 70 százalékra növelték a magyar államadósság bruttó hazai termékhez mért arányát. Döbbenetes ugrás! És utána az akkori valutaalapi-uniós megállapodás következtében ez 70 százalékról 82 százalékra ugrott fel. 8 éven át tehát a szocialista kormányok eladósították az országot. Így jutottunk most oda, hogy a kormányváltáskor, 2010 közepén Magyarország nem egy 45 százalék, 40 százalék, 40 százalék alatti államadóssággal nézett szembe, hanem egy 80 százalék feletti, 82 százalékos, a mai árfolyamon 85-86 százalékos államadóssággal. Ez már közelében van annak a 90 százalékos szintnek, ami fölött reménytelen minden közgazdasági iskola szerint az államadósság csökkentése. Nemcsak az országot adósították azonban el 2002-2010 között a baloldali kormányok, nemcsak ezt tették, hanem eladósítottak lényegében mindenki mást, az önkormányzatokat, 1200 milliárdra ugrott fel az önkormányzati adósság, eladósították a vállalkozásokat - csak a vállalkozások devizahitelei 1800 milliárd forintot érnek forintban -, és persze eladósították a családokat. Éppen az ellenkezője történt tehát, mint amivel az embereket Európa-szerte, különösen Magyarországon hitegették évtizedeken keresztül.

Emlékezzünk csak vissza, hogy a haladás nevében azt mondták, minél több hitel, annál jobb lesz, minél jobban eladósodsz, annál jobban fogsz élni. Hát, pont fordítva történt! Minél jobban eladósították az országot, ráadásul külföldi devizában, ráadásul külső pénzügyi függés során az állampapírok területén is, ráadásul a családokat, önkormányzatokat és a vállalkozásokat is, annál rosszabbul éltek. Tehát nem igaz az a több évtizedes, Magyarországon is 2002-2010 között hangoztatott baloldali és a liberális közgazdaság alaptétele, miszerint minél több az adósságod, hiteled, annál jobban jársz, adósodj csak el; na persze, ez nem neked jó, hanem a bankoknak. Tehát azt hitették végül is el az emberekkel, hogy a modern világban egyre kevesebb munkából jobban lehet élni, mert ha munka helyett hitelt veszel fel, akkor egyre kevesebb munkával, egyre jobban eladósodva, azt mondták, jobban fogsz élni. Ennek éppen az ellenkezője igaz: aki nem a munkára építi a gazdaságot és a társadalmat, az elveszett, az rosszabbul él.

Igen ám, de miért is történt ez? Végül is miért történt az eladósodás? Ezzel bizony - ez egy politikai vitanap - mondjuk ki, az akkori baloldali kormányok szavazatokat vásároltak, népszerűséget vásároltak, lelkeket vásároltak, de ennek nagy az ára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt Elnök Úr! Ma már mindenki látja, érzékeli itt Európában, különösen az Európai Unióban, különösen az eurózónában, hogy ez egy totális megtévesztés volt, hiszen éppen a fordítottja történt. Ma az emberek azt érzékelik szerte Európában, hogy egyre több munkával egyre nehezebb megélni, mert a legtöbb időben nem maguknak, hanem másoknak, mégpedig a hitelezőiknek dolgoznak. Aki el van adósodva, annak nagyon sok időt, energiát kell arra fordítania, hogy a kamatokat kifizesse; másoknak dolgoznak, és a megkeresett pénzüket, a pénzük legnagyobb részét, a magyar állam esetében a teljes személyi jövedelemadó-bevételt, 1300 milliárd forintot kell az államadósság utáni kamatfizetésre költeni. Ez az oka annak, hogy ma - reményeim szerint ma még - sokan úgy érzik, nincs értelme reggel korán felkelni dolgozni, hajtani, menni előre, dolgozni, mert nem lehet kijönni hó végéig a fizetésből. Ha a rezsiszámlákat kifizetik, több millió magyar polgártársunk van ebben a helyzetben, alig marad ennivalóra.

Föl kell tennünk azonban, tisztelt elnök úr, azt a kérdést, hogy hová is lett ez az irdatlan mennyiségű hitel, hová ment a pénz, hová tűnt el a pénz, merthogy eltűnt. Fölvették az irdatlan hiteleket, de mire is fordították 2002-2010 között a baloldali kormányok? A magyar gazdaság élénkítésére, növekedésre, bővítésre? Hát nem, mert a magyar gazdaság teljesítménye folyamatosan csökkent a Gyurcsány-Bajnai-korszakban. 2003-2008 között a magyar gazdaság szerepelt a legrosszabbul a térségben, ezen belül a visegrádi országokban. Növekedésre biztos nem költötték, mert az egyre rosszabb lett. Munkahelyeket teremtettek? Ez a másik lehetőség. Nem volt ugyan növekedés, kicsi volt, a legrosszabb növekedés volt a térségben, miközben 2000 körül Magyarország növekedett a leggyorsabban a térségben, háromszor, majd 2002-ben négyszer gyorsabban nőttünk, mint az uniós átlag.

(10.10)

Hát ez 2003 után nem így volt, a legrosszabbak lettünk a térségben. Jó, nem volt növekedés - de volt-e új munkahely? Ó, nem, új munkahelyeket nem teremtett a hitelből, az eladósodásból a 2002 utáni három baloldali kormány, hiszen 5,6 százalékról fölment a munkanélküliség, 240 ezer munkahely szűnt meg nyolc év alatt - emlékeztetnék arra, hogy most két és fél év alatt 160 ezer új munkahellyel bővült Magyarországon a foglalkoztatás -, és a foglalkoztatási ráta is romlott. A munkanélküliség tehát kétszámjegyű lett, meghaladta a 12 százalékot, 5,6 százalékról 12 százalékra romlott. Azt mondhatjuk tehát, hogy munkahelyteremtésre biztosan nem költötték ezeket az irdatlan hiteleket. Esetleg támogatták a családokat? Nem mondhatnám, hiszen csökkentették a gyes és a gyed időtartamát, tehát elvették a családoktól a pénzt. Nyugdíjemelésre költöttek? Ezt sem mondhatnám, mert elvették a 13. havi nyugdíjat. Esetleg béreket emeltek? Nem mondhatnám, mert befagyasztották a közalkalmazottak bérét, majd elvették a 13. havi bérüket. Esetleg otthonteremtésre költötték? Sajnos ezt sem mondhatnám, hiszen szétverték az Orbán-kormány által 2000 februárjában indított első otthonteremtési programot. Először szétverték, majd az ingatlanadó kivetéséről döntöttek otthonteremtés helyett. Sem az ország, tisztelt elnök úr, sem a gazdaság, sem az emberek nem láttak semmit a temérdek felvett hitelből. Az égvilágon semmit, csak később a terheit.

Még egyszer tegyük fel tehát a kérdést: hová is lett a pénz? Tisztelt Országgyűlés! A pénz végül is a bankok zsebébe került. (Moraj az MSZP soraiban.) A bankok zsebébe került, a pénzügyi befektetők zsebébe került, a pénzpiaci spekulánsok kezébe és zsebébe került, hiszen a magas kamatokon keresztül, az elromló makrogazdasági és pénzügyi mutatók miatt megugró árfolyam, megugró úgynevezett CDS-felár következtében végül is a bankárok zsebébe került a temérdek felvett hitel. Ez történt! Ahogy az ÁSZ ezt megállapította, ugyan nem volt szükség az IMF-hitel felvételére, de az IMF mégiscsak azt szabta feltételül 2008 őszén, hogy segítse meg a kormány a bankokat. Banksegítő csomagra és nem az embereket támogató programra szavazott az IMF.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországot végül is a magyar választók bölcsessége mentette meg a teljes összeomlástól 2010-ben. A kormányváltás és a kétharmados felhatalmazás kellett ahhoz, hogy visszarántsuk, a második Orbán-kormány visszarántsa az országot a csőd széléről, mert ott volt, és az újabb eladósodás helyett az adósságcsökkentés útjára térjünk át. Rosszabb helyzetben voltunk 2010 közepén, mint a görögök. Ott ugyan magasabb volt az államadósság - pontosan senki nem tudja, hogy mennyi, mert most 144 százalék, de volt az 160-200 százalék is -, csak ők eurózónatagok voltak, ma is azok még, és mint eurózónatagokat állandóan kimenti őket Brüsszel, a frankfurti jegybank; végül is a németek zsebéből húzzák ki a mentőcsomagokat. Bennünket nem mentett volna ki senki 2010-ben.

Az új Orbán-kormány, a második Orbán-kormány a kormányváltás után azonnal megkezdte az államadósság csökkentését. A hibás kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításával azonnal 1400 milliárd forinttal csökkentettük a forint-államadósságot. Ez Magyarország eddigi legnagyobb egyszeri államadósság-csökkentő lépése volt. Remélem, lesz még hasonló a jövőben.

Második lépésben megkezdtük a bajba jutott devizahiteles családok kimentését a főként svájcifrank- és euróeladósodási csapdából. 170 ezer család végtörlesztett, 1303 milliárd forintnyi svájci frank és euró családi adósságtól szabadultak meg, és védőernyőt nyújtottunk az eszközkezelőn keresztül a 90 napos lejárt hitelek állományával rendelkező polgároknak is.

Most pedig, harmadik lépésként az önkormányzatok 1200 milliárd forintos adósságának nagyjából a felét lefaragjuk, azt átveszi az állam, és ezzel egyértelműen lélegzethez jutnak az 5 ezer fő alatti települések önkormányzatai, az 5 ezer fő feletti települések önkormányzatai pedig jelentős értékben.

Hosszú évek után most először mondhatjuk el, az elmúlt két év után mondhatjuk el, hogy Magyarország már nem költ többet, mint amennyire erejéből, a gazdaság erejéből telik. Ez egy óriási dolog! Végre nem költünk többet, végre nem nyújtózunk a takarón túl, ahol már fagy és hideg van, végre először okosan, takarékosan és a jövőt nem felélve működik a magyar állam. Végre nem nő, hanem csökken Magyarország adóssága, a magyar államadósság. Hogy ez milyen nagy dolog: engedjék meg, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy ma Európában, ezen belül az Európai Unióban, különösen az eurózónában erre nagyon kevesen képesek. Az Európai Unió teljes államadóssága ma 85 százalék; nőtt az elmúlt négy évben és nő a következő években. Az eurózóna teljes államadóssága 90 százaléka az eurózóna teljes gazdasági teljesítményének, megy felfelé, és nem tudják megállítani. Nagyon kevés állam és ország képes megállítani az államadósság növekedését ezekben az években. Nálunk ezt sikerre viszi az a gazdaságpolitika, az a politika, mögötte az a választói akarat, amely azt mondta, hogy az államadósság elleni összefogás, az államadósság csökkentése, az államadósság elleni harc a legfontosabb feladatunk.

Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Mi történt volna akkor, ha 2010-ben a magyar választók nem ilyen bölcsen döntenek? Mi történt volna, ha nincs politikai fordulat 2010-ben? Görögország sorsára jutott volna Magyarország. A bankok és nagyvállalatok érdekeit pártoló, képviselő, támogató kormányok ugyanis mind odajuttatták az országukat. Ha a régi kormány folytatta volna, újabb és újabb hiteleket vettek volna fel, hiszen korábban is ezt tették. S nem csupán 2002 és 2010 között, hanem az 1970-es és az 1980-as évtizedben is. Ennek persze az lett volna az ára, hogy csökkenteni kellett volna a nyugdíjakat - ahogy ez Görögországban történt -, a béreket, ezen belül a minimálbért - ahogy ez több eurózóna-államban történik -, és persze el kellett volna venni a családtámogatásból, ami nagyon sok eladósodott eurózóna-államban ezekben az években megtörtént.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudjuk, hogy így történt volna, mert korábban mindig így történt. Miért történt volna máshogy? Tudjuk, hogy ahol olyan kormányok kormányoznak, mint amilyenek Magyarországot vezették 2002 és 2010 között, ez mindig megtörténik. Mi azonban Orbán Viktor miniszterelnök úr vezetésével, a kormány és a frakciószövetség támogatásával erre nem vagyunk hajlandók. Nem vagyunk hajlandók csökkenteni a nyugdíjakat, a béreket és a családtámogatást. Ezért bizony, mondjuk ki így egymás között - nagyon rokonszenves, szűk körben vagyunk itt -, szálka vagyunk a bankok szemében. Szálka vagyunk a nemzetközi pénzpiac szemében. Szálka vagyunk a pénzügyi spekulánsok szemében. És persze szálka vagyunk az őket képviselő bürokraták - fővárosokat nem mondok - és politikusok szemében. Ezért támadnak bennünket, ezért támadják Magyarországot.

Mondjuk ki azt is, hogy az államadósság azért rendkívül veszedelmes, mert rengeteg vesztese van, és nagyon kevés nyertese. Szinte mindenki vesztese, és szinte alig vannak nyertesek. De akik vannak, azok okozzák az eladósodást. Éppen azok a nyertesei, akik miatt Magyarország eladósodott.

(10.20)

Milyen érdekes véletlen lehet! A nyertesei természetesen azok, akik magas kamatokat, magas állampapírhozamokat, magas kockázatokat írnak elő, bűvölnek meg Magyarország számára. A bankok hatalmas haszonra tettek szert 2002 és 2010 között - és azóta is - Magyarország eladósításából.

Magyarországon valójában az volt a baj - ma már szerintem mindenki látja -, hogy nyolc éven át, 2002 és 2010 között olyan kormányai voltak az országnak, amelyek, akik a bankokat és a nagyvállalatokat képviselték. Ők adósították el együtt Magyarországot. Ezzel szemben a mindenkori kormányok dolga az - akkor is az lett volna, most is az, és a jövőben is az lesz -, hogy a hétköznapi emberek, a munkások, a bérből és fizetésből élők, a családok és a nyugdíjasok érdekeit képviseljék. Az ő érdekük nem az állam eladósítása, az ő érdekük nem a magas kamat és a magas állampapírhozam.

Ma még nem rendezheti be Magyarország, nem rendezhetik be a magyar polgárok, a vállalkozók, az önkormányzatok a saját életüket a saját álmaik, terveik, érdekeik és értékeik alapján. Nincs még elég mozgásterünk ehhez, nem vagyunk még ehhez elég erősek. Még nem vagyunk elég erősek ehhez. Ma még Magyarország nyakig el van adósodva, ma még magas kamatokat kényszerítenek ránk, és ma még bizony az állampapírjainkkal is játszanak külföldi befektetőnek tűnő spekulánsok. (Dr. Józsa István: Gyenge a kormány.)

Orbán Viktor és kormánya, valamint a Fidesz-KDNP-frakciószövetség - azt gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom ezt - addig nem nyugszik, amíg Magyarország minden négyzetméterét és minden becsületes, tisztességes magyar embert ki nem szabadítunk az eladósodottságból. Addig nem nyugszunk, amíg az államadósság és az adósság elleni harcunkat, szabadságharcunkat meg nem nyerjük.

Ehhez kérjük, személyesen is ehhez kérem minden becsületes, az emberek érdekeiért kiálló országgyűlési képviselő támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP és a függetlenek padsoraiból: Bravó! Bravó! - Nagy taps a kormánypártok soraiból.)