Felszólalás adatai

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Higgyünk a technikának. Parancsoljon!

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): (Kézi mikrofonba:) Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bácskai Képviselő Úr! Nem török olyan babérokra, hogy a barkácsolók lapjában megnyilvánulhassak, vagy akár az utolsó lapján is szerepelhessek különböző ötletekkel. Ellenben azt gondolom, hogy 1994 óta fővárosi képviselőként, 2002 óta országgyűlési képviselőként is volt módom "végigélvezni", főként amikor frakcióvezető voltam a Városházán, azokat a hónapokat, amikor a következő évi soros forrásmegosztásra készült mind a Fővárosi Önkormányzat, mind a kerületi önkormányzatok, mind a 23.

Ön azzal kezdte felszólalását, hogy mit tett a kormány. Ezt kérdezte itt az I. kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás úr 2007-ben. Ezt én is megkérdezhettem volna akkor, amikor 2002-ben ide bekerültem, hogy mit tett a kormány, vagyis a Fidesz-kormány 1998 és 2002 között, amikor is a legélesebb volt ez a vita a kerületek és a Fővárosi Önkormányzat között. Hiszen ez volt az az időszak 1998 és 2002 között, amint azt a költségvetési vitában is elmondtam, amikor az Orbán-kormány több mint 100 milliárd forintot vett el négy év alatt a várostól, és ezt mind a kerületek, tekintet nélkül arra, hogy milyen irányítás, milyen pártirányítás alatt álltak, milyen színű volt a polgármester pártállása, mind a Fővárosi Önkormányzat hihetetlenül megszenvedték.

Felvetésének szakmai részével azért nem szeretnék részletesen foglalkozni, mert azt gondolom, hogy nagyon sok mindenben nincs vita köztünk. Én is azt gondolom, hogy az elmúlt tíz-egynéhány évben, ahogy Ikvai képviselőtársunk elmondta, ez a város változott. Lehet, hogy már nincs önkormányzati tulajdonban annyi komfort nélküli vagy félkomfortos bérlakás, de ha erről megkérdezné a VIII. kerületi képviselőket és a VIII. kerület volt polgármesterét, Csécsei urat, akkor, azt gondolom, ő más számokat mondana. De ön IX. kerületi alpolgármesterként talán ismeri a szomszéd kerületet, hogy ott például ilyen típusú problémák milyen költségvetést és milyen finanszírozást igényelnek a VIII. kerületi önkormányzattól.

Abban is van önnek igazsága, hogy az iparosított technológiával épült házak esetében talán már más típusúak azok a gondok, amelyek egy-egy kerületi önkormányzatot érintenek, de elég sok olyan kerületről tudok, ahol ilyen típusú technológiával épített lakások is szép számmal vannak. Igaza van abban is, hogy lehet, hogy kevesebb adattal, kevesebb változóval egyszerűbbé lehetne tenni ezt a forrásmegosztást. Volt ez ennél már sokkal-sokkal bonyolultabb is, pont az a 2007-es módosítás szolgálta azt, hogy amennyire ésszerű és amennyire lehetséges, redukáljuk le ennek összetételét, ne legyen olyan sok adat, olyan sok változó, ami aztán tényleg lehetetlenné teszi az önkormányzatok számára, hogy évről évre kalkulálni tudjanak azzal, hogy mennyi forrás fogja őket a következő évben megilletni.

Az eltérítésről egy adott évhez képest, az 5 százalékos csökkenésről, illetve növekedésről beszélt. Ez a fék azért került be, mert ennél nagyobb eltérés is elképzelhető egyes önkormányzatok esetében egyik évről a másikra. Egyetlenegy kerületi önkormányzatot sem szeretne senki abba a helyzetbe hozni, hogy egyik évről a másikra akár 15 vagy 20 százalékkal csökkenjen a forrásmegosztásból származó jövedelme. Volt egy tendencia a '90-es évek közepétől, körülbelül 4-5 évig, ha jól emlékszem, általában a külső kerületek jártak jobban az akkori forrásmegosztással, majd ez a tendencia megfordult a különböző éves alkuk nyomán, és a belső kerületek kezdtek évről évre jobban járni. Ez volt az a pont, amikor azt mondták a főváros vezetői és a kerületi polgármesterek, hogy itt tenni kell valamit. Ennek eredménye lett az a törvény, amit most pontosítani és jobbítani szeretnénk a mostani törvénymódosításunkban.

Képviselő úr azt mondja, nem is érti, hogy miért képviselők barkácsolták ezt össze. Soha nem volt még olyan, hogy a Fővárosi Közgyűlés 67 tagja közül 14-en itt ülünk, ebben a Házban, ezen az oldalon is, azon az oldalon is. Pont most volt az a pillanat, amikor mindenki a bőrén érezte ezt a fajta kettős pozíciót, kettős sapkát, hogy a Fővárosi Önkormányzatban, illetve itt, az Országgyűlésben pontosan láttuk a problémákat, és ha jól emlékszem, ebből a 14 emberből 2 vagy 3 van olyan, aki még kerületi önkormányzatban is ott ül. Tehát kerületi önkormányzatot is képvisel, fővárosi közgyűlési tag is, meg országgyűlési képviselő is. Aztán vannak olyan, mint például ön, aki a fővárosban nincs bent, de a IX. kerületben ott ül, és itt a parlamentben. Azt gondolom, ez volt az adekvát megoldás, hogy ezek az emberek - és itt nem árulok el titkot, ebben nem csak az MSZP-sek voltak benne nyilvánvalóan - úgy gondoltuk, hogy ezt a kis léptékű módosítást mindenféleképpen szeretnénk meglépni, hogy a 2010-es évet tényleg egy korrekt forrásmegosztással tudjuk kezdeni.

Azt még szeretném elmondani, hogy ennek a 2007-es törvénynek az elfogadása sem ment egyszerűen, mert ahhoz, hogy a forrásmegosztást egy feles törvényben lehessen rendezni, az Ötv.-ben kétharmados felhatalmazást kellett erre kapnia az akkori kormánynak és az akkori kormánytöbbségnek. Ehhez önök, ha jól emlékszem, elég sokáig nem járultak hozzá.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy minden forrásmegosztási törvény jobb annál, mint amikor különböző kerületek közötti alkuk és különböző, főváros és kerületek közötti alkuban dől az el, hogy ki mennyi költségvetési forrással tudja a következő évet önkormányzatként kezdeni. Tehát arra kérem a tisztelt Házat, módosító indítványok benyújtására lehetőség volt, gondolom, perceken belül vége az általános vitának, hogy a tisztelt ellenzéki képviselők is támogassák ezt. A végére annyit még, hogy legjobb tudomásom szerint az ön polgármesterének, a IX. kerületi polgármesternek is támogató egyetértését bírja ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.