Készült: 2024.03.28.20:58:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

58. ülésnap (2010.12.07.),  82-110. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:04:04


Felszólalások:   74-82   82-110   110-130      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök-helyettes úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/1746. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1746/71. számon megismerhették.

Kezdeményezem, hogy a részletes vitát a törvényjavaslat által érintett jogszabályok tartalmára figyelemmel két szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem Móring József Attila jegyző urat, ismertesse a vitaegységeket.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő:

A vita első szakaszában az ágazati közlekedési törvények módosítását kezdeményező indítványokat tárgyalja meg az Országgyűlés az ajánlás 1-76. pontjai szerint.

(13.20)

Az összefüggésekre figyelemmel ebben a szakaszban szerepelnek az ajánlás 78., 79. és 80. pontjai is.

A második szakaszban az ajánlás 77. pontját, valamint a 81-86. pontjait vitassa meg az Országgyűlés, amelyek további törvények módosítását kezdeményezik.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát a jegyző úr által ismertetett pontokra, tehát az 1-76. pontokra, valamint a 78., 79. és a 80. pontokra. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 6 perces időkeretben. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 5. pontjához kívánok hozzászólni. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szakított az előző MSZP-s kormányok gyakorlatával, amikor is öt éven keresztül a Közlekedési Főfelügyelet egy vezető köztisztviselőjének intézkedése alapján nem volt szakoktatóképzés Magyarországon. Annak érdekében, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, a törvényjavaslat a 7. §-ában, amely egyébként a közúti közlekedésről szóló törvény 18. § (1) bekezdését módosítja, szabályozza a gépjárművezető-képzésben részt vevő szakoktatók, iskolavezetők és vizsgabiztosok képzését, valamint továbbképzését.

Az ajánlás 5. pontjában található módosító javaslat alapján a szakoktatók, iskolavezetők és vizsgabiztosok képzése és továbbképzése a miniszter által kijelölt, 100 százalékban állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság szervezésében történne. Itt biztosítva lenne a szakoktatók és a vizsgabiztosok megfelelő szaktárgyi, valamint pedagógiai és andragógiai, továbbá az iskolavezetők jogi és gazdasági tárgyú képzése.

Kérem képviselőtársaimat, támogassák a módosító javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Bodó Imre képviselő úr, Fidesz.

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosítása kapcsán az első szakasz 4. pontjához kívánok véleményt megfogalmazni.

Az előterjesztés a következőképp fogalmaz: a közúti járművezetők képzése állami alap- és középfokú oktatási intézményekben vagy tanfolyamon, a közúti közlekedési szakemberek képzése és továbbképzése szaktanfolyamon történik. A tanfolyami és szaktanfolyami elméleti képzés és továbbképzés a közlekedési hatóság engedélye alapján zárt rendszerű elektronikus képzési formában, zárt rendszerű elektronikus képzésmenedzsment-rendszer alkalmazása mellett is végezhető. A járművezetői vizsgabiztosok, szakoktatók és az iskolavezetők képzése és továbbképzése szakirányú műszaki felsőfokú oktatási intézményben történik.

Tisztelt Elnök Úr! Az általam is jegyzett módosító indítvány akként kívánja módosítani a 18. § (1) bekezdését, hogy az elektronikus, azaz távoktatásos képzési rendszer helyett csak a tanteremben történő képzést preferálja. Természetesen mindez nem szünteti meg a távoktatás azon formáját, amelyre a törvényalkotó, jogalkotó gondol, de mégis úgy gondolom, hogy az elmúlt húszéves tapasztalat visszaigazolja mindazon szakmai érveket, amelyeket röviden szeretnék megfogalmazni. És az adatok, amelyeket a tisztelt Házzal közlök, kimondottan csak Csongrád megyei adatok.

Egy adott évben Csongrád megyében 6-6,5 ezer ember jelentkezik gépjárművezető-képzésre, beleértve a segédmotor-kerékpártól egészen a teherautó- vagy autóbuszvezető-engedélyig. Öt lehetősége van egy tanulónak a vizsgára, hogy eredményes, sikeres vizsgát tegyen, és átlagban két-háromszor próbálkozik, mire eredményes vizsgával rendelkezik a végén, ami azt jelenti, hogy körülbelül 15-17 ezer vizsgaalkalom történik Csongrád megyében egy évben.

A vizsgaalkalmanként befizetett vizsgadíjakat a tanuló a magyar állam kasszájába teljesíti mint vizsgadíjat, az összes többit pedig az elméleti képzésért a képző szervek felé, amelyek vagy egyéni képző szervek, egyéni cégek, vagy pedig társas vállalkozásként működnek.

Csongrád megyében jelen pillanatban közel 40 képző szerv kapott és él a működési engedélyével, és ebben a 40 képző szervben több száz olyan dolgozó, szakember dolgozik, aki elméleti képzésekkel, illetve gyakorlati képzésekkel tölti mindennapjait és tartja el családját.

A tanulók, akik beiskolázásra kerülnek, a Csongrád megyei felmérések szerint 80-90 százalékban 25 év alattiak. A korukból is adódik, hogy ezek a diákok a modern technikát már jól tudják alkalmazni. És természetesen, ha azt a választási lehetőséget megadjuk számukra, amely a távoktatás, illetve a kötelező tantermi képzés között van, akkor a diákok, egyértelműen a könnyebb ellenállás felé elmozdulva, kihagynák a tantermi képzést, és csak és kimondottan a távoktatást választanák. Ellenben a szakma egyöntetű véleménye az, hogy a távoktatás mint oktatási forma nem ember közeli, és nem járul hozzá a kulturált közlekedés fejlesztéséhez, nem járul hozzá a balesetmentes közlekedéshez vagy legalábbis azok százalékos arányának a csökkentéséhez. A mi megítélésünk szerint a két rendszer együttes megtartásával és az elméleti szakoktatók megtartásával azon előnyök léphetnének elő, amelyekkel a személyes kapcsolattartást, a szakmai tudás átadását lehet erősíteni.

Úgy gondoljuk az elmúlt több évtizedes tapasztalatból kiindulva, hogy részünkre az az egy járható és elfogadható út van, amely a tantermi képzést mint fő preferált képzést tovább engedné működni. Ezzel nem kerülnének veszélybe a hazai kis- és középvállalkozások, esetenként nem nőnének a munkanélküli helyek és nem csökkennének a munkahelyek. Mi úgy gondoljuk, hogy az autóvezető-képzés, amely igazából rengeteg sebből vérzik, és nagyon sok problémával van körülövezve, több megbecsülést, több odafigyelést és nagyobb támogatást igényelne.

A tantermi képzések kapcsán a szakoktatóknak egyöntetűen az a véleménye, és ezt személyesen is tapasztaltam, hogy egy elméleti tanteremben leadott elméleti képzés sokkal ember közelibb, és a felmerülő problémákat, mint például a vezetéselméleti problémák - gondoljunk csak például a bizalmi elvre, vagy gondoljunk például a járműkezelés azon problémakörére, amely például egy kipördülés esetén annak a megfékezésére irányul -, ezeket olyan szakemberek oktatják jelen pillanatban tantermi keretek között, akik több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Ennek a tapasztalatnak az átadásával az utánpótlás, azok, akik kikerülnek a közlekedésbe, nagy valószínűséggel biztonságosabban és jobb körülmények között vezetnének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Mi arra kérjük a jogalkotót, hogy támogassa a módosító indítványt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szintén ehhez szeretnék hozzászólni, tehát a 18. § (1)-(3) bekezdéséhez, némileg vitatva az előttem szóló érveit.

Habár biztosan nagyon fontos és valóban nagy hagyománya van Magyarországon a tanteremben való képzésnek, és sok munkahelyet érint, ugyanakkor javaslom megfontolásra azt a szempontot is, hogy minél olcsóbb legyen a járművezető-képzés. Ez is egy fontos szempont, hiszen ma a jogosítvány megszerzése a családoknak nagy terhet jelent, és ha ehhez hozzájárulhat, márpedig a szándékok szerint hozzájárulhat a távoktatás, akkor az is mindenképpen elvégezheti ezt a feladatot.

Azt hadd mondjam el, hogy természetesen a gyakorlati képzés során mindenképpen ember közelbe kerülnek a vizsgázók, hiszen az elméleti képzést kiegészíti a gyakorlati képzés is, ahol konkrétan az oktatóval is konzultálhatnak bizonyos kérdésekről. Emellett pedig azt is meg kell említenem, hogy nem zárja ki a törvényjavaslat az én ismereteim szerint, hogy tanteremben is történjen oktatás, csak versenyképesnek kell lenni a távoktatással.

(13.30)

Ez biztos, hogy nehéz, de a mai világban, úgy gondolom, meg kell azt fontolni, hogy bizony biztosítsuk ezt a lehetőséget is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben Gyimesi Endre képviselő úr, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi önkormányzat számára problémát jelent az önkormányzat belterületén...

ELNÖK: Kérem, képviselő úr, hogy a mikrofont igazítsa meg, mert valami gond van. (Megtörténik.)

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tehát valamennyi önkormányzat számára problémát jelent a belterületen átfutó állami utak helyzete. Sajnos, az előző kormányzat nem figyelt elegendő mértékben, főleg anyagi eszközökkel az önkormányzatok területén lévő állami utakra, és az önkormányzatok állandó gondja volt az, hogy hogyan, milyen módon újítsa fel, fejlessze ezeket az utakat.

Amikor végre sikerült nagy nehezen állami, illetve európai uniós forrásokat szerezni, akkor következett a másik probléma, hogy olyan bürokratikus a szabályozásunk, amely lehetetlenné tette az európai uniós pénzek felhasználását azokon a helyeken, ahol az önkormányzati és az állami utak találkoztak.

Én magam az előző ciklusban kétszer is fordultam az aktuális miniszterekhez e probléma megoldása érdekében, sajnos mindez nem sikerült. Nagy örömmel tapasztalom azt, hogy a mostani törvénytervezet 17. §-a orvosolja ezt a problémát, ezért szeretném kérni képviselőtársaimat, odafigyelve erre a paragrafusra, hogy mindenképpen szavazzák meg és támogassák.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az ajánlás 8., 47. és 48. pontjához szeretnék hozzászólni. Az ajánlás 8. pontjánál a Jobbik végül is egy olyan ellentmondást kívánt orvosolni, amely eltérő törvényi szabályozás megléte miatt szükséges álláspontunk szerint. Ennek ellenére ezt nem támogatták. Én szeretnék emellett érvelni.

A 8. pontban a közúti közlekedésről szóló törvény 18/L. §-ának módosításáról van szó, amely a közúti közlekedési szolgáltatást végző személyek munkával töltött idejéről munkáltatói nyilvántartás vezetését írja elő, és ennek megőrzési időtartamát két évben határozza meg. Ez az előírás ellentétes a számvitelről szóló törvény 169. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírással, mely szerint a könyvviteli elszámolást közvetlenül is és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában és visszakereshető módon megőrizni. A munkaidő-nyilvántartás ilyen, olyan közvetett számviteli bizonylat, amelyik az értékbeni könyvelést megalapozza, tehát a 8 éves megőrzési kötelem jelenleg is törvényben előírt.

Ez álláspontunk szerint mindenképpen szükségessé teszi azt, hogy vagy az Sztv.-re hivatkozva szabályozzuk ezt a kérdést vagy pedig azonosan a törvényi előírással.

Vannak ilyen kis formai slendriánságok is a javaslatban. Így az ajánlás 48. pontjában Korondi Miklós képviselőtársam javasolta, hogy a széles nyomtávú vasutat széles nyomtávúnak nevezzük, és ne a normál nyomtávnál nagyobb nyomtávnak, ugyanis ha bemegyek egy méteráruboltba, akkor sem nagyobb, hanem szélesebb szövetet kérek, ha vásárolni szeretnék. Tehát mindenképpen ügyeljünk arra, hogy egy törvény megfogalmazása szabatos legyen.

Az ajánlás 47. pontjában egy tartalmi kérdésben szeretnénk pontosabb szabályozást javasolni a tisztelt Országgyűlésnek. Itt az autóbuszos törvényben a közszolgáltatási feladatok ellátására kiválasztandó szolgáltató megválasztásának feltételrendszeréről rendelkezik a jogszabály, és ez egyszerűen úgy fogalmaz, hogy a legszínvonalasabb és a köz számára a legkevésbé költséges szolgáltatást kell kiválasztani. Ennek több hátulütője is van. A javaslat ennek pontosítását szolgálja. Úgy fogalmaznánk meg, hogy ez a kiválasztás az alágazati sajátosságok, valamint a törvényi előírásoknak megfelelő működés becsülhető legcsekélyebb költségszintjének figyelembevételével legkevésbé költséges megoldásra vonatkozzon.

Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert az alágazati sajátosságokból következően vannak eltérő, adott esetben drágább, de a köz számára színvonalasabb szolgáltatások, például a kötött pályás közlekedés, ami adott esetben így kieshet a szórásból. Ami pedig még aggályosabb, ez a mondat második része, a törvényes működés becsülhető legcsekélyebb költségszintje meghatározásának követelménye. Ugyanis az elmúlt években Magyarországon kialakult egy olyan gyakorlat, hogy egyes magán-alvállalkozók úgy szerveznek meg és versenyeznek meg közlekedési közszolgáltatásokat, hogy közben - az állami szolgáltatóval szemben olcsóbb megoldást kínálva - a törvényes feltételeket a működésük során nem tartják be. A tendert megnyerik, ezek után pedig az adóbevételeket például a magyar államháztartástól megspórolják. Személy szerint is tudomásom volt és van olyan esetekről, ahol ezek megtörténtek. Volt például a korábbi években olyan közlekedési magán-közszolgáltató, aki egy ilyen tender elnyerését követően a területen működő állami közszolgáltatót úgy szorította ki a működési területéről, hogy egyetlenegy buszsofőrt sem foglalkoztatott. A cégnek volt vagy 10-12 autóbusza, viszont egyetlenegy munkavállalója volt, az ügyvezető, a buszosokat pedig vagy feketén, vagy alvállalkozóként, evás vállalkozóként, tehát valamilyen formában úgy fizette zsebbe, ami a törvényes feltételeknek abszolút nem felelt meg.

Magyarán szólva, nem a legcsekélyebb árat kell ilyen esetben vizsgálni, hanem azt kell vizsgálni, hogy az a pályázó egyáltalán képes-e e mellett az ár mellett ezt a szolgáltatást a törvényes keretek betartásával ellátni. Abban az esetben, ha ez a becslés nemleges eredményre vezet, akkor igenis a köz számára megfelelőbb, drágább szolgáltatást kell választani, hiszen a köz ezzel fog jobban járni, mert az a vállalkozás adót, járulékot fog fizetni, és megfelelőbb szolgáltatást nyújt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Volner János képviselő úr, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A 18-as ajánlási ponttal kezdeném a felszólalásom. Itt Józsa és Göndör képviselőtársaim egy elírást korrigáltak. Erre azért hívnám fel a figyelmet, mert ez többször is megtörtént már, több törvényjavaslatnál, ennél az egy törvényjavaslatnál is többször megtörtént már az, hogy szakmailag nem megfelelő kifejezéseket, nem megfelelő terminus technicusokat használ a jogalkotó, magyarul olyan, mintha befüvezett LMP-s bölcsészlányok készítették volna ezeket a törvényi előterjesztéseket, minden szempontból minősíthetetlen, azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim. Legalább annyit csináljanak meg, hogy egy jogászgyakornokot, aki a gyakornoki idejét a minisztériumban tölti, az utolsó pillanatban uszítsanak már rá, legyenek kedvesek, minden egyes törvényre, hogy nézze át legalább ezeket a legfeltűnőbb helyesírási hibákat, mert ha valakinek átsiklik itt a figyelme felette, akkor megjelenik majd így a Magyar Közlönyben, és gyakorlatilag az egész ország azon fog röhögni, hogy önök milyen előterjesztéseket készítenek egymás után. Ezt tehát jó lenne elkerülni a jövőben.

Riz Levente képviselőtársam az 1. ajánlási pontban kiegészítette a Magyar Honvédség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendvédelmi szervek járműveire vonatkozó egyedi szabályozást a katonai biztonsági szolgálatok tagjaival. Itt arra hívom fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az lett volna nagyon fontos, amit mi már az általános vitában is hangsúlyoztunk: nemcsak egyedi engedélyeztetésre van ezen a téren szükség, hanem arra is, hogy dupla kontrollt iktassunk be a rendszerbe, mellé tegyük a civil ellenőrzését is ezeknek a járműveknek.

(13.40)

Egészen konkrétan, hogyha most a képviselőtársaim visszagondolnak arra, hogy egyik szerencsétlen motoros rendőr hal meg a másik után azért, mert rossz helyen vannak a bukócsövek, mert nincs úgynevezett bukógomba a motorokon - életveszélyes járműveken közlekednek ezek az emberek. Önöknek itt lett volna a lehetőség, hogy az adott törvényi paragrafuson belül rendelkezzenek ezeknek a garanciális szabályoknak a betételéről, rendelkezzenek arról, hogy ezek a súlyos baleseti kockázatot magukban hordozó elemek végre ki legyenek küszöbölve egy ellenőrzési folyamat kiszélesítésével és professzionálisabbá tételével. Sajnos, nagyon sajnálom, hogy ez így nem történt meg, és gyakorlatilag önök semmit nem tettek azért, hogy ezek az életveszélyes járművek a továbbiakban ne kerülhessenek rendszerbe és ne üzemeltethessék őket.

Józsa képviselőtársam a 2. ajánlási pontban a reklámtáblák kihelyezésével kapcsolatos szabályozást javasolta törölni. Én a teljes törléssel nem értek egyet, és önmagában ezért nem is támogattuk ezt az ajánlási pontot, azonban azt föl kell hogy hánytorgassam önöknek, hogy ez is egy rendkívül átgondolatlan és rossz szabályozás, ami ilyen módon elénk került. Először is, tisztelt képviselőtársaim, önök egyenkabátot szeretnének mindenkire húzni, testalkattól, méretektől függetlenül. Gondoljanak csak arra, ugyanúgy 500 ezer forinttal szeretnének megbüntetni egy olyan magyar magánszemélyt, aki mondjuk, kiteszi a házának a falára engedély nélkül azt a reklámtáblát, amit a hatóság büntethetőnek gondol, és ugyanúgy 500 ezer forintot fog fizetni az a multinacionális cég, aki havidíjban beszedi az 500 ezer forintot egy óriási, a fél parlamentet eltakaró óriásplakát után is. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hol van a szükségesség, hol van az arányosság.

Önök pont arról beszéltek már a választási program során is, hogy meg fogják különböztetni a kishalakat a nagyhalaktól, hogy arányosan fogják kiszabni a büntetéseket, és hogy a nagyokra fognak nagy büntetést kiszabni, a kicsikre pedig kisebbet az ilyen jellegű vagyoni ügyekben. Hát, ez a törvényjavaslat tipikusan nem erről szól, nem erről tanúskodik. Önök gyakorlatilag ugyanolyan módon szankcionálják a kicsi szabálysértések elkövetőit, mint a multinacionális cégeket. Én nagyon sajnálom, hogy az a pénzügyi és gazdasági szabadságharc, amit itt meghirdettek az Országgyűlésben, az csak a szavak szintjén ölt testet, gyakorlatban, a törvények szintjén soha nem látjuk ezeket megjelenni.

Az 5. ajánlási pontban Lázár János, Bodó Imre, Kontur Pál, Vas Imre, Pichler László képviselőtársaim a közúti járművezetők képzésével kapcsolatos szabályokat változtatnák meg, előírva részükre a tantermi képzés kötelezettségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lett volna, hogyha legalább az előterjesztők, hogyha legalább a kormányoldal elkezd azon gondolkodni, hogy vagy valóban ki kellene váltani ezt az e-learninggel ugyanúgy, mint ahogy az eredeti törvényjavaslatban volt - ezt aztán visszavonatták most a kormánnyal -, vagy pedig együtt, párhuzamosan kellett volna ezeket a szabályokat alkalmazni. Az elektronikus távoktatáson alapuló rendszernek ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, megvan az az óriási előnye, hogy a bizonytalan tudású tanuló akár több ízben, több alkalommal maga is elismételheti a közlekedési szituációkat egy-egy elektronikus teszt segítségével, amit a számítógép előtt ülve meg tud oldani, számtalanszor elismételheti például egy elsőbbségadási szituációban, kinek van elsőbbsége, kinek nincs. Megjegyzem egyébként csak zárójelesen, hogy ez a lehetőség a későbbiek folyamán, akkor, amikor egy kicsit megkopik, vagy bizonytalanná válik a tudása, akkor is fönnállna a számára, hogyha biztosítanák erre a törvényi képzés lehetőségét és az erre szolgáló tananyagot.

Mi nagyon sajnáljuk azt, hogy pusztán gazdasági megfontolásból, nyilvánvalóan azért, hogy megérje továbbra is az erre a célra rendelkezésre álló tantermeket a továbbiakban is fönntartani, önök egy túlhaladott, a technika által már rég maga mögött hagyott szabályozást a továbbiakban is támogatnak.

Köszönöm szépen, elnök úr, és újból szót fogok kérni, és folytatom. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem... - nem kérdezem, mert már jelzett is Volner János képviselő úr, hogy folytatja. Hatperces időkeretben megadom a szót.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Több ajánlási pontot szedtünk össze, úgyhogy nem nehéz sajnos kifutni a hatperces időkeretből.

Vissza szeretnék kanyarodni egy picit a Bödecs Barna képviselőtársam által jelzett 8. ajánlási ponthoz, ahol a számviteli törvénnyel szerette volna összhangba hozni az önök szabályozását. Itt sajnos ismét azt tapasztaljuk, hogy a kormányoldalnál nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Az egyik előterjesztést készítő minisztériumnak vagy részlegnek fogalma sincs arról, hogy milyen jogi környezetet kell hogy szabályozzon az adott törvényben, fogalma sincs arról, hogy az egyik törvényi rendelkezés esetleg üti a másikat. Én nemegyszer fölhívtam már hasonló jogi mulasztásokra itt a figyelmet, gyakorlatilag mindannyiszor teljesen szükségtelenül.

Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor a különadóról szóló jogszabály elfogadására sor került, akkor is fölálltam és figyelmeztettem önöket, hogy ez a rendelkezés ilyen módon jó eséllyel alkotmányellenes lesz, és a későbbiek folyamán is gyakorlatilag az általam és Lenhardt Balázs képviselőtársam által kidolgozott törvényjavaslatot nyúlta le a kormány, és nyújtotta be gyakorlatilag saját előterjesztésként. Megjegyzem egyébként, nem baj, csak akkor, amikor arra gondolnak, hogy leírja egy jobbikos képviselő önök számára a törvényjavaslat indoklásában itt a 8. ajánlási pontnál azt, hogy miért szükséges 8 évig az iratmegőrzés kötelezettségét előírni a munkáltatók részére azért, hogy a számviteli törvénnyel összhangba hozzuk a jelenleg előttünk fekvő közlekedési törvényi szabályozást, akkor én azt kérem önöktől, hogy legalább arra vegyék azt a minimális fáradságot, hogy fölütik a megfelelő törvényhelyet, megnézik, és meg fogják látni azt, hogy szakmailag alátámasztott, alaposan kidolgozott módosító javaslatról van szó, amelyet nem kell azért elutasítani, mert a Jobbiktól érkezik, hiszen van szakmai és van törvényességi alapja. Ez tehát ismét csak a konstruktivitás és a korrekt szakmai munkának a hiánya a kormányoldalon; én rettenetesen fájlalom egyébként az ilyen eseményeket.

A 13. ajánlási pontban Riz Levente képviselőtársam a jármű visszatartásának szabályairól szóló rendelkezést venné ki a törvényből. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a bírság megfizetésének garanciáját szeretné ilyen módon megteremteni a jogalkotó. Most mondhatnánk azt nagyvonalúan, hogy ezt nyugati mintára teszi, hiszen hasonló szabályozást találunk ott is, csakhogy, uraim, ez nem igaz, ugyanis azok a finom részletszabályok kimaradtak a törvényből, amelyek a nyugati országok hasonló gyakorlatára jellemzőek. Itt ugyanis nem feltétlenül arról van szó, hogy a járművet kell visszatartani. A járműről vagy a járműből ki kell szedni akkora ellenértékű árut - ezt egy kamionról például nem nehéz -, vagy egy olyan tárgyra szert tenni a járművezetőtől, amely garanciája lehet annak, hogy a tárgy értékesítésével befolyik a kiszabott a bírság összege, és az az eljárási díj, amely ennek a behajtására irányul.

Én azt kérem önöktől, hogy egyszer próbáljanak felnőni a nyugat-európai mércéhez, próbáljanak felzárkózni ahhoz a színvonalhoz. Nem kell teljesen új dolgokat kitalálni, át kell venni egy sikeres, megvalósult nyugat-európai szabályozást, és ilyen módon át kell ültetni a magyar gyakorlatba. Én tehát nem értek egyet azzal, hogy Riz Levente képviselőtársam eltörölné ezt a teljes paragrafust, én azzal értenék egyet, hogy átvegyük a sikeresebb nyugat-európai gyakorlatot, és átültessük a magyar jogi környezetbe. Azt kellett volna tennie a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak is ebben az esetben.

Riz Levente képviselőtársam a 27. ajánlási pontban, ugye, személyében is érintett a Ferihegyi repülőtér üzemeltetése kapcsán, a repülőtér működtetésére, üzemeltetésére vonatkozó szabályozást módosítaná azzal, hogy új rendelkezéseket állapítana meg a törvényben, így például azt is, hogy új repülőtér nem létesíthető, illetve meglévő repülőtér nem fejleszthető mindaddig, amíg a tervezett forgalom nagyságára és összetételére kiszámított biztonsági, akadálymentes és zajgátló védőövezeti kijelölő jogerős határozat nem áll rendelkezésre. Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelentené, hogyha most elfogadják ezt a javaslatot, hogy gyakorlatilag Ferihegyet be lehet zárni roppant rövid időn belül, vissza lehet fogni a fejlődését csak azért, mert mindig lesz valaki, aki megfelelő jogi akadályokat, megfelelő fellebbezési lehetőségekkel élve a Ferihegyi repülőtér útjába gördít.

Itt sokkal inkább azt láttuk volna célravezetőnek - és ebben egyébként, megjegyzem, amit az előbb említettem, szakmai konszenzus bontakozott a bizottságon belül -, hogy együtt kezeljék az épített környezetről szóló törvényeket a repülésforgalomra vonatkozó törvényi szabályozással, próbálják összehangolni az erre vonatkozó törvényi szabályozást, és konkrétan olyan előírásokat fogalmazzanak meg - és tekintetemmel Márton képviselőtársamat, légügyi biztos urat keresem -, olyan ajánlásokat fogalmazzanak meg, illetve olyan kötelezettségeket írjanak elő, hogy például hajtóműfékkel nem közelítheti meg a repülőteret, a kifutópályát és a többi.

(13.50)

Tehát volnának olyan technikai korlátozások, amelyek a zajártalom csökkentését céloznák. Ez a légitársaságok számára nyilván valamekkora többletterhet jelentene, de technikailag máshol is hasonlóan szabályozzák ezeket a kérdéseket. Ebben az esetben is így kellett volna tenni. Ugyanígy tovább kellett volna gondolni ezt a törvényjavaslatot, meghatározni azokat a fel- és leszállópályákat, amelyek minél kevésbé zavarják a lakóövezetekben lakó emberek nyugalmát.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy folytatja-e a hatperceseket. (Volner János: Köszönöm, nem.) Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni e vitaszakasz keretében. Márton Attila képviselő úr, Fidesz.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már meg lettem szólítva, akkor egyetlenegy dologban hadd reagáljak Volner úr felvetésére. Nagy tisztelettel kérem arra, hogy legalább a tévékamerákba ne mondjunk olyan dolgot, amibe ha egy utazó belegondol, akkor megremeg a lába. Hajtóműfékezéssel légi jármű a levegőben lényegében megáll és lezuhan. Ha lehet, ilyet már ne mondjunk a leendő utasok számára.

Egyébként sok mindenben egyetértek önnel abban, amit elmondott. Ferihegy kérdése egy roppant kényes kérdés. Sok mindent végig kellene gondolni Feriheggyel kapcsolatban a forgalmi áramlást, illetve a zajvédelmet illetően. Kétségtelen, hogy lenne mit továbbgondolni. A reményeink szerint tavasszal megalkotásra kerülő és a Ház által is elfogadásra kerülő légügyi stratégiában majd lehet arról gondolkodni, hogy hogyan és miként kellene Ferihegy körzetét, az ottani fejlesztést és forgalomáramlást megszervezni. Azok között a módosító javaslatok között, amelyek most be lettek nyújtva, valóban van néhány olyan, amelyik további finomítást igényel, hiszen Ferihegy kapcsán esetleg problémákat vethet fel - ez kétségtelen -, én azonban úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat is, már ami a légi közlekedés területét érinti, biztosan előremutató, de még egyszer mondom, messze nem tökéletes, hiszen ez már egy régi törvény, és ennek az alakítása mindig a múltból hozott problémákat is felvet.

Őszintén remélem, hogy a megalkotásra kerülő légügyi stratégia, a nagyjából a jövő év karácsonya előtt elfogadásra kerülő, a légi közlekedésről szóló új törvény már rendezni tudja ezeket a problémákat.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percben Volner János képviselő úrnak adom meg a szót.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Márton képviselőtársam, röviden és tömören arra gondoltam, hogy előírnak a repülőgépet üzemeltető légitársaságok számára olyan szabályokat szerte a világon, hogy milyen módon kell megközelíteniük a kifutópályát, hogyan kell csökkenteniük a hajtómű tolóerejét és a többi, és a többi, milyen szabályok vonatkoznak a fékezésre. Ezt kellene Magyarországon is általánosan alkalmazni, és végre át kellene gondolni, hogy amikor közvetlenül egy repülőtér közelében kijelölnek építési övezeteket és felparcelláznak építési telkeket emberek számára, azok az emberek odaköltöznek, hiszen ott olcsó a föld, olcsón lehet oda építkezni, aztán persze megy az egymásra mutogatás, hogy ki a hibás azért, hogy a lakók nem tudnak megfelelő nyugalomban élni, ki a hibás azért, hogy a repülőtér légi forgalma megnövekszik.

Úgy gondolom, hogy valahol középen van az igazság, hiszen joggal érvel a repülőtér üzemeltetője azzal, hogy számítani lehet arra, hogy nőni fog a légi forgalom a repülőtéren, a lakó viszont joggal érvel azzal, hogy nyugalomban szeretné az életét élni. Ezért lenne fontos az, hogy az erre vonatkozó törvényi szabályozás ki legyen dolgozva, és végre többéves távlatban megnyugtató módon rendeződjön ez a kérdés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a részletes vita első szakaszánál vagyunk, s kérem tisztelettel, hogy aki most felszólal, jelezze, mely ajánlási ponthoz szól hozzá. Megadom a szót Korondi Miklós jobbikos képviselő úrnak.

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 67. és a 73. ajánlásokhoz szeretnék hozzáfűzni egypár gondolatot. Ehhez a törvénymódosítási javaslathoz 10-11 javaslatot magam is beadtam, főleg a vasút területén, és szomorúan tapasztaltam, hogy egyik sem került elfogadásra a gazdasági bizottságban. De ezek közül kettőt szeretnék kiemelni, amiket további megfontolásra és elfogadásra szeretnék az önök számára javasolni.

Elsősorban is a 67. ajánlást, amely a hatályos vasúti törvény 35. § (4) bekezdéséről szól. Ebben azt javasoltam, hogy a "haladéktalanul" kifejezés helyett alkalmazzuk a törvénytervezet több területén is használatos "nyolc napon belül" meghatározást, ugyanis több esetben vita tárgyát képezte a különböző vasúti társaságoknál a "haladéktalanul" kifejezés, és jelentős bírságot is kellett emiatt fizetniük. Éppen ezért meghatározott napban kellene ezt inkább kifejezni ebben a törvénymódosításban.

Másrészt a 73. ajánláshoz lenne hozzáfűznivalóm. Régi probléma a vasútnál a közlekedésbiztonsági szabályzatok vagy utasítások kérdésköre. Régi problémát feszegetek ezzel, hisz jelenleg sincs leszabályozva, hogy kinek a kötelessége lenne a vasúti közlekedésbiztonsági utasítások elkészítése. Tudjuk, hogy jelenleg nemcsak a MÁV Zrt. funkcionál mint vasúttársaság, hanem nagyon sok vasúttársaság létesült azóta, ma több mint húsz vasúttársaság üzemel, jelenleg mégis a MÁV Zrt. pályavasúti üzletágának egypár fős személyzete készíti el a mindenkire vonatkozó vasúti utasításokat. Véleményem szerint ez így nem jól van. Horvátországban például külön vasúti utasításszerkesztő igazgatóságot hoztak létre, valamennyi utasításszerkesztő egy bizottságban tevékenykedik, és az általuk készített utasítások valamennyi vasútvállalat dolgozójára egyaránt érvényesek.

Hasonlóan kellene véleményem szerint ezzel a témakörrel lerendezni a problémát, mint a közúti KRESZ-nél, ahol miniszteri rendeletként jelenik meg, nem pedig egy pályavasúti üzletág által készített utasításként. A miniszteri rendelet valamennyi vasútvállalat valamennyi dolgozójára egységesen tartalmazhatna leszabályozásokat. Véleményem szerint ez lenne a legjobb megoldás, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban már történt olyan kezdeményezés, hogy maga a közlekedési hatóság készítse el ezeket az utasításokat. Szeretném, ha valahol végre nyélbe ütődne ez a dolog, és helyére kerülne a vasúti utasítások sorsa, hisz nagyon sok ezer embert érintenek a benne leszabályozott dolgok, és mindenképpen szükséges lenne az elkövetkező időszakban, hogy egy független szervezet készítse el a vasúti utasításokat. Talán ez lenne a megfelelő módja az elkövetkező időszakban ezen utasítások elkészítésének.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkezőt nem látok, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a vita második szakaszát az ajánlás 77. pontjára, valamint a 81-86. pontokra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Fónagy János államtitkár úr jelzi, hogy a határozathozatalt megelőzően most kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Szabad érdeklődnöm az időkeretemről?

ELNÖK: Korlátlan.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mind az egyébként évről évre ezen törvényjavaslatok iránt megújuló érdeklődés, mind az akár most, akár az általános részben folyó vita, mind a részletes vita megkezdése előtt 16-17 képviselőtársam által benyújtott összesen 72 módosító mutatja azt, hogy ez egy általános közérdeklődésre, nagyon gyorsan hozzáteszem, hogy alapvetően szakmai közérdeklődésre számot tartó vita, amely azt mutatja, hogy a Házban dolgozó képviselők közül azok, akik ennek a témának a szakpolitikusai, tisztában vannak azzal, hogy a közlekedés Magyarországon gyakorlatilag 10 millió embert, a tranzitforgalommal pedig további milliókat érint.

(14.00)

Tehát ezek látszólag szakmai polémiák, szakmai beszélgetések és szakmai javaslatok, ugyanakkor alapvetően a társadalomnak és az egyes egyéneknek a mindennapi biztonságát, mindennapi életvitelét, a mindennapi létét befolyásolják.

A nagy számra tekintettel engedjék meg, hogy ne mind a 76 véleményre reagáljak. Azért szeretném mutatni, hogy mindegyikre megvan az előterjesztői vélemény, nem az időt akartuk a szakmai vitánál lespórolni. Nagyon gyorsan hozzáteszem, hogy mindazokat a javaslatokat, amelyeket most a kormány nem fogad be, vagy úgy gondoljuk, egyébként nagyon remélem, hogy a 2011-es törvényhozási időszak tárgyát képező nagy törvények részét fogják képezni... - tehát az elutasítás esetenként nem a szakmai helytelenséget, hanem mondjuk, annak a megfontolását jelenti, hogy tudjuk, hogy átfogó, nagy, nem módosított, hanem új, nagy törvények részébe beemeljük.

Talán az általam elmondottak azt is tükrözik, hogy elöljáróban is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik időt, fáradságot és szakmai hozzáértést szántak arra, hogy ezt az egyébként nagyon széles, nagyon átfogó javaslatot véleményezték, és esetenként javaslataikkal jobbítani kívánták.

Engedjék meg, hogy néhány különösen fontos, a mai napon is szóba került dologra kitérjek! A légi közlekedésről szóló törvényt érintő szakaszhoz önmagában 16 indítvány érkezett. Az előterjesztő által is támogatható Márton Attila képviselő úr szövegértelmezést segítő javaslata, tekintettel arra, hogy az utasforgalom nagyságára nem lehet releváns valamennyi légiközlekedési előírás esetében, így például a szakszolgálati engedélyre vagy lajstromozási eljárásra vonatkozó szabályszegés esetén.

Dr. Józsa István és Göndör István képviselőtársaink indítványozták, hogy a légiközlekedési bírság maximális összege ne emelkedjen 3-ról 100 millió forintra, míg Scheiring Gábor módosító javaslata a javaslatból törölné ezt a rendelkezést, amely szerint a bírság kiszabásáról szóló határozattal szemben előterjesztett jogorvoslatnak a bírság megfizetésére nincs halasztó hatálya. A törvényjavaslat ezen szakaszainak kifejezetten célja az, hogy a légi közlekedés szereplői a rájuk vonatkozó szabályokat minél inkább betartsák.

Hangsúlyozottan szeretném megjegyezni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy önmagában bírsággal nem lehet sem egyént, sem vállalatot, intézményt jogkövető magatartásra bírni. Ugyanakkor ezzel a valóban elrettentő mértékű bírsággal annak az alapvető társadalmi követelésnek szeretnénk nyomatékot adni, amely a repülőterek közvetlen és közelebbi körzetében lévő tízezrek életét megkeseríti. Azzal minden ott lakó - és a parlamentben ebben az időszakban is többször elhangzott - és mindenki, aki a környéken vásárolt ingatlant - tudva tudottan, hogy a környéken nagy nemzetközi repülőtér van -, nyilván számolt azzal, hogy ott ennek valamilyen hatását el kell viselni. De akkor, amikor a légitársaságok tudva tudottan megsértik a magyar rendelkezéseket és következetesen megsértik, mert ez megéri nekik, akkor igen, olyan mértékű bírságot kell alkalmazni, amely a mindenfajta erkölcsi és egyéb rosszallás mellett egyszerűen attól az anyagi előnytől fosztja meg őket, amelyre ők a jogsértő magatartással szert tesznek. Tehát nem a mértéktelen büntetésvágyunk vezetett ide, hanem annak a több tízezer embernek az alapvetően méltányolandó érdeke, akiknek - azt kell mondanom - elég gyakran egyszerűen minősíthetetlen körülmények között kell élniük.

Ugyanez vonatkozik Riz Levente képviselő úr zajkorlátozás megsértése esetén kiszabott, befolyó bírsággal kapcsolatos javaslatára is, amely egyébként azt javasolta, hogy a kiszabott bírságot a légiközlekedési hatóság és az érintett település önkormányzata között osztaná meg.

A javaslat egyébként praktikus, és értjük a képviselő úr mint polgármester szándékát, ugyanakkor a javaslatból nem tűnik ki, hogy mely önkormányzatokat tekinti, tehát hogy a megosztásban kik legyenek benne és milyen mértékben, hozzátéve nagyon gyorsan azt is, hogy az önkormányzatoknak egyébként nincsenek a zajcsökkentéssel összefüggően feladataik. A bírság alapvetően oda folyik be, akiknek a zajcsökkentéssel kapcsolatban kiadásaik vannak. Nem azért, mert az összegeket csökkenti, hanem ahogy mondani szokták: aki fizet, az muzsikáltat.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Tarnai Richárd váltja fel.)

Ugyancsak Márton Attila képviselő úr támogatható javaslata az a pontosítás, amely a katonai légügyi hatóságot jelöli meg eljáró hatóságnak az állami légi közlekedés tekintetében, illetve pontosítja, hogy a rendőrség mely esetben szabhat ki bírságot. Részben uniós jogszabályok, részben korábban kiadott nemzeti jogszabályok indokolják ugyancsak Márton képviselő úrnak a 35. §-hoz beadott módosító javaslatát, amely a légi utasoktól beszedett légiközlekedési védelmi díj felhasználásának jogszerűségét ellenőrző hatóságként nem a rendőrséget, hanem a légiközlekedési hatóságot jelöli meg.

Az uniós jogszabályi előírások miatt természetesen egyetértünk a javaslattal, nagyon gyorsan hozzátéve, hogy egyébként önmagában jelentős összegről van szó, tehát nem jogszabályi finomítások indokolják, hanem komoly anyagi kihatása is van.

Riz Levente képviselő úr javaslata szerint nyilvános repülőtér üzemben tartója saját maga döntheti el, hogy a légi közlekedés védelmi feladatait saját maga látja el, vagy megbízza azzal a rendőrséget. Ismerve a légi közlekedés biztonságához fűződő primer érdeket, nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon fontos kérdés.

Meggyőződésünk és álláspontunk szerint a rendőrség feladat- és hatáskörét jogszabály határozza meg. Számunkra elfogadhatatlan, hogy a repülőtér üzemben tartója önállóan határozza meg a rendőrség feladatait. A módosító javaslat egyébként a költségek viseléséről sem rendelkezik, így az a központi költségvetést terhelné.

A javaslat 34. § (2) bekezdése egyébként megteremti a lehetőségét annak, hogy a légi közlekedés védelmével kapcsolatos feladatokat a rendőrség látja el, erre azonban kizárólag jogszabályban meghatározott esetekben, az üzemben tartó költségére kerülhet sor. Jellemzően akkor kerülhet sor arra, hogy a rendőrség átvegye a feladatokat, ha az üzemben tartó nem vagy nem megfelelően látja el a feladatokat, ezen hiányosságok tényét a felügyelő hatóságok megállapítják, így tehát ez a faladatátvétel nem a repülőtér üzemben tartójának önkényes indokolás és költségmegosztás nélküli döntésén alapul.

Mind az előkészítés, mind a mai nap folyamán hosszabb polémia alakult ki közúti járművezetők és közúti közlekedési szakemberek képzésére, továbbképzésére vonatkozó rendelkezések kapcsán, ezzel kapcsolatban az elméleti képzésben a távoktatás lehetőségének megteremtésére vonatkozó szabályozás változtatása mögött megjelenő szakmai szándék támogatást kapott, hasonlóan az oktatást végző szakoktatók szakmai képzettségét magasabb szintre történő emelését eredményező felsőfokú oktatási intézményekben végzett képzésük bevezetéséhez.

(14.10)

Engedjék meg, hogy az elhangzottakra reagálva - remélem, nem visszaélve a türelmükkel - ehhez még azért néhány szót szóljak.

A távoktatás lehetőségének biztosítása az elméleti képzés terén nem azt jelenti, hogy a gyakorlati képzés során a szakmai oktatónak nem volna lehetősége személyes szakmai tekintélyével és ráhatásával a tanulók közlekedési magatartásának eredményes befolyásolására. Az elméleti távoktatás a tanulók egy részénél kimondottan előnyös, kiemelten azokban az esetekben, amikor a tanuló egyéb elfoglaltságai vagy az utazási költségek miatt a kötelező elméleti tanfolyami képzésen nem tudna részt venni.

Az Európai Unió számos országában - még a kiemelten biztonságosnak mondhatókban is - esetenként nincs kötelező oktatás, sem elméleti, sem gyakorlati, és szakmailag meggyőződésem szerint alaptalan azon kijelentés, hogy csak tanteremben lehet felkészíteni a tanulókat. A képzési rendszerek és a baleseti statisztikák egybevetése azt mutatja, hogy a közlekedésbiztonság szintje, ezen belül a biztonságos járművezetésre felkészítés hatékonysága és eredményessége nem a tantermi oktatás előírásától függ, sőt egy társadalmilag nem támogatott, túlhaladott, esetenként elavult képzési forma erőltetése meggyőződésem szerint éppen az ellenkező hatást éri el, különösen a fiatalabb korosztályban.

Nagyobb problémát jelent azonban az - és meggyőződésem, hogy egy ilyen, sok tízezer embert és az egész társadalom napi biztonságát jelentő kérdés tárgyalásánál nagyon őszintén kell beszélni, tehát nagyobb problémát jelent az -, hogy a jelenleg meghirdetett tanfolyamdíjak lényegében az elméleti tantermi díjat fedezik, amelyet alapvetően maga az autósiskola könyvel el bevételként, így a szakoktatók a gyakorlati oktatáson spórolnak, kevesebbet vezetnek a tanulóval, vagy pótórára játszanak, így a tisztességtelen árversenyben a képzés oroszlánrészét végző gyakorlati oktató, illetve az ő kényszerviselkedéséből eredően a tanuló húzza a rövidebbet.

Megjegyzem, épp most volt egypár napja, hogy 50 éve szereztem a jogosítványomat, tehát nemcsak az állami tisztségviselőnek... (Dr. Lamperth Mónika tapsol.) Köszönöm szépen. Nemcsak az állami tisztségviselőnek a kötelező penzumát mondom, hanem 50 éves vezetői tapasztalatom alapján személyes meggyőződésemet is. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Gratulálunk!)

A közúti közlekedés képzési palettáján vannak eleve olyan képzések, amelyeknek csak elméleti képzésű része van, például a közúti közlekedési szakemberképzés, ahol a közlekedésbiztonsági kockázat nulla. Ilyen esetekben eleve hibás kizárni a távoktatás lehetőségét, az elektronikus oktatás lehetőségét, melyet az előterjesztett módosítás javasol.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

Az egy más kérdés, hogy természetesen ezzel a korszerű oktatási formával szemben mindazt a minőségi, szakmai követelményt meg kell követelni, amit egyébként a tradicionálisan, sok évtizeden át kialakult tantermi oktatás biztosít, amely ezen oktatási forma mellett természetesen megmarad.

A másik nagyobb vitatéma az elmúlt napokban, hetekben a közlekedés biztonságát veszélyeztető reklámtáblák engedélyezését érintette. Több képviselőtársam hozzászólásában arra hivatkozott, hogy különböző lobbiérdekek befolyásolják itt ennek a szabályozását. Meggyőződésünk, hogy nem így van. A gazdasági élet felélénkülése várhatóan a lényegesen korszerűbb reklámozási technikák felé fog fejlődni. Követnünk kell a nyugat-európai, nagyobb motorizációval és fejlett gazdasággal rendelkező országokat, ahol sikeresen visszaszorították a hasonló reklámhordozókat, városépítészeti és tájrendezési szempontok alapján egyre ritkul az utak környezetében ez a fajta reklám. Az óriásplakát és a politikai célú reklámok megszüntetése egyaránt célkitűzés, tehát nem arról van szó, hogy egyiket vagy másikat, vagy egyik csoport vagy másik csoport, általában az utak mellett ilyen tábláknak nincs keresnivalója.

A célkitűzés mellett azonban azonnali feladatot jelent a jelenlegi helyzetben a nagy forgalmú utak és csomópontok forgalmát közvetlenül zavaró reklámtáblák eltüntetése, ezt szolgálja a 6 hónapos türelmi idő. Ezt követően a végrehajtás tanulságai alapján egyébként a szabályozás további szigorítására kívánunk javaslatot tenni.

Egyes közlekedési szabályok megszegése esetében alkalmazható szankciók és bírságösszegek módosítását is kezdeményezi a javaslat. Ennek célja, hogy az Unió által is kiemelten veszélyesnek minősített szabályszegések esetében - gyorshajtás, biztonsági öv, szeszes itallal kapcsolatos problémák, a továbbhaladás tilalma megállapítása esetén - az ellenőrző hatóság kapjon lehetőséget az elkövetés helyszínén a bírság megállapítására, szélsőséges esetben a bírságmegfizetési kötelezettség teljesítésére az eljáró hatósági szervezet a jármű időleges visszatartására is lehetőséget kapna. A mai szóbeli kiegészítésben elhangzott, hogy ezt esetleg tegyük vizsgálat tárgyává, hogy ne az egész járművet tartsuk vissza, hanem valami olyan elemet ki- vagy leemelve róla, amely a bírság megfizetését tulajdonképpen garantálná. Úgy gondolom, hogy ez a későbbiekben egy vizsgálatra érdemes javaslat.

Van más megoldás is. Saját praxisból emlékszem, hogy 30 évvel ezelőtt Törökországban például szó nélkül lekapták a szabálysértő rendszámtábláját, és bolyonghatott három napig, amíg a határon visszakapta. Tehát korábban is kitaláltak már ilyeneket, van megoldás. Egyet biztosan tudunk, és ennek az első lépcsőjét meg akartuk tenni. Egyrészt a kirívó szabálysértéseket elkövetőket azonnal szankcionálni és annak érvényt szerezni ilyen vagy olyan eszközökkel. Van ennek egy másik oldala, hogy valljuk be, az eddigi gyakorlat nagyon gyakran tehetetlen volt a külföldi rendszámot viselő autók büntetése vagy esetleg a kirótt büntetés behajtása érvényesítése tekintetében. Meggyőződésem, hogy ez a visszatartási jog alapvetően ezen segít, természetesen - és itt megismétlem, amit a bevezetőben mondtam - nem kizárva azt, hogy egy gyakorlati idő tapasztalatai alapján ennek gyakorlatán ilyen vagy amolyan formában változtatni, finomítani fogunk.

A busztörvényt és részben a vasúttörvényt érintő módosítóknál ugyancsak megállapítható, hogy a képviselőtársaim átérezték a javasolt módosítások fontosságát és szükségességét. A biztonsági kamerák alkalmazása Nyugat-Európában meghonosodott gyakorlatának átvételét fontosnak tartjuk az élet- és vagyonbiztonság védelme miatt. A kamerák alkalmazásának céljaként megerősíthetem, hogy ennek elsődleges célja a megelőzés és a visszatartás. Természetesen a már elkövetett jogszabálysértések tisztázásához is nagy segítséget nyújthatnak ezek a feltételek, amelynek adatvédelmi szempontból még szabályosabb alkalmazását biztosítja egy benyújtott és az előterjesztő által támogatott módosító indítvány.

A vasúti törvényt érintő további, kormányzat által támogatott módosítások Riz Levente képviselő úr részéről részben a jogharmonizációval összefüggő pontosítások, illetve az iparvágányokkal kapcsolatos módosítók.

A módosítók egy jelentős része a tiszta és energiahatékony járművek használatának előmozdításáról szóló EU-irányelveknek az átvétele, tehát jogharmonizációs kötelezettség. Reményeink szerint ez a lépés segíteni fogja annak a célnak az elérését, hogy útjainkon minél nagyobb számban jelenjenek meg környezetkímélő járművek.

Megismételve azt, hogy a kiemelések bizonyos fokig nem önkényesek, de a nagyobb kérdésköröket érintik, számos egyéb javaslat érkezett, engedjék meg, hogy éppen a javaslatok megítélésére majd utaljak. A szóbeli kiegészítésben elhangzott Korondi képviselő úrnak például a vasúti társaságoknál kiadandó utasítások egységesítésére vonatkozó szabálya.

(14.20)

Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem merült ez fel, mi is ismerünk más országokban ezzel foglalkozó hatóságokat. Jelenleg folyik, és nagyon remélem, hogy 2011-ben közösen sikerül az egész magyar vasúti vállalat- és intézményrendszer egységesítése, így az ilyen - hogy mondjam - profi utasítás- vagy független utasításgyártó szervezet kialakítása nem egy meglévő szervezet számára jelent most akkor egy ilyen többletterhet, hanem egy egységesített szervezetben ez egy természetes alapkövetelménnyé válik; tartalmilag egyébként tökéletesen igaza van.

Ismételten megköszönöm képviselőtársaimnak a számtalan módosítót, és kérem, hogy a befogadott módosítókkal együtt majd a végszavazásnál ugyanebben a támogatást biztosítsák a javaslatok számára.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes cégjogi és társasági jogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1810. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1810/4. és 5. sorszámokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik: megadom a szót Répássy Róbert közigazgatási és igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.




Felszólalások:   74-82   82-110   110-130      Ülésnap adatai