Készült: 2024.03.29.13:56:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (2007.10.02.), 78. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:33


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslathoz, illetve vitához úgy szólok hozzá, ami lényegesen különbözik azoktól, amiket eddig hallottunk. Mert amit eddig hallottunk, az mind rendben van, a téma és annak a vizsgálata és értelmezése igen hasznos. Én egyvalamit hozok ide, tisztelt Ház, ami hiányzik ebből, és hiányzik ma Magyarországon az ifjúságról való szemlélődésben. Egy szó: a cserkészet. Egy szervezet, mozgalom, intézmény, amelyik az elmúlt száz esztendőben létezett, volt idő, amikor Magyarországon jelentős volt. Egy ifjúsági szervezet, amely az ifjúsággal olyan dolgokat tett, ami nélküle nem történt volna. Továbbmenve, ma, tisztelt Országgyűlés, hiányzik a magyar társadalomból. Talán ez kellett volna legyen az első mondatom, amikor felálltam, hogy a magyar társadalomból, a magyar nemzetből, a magyar népből - szeretem a "nép" szót használni - hiányzik a cserkészet.

Hogyan? Egyrészt mint mozgalom, másrészt mint institúció, intézmény. És sorolhatnám tovább a fejcímeket, lehetne dramatizálni. Talán százan, ezren, több ezren hallják az itteni beszélgetésünket és vitánkat szerte az országban, és nyilván van, akinek a szeme előtt megjelenik, hogy volt egy olyan időszak, amikor az ország fővárosában, az utcasarkon állt egy öreg néni, aki át akart menni, és a cserkész átsegítette. Mert voltak cserkészcsapatok, cserkészőrsök, akik ezt csináltuk. Beosztottuk, hogy forgalmas utcasarkon ott állunk, és a botorkáló valakit átsegítjük az utcán. Ez olyan kép, ami talán valakikben megvan, és gondolom, tisztelt Országgyűlés, ha mi magunk is előlapozunk ötven-hatvan évvel korábbi újságokat, akkor találunk ilyen képeket.

(12.50)

A cserkész, ahol tud, segít - ez a mottó. (Csizmár Gábor: Az az úttörő!) Ez az egyik cserkésztörvény: a cserkész, ahol tud, segít. Most mondtam egy példát. De az a cserkész segítette a nyomorúságban lévő, sántikáló kutyát is. Vagy a cserkész elment, és részt vett olyan társadalmi tevékenységekben, amikben csak azért vett részt, mert a cserkész, ahol tud, segít.

A másik szólam, amire a cserkészek szerették magukat emlékeztetni, és mások is emlékeztek rá, az a napi jótett, hogy valami jót tesz. Ha más jót nem akart tenni, akkor felvett egy szemetet az utcán, és beledobta a szemetesládába. Ezek apró dolgok, barátaim, hölgyeim és uraim, apró dolgok, néha aztán ezek nagyok lesznek.

Néha a társadalomban olyasmi lesz, hogy a harmincas években a népi írók mozgalmában, elnök úr, a Kovács Imrék, a falukutatók cserkészként indultak, vagy nagyon gyakran cserkészruhában mentek. Kovács Imre, akiről annyi képünk van - mint a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, mint népi író, a radikális ember, az entellektüel, a parasztgyerek Fejér megyéből -, ez a Kovács Imre cserkészként járta egyik-másik nyáron az országot, az Ormánságot és más területeket. Imre sokszor elmondta ezt nekem is, meg másoknak is. Szóval, az a cserkész, aki jót tesz, az lehet, hogy ilyen társadalmi-politikai vetületet jelentet meg.

Aztán a nagy összefüggések: a cserkészek időnként felírták a falra, és mondták azt a három szót, hogy mi is a cserkészet: Isten, haza, embertárs. Isten, haza, embertárs! Hogy ez kinek mit jelent? Azoknak, akik ezt hallották, ennek üzenet jelentősége volt.

Aztán, ha szabad idehoznom megint csak a téglákat, magukat a cserkésztörvényeket. Már az előbb mondtam: a cserkész, az első cserkésztörvény szerint, egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond. Ismétlem, az első cserkésztörvény: a cserkész egyenes lelkű, és feltétlenül igazat mond. Aztán tovább, a másik: a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket. Hol voltak a zöldek akkor, amikor mi, cserkészek már ezt csináltuk?! Szerettük a természetet.

És a cserkészkirándulások, a cserkésztáborozások: elmentek, elmentünk, ott voltunk egy napig vagy két hétig a táborban, és utána, amikor elmentünk, ugyanolyan volt a természet, mintha ott se lettünk volna. Tehát felszedtük a gyeptéglákat, aztán visszahelyeztük a táborozás végén - szereti a természetet. Tisztelt Barátaim! Én mint kiscserkész, olyan módon szereztem élményeket és járultam ehhez hozzá, hogy visszagondolva 50-60 vagy hány év múlva, most 70 év múlva, ez annyira valószínűtlennek tűnik!

Egy példa: volt 1936 pünkösdjekor az Ichthüsz-tábor, a protestáns cserkészek minden pünkösdkor egy tábort rendeztek a Háros-szigeten. Körülbelül 3 ezren voltunk, négynapos tábor. Különböző versenyek voltak. Az egyik megint természetverseny volt, a zöldek versenyeztek, megismerni a természet jelenségeit, a fákat, a füveket, a leveleket, a madarakat. Mi történt? Ez a Horváth János nevű cserkész - én voltam az -, cecei gyerek, én nyertem meg azt a természetismereti versenyt. Soha nem készültem arra a versenyre, csak mivelhogy cecei gyerek voltam, tudtam, hogy mi a kakukkfű, mi a tarack, és melyik levél melyik fának a levele. A cserkészet ilyeneket értéknek tekintett.

Aztán amikor a politikai szférára nézünk megint, tisztelt Országgyűlés, ott volt a cserkészet, a demokratikus, emberi, népi, progresszív, konzervatív - mindegyik szó valahogyan beleillett. Akkor, amikor Németországban és Olaszországban a nácizmus és a hitlerizmus eltörölte a cserkészetet, mert a maguk módján kívánták az ifjúságot és a jövőt "klágsattolni", vagy ki hogy mondta, összekalapálni, akkor Magyarországon a cserkészet egy eszköz volt ahhoz, hogy bár Magyarország sodródott abba a világba, nemkívánatos utakon, de azért volt ellenállás.

A cserkészet a magyar nemzeti függetlenségi mozgalmakban 1943-44-ben ott volt, nem annyira mint intézmény, hanem mi, cserkészek voltunk ott ezrével és ezrével. Szóval, tisztelt Országgyűlés, nem volna illő talán, hogy dramatizáljam ezt részleteiben, csupán illusztrálni kívánom, hogy akkor, amikor ma a Magyar Országgyűlés a kormány javaslatára az ifjúság dolgaival foglalkozik, és idehozza nekünk, hogy elfogadjuk a jelentést és a jövőről gondolkozzunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), akkor megemlítem, tisztelt Országgyűlés, hogy a cserkészet mint intézmény, mint mozgalom olyan értéke ennek a társadalomnak, ennek a magyar népnek, amit bizony bűnösen nem használunk. Jobban éreznénk magunkat (Az elnök újból csenget.), hogyha tennénk. Javaslom, tisztelt Országgyűlés, módosító javaslatot is nyújtok be, hogy foglalkozzunk ezzel.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai