Készült: 2024.04.26.00:26:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

230. ülésnap (2001.10.15.), 236. felszólalás
Felszólaló Iváncsik Imre (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem akartam terhelni reagálásokkal a mondandómat, de akkor azzal indítok, Körömi Attila képviselő úr azt mondta, hogy Juhász Ferenc képviselőtársam beszéde hangulatkeltő volt. Ez az ő megítélése.

Az én megítélésem szerint nem hangulatkeltő, hanem hangulatkifejező volt a hozzászólása; nagyon híven tükrözi azt a mélységesen felháborodott és elégedetlen hangulatot, amelyet önök jól érzékelhetnek és tapasztalhatnak nemcsak ma, hanem ugyanezt érzékelhették a bizottsági ülésen. Azt hiszem, ez teljesen természetes és megérthető reakció a részünkről. Mindezt az a kapkodó, koncepciótlan, az információkból bennünket kirekesztő, antidemokratikus felfogás és (Molnár Róbert: Mert a kommunizmusban megszokták a demokráciát!) magatartás váltja ki belőlünk, amelyet a kormány képviselői részéről tapasztalhatunk ebben az ügyben.

 

 

(22.10)

 

Körömi úr másik állítására válaszolva: szeretném önt emlékeztetni arra, hogy bár akkor is hangsúlyoztuk, hogy a típusokkal kapcsolatos vitába nem megyünk bele, és nem óhajtunk egyik típus mellett sem állást foglalni, de éppen az F-16-osok túlértékelése ellen emeltünk szót miniszterelnök úrnak, miniszter úrnak címzett kérdéseinkben, amire meg is kaptuk, hogy csak ne nagyon viselkedjünk úgy, hogy esetleg valamelyik típus szószólójának látszódjunk. Tehát szó sincs arról, hogy mi a Gripeneket elutasítjuk, hiszen szó sincs arról a parlamentben, hogy ebbe beleszólhatunk. Ugyanis az önök kormánya nem adta meg számunkra még azt a lehetőséget sem, nemhogy a típus ügyekben szót váltsunk, hanem még fölhatalmazást sem kért ahhoz, aminek ezt a - nem is tudom, minek minősítsem - valamilyen termékét itt most a kezünkben tarthatjuk. Jól látható, hogy nincsen semmiféle koncepció.

Simon elnök úrnak mondom, hogy azért nem küldhetünk a tenderhez megfigyelőket, merthogy nincs tender. Föltett kérdéseinkre éppen azzal kaptunk elutasító válaszokat, hogy nincs tender, nincs miről beszéljenek velünk. Minden olyan beszerzésnél, amely törvényszerűen és hivatalosan működik, ott vannak a megfigyelőink.

Kapkodó és áttekinthetetlen volt az előzmény. Jól emlékszem arra, hogy honvédelmi bizottsági ülésen hányszor hivatkoztak a tárca megjelent képviselői valami különleges tisztelettel arról, hogy egy kecskeméti repülőgép-bemutatón a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott: hallani sem akar arról, hogy valaki fölvessen ebben a kormányzati ciklusban a MiG-ek felújításán kívül bármilyen más megoldási lehetőséget. Ezt követően a MiG-ek korszerűsítésére aláírásra került a tárca részéről egy szándéknyilatkozat, majd ezt követően ajánlatkérések történtek. Érkezett amerikai ajánlat, érkezett svéd és brit ajánlat. Ezt követően hallhattuk a miniszter úrtól a televízióban, hogy le van zárva a dolog, nincs további ajánlatbeérkezési lehetőség, és még ezután is jó néhány ajánlat érkezett. Ha valaki ezt egy átgondolt koncepciónak, következetes, kiszámítható tevékenységnek minősíti, akkor ezen nagyon csodálkozom.

A következő kérdésekre szeretnék választ kapni ebben a vitában. Miért záratta le a kormánypárti többség azt a szocialista és ellenzéki képviselők által kezdeményezett bizottsági vitát, amikor éppen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szerettünk volna tisztán látni? (Mécs Imre: Így igaz!) Uraim, önök belénk fojtották a szót a bizottsági ülésen. Önöknek ez a demokrácia! (Molnár Róbert: Ti ötven évig csináltátok ezt!)

A második kérdésem: miért nem az első ajánlatkérést megelőzően kért felhatalmazást a kormány a tárgyalásokra? És a következő kérdésem: miért nem azt vitatta meg a nemzetbiztonsági kabinet, hogy valamilyen, lehet, hogy ma még általunk nem pontosan ismert okok miatt - mert ez elhallgatják előttünk - a miniszterelnök úrnak fölül kellett bírálni a korábbi, fennen hangoztatott álláspontját; a miniszter úrnak fölül kellett bírálnia azt az írásban is vállalt szándéknyilatkozatot, amelyről tud a közvélemény. Mi az okokról nem tudunk, hogy önök ezt miért bírálták fölül. És miért nem arról döntött a nemzetbiztonsági kabinet, hogy az őáltala ismert okok miatt, fölülbírálva ezeket a korábbi személyes álláspontokat, azzal fordul az Országgyűléshez, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott határozatot valamilyen ok miatt módosítani szükséges? Ezzel szemben kijelenti, hogy döntött típusról, darabról, és aztán idekerül egy papír, amiben semmi konkrétum nincs.

Azt tartom szomorúnak ebben az ügyben, hogy - azon túl, hogy mindaz, ami történt, károkat okoz, károkat okoz a demokráciának, károkat okoz Magyarország nemzetközi megítélésének - a konkrét ügynél messzebb mutató általános tapasztalati vannak. Számomra a jelenlegi kurzusnak a demokráciafelfogásáról nyújt bizonyítványt, mégpedig arról, hogy a miniszterelnök hatalma mindenek fölött áll, még az Országgyűlés fölött is. (Molnár Róbert: Mint Grósz Károlyé.) Nem az Országgyűlés dönt, tisztelt képviselőtársaim, jól látható mindebből, ami történik. A miniszterelnök úr dönt, megtárgyaltatja a kabinettel, kimondatja, s aztán idekerül a parlament elé valami utólagos jóváhagyásra. Mindez ötletszerűen, koncepció nélkül történik és olyan módon, hogy az Országgyűlés érvényes határozatát figyelmen kívül hagyják. Mindez az Országgyűlés előzetes felhatalmazása és a honvédelmi bizottság érdemi tájékoztatása nélkül történt. Mi volt ebben az egészben az Országgyűlés szerepe? Eddig semmi.

Azt mondja Simon elnök úr, hogy az Országgyűlés stratégiai szinten döntsön. Ezt komolyan gondolják? Stratégiai döntést akkor kell hozni, amikor megvan a típus és a darabszám? Valamit nem értek. Most az Országgyűlést arra kárhoztatják, hogy saját érvényben lévő határozatát figyelmen kívül hagyva utólag adjon fölhatalmazást, jóváhagyjon egy kitöltetlen, de aláírt csekket a kormány számára, az egyik oldalon anélkül, hogy ismerné ennek a konkrét pénzügyi következményeit, a másik oldalon szégyenlősen általánosságokat írva, annak ellenére, hogy többször elhangzott a vitában: mindannyian tudjuk, hogy konkrét típus- és darabdöntésről van szó.

A kormány tehát előidézett egy olyan helyzetet, ami joggal válthatja ki az ellenzéki képviselők fölháborodását. Sajnálom, hogy csak az ellenzéki képviselők fölháborodását váltja ki. Önök az érzelmeken ne csodálkozzanak! Hiszen nem tűrhetjük szó nélkül, és nem lehet érzelemmentesen elviselni azt, amikor az Országgyűlés tekintélyét semmibe veszik. A mi fölfogásunk és álláspontunk világosan fog tükröződni abban a módosító javaslatban, amelyet Juhász Ferenc képviselőtársammal együtt beadtunk, s az a véleményünk - és ezt szolgálja a javaslatunk -, hogy ha már ezt a helyzetet előidézte a kormány, és szemben azzal, amit önök állítanak, mi tudjuk, mi az, hogy honvédelem, mi felelősséget érzünk ezért, és majd olvashatják a szövegben, amire majd kitérünk a részletes vitában, hogy konstruktívabb, konkrétabb és az Országgyűlés érdemi hatáskörét is adó módosító javaslatot terjesztettünk elő, amelynek az a lényege, hogy terjesszen elő módosító javaslatot a kormány mindenekelőtt a 61/2000. számú országgyűlési határozathoz. Hiszen jogilag ez teremthet alapot ahhoz, hogy bármilyen következő lépés történjen, mert ez a mostani javaslat ellentmond annak az érvényben lévő határozatnak.

Adjunk fölhatalmazást a kormánynak, hogy tárgyalásokat folytasson, de ne így, mint ebben a szövegben van, hanem úgy, hogy amint konkrét eredményekre jutott a kormány, akkor hozza ide döntésre a parlament elé, vagy egy időben a határozat módosításával, vagy közvetlenül azt követően, a konkrét típusról és darabszámról és a feltételekről a parlament döntsön. Amennyiben ezt jóváhagyta a parlament, akkor következhet az a javaslat, amely mellett kardoskodni fogunk a részletes vitában is, hogy a honvédelmi tárca költségvetésétől elkülönítve egy programköltségvetés készüljön, és úgy döntsünk felelősen ügyekről, hogy tudjuk az okokat, miért változott a helyzet; miért döntünk úgy, ahogy döntünk; annak milyen következményei vannak; mennyibe fog ez kerülni, és hogyan, milyen ütemezésben fogja ezt az ország kifizetni. A mi meggyőződésünk szerint a kormányéval szemben ez az a modell, amely törvényes, szakszerű és egyben demokratikus is, és végre helyreállíthatná az Országgyűlés érdemi szerepét.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai