Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 228 éves történetének talán a legsúlyosabb válságát éli át ezekben a hetekben a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Rt. Jóllehet, az elmúlt 15 év során sokszor került már nehéz helyzetbe, a rendszerváltás óta a kormányok mindig fontosnak tartották, hogy segítsenek Magyarország egyik legrégebbi állami tulajdonú gyárán. Ma azonban úgy tűnik, hogy az ÁPV Rt., a tulajdonos magára hagyta azt; egy olyan, 228 éve azonos helyen működő ipari hungarikumot, amely jelenleg is 370 családnak ad szerény, de mégis biztos megélhetést, egy olyan térségben, ahol közel 20 százalékos a munkanélküliség.

A nagyobb gondok a Horn-kormány részprivatizációja után jelentkeztek, aminek eredményeképpen sajnos ’98-ra 220-an kerültek az utcára. Majd a 2002-es kormányváltás után kezdődött a gyár valódi vesszőfutása, amikor rákerült a privatizációs listára, és így komoly vevő hiányában ennek pedig az lett az eredménye, hogy sikerült elbizonytalanítani a gyár menedzsmentjét a dolgozókkal együtt. Ráadásul az igazgatótanács sem állt hivatása magaslatán. Így tehát a cég vezérigazgatója valójában magára maradt a gondokkal. Ezek bizony tovább rontották a gyár esélyeit a kiélezett európai porcelánpiac versenyében. Mindezt most azzal tetézte az ÁPV Rt., hogy a gyár történetében példa nélkül állóan olyan embereket ültetett a cég élére, akik porcelánt eddig csak a kirakatban láttak.

Szomorú történet ez, államtitkár úr, és gyanítható, hogy nincs vége. Éppen ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy mi a szándéka a tulajdonos ÁPV Rt.-nek Hollóházával. Igaz-e az, hogy újabb 120 főt akarnak elbocsátani most, decemberben, majd a háromhetes téli karbantartás helyett három hónapra vagy annál is hosszabb időre akarnak leállni, és ezzel sajnos megpecsételődhet Hollóháza sorsa? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 370 kétségbe esett ember kérdezi, vajon megmarad-e a munkájuk.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)