Készült: 2024.03.29.06:43:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2000.10.19.), 280. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:17


Felszólalások:  Előző  280  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Én azért örülök az ismételt megszólalási lehetőségnek, mert a délelőtti tévéadásidőben jó néhány kérdésről nem tudtam beszélni.

Szeretném az Egészségbiztosítási Alap legfontosabb kérdéseit egy kicsit szóba hozni. Azt gondolom, ha miniszter úr a feladat súlyához méltóan nyúlt volna a témához, akkor ma reggel az lett volna az első kérdés, amit föltesz, hogy milyen módon lehetne a betegellátás színvonalát javítani a költségvetésen keresztül.

 

(18.40)

 

A betegellátás színvonala nagyon sok mindentől függ. Függ az ellátórendszer struktúrájától, attól, hogy mennyire épülnek egymásra azok a szintek - az alapellátási, a szakellátási, illetve a fekvőbeteg-ellátási szint -, ahol végigjárhat egy utat a beteg. Természetesen vannak személyi feltételei a betegellátás színvonalának. Nem mellékes, hogy azok az emberek, akikkel az egészségügyi ellátás során találkozik a beteg, milyen hangulatban, milyen állapotban, milyen körülmények között foglalkoznak vele. S természetesen van egy dologi vonzata is. Ebben a vitában nagyon sokan megállapítottuk, hogy a dologi kiadások bizony nem emelkednek a szükséges mértékben.

A rendelkezésemre álló időben elsősorban az Egészségbiztosítási Alapnak azt a részletét szeretném górcső alá venni, amelyik a természetbeni ellátásokról szól, azon belül is a gyógyító-megelőző ellátásokról.

Az ÁSZ-jelentés is tartalmazza azt a megállapítást, hogy itt a növekedés mértéke - amennyivel 2001-ben megemelésre kerül az előirányzat - 11,3 százalék. Ezt a 11,3 százalékot úgy számíthatjuk ki, hogy vesszük a 2000. évi összeget, ami ebben a költségvetésben 358,8 milliárd, és ehhez viszonyítjuk azt, amit 2001-re tervez a költségvetés, a 399 milliárdot. Csakhogy az ÁSZ is megállapítja, hogy az idei várható teljesítés ennél lényegesen magasabb lesz, majdnem 15 milliárd forint a különbség. Ha ezt a két számot viszonyítjuk egymáshoz, akkor egészen pontosan 6,85 jön ki. 6,85! Őszintén szólva nem értem az ÁSZ-jelentésben azt a mondatot, hogy ha a várható teljesítéshez viszonyítjuk a növekedést, akkor 9,3 százalékos növekedést állapíthatunk meg. Szerettem volna azt a kérdést az ÁSZ illetékes képviselőjének feltenni, hogyan jön ki a 9 százalék, mert én ezt semmilyen módon nem tudtam kiszámolni. De érzékelhető, hogy jelentős a különbség. Ha 9 százalék, akkor lehet azt mondani, amit az ÁSZ ír, hogy reálérték-javulást terveznek; ha viszont 6,8 százalék - mint ahogy meggyőződésem szerint annyi -, akkor viszont nem lehet azt mondani, hogy reálérték-javulás terveződik.

A mai napon különböző körökben hosszasan szó esett a bérfejlesztés kérdéséről. Nem tudtuk egymást meggyőzni. Én is elmondtam, hogy ha egyszer a minimálbér emelése gyakorlatilag az egészségügyben dolgozók 40 százalékát érinti, akkor nagyon-nagyon kevés pénz marad a bérfejlesztésre szánt keretből arra, hogy a többiek, a minimálbér felett jövedelemhez jutók is valamilyen emelést érzékeljenek. Azt gondolom, ez a költségvetés megint jelentős csalódást fog okozni az egészségügyben dolgozóknak, megint jelentős csalódást fog okozni azoknak, akik hallják a hírét annak, hogy 20 százalékos bérfejlesztésre van lehetőség, és ehhez képest csak néhány forintot fognak a pénztárcájukban találni.

Van egy olyan megállapítása is az ÁSZ jelentésének, ami a fejlesztésekkel kapcsolatos forrásokra utal. A tavalyi vitában hosszan kifogásoltuk azt az eljárást, hogy ezt a kardinális problémát, hogy tudniillik az amortizáció ügye az egészségügyi finanszírozási rendszerben megoldatlan, egyszerűen úgy próbálja - s próbálta már tavaly is - megoldani a tervezet, hogy a szöveget mint lehetőséget kinyitotta a fejlesztések számára; vagyis abból a pénzből, amit kapnak, valamilyen arányban akár fejleszteni is lehet. A tavalyi vitában is nagyon sokszor elmondtuk, hogy ha egyszer a minimális működésre is szörnyen kevés az a pénz, akkor hiába van odabiggyesztve a lehetőség, hogy fejleszteni is lehet, valószínűleg nem fognak tudni élni ezzel a lehetőséggel. Nagyon érdekelne, hogy milyen hatásvizsgálatokat végzett a tárca ezzel kapcsolatban, mik a tapasztalatok az idei évben.

Az ÁSZ jelentésében azt olvasom, hogy az OEP 2001-re az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben 37 milliárd forintos fejlesztési előirányzatot tervezett. Majd következik egy mondat, hogy ennek érvényesítésére a költségvetés egyensúlyi követelményei nem adtak lehetőséget. Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Akart valamit az OEP, akart valamit az Egészségügyi Minisztérium - de hát sajnos nem sikerült. Ugye, jól értem, nincs benne a költségvetésben sem ennyi összeg, sem más összeg, ami kifejezetten fejlesztésre lenne fordítható, tehát pluszösszeg nincs benne a költségvetésben erre a célra? Rendkívüli módon érdekelne a jelen lévő államtitkár úr véleménye, magyarázata ezzel kapcsolatban. Megtisztelne Horváth Zsolt, ha tájékoztatna ennek az érdekérvényesítési mechanizmusnak a lefolytatásáról, mert én azt feltételezem, egy ilyen ügy kapcsán egyértelműen bizonyítható, hogy az Egészségügyi Minisztérium milyen gyenge tárgyalási pozícióban van a Pénzügyminisztériummal szemben akkor, amikor elemi egészségügyi érdekeket próbál érvényesíteni. Lehet, hogy próbálja, de a végeredmény sajnos eredménytelen.

A következő téma, amit röviden szeretnék szóba hozni, a gyógyszertámogatásokkal kapcsolatos. A tavalyi költségvetésben megjelent a gyógyszerkassza lezárásával párhuzamosan, hogy itt egy új ösztönzési mechanizmust fogunk működtetni. Szóval ha a háziorvosok takarékosan bánnak a gyógyszerfelírással, a gyógyszerkasszát nem terhelik túl, akkor abból ők a saját ellátmányuk számára egyfajta ösztönző keretet használhatnak, hasznosíthatnak. Lehet, hogy az én hibám, de nincsenek információim azzal kapcsolatban, hogy az idén ez a bizonyos ösztönzési mechanizmus érdemben hogyan működött. Arról is nagyon szívesen meghallgatnám Horváth Zsolt államtitkár urat, hogyan vált be az az ötlet, hogy ösztönözzük az orvosokat.

A következő tétel, amit szeretnék szóba hozni, a gyógyászati segédeszközök témaköre. Úgy emlékszem, ma az egésznapos vitában - pedig már a tizenegyedik óra vége felé járunk - nem sok szó esett, vagy talán egyetlen szó sem esett a gyógyászati segédeszközökről, pedig itt is nagyon pici az előirányzásra került keret. 25 milliárd forintról van szó, ami 4,8 százalékkal haladja meg a 2000. évi várható teljesítést. "Az előirányzat növekedését" - írja az ÁSZ - "új termékek befogadása, egyes eszközfajták térítési díjának évek óta elmaradt emelése indokolja." Lehet kiadáscsökkentő tétel is a dologban, mégis azt gondolom, hogy az új termékek befogadása a gyógyászati segédeszközök vonatkozásában is vélhetőleg árnövekedést jelent, vélhetőleg olyan újabb termékeket, amelyek valószínűleg drágábbak, mint a régiek.

 

(18.50)

 

Szóval, a 4,8 százalékra tervezett növekedés, ami az eleve alultervezett inflációhoz képest is kevesebb, alatta marad, azt hiszem, ez nagyon-nagyon alacsony. Érdemes lenne ezen is korrigálni.

De ezeken a részleteken túl nekem személy szerint az a legnagyobb bajom a költségvetésnek ezzel a fejezetével, hogy nyoma sincs benne holmi reform értékű gondolatnak. A legtöbb tétel, az alapvető fontosságú tételek, mint a háziorvosi ellátás, a szakorvosi járóbeteg-ellátás, a fekvőbeteg-ellátás egyszerűen azzal a bizonyos említett 11 százalékkal fel van szorozva. Szóval, semmiféle strukturális reform irányába nem olvasható ki valamifajta szándék. Ez pedig véleményem szerint igen sajnálatos, mert az egészségügy elmaradt reformja évről évre, hónapról hónapra egyre nehezebb helyzetbe hozza nemcsak az itt dolgozókat, hanem a lakosságot is. Következésképp minél később szánja rá magát egy majdani kormányzat arra, hogy megreformálja a rendszert, annál nehezebb lesz a helyzete.

Befejezésül engedjék meg, hogy egy összefoglaló, értékelő megjegyzést fűzzek az elhangzottakhoz. Érzékelem, hogy a kormány nagyon komoly csapdahelyzetben van. Ez a csapdahelyzet abból fakad, hogy egyfelől a programjában és azóta is számos alkalommal hangosan hirdette a járulékcsökkentés ígéretét, gondolatát, másfelől pedig szembetalálja magát azzal, hogy bizony, azokat a kiadásokat, azokat a költségeket meg kellene növelni, amivel ezt az egész rendszert működtetni lehet. Vagyis egyfelől a bevételi oldalon ígért valamit, amit szeretne nagyon tartani. Emlékezzünk vissza: '98-ban mindjárt indításként egy ilyen imponáló 6 százalékos járulékfizetés-csökkentési tervvel állt elő, amit keresztül is vitt. Most zárójelben szeretném mellétenni azt - mert akkor nem kértem kétperces megszólalási lehetőséget, amikor Surján képviselőtársam ennél a témánál tartott, pedig talán érdemes lett volna, hiszen most nincs jelen, elfelejtette hozzáfűzni -, a 6 százalékos járulékcsökkentés mellett akkor egy 70 százalékos egészségügyi hozzájárulás-növelést döntött el a kormány, amivel részben kompenzálta azt a járulékkiesést, amire rászánta magát. A következőkben nem történt semmi, most pedig előállt a kétszer 3 százalékos járulékcsökkentéssel, amiből egyébként a kormánypárti képviselők módosító javaslata alapján menten vissza is hátrált, és lett belőle kétszer 2 százalékos járulékcsökkentés.

Érzékeljük, hogy a bevételek lefaragása, mérséklése, csökkentése mentén próbál ígéreteket betartani, és kínlódik azzal a feladattal, hogy akkor a kiadási oldalt miből is fogja finanszírozni. Amikor néhány héttel ezelőtt, szeptember elején elkezdtük az adótörvénycsomag tárgyalását, akkor ez volt az alapvető kérdésem, amikor először szembetaláltuk magunkat a kétszer 3 százalékos járulékcsökkentés gondolatával. Akkor ugyanis nem láttuk a kiadási oldalt. Ez volt az első kérdés, hogy jó, jó, csökkentjük a bevételeket, csökkentjük a járulékfizetést; miből fogjuk fedezni azokat a költségeket, amelyekhez pedig pénz kell. Ilyen körülmények között tulajdonképpen végtelenül logikus, hogy a társadalombiztosítás maradék önállósága is megszűnik, felszámolódik, és csúszik bele, csúszik egybe a nagy költségvetéssel, az adóforintokkal.

Rövid idő után, azt hiszem, nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy miért is kell ezt még társadalombiztosításnak nevezni. Azt gondolom, az alapvető elvi kérdések tisztázásáig jutunk így vissza.

Köszönöm szépen a figyelmet. Ma már nem kezdek bele új témába, de holnap még folytatjuk a vitát, akkor is lesz egy kevés időnk, úgyhogy a hátralévő mondanivalómat arra tartalékolom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  280  Következő    Ülésnap adatai