Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a vitát, az embernek néhány kérdésben hiányérzete támad. Legelőször engedjék meg, hogy ezeket a hiányérzeteimet osszam meg önökkel, hátha a vita későbbi részében a kormány tudja korrigálni ezeket a kérdéseket.

Az egyik az, hogy ellenzéki képviselőként figyelve a fideszes és a kormányzati hozzászólásokat, nekem úgy tűnt, mintha ezek a hozzáállások, ezek a vélemények néhány helyen nem fednék egymást, sőt az is látszik, hogy a kormány álláspontja is változott az elmúlt hetekben, hiszen egy külügyi bizottsági ülésen, amelyen Mikola István államtitkár úr vett részt, ott még sokkal nagyobb hevülettel támogatta a kormány ezt a szabadkereskedelmi megállapodást, sőt az aggályok is kevésbé kerültek szóba. A mostani vitában kiegyensúlyozottabb ez a vélemény és ez szerintem helyesebb is. Magyarul: érdemes lenne, ha egyértelmű lenne az, hogy a kormányzati és a fideszes többségi frakció álláspontja hol tér el, ha eltér egyáltalán egymástól, és mennyire fedik egymást ezek a kérdések.

A másik, és ez sokkal fontosabb, hogy nem derült ki világosan taxatíve, konkrétan, hogy mi a magyar kormány álláspontja, mik azok a kérdések, amelyek kimondottan érzékeny témának minősülnek, mik azok a kérdések, amelyek nem teljesülése esetén a magyar kormány él a vétójogával, tehát a Magyar Országgyűlés elé úgy hozza be ezt a javaslatot, hogy ne támogassa az Országgyűlés sem, mik a minimumfeltételek ebben a kérdésben.

(14.00)

És nem precizírozta a kormány azt sem, hogy mik ezek a nemzeti érdekek, amit szlogenként annyiszor lehet hallani a mostani vitában is. Az is megütötte egy pillanatra a fülemet, amit Tállai András mondott, hiszen ő egészen odáig ment, hogy pontosan idézzem, hogy negatív hatást nem jeleztek a tanulmányok. Ami azért megdöbbentő számomra, mert amit csak én elolvastam a kormány által készített jelentésben, amit 2013 novemberében tárgyalt meg a kormány, abban például konkrétan azt írja a saját tanulmányuk: a magyar kkv-k észak-amerikai terjeszkedése nem várható jelentős mértékben, aminek méretgazdasági és kulturális okai vannak. Tállai András a kkv-k magyarországi lehetőségeiről beszélt, ami ugye azt vetítette előre, hogy hatalmas lehetőségek állnak a magyar kkv-szektor előtt. Lehet, hogy Tállai úrnak érdemes lenne saját anyagaikat is elolvasni. Tehát sok példát lehetne hozni, de pont, mondjuk, a kkv-szektor számára talán kisebb lehetőséget jelent ez a kereskedelmi megállapodás.

A másik, amiről szerettem volna én is azt jelezni, és ebben megelőzött Mikola államtitkár úr, itt több hozzászólónál felmerült, hogy semmilyen hatástanulmány nincs. Ez így nem igaz, vannak hatástanulmányok. Én még tavaly novemberben kértem a Külügyminisztériumot, hogy ezeket a hatástanulmányokat hadd kaphassuk meg. A hatástanulmány helyett egyébként ezt a kormányzati jelentést küldte át a Külügyminisztérium, arra való hivatkozással, hogy titkosak ezek a különböző hatástanulmányok. Egyébként a Magyar Tudományos Akadémia világgazdasági részlege, illetve a Corvinus Egyetem készítette ezeket a hatástanulmányokat. Például ezt a vitát nagymértékben segíthette volna a húsz résztanulmány, ami ennek keretében készült, hozzáteszem, európai uniós finanszírozásból. Tehát végképp értelmezhetetlen, hogy több hónapon keresztül miért nem juthatnak ehhez hozzá magyar vagy európai uniós parlamenti képviselőink, hiszen talán akkor a vitában szakmailag is konkrétabban tudtunk volna vagy tudnánk hozzászólni.

Mindezek tükrében és a vitát hallgatva, engedjék meg, hogy a magam részéről egy más megközelítést javasoljak, mint néhány hozzászóló, hiszen, ahogy Mikola István mondta, és erre utaltam az előbb, tárgyalási szakaszban vagyunk, és bizony ezek a hatástanulmányok nem tudják pontosan számszerűsíteni a potenciális várható hatásokat. Se a pozitívat, se a negatívat, hiszen túl messze vagyunk még a végétől. Ezért azt gondolom, hogy amit államtitkár úr mondott, teljesen korrekt és helyes. Éppen ezért én egy óvatos, higgadt és pragmatikus megközelítést javasolnék, ami a magyar érdekeket, a saját érdekeinket tartja mindig szem előtt. Hiszen itt mégiscsak kereskedelemről van szó, gazdasági kapcsolatokról. Éppen ezért én is túlzónak érzem, ha éppen vallásháborúhoz vagy valamilyenfajta civilizációs kérdéshez hasonlítjuk ezt az egyezményt. Szerintem itt kőkemény gazdasági, kereskedelmi érdekekről van szó, amelyek hosszú távon határozhatják meg az Európai Uniót, annak országait és ezen belül természetesen Magyarország nemzetgazdasági érdekeit vagy a fogyasztók, az itt élő emberek érdekeit. Ezért logikus, ha előnyökről és hátrányokról és azok számbavételéről beszélünk.

Éppen ezért az az MSZP álláspontja, ahogy már többször elhangzott, de talán érdemes ismételni, hogy mi nem utasítjuk el előre ezt a megállapodást, mint ahogy nem is támogatjuk előre ezt a mostani megállapodást. Hiszen nem rendelkezünk annyi információval, aminek alapján ennyire határozottan ki lehetne jelenteni, hogy ez előnyös-e vagy hátrányos adott esetben Magyarország számára. Mi úgy gondolkodunk erről, hogy ez egy esély, egy lehetőség Magyarország számára, az Európai Unió számára, de egyben veszélyeket is hordoz a magyar gazdaság, a magyar nemzeti érdek szempontjából. Éppen ezért az óvatosság, a higgadtság és a pragmatizmus egészen biztosan helyénvaló.

Az is egyértelmű, ahogy a vitában helyesen elhangzott, hogy ez egy nagy horderejű megállapodás. De azt láttam, hogy egy picit még a kormányzati megszólalásokban vagy a beszédekben is összemosódott két dolog. Amikor az előnyökről beszéltek többen, akkor azt talán érdemes hangsúlyozni, hogy ezek az előnyök különböző szcenáriók esetén változó előnyök, a mértéke változó lehet Magyarország számára. Ugye, van a vámszabályok lebontása, ez a minimumprogram, és van a nem vám jellegű szabályok lebontása, ami a teljes liberalizációt jelenti egyéb más kérdésekben. Amiről a kormány beszélt, a második kategóriában, tehát a teljes liberalizáció esetén értelmezhetőek ezek az előnyök. Amennyiben, úgymond, csak a vámszabályok lebontása történik, ezek az előnyök is kisebbek és kisebb hatásúak lehetnek Magyarország számára.

Amit én láttam és olvastam eddig tanulmányt, és a szakértőkkel beszélgetve nagyjából a tárgyalások mostani fázisában azt lehet látni, hogy Magyarország nem lesz a legnagyobb nyertesek között, ha ez a megállapodás megszületik. Azok a számadatok, amelyek, még egyszer mondom, a teljes liberalizálás esetén számszerűsíthetőek a mostani tárgyalási fázisban, a kicsinek is örülni kell természetesen, de azért mégsem eget rengető horderejű előrelépést jelentenek. Különösen úgy nem, ha egy tízéves távlatban gondolkodunk, amit minden tanulmány, minden elemző leír, hogy nagyjából ez az az időtáv, amin belül, ha jól felkészülünk, akkor bizony ezek az előnyök elérhetőek.

A másik oldalról viszont sokat veszíthetünk, ha nem készülünk föl ennek a megállapodásnak a végső eredményére. Éppen ezért, legalább a jegyzőkönyv miatt, meg amit államtitkár úr is mondott, hogy legalább majd kiegészítik az itteni vitában elhangzott információkkal a különböző anyagokat, engedjék meg, hogy elmondjam, vannak érzékeny területek, csak tényleg taxatíve. Érzékeny területnek minősül az elemzések alapján a bioetanol magyarországi termelése, mert az USA-ban olcsóbb ennek a termelése, tehát ez a magyar termelők számára egészen biztosan kihívást jelent, vagyis érdemes ebbe a kategóriába sorolni. Érzékeny terület az elektronikai ipar, hiszen ha megnyílik ez a piac, akkor a versenyképesebb, fejlettebb amerikai termékek miatt zsugorodhat az amúgy sem, hogy mondjam, felfelé ívelő elektronikai ipar Magyarországon. Aztán az USA-cégek megjelenése az európai piacokon bizony komoly versenyt hoz, nemcsak az európai uniós cégeknek, hanem a magyar cégek számára is, és ez bizony szintén komoly veszélyt jelenthet a magyar cégek számára az európai uniós piacon. Aztán többen szóltak arról, Legény Zsolt kollégám is hosszasan és helyesen beszélt róla, a GMO-szabályozás egy alapvető, igen/nem típusú helyzet a magyar kormány számára. Ha a GMO belekerül ebbe a megállapodásba, akkor a magyar kormány nem támogathatja ezt a megállapodást.

De emellett, a GMO-n túl vannak egyéb más érzékeny termékek a mezőgazdaság területén, hiszen egy kiszorító hatás elérheti a magyar termelőket is a gabonafélék, a húsfélék vagy éppen a csemegekukorica területén. Tehát érdemes ezeket a kérdéseket is folyamatosan az érzékeny területek között számon tartani, és nagyon keményen harcolni az ellen, hogy ebben a magyar termelők hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. És ugyanígy, amit már többen is elmondtak, ezek az úgynevezett beruházásvédelmi egyezmények, a vitás kérdések rendezése; Magyarország számára ez is komoly hátrányokkal járhat.

Aztán persze vannak a pozitívumok, amelyekről több szó esett az elmúlt időszakban, a külkereskedelmi forgalom növekedése, a GDP szerény növekedése, 20-25-30 ezer új munkahely tíz év alatt, közúti járműgyártás, vegyipar, gyógyszeripar. De itt a növekedés azért 0,2 százalékos, a gyógyszeriparnál az elemzések alapján 0,04 százalékos emelkedést jelent. A tőkebefektetések esetén is egy kicsit növekedhet a Magyarországra irányuló tőkebefektetés, bár lehetőségként ez ma is ott van minden amerikai cég számára.

Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy ezeket az előnyöket és hátrányokat a tárgyalás során folyamatosan monitoringozni kell ‑ ezt, gondolom, teszi is a kormány a tárgyalások során ‑, és ezek figyelembevételével kell majd a magyar parlament elé terjeszteni azt a javaslatot, ami arról szól, hogy a magyar kormány és a magyar parlament támogassa-e ezt.

Éppen ezért egyfajta kis rövid konklúzióként azt tudom mondani, hogy az MSZP-frakció feltételekkel támogatni fogja ezt a megállapodást. A feltételekről próbáltam beszélni, amelyek eléggé kemény feltételeket jelentenek, eléggé húsbavágó feltételeket jelentenek a magyar gazdaság számára. Éppen ezért ezeket kellően bölcsen és nagy odafigyeléssel kell elemezni. De szerintünk nem helyes az ab start, eleve elutasítása a tárgyalásoknak. Szerintünk az a helyes, ha a magyar kormány ott ül, részt vesz annál az asztalnál a tárgyalásokon, ahol a magyar érdeket tudjuk érvényesíteni. Mert a végén aztán esetleg olyan megállapodás van, hogy semmiféleképpen, semmilyen területen sem kedvező Magyarország számára, és akkor meg már csak azért sem lehet elfogadni, közben pedig lehetőségeket szalasztunk el.

Éppen ezért szerintem nem helyes, ha ezt a vitát valaki, akár az LMP, akár a Jobbik részéről csak és kizárólag egyfajta politikai vitaként kezeli. Szerintem itt kevesebb ideológiára és több pragmatizmusra van szükség. És bizony van annak igazsága, hogy ez olyan nemzeti ügy, olyan nemzeti kérdés, amiben egy nemzeti konszenzus megteremtése a politikában és a társadalomban egyaránt szükségeltetik ahhoz, hogy aztán ezt a következő tízévekben Magyarország helyesen és jól tudja kihasználni. Na, tehát az első az, hogy az MSZP feltételekkel támogathatónak tartja ezt.

(14.10)

A második ‑ ezt szeretném az államtitkár úrnak is jelezni, ezt a Külügyi bizottságban is elmondtam már ‑, hogy az MSZP frakciója támogatja a tárgyalásokon való részvételt, arra buzdítjuk a kormányt, hogy keményen, határozottan képviselje a magyar gazdálkodók, a magyar gazdaság érdekeit, a magyar nemzeti érdekeket, de azt is elvárjuk, hogy ha ebből az derül ki, hogy ezek az érdekek nem érvényesíthetőek, akkor ahhoz is legyen bátorsága, hogy ezeket a kérdéseket az asztalra tegye, és adott esetben változtasson a jelenlegi állásponton. A másik, hogy azt kérnénk a kormánytól, hogy konkretizálja a nemzeti érdekeket. Egészen biztosan ez a kormány nem tudom, milyen előkészítő anyagaiban benne lehet, de jó lenne, ha ezt mindenki látná. A társadalmasításról beszélt az államtitkár úr, ezért azt mondom, hogy érdemes a társadalmasítást ezen a területen is megtenni, hiszen ezek a legizgalmasabb kérdések, hogy mik a mi nemzeti érdekeink.

A másik vagy a harmadik, hogy így mondjam, hogy világossá kell tenni, hogy mik azok a feltételek, amelyek ha nem teljesülnek, akkor a magyar kormány nem támogatja ezt a megállapodást, mert ez úgymond a minimum, amit fontos, hogy a tárgyalópartnereink és az ország is láthasson.

A negyedik az átláthatóság, a nyitottság ‑ erről minden képviselő beszélt. Én azt javaslom az államtitkár úrnak, hogy siettessék egy kicsit ezeknek az adatoknak és információknak a nyilvánossá tételét, mert akkor sok kritikától tudnak mentesülni.

Az ötödik, hogy értelemszerűen a magyar érdekekhez szövetségeseket kell találni, meg kell nézni, hogy az uniós tagállamok közül kinek vannak hasonló problémái, mint a magyar kormánynak vagy Magyarországnak.

A hatodik, és ezt javasolnám, ugyan több fide­szes képviselő üdvözölte, hogy itt a parlamentben erről vita van, hogy majd a parlament fog róla dönteni, és ez micsoda fantasztikus dolog, de lássuk be: a parlamenten belüli döntés nem jelent mást, mint hogy a Fidesz-frakció támogatja vagy nem a kormány kezdeményezését, ezért én azt a megközelítést javasolnám a kormánynak, hogy keressen ennél szélesebb politikai konszenzust ehhez a döntéshez, hiszen az nem túl sokat jelent, hogyha a Fidesz-frakció támogatja. Eddig is mindenféle dolgot támogatott a Fidesz-frakció, tehát ilyen értelemben ez nem túl nagy garancia arra, hogy ebben bármilyen társadalmi vagy szélesebb politikai támogatás van a kormány javaslata mögött. (Dr. Schiffer András: Legalább az MSZP!) És a hetedik… Hát például, igen, ahogy Schiffer András képviselőtársam mondja, vannak pragmatikus pártok, vannak olyan pártok, amelyek nem csinálnak mindenből állandóan felesleges ideológiai kérdést, és képesek azt mondani, hogy bizonyos kérdésekben lehet, hogy a kormányzattal való együttműködés, az a nemzeti érdeket szolgálja, és nem egy téves, osztályharcos álláspontot kell fölvenni ebben a témakörben. (Közbeszólás és derültség a Jobbik soraiból.)

Azt a vitát is megvívjuk majd, tisztelt jobbikos képviselőtársam, egyelőre jól mutat ez az LMP-jobbikos koalíció egészen biztosan, csak nehogy aztán az LMP is a végén orosz érdeket képviseljen, mint ahogy a Jobbik teszi minden egyes megszólalásában.

A végén a hetedik, ami talán a legfontosabb kérdés, hogy a kormány már most készüljön arra, vagy készítsen egy akciótervet arra, hogy a gazdasági szereplőkkel együttműködve felkészüljön a pozitív hatásokra, hogy minél többet tudjunk kihozni belőle, és a potenciális negatív hatásokra, tehát a veszélyekre is, hiszen ez egészen biztosan már a mában egy fontos kérdés, nem csak akkor, amikor adott esetben hatályba lép ez a kezdeményezés.

Természetesen a végére van két kérdése is az embernek, vagy aggálya, inkább így fogalmaznék. A külpolitikai fordulatot én azért szorgalmazom minden egyes esetben, amikor ezekről a témákról beszélünk, mert egy külpolitikailag elszigetelt kormány ezeket a nemzeti érdekeket kevésbé tudja képviselni, nehezebben tud találni szövetségeseket a magyar érdek képviseletéhez.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy a diplomácia és a miniszterelnök változtasson az eddigi külpolitikai irányokon, ha kell, új külügyminiszterrel, és kezdjük meg azokat az együttműködéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar nemzetgazdaság szempontjából egy hasznos és jó megállapodás szülessék. Ha pedig nem ilyen megállapodás születik, akkor legyen ahhoz bátorsága a sok esetben szavakban nagyon bátor magyar kormánynak, hogy merjen akár nemet is mondani erre az egyezményre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)