Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A múlt héten volt a Népjóléti bizottságban Kásler miniszter úr éves meghallgatása. Az alábbiakat mondta a bizottsági meghallgatáson: tökéletesen működik az alap-, a járóbeteg- és a sürgősségi ellátás egysége, pluszfinanszírozást kapott a traumatológiai és érsebészeti ellátás. Én ezekre a kijelentésekre a múlt héten megjelent hírekkel szeretnék reagálni, hogy cáfolni tudjuk, mennyire nincs rendben ma Magyarországon az egészségügy. A veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház a továbbra is fennálló szakemberhiányra hivatkozva jelentette be a hatóságoknak a hét végén, hogy intenzív osztálya ágyainak a harmadát nem tudja használni. Mindez azért különösen aggályos, mert a 12 ágyas intenzív osztály nemcsak a kórház saját traumatológiáját, sebészetét és stroke-centrumát szolgálja ki, hanem szükség esetén a balatonfüredi szívkórházból is a Csolnokyba szállítják a betegeket. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke elmondta, lehet, hogy nőtt az orvosok száma, de a betegeké még inkább. A 60 év feletti korosztálynál egyre több az egészségügyi probléma, s nemcsak területi egyenetlenség tapasztalható, hanem strukturális gond is. A sürgősségi és pszichiátriai ellátásban az intenzív és belgyógyászati osztályokon hiányoznak a legtöbben. Ezek azok a szakterületek, ahol a legnagyobb a megterhelés a dolgozók számára.

Miniszter úr következő kijelentése, ami nagy botrányt váltott ki, az volt, hogy a kórházi fertőzések kórokozóit főként a látogatók hurcolják be, akiket nem lehet tetőtől talpig fertőtleníteni. Egyetlenegy adatot hadd mondjak, államtitkár úr: amíg Magyarországon 6-8 liter kézfertőtlenítő szer jut ezer betegápolási napra, addig Svédországban ugyanez az arány 42 liter. S engedje meg, hogy tapasztalatból mondjam, miért működik még az ellátórendszer. A múlt heti felszólalásomban is elmondtam, hogy ezt köszönhetjük az egészségügyben dolgozóknak és azoknak a hozzátartozóknak, akik olyan munkát végeznek a kórházakban a szakemberhiány miatt, amit az orvosoknak és az ápolóknak kellene elvégezni. Azt mondja a miniszter úr, hogy a fertőzések legnagyobb részét a hozzátartozók hurcolják be. Akkor feltételezzük, hogy a hozzátartozók nem tudnak bemenni a betegekhez a kórházakba. Államtitkár úr, adjon már választ arra, hogy a szakemberhiány, az ápolók és az orvosok hiánya miatt azokat a munkákat, amiket ezek a hozzátartozók a kórházakban elvégeznek csak azért, mert nem bírják elviselni azt a szakemberhiányt, amit a kórházakban látnak és érzékelnek, ki végezné el. Ki csinálná meg, mondjuk, az ágytálazást, a sebkötözést, az etetést, a fürdetést, azokat a napi rutinfeladatokat, amelyeket az ápolónők nem tudnak elvégezni azért, mert egy osztályon csak két ápolónő dolgozik.

Kásler miniszter úr azt mondta, hogy azért nagy a halálozás a magyar lakosság körében, mert későn fordulnak orvoshoz a betegek. Államtitkár úr nagyon jól tudja, nagyon sok oka van annak, hogy miért fordulnak későn orvoshoz. Mondjuk azért, mert körülbelül 600 ezer beteg nem jut hozzá a napi ellátáshoz, mert akkora a háziorvos- vagy a gyermekorvoshiány. Államtitkár úr azt is nagyon jól tudja, hogy sok esetben azért nem mennek orvoshoz a betegek vagy a magyar emberek, mert féltik a munkahelyüket, és nem mernek táppénzre menni. Az adatokból is látszik, hogy évről évre drasztikusan nő a táppénzt nem igénybe vevők száma, és nagyon sokan veszik a táppénzt igénybe úgy, hogy már súlyos betegségekkel kerülnek orvoshoz, mert nem mernek korán, a felismerés időszakában orvoshoz menni.

Múlt heti hír volt az is, hogy öt éve nem volt ilyen magas a kórházak adóssága. A beszállítók Orbán Viktorhoz fordultak, mert a beszállító cégek a csőd közelébe kerültek azért, mert több mint 65 milliárdos a kórházak tartozása. Múlt heti hír, hogy megjelent a friss egészségügyi jelentés az Unió részéről, amely nagyon-nagyon rossz megállapításokat tesz az egészségüggyel kapcsolatban: krónikus alulfinanszírozás, jóval az uniós átlag alatti közkiadás, fejenként és GDP-arányosan is az uniós átlagtól lényegesen elmaradó ráfordítás, szűkre szabott ellátási csomag tanúskodik arról, hogy Magyarországon nem prioritás a kormány számára az egészségügy.

Államtitkár úr, mikor lesz az, amikor önök felállnak és elismerik, hogy azonnali beavatkozás kellene az egészségügy területén, és önök is elismerik azt, hogy mekkora szükség lenne arra, hogy több pénzt fordítsanak az egészségügyre? Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)