Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Túl vagyunk a tavasz első napján, tisztelt képviselőtársaim. Javasolom a kormánypárti képviselőknek, hogy vessék le a vádlottal együtt felöltött bundát, mert így kényelmesebben tudnak figyelni arra, hogyan engedi ki a kezei közül az igazságszolgáltatás, mondjuk, Várhegyi Attila államtitkár képviselőtársukat vagy éppen Kaya Ibrahimot.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap, amikor jeleztem a felszólalási szándékomat, tárgyként a szövetségi kapitány felelősségét a játékosai teljesítményéért jelöltem meg. Nem elég ugyanis a kormánycsapat egyes játékosainak a teljesítményét minősíteni, egyre inkább beszélni kell a kapitány felelősségéről, és láttatni kell az ő szerepét a romló csapatteljesítményben. A felszólalás halaszthatatlan, mert a gyenge teljesítmény az utóbbi két hétben egyre több területen válik világossá, és a közönség körében láthatóan növekszik az elégedetlenség. A felső-tiszai tragikus árvízveszély szintén a szövetségi kapitány felelősségéért kiált. Szerencse, hogy még itthon találta ez a mindnyájunkat aggodalommal eltöltő veszélyhelyzet.

Igaz, hogy a múlt héten csak a kormány ülését kellett elhalasztani, igaz, csak az országgyűlési bizottságok nem tudtak úgy dönteni, hogy ismert legyen előttük a kormány álláspontja, igaz, csak néhány törvénymódosítást kaptak meg késve a képviselők. A kormánycsapat szövetségi kapitánya ugyanis Horvátországban alapozott azért, hogy a legjobbak legyenek a Fejér megyei bajnokságban. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A sors 1998-ra úgy hozta, hogy az addig középszinten aktív játékos szövetségi kapitányi feladatokat kapott. A csapat-összeállítás nem volt könnyű feladat, hiszen olyanokat kellett beválogatnia, akikkel együtt korábban nem futott volna ki a pályára, és akkor horvátországi közös alapozás nélkül kellett belevágni a nagy játékba.

Volt olyan játékosa, akit meglehetősen jól ismert. Tudhatta róla, hogy az egész pályás letámadásnál képes a saját kapuja felé elindulni, de nélküle nem jött volna létre a csapat. Ez az ember aztán a mérkőzések kiértékelésén rendre kimagasló teljesítményűnek tartotta magát. Ez az ember inkább utazott, nyaralt, mintsem edzett. Ma sokan gondolják azt, hogy a belépőjegyek árának egy részével sem számolt el megfelelően. A kapitány sokak tiltakozása ellenére is kitartott e játékos mellett. A kapitány magabiztos volt, úgy tett, mintha nem a csapatának egyik játékosáról lenne szó. A kapitány 1999-ben akként vélekedett, igazság van abban, hogy sokat kell a játékosának külföldre utazni, de ott igen sokat tesz a magyar fociért, és még a helyettesítéséről is gondoskodik. Egy évvel később pedig úgy vélekedett, hogy játékosa folyamatosan, mérkőzésről mérkőzésre próbál tenni a csapat érdekében, és elgondolását már 90 százalékban megvalósította. Nem árnyékolta be felhő a kapcsolatukat. Jó vele dekázgatni, vélhette a kapitány. (Derültség az MSZP soraiban.)

Miközben a közönség állva fütyült, hogy cseréljen már végre, a kapitány ismét fittyet hányt a közönség akaratára. Igaz, egyre kínosabb volt a kispadról szemlélnie a játékosa vergődését, ezért egyre többször tartotta magát távol a mérkőzésektől. A játékosa is vérszemet kapott, már csak a mérkőzésekre jött haza külföldről, aztán utazott vissza. A kapitány még mindig nem cserélt. Végül a játékos a közönség akaratának megfelelően lekullogott a pályáról. Ott maradt a pályán a szövetségi kapitány felelőssége, aki e cseredöntését oly sokáig halogatta. Ott maradt a szövetségi kapitány felelőssége, akinek ezt a játékosát is a közönség örökre kizárta a csapatból. A rossz vagy halogató döntéseket látva az egyre elégedetlenebb közönség joggal várja, hogy a megyei első osztályból feltörekvő csapata helyett a hátralévő időben a szövetségi kapitány arra koncentráljon, hogy a kormánycsapat időben és körültekintően hozza meg döntéseit, hogy ne kelljen ezreknek újabb füttykoncertben kitörni elveszett javaik és kilátástalan életük miatt.

(9.20)

A szövetségi kapitány számára nem lehet mérce a megyei bajnokság színvonala. Az sem elég, hogy folyamatosan azt próbálja elhitetni a közönséggel, hogy csapata nemzetközi mércével mérve is jól teljesít. Az sem elég, ha a múlt csapatairól kezd értekezni. Arra van szükség, tisztelt Ház, hogy most már végre úgy alakítsa át csapatát, hogy az eredményesen tudja felvenni a küzdelmet a nemzetközi mezőny csapatainak a társaságában is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)