Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha az ember elhallgatja itt húsz percben Szekeres úr és Kuncze úr hozzászólását, akkor egyre inkább (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Csúcs László! Csúcs úr!) az az érzése lesz, hogy itt egy dilettáns államvezetés a csőd felé tántorgó országot nem képes vezetni, és ennek alátámasztására az imént még a tőzsdei híreket is hallottuk - csak a probléma az, hogy az újságban más olvasható. A tőzsde naponta több száz ponttal emelkedik felfelé... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Igaz, de egy év alatt 3000-et zuhant!) Köszönöm szépen, de meg kell nyomni a gombot, képviselő úr, és akkor szót fog kapni a megfelelő időben.

ELNÖK: Folytassa, képviselő úr, és csendet kérek a teremben!

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: De hát ezeket a híreket hallgatva szerencsére a reális helyzet egészen más. Szerencsére ma már az ellenzéki képviselőkön kívül senki sem vitatja, hogy Magyarországon egy húszéves gazdasági válságot követő, a növekvő pályára nyugodtan alapozható tervezés indulhat meg. Senki nem vonja kétségbe - néhány ellenzéki képviselőn kívül -, hogy mind a rendszerváltozás, mind pedig a piacgazdaságra való áttérés megrázkódtatásain túl van Magyarország. Ez nem Járai Zsigmond úr érdeme, nem is a kormánypárti képviselőké, hanem ez a helyzet. Ezért mélyen egyet lehet érteni azzal az elképzeléssel, hogy egy viszonylag széles ívet átölelő hároméves tervet irányelvként az Országgyűlés megtárgyaljon. Ezt kellő komolysággal kell fogadni, és úgy gondolom, hogy nemcsak a kormánypárti képviselőkre vonatkozik ez az elvárás.

Egyetértünk a Magyar Demokrata Fórum nevében mindazokkal a gazdaságpolitikai alapelvekkel, amelyek egyszerre tartják fontosnak a gazdasági stabilitást, a növekedést és a kissé nehézkesen kohéziónak nevezett, tulajdonképpen a rendszerben való gondolkodás követelményeinek megvalósítását, de szeretnénk újólag és minden alkalommal hangsúlyozni - legalábbis a magunk részéről -, hogy mi szeretnénk, ha ez kiegészülne a társadalmi szolidaritás követelményével is, ami az MDF konzervatív-keresztény gondolkodásának és politizálásnak olyan fontos pillére, aminek a kormány munkájában is tükröződnie kell, és nyilván az irányelvek végrehajtása során ezt meg tudjuk majd valósítani. Változatlanul hangsúlyozzuk, hogy a Magyar Demokrata Fórum a szociális piacgazdaság megvalósítását tekinti céljának, hiszen csak ezen gazdasági célok adnak arra garanciát, hogy az egyéni szabadság, a társadalmi igazságosság és a gazdasági versenyképesség erősödjön.

Igen, valóban újszerű és a nyugati demokráciákban valóban már megszokott dolog, hogy hároméves költségvetési koncepciót tud az ország törvényhozása megvitatni. Örülünk ennek, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének újkori történetében először, első ízben erre most kerül sor. Természetesnek kell azt is tekintenünk - és egyetértünk mindazokkal, akik erre rámutatnak -, hogy egy olyan kis országban, amely ráadásul annyira nyitott gazdaságú és annyira függ a világgazdasági körülményektől, mint Magyarország, nyilvánvaló, hogy egy hároméves előretekintést bizonytalanságok is kísérhetnek, és csak az átlagos feltételek optimista feltételezése esetén valósulhatnak meg maradéktalanul az itt leírtak. Itt nemcsak a délszláv háborúra kell gondolni, amely egyébként nyilván véget fog érni, és ezt követően érzékelhetően konjunktúra lesz Magyarország számára is, hiszen egy háború mindig befejeződik, és utána olyan újjáépítés következik be azokon a helyszíneken, ami tapasztalataink szerint az utóbbi tíz évben Magyarországot kedvezően is tudta érinteni - Horvátországra gondolok. Nemcsak erről van szó, de természetesen attól is függ a magyar gazdasági gondolkodás, a prognózis és ennek a hitelessége, hogy elsősorban az uniós nyugat-európai országokban milyen gazdasági mozgások következnek be. Ha mi az ott tapasztalt átlagos növekedésnél jobb vagy rosszabb eredményeket érünk el, az viszont kizárólag rajtunk, a magyar kormányon, illetőleg az Országgyűlés döntésén és ennek végrehajtásán múlik.

Úgy gondoljuk, hogy reális és jó, elfogadható mérték a 4 százalék körüli érték, de szerencsés esetben az 5 százalékos gazdasági növekedés mértéke is kielégítő eredmény lesz. Ez jó perspektívát jelent az országnak, és talán kisebb megpróbáltatásokat okoz a fizetési mérleg, illetőleg a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megtartásában is.

A Magyar Demokrata Fórum természetesen üdvözli az infláció csökkentésére tett erőfeszítéseket, fontosnak tartja, hogy ez sikeresen, a prognózisban foglaltaknak megfelelően folytatódjék. Ez a gazdasági stabilitás alapmértéke; a gazdaság minden egyes szereplője, az állam, a vállalkozások, a lakosság minden rétege csak alacsony infláció esetén tud biztos terveket készíteni a jövőre nézve.

Ezért természetesen egyetértünk azzal is, hogy az államháztartási hiány lassú csökkentésének tendenciája érvényesüljön, és azzal is, hogy a reálkeresetek - beleértve a közszférát is - éves szinten 2 százalék körüli mértékben emelkedjenek. Nagyon fontosnak tartjuk mi is azt, hogy a reálkeresetek növekedése ne haladja meg a termelékenység növekedését, mert ez az ország versenyképességének romlását jelentené, ugyanakkor azt is világosan ki kell mondani, a közvélemény előtt is el kell mondani, hogy az Uniónak nemcsak a makroszámokban vannak előírásai, amit olyan sokszor hangoztatunk, hanem azt is elvárják tőlünk, hogy a jövedelmek legalább már a csatlakozáskor az európai uniós átlag 60 százalékát elérjék. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy milyen messze járunk ettől.

Ami az újraelosztást, illetőleg a jövedelem-központosítás arányait és mértékét illeti, véleményünk szerint az európai országok gyakorlata eltérő, és általában elég jelentős szóródást mutat ez a kép. Úgy véljük, hogy a mai magyarországi arány nemzetközileg elfogadható, ami tehát az újraelosztás 46 százalékos, a koncentrációnak pedig 42 százalékos értékét mutatja. Ezek további csökkentése indokolt lehet, és ezzel egyet lehet érteni, de csak akkor és csak úgy, ha az állam a társadalom elvárásainak megfelelően ugyanakkor egyszerre teljesíteni tudja nemcsak az infrastrukturális célokat - út, vasút és egyéb kiadásokat, sok szó esik még erről ebben a Házban -, hanem mindazon szociális kötelezettségeket és egyéb feladatokat is, amelyek feltételei az elmúlt években, az imént felszólaló ellenzéki képviselők által kormányzott években igenis jelentősen romlottak. Az ország jelenlegi fejlődési szakaszában, a társadalom teherbíró képességét és a piacgazdasággal kapcsolatos fogadóképességét figyelembe véve, feltétlenül meggondolásokat kíván az újraelosztási aránynak ez a jelentős csökkentése.

A javaslat és annak mellékletei - sajnos ezt kell mondanom - teljesen reálisak, amikor a jelenlegi tendenciák alapján a folyó fizetési mérleg egyensúlyát illető számokat mutatja be. Véleményünk szerint a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegénél is azok az elvárások, amelyeket a javaslat és a mellékletek tartalmaznak, elgondolkoztatóak. Kétségtelen tény, hogy 1998-ban jelentős romlás következett be ezeken a területeken, és komolyan kell venni az 1999. évi eddig ismert adatok alapján a költségvetési arányok, illetőleg számok alakulását is. Azt hiszem, hogy a kormány és a Pénzügyminisztérium ezt pontosan tudja. A számok reálisak, de nem minden szempontból megnyugtatóak. A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy a koalíciónak érdemi gazdaságpolitikai lépéseket kell tennie ahhoz, hogy ne romoljon, kedvezőbben alakuljon a fizetési és a külkereskedelmi mérleg.

Ami a javaslat adó- és járulékrendszerrel kapcsolatos hároméves céljait illeti, hogy általánosabb, arányosabb és igazságosabb legyen a közteherviselés, azt hiszem, ezt senki nem vitathatja sem ebben a Házban, sem az ország egyetlenegy választópolgára sem kell, hogy ne értsen ezzel egyet. (Sic!) Őszintén meg kell azonban a részünkről is mondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezzel az elvvel egyetért, ugyanakkor az általunk ismert jövő évi adó- és járuléktervezetek nem minden szempontból tükrözik ezeket az elvárásokat, illetőleg ezeket a célokat.

(11.10)

Mind az szja, mind az áfa, mind a tervezett földadó és egyebek tekintetében nem fogjuk elfogadni, és nem tudjuk támogatni, hogy az alacsonyabb jövedelmű rétegek helyzetének további romlása előidéződjön. Úgy véljük, egy növekvő gazdaságban a kis jövedelmű, de a munkájukból élő adófizető rétegek reáljövedelmei nem csökkenhetnek.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az újraelosztásban és a jövedelemtermelésben a vállalkozások számára kell kedvezőbb klímát kialakítani, csak ettől remélhetjük az új munkahelyek létrejöttét, a versenyképességünk javulását. Tehát az MDF nem kifogásolja, hogy bizonyos jövedelmi átcsoportosítások történjenek a vállalkozói kör javára, ezt azonban úgy kell megoldani - és amikor majd erre sor kerül az erre vonatkozó törvények tárgyalásánál, úgy fogjuk támogatni -, hogy közben az ország minden rétege számára érzékelhető legyen a felemelkedés.

Meg kell említeni a nyugdíjkérdést is. A javaslat 4. oldalának az utolsó sora úgy fogalmaz, hogy a nyugdíjak reálértékét a költségvetésnek meg kell őriznie. Az MDF úgy véli, hogy ez a célkitűzés csak a minimum lehet, de arra kell törekedni, hogy a nyugdíjak a növekvő gazdaságban, a reálértéken felül is növekedjenek. Azzal is tisztában vagyunk, hogy 1990 óta nagyon sokat vesztettek a reálértékükből, és a '94. évi szintet csak 1999-ben fogják elérni, vagy nem teljes mértékben elérni.

Közismert a Magyar Demokrata Fórum aggodalma a magyar népesedés alakulásának sorsával kapcsolatban. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a lassítása, netán megállítása nem is egy kormányzati ciklus feladata. Mindenesetre nagyon örülünk annak, hogy a kormányprogram teljes mértékben beemelte az MDF családpolitikai programját a megvalósítandó célok közé, és hogy ebből nagyon sok megvalósult. Nagyon sok megvalósult már az eltelt kormányzás alatt is, és nagyon sok meg fog valósulni az irányelvek alapján.

Nagyon fontos lépésnek tartjuk a gyed bevezetését, amely százezer magyar családot fog érintetni - azért ez már, ahogy mondani szokták, nem semmi -, és az adó-jóváírási lehetőségek további bővítését a gyerekeket nevelő családok esetében is. E témától egy kicsit függetlenül fontosnak tartanánk azt, ha a kormány lépéseket tudna tenni az ismert probléma felszámolása felé, tudniillik az ismét munkát vállaló anyák foglalkoztatása nagyon sok szempontból hátrányosan valósítható csak meg. Itt valószínűleg előrelépést fog jelenteni a rugalmas és a részmunkaidős foglalkoztatás szélesebb körű elterjesztése, de úgy véljük, hogy adó- és járulékkedvezményekkel is lehetne ösztönözni az ilyen munkaerőket alkalmazó gazdasági társaságokat és általában a munkaadókat. Azt az aktív családpolitikát, ami ezekből az irányelvekből szinte átsüt, a Magyar Demokrata Fórum minden vonatkozásban a sajátjának vallja.

A népesedéspolitika másik ágát illetően, amely az egészségügyhöz, és általában - kisebb mértékben - a sporthoz, az ifjúságpolitikához tartozik, ezzel szembe kell néznünk. A kormány nyilván tisztában van azzal, hogy az ország egészségügyi állapota katasztrofális. Sajnos, csak Oroszországot és Moldáviát előzzük meg Európában a halálozás statisztikája terén. Ezen a területen 1999-ben még nem sikerült jelentősen előrelépni. Kétségtelen tény, hogy késedelmet szenved az egészségügyi reform, nem lehet még pontosan tudni, hogy hogyan oszlanak meg az egészségügy terhei az állampolgárok és az önkormányzatok között. Kétségtelen, hogy a gyógyszertámogatás évközi meghúzása nem bizonyul a legszerencsésebb lépésnek, a gyógyszerellátás terheit jobban nem nagyon lehet a lakosságra terhelni, és az is kétségtelen tény, hogy az egészségügyben dolgozók fizetése tarthatatlanul alacsony, ugyanakkor, amikor járulékcsökkentésről beszélünk.

Az MDF véleménye szerint ezen a területen már nagyon kevés idő van, nincs sok helye már a várakozásnak, ugyanakkor nyilván a rendszer átalakítását és hatékonyabbá tételét kell először megoldani, nem pedig a jelenlegi rendszer betegellátási és gazdasági csődjét eredményező kereteket kell lefaragni.

A tervezet a foglalkoztatottak számának szerény bővülésével számol. Véleményünk szerint ezen a területen a kormánykoalíciónak aktívabbnak kell lennie. Magyarországon ismertek a számok, az aktív népességből a foglalkoztatottak száma nagyon alacsony, 36-37 százalék. Ami az Unió átlagához mért számarányokat illeti, az előbb elmondottak alapján, a halálozási statisztika miatt ez - ha a kormány aktív családpolitikája és a rendszer átalakítását követő sikeres egészségügyi politikája nem tud változtatni - csak romlani fog. Szükségesnek tartanánk egy átfogó foglalkoztatási akcióprogram kidolgozását, nyilvánvalóan az irányelvek megvalósítása ezt szükségessé fogja tenni, és nemcsak három éven belül, hanem hamarabb.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum nagyon fontosnak tartja, hogy a következő esztendőkben a kis- és középvállalkozások feltételeiben jelentős javulás történjen; létrejöjjenek azok a tőkeerős intézmények, kockázati tőketársaságok, kisvállalkozási bank és így tovább, amelyek ennek a helyzetnek a javításában valóban részt tudnak venni. Természetesen a fejlesztés kormányzati forrásait is növelni kell. E tárgyban már nagyon sok kitűnő javaslat, dolgozat született, az elmúlt tíz év során se szeri, se száma ezeknek. Most már az elkövetkezőkben ennek érvényt is kell szerezni, a kormányzati koncepciókban javasolt intézkedéseket valóban végre kell hajtani.

Véleményünk szerint ugyanis ezek a kis- és középvállalkozások jelentős szerepet játszhatnak a fizetésimérleg-problémák enyhítésében. Nyilván az egyensúlyjavítás egyik fő útja a gazdaság importigényességének a csökkentése, a belső kereslet kielégítésében pedig a hazai termelés szereplőinek az erősítése. Ugyanakkor ezek a kis- és középvállalkozások nemcsak a GDP növeléséhez járulnak hozzá, hanem ténylegesen bővítik a foglalkoztatásokat, végül, ha megfelelő színvonalon termelnek, nyugodtak lehetünk afelől, hogy szélesíthetik a hazai beszállítások mértékét, amelyet oly nagyon várunk a Magyarországon megtelepült multinacionális cégek termékeibe. Ezért a kis- és középvállalkozások javítását az elkövetkezendő évek gazdaságpolitikájának kiemelt kormányzati feladataként minősíti a Magyar Demokrata Fórum.

Tiszelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján gondolom, nem kétséges önök előtt, hogy az MDF támogatja a javaslat elfogadását. Egy nagyon fontos dolgot azonban hozzá kell ehhez tenni. Ez a javaslat itt nyilván elfogadásra kerül. Hogy meg is valósuljon, tisztelt képviselőtársaim, véleményünk szerint a jelenleginél lényegesen nyugodtabb belpolitikai helyzet kialakítására van szükség, és ebben közös felelőssége van nemcsak a kormánypártoknak, hanem az ellenzéknek is. Úgy gondolom, a mai vita is ennek a hiányát mutatja, márpedig az ország sikere nem a kormány ügye. Az ország sikeres három évének a célján munkálkodni valamennyiünk közös (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felelőssége.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)