Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, L. Simon László államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/3018. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Az Igazságügyi bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/3018/2. sorszámon, jelentését pedig T/3018/3. sorszámon megkapták. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/3018/5. sorszámon, összegző jelentése pedig T/3018/6. sorszámon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére összesen 15 perc áll rendelkezésre. Elsőként megadom a szót Salacz László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2015. március 5-i ülésén megtárgyalta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló T/3018. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülés során a tagok vitát folytattak az Igazságügyi bizottság hárompontos módosító indítványáról, melyet bizottságunk 24 igen, 6 nem és 4 tartózkodás mellett támogatott.

E törvényjavaslat a jogvita rendezéséről szól, a vitarendezés szabályairól. Arról, hogy a sajtó-helyre­igazításhoz hasonló szabályokat bevezessük a polgári perrendtartásba, mely alapján egy viszonylag gyors vitarendezési eljárásban lehet tisztázni, hogy volt-e engedély a képmás elkészítésére, felhasználására vagy sem. Ez az új vitarendezési szabály egy opcionális lehetőség, amelytől függetlenül természetesen a személyiségi jogok megsértésére vonatkozó kártérítési szabályok és a kárfelelősség továbbra is igénybe vehetők. Tehát nem zárja ki a két eljárás egymást, sőt ez az eljárás erősíti azt, hogy ha a felek között a bíróság ítélettel határozott, attól még lehetőség van kártérítés követelésére külön perben.

A bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 24 igen, 6 nem és 4 tartózkodás mellett elfogadta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Salacz képviselő úr. Megkérdezem, van-e kisebbségi vélemény. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok.

Megkérdezem, az előterjesztők nevében Répássy államtitkár úr kíván-e szólni. Tízperces időkeret áll rendelkezésére.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron negyedik alkalommal vitatkozhatunk erről a törvényjavaslatról, hiszen először a plenáris ülésen, azután az Igazságügyi bizottság ülésén, azután a Törvényalkotási bizottság ülésén és most újból a plenáris ülésen van módunk az érveinket előadni. Én kíváncsi vagyok arra, hogy milyen új megvilágításba tudják helyezni a törvényjavaslatot ellenzéki képviselőtársaim, hiszen már három alkalommal meghallgattuk egymás érveit. Nem szeretném megismételni a vitát, megint csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon kérem, ne keverjék össze a polgári anyagi jogi szabályokat a polgári eljárási szabályokkal, hiszen a törvényjavaslat kizárólag a polgári perrendtartást módosítja. Az a kérdés, hogy a képmással való visszaélésnek mik a szabályai, ezek a polgári törvénykönyv szabályai, nem pedig a polgári perrendtartás szabályai.

Egyébként a törvényjavaslat összesen három szakaszból áll. Ez a három szakasz összesen hat új szakaszt iktatna a polgári perrendtartásba, tehát ahhoz képest, hogy milyen heves vita folyt, ahhoz képest megítélésünk szerint nem akkora jelentőségű, hogy indulatokat kellene hogy kiváltson a törvényhozás tagjaiból.

Még egyszer mondom, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a negyedik vita alkalmával milyen új megvilágításba tudják helyezni a törvényjavaslatot, és kérem önöket, hogy használják bizalommal azokat a válaszainkat, amelyeket az Igazságügyi bizottság részére eljuttattunk, hiszen abban az Országos Bírósági Hivatal által felvetett számos kritikára pontosan, tételesen válaszoltunk, és ezek mindegyike, azt gondolom, hogy önök előtt szerepelhet, hiszen az Igazságügyi bizottság tagjai is jelen vannak.

Azt szeretném elmondani, hogy az Igazságügyi bizottság benyújtotta azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az előterjesztő is elfogad, és amelyek az Országos Bírósági Hivatallal lefolytatott egyeztetés során kerültek kialakításra vagy ott kerültek megfogalmazásra. Tehát a törvényjavaslat immáron a Törvényalkotási bizottság egységes összegző módosító javaslatának a formájában, valamint összegző indítványának a formájában tartalmazza az OBH általunk is elfogadott kritikáit.

Azt megint szeretném leszögezni, hogy azzal a kritikával nem tudunk mit kezdeni, amit az Országos Bírósági Hivatal közvetített ‑ egyébként a Kúriától származó kritika ‑, amely szerint a törvényjavaslat alkotmányellenes lenne. Ezt már elmondtam minden fórumon, hogy alapjogokat sértő polgári­per­rend­tartás-módosítás nehezen képzelhető el. Annyiban képzelhető el, amennyiben a polgári perrendtartásnak mint vitarendezésnek a szabályai akadályoznák a véleménynyilvánítás szabadságát. Tehát abban az esetben tudjuk elképzelni, hogy alapjogokat sértene ez a törvényjavaslat, ha a polgári perrendtartás szabályaiban olyan akadályok merülnének fel, amely miatt az újságírók, vagy nem tudom, a magánszemélyek a jövőben nem mernének fényképeket készíteni. Most azért fogalmaztam ilyen körülményesen, mert természetesen a Kúria sem volt szíves leírni, hogy miben látja az alaptörvény-ellenességet, de az biztos, hogy alapvető jogokat a törvényjavaslat nehezen sérthet, hiszen nem anyagi jogi szabályokról, hanem eljárási szabályokról van szó.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom, hogy a vita végén a zárszó elmondására több mint hat perc áll majd rendelkezésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt bizottság előadót nem állított. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincsen lehetőség.

Elsőként megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mondjak-e kisebbségi véleményt, de azért nem tettem ‑ bár a következő mondatomban indokolom azt, hogy miért gondolkodtam mégis rajta ‑, mert nem voltam jelen a Törvényalkotási bizottság ülésén. Amiért mégis elgondolkodtam ezen, az az, hogy valójában a vita fele az én távolétemmel összefüggésben zajlott. Azért érdekes ez, mert államtitkár úr azt kérte, hogy vigyünk új elemeket ebbe a vitába. Hát, én megkísérlek akkor ilyet belevinni. Azt, amire államtitkár úr utalt, és szeretném a lényeggel, a tartalmi kérdésekkel kezdeni, arról azt gondolom, hogy a vita jelen szakaszában is kihangsúlyozandó.

(21.50)

Ugyanis plenáris ülésen ezek az érvek még nem hangoztak el, csak bizottsági ülésen, azon belül is elsősorban az Igazságügyi bizottság ülésén vitatkoztunk erről.

Tisztelt Államtitkár Úr! Anélkül, hogy egyébként alávetném az érveket és ellenérveket komolyabb vizsgálatnak, már ami a Kúriától, az OBH-tól és az Igazságügyi Minisztériumtól származik, azt azért elgondolkodtatónak tartom, hogy egyáltalán érdemes-e ezt megtenni. Érdemes-e ezt megtenni akkor, amikor mind az Országos Bírósági Hivatal, mind a Kúria gyakorlatilag azt mondja ki erről a törvényjavaslatról egyszerűen fogalmazva, hogy úgy rossz, ahogy van, úgy fölösleges, ahogy van? Ha az OBH azt írja le, hogy: „A cél a javasolt jogi szabályozással nem érhető el, az számos anyagi és eljárásjogi problémát vet fel.” Szintén idézem a Kúria ominózus mondatát, ami az utolsó két és fél soros bekezdése, és szó szerint így szól: „Összefoglalva: a javasolt szabályozást szükségtelennek, az anyagi jogszabályokkal összhangban nem állónak, alkotmányosan aggályosnak és alapvetően elhibázottnak tartjuk.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a jogalkalmazói szervek csúcsán álló illetékes kollégiumnak ez a véleménye, akkor azt gondolom, szükségtelen emellé más érveket tenni. Akkor valószínűleg az a helyzet, hogy azon felül, hogy a kormányzat nem egyeztetett a bíróságokkal, vagy ez az egyeztetés formális volt legjobb esetben is és nem tartalmi, és ha a jogalkalmazó ilyen mértékben zárkózik el ettől az új jogszabálytól, akkor azt gondolom, a kormánynak nem ellenérveket kéne keresnie, hanem ezt a javaslatot vissza kéne vonnia, és újra asztalhoz ülni, vagy lehetséges, hogy először asztalhoz ülni a szakmai képviseletekkel, a bíróságokkal, az ügyészségekkel, az ügyvédi kamarával és más érintettekkel, hogy hogyan lehet ezt a szabályozást helyesen megfogalmazni; még akkor is, ha egyébként a célt például az OBH nem kifogásolja, a kormányzat által megfogalmazott célt.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy amikor a mérleg egyik serpenyőjében a Kúriának és az OBH-nak egy ilyen véleménye fekszik, akkor teljesen mindegy, hogy mit teszünk a másikba, és én jogász országgyűlési képviselőként sem kívánom szakmai érvelésnek alávetni ezt a javaslatot, pontosan ezért: nem érdemes, egy ilyen vélemény után nem érdemes, nem szabad. Egyetlen lehetőség van, ami ésszerű és épeszű: a kormány visszavonja ezt a javaslatot.

Ami a dolog eljárási részét illeti, itt térek rá a Törvényalkotási bizottság ülésére. A Törvényalkotási bizottság tagjai nem kapták meg a minisztérium álláspontját a Kúria, illetve az OBH véleményével kapcsolatban. Elég hosszú vita zajlott arról, az államtitkár úr azt fejtette ki, hogy de az Igazságügyi bizottság tagjai megkapták. No, ez igaz, de államtitkár úr, akkor egy olyan bizottság tagjai kapták meg, amelyik bizottság már soha többet nem foglalkozott és nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tehát ön elküldte egy olyan bizottság tagjainak, akik elé soha többet nem kerül ez az ügy; viszont nem küldte el egy olyan bizottság tagjainak, akik elé viszont odakerül ez az ügy. És egyetlen érv volt, mondjuk úgy, ellenérv e vonatkozásban az államtitkár úrtól: az én személyem, ugyanis megmondom őszintén, én vagyok az egyetlenegy olyan ellenzéki képviselő, aki egyszerre tagja az Igazságügyi bizottságnak is meg a Törvényalkotási bizottságnak is. Speciel más közügy miatt, vagy mondjam azt, fontos magánügy miatt nem tudtam jelen lenni a bizottság ülésén.

Úgy gondolom, ez nem érv, hogy én megkaptam, ezért akkor a bizottság többi tagjának is ismernie kéne ezt az álláspontot. Ugyanis lehet, hogy egy frakcióban ülök néhány képviselővel, a szocialista képviselőtársaimmal, de én önállóan vagyok országgyűlési képviselő, nekem nem kötelességem tájékoztatni a többi képviselőt arról, hogy hozzám milyen irományok érkeznek, nem kötelességem. A kormánynak kötelessége ezt a tájékoztatást a képviselőknek, azt gondolom, megadni, vagy talán szerencsés, ha megadja, ha érdemi vitát szeretne folytatni erről a Törvényalkotási bizottságban. De azt már végképp nem lehet az én terhemre róni, azt gondolom, hogy mondjuk, a jobbikos képviselőknek nem küldtem ezt meg. Na, az aztán biztos nem az én dolgom! Tehát még ha ott támadhat is némi vita, hogy szerencsés lett volna-e, ha megküldöm a szocialista képviselőtársaimnak, frakciótársaimnak, ott biztos nem merülhet fel vita, hogy mondjuk, a bizottság független tagjának, ellenzéki tagjának vagy a jobbikos képviselőtársaimnak megküldöm-e vagy sem.

Éppen ezért én azt gondolom, ha ön valóban érdemben akar hivatkozni a kormány véleményére, amit az Igazságügyi bizottság tagjainak megküldött, akkor azt akkor tehette volna meg, ha azt megküldi egyidejűleg a Törvényalkotási bizottság tagjainak is. A legjobb tudomásom szerint ez egyébként nem történt meg, ilyenformán érdemi vitát folytatni a minisztériumi ellenérvekről a bizottságban nem lehetett.

De azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy valójában ezzel a Törvényalkotási bizottság szerintem semmit nem vesztett; ez egy elvi kérdés, államtitkár úr, és én ezt így vetem fel mint eljárási kérdést. Jó volna, ha a kormány nemcsak a szakbizottságokkal kommunikálna közvetlenül, hanem a Törvényalkotási bizottság tagjaival is, mert akkor más ilyen probléma nem merül fel. Például a Jobbikban egyetlen átfedés nincs a két bizottság tagjai között.

De visszatérve még egyszer és utoljára a tartalmi részre, egy ilyen bírósági vélemény után teljesen mindegy, hogy mi a minisztérium álláspontja. Egyetlen lehetséges jogállami, demokratikus hozzáállásról lehet tanúbizonyságot tenni: ha a kormány visszavonja a javaslatot ezek után. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bárándy képviselő úr. A Fidesz időkeretének terhére megadom a szót kettő percben soron kívül Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ezzel az ügyrendi vagy eljárási természetű kérdéssel foglalkoznunk.

Szeretném leszögezni, Bárándy képviselő úr, hogy önt senki nem hibáztatta ezen a bizottsági ülésen, a Törvényalkotási bizottság ülésén, mert az Országos Bírósági Hivatal az Igazságügyi bizottságnak küldte meg az észrevételeit, tehát nem a minisztériumnak, hanem az Igazságügyi bizottságnak. Ezért az Igazságügyi Minisztérium is az Igazságügyi bizottságnak küldte meg a válaszait, és ön nem tőlünk kapta meg azt a bizonyos minisztériumi válaszlevelet, hanem az Igazságügyi bizottságtól kapta meg mint az Igazságügyi bizottság tagja. Tehát mi a bizottsággal leveleztünk, úgy, ahogyan az OBH is a bizottsággal levelezett.

Az kétségtelenül igaz, hogy a Törvényalkotási bizottságnak már nem küldtük meg még egyszer ezt a levelet, mert úgy gondoltuk, hogy az, hogy az Országgyűlés egyik bizottsága megkapja ezt a levelet, a bizottság megkapja, az az Országgyűlés hivatalos értesítése, tehát hivatalos tudomása van az Országgyűlés bizottságának.

Megjegyzem, hogy az OBH nem a Törvényalkotási bizottságnak küldte meg az észrevételét, tehát már csak ezért is nem lett volna vita vagy nem lehetett volna vitázni ezekről.

Tehát egyrészt sem önt nem hibáztatja senki, és azt gondolom, az Igazságügyi Minisztérium sem mulasztott ebben a kérdésben; a tartalmi álláspontjával kapcsolatban meg majd később szeretnék nyilatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Lukács László György képviselő úr, Jobbik.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön itt elmondta, hogy nincsenek kétségei afelől, hogy újat esetleg nem mondunk, vagy kíváncsian várja, hogy mi újat mondunk.

Én szerintem különösebben újat nem kell mondani, és a másik az, hogy nem is várnám el, hogy egyébként meghalljon bármilyen újat, hiszen mindvégig mondtunk új álláspontokat, már a vita legelején, kezdetén, a TAB-ban is elhangzottak új álláspontok, és mindig ugyanazokat a válaszokat kaptuk.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Annyiban egyetértek az MSZP-s képviselőtársammal, hogy ha ránk nem is hallgat vagy a mi szavunkat nem is akarja meghallani, talán egyvalakiét, az OBH-ét ‑ akinek egyébként bizonyos jobbító szándékú javaslatait meghallgatták, és sikerült is beépíteni ‑, az ő hangjukat, illetve a Kúria hangját mindenképpen meg kellene hallani.

(22.00)

Hiszen nagyon egyszerű csak elgondolkodni azon, hogy egyrészt ki lesz a legmagasabb ítélkezési fórum, másrészről ki az, aki az ítélkezési gyakorlatot alakítja jelenleg Magyarországon. Hogyha az ítélkezési gyakorlatot alakító szerv azt mondja, hogy álláspontjuk szerint az eljárási törvénnyel gondok vannak, és egyébként az eljárási törvénnyel együtt az anyagi jog sem fog megfelelően érvényesülni, akkor nem kell nagy jósnak lenni ahhoz és nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy lássuk, milyen vége lesz az egyes pereknek, pláne úgy, hogy egyébként a jogászkollégák pontosan tudni fogják, hogy addig kell az ügyet fellebbezni, amíg el nem jut a Kúriára, vagy ameddig el nem jut például oda, ahol az egységes ítélkezési gyakorlat, mondjuk, már jobban érvényesül, például a törvényszékeken vagy például az ítélőtáblán. Tehát innentől kezdve egy nagyon egyszerű séma lesz ebben, és ezzel pont ki fogjuk venni azt, hogy ez egy alkalmazható, élő jog legyen, egy alkalmazható, élő eljárás legyen, helyette kapunk egy olyat, amit valószínűleg valamilyen szinten visszaélésszerűen fognak alkalmazni.

Tehát én nem kérem, hogy engem halljon meg, de mindenképpen hallja meg az OBH-t, mindenképpen érdemes meghallgatni a Kúriát, és mindenképpen érdemes velük egyeztetni. Ezt már többször elmondtuk, hogy itt az egyeztetés hiánya és talán a Kúriából is ez a sértettség, ha lehet egyáltalán az ő elképzelésüket latolgatni, hogy mi lehetett, lehet, hogy belőlük is ez a sértettség beszél, vagy ez indította őket arra, hogy kifejtsék az álláspontjukat. És nem kell új érv, régi érveink is ismertek voltak önök előtt, azt azért csak megemlíteném, hogy lényegében ilyen módon az eljárás megduplázza az eljárási lehetőségeket ‑ álláspontom szerint egyébként teljesen indokolatlanul ‑, ráadásul egy olyan eljárást vezet be, amelyben garantált, szinte 95 százalékos a pervesztesége annak a félnek, akin egyébként a bizonyítási teher van, mert képtelen lesz a jelenlegi bizonyítási szabályok alapján, illetve az anyagi jog közbejöttével képtelen lesz megfelelő bizonyítást elvégezni.

Arról már nem is beszélnék, és ezt nem akarom idehozni, hogy az anyagi jogban is én személy szerint hibát észlelek, illetve úgy gondolom, hogy egy modernitási tesztnek már nem igazán felel meg, de ebben talán még az alkotmányossági teszt sem felelne meg már annak a modernitásnak, ami a képmásvédelem, a közösségi média, az információtechnológia közbejöttével már egy komolyabb válságot okozhat talán ezeknek a jogoknak a területén. Tehát mindenképpen egy időszerű elképzelést, elgondolást kellene szerintem kialakítani, amelyre kiváló lehetőség lenne az, hogy megvárjuk azt az új Pp.-koncepciót, ami elkészült, a kormány asztalára lekerült, és erről is tud, letették a kormány asztalára, a kormánynak talán valamilyen határozata született is róla, hogy az új Pp. koncepciója, irányvonala milyen legyen. Itt lenne még a lehetőség, amíg ezen dolgozunk, és amíg a Pp. részletes vitája le nem zajlik, hogy ezt az egész komplett eljárási részt addig újragondoljuk, az OBH, a Kúria meglátásaival, jobbító szándékú és a konzultációt követő meglátásaival kiegészítsük, és végre egy olyan eljárásjogot csináljunk ennek a külön eljárásnak, amivel lényegében használható lenne. Én úgy gondolom, itt azzal állunk szemben, hogy ha így hagyjuk meg az eljárási jogszabályt, akkor a puding próbája a bukta lesz, tehát ezt nagyon könnyű lesz majd lemodellezni, és mondom, visszaélésszerűen lehet adott esetben ezekben pereskedni, fellebbezni, pontosan látva azt, hogy egyébként az ítélkezési gyakorlat alakítója mennyire nem ért egyet és milyen aggályai vannak magával az eljárási törvénnyel.

Tehát ezt a kettőt javasoltam volna igazából, és ennyiben lehet csatlakozni egyébként a szocialista állásponthoz is, hogy érdemes lenne inkább ezt a vitát a Pp. részletes vitájára elhalasztani azokkal a módosításokkal, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket a Kúria, illetve amelyeket az OBH is javasolt, és mindenképpen előtte konzultációt kell lefolytatni, mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy egy alkalmazhatatlan és egy tényleg alkotmányosan aggályos rendelkezést készülünk elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban. ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy ha önmagában mint eljárási jogszabályt nézzük a törvényjavaslatot, az természetesen előremutató és egy korszerű kodifikációs munka, sőt én azt tudom mondani, hogy ami javaslatok megfogalmazódtak az összegző módosítóban, ezek is természetesen támogathatók; viszont pontosan azért nem fogjuk tudni megszavazni ezt a javaslatot, amiért az anyagi és az eljárásjogi szabály ebben az esetben nem szakítható szét. Tehát én természetesen értem államtitkár úrnak azt az aggályát, hogy a kritikák alapvetően az anyagi jogi szabályokat érintik, de akkor, államtitkár úr, amikor van egy speciális eljárásrend, ami pontosan attól speciális, hogy nem általában anyagi jogok érvényesítését célozza, mint általában a Pp., hanem egy konkrét anyagi jognak vagy két konkrét anyagi jognak a sajátos érvényesítését szolgálja, akkor nem tudunk az alapul fekvő anyagi jogi szabály milyenségétől, minőségétől elvonatkoztatni. Ez az eljárásrend a lába valaminek, tehát ezt úgy vizsgálni, hogy a fundamentumtól, tehát az anyagi jogi szabálytól elvonatkoztatunk, nem lehet, és feltételezem, a Kúriának az általam egyébként nem igazán ismert aggályai is valami ilyesmiből eredhetnek.

Egyszerűen arról van szó, hogy ha önmagában nézzük, akkor természetesen ez egy korszerű szabály, de ha megnézzük azt, hogy az anyagi jogi szabálynak milyen hiányosságai vannak, akkor rögtön azt látjuk, hogy egy gyorsított szabály ezzel a fordított bizonyítási teherrel ‑ amit Lukács képviselőtársam az imént már említett ‑ nagyon könnyen vezethet ahhoz, hogy igen, közvetve ez a szabály bizony a sajtószabadságnak egy aggályos, aránytalan sérelméhez vezethet. Arról van szó, hogy abban az esetben, amikor mondjuk, egy közérdeklődésre számot tartó eseményen a háttérben ott áll valaki, aki nem közszereplő, nincs meg a hozzájárulása, és a sajtótermék vagy mondjuk, egy blogger azzal kell hogy kalkuláljon, hogy nagyon rövid idő alatt beleviszik egy olyan perbe, ahol ő gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával vesz részt, akkor beindul egy olyan előzetes cenzúra, ami, azt gondolom, hogy nemkívánatos.

De továbbmegyek: miután bizonytalan a közszereplő fogalma, mi az új Ptk. parlamenti vitája során is tettünk le javaslatot az asztalra, hogy hogyan lenne érdemes cizellálni a közszereplő fogalmát. Bizonytalan ez a fogalom, innentől kezdve megint csak bizonytalan az, hogy az újságíró egyébként belemegy-e egy olyan jogsértésbe, ahol rövid idő alatt gyakorlatilag úgy, hogy képtelen megvédeni az igazát, egy biztos pervesztésnek veti alá magát. És még valami, államtitkár úr: miután ennek a speciális eljárásrendnek a mögöttes szabálya mégiscsak a polgári perrendtartás, azt gyanítom, hogy például a Kúriának, az OBH-nak lehet olyan alkotmányossági aggálya is, hogy túl azon, hogy az anyagi jogi szabályok meglehetősen bizonytalanok, nemcsak hogy egy ilyen gyorsított eljárásrendbe mennek bele a sajtószervek, úgy, hogy gyakorlatilag nincs fegyver a kezükben, hanem ráadásul megvan a lehetőség ideiglenes intézkedésre.

Tehát furcsa módon, ami miatt egyfelől mint eljárásjogi norma, előremutató ez a jogszabály, pontosan ez az oka annak, amiért egyébként alkotmányossági aggályok ezzel szemben felvethetők, mert arról van szó, hogy egy ilyen gyorsított eljáráson belül elrendelnek egy ideiglenes intézkedést, az azt jelenti, hogy holnap be lehet zúzatni valamit, vagy egy internetes portálról fotókat le lehet venni. Ez azt jelenti, hogy egyfelől, ha a magánszférához való jog felől közelítünk, ez természetesen egy nagyon előremutató intézmény, ha azt nézzük, államtitkár úr, hogy az alapul fekvő anyagi jogi szabályok milyen állapotban vannak, akkor ez bizony felveti a sajtószabadság súlyos, alaptörvény-ellenes korlátozásának a lehetőségét.

Továbbra is azt gondolom, hogy fontos figyelni arra, amit az Alkotmánybíróság tavaly ősszel mondott, és itt van egy összeütközés a Kúria és az Alkotmánybíróság álláspontja között. Nyilvános helyen készült, közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódó, nem sértő felvételeknél nem kell az érintett személyek beleegyezését kérni. Továbbmegyek, szintén az Alkotmánybíróság intencióit követve, abszurdum az a negyedszázados gyakorlat, hogy ha valaki a közhatalom nevében intézkedik ‑ büntetés-végrehajtási tiszt, rendőrtiszt akár azonosító számmal, akár anélkül ‑, akkor az ő arcát ki kell takarni. Viszont jelenleg az anyagi jogi bázis meglehetősen bizonytalan.

Úgy lehet egy ilyen speciális eljárásrendet bevezetni, hogy először az anyagi jogi alapokat rendbe tesszük. Addig, amíg bizonytalan az, hogy egy egyébként az államhatalom nevében eljáró fegyveres személyről például lehet-e fotót közölni, addig, amíg ilyen bizonytalanságok vannak, ilyen eljárásrendet nem lehet bevezetni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót másfél percben Bárándy Gergely képviselő úrnak.

(22.10)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr válaszolt az eljárási kérdésre, én is annál maradnék, a tartalmi problémákról már beszéltem.

Államtitkár úr, önnek formálisan még igaza is lehetne abban, amit mond, hiszen valóban az Igazságügyi bizottságnak küldték meg a bíróságok a véleményt. De hát azért államtitkár úr is szembesült az idő múlásával, és pontosan tudta, hogy amikor megküldi a minisztérium véleményét, akkor az Igazságügyi bizottság ebben a témában többet már nem ül össze, hanem a Törvényalkotási bizottság fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azt gondolom, hogy azért a kormány is e tekintetben lehetne tekintettel az Országgyűlés működésére, és ha valóban azt akarja, hogy tartalmi szempontból is értékelni tudják a képviselők még azt az anyagot, amit ő erre szán, akkor vegye figyelembe azt, hogy hol tart a törvényalkotás üteme. Ha egy olyan bizottságnak küldi meg, amelyről a kormány pontosan tudja, hogy már többet nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor én úgy gondolom, hogy mégiscsak valahol hibát követ el, főleg akkor, még egyszer mondom, ha a kormány érdeke az, hogy azok a képviselők, akik még a törvényjavaslat tárgyalása előtt állnak, megismerjék a kormány álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Akkor megadom a szót az előterjesztőnek hatperces időkeretben.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bárándy képviselő úr, hadd folytassam ott, ahol ön abbahagyta. Az Igazságügyi Minisztérium segíteni akarta a képviselők és az Igazságügyi bizottság munkáját azzal, hogy írásbeli véleményt, írásbeli válaszokat adott az OBH felvetéseire. Egyébként az nem lett volna kötelezettségünk, hogy pontról pontra leírjuk, mi az álláspontunk. Sajnálom, hogy nem minden képviselőhöz jutott el, aki kíváncsi lett volna erre a véleményre, de szeretném hangsúlyozni, nem voltunk kötelesek arra, hogy itt írásbeli válaszokat adjunk. Végig is mehetett volna az Igazságügyi bizottság pontról pontra, akkor nyilatkoztunk volna a bizottság ülésén arról, hogy mi az álláspontunk ezekről a kritikákról. Mondhatnám úgy is, hogy ez egy pluszszolgáltatás volt a részünkről. De legközelebb majd alaposabban megfontoljuk az írásbeli vélemény eljuttatásának a módját.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, tisztelt képviselőtársaim, csak nagyon röviden szeretnék visszatérni az anyagi joghoz, hiszen önök nem is egyszer mégiscsak megemlítették. Szeretnék elmondani egy olyan tényállítást, amit lehet, hogy már hallottak tőlem, de szeretném megint leszögezni, hogy az új polgári törvénykönyv képmással való visszaélésre vonatkozó rendelkezéseit a Vékás-féle szerkesztőbizottság írta, egészen pontosan Székely László ma már alapvető jogok biztosa írta ezt a részt, vagy legalábbis ő felügyelte a személyiségi jogoknak a polgári törvénykönyvbe helyezett rendelkezéseit. A kormány változatlan formában nyújtotta be az Országgyűlésnek ezt a törvénytervezetet, és az Országgyűlés sem módosította. Tehát amit ma az anyagi jog tartalmaz, az a professzorok által előkészített személyiségi jogi fejezet, mi ahhoz nem tettünk hozzá semmit és nem is vettünk el belőle semmit. Nem biztos, hogy ez meggyőzi önöket, de szeretném leszögezni, hogy ez nem politikai szándék volt, hanem egy szakmai, tudományos álláspont. Ők egyébként arra hivatkoztak ‑ ezt is sokszor elmondtuk már ‑, hogy csak a meglévő évtizedes bírósági gyakorlatot kodifikálták, amikor a képmás elkészítéséhez való hozzájárulást is beleértették a képmás felhasználásához való hozzájárulásba. Tehát ők egy bírói gyakorlatot írtak le, ez volt a szerkesztőbizottság álláspontja.

Ami a Kúria, illetőleg az Országos Bírósági Hivatal véleményét illeti: tisztelt Bárándy képviselő úr, pont ebben az ügyben a Kúriának volt már olyan véleménye, amit az Alkotmánybíróság felülbírált. Már ne haragudjon, ha a Kúria véleményét gondolkodás nélkül nem fogadjuk el, mert ‑ ön a jogállamra hivatkozott ‑ az a jogállam rendje, hogy a Kúria jogegységi határozatait az Alkotmánybíróság felülbírálhatja, és volt is már ilyen alkotmánybírósági határozat. Tehát ha a Kúriának változatlanul fenntartásai lesznek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, alkotmányos aggályokat fogalmaz meg, akkor a jogállam rendje szerint az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszthetik, és kérhetik az Alkotmánybíróság döntését. Hangsúlyozom, hogy az Igazságügyi Minisztérium szerint a törvényjavaslat mindenben megfelel az alkotmányosságnak, tehát semmiféle alapjogot nem sért az új vitarendezési szabály, amely a polgári perrendtartásba a törvény alapján belekerül. És ha majd a Kúria az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor legalább megtudjuk az indokaikat is, mert ezeket az indokokat egyelőre még nem fejtette ki a Kúria.

Tisztelt Ház! Mindezek előrebocsátása után arra kérem önöket, fontolják meg azokat a szavakat, amiket Schiffer András elmondott. A bírálatát is meghallottam, de azt is meghallottam, hogy azt mondta, egyébként önmagában a törvényjavaslat akár még egy hatékony eszköz is lehetne a képmással való visszaélés megakadályozására. Szeretném megerősíteni, hogy álláspontunk szerint ‑ szemben az OBH által hangoztatott állásponttal ‑ a törvényjavaslat szerinti módosítás effektív hatékony megoldást jelent a képmáshoz és a hangfelvételhez fűződő jog védelmének biztosítására. Ezt szolgálja az előzetes eljárásban a kérelmezettek önkéntes teljesítésének előmozdítása, a különleges eljárás soronkívülisége, a jogalap tekintetében a bizonyítás mielőbbi lefolytatásának lehetősége, a gyors szankcionálhatóság, a bizonyítás felvétele, a bizonyítékok előterjesztése. Az pedig, hogy a javasolt eljárás az észrevételben foglalt ügyekben milyen mértékben fogja a jogvédelem hatékonyságát eredményezni, kizárólag a gyakorlati alkalmazás során bizonyosodhat majd be.

Nagyon bízom abban, hogy a most önök által megismert módosító javaslatok után a törvényjavaslat végrehajtásában már az Országos Bírósági Hivatal, illetve nem ő, hanem a bíróságok nem találnak majd kifogást, és így tényleg egy hatékony eszköze lehet a személyiségi jogok védelmének a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   313-328   329-344   345-355      Ülésnap adatai