Készült: 2024.03.28.11:23:27 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 179 1998.11.17. 2:40  178-182

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola 1993-ban jött létre a jelenlegi főigazgató vezetésével, két korábbi tagozatból. Ez ideig a fluktuáció az ilyen intézményekben szokásos mértéket vette föl, azóta viszont jelentősen felerősödött. Ez idáig a tanárok közül nem kevesebb, mint 30 fő távozott el, jórészt vezető tanárok; van, aki azóta a minisztériumban főosztályvezető, más - vállalva az ingázást - főigazgató egy másik főiskolán. Pontos kimutatás szerint egyébként körülbelül három év alatt egy főtitkár, hét főigazgató-helyettes, egy szakszervezeti titkár, 11 tanszékvezető, 19 oktató került leváltásra, vagy távozott el az intézményből.

Mindez komoly vezetési problémákat takar, illetve az eltávozottak egy része politikai okok miatt volt kénytelen elhagyni a főiskolát. Kommunistázás mindennapos ma már, a legfelsőbb szintekig. Így többek között egy jelenlegi államtitkártól is van írásos visszajelzés. De mások, főként vallási kisebbségek rendszeres emlegetése is folyamatos, ami egy másik államtitkár visszajelzése alapján is ismert. Mindez komoly hátrányt jelent a főiskolának, ami a pályázatok elutasításában is megjelenik, így legutóbb az integrációs pályázaté is, amely a főiskola jövőjét is meghatározza.

A főiskolán belül rendszeresek a lezáratlan kérdések. Főigazgató-helyettesi, tanszékvezetői posztok, főiskolai tanácsi tagság folyamatosan rendezetlenek, ezek is a nagymértékű fluktuációra vezethetők vissza. Közgazdasági jellegű főiskolán ma sincs közgazdász a vezetők között. Vezetői hiányosságok miatt korábban rendszeres jelzések mentek a minisztériumba, szabálytalan vizsgáztatás, nemzetközi szak jogi alap nélküli meghirdetése és más ügyek miatt. A szakmai munka a nagy fluktuáció miatt is megkérdőjelezhető. De jellemző, hogy a főiskola rendelkezik egy kandidátus főiskolai tanár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) országgyűlési képviselővel, az európai integrációs bizottság tagjával, aki nem taníthatja ezeket a szakokat.

Szerettem volna még rákérdezni az integrációval kapcsolatos kérdésre, ahol a főigazgató egy társintézménynek (Az elnök ismét jelez.) megüzente, hogy nem egyenlő feltételekkel óhajtja fogadni. Ugyanakkor a minisztériumi anyag nem erről szól. Ezért is kérdezem a miniszter urat, meddig terjed egy intézmény autonómiája, beleértve a főigazgatóét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 212 1999.02.09. 1:45  211-217

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Másfél évvel ezelőtt, még az előző kormány idejében egyszer már benyújtottam interpellációt a 4-es főút korszerűsítése tárgykörében. Akkor megnyugtatónak tűnő választ kaptam. Később, a múlt év tavaszán arról értesültem, hogy a közúthálózat fejlesztésének országos koncepciójában is a 4-es számú főközlekedési út hátrébb sorolódott, megelőzte az M6-os fejlesztése is, mondván, ehhez lehet európai uniós pénzeket is szerezni, míg a 4-eshez nem.

A kérdés újbóli feltételére a tavasszal már nem volt mód. A helyzet viszont továbbra is tarthatatlan. Az átlagos napi forgalom több kritikus szakaszon meghaladja bármely főút átlagos terhelését. Azt finanszírozási okok miatt még el lehet fogadni, hogy az M4-es, esetleg az M8-as vagy az S9-es belátható időn belül nem fogja érinteni az említett térséget, de a 4-es korszerűsítése legalább Budapest és Szolnok között rendkívül sürgető. Megfelelő infrastruktúra nélkül ugyanis a vállalkozások, a tőke nem éri el a térséget, Szolnok regionális szerepe szemmel látható módon is vészesen csökken.

A Fidesz programjában egyébként is szerepel az elmaradott térségek kiemelt fejlesztése, elsősorban az infrastruktúra területén. Ez önmagában is jó alapot jelent a kérdés megnyugtató rendezésére.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, szerepel-e a 4-es főút négysávosítása az országos koncepcióban; ha igen, milyen ütemezéssel, különös tekintettel a Budapest-Albertirsa-Szolnok közötti szakaszra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 216 1999.02.09. 0:47  211-217

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Örömmel hallom, tisztelt államtitkár úr, hogy bizonyos fejlesztések a 4-es úton már elindultak, illetve folyamatban vannak, de mint ahogy ön is hangsúlyozta, ezek elsősorban Szolnoktól keletre valósulnak meg, míg Szolnok és Budapest között - ahogy már eddig többször is - terveket hallottunk, ahogy tulajdonképpen ma is ezt kaptuk, konkrét dátum nélkül.

Éppen ezért, minthogy konkrét dátumot nem hallottunk, és emiatt a választókörzetben sem tudok arról beszámolni, hogy konkrétan mikor lehet számítani arra, hogy Szolnok megnyugtató módon megközelíthető legyen Budapest, illetve az M5-ös felől, ezért a választ nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 210 1999.03.24. 1:36  191-249

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is néhány dologra szeretnék reagálni Gidai Erzsébet mondanivalójával kapcsolatosan. Az egyik megjegyzésem az, hogy az MNB-t az integrációval összekapcsolni, én komoly csúsztatásnak tartom. Igazából persze nem ezzel akarok foglalkozni.

Említette, hogy a világbanki pénzek hozzájárulnak az integráció megvalósításához, felgyorsításához. Ezt nem is vitatom, azzal együtt is azt mondom, hogy igazából nem ez a baj a világbanki pénzekkel, sokkal inkább az, hogy az integrációs pályázatoknak ma már nem igazán sok közük van a mai integrációhoz, illetve ehhez a törvényjavaslathoz, az ebben megvalósuló integrálódáshoz.

(21.30)

A változás pedig mindenkit érint, azokat is, akik nem kapnak pénzt. Igazából nekem ez a legfőbb gondom, mert ez elég nagy esélykülönbséget jelent azok számára, akik indulásnál nem kapnak pénzt, és ez később még mindenképpen csak fokozódni fog. Már csak azért is, mert ahhoz, hogy később pénzt lehessen szerezni, ahhoz most befektetések kellenek, amit elvileg a világbanki pályázatokból is lehet szerezni.

Ráadásul a további problémám ezzel kapcsolatosan az, hogy a kevésbé fejlett területek kevesebb pénzt kapnak ebből, és ez sajnos aláhúzza azt, amit Gidai Erzsébet is mondott, hogy ezek az intézmények infrastrukturálisan, más egyéb területeken is kevésbé jó helyzettel startolnak az integráció kapcsán, illetve után.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 232 1999.03.24. 8:31  191-249

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A most tárgyalandó törvényjavaslat a felsőoktatás fejlesztésének egy szeletét foglalja magában, részben világbanki kényszerek hatására, másrészt a politika által nagyban befolyásolva. Mind a három megállapítás egyben jelzi a törvényjavaslat jelentős korlátait, elégtelenségeit s a jövőbeni feszültségeket, amelyek adott esetben meg is kérdőjelezhetik a mostani törvényjavaslat célját és értelmét.

A kormányzat céljai természetesen kapcsolódnak az előzőekhez. Az állami felsőoktatási intézmények hálózatának átalakítása, az új társadalmi-gazdasági viszonyokhoz való formálása az elmúlt évtizedben az oktatáspolitika fő gondolata volt. Konkrét formában a jogi kényszer 1996-ban jelent meg. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen azt erősítik meg, hogy éppen a célok homályossága, a politika következetlensége miatt az eddig jól működő intézmények a pénzszerzés egyik lehetőségének tekintették, s szemmel láthatóan, ahol erre nem volt esély, ott személyes vezetői érdekek az 1996-os törvényi lehetőségek megkerülésére ösztönöztek, de leginkább az integráció elkerülésére. Ebben a törekvésben senkit sem zavart az, hogy egyben az egész rendszert bírálják, mondván, hogy ez egy szovjet modell, már ami a rendszer széttagoltságát jelenti, egyszerre igenelték tehát a hálózat korszerűsítését úgy egészében, s egyszerre az adott intézmény önállóságát, akkor is, ha ez valóban nem volt ésszerű egy adott szakma, egy adott régió szempontjából sem.

A mostani kormányzat céljai között szerepel a képzési kínálat növelése, az oktatás színvonalának emelése, a munkaerőpiac, a gazdaság és a tudomány igényeinek megfelelő, rugalmasan változó képzési szerkezet kialakítása. Fontosnak találták még a szellemi erőforrások egyesítését is. Az integráció egyik kimondott célja a regionális fejlesztés szellemi központjainak kialakítása, összhangban az EU-csatlakozás miatt elkerülhetetlen feladatokkal. Fontos célnak tűnik az intézmények gazdasági stabilitásának megteremtése, a párhuzamosságok elkerülése, a fejlesztések összehangolása csakúgy, mint a kormány oktatás-, tudomány- és vidékpolitikájának hatékony végrehajtása.

(22.20)

A törvényjavaslatban a kormányzati szándékok szerint a következő vezérlőelvek érvényesülnek: az egyik a regionalitás, ez a preambulumban is megjelenik, amelynek célja általánosságban a városi felsőoktatási intézmények létrejötte, de ahol ez lehetséges, a szűkebb térséghez kapcsolódó, több telephelyű regionális intézmények létrehozása. Budapesten inkább hasonló profil jöhetett számításba, még akkor is, ha a '93. évi törvény nem erre engedett következtetni.

Elvként fogalmazódik meg a professzionális vezetés kialakítása, a befogadóképesség növekedése, s ezzel együtt a kisebb és hatékony adminisztráció. Az integráció révén jelentős fejlesztésekre is sor kerülhet.

Tisztelt Ház! Az ambiciózus célokat nyilvánvalóan nem fogja tudni teljesíteni az ezen törvényjavaslat alapján elinduló átalakítás, többek között azért sem, mert amit eddig a kormányzati oldalon megfogalmaztak - lásd fent -, azt ez a javaslat nem tartalmazhatja, és így el sem várható a törvénytől; másrészt több minden nincs a javaslatban, pedig az előrelépéshez ez szükséges lenne.

Ez utóbbi kapcsán mire lehet gondolni? Az egyik lehetséges válasz a való élethez, a modernizációhoz kapcsolódó belső szervezeti átalakulásra utaló paragrafusok megjelenése. Felsőoktatási intézményeink belső szervezete, szervezési és vezetési struktúrája lényegében a német struktúrának felel meg. A törvényjavaslat is ezeket a kategóriákat alkalmazza, s fel sem veti - amit éppen most tehetett volna meg - más szerveződések jogi lehetőségét.

Hasonló a helyzet az egyetemek és a főiskolák vezetésében, a társadalmi-gazdasági szféra képviselőinek megfelelő súlyú részvétele intézményesülésével is. Az intézményvezetés professzionalizálódása pedig inkább jámbor óhajnak tűnik, figyelemmel az elmúlt időszakban az egyetemi s a főiskolai vezetők többségének ellenállására, illetve az előbb említett tanszékre, karra s a többire épülő merev struktúrára.

Hiányzik a törvényből az esetleges megszüntetés, vagy az állami finanszírozásból való kivonás lehetősége is. Ez feltehetően eretnek gondolat, de legalább az elvi lehetőségét fel kell vetni, mert máshol nem igazán lehet. De miről van szó? Az elmúlt évtizedben ugyan átalakult a felsőoktatás szakmai struktúrája, de az agrár-, a műszaki és a pedagógiai felsőoktatás így is túlreprezentált. Az EU-tagállamok felsőoktatásához viszonyítva továbbra is alacsony a közgazdasági, az üzleti, s részben a természettudományi és a jogi képzés.

A fenti aránytalanság fennmaradása elsősorban azzal függ össze, hogy 1997-ig a felvételek alakulását a gazdasági-társadalmi szükségletek, a prognosztizálható munkaerő-kereslet mellőzésével határozták meg. Azóta történtek kísérletek a szükségletek figyelembevételére, a nemzetközi fejlődési tendenciákkal összhangban lévő szakmai struktúra kialakítására, de hatékony lépésre nem került sor, s amint a törvényjavaslatból kiderül, ezen kormányzat sem élt a kivételes lehetőséggel. Magyarán: nem szűkített ott, ahol kellett volna, újat pedig végképp nem hozott létre.

Tisztelt Ház! Nézzük meg, hogy ezek után a célokból mi valósulhat meg a törvényjavaslat adta keretek között! Mint láttuk, az egyik fontos cél és elv a regionalitás, ami számomra legalábbis üdvözlendő cél. Ez több esetben realizálódott - Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc, Kecskemét, Nyíregyháza lehet rá jó példa -, több esetben viszont nem.

A legfurcsább - és így a regionális elv érvényesülésének teljes tagadását jelenti - a Jász-Nagykun-Szolnok megyei intézmények sorsa. A megyének négy felsőoktatási intézménye volt eddig, részben önállóak, részben pedig karként. A törvényjavaslat szerint e négy intézmény éppen négy megyéhez fog tartozni: egy Pest megyéhez, egy Budapesthez, egy Békés megyéhez és egy Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. Ha más minisztérium régiós felosztási javaslatát is figyelembe vesszük, akkor is furcsa képet kapunk, a négy intézmény ugyanis három leendő régióhoz fog kapcsolódni. Bizonyosan van erre magyarázat, amit a kormány, az illetékes minisztérium ismer, de a dolog semmiképpen nem nevezhető logikusnak.

A következmények viszont jól kiszámíthatóak: fejlesztésekben ezek az intézmények háttérbe szorulnak. S hogy ez nem légből kapott, arra már most is lehet példát találni, a mezőtúri karnak, amely eddig Gödöllőhöz, s most Szarvashoz tartozik, a gyöngyösi karral együtt több száz milliós követelése van az anyaintézménnyel szemben. Feltehetően a megyei fejlesztési források sem fogják ezeket az intézményeket megtalálni, illetve a nagy régiók létrejöttével a régión kívüli székhelyintézmények régióbeli telephelyei hasonló helyzetbe kerülnek.

Jász-Nagykun-Szolnok megye számára ez önmagában is tragikus folyamat felgyorsulását eredményezheti: a megye, beleértve Szolnokot is, regionális funkciói sok ok következtében vészesen csökkennek. A tőke által szinte megközelíthetetlen térségeket sorra hagyják el a regionális intézmények, új vállalkozások nem jönnek, de ha jönnének is, nem találnának szolgáltatásokat, s mindez egymást erősítő folyamattá áll össze. S mindehhez jön még egy teljesen szétdarabolt felsőoktatási struktúra.

Tisztelt Ház! Az új rendszer igazi problémája persze nem ez, bár az eddigiekből következhet. Semmilyen biztosíték nincs arra, hogy az egész együtt jól fog működni, közgazdaságilag nincs alátámasztva, szakmailag elnagyolt, sok esetben logikátlan, a politika sok helyen ott avatkozott be, ahol nem kell, s ott ahol kell, nem. A finanszírozás ettől még nem oldódik meg. Néhány egyetem, főiskola fejlesztése is csak arra jó, hogy a különbségek nőjenek, de arra nem, hogy az általános színvonal emelkedjék.

Feszültségeket gerjesztünk anélkül, hogy az igazi kibontakozás reményét kaptuk volna - s ez az igazi baj! Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 394 1999.04.13. 1:58  391-478

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 9. pontjához szeretnék néhány mondatot elmondani. Ez arról szól, hogy a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági főiskolai kara, Mezőtúr, illetve a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok, egy intézmény keretében alakuljon át.

Ennek az a legfontosabb magyarázata, hogy jelenleg Szolnok megyében négy főiskola részben önállóan, részben karként helyezkedik el. Ezt a négy főiskolát a törvényjavaslat éppen négy megyéhez tervezi elosztani: egy Budapesthez, egy Pest megyéhez, egy Békés megyéhez, és egy maradna Jász-Nagykun-Szolnok megyében.

Ez az intézmény, amely Jász-Nagykun-Szolnok megyében marad, a jelen helyzetben kevéssé életképes, figyelembe véve a törvényjavaslat további változtatásait, beleértve a nagy egyetemi központok létrehozását is. A törvényjavaslat teljesen szétzilálja a megye főiskolai, illetve felsőoktatási rendszerét. Tulajdonképpen olyan regionális funkciótól fosztja meg a megyét, amely hosszabb távon is hátrányt okoz a megye számára.

Ezért gondolom, hogy feltétlenül indokolt lenne egy olyan változtatás, amely központosítaná, illetve a megye főiskoláit, amennyiben lehetséges, egy főiskolává fejlesztené, illetve alakítaná át. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 398 1999.04.13. 1:06  391-478

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Minthogy megszólíttattam, válaszolnék nagyon röviden. Én nyilvánvalóan más szempontokat vettem figyelembe, amikor a javaslatot benyújtottam.

 

(22.00)

Én azt hangsúlyozom most is, hogy egy olyan megyéről van szó, amelyik a regionális funkcióját fokozatosan veszti el, és ez a javaslat egy olyan lépés, amely ezt mindenképpen tovább fokozza.

Vitatkoznék azzal is, hogy hasonló profil, már csak azért is, mert a Jászberényi Tanítóképző Főiskola profilja sokkal inkább messzebb van a leendő anyaintézmény profiljától, mint a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola profiljától. Tehát ha a másik végét nézzük meg, akkor például a mezőtúri kar profilja eléggé elüt a békéscsabai Körös Főiskola profiljától. Tehát nem hiszem, hogy a minisztériumnak egyértelműen a profilhasonlóság lett volna a legfőbb szempontja, és úgy gondolom, nem is biztos, hogy feltétlenül mindig ez kellene.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 228 1999.05.07. 9:57  167-231

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvény jelen módosításai már egy nehezen átlátható mamuttörvénnyé változtatja az eddig is nehezen követhető, 1993 óta folyton változó törvényt. Joggal vetődhet fel, nem lenne-e célszerű egy új oktatási törvénycsalád, iskolatípusonkénti rendtartásokkal. A jelen módosítás főbb veszélyeiről már sokan beszéltek. Beszéltek az új hatóság létrejöttéről, a tanfelügyeleti rendszer újbóli visszatértéről, a kerettanterv merevségeiről, amely kiszolgáltatja az iskolákat a mindenkori kormányzat ideológiai túlbuzgóságának, amit egyébként az oktatók is nehezen viselnek el.

Sokan beszéltek arról is, hogy az anyagi feltételek megteremtése nélkül új feladatokkal terhelik az önkormányzatokat. Önmagában ilyen lehet például a tankötelezettség meghosszabbítása. Beszéltek arról is, hogy az elkészült programokban megtestesült munkát az iskolák, az önkormányzatok kidobhatják a szemétkosárba, s jó, ha belőle valami hasznosul.

Bekerültek a javaslatba ugyanakkor gyakorlatilag megvalósíthatatlan, bár jó szándékú javaslatok is. Ilyen például az, hogy a hallgatók, a tanulók tanulmányaik során megválaszthatják a tantárgyakat vagy akár a pedagógust is. De minthogy a törvény az óvodától a középiskola végéig terjedő hatállyal bír, ezért kissé még érthetetlen is az a buzgalom, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a települések zöme egyóvodás, egyiskolás, esetleg -középiskolás, de ha van is több iskola, akkor is gyakran előfordul, hogy iskolánként egy-egy tantárgyat csak egy tanár tanít, így ezután ez a jog is inkább a kistelepüléseket, kisiskolákat hozza hátrányos helyzetbe, illetve az ott tanulókat.

Nehezen értelmezhető az egyébként üdvözlendő szándék, ami a mérésre, a minőségbiztosításra vonatkozik. Természetesen a pedagógiai program tartalmazhat ilyet, de ezek megítélése, minthogy az iskola nem termelő üzem, igencsak szubjektív lehet. Így inkább kíváncsian lehet várni, hogy mit gondol konkrétan a törvényjavaslat megfogalmazója. A törvény ugyanezen helyén szerepel egyébként az eszközök és felszerelések jegyzéke is, amelyet tartalmaznia kell a pedagógiai programnak. A kerettanterv logikája - mert afelől nincs kétségem, hogy ezt keresztülerőltetik - megkívánja, hogy legyen egy központi alapjegyzék, amiből kiindulhatnak az oktatási intézmények. Az említett kerettantervi logikát a tárca politikai államtitkára fejtette ki egy tanácskozáson, ezt már egyébként korábban is idézték mások, tehát: "Meggyőződésem, hogy a magyar közoktatást nem lehet azon a módon irányítani, hogy felajánljuk a tartalmak igen széles kínálatát, s meglehetősen eltérő adottságú iskolákra bízzuk azt, hogy ebből mit választanak." Világos tehát, hogy előbb-utóbb ezen logika mentén haladva eljutunk az egyfajta tartalom, egyfajta eszközrendszer alkalmazásáig. Ilyen persze volt már a magyar történelemben többször is, igaz, azok többnyire nem demokráciák voltak.

Ugyanezen államtitkár úr ugyanott közölte azt is, hogy az ajánlott tankönyvek számát szűkíteni kívánjuk. Szűkítés, korlátozás, meghatározás, kirekesztés - ez tehát a kerettanterv. Bár mint láttuk, nem teljesen következetes a törvényjavaslat.

S ha már itt tartunk, említsük meg azt is, hogy igazából mi a cél a kerettantervvel! Újból idézet következik: "Olyan rendszert kell kialakítani, amelyben az iskolák összehasonlíthatóvá válnak." Mindezt a minőségbiztosítás érdekében. Tehát azért kell kerettanterv, mert másképpen nem lehet minőséget biztosítani. De miért nem? - tehetjük föl joggal a kérdést. Miért nem minőség a többszínűség, a változó világhoz való alkalmazkodás?

Tisztelt Ház! Igazából ezen utóbbi kérdés egyik szegmense miatt kértem szót. Ez a szegmens pedig a közoktatás és a munka világának kapcsolata, s amelyről elöljáróban is megállapítható, hogy erről nem szól ez a törvényjavaslat. Nem is szólhat, hiszen ez a merev rendszer, amely kerettantervről, állami hivatalokról, tanfelügyeletről szól, egyszerűen nem egyeztethető össze azzal, hogy egy állandóan változó - tudniillik, a munka világa - tényezőt összekapcsoljunk egy lemerevített rendszerrel. A gond éppen az, hogy 2002-ben vagy 2003-ban csatlakozni szeretnénk az Európai Unióhoz, s közben is egy globalizált világ részeként éljük mindennapjainkat, akkor nem lehet a következő évezredre készülve egy lemerevített struktúrát létrehozni. Az Unióba kerülve megtapasztaljuk majd, hogy a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai egyeztetések milyen rendkívüli hatást gyakorolnak az oktatáspolitikára. Bár kétségtelen, hogy az uniós jogosítványok és kötelezettségek szűkre szabottak az oktatás területén, de éppen a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitikák integrációja révén ez utóbbiak hatása az oktatásra igen nagy mértékű. Nem beszélve arról, hogy az uniós csatlakozást követően jelentős pénzforrások nyílhatnak meg, de csak abban az esetben, ha az oktatáspolitikát a fent vázolt rendszerben képzeljük el. A mostani javaslat nem erről szól.

Tisztelt Ház! A jelenlévőknek talán nem kell bizonyítani, hogy az oktatáspolitikának miért kell a gazdaság felé fordulnia. Csak jelzésszerűen említem meg a legfontosabbakat, így a technológiai fejlődést, a versenyképességet, valamint az ifjúsági munkanélküliség megjelenését. Ez utóbbival komoly gondok vannak Magyarországon, minthogy a fiatal korosztályoknál igen alacsony az aktivitási ráta, s a nem aktív fiataloknak csupán kis hányadát tudjuk bevonni aktivizáló programokba. E kettő együtt az egyik legnagyobb kihívás, amellyel ma Magyarországon az oktatáspolitikának szembe kell nézni. Ha megvizsgáljuk a 15-19 éves korcsoportot, akkor azt látjuk, hogy nálunk 17 éves kor után nagy zuhanás történik. A 17 évesek beiskolázási aránya mindössze két európai uniós tagállamban alacsonyabb, mint nálunk. Magyarországon tehát a fiatalok nagyon nagy hányada nincsen sem iskolában, sem munkahelyen, ugyanakkor a munkanélküli-ellátásba se kerülnek be.

 

(22.10)

 

A 18 évig kiterjesztett tankötelezettség önmagában jó, de a feltételek nélkül mit sem ér, törvény pedig ez utóbbiról nem szól. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a szakképzés tartalma többnyire elavult, akkor látható, hogy ezen a területen igazán nagyok a bajok.

Tisztelt Ház! Ma a világ oktatásügyében különösen nagy figyelmet kap az iskolai oktatásból a munka világába való átmenet kérdése. A vizsgálatok hat lényeges tendenciára hívják fel a figyelmet.

Az első az oktatás és a munkaerőpiac jobb összekapcsolását szolgáló stratégiák kidolgozása, amelyek nagyon sokféle elemet tartalmaznak, a képzési kínálatnak az igényekhez való pontosabb hozzáigazításától a tantervek olyan átalakításáig, hogy a képzési tartalmak az alapoktatás területén ismét jobban megelevenítsék a munka világát. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.

A második jellemző tendencia az iskolarendszeren belüli haladás különböző útjainak rugalmasabbá tétele. A cél az egyéni választási lehetőségek gazdagítása, erősítése. Mondanom sem kell, a mostani javaslat erről sem szól.

A harmadik tendencia a leginkább kockázatos csoportok kiemelt oktatásügyi támogatása, konkrét programok kidolgozása és elindítása ezen a területen. Erre utalás sincs a változtatásokban.

A negyedik tendencia a pályaválasztási, pályaorientációs tanácsadási rendszerek fejlesztése. Itt ráadásul a gyereklétszám csökkenése miatt meglevő pedagógus-létszámtöbblet jelentős részét lehetne foglalkoztatni, de erről sincs szó a törvényjavaslatban.

Az ötödik tendencia végképp szembemegy a kormányzati elképzeléseknek. Ez ugyanis arról szól, hogy a felelősségi viszonyok úgy alakuljanak át, hogy az oktatási rendszerek belső koherenciájának megtartása mellett nagyobb egyéni döntési szabadság jöjjön létre, növekedjék a helyi vagy intézményi szintű mozgástér, a társadalmi partnerek jobban bevonhatók legyenek a döntésekbe, és több lehetőség kínálkozzék a helyi partnerségi kapcsolatok kialakítására.

Az utolsó tendencia az információs bázis javítása, amely lehetővé teszi az iskolai utak és a munkaerő-piaci beilleszkedés nyomon követését.

Tisztelt Ház! Az oktatás és a munka világa kapcsolatrendszerének természetesen nemcsak ezek az elemei. Természetes az is, hogy ezek ma még Magyarországon hiányoznak. Az már kevésbé természetes, hogy ez a törvényjavaslat ezeket meg sem említi. Mindenképpen nyitásra van szükség, például a felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás felé, valamint a társadalmi partnerek bevonása felé, ami nélkül nem képzelhető el egy jelentősebb európai fejlesztési forráshoz való hozzájutás.

Az oktatásnak mindig is meg kellene előznie a korát, és így kellene lenni a mai Magyarországon is, hiszen a mai óvodások, iskolások mire munkavállalók lesznek, már régen az Európai Unió tagjai leszünk egy globalizált világgazdaság részeként. A jelentős mértékű törvényi változásnak ezt mindenképpen figyelembe kellett volna vennie. Nem ezt tette. Európa helyett Kelet felé fordul, 2000 helyett - ahogy ma már többször is elhangzott - a rendszerváltozás előtti éveket idézi. Egyik sem szerencsés.

Végül pedig, hogy a mai nap egy másik napirendi pontjára is utaljunk, nagy kérdés, hogy honnan lesz az a mintegy 60 milliárd forint, amit többen is föltettek kérdésként, főleg figyelembe véve azt, hogy ma több olyan város, Szolnoktól kezdve Székesfehérváron keresztül azzal a gonddal küszködik, hogy többek között anyagi okok miatt is bezárni kényszerül iskolákat, óvodákat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 27 1999.06.03. 4:12  20-88

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a 16. számú ajánlástól kezdve jó néhány ajánláshoz szeretnék hozzászólni egy témában - természetesen ez a kerettantervvel kapcsolatos téma. Mondom, kezdődik a 16-osnál az én módosítómmal, de a 17. ajánlási pontban mások is foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Természetesen a kormányzat részéről ez a javaslat, tehát magyarul az, hogy a kerettantervet töröljük, elutasításra került. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány megjegyzést tenni.

Úgy gondolom, hogy a kerettantervvel nemcsak az a baj, hogy kötöttséget eredményez, illetve visszatérést jelent egy korábbi rendszerhez, és bizonyos értelemben lemerevíti a tanterveket, sok olyan probléma vetődik fel, amely elsősorban a jövőre mutatóan jelent problémát. Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kerettanterv önmagában is lemerevíti, szűkíti az iskolák jogait; most nem beszélek azokról az elvégzett munkákról, amelyeket kidobásra ítéltetnek, és amelyeket az eddigiekben elvégeztek a tantervvel kapcsolatosan.

A kerettanterv véleményem szerint nem igazán alkalmazkodik a való élethez, és ez azért is probléma, mert gyakorlatilag egy modernizáció részei vagyunk, immár 10 éve, illetve tudjuk, hogy Nyugat-Európában is elég gyorsan változik - ahogy az előbb az egyik hozzászóló említette - a tudomány. Ha figyelembe vesszük, hogy egy általános iskolás elsős körülbelül 12, de inkább több év múlva végez, akkor látszik ez a probléma, hogy nem igazán a való élethez való igazodást segíti elő a kerettanterv, túlságosan megköti, elsősorban helyben megköti az iskolákat a tekintetben, hogy mit oktassanak, hogyan oktassanak. Nemcsak a modernizáció, illetve a tudomány fejlődésével van ezzel kapcsolatban probléma, hanem problémát jelent az is, hogy Magyarországon a régiók fejlettsége különböző; a különböző területeken különböző részekre kellene a hangsúlyt már az oktatásban is helyezni, és természetesen ezt sem teszi lehetővé a kerettanterv mint olyan.

De nem segíti - és erről is szólt az előzőekben hozzászóló - az egyéniségek kibontakozásának lehetőségét; ez is bizonyos értelemben egyenlővé teszi az oktatás színvonalát, mindenki számára egy átlagot megcélozva, és ez nem igazán segíti elő az egyéniségek kibontakozását, fejlődését.

Még egy problémát hadd említsek meg: Magyarországon elég nagy létszámú kisebbség - nem tudom a pontos fogalmat ebben a tekintetben, elsősorban a romákra gondolok - oktatását, illetve megfelelő programok kidolgozását eddig is elég nehezen tudtuk megoldani. A kerettanterv ebben a tekintetben sem igazán fogja elősegíteni az ő helyzetük javulását, illetve megfelelő oktatását.

Ha a 34. ajánlási pont is ebbe a szakaszba tartozik, akkor erről is néhány szót. Itt arról van szó, hogy a tanulók joga megválasztani azon tantárgyakat, amelyeket tanulni kívánnak, illetve a tantárgyat tanító pedagógust. Ezzel kapcsolatosan többen adtunk be módosító indítványt, amelyeket szintén nem támogat az előterjesztő. Ezzel kapcsolatosan szeretném azt megjegyezni, hogy főleg a kisiskolák és az általános iskolák esetében ez egyszerűen illuzórikus, nem teszi lehetővé ezt a választást, illetve általában 14 év alatt a hallgatók, diákok felkészültsége, illetve érettsége sem hiszem, hogy igazából lehetővé tenné. Tehát itt egy árnyaltabb megközelítés lett volna a lehetőség, annak kellett volna bekövetkeznie. Középiskolában - főleg, ahol egy iskola van egy településen - ez a választási lehetőség gyakorlatilag egy illuzórikus lehetőség, nem igazi lehetőség.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 45 1999.06.03. 0:57  20-88

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Révész Máriusz hozzászólása inspirált egy nagyon rövid megjegyzésre. Tulajdonképpen pont arról van szó, amit Bauer képviselő úr is említett a hitoktatással kapcsolatosan, amit példaként hozott fel. Mert azt mondja, hogy ha egy késői időpontban egybeesik valamilyen iskolai foglalkoztatás, illetve esetlegesen a hitoktatás, akkor kellene egyeztetni az iskolának, illetve az egyháznak, illetve többek között akkor. Én viszont megkérdezem - nem mintha válaszolni akarnék rá -: miért kell ebben az esetben egyeztetni, egyáltalán kinek kell engedni ebben az esetben? Mert Bauer képviselő pont arról beszélt, hogy ha az iskolában van szabad tanterem, szabad időpont, akkor az egyház igénybe veheti az iskola helyiségeit, ha ott akarja megtartani a hitoktatást. És ez teljesen más, mint az a példa, amit Révész Máriusz itt nekünk említett.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 63 1999.06.03. 0:50  20-88

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Gubicza képviselő mondandójára szeretnék nagyon röviden reagálni, ugyanis ő azt mondta, hogy a pedagógustársadalom nem igényli a minőségi bérezést, mert, mondja, mindenki minőségi munkára törekszik, illetve minőségi munkát végez.

Itt én egy logikai bukfencet látok, mert ha ez itt így igaz, akkor nem igazán értem, hogy ebben a törvényben a minőségbiztosítás, illetve annak eszközrendszere miért kap szerepet úgy általában. Tehát ha itt igaz az, hogy nem kell minőségi bérezés, mert mindenki minőségi munkát végez, akkor nem kell a minőségbiztosítással sem foglalkozni. Jó lenne, ha ezt a logikát végiggondolnák.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 73 1999.06.03. 2:37  20-88

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 70-71. pontjához szeretnék hozzászólni. Mindkettő hasonló javaslat, arról szól, hogy a nevelési-oktatási intézmény helyiségében párt vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet. Természetesen tudom, hogy a mai napon nem ez a legfrekventáltabb kérdés. Ezzel együtt is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gyakorlatban ez elég sok problémát okozhat elsősorban a kisebb településeken, illetve a nagyobb települések periferikus részein. Ezért gondolom, hogy nem feltétlenül szerencsés ez a szabályozás.

Mi a gond? Tulajdonképpen az a gond, hogy maguk a fogalmak is elég nehezen értelmezhetők. Ebből a szempontból aktuális is a kérdés, hogy ma többen elhatárolódnak attól a kifejezéstől, hogy párthoz kötődő szervezet. Ezt teszi mostanában a miniszterelnök úr, de ezt teszi Kuncze Gábor pártelnök is, különböző ügyek kapcsán.

Természetesen ezeket az ügyeket nem akarom ide behozni, inkább csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a fogalmak a konkrét gyakorlatban egyszerűen nehezen értelmezhetők, arról nem beszélve, hogy a pártok keményen tiltakoznak is az ellen, hogy bármely szervezetet hozzájuk kötődőnek nevezzenek. Emiatt sem tartom túl szerencsésnek ezt a szabályozást.

Másodszor, azért sem tartom túl szerencsésnek, mert a "működhet" szó többféle értelmet jelent. Jelentheti azt is, hogy hivatalosan nem bejegyezhetők, és ha csak ezt jelenti, akkor természetesen ezzel egyet is lehet érteni. De a működés azt is jelenti - és itt hivatkoztam a konkrét gyakorlatra -, hogy adott esetben, a választások időszakában a lakossági fórum, vagy más egyéb olyan rendezvény, amely esetében az iskola csak a helyiséget biztosítja, mert - hivatkozva arra, amit korábban is mondtam - egy kistelepülésen vagy egy város perifériáján adott esetben nincs is más közintézmény, ahol ezeket a rendezvényeket meg lehetne tartani.

Ebből következik az is, hogy a jelen helyzetben - tehát ha elfogadjuk a törvényjavaslatnak ezt a passzusát - ezt azt is jelenti, hogy éppen azért, mert nehezen értelmezhető, visszaélésekre adhat okot. Tehát van, akinek engedélyezhetik a tevékenységét, van, akinek nem, és önmagában ez sem szerencsés.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 242 1999.06.15. 1:28  241-247

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az évszázad tiszai árvíze több helyütt elsodorta a nyári gátakat, s ezzel együtt a megélhetés reményét is. Így van ez Vezsenyben is, ahol a község mezőgazdasági művelés alatt álló területének 69 százaléka a nyári gátak által határolt. A novemberi árvíz során az önkormányzat a magas vízállásra tekintettel a zsilipek kinyitásával s a gát átvágásával biztosította, hogy a vezsenyi rét betöltse másodlagos víztározó szerepét. Így történt ez 1999. március 8-án reggel is. Másnap a Kötivizig megkezdte a nyári gát visszabontását, amit semmiféle egyeztetés nem előzött meg. Ennek eredményeként a területünk minden 540 centiméter feletti víz ellen védtelenné vált.

Itt több száz kis földtulajdonosnak van földje, akiknek egyetlen megélhetési forrása ez. A 900 lelkes településnek a helyreállításhoz nincs ereje, sőt félő, hogy a magas víz a meglazított gátat elmossa, s így 1500 hektár terület mezőgazdaságilag művelhetetlenné válik. A probléma természetesen nem csak Vezsenyt érinti. Ezért is lenne fontos, hogy ha már ebben az évben nem is tudnak termelni, de legalább a jövőben lehessen tudni, mihez kezdjenek az itt élő kisgazdák.

A fentiek alapján kérdezem az államtitkár urat: Mi lesz a nyári gátak sorsa a Tisza mentén? Milyen központi intézkedések várhatók a probléma hosszú távú megoldására? (Taps az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 246 1999.06.15. 0:35  241-247

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Természetesen a válasz szakmai részét elfogadom, a problémát, amit államtitkár úr is fölvázolt, ismerem, viszont a gond az, amire ma sem kaptunk egyértelmű választ, hogy mi lesz a gazdákkal. Ez - főleg a számokból következik - Vezseny esetében a gazdák jelentős részét érinti, de így van ez más településen is. Csak reménykedem abban, hogy a törvények valóban meg fognak születni, és úgy fognak megszületni, ahogy államtitkár úr fölvázolta. Ebben a reményben most, sajnos, éppen a gazdák miatt, nem tudom a választ elfogadni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 168 1999.09.08. 0:43  163-309

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Parlament! Én ugyanazokhoz a kérdésekhez szerettem volna, illetve fogok is hozzászólni, amelyekről előttem Göndör képviselő úr is szólt, tehát a 15. és a 25. ajánlási pontokhoz. Véleményem szerint a közigazgatási hivatal hasonlóképpen nem rendelkezhet olyan jogosítványokkal, amelyek egy választott önkormányzati tisztségviselő felfüggesztésével, illetve helyette felügyelőbiztos kinevezésével járnak együtt. Úgy gondolom, hogy ez a demokrácia elég súlyos sérelmét jelenti, ezért javaslom én is, hogy még egyszer gondoljuk végig ezt a dolgot, és hogy az előterjesztő vonja vissza ezeket a pontokat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 188 1999.09.08. 0:40  163-309

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Az előző kérdésre egy kicsit visszatérve: ad absurdum el lehet képzelni azt a helyzetet, hogy ha eggyel feljebb visszük a fokozatot, akkor hasonló analógia alapján valamely minisztérium közigazgatási államtitkára felmenthetné, mondjuk, a választott parlamenti képviselőt, aki adott esetben akár miniszter is; tehát - még egyszer mondom - ad absurdum a saját miniszterét egy közigazgatási államtitkár. Hasonló a helyzet ahhoz, ami itt le van írva; igaz, hogy ez megyei szint, tehát középszint, ha úgy tetszik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 194 1999.09.08. 1:13  163-309

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Az ajánlás 33. pontjához szeretnék hozzászólni. Hasonló problémákról van itt is szó, mint ahogy ez az előbb is elhangzott. Többen is módosító indítványt nyújtottak be ebben az ügyben, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselők is.

Miről van szó? "A megyei területfejlesztési tanács tagja többek között a megyei földművelésügyi hivatal vezetője." Úgy gondolom, hogy miután a kormányzat képviselője ott ül ebben a tanácsban, ezért tulajdonképpen egy hivatalvezetővel duplázni ezt a képviseletet nem igazán lenne célszerű. De nem is ez a legfőbb probléma, inkább az, hogy miért pont ők. Ilyen alapon lehetne tovább sorolni az összes többi olyan középszintű hivatalt, amelyik valamilyen formában érintett. Nemcsak mezőgazdasági, esetleg területfejlesztési kérdésekről van itt szó, hanem sok más egyéb kérdésről, mondjuk, például a foglalkoztatás kérdéseiről; ilyen alapon a megyei munkaügyi központ vezetője is ott ülhetne ebben a tanácsban, de mondom még egyszer, sorolni lehetne tovább.

Igazából a kérdés tehát az, hogy miért pont ők: csak azért, hogy esetleg az adott terület dupla szavazatot érvényesíthessen? Nem tudom...

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 264 1999.09.08. 1:06  163-309

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy a szubszidiaritás elvével kormánypárti képviselőknek komoly problémáik vannak. Először a vita korábbi szakaszában Martonosi úr fogalmazott úgy, hogy a decentralizáció, illetve egyáltalán a szubszidiaritás csak akkor értelmezhető, ha önkormányzatokról van szó. Ezt a Balaton, illetve a regionális fejlesztési tanácsok kapcsán mondta el, ezzel indokolva egyébként a kormányzati részvételi túlsúlyt.

Most pedig Lenártek úrtól hallottuk azt, illetve ismerte el egyáltalán, hogy regionális szinten nem érvényesül a törvényjavaslat szerint a szubszidiaritás, és ennek alapvető indoka az, hogy pénzekről van szó. Holott pontosan tudjuk, egy bizottságban ülünk mind a ketten, hogy a szubszidiaritás nem azt jelenti, hogy a kormányzat rátelepszik egy regionális szervezetre, mert már akkor alapvetően sérül a szubszidiaritás, mert akkor nem erről szól a dolog, hanem teljesen másról. Az centralizáció vagy valami más, de semmiképpen nem szubszidiaritás.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 286 1999.09.08. 2:32  163-309

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg, körülbelül két órával ezelőtt a 64., illetve a 91. ponthoz szerettem volna hozzászólni, de a balatoni, illetve a regionális fejlesztési tanáccsal kapcsolatos kérdéseket már alapvetően megvitattuk. Ezért csak nagyon röviden:

Itt arról van szó, hogy gyakorlatilag az összes minisztérium képviselője részt venne ebben a tanácsban. Ezzel kapcsolatban van néhány további észrevételem a korábbiakhoz képest. Úgy gondolom, hogy ez a többszörös részvétel önmagában is indokolatlan, de feltehetően azt a problémát is tükrözi, hogy a minisztériumok, illetve a kormányzat nem igazán bízik a még létrejött tanácsokban, és ezért úgy gondolja, hogy már a döntéseknél is ellenőrzés szükséges, ezért tehát centralizál.

Erre a centralizációra egy következő indok lehet - amit Kis Zoltán is említett a vita egy korábbi szakaszában -, hogy akár a Balaton Fejlesztési Tanácsot illetően nem szeretnék, ha a régiók részt vennének a pénzosztásban, tehát emiatt centralizál. Az is elhangzott, hogy ha viszont nincs pénz - mert ez sem egyértelmű, hogy van-e pénz vagy nincs -, akkor meg valóban miért van arra szükség, hogy körülbelül kilenc minisztérium képviselője részt vegyen ezekben a tanácsokban.

Ma már arról is többször szó volt, hogy Európa, nem Európa, szubszidiaritás és így tovább. Úgy gondolom, hogy e javaslatok tulajdonképpen szembemennek azzal a világtendenciával, európai tendenciával, amely a régiók döntési kompetenciájának növekedését célozza meg.

Egy másik előterjesztési ponthoz, a 68-as javaslathoz is szeretnék nagyon röviden hozzászólni, amelyik arról szól, hogy a térségi tanácsban való részvételt a részvételben érdekelt miniszter is kezdeményezheti. Ez a térségi tanácsot érinti. Erről viszont azt gondolom, hogy tipikusan olyan gumijogszabály, amellyel adott esetben vissza lehet élni. Mert mi van akkor, ha az összes minisztérium közli, hogy érdekelt a részvételben? Egyáltalán mi alapján lehet eldönteni, hogy a részvételben érdekelt egy-egy miniszter? Ezért nyújtottam be ezzel kapcsolatban egy olyan javaslatot, hogy ezt a passzust hagyjuk ki, és ehhez kérem a támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 66 1999.09.29. 4:25  1-75

FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azok közé tartozom, akik azt vallják, a csatlakozás időpontja és feltételei döntő mértékben a belső felkészüléstől függnek. Ezen felkészülés fontos eleme a regionális szintű egységek létrehozása, mert ez meghatározó pénzforrások kiinduló feltétele.

A kérdés alapvetően két dimenzióval függ össze. Egyrészt milyen típusú és méretű legyen a modern középszint Magyarországon, figyelemmel az EU- csatlakozás feltételeire, másrészt azzal, hogy a modernizációs elképzeléseknek milyen a társadalmi, politikai támogatottsága, különös tekintettel a helyi önkormányzati és parlamenti választási rendszer területi bázisára.

Az EU-ban a területi szintű egységeknek kettős funkciója, feladata van. Egyfelől segítik a regionális szintű különbségek mérséklődését, az elmaradott területek felzárkóztatását, versenyképességük javítását, másrészt biztosítják a központi és a helyi közigazgatási feladatok közötti közvetítést, körzeti és területi szolgáltatások megszervezését. Mindezenközben érvényesülnek olyan alapelvek, mint például az, hogy a döntések minél közelebb szülessenek meg az érintettekhez. Az EU ennek megfelelően alakította ki saját rendszerét. Magyarország formálisan megfelel az európai rendszereknek, de a tartalom és a forma egységét most sem sikerült megoldanunk.

A most létrehozandó régiók nem régiók, sem tudományos, sem más értelemben, sokkal inkább a statisztikai számbavétel egységei. A jelenlegi rendszer az állam meghosszabbított karjaként fog működni, ahelyett, hogy az igazi területi kompetenciákkal bíró, az önkormányzatok igazi összefüggéseit és problémamegoldó képességeit ösztönző és azt kifejezni képes egységek találkoznának a központi államigazgatási szervekkel, minisztériumokkal, oldva azt a merev, az állam által túlsúlyos rendszert, amely kialakult a területfejlesztésben.

Tisztelt Ház! A fentieken túl több konkrét megoldásra váró kritikus pont is található a magyar regionális fejlődésben, illetve a regionális politikában. Magyarországon nagyok a területfejlettségbeli különbségek, nagyobbak, mint az Unió átlagában. Budapesten több mint háromszor akkora jövedelem képződik, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Nógrád megyében. Ráadásul a Budapestről és a fejlettebb területekről kiszoruló ingázók a legkevésbé fejlett területekre húzódnak vissza, oda, ahonnan jöttek, tovább súlyosbítva ezen területek helyzetét. A külföldi tőke, amely rendkívül pozitív szerepet játszik Magyarország fejlődésében és az EU-hoz történő csatlakozásban, éppen a leginkább érdekelt, a gyengébben fejlett térségeket kerüli el.

Nálunk a gondok, problémák kombinációja is más, mint az európai elmaradottabb vidékeken, amit éppen a tárgyalásokon kellene érvényesíteni. Magyarországon nagyon kevés területet és lakosságot támogat az állam az európai normák alapján. A problémák súlyához képest a területfejlesztési politika erőtlen és eszköze kevés. Ami az eszközök felhasználását illeti, közismert, hogy a minisztériumok közötti együttműködés alacsony szintű, így a pénzek felhasználása sem hatékony. Mindez veszélyezteti a csatlakozás után az európai uniós pénzforrások megszerzését is. Hiányzik a decentralizált intézményrendszer a regionális programok kidolgozásához, azok finanszírozásához, megvalósításához. A finanszírozás jelenlegi rendszerében inkább projekteket és nem programokat támogatnak, az elbírálás kritériumai nem egyértelműek. A saját hozzájárulásnál hasonló a helyzet. Az ellenőrzés gyakorlatilag megoldatlan. A mostani törvénytervezet nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. Ebben a legsúlyosabb az együttfinanszírozás tényleges lehetősége, intézményi rendszere.

Tisztelt Ház! Fontos feladat lenne tehát egy kiegyenlítő mechanizmus megteremtése - lehet ezt integrációs alapnak is nevezni -, amely rendelkezik a szükséges koordinációval és a megfelelő pénzforrásokkal. Mindezt semmiképpen nem helyettesíti a jelenlegi centralizált rendszer, az eszközetlenül létrehozandó térségfejlesztési tanácsokkal együtt.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 250 1999.10.21. 0:32  1-301

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sasvári Szilárd hozzászólására szeretnék nagyon röviden reagálni. A számokkal természetesen lehet játszani, én is úgy gondolom, hogy lehet olyan számokat idézni, amelyek pont az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit ő mond. Én is mondok néhány ilyet: a felsőoktatási hallgatók normatív támogatása nulla százalék, lakhatási támogatása nulla százalék, a jegyzet- és tankönyvtámogatás nulla százalék, a felsőoktatási kutatás támogatása mínusz 20 százalék. Ezek is számok, amelyek benne vannak a költségvetésben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 264 1999.10.21. 0:49  1-301

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth István fideszes képviselő mondanivalójához szeretnék csatlakozni, illetve egy megjegyzést tenni. Ajánlom ugyanis figyelmébe az EU országjelentését, amely Magyarországról szól, természetesen az 1999. évi országjelentést. Gondolom, hogy egyenlőre csak angolul van meg, és ezért Tóth képviselő úr ezt még nem ismeri, de ott van leírva többek között, hogy a magyar Legfelsőbb Bíróság ma még nem tudja alkotmányos feladatait teljes egészében ellátni, mert napi ítélkezéssel kell foglalkoznia. Ennyit a táblabíróság 50 napos munkájáról.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 292 1999.10.21. 6:23  1-301

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés egyenes folytatása a Bokros-csomag óta eddig összeállított mindenkori költségvetésnek. Az Orbán-Torgyán-kormány jó tanítványnak bizonyult, s habár többször elátkozta Bokrost, ezt feltehetőleg azért tette, hogy ne látszódjék a választási ígéretekben megtestesülő látszólagos kurzusváltás és a valóságban a korábbi metódus folytatása közötti ellentmondás.

Az év eleji problémákra utaló ellenzéki kritikára éppen a kormány érvelésében találhatjuk meg a Bokros-csomag folytatását, azaz a fiskális szigort, a kiadások lassabb, a bevételek gyorsabb növekedését. Maradt a fő cél is, a fenntartható növekedés, anélkül, hogy a javak újraelosztásában változás következne be. Illetve csak egy, ez pedig a gazdagok javára történő átcsoportosítás, ami a Bokros-csomagban nem volt benne. Csomag nélkül sem jutott előre eddig - mint ahogy jövőre sem - az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a közlekedés, a környezetvédelem, bár kétségkívül a nagy vesztesek az önkormányzatok, illetve a tb-alapok.

A 2000. évi költségvetés keretszámai, a jegybank monetáris politikája, a különböző kormányzati lépések tehát a múlt folytatását ígérik, ezért ellenzékiként akár meg is dicsérhetnénk a kormány jövő évi büdzséjét. Amiért nem teszem, az azért van, mert közben eltelt, eltelik öt év, az idő is és a helyzet is változik, változott.

Feltehetjük a kérdést: mi a magyar gazdaságpolitika legjellegzetesebb tulajdonsága? Ez a következő. A lehetséges gazdaságpolitikai eszköztárral úgy gazdálkodni, hogy a még fenntartható, maximális GDP-növekedési ütemet elérjük - ami persze messze nem 7 százalék -, ami azt is jelenti, hogy az egyensúly ne romoljék, esetleg javuljon is. Ezek jól láthatók a költségvetési törvény mellékleteiben felsorolt számokból is.

A csúszó leértékelés rendszerének és a forint ingadozási sávjának fenntartása mellett megpróbálja mérsékelni a folyó fizetési mérleg hiányának növekedési mértékét és valamelyest csökkenteni az inflációt, valamint a költségvetés deficitjét, miközben a forint leértékelésének ütemét is lassan mérsékli.

 

(18.40)

 

Tisztelt Ház! Mint jeleztem, a helyzet azóta, beleértve a világgazdaságit is, megváltozott, a gazdaságpolitika lehetőségei csökkentek. Az Európai Unióban, amelyhez csatlakozni akarunk, létrejött a közös pénzügyi rendszer, az euróval mint pénzegységgel együtt, még korábban pedig Maastricht kijelölte azokat a kritériumokat, amelyek az oda vezető utat határozzák meg. Egy ilyen helyzetben a mindenkori magyar gazdaságpolitikának optimális lehetősége a fentiekhez való igazodás, mind a kritériumokhoz, mind az egységes pénzügyi rendszerhez. A mai gazdaságpolitika nem erről szól. Ez ugyanis az euróhoz rögzített árfolyamot, a csúszó árfolyam eltörlését, a GDP-arányos deficit 3 százalékos szintjét, következésképpen jóval alacsonyabb kamatszintet igényel.

A változást az említetteken túl az is indokolja, hogy az infláció 10 százalék alá csökken, ebben a tartományban viszont a rendkívül makacs természetű csökkentése igen nehéz. A csúszó leértékelés pedig automatikusan beépíti az inflációs várakozást, ami általában is fontos az infláció esetében, de 10 százalék alatt az 0,1-0,2 százalékos csúszó leértékelés is viszonylag nagyarányú inflációs várakozást gerjeszt. Beindul egy ördögi kör, amiből nehéz kilépni. Ez ebben az évben jól látható volt. Az év közben várthoz képest magasabb lesz az infláció, s feltehető, hogy ha nem lesz változás, akkor jövőre ugyanígy járunk.

Az inflációval azért is célszerű többet foglalkozni, mert az elmúlt 10 év költségvetéseinek, így a jövő évinek is ez a kritikus pontja. Ma az infláció határozza meg a kamatszintet, az újraelosztás mértékét, a béreket, a nyugdíjakat s más, a költségvetésből finanszírozott területek pozícióit, sokszor a központi akarattól függetlenül is. Jobb lenne, ha a reálszféra teljesítménye, a termelékenység növekedése határozná meg mindezt.

Ha abból indulunk ki, hogy mielőbb EU-tagok szeretnénk lenni, akkor is a korábban elmondottak szerint kellene eljárni, azaz csatlakozni az euro mechanizmusához, s a maastrichti kritériumok mielőbbi végrehajtását szorgalmazni. Ez ráadásul csak rajtunk múlik. A vélemények abban persze megoszlanak, hogy az integrációs modell milyen fokú fiskális koordinációt követel meg. Az egyértelművé vált, hogy a maastrichti alapelvektől gyökeresen elütő filozófiájú, cél- és eszközrendszerű államháztartási gyakorlatot egyetlen tagállam sem folytathat, még a legerősebb sem.

Ma már a Bank of England is egyre gyakrabban egyeztet az Európai Központi Bankkal, ami jelzi, hogy az önkéntes összehangolódás, szinkronizáció nemcsak a reálmutatókban, hanem a gazdaságpolitikai finomhangolásban is végbement, mára már befejezett tény.

Mindebből az következik, hogy a tagjelöltek integrációérettségének a megítélésében s az országvéleményekben is nagy súllyal esik latba az, hogy a fiskális politikájuk mennyiben harmonizál az uniós elképzelésekkel. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez ugyan nem formális tagsági követelmény, úgy mint a sajtószabadság, a környezetvédelem vagy az emberi jogok tiszteletben tartása, de azért nagyon is jelentős és számon kért felvételi kritérium. A bekerülni kívánó ország, főleg kevésbé meggyőző múltbeli teljesítmény mellett, nem tudja a szavahihetőségét, az integrációérettségét bizonyítani fiskális politikai alkalmazkodás s az ennek megtörténtét igazoló számszerű eredmények előzetes felmutatása nélkül. Mi egyelőre nem itt tartunk.

Tisztelt Ház! A kormánynak igazából nem áll szándékában az infláció csökkentése, nincs antiinflációs csomag, nincs törekvés arra, amit jeleztem - nem véletlenül. A magasabb infláció magasabb bevételt jelent, a kiadások reálértéke csökken. A költségvetésben szereplő alacsony infláció nem is a realitásokat hivatott tükrözni, sokkal inkább annak a bemutatását, hogy a kormány úgymond törekszik a bérek, a nyugdíjak és a többi emelésére, de majd az a fránya infláció lesz az, amire rá lehet fogni, ha mégsem lehet több kenyeret vásárolni az elértéktelenedő forintból.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 163-165 1999.11.09. 2:39  162-170

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A TVM Rt. Szolnok privatizációja az 1997. december 18-án megkötött adásvételi szerződés aláírásával megtörtént. A munkavállalók az adásvételi szerződésben minimális garanciákat kaptak az őket közvetlenül érintő legfontosabb kérdésekben. Röviden ezek a következők:

1. A vevő és a társaság kötelezettséget vállal a szerződés megkötésekor aktuális munkajogi átlaglétszám megtartására a szerződés aláírását követő három évben, 3 százaléknál nem nagyobb mértékű csökkenés mellett. (Nagy zaj.) Ezen időszak alatt a munkakörülmények javulnak, a kollektív szerződést a munkavállalókra nézve...

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra megszakítanám. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, tiszteljék meg egymást azzal, hogy csendben végighallgatják a kérdést. Így a válaszadó sem hallja a feltett kérdést. Öné a szó, képviselő úr.

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tehát a kollektív szerződést a munkavállalókra nézve hátrányosan nem változtatják meg, a munkabérek reálértéküket megtartják.

2. A vevő vállalta a kollektív szerződés érvényének tiszteletben tartását, illetve ha a lejárat után nem születik egyezség, akkor az ágazati kollektív szerződés lép érvénybe.

Ehhez képest jelenleg 150 fő leépítése folyamatban van, a kollektív szerződés betartása nem történik meg, a bérfejlesztés 1998-ban 16 százalék helyett 4,75 százalékot tett ki, 1999-ben 11 százalék helyett éves szinten 5 százalék várható. Ezért is történt figyelmeztető sztrájk az üzemben. Az ágazati kollektív szerződés több pontját a cég felmondta, természetesen a dolgozók kárára. Az ÁPV Rt.-hez több jelzés érkezett a fenti ügyben, de eddig semmilyen válasz nem érkezett. Úgy tűnik, az ÁPV Rt.-t nem érdekli az 1997-es szerződés, s legkevésbé a munkavállalók sorsa.

A helyzet hasonló a TVM Rt.-hez tartozó lakótelep esetében is. Az 1993. évi LXXVIII. törvényt a lakótelepre vonatkozóan nem érvényesítették, a lakbéreket folyamatosan és egyoldalúan emelik, külön költségeket érvényesítenek, a lakók képviselőivel érdemben nem állnak szóba, akik így kénytelen voltak bírósághoz fordulni. Természetesen az ÁPV Rt.-től sem kaptak érdemi választ, kiszolgáltatva így őket teljes egészében a romló helyzetnek.

Mindezek alapján kérdezem az államtitkár urat, tervez-e lépéseket az ügy rendezése érdekében, és a vesztesek - a lakók, a munkavállalók -, akik a helyzet "túszai", miben reménykedhetnek. Államtitkár úr, várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 169 1999.11.09. 0:56  162-170

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! 1997-ben a TVM jelenlegi tulajdonosai számára rossz szerződés született. Az ÁPV Rt. egyszerűen rossz adatot adott meg, nyereségre, a környezetvédelmi kiadásokra ás másokra vonatkozóan. Közben a piaci helyzet is jelentősen megromlott a mezőgazdaságban, így a gyár által termelt műtrágyát eladni nagyon nehéz. A lakótelep is - ahogy a beszámolóban is elhangzott - rendkívül rossz helyzetbe került, ezért is gondolná az ember, hogy az ÁPV Rt. - minimálisan feltételezve - foglalkozik a szerződéssel. Ahogy ön is mondta, valóban, az interpelláció benyújtása, illetve a sztrájk után bizonyos értelemben felgyorsultak a tárgyalások, de minthogy ez csak ezután történt meg, illetve az államtitkár úr válaszában is rendkívül sok a feltételes mód, ezért egyelőre ezt a választ elfogadni nem tudom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 86 1999.11.30. 2:08  21-159,419-437,440-456

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én is azok közé tartozom, akik régebben nyomták be a gombot, így aztán a végén kezdem. Fazekas úr azt mondta, hogy felelős a kialakult helyzetért az előző kormány. Én viszont azt mondom, hogy több mint 500 ezer munkanélküli még az Antall-kormány időszakában alakult ki. Ehhez képest a Horn-kormány időszakában ez a szám lecsökkent 400 ezerre, és jelentősen azóta sem tudunk előrelépni, mint ahogy a tegnapi, tegnapelőtti újságok is jelezték: újból 400 ezer a munkanélküliek létszáma.

Egy további megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a kormánypártiak feltehetőleg összekeverik a munkahely növekedését, illetve a segélyezési, illetve munkanélküli-támogatási rendszert, ugyanis a munkahelyek, a foglakoztatás növekedése alapvetően a gazdasági növekedéstől függ. Ezt összekapcsolni azzal, hogy a segélyezési rendszert szűkítjük, illetve korlátozzuk, és ettől lesz több munkahely, ez egy alapvető tévedés, illetve az egész koncepciónak alapvetően hibás kiindulópontja. A két rendszer ugyanis nem igazán függ össze egymással.

Menjünk tovább! Pósán képviselő úr azt mondja, hogy munkahelyeket kell biztosítani a tanároknak, a villanyszerelőknek. Itt először is az a kérdés, hogy a jelenlegi rendszerhez képest a közmunka támogatásának rendszere - amit a mostani kormány akar - körülbelül négyszeres költségráfordítással valósítható csak meg; ezek tízmilliárdok egyébként. Ha, mondjuk, 30 milliárdról el akarunk mozdulni 120 milliárdra, akkor meg kell mondani, hogy honnan van ez a pénz. Ilyen pénz pedig nincsen, mert a kormányzati elképzelések szerint is körülbelül 6,5 milliárd forint menne be ebbe az új rendszerbe; de, mondom, akkor még nincs közmunkahely-teremtés.

Pósán képviselő úr azt is mondja, hogy a tanároknak, villanyszerelőknek, másoknak az önkormányzat különböző munkákat tud felajánlani, csak azt felejti el, hogy ezek egyrészt nem tipikus munkanélküli-kategóriák; másrészt - főleg a villanyszerelőkre és másokra vonatkozóan - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) másoktól veszik el a munkát. Elnézést, a két perc lejárt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 106 1999.11.30. 2:02  21-159,419-437,440-456

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én akkor nyomtam meg a gombot, amikor Babák képviselő úr közölte, hogy ő ismeri ezt a rendszert. Miért mondom ezt, illetve mondja ő? Mert többek között azt mondja, hogy van értelmes munka. Úgy gondolom, egyetlen kormánypárti hozzászóló sem fejtette még ki, hogy ha van egy száz százalék nagyságrendű munkamennyiség, akkor az hogyan lesz több attól, ha egy ilyen rendszert átalakítunk. Tehát nem lesz több, csak legfeljebb újból osztjuk a meglévő munkahelyeket. Már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy ha van értelmes munka, ezt az értelmes munkát már régen elfoglalták azok, akik dolgoznak. Tehát ilyen szempontból is kifogásolható a dolog.

De az is a gondom, hogy a képviselő úr ugyan azt mondta, hogy ismeri a rendszert, de nem beszél arról, ami viszont létezik, hogy lényeges regionális különbségek vannak az országban. Nincsen egységes magyarországi munkaerőpiac, van esetlegesen regionális munkaerőpiac, viszont nemcsak hogy egységes magyarországi munkaerőpiac nincsen, de nincsen települési munkaerőpiac, mint ahogy ezt többek között mondta. Vannak olyan települések, ahol vannak munkanélküliek, és vannak olyan települések, ahol van munka. A kettő egyszerűen, Magyarországon legalábbis, nem találkozik egymással, többek között azért sem, erről is szóltak már mások, mert az emberek nem tudnak utazni, többek között az infrastruktúra, a közlekedés fejletlensége miatt. Arról nem is beszélve, hogy ha a településekre erőltetjük rá ezt a feladatot, mondom még egyszer, a települések szintjén nem értelmezhető a munkaerőpiac, tehát egyes településeknek rendkívül nagy kiadást jelent, más településeknek pedig pont az ellenkezőjét.

Ezért nem fogadható el az sem, bár rettentően örülök annak, hogy Bernáth Ildikó azt mondja, Veszprémben jobb a helyzet, csak én azt mondom, hogy pontosan amiatt nem lehet elfogadni ezt a törvényjavaslatot, pontosabban azért sem, mert egységes munkaerőpiacot feltételez Magyarországon, holott ez messze nincs így. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 154 1999.11.30. 1:46  21-159,419-437,440-456

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Fazekas képviselő úr egy korábbi hozzászólásához szerettem volna hozzászólni. Ezt meg is teszem, csak még utalnék arra, folytatnám Kósáné Kovács Magda képviselő asszony kérdésfelvetését, mégpedig azzal, hogy Fazekas úr azt mondta, hogy van értelmes munka, ez többször elhangzott, csak eddig nem volt az önkormányzatoknak pénze arra, hogy ezeket a feladatokat finanszírozni tudják.

Ezt én is elfogadom, ahogy Kósáné Kovács Magda is mondta több esetben, hogy több tételt elfogad. Csakhogy akkor meg kellene mondani azt - és itt a kérdésem -, hogy hol van ez a pénz, mert a 6,8 milliárd a 250, durván 300 ezer embert, munkanélkülit érintően egyszerűen nincs benne a rendszerben. Erről már korábban is szóltam, de mondom még egyszer, jó lenne, ha ezt valaki megmondaná.

És ha már szónál vagyok, akkor Horváth János képviselő úr szavaira is hadd reagáljak. Ő ugyanis azt mondja egy korábbi hozzászólásom kapcsán, hogy a politika inspiráló hatására - megpróbáltam szó szerint leírni - keletkeznek munkahelyek. Ha ez így lenne, akkor én úgy gondolom, hogy az Európai Unióban a több mint 10 százalékos munkanélküliséget, vagy ezen belül Spanyolországban a 18 százalékost már régen megoldották volna, vagy Magyarországon el tudtunk volna mozdulni felfelé a 3,6-3,7 millió foglalkoztatotti létszámról, de a dolog valóban nem így működik.

Én azt elfogadom persze, hogy ez egy leegyszerűsített példa, hogy száz százaléknak tekintem a jelenlegi munkahelyek számát, de én ezt a leegyszerűsített példát csak azért mondtam, hogy a túloldalon is megértsék azt, amit mondani szerettem volna. (Dr. Pap János: Köszönjük!) Úgy tűnik, hogy ez nem igazán sikerül. (Dr. Pap János: Nem!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 470 1999.12.07. 2:04  447-579

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is nagyon röviden arra szeretnék utalni, hogy a foglalkoztatás esetleges növekedése és a munkanélküliség csökkenése között, Magyarországon legalábbis, de általában a nemzetközi tapasztalatok alapján nincs semmi összefüggés, vagy legalábbis nagyon minimális. Ez egyébként a KSH adataiból és a Figyelő legutóbbi számából is egyértelműen kiderül, amely arról szól, hogy a foglalkoztatottság növekszik, ugyanakkor a munkanélküliek száma nem csökken. Tehát feltehetőleg nem a munkanélküli körből kerül ki a leendő foglalkoztatottak, illetve az újonnan foglalkoztatottak száma.

Ebből tehát az következik, amit többen is mondtak már, hogy igazából ez a törvénymódosítás csak arról szól, hogy a segélyt néhány embertől el fogjuk venni, de természetesen a másik oldalról nem szól, nem is szólhat, mondom még egyszer, mert a foglalkoztatottság növekedése és a munkanélküliség csökkenése között nincs lényeges összefüggés.

Még egy észrevételem: Fazekas Sándor, aki Karcagról jön, és aki azt mondja, hogy ösztönözni kell többek között a munkára, mert ez a rendszer nem ösztönzi a munkanélkülieket a munkába való állásra... Szeretném felhívni a figyelmet, hogy szintén ugyanez a KSH, tehát a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Észak-Magyarország, illetve Észak-Alföld vezet a munkanélküliekben, körülbelül 16,9, illetve 15,8 százalékkal. Tehát a legmagasabb százalékszámok vannak, és ezen a területen van egyébként a jövedelempótlósok fele is, tehát ebben a két régióban.

Nem igazán tudom elképzelni, hogy ezen a területen, amely a munkanélküliség tekintetében az ország legsújtottabb területe, hol fog találni a munkanélküli munkát, mert a mobilitás egyébként is problémát jelent ma Magyarországon, ezt az általános vitában is elmondtam. Tehát leginkább éppen azt a területet sújtjuk tovább, amelyik egyébként is sújtva van mindenféle szempontból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 508 1999.12.07. 0:25  447-579

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Nem lesz két perc. Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném Erkel képviselő úr figyelmét felhívni, hogy a munkanélküliségi ráta 1993-ban érte el a csúcspontját, tehát az Antall-kormány időszakában, és több mint 500 ezer volt a munkanélküli, azóta csökkent - KSH, 1999 november. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 512 1999.12.07. 2:58  447-579

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én eredetileg a 7. ajánlási ponthoz szerettem volna hozzászólni, illetve a 22. számú ajánlási javaslathoz, nagyon röviden, mert sok minden elhangzott. Nem igazán kaptunk választ ugyanis arra, hogy 365 napról miért megy le a munkanélküli-járadék 270 napra, és ezen belül szeretném egy dologra felhívni a figyelmet. Ugyan Filló Pál mondta, hogy mi az indoka általában a dolognak, pénz ugye van rá, akkor mégis mi. Egy dolgot mindenképpen lehet válaszolni: feltehetőleg azért, mert a kormánynak erre a pénzre mindenképpen szüksége van, mondjuk, a kormányhivatalok költségvetéseinek fedezésére, ez biztos, ez nagy valószínűséggel így van. (Babák Mihály: Ez demagógia!)

De mondom, nem is ez a lényeg, hanem a 365, illetőleg a 270 nap közötti összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, megint csak Kelet-Magyarország példáján keresztül, illetve ez lenne egy új momentum, amit szeretnék behozni. Ugyanis a 365 napról 270 napra csökkentés azt jelenti, hogy, mondjuk, ilyen terület, mint Közép-Magyarország vagy Budapest, ahol 252 nap az ellátás átlagos időtartama, vagy Közép-Magyarország 258, de a Nyugat-Dunántúlt is emlegethetném a 280-nal, őket különösképpen ez a dolog nem fogja érinteni, mert nagyjából az ellátás időtartamában ezután is benne lesznek a 270 nappal.

Viszont Észak-Magyarország, Észak-Alföld 338, 348 nap; természetesen megint ők fognak leginkább kiesni ebből a rendszerből, illetve a csökkentés, a szigorítás leginkább őket fogja érinteni, tehát megint azt a területet, amit korábban már egy kétpercesben is jeleztem, ahol a legnehezebb helyzetben vannak, tehát ahol a legkevésbé várható az, hogy új munkahelyek keletkeznek, mert a tőke oda nem megy, oda a kormányzati beruházások sem mennek, semmilyen beruházás nem megy, tehát semmiféle új munkalehetőség ezen a területen nem lesz.

Miért szerettem volna a 7. ajánlási számra is még visszatérni? Mert ez beleillik ebbe a csökkentési vonulatba, tehát mindent szigorítani, mindent csökkenteni, mindent leszállítani. Ez ugyanis arról szól, hogy különböző szabályokat a miniszter évente különböző módon hagyhat jóvá, évente határozhat meg bizonyos feltételeket, tehát egy bizonyos gumijogszabályról van szó, és pontosan az a gondom az egésszel, hogy ez a gumijogszabály lehetőséget ad minden évben a miniszter számára arra, hogy szűkítsen, visszavonjon, csökkentsen. Azért nem feltételezem, hogy növeli az ellátás lehetőségét vagy mennyiségét, vagy a szolgáltatások nagyságrendjét, mert egyszerűen ennek a törvénynek a logikája a mindenáron való szűkítés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 135 2000.02.29. 2:13  134-146

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ön előtt is ismert, ez év februárjában Románia irányából jelentős ciánszennyeződés vonult le a Szamoson és a Tiszán. A Tisza élővilágának szinte teljes kipusztulása mellett jelentős károkat szenvednek azok, akik a Tiszából, a Tiszához kötötten élnek.

Kritikus napokat élt át a fentieken túl Szolnok városa és a környező hat település, amelyek közvetlenül is a szolnoki vízműtől kapják az ivóvizet. Szolnok ugyanis az egyetlen olyan város Magyarországon, amely teljes egészében a Tisza medréből kényszerül ivóvizét kinyerni. Ebben a térségben nincs lehetőség a térszint alatti vízkészletek feltárására, így 1910 óta a ma ismert megoldást alkalmazzák.

A Tisza folyó sok esetben hoz le olyan szennyeződést - olaj, cián, vegyi anyagok s a többi -, amelyet a felszíni víztisztítómű nem tud fogadni, ezért 120 ezer ember biztonsága érdekében Szolnok megyei jogú város 1998-ban, 1999-ben is címzett támogatásra irányuló pályázatot nyújtott be a tartalék vízbázis bekapcsolása érdekében, eddig eredménytelenül. A pályázatot ez évben is benyújtják.

A tartalék vízbázist egy 17 kilométer hosszú, Alcsi-Holt-Tisza-ág rákapcsolása a felszíni vízműre jelentené, mely utóbbit alkalmassá kell tenni a nyersvíz fogadására. A vízmű jelenlegi állapotában erre nem képes. A tartalék vízbázis közel egy hónapig tudja biztosítani az ivóvízellátást. Bekerülési költsége bruttó 1 milliárd 600 millió forint, amely jelenleg nem áll rendelkezésre sem az önkormányzatnál, sem a vízműveknél. Ugyanakkor a probléma megoldása a környezeti szennyezés szabályozhatatlansága miatt is rendkívül sürgőssé, a vízellátás biztonsága miatt feltétlen szükségessé vált, mindezt azért, hogy elkerüljük a címben felvetett ijesztő lehetőséget.

Ezért kérdezem az államtitkár urat: szándékozik-e a kormány érdemben foglalkozni a problémával? Mikor és hogyan?

Várom a tisztelt államtitkár úr válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 139 2000.02.29. 0:59  134-146

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az interpelláció időszakában a Krasznán foszfortartalmú vegyület folyik le. Ez ugyan nem hasonlítható a ciánszennyeződésre, de jelzi azt, hogy a szennyeződés szinte naponta fenyegeti a Tiszát és benne Szolnok vízellátását. Amit ön jelzett nekem, mindenképpen biztatónak tekinthető. Ezzel együtt is természetesen pici bizonytalanság van a kérdésben. A válasz szerint tulajdonképpen 2001-re tolódik el a megvalósíthatóság, illetve egyáltalán a pályázat elfogadása, illetve a megvalósíthatóság ennek függvényében még tovább tolódik.

Szívesen elfogadnám a válaszát, de éppen e bizonytalanság miatt jelenleg ezt nem tehetem meg. A megvalósíthatóság időszakában szívesen visszatérek erre egy elfogadható válasz reményében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 78 2000.04.10. 1:47  33-89

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Danka képviselő úr második hozzászólása késztetett engem is hozzászólásra, ugyanis azt mondta a mostani hozzászólása elején, hogy Nyugat-Európában nem veszik el a pénzt, a GDP-t az önkormányzatoktól, és valami más egyéb forrásból kellene a kevésbé fejlett területeket finanszírozni.

Én úgy gondolom, ez mindenképpen valamilyen tévedés lehet ebben az ügyben, mert nyilvánvalóan kevésbé fejlett területeket is csak akkor lehet támogatni, ha a GDP egy részét adó- és egyéb formában az állam elvonja és átcsoportosítja, tehát Nyugat-Európában is - hasonlóképpen, mint Magyarországon - az állam valamilyen formában ebbe a folyamatba beavatkozik.

Azzal viszont, amit Lévai Tibor úr mondott, teljes mértékben annyiban egyet lehet érteni - és én úgy gondolom, idézőjelben mondom, ez is a "nyugat-dunántúli lobbi" ellenében szól -, hogy Kelet-Magyarországon sajnos alapinfrastruktúrát kell ma kiépíteni. Egyszerűen az alapinfrastruktúra hiánya is az egyik oka annak, hogy Kelet-Magyarország GDP-termelő képessége jóval elmaradottabb a nyugat-dunántúlinál, illetve egyáltalán a nyugati országrésznél, beleértve természetesen Budapestet is, és éppen ezért én inkább üdvözlöm azt, hogy a címzett támogatások, amelyeknek egyébként nem feltétlenül biztos, hogy feladatuk az, hogy valamiféle kiegyenlítő rendszert valósítsanak meg, de mégis úgy gondolom, mindenképpen üdvözlendő, hogy jórészt a kelet-magyarországi alapinfrastruktúra-fejlesztésekhez nyújtanak támogatást.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 84 2000.04.10. 0:50  33-89

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony, és megpróbálom betartani azt az instrukciót, amelyet az előbb kaptunk, de az előző felszólalásra muszáj vagyok annyiban reagálni, hogy kivételesen a képviselő úrnak abban feltétlen igaza van, hogy Nyugat-Dunántúlon is találhatók olyan területek, ahol az alapinfrastruktúra hiányzik, de azért csak zárójelben teszem hozzá, hogy Szolnokon például 123 földút van, Budapesten is közel 30 százalék a kiépítetlen utak aránya. És akkor is igaza van, ha azt említi, hogy a 12. pont alatt Debrecen, Vojtina Bábszínház önálló játszóhelyének biztosítása szintén nem tartozik az alapinfrastruktúra körébe, tehát ha ezt fölveti, és Kelet-Tiszántúlon ezt a példát emeli ki és Nyugat-Dunántúlon az Őrség infrastruktúrájával veti szembe, akkor teljesen egyetértek.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 109 2000.04.10. 0:53  89-176

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző vitához szeretnék hozzászólni, tehát ez érinti a 10., 11., 12., 13. pontokat is. Úgy gondolom, mindenképpen akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha az "igazolatlanul" vagy "önhiba", vagy a "megszakítás nélkül, önhibájából eredő" módosító javaslatokat fogadnánk el, ugyanis ezek mindenképpen eléggé szubjektív értelmezésre adhatnak lehetőséget. Itt van Wiener Györgynek igaza: annak meghatározása, hogy mit tekintünk igazolatlannak, mit jelent az, hogy önhiba, politikai értelmezés kérdése is lehet, és ezt a jogot semmiképpen nem lehet megadni egy önkormányzatnak.

Én is azzal értek egyet egyébként, hogy legcélszerűbb lenne, ha ezt az e) pontot egyáltalán kihagynánk. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 298-300 2000.05.02. 0:35  287-303

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hasonló okokból én is néhány pontot szeretnék visszavonni.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy kisebb zajjal hallgassuk a képviselő úr ügyrendi felszólalását! Nem lehet hallani, amit a felszólaló mond.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): A következő ajánlati pontokat Herbály Imrével közösen nyújtottuk be, ezeket szeretném visszavonni, mondom szép lassan: 7., 21., 28., 44., 51. és 58. pontok.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 36 2000.05.22. 1:01  33-175

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiss Péter mondanivalóját alátámasztandó, nagyon röviden Szolnok megyei adatokat szeretnék bemutatni.

Szolnok megyében összesen 1340 négyzetmétert használnak a pártok, beleértve az MSZP-t, a Fideszt, az MDF-et, az FKGP-t, az SZDSZ-t, a Munkáspártot, a KDNP-t. Ebből a Szocialista Párt 350 négyzetméternyi, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében lévő ingatlant használ. Ez egyébként körülbelül 25 százaléka a 1340 négyzetméternek.

Ha hozzátesszük, hogy a Szocialista Párt mintegy 34 százaléknyi képviselővel rendelkezik a parlamentben, akkor látható, hogy itt szó nincsen semmiféle aránytalanságról; illetve aránytalanság gyakorlatilag akkor keletkezik majd, ha ezt a törvényt és ezeket a javaslatokat elfogadjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 44 2000.05.22. 0:39  33-175

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Fenyvessy képviselő úr szavaira szeretnék reagálni. Részben Hegyi Gyula már elmondta, másrészt pedig szeretném elmondani, hogy a MIÉP 1998-ban került be a parlamentbe, tehát úgy gondolom, nem az MSZP-n kellene számon kérni, hogy miért nincs, mondjuk, Szolnok megyében irodája a MIÉP-nek, hanem a jelenlegi kormányzaton. Sőt, hozzáteszem, Szolnokon fideszes polgármester van, tehát tőle kellene ezt számon kérni.

Még egy megjegyzés: Szolnokon természetesen a MIÉP-nek van irodája, a Templom utca sarkán van egyébként.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 247 2000.10.17. 1:30  246-252

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A 2000. évi tavaszi tiszai árvíz levonulásakor májusban a tiszavárkonyi magaspart jelentős mértékben károsodott. A partomlás a vízszint gyors csökkenésekor hirtelen, előjelek nélkül ment végbe.

A Tisza vízszintje ezt megelőzően tartósan meghaladta az eddig mért legnagyobb szintet, majd két hét alatt 7, azaz 7 métert esett. Ez a károsodás gyakori a magaspartoknál. Az itt jelzett partomlás olyan volt, ami gyakorlatilag nem jósolható meg előre, és olyan gyorsan zajlik le, hogy a folyamat befejeződése előtt nem állítható meg. A megoldást az jelenthetné, ha a pórusvíznyomások kialakulását megakadályozzák, a gyenge réteget megerősítik, a partfalat megtámasztják, illetve az árvizet követően gyorsan víztelenítik. Ehhez azonban szándék és mindenekelőtt pénz kell.

Orbán Viktor éppen Szolnokon, az árvíz idején, gyakorlóruhában, a gáton ülve ígérte meg, hogy a károk helyreállítására mindenütt lesz pénz. Ráadásul itt még nagyobb károk megelőzéséről is szó van, hiszen a magasparton házsor van, s ha az pusztul, következik a falu főutcája, majd annak túloldala; de nem szeretném a sort folytatni.

Kérdezem tehát a miniszter urat: mit szándékoznak tenni a tiszavárkonyi magasparttal? A miniszterelnök úr idevonatkozó ígéretét komolyan lehet-e venni ebben az esetben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 251 2000.10.17. 1:07  246-252

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a választ. Tisztelt Miniszter Úr! Korábban már megkérdeztem írásban ezt és más egyéb kérdéseket. Ebből szeretnék röviden idézni: "A Tisza ezen szakaszán a folyó erős kanyarulata és a sodorvonal partközeli alakulása következtében már több alkalommal keletkeztek rézsűcsúszások, rongálódások. Emiatt az elmúlt évtizedek során már több alkalommal meg kellett erősíteni a magaspartot."

Magyarul, önök tudták, hogy rendkívül veszélyes helyzetben van Tiszavárkony, illetve a környéke, és gyakorlatilag - bár a tavalyi magas árvíz is figyelmeztető lehetett - nem kezdtek hozzá a megelőző munkálatokhoz. Ma pedig ott tartunk, hogy van egy beváltatlan miniszterelnöki ígéret, és ezzel szemben a rettegő polgárok, akik...

A rettegés konkrét valósággá is lehet, mert elhiszem, hogy a vízügy az árvíztől megmenti őket, de itt nem erről van szó, hanem a magaspart omlásáról, és ez a magaspart bármikor beindulhat egy nagyobb esőzés és, ne adj' isten, egy újabb árvíz esetén. Éppen emiatt a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 143 2000.10.18. 1:15  1-363

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem akartam belekeverni az eredeti hozzászólásomba, ezért jelentkeztem két percre külön, utána természetesen ki fogok menni a pulpitusra. De reagálni szeretnék Vidoven Árpád bevezető mondataira, ugyanis azt mondja, hogy a bérek és nyugdíjak milyen százalékban emelkednek, és hogy ez milyen jótéteménye a Fidesz-kormányzatnak, illetve a költségvetési javaslatnak.

Úgy gondolom, mindez igaz lenne abban az esetben, ha a képviselő úr mellétenné azokat az inflációs adatokat, amelyek nélkül ezek a nominálemelkedések - akár bér-, akár nyugdíjemelés - értelmezhetők lennének. Ugyanis az infláció nélkül, csak a nominális adatok közgazdaságilag egyszerűen értelmezhetetlenek, a kettő együtt adja ki a reálemelkedést, ez pedig vagy van, vagy nincs, illetve a reálemelkedésből lehet - Selmeczi Gabriella kedvenc szavajárásával - több kenyeret vásárolni adott esetben.

Arról nem beszélve - de a tegnapi vitát nem akarom újból kezdeni -, hogy a szeptemberi 20 százalék éves szinten nem jelent természetesen 20 százalékot. De mondom még egyszer, tegnap ez a vita már lezajlott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 145 2000.10.18. 10:44  1-363

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A 2000. évi költségvetés helyzetét, valamint a 2001., 2002. év tervezetét ismerve akár el is tekinthetnénk a törvényjavaslat konkrét elemzésétől. Ebben számomra nem is az a legfontosabb, hogy megfelelő törvényi előfeltételek híján került benyújtásra, ugyanis ahhoz, hogy éppen a kormány nem tartja be a törvényeket, már hozzászokhattunk, mint ahogy ahhoz is, hogy az erre vonatkozó kritikai megjegyzésekre érdemben nem hajlandó reagálni.

Az sem a legfontosabb, hogy a kétéves költségvetés tervezete egyben a demokratikus intézményrendszer elleni újabb támadást jelenti, hiszen a költségvetés parlament általi elfogadása, annak éves ütemezése csakúgy, mint a zárszámadás, olyan parlamenti ellenzéki alapjog, amire az ehhez értők azt mondják, hogy a demokráciát a diktatúrától egyebek mellett épp az állami költségvetés nyilvánossága, átláthatósága különbözteti meg. És hogy mennyire a két fogalom, a demokrácia és a diktatúra határmezsgyéjén haladunk, bizonyítja az, hogy a szükséges törvényi feltételek nemcsak a formális benyújtáshoz sincsenek meg, de több tartalmi, adott esetben kétharmados többséget igénylő kérdést érintő törvényjavaslatot sem fogadott el a tisztelt Ház. Ezek javarészt az önkormányzatok finanszírozási rendszerét érintik.

Ami pedig a stabil, kiszámítható költségvetési tervezést illeti, amit a kormánypárti képviselők előszeretettel hangsúlyoznak a két év kapcsán, nos, ehhez kiindulásként az kellene, hogy az elmúlt tíz évben mindhárom kormány által ígért államháztartási reform keretében rögzítsék az állami feladatokat, és ehhez igazodóan határozzák meg az intézmények gazdálkodásának pénzügyi feltételeit. Ez esetben ugyanis mód lenne arra, hogy évenként csupán a feladatvállalásnak megfelelően módosítsák az egyes intézmények költségvetését, és az új állami források esetében csak annak szétosztásáról döntsenek, azaz a jelenlegihez képest szűkítenék az állami költségvetés vitáját. Az állami feladatok felülvizsgálata természetesen nem történt meg, miként az önkormányzati rendszer reformja sem, mindez a jelenlegi költségvetés eklektikusságának egyik fő magyarázata.

Visszatérve az alapkérdésre, azaz arra, hogy miért lehetne eltekinteni a jelen költségvetési előterjesztés tartalmi vitájától, arra most már egy szóval is lehet válaszolni: közgazdaságilag megalapozatlan, és így a benne lévő számok fiktívek, így nincs miért velük vitatkozni. A kormányzat pontosan tudja, hogy az államháztartás egészét tekintve semmi sincs úgy, mint ahogyan mondják, ahogy leírták. Nem annyi bevétele lesz a büdzsének jövőre, de 2002-ben még inkább, mint amit most leírtak. Az idén jól bevált módszert alkalmazzák, azaz az alábecsült költségvetési bevételekhez igazítják a felhasználási lehetőségeket.

A 7 százalékos növekedést az Orbán-kormány már rég elfelejtette, pontosabban nem beszél róla, ahelyett jövőre 5., 2002-ben 5,5 százalékról írnak, a 2000. évre jellemzően 4,5 százalékkal terveztek, és pontosan lehetett tudni, hogy ez legalább 1 százalékkal nagyobb lesz, az összes bevételi vonzatával együtt. Jövőre, de 2002-ben akár 7 százalék is lehet a növekedés, de erről nem valószínű, hogy győzelmi jelentések készülnek - lám, megint kipipálhatunk a negyven pontból egyet -, mert akkor azt is be kellene vallani, hogy többletbevételek vannak, s azt, mint normális demokráciákban szokás, a parlament előtt pótköltségvetés formájában újra kellene átlátható módon elosztani. Ehelyett az történik, hogy a kiadásokat az alacsonyabb bevételekhez igazítják, s menet közben ki emlékszik arra, hogy, mondjuk, a nyugdíjkorrekció nem a Fidesz-frakció kegyéből születik, hanem a törvény szerint jár nekik.

A legnagyobb bevételi többlet, amelyet természetesen a fogadkozások ellenére nem a parlament jóváhagyásával fognak felosztani, az infláció alultervezéséből fakad. Az infláció a tavalyi tervezett 6,3 százalék helyett az idén megközelíti a 10 százalékot, ami vészesen nagy különbség, főleg ha azt feltételezzük, hogy a PM-ben képzett szakemberek ülnek. Csak az olajárváltozás nem magyarázza mindezt. Jövőre 5-7 százalék az inflációs terv, ami ebben a tartományban elég laza tervfegyelmet s így aránytalan bizonytalanságot is feltételez.

A jelenlegi inflációs ütem önmagában is sok mindent elárul a hazai gazdaság állapotáról, amit a költségvetés tervezésekor figyelembe kellene venni. Az egyik, hogy a magyar gazdaság még mindig érzékenyebben reagál a gazdasági hatásokra, mint a nálunk fejlettebb országok. Úgy tűnik, hogy a gazdaság teljesítményére nem hat negatívan az áremelkedés meglódulása, de a kormányzati intézkedésektől, vagy éppen annak hiánya miatt a belső árszínvonal elég érzékenyen reagál a külső hatásokra. A mezőgazdasági termékek magas áremelkedése szintén azt jelzi, hogy nem függetlenül az elmúlt évek zavaros jövedelemviszony-átrendezésétől, piaci lehetőségek esetén nagyobb erővel jelentkeznek jövedelem-újraelosztásra irányuló motivációk. Mert ne feledjük, az infláció mindig is jövedelemátcsoportosítást is jelent, amit a kormány pontosan tud, s ennek kárvallottjai mindig is a legkiszolgáltatottabb rétegek, elsősorban a nyugdíjasok, munka nélkül lévők és mások.

Az infláció és a növekedés együtt a két évben akár 300 milliárd forintos többletbevételt is eredményezhet, amivel már lehet megfelelő mértékben kampányolni. Itt a kormányt már kevésbé zavarja, hogy az infláció károsan hathat a gazdaság teljesítményére is, valamint a várakozásokra. A kormány felelőssége azért is nagy, mert általában nem várható el a választások előtt a restrikció. Márpedig az infláció jelenlegi mértékét figyelembe véve, éppen a várakozások miatt, a kormánynak be kellene avatkoznia a folyamatokba. Egyértelműen látható csapdahelyzet van tehát. A kormány tudatosan felhasználja az inflációt politikai céljait megvalósítandó, de amikor veszélyessé válik a folyamat, már nem tud, nem akar beavatkozni, éppen a közelgő választás miatt. Az eredmény akár egy inflációs robbanás is lehet, és még akkor nem is beszéltünk a bérharc eredményeiről, s arról, hogy a 2000. évi inflációs terv-tény ellentmondása miatt a kormány hitelessége is megkérdőjeleződött.

Hogy ez mennyire így van, azt jelzi az is, hogy a jegybank, amely az elmúlt két évben nem ment szembe a kormányzati politikával, most, úgy tűnik, mégis erre kényszerül. A fent leírt gyakorlat várhatóan, miként az idén is, leginkább a költségvetési intézményeket és az önkormányzatokat sújtja, a már említett nyugdíjasokon, munkanélkülieken túl. A dologi kiadásaik nem nőnek évtizede már - fejlesztések, beruházások, vagyonfelélés, energiakifizetések mellett -, tehát magyarul: a dologi kiadások összeomló iskolákat, adott esetben elmaradt beruházásokat jelentenek, illetve az energia és más területeken meglévő infláció rendkívül nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat.

 

(15.30)

 

Az infláció kompenzálása - mint ahogy az előbb is jeleztem - soha nem történik meg az önkormányzatok esetében. Az önkormányzatokat sújtja az is, hogy a bázis mindig alacsonyabb, mint az várható, illetve szükséges lenne. Ezt többen is említették már délelőtt is, tehát ezt a Pénzügyminisztérium pontosan tudja. Ugyanúgy problémát jelent az önkormányzatok számára a létszámleépítés, amely egyik feltétele a béremelésnek, de ezek a létszámleépítések a korábbi időszak gyakorlatában szinte már mindenütt megtörténtek.

Komoly gondot jelent az önkormányzatok számára a saját forrás hiánya. Az önkormányzatok rá vannak kényszerítve arra, hogy pályázzanak. Az EU-hoz történő csatlakozás esetén ez egyébként is szükséges feltétel, hogy többek között gyakorolják. De a kommunális létesítmények, a bérlakások építése mind olyan feladat, amelyeket csak pályázatok útján lehet megvalósítani. Ehhez kellene tenni a saját forrást az önkormányzatoknak. Ezt a kormányzat is pontosan tudja, hogy ilyen saját forrással az önkormányzatok általában nem rendelkeznek, főleg az az 1070 önkormányzat, amely önhibáján kívül forráshiányos. Ez azt is jelenti, hogy törvénytelenségre kényszerülnek akkor, amikor kommunális létesítmények megvalósítására pályáznak, törvénytelenségre kényszerülnek akkor, amikor bérlakásra adnak be pályázatot és más egyéb esetekben.

A saját forrás problémájára külön is fel kell hívni a figyelmet. Magyarország ugyanis készül az Unióba. Az EU közösségi vívmányai átvételéről szóló nemzeti program 1999 óta a csatlakozási felkészülés alapvető fontosságú eszköze. A program új változatát a kormány jóváhagyását követően ez év június 30-án adták át az Európai Bizottság részére. A felülvizsgált program a csatlakozáshoz még teljesíteni szükséges valamennyi jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési intézkedést tartalmazza, felmérve és pontosítva ezek végrehajtásának feltételeit.

A program a felkészülés feltételeinek biztosításán túlmenően az EU számára is bizonyítani kívánja az ország készségét és képességét és 2003. évi január 1-jétől történő csatlakozásra. A program egyik része a regionális politika, a kohéziós, strukturális eszközök koordinációjáról szól. Ez a pont előírja: "az EU strukturális és kohéziós alapjaiból várható támogatások hatékony felhasználása feltételeinek megteremtése érdekében a központi, regionális és helyi intézményrendszer továbbfejlesztése, a hazai támogatási rendszer átalakítása, tervezési, programkészítési és lebonyolítási kapacitások megerősítése". Ezt ígéri tehát a kormány, s ha komolyan gondolja, akkor ennek bizony meg kellene jelennie a költségvetés tervezetében. Ennek azonban nyomát sem találjuk, sem rendszerszerűen, sem konkrétan.

A közösségi vívmányok átvételével kapcsolatos gazdaságfejlesztések a program szerint 650 milliárd forintot tennének ki három évre, tehát a 2000-2001-2002. évre. Ebből 65 milliárdot, tehát 10 százalékot kellene az önkormányzatoknak saját erőként felmutatni. Ez az, ami nincs, de nemhogy erre, más fejlesztések kapcsán sincs meg a saját erő - úgy, ahogy azt az előbb jeleztem; természetesen mindez az Európába vezető úton.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 159 2000.10.18. 1:16  1-363

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tulajdonképpen szinte minden elhangzott, amit én is szerettem volna elmondani, egy dolgot azonban még így is meg szeretnék említeni. Én úgy tudtam ugyanis, hogy a 2001-2002. évi költségvetésről van szó, amikor természetesen szükségszerű, hogy ezt a 2000. évvel hasonlítjuk össze; tehát amikor inflációs adatokat említettem, akkor természetesen ezért hoztam azokat.

Egyetértve Veres képviselő úrral, ebben a tartományban, tehát egy 5-10 százalék közötti inflációs tartományban, durván 3,5 százalékot tévedni azért elég nagy tévedést jelent. Mádi képviselő úrnak mondom, hogy kutatóintézetek sorra előre jelezték év elején, tehát fél évvel ezelőtt, hogy ezek az inflációs adatok nem tarthatók, illetve pontosabban egy évvel ezelőtt, de januárban, februárban sorra jelentek meg azok az anyagok, amelyek ezt jelezték; meg lehet nézni nyugodtan.

Én is el szerettem volna mondani, de még egyszer hadd hívjam föl rá a figyelmet: a nyugdíjat nem a Fidesz adja, ez törvényszerűen jár, nem is a kormány adja, hanem a törvényből következő kötelezettsége a kormánynak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 102 2001.10.15. 1:16  29-133

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én még Kontrát Károly első hozzászólására szeretnék nagyon röviden reagálni, ugyanis többek között utalt arra, hogy milyen többséggel, hogyan fogadta el a parlament ezeket a törvényjavaslatokat. Én meg változatlanul úgy gondolom, hogy a második hozzászólásában érintett dolgok már inkább közelebb állnak a valósághoz, mert azokkal értek alapvetően egyet, akik azt mondják, hogy nem feltétlenül azon kellene vitatkozni, hogy melyik település milyen pártállású és így tovább, sokkal inkább azon, hogy miért annyi pénz van ebben a rendszerben.

Igazából az ellenzékiek azt vitatják, hogy magával a rendszerrel - és ez is egy alapkérdés - él-e vagy adott esetben visszaél-e a kormányzat. Onnan tudhatnánk, hogy nem él vissza, ha nyíltan vállalná a döntést, illetve annak indokait. Ez az, amit nem látunk igazából, és ez az, amiért nekünk feltételeznünk kell olyan dolgokat, amiről itt ma már többször szó esett, illetve amit az ellenzékiek megemlítettek. Tehát egyszerűen nem tudjuk, hogy a rendszer mitől úgy alakul, ahogy, miért úgy történnek a dolgok, ahogy történnek, és ezért vagyunk kénytelenek feltételezni adott esetben azt, amit többen elmondtak itt már az előbb.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 128 2001.10.15. 6:10  29-133

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal kezdem, hogy először is tisztázzunk egy fogalmat. Amikor rendszerről fogok beszélni, akkor nem általában arról fogok beszélni, hogy az előző kormány időszakában elfogadtak egy törvényjavaslatot, majd később ezt továbbfejlesztették, ami alapján aztán jól vagy rosszul működik a rendszer. Tehát amikor én rendszerről beszélek, akkor alapvetően arról beszélek, hogy most hogyan működik az a támogatási rendszer, amellyel kapcsolatosan ma már több kritikai észrevétel hangzott el.

Nem is ezeket szeretném folytatni, hanem inkább megpróbálok olyan újabb érveket találni, amelyek alapján inkább arra biztatnám a kormány képviselőjét is, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehetne ezt a törvényjavaslatot, illetve magát a rendszert, ha úgy tetszik, továbbfejleszteni. Mert úgy gondolom, hogy nem igazán jó az a rendszer, ahol 425 elutasított pályázattal szemben csak 43 elfogadott van, tehát nagyjából olyan 10:1 arányban fogadnak el, illetve utasítanak el pályázatot, és egy az, ami nyerő. De ha pénzösszegben fejezzük ki, akkor mondhatjuk azt is, hogy 600 milliárd forintos igénnyel szemben csak 35 milliárd a jóváhagyott összeg, illetve ha a beruházás egészét tekintjük, akkor is csak 58 milliárd áll szemben a 600 milliárddal, tehát nagyjából ez a 10:1-es arány itt is figyelemmel követhető.

De nem jó az a rendszer, amelyik - és erről már Lezsák képviselő úr is említést tett - az EU-csatlakozás előtt két évvel, közeledve az EU-csatlakozáshoz sorra utasítja el tulajdonképpen az egyik olyan alapfeltétel megteremtését célzó beruházásokat, ami a környezetkíméléssel, illetve a szennyvíztisztítással kapcsolatos, és ami az egyik alapfeltétel, ha majd az EU-ba kerülünk, hogy egyáltalán jó EU-tagok legyünk. Kétségkívül derogációt kértünk ebben az ügyben, de mondom még egyszer: ezt a szempontot mindenképpen figyelembe kellene venni a továbbiakban is.

Nem igazán jó az a rendszer sem, amelyben egy 40 ezres város - és konkrétan most Ceglédre gondolok; ez nem a választókörzetem, azért is említem nyugodtan - nem kaphat támogatást szennyvíztisztító kapacitás bővítésére, amikor összesen 23 százalék a szennyvíztisztítás aránya ebben a városban, és ez a város körülbelül a huszonötödik magyar város, ami Magyarországon inkább a nagyobbak közé sorolható.

Úgy gondolom, nem jó az a rendszer, amikor elutasítunk olyan pályázatokat, ahol a szintén alapfeltételnek tekinthető - és nemcsak az EU szempontjából, saját magunk szempontjából is - egészséges ivóvízzel való ellátás a cél. Ha egyáltalán egyetlen olyan pályázat van, amit emiatt kell elutasítanunk, pontosabban, ha az egészséges ivóvízbázis megteremtését utasítjuk el, akkor egy ilyen pályázati rendszer nem biztos, hogy egyértelműen jó és értelmezhető.

 

 

(19.10)

 

 

De úgy gondolom, nem jó az a rendszer, amelyik nem részesülhet azokból a többletbevételekből, amelyeket a kormány ebben az évben különböző címek alatt kap, ami nagyjából 280 milliárd forintot tesz ki. Nem jutott eszébe senkinek, hogy esetleg erre a területre is kellene a többletbevételekből juttatni. Persze ebben én semmi meglepőt nem látok, mert az önkormányzatok általában nem címzettjei, ha úgy teszik, a többletbevételeknek, sőt általában - ez is elhangzott ma már - reálértékben nemcsak a címzett és céltámogatásokra fordítható összegek csökkennek, hanem általában az önkormányzatok támogatásai is; akár a GDP arányát tekintve, akár a költségvetésen belüli arányát tekintve, az önkormányzatok aránya csökkentő tendenciát mutat.

De nem jó az a rendszer sem - és valaki, azt hiszem, Kis Zoltán említette, de talán mások is -, hogy szintén az EU-ba történő belépés előtt a régiók szerepe nem igazán jelentős ezekben a kérdésekben. Az a hét régió gyakorlatilag ki van zárva a címzett és céltámogatások odaítéléséből, holott én úgy gondolom, hogy 2001-ben, két évvel az EU-hoz való csatlakozás előtt a régióknak jóval nagyobb szerepet lehetne adni, és - ahogy mondom, korábban is elhangzott ezzel kapcsolatosan - feltehetőleg objektívebben és célirányosabban tudnák eldönteni ezeket a kérdéseket. Általában is itt föl lehet vetni azt a kérdést, hogy centralizáció és decentralizáció, de mondom még egyszer, két évvel az EU-csatlakozás előtt ezek olyan kérdések, amelyekre feltétlen és sürgősen válaszolni kell.

Úgy gondolom, hogy nem jó az a rendszer - és a mai vita is egyértelműen ezt bizonyítja -, ahol nem egyértelműek azok a döntések, hogy egyáltalán mi miért történik, és erről én is beszéltem egy kétperces kapcsán. Tehát nem lehet egyértelműen tudni, hogy milyen döntések miért születnek, ami egyfajta normativitás hiányát is jelenti, másrészről jelenti azt is, hogy ha vannak is olyan érvek, amelyek alapján pontosan ez a 43 település vagy adott esetben megye beruházása támogatott, akkor miért pont ezek, miért nem mások. Mondom még egyszer - ahogy a kétpercesben is jeleztem -, mindenféle egyéb szempontokat és egyéb magyarázatokat keresnek főleg az oppozícióban, tehát az ellenzékben lévők; és ha már egyszer erre kényszerülünk, akkor azt mondom, hogy emiatt sem igazán jó a rendszer. Ezért mindenképpen egyfajta továbbfejlesztése szükséges talán abba az irányba, amit én is jeleztem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 142 2001.10.15. 3:41  133-153

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy rövid javaslatról van szó, és ilyen értelemben én is kétfelé veszem a mondanivalómat, hasonlóképpen, és előre jelzem, hogy nagyjából egyet is értek Bauer képviselő úr mondataival.

A javaslat első pontjával különösebben nem vitatkozom, magam is technikai jellegű dolognak tekintem, míg a második ponttal kapcsolatosan nagyjából hasonló a véleményem, mint Bauer képviselő úré. Ő az álszent szót használta, én úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy álságos a javaslat, mert az részben talán nem is a legfontosabb tartalmi kérdés, hogy választásról választásra nem változik ez a százmilliós összeg, és közben az infláció nő, tehát gyakorlatilag a reálértéke ennek az összegnek jelentősen csökkent az elmúlt időszakban, de ez, mondom, nem a tartalmi lényegét jelenti a dolognak. Sokkal inkább az, amint Bauer képviselő úr is már az előbb említette, hogy a Fidesz-kormányzat be akarja szorítani a képviselőket, illetve a pártokat is ebbe az egymilliós választókörzet-finanszírozásba, és ugyanakkor van egy párhuzamos törvényjavaslat, amely a külső támogatásokat vagy megszüntetné, vagy legalábbis jelentősen csökkentené, visszaszorítaná, és ezzel párhuzamosan az állami költségvetési támogatása a pártoknak nem nő, amivel azért is van gondom, mert megint csak a Fideszre hadd utaljak mint kormánypártra, amely rendkívül egyszerű helyzetben van, állami költségvetési kiadásokból gyakorlatilag párt-, illetve kampányfinanszírozást folytat most már jó ideje, lásd egyébként például: az Országimázs Központ.

És én ugyan kevéssé hajlok arra, amit Lezsák képviselő úr is javasolt, hogy ezt a kérdést összehasonlítsam az egészségüggyel, de például az Országimázs Központra fordított összeget én szívesen látnám a választások finanszírozásánál, illetve a képviselők választási kampányának finanszírozásánál. Az a 4,5 milliárd nagyjából talán elég is lenne erre a dologra, már csak azért is, mert ez a javaslat, részben az előbb említett inflációt is figyelembe véve, gyakorlatilag a legminimálisabb hivatalos kiadásokra sem elég, az a 25 ezer forint, tehát önmagában is nevetséges az összeg, nemcsak egyszerűen maga a rendszer, ahogy az elején is jeleztem, egy picit álságos, de önmagában ez a százmillió is, figyelembe véve a nagyjából 25 ezer forintot egy főre, ez egy rendkívül nevetséges dolog.

Akkor szerintem már sokkal jobb lenne az, ha egyáltalán nem lenne ilyen támogatás, mert 1998-ban az önkormányzati választásoknál volt, aki azért lett önkormányzati képviselőjelölt, mert, ha jól emlékszem, kétezer forintos támogatást kaphatott. Itt ugyan nem áll fenn ez a veszély, mert a 750 kopogtatócédulát összegyűjteni nem olyan egyszerű, de ezzel együtt is, mondom még egyszer, ez a százmillió olyan komolytalannak tűnik, hogy ha nem óhajtunk radikálisan rajta változtatni, akkor jobb lenne, ha inkább eltörölnénk, és helyette egyáltalán a rendszert változtatnánk meg, akár a pártok támogatását, akár a kampányfinanszírozást, akár másféleképpen, akár úgy is, ahogy Bauer képviselő úr már korábban is javasolta.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 130 2001.11.05. 2:17  123-137

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Dancsó képviselő úr mondataira szeretnék nagyon röviden reagálni. Alapvetően persze egyetértek vele abban, hogy amikor arról beszélt, hogy a világgazdaság hat ránk, és ez befolyásolja akár a tőzsde működését is, azzal együtt is egyetértek természetesen, hogy Matolcsy úr nemrégen mást mondott ebben a tárgyban, de majd eldöntik egymás között, kinek van ebben a dologban igaza. Én mindenesetre Dancsó úrral értek ebben a dologban egyet.

Igazából ott nem értek vele egyet, amikor arról beszélünk, hogy a tőzsde mikortól kezdve nem nagyon működik itt Magyarországon. Véleményem szerint már a világgazdasági válság előtt elkezdett a magyar tőzsde rosszul működni, ha úgy tetszik, és Takács úr is erről beszélt a tízperces hozzászólásában, amikor arra utalt, hogy ebben bizony már a jelenlegi kormány beavatkozása nagy szerepet játszott. Megint egyetértek Dancsó úrral abban, hogyan kellene általában egy kormánynak viselkednie, és hogyan kellene a jövőben is viselkednie egy meglévő tőzsdepiaci törvény esetében, amit egyébként én feltétlenül üdvözlök.

Nagyon röviden még egy problémára szeretném felhívni a figyelmet - ezt is részben érintette Takács képviselő úr -, ez pedig a reálkamatok problémája, mert ez az egész összefügg; mert ha nincsenek reálkamatok, akkor megtakarítás sincsen, ha nincsenek megtakarítások, akkor a beruházások is visszaesnek. Itt megint hadd térjek vissza az elején jelzett problémára. A megtakarítások - illetve pontosan: a beruházások - is előbb elkezdtek itt Magyarországon visszaesni, mint ahogyan a világgazdasági válság elindult, megint azt mondom, picit annak következtében, hogy a kormány nem úgy avatkozott be többek között a tőzsde életébe, mint ahogyan kellett volna; nem ott, nem akkor és nem megfelelő módszerekkel. Tehát ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Tehát amikor, mondjuk, az ellenzékiek adott esetben ezt a törvényt picit bírálják, akkor nem magáról a törvény minőségéről van itt alapvetően szó, hanem inkább arról a gyakorlatról, amely eddig az elmúlt három évben jellemző volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.), és ebből következően esetlegesen várható, hogy a továbbiakban is hasonlóképpen alakul.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 140 2001.11.05. 1:37  137-141

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, hogy ott folytathatom, ahol Szabó képviselő úr abbahagyta. Én is úgy gondolom, hogy elfogadható törvényjavaslatról van szó; persze itt a részletes vitáról van szó.

Én három módosító indítványt adtam be, amelyből kettőt - ez is alátámasztja azt, amit Szabó képviselő úr mondott - a kormány támogatott, egyet nem, de bizonyos technikai problémák kiküszöbölése esetén esetlegesen van esély arra, hogy a kormányzat azt is támogassa. Ez arról szól, hogy én azt javasoltam, hogy egyéb rendelkezés hiányában a devizakülföldiek részéről se legyen visszautasítható a forintban való teljesítés Magyarországon. Ezt mondom azért, mert én magam is sokszor tapasztalom, hogy sok esetben Magyarországon devizakülföldiek, néhány esetben persze devizabelföldiek is arra kényszerítik a magyar állampolgárokat, hogy külföldi valutában valamilyen formában fizessenek, tehát be kell szerezniük ezt a valamilyen valutát, dollárt vagy akármit - jövőre ez valószínűleg euró is lehet adott esetben -, és ez komoly problémát okozhat.

Menet közben beadtam ezzel kapcsolatosan egy kapcsolódó módosító indítványt, és ezért nem tudom, kérdezem is az elnök asszonyt, hogy lehetséges-e a részletes vitában az, hogy mondjuk, visszavonjam azt a módosító javaslatomat.

 

 

(19.20)

 

 

Ez tehát az első módosító javaslat a sorszám szerint, mert akkor technikailag is egyszerűbb lesz a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 385 2001.11.06. 3:05  378-409

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én a 20. ajánláshoz szeretnék hozzászólni, azzal együtt is, hogy pontosan tudom, a jövőnek fogunk most beszélni, mert ebben az évben az elutasított javaslatok feltehetőleg - márpedig a 20. is ezek között van - nem fognak pénzt kapni.

Ezzel együtt is, én nem ennek a körzetnek a parlamenti képviselője vagyok, tehát nem is beszélhetek róla úgy, mint hogy a saját körzetem érdekében lobbizom, mégis példaértékűnek tekintem - Cegléd városáról van szó, illetve a szennyvízközmű-építéséről - az elutasítását. Sok oka van ennek. A több ok közül az egyik az, hogy Magyarország körülbelül 25. legnagyobb települése a 3200 település között, tehát úgy is mondhatjuk, hogy a 25. legnagyobb város, közel 40 ezer lakossal, illetve olyan környezettel, amely további 40 ezer lakost lát el. A saját erő 60 százalék; eddig a tisztítási kapacitás a város területén 23 százalék, ugyanakkor a környéken a tudósok és mások kimutatják - most legutóbb éppen Nagykőrös kapcsán olvasom ezt -, hogy egy szennyvízteknőn úszik a település. Tehát ez olyan terület, amely önmagában is elég érzékeny terület. Éppen Lezsák képviselő úr vetette fel többször a Kiskunsággal kapcsolatosan a komoly vízháztartási problémákat. Tudjuk, hogy Cegléd ennek a szélén van, illetve bele is nyúlik tulajdonképpen a Kiskunságba, amelyik ebben a problémában érintett.

Abból a szempontból is jellemzőnek tekintem az elutasítást, figyelembe véve az eddig elmondott adatokat is, hogy az EU-csatlakozáshoz közeledünk. Elvileg 2004-ben akár csatlakozhatunk is az EU-hoz. Általában is úgy tűnik, hogy rendkívül kevés a szennyvíztisztító-kapacitás építése Magyarországon. Az előbb elhangzott, hogy ahhoz képest is kevés támogatást kapnak az önkormányzatok, hogy általában milyen az ország gazdasági állapota. Én meg azt mondom most, hogy az EU-csatlakozás fényében is rendkívül kevés az a támogatás, amely ezeket a területeket érinti, konkrétan a szennyvízközmű-építéseket tekintem ebből a szempontból mindenképpen olyan területnek, ahol fel kellene gyorsítani a fejlesztéseket, mert rendkívül nagy elmaradásokat kellene pótolni.

 

(22.40)

 

Tehát végül, rövidre zárva a dolgot, a jövőre nézve mondtam mindezt el, elsősorban azért, hogy változzék az a magatartás, ami ilyen problémát az EU-csatlakozás kapcsán hasonlóképpen kezel, mint ezt a ceglédi kérdést is.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 28 2001.11.09. 8:13  23-41

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Én is néhány módosító indítványhoz szeretnék szólni, természetesen azt előrebocsátva, hogy úgy tűnik - ahogy Szabados kolléga is elmondta -, koncepcionális különbségek vannak köztünk, illetve a minisztérium között; illetve ezek szerint kiderült, hogy koncepcionális különbség van a Fidesz, illetve a minisztérium elképzelései között is. Ahogy az elutasításokat nézzük - én hét darab módosítót nyújtottam be, egyiket sem támogatja az előterjesztő, illetve a bizottságok sem -, úgy tűnik, hogy nagyon szándék sincs erre, mármint a kompromisszumra. Ezzel együtt is természetesen - abban az értelemben, ahogy Sági kolléga úr az előbb fölvázolta valamilyen kibontakozás lehetőségét - úgy gondolom én is, hogy néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni néhány módosító indítványhoz. Ez egyébként az ajánlás 24., 32., 54., 57., 65., illetve 75. pontját érinti.

Az első rögtön a 24. ajánlási pontban az Országos Felnőttképzési Tanács tagjai, amiről az előbb már szó volt. Úgy gondolom, hogy picit a szakma irányába kellett volna kiterjeszteni a képzési tanácsban részt vevők számát. Én egy olyat javasoltam, hogy ez a képviselet a szakoktatás kiemelt területein dolgozó szakemberek közül is illessen meg valakit, már csak azért is, mert a felnőttképzés jelentős mértékben kapcsolódik a szakoktatáshoz. Ez sem kapott támogatást a minisztérium részéről.

A 32. módosító javaslatban - és majd később még visszatérek erre a gondolatkörre -, illetve ajánlási pontban arra tettem javaslatot, hogy a nemzeti felnőttképzési intézet többek között foglalkozzon a munkaerő-piaci képzés szükségleteinek kutatásával. Meglátásom szerint ugyanis a felnőttképzésben részt vevők jelentős részben - a képző intézetekről beszélek - sok esetben tulajdonképpen saját fenntartásuk érdekében képeznek bizonyos szakmákra; egyszerűen olyan összetételű tanári gárda vagy képző gárda van, ami egy adott szakmában tesz lehetővé képzést, de kevéssé foglalkoznak azzal, hogy a munkaerőpiacnak ténylegesen mire van szüksége.

Úgy gondolom, hogy egy felnőttképzéssel foglalkozó intézménynek nemcsak úgy általában az oktatással kapcsolatos kérdéseket kellene kutatni, hanem pontosan azt is, hogy a munkaerőpiacnak milyen szükségletei, milyen képzési szükségletei vannak, a foglalkoztatás milyen irányban mozdul el az országban, illetve akár nemzetközi értelemben is. Ezért feltétlenül szükséges lenne, ha más nem, egy ilyen irányképzés szempontjából a munkaerőpiac szükségleteinek kutatására természetesen képzési szempontok alapján. Ezt sem fogadta el természetesen az előterjesztő, ezzel együtt továbbra is ajánlom az önök, illetve a minisztérium figyelmébe.

Az 54. ajánlási pont - amivel szeretnék a továbbiakban foglalkozni - hasonló, mint az előbbi. Az előbb jeleztem, hogy erre másik ajánlási pontnál is kitérünk. Ugyanis azt mondja, hogy a képző központ alapvető feladatként együttműködik a működési területéhez kapcsolódó megyei munkaügyi központokkal. Elég régóta, pontosabban megalakulása óta tagja vagyok egy megyei munkaügyi tanácsnak, és pontosan tudom - és ebben a megyében nincs képzési központ -, az egyik alapvető probléma éppen az, hogy ezek a képző központok egyszerűen nem nagyon hajlandóak együttműködni a megyei munkaügyi központokkal, és ez komoly súrlódási pontot jelent akár beiskolázási szempontból, akár minden egyéb, az adott megye igényeit kielégítendő szükséglet kielégítésében. És mondom, elsősorban azoknak a megyéknek okoz ez gondot, ahol nincs ilyen képző központ. Ha jól értem a törvényt, akkor ők azokra a képző központokra gondolnak, amelyek már eddig is léteznek, körülbelül tíz van az országban, tehát nem fedik le az egész országot ebből a szempontból. Ezért is gondolom, hogy célszerű lenne együttműködniük a megyei munkaügyi központokkal, már azok, amelyek az adott területhez hozzátartoznak valamilyen formában, tehát területi ellátási kötelezettséggel bírnak az adott viszonylatban.

Az 57. ajánlási pontban arra teszek javaslatot, hogy a felnőttképzést folytató intézmények is rendelkezzenek megfelelő szintű oktatógárdával, vagy legalábbis bizonyítsák azt, hogy olyan oktatógárdával tevékenykednek, amely az adott képzési szinthez megfelel. Persze tudom, hogy általában nem főállású oktatógárdával dolgoznak, sok esetben persze igen, de teljesen mindegy, a lényeg mégis végül is az, hogy megfelelő szintű oktatógárdával rendelkezzenek. Ez a gyakorlatban sok esetben nincs így, és egy normál intézmény, akár egy iskola esetében ez természetes követelmény, nem igazán értem, hogy ebben az esetben miért nem. Ezért is gondolom, hogy feltétlenül célszerű lenne, ha ezt a követelményt tudnánk érvényesíteni.

Az ajánlás 65. pontja szintén feltehetőleg koncepcionális különbséget tartalmaz, én ugyanis azt javaslom, hogy az egyházak helyett a Felnőttképzési Akkreditációs Testületben a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei vegyenek részt. Már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy a munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szerveinek valahogy több kapcsolatuk, közük van ehhez a területhez. Nem vitatom persze, hogy az egyházaknak is lehetnek ilyen kapcsolódási pontjaik, de úgy gondolom, legalábbis a gyakorlatban ez így van, nagyságrenddel kevesebb, mint a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek. Még az is egy elfogadható kompromisszum, hogy az egyházak mellett a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, de hogy őket, mármint a munkaadók, munkavállalók szervezeteit teljesen kihagyjuk, számomra kevésbé érthető. Mondom még egyszer: alapvetően azért, mert felnőttképzésről van szó, illetve általában a munkaerőpiac szükségleteinek megfelelő kellene hogy legyen ez a felnőttképzés.

Végül az ajánlás 75. pontjához szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Ez arról szól - egyébként helyesen -, hogy a felnőttképzésben részt vevő kérheti tudásszintjének előzetes felmérését, és ezt köteles a felnőttképzést folytató intézmény valamilyen módon értékelni, és a felnőttet a tudásának megfelelő szintre beosztani. Az eredeti javaslatban, a törvényjavaslatban megfogalmazottak szerint ez csak az intézményen belül lehetséges. Megint csak gyakorlati tapasztalatok alapján ismeretes az, hogy sok esetben a képzésben részt vevő egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy milyen intézménybe került, milyen intézménybe kérte adott esetben a felvételét, vagy akár egy munkaügyi központ beszélte rá, hogy ide menjen; tehát nincsen előzetesen tisztában ezzel a dologgal, menet közben derül ki, hogy akár a tudásszintje, akár egyáltalán az a képzési irány neki nem megfelelő. Ezért célszerű lenne, ha intézményes segítség formájában is lehetőség lenne arra, hogy az adott intézmény segítségével egy más intézménybe - akár az adott megyében, akár természetesen a megyén kívül vagy a fővárosban még több lehetőség van rá - mehessen át, és ebben segítséget kapjon. Erre szerettem volna fölhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 46 2001.11.09. 4:59  41-47

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Javarészt elhangzottak már azok az észrevételek, amelyeket én is meg szerettem volna tenni, ezzel együtt is jó, hogy Révész Máriusz után következem, ő ugyanis azt mondta, hogy az ellenzéki javaslatok abba az irányba mutatnak, amit a törvény is tartalmaz, és ezért nem szükséges őket elfogadni. Én meg azt mondom, hogy talán pont ezért lett volna célszerű, már csak azért is, mert Bazsa képviselő úr hivatkozott arra, hogy jó néhány más minisztérium nem igazán azt nézte, hogy most ezt ki nyújtja be. Én is tudok erre konkrét példát mondani. Most éppen a devizatörvények tárgyalása is folyik párhuzamosan ennek a törvénynek a vizsgálatával, én ott három módosítót nyújtottam be, ebből kettőt már elfogadott az előterjesztő, illetve a bizottságok, illetve a harmadik is kapcsolódó módosító formájában útban van, tehát gyakorlatilag száz százalékban a három benyújtott javaslatot elfogadják.

Hát itt is, hogy a párhuzamot folytassam, három módosító javaslatot nyújtottam be, és a második esetében, tehát az ajánlás 2. pontja esetében valóban arról van szó, amit Bazsa képviselő úr is említett, hogy egyszerűen arra kényszerítjük a hallgatókat, hogy bizonyos értelemben visszaéljenek, ha úgy tetszik, a törvény adta lehetőségekkel, mert ha ők megvásárolnak egy bérletet a hallgatói jogviszony alapján valamilyen közlekedési eszközre, akkor természetesen a hónap végéig fogják ezt használni, de hogyha hónap közben vagy a hónap elején ér véget a záróvizsga-időszak, illetve annak utolsó napja, akkor bizony két-három hétig is, hogy mondjam, megszegik a törvényt, ha úgy tetszik. Látszólag ez kicsi ügy, de mégis sok esetben komoly jogkövetkezménye is lehet ennek a dolognak.

Ugyancsak hasonló a helyzet a 4. számú ajánlási pontban szereplő javaslattal. Én picit megint túlmennék azon, ami eddig elhangzott. Ha egyszer ez is beleillik a törvény logikájába, akkor nem igazán értem, hogy a négy plusz kettőhöz képest miért nem egyszerűbb a hat, már csak azért is, mert a plusz kettő egyfajta szubjektív dolgot is visz bele, egyszerűen nem lehet tudni, hogy mi az a méltányosságot indokló ok, mi lehet az a konkrét lehetőség, ami alapján meg lehetne hosszabbítani; illetve javaslok egy olyan megoldást is, ami egyértelművé teszi, hogy ha egy szak elvégzéséhez, mondjuk, csak négy félév szükséges, levelezőn hasonló helyzet bármikor előfordulhat, akkor természetesen a hathoz képest ez adott esetben csak négy félév lehet - logikusan, gondolom én természetesen, mert az előterjesztő nem igazán így gondolja ezek szerint.

Az 5-ösről egy picit többet szólnék. Szankcionálásra teszek javaslatot, hogy az oktatási miniszter rendeletben ezzel is foglalkozzék. Mondok egy konkrét példát. Ebben az évben a szolnoki főiskolával kapcsolatosan Kiss Ádám körülbelül tíz pontban írt egy levelet, amelyben fölsorolja, hogy milyen törvénytelenségek történtek a főiskolán az elmúlt időszakban. Ezek java részére a főiskola egyszerűen nem reagált, de ezek közül kiemelek egyet. Kiss Ádám törvényességi észrevétele az egyik esetben úgy szólt, hogy a megbízott főigazgatónak nem volt joga kinevezni az egyik ott dolgozó főiskolai tanárt főigazgató-helyettesnek. Nem volt joga, ezt azonnali hatállyal visszavonásra javasolta. Ezt a megbízott főigazgató természetesen meg is tette, de még ugyanaznap egy másik levélben ugyanúgy kinevezte ugyanezt az úriembert főigazgató-helyettesnek. Tehát gyakorlatilag végre is hajtotta meg nem is, mondom még egyszer, mert még ugyanaznap kinevezte arra a pozícióra, amit egyébként, mondom, előtte ebben a levélben Kiss Ádám törvénytelennek ítélt. De nagyjából hasonló az összes, tehát a tízből körülbelül hatot ítélt törvénysértőnek, ugyanúgy az összes többit sem hajtották végre, illetve nem szüntették meg a törvénytelenségi állapotot.

Ezért is gondolom és értek egyet Bazsa professzor úrral, hogy ha nincsenek szankciók ebben az ügyben, akkor teljesen mindegy, hogy mi történik, mert akkor az intézmények nem kötelesek reagálni, illetve elvileg kötelesek lennének, de szankció híján úgy vannak vele, hogy saját döntésük, kompetenciájuk szerint döntik el, hogy most betartják-e a törvényességet, vagy nem tartják be, betartják-e a minisztérium által megfogalmazottakat, vagy nem tartják be.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 64 2001.11.27. 2:06  25-69

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nagyon röviden kívánok szólni. Ha már a kétpercesek alapvetően a finanszírozással függnek össze, én is hadd tegyek hozzá néhány adalékot.

Úgy gondolom, az egyik legnagyobb probléma jelenleg éppen az, hogy az állam fokozatosan kivonul az egyetemek és főiskolák finanszírozásából. Ez akkor is igaz, ha GDP-arányosan nézzük, akár az inflációval kapcsolatosan, illetve ha bármiféle változás következik be, az gyakorlatilag a pénzek újraelosztását jelenti. Ez kapcsolódik ahhoz, amit Bazsa képviselő úr felszólalásában korábban mondott, hogy gyakorlatilag nincs igazi stratégiája a jelenlegi kormányzatnak a felsőoktatás fejlesztésére, és legkevésbé éppen finanszírozási oldalról.

A hozzászólások jelentős része érintette a bérezéssel és a fejlesztésekkel kapcsolatos problémákat. Ez utóbbihoz hadd tegyem hozzá rögtön, többen említették, hogy nyolc intézmény fejlesztése szerződésekkel alátámasztott, de hát a felsőoktatásban - ezt az anyagok is tartalmazzák - körülbelül ötven intézmény van jelenleg, természetesen az egyházi intézményeket is figyelembe véve, ám őket is fejleszteni akarja az állam, azaz nyugodtan ide számíthatjuk azokat is. Nos, az ötvenhez képest a nyolc rettentő kevés.

Ez a pénzújraelosztás az intézmények között is gyakorlatilag megvalósul, lásd az idei felvételi rendszert, ahol a ponthatárok alapján a létszámokkal lehetett játszani, és ezzel milliókat elvenni az egyik intézménytől és átcsoportosítani a másikhoz. De ez az újraelosztás történik meg többek között a hallgatói normatívával kapcsolatban is - amiről szintén többen szóltak már -, a hallgatói normatíva három éve nem emelkedik, de egyebek mellett ebből kell finanszírozni a Bursa szociális ösztöndíjrendszert, természetesen beleértve azt is, hogy ide még az önkormányzatok is be kell szálljanak. De hasonló a helyzet a Szakképzési Alappal és így tovább, tehát nincs pluszpénz. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 358 2001.11.27. 11:13  345-405

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt belekezdenék a mondandómba, hadd jelezzem, hogy igazából úgy lett volna érdekes az, amit mondani szeretnék, ha a délelőtti anyag, illetve a délelőtti hozzászólások folytatása lehetett volna, de délelőtt az időnk lejárt. Így talán kevéssé emlékeznek többek között Horn Gábor felszólalására és másokra, akikre szívesen utaltam volna menet közben. Ezzel együtt is remélem, hogy érthető lesz az, amit mondani szeretnék.

Ahogy a miniszter úr is kezdte, jelzem, hogy alapvetően a beszámolóval fogok foglalkozni, majd legfeljebb a végén, ha lesz idő, egy-két mondatban a célkitűzésekről és a célokról is szólnék.

Amikor a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. számú országgyűlési határozat megvalósulásáról szóló beszámolót kézbe vesszük, furcsa ellentmondásra lelhetünk. Van ugyanis egy beszámoló, amelynek megállapításai nagyrészt igazak, ugyanakkor a belőlük levonható következtetések már nem teljesen fedik a valóságot, minthogy a felsőoktatás állapotát csak félig vagy annyira se mutatják be. Az ellentmondás azért alakulhatott ki, mert valószínűleg előbb készültek el a következtetések tizenöt pontban összefoglalásként, és utóbb az azt alátámasztandó argumentumok. Talán tipikus esete ennek a 2. pont, amely azt mondja, hogy a jogszabályi környezet megváltozása minden esetben biztosítja a szintek közötti átmenetet, az európai kreditátviteli rendszerhez illeszkedő kreditrendszer bevezetésével a rendszer átjárhatósága mind szakok, mind szintek, mind pedig intézmények között biztosított. Összefoglalva, mondja a beszámoló, a kitűzött célok teljesültek.

Ugyanakkor tudjuk, a kreditrendszer bevezetése egy múlt évi kormánydöntés alapján 2002. szeptember 1-jével lesz kötelező valamennyi egyetemen és főiskolán. A rendszer működéséről így még alig valamit tudunk, és főleg nem azt, hogy átjárhatók lesznek-e ezek a szintek vagy az intézmények, hiszen már most lehet tudni, hogy egy adott intézményen belül is a tantárgyak egymásra épülése miatt bizonyos órák csak akkor vehetők fel, ha az azt megalapozó tárgyakból a hallgató már sikeresen levizsgázott. A hallgatóknak az eddigi tapasztalatok szerint valóban nagyobb a szabadsága annak megválasztásában, mit és mikor tanulnak az egyetemi évek alatt, de ezzel együtt megnőtt az átlagos tanulmányi idő is. Az egyik egyetemen, ahol már bevezették a rendszert, a hallgatók 40 százaléka nem fejezte be időben az egyetemet.

Lényeges különbség lehet az egyetemek és főiskolák között a megítélt pontszámokat illetően is, hiszen az egyes kurzusokhoz rendelt pontokat az intézmények maguk határozhatják meg. Ebből adódóan a hasonló profilú intézmények között, sőt az intézményeken belül is jelentősen szóródhatnak a kreditek. Az átállást több helyen az késlelteti, hogy a rendszer bevezetéséhez jelentős informatikai beruházásra lenne szükség, hiszen a mainál sokkal bonyolultabb nyilvántartást kell vezetni. Van, ahol nemcsak mennyiségi, hanem minőségi pontokat is adnak, ami önmagában nem rossz, de összezavarja az egész rendszert. Az egységes rendszer azért is fontos lenne, mert a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok is igénylik a nemzetközi kreditrendszerben begyűjtött pontjaik honosítását, a Magyarországon tanuló külföldiek pedig vinni szeretnék az itt szerzett kreditjeiket.

Tisztelt Ház! A hallgatói létszám növelése volt a felsőoktatás átalakításának legeredményesebb területe - hangzik a beszámolóban. Valóban, a számok alapján, mennyiségi vonatkozásban ez igaz is. A dolog hátterét megvizsgálva a helyzet nem ennyire megnyugtató, sőt egyéb probléma ezzel kapcsolatosan az egyetemekre, főiskolákra bekerülő hallgatók minősége. A kormány egyik törekvése, hogy leszállítsa azt a ponthatárt, amit még a költségtérítéses rendszerben tanulóknak is minimálisan teljesíteniük kell ahhoz, hogy egy főiskolára, egyetemre bejussanak. Ez a törekvés a Magyar Rektori Konferencia szerint is az oktatás színvonalának jelentős romlását eredményezheti, tömegesen juthatnak ugyanis a felső képzésbe olyanok, akik a felvételin kevés pontot szereznek. A pontszámok megszerezhetősége, azok meghúzása, értékelése folyamatos háborút jelent a minisztérium és a felsőoktatás között, holott mind a két fél egyet akar: a hallgatói létszám növelését; az egyetemek, főiskolák részéről elsősorban anyagi okok miatt, nekik a rosszul tanuló diák is diák, hiszen ma már az állami finanszírozású képzésekben a hallgatók után járó normatíva kifizetése a felvett diákok után adható. Ha valamelyik egyetemnek lehetősége van sok diákot felvenni egy szakra, akkor utánuk tíz féléven át minimális lemorzsolódási aránnyal csökkentve kapja az állami fejkvótát.

Hogy menet közben mi lesz a hallgatókkal, nem érdekes. Hogy le tudják-e ültetni őket, ez sem érdekes. Hogy van-e elegendő jó minőségű oktató, ez sem érdekes. Hogy van-e elegendő könyvtár, a könyvtárban könyv, nem érdekes. Hogy növekszik a felsőfokú végzettségűek között a munkanélküliség, nem érdekes. Hogy egyes szakmáknál 80 százalék felett tér el a végzettség és az elhelyezkedés, úgy tűnik, ez sem érdekes. Talán jellemző, hogy a képzettség és a foglalkoztatás legkevésbé az agrártudományokat tanultak körében esik egybe: közülük mindössze a végzettek 13 százaléka helyezkedik el a képzettséget igénylő foglalkozásban.

A kreditrendszer, a hallgatók mennyiségének és minőségének problematikáját azért is fontos elemezni, mert Magyarország az EU-csatlakozás előtt áll. Az Európai Unióban egyre több kezdeményezés születik arra, hogy a tagországok összehangolják felsőoktatásukat, és az egységes európai piac követelményeinek megfelelően minden országban alkalmazható szakembereket képezzenek. Ez a magyar fiatalok számára is fontos, hiszen az uniós csatlakozás azonnali nyertese a 18-25 év közötti korosztály lesz, előttük ugyanis a belépés napján megnyílnak a nyugat-európai egyetemek és főiskolák kapui, ráadásul az Európai Unió intézményesen is ösztönzi az európai diákok mozgását. Egy három évvel ezelőtt rendezett konferencián indult el az a kezdeményezés, amelyet később Bolognában folytattak, ahol 29 európai ország oktatási minisztere vett részt, köztük a magyar is. Ők elhatározták az európai felsőoktatási tér létrehozását 2010-ig, alapvetően az egységes európai piac igényeiből kiindulva.

Az európai vállalkozásoknak olyan magasan képzett foglalkoztatottak tömegére lesz szükségük, akiknek a tudása nem csupán egyetlen országban használható, és a felsőoktatásnak ehhez az igényhez kell alkalmazkodnia. Úgy tűnik, Magyarország eddig csak a hallgatók mennyiségében tudott előrelépni, bár ott sem teljesen, hiszen az OECD 41 százalékos arányától még elmaradunk, bár a kormány 50 százalékos célkitűzése ezt már felülmúlja. Az Európai Unió ezen a területen nem hozhat kötelező határozatokat, csak ajánlásokat fogalmazhat meg. A jelenlegi és a leendő tagállamokon múlik, hogy ezekből mit teljesítenek, a végrehajtást viszont a közösségi forrásokból lehet támogatni, és ehhez nem is kell minden esetben megvárni a csatlakozást.

A bolognai folyamat abból indul ki, hogy a kibővülő Európai Unió munkaerőpiacán könnyedén mozgó munkaerő csak az európai felsőoktatási intézmények olyan hálózatából kerülhet ki, amelynek infrastruktúrája egységes és minden szereplő által egyformán kezelhető. Az egyforma kezelhetőséget az egyetemi fokozatok összehasonlíthatóbbá tétele is jelenti azért, hogy egy munkaadónak ne okozzon gondot más és más országban végzett jelentkezők végzettségének összemérése.

 

(21.00)

 

Fontos feladat lehet a felsőoktatási ciklusok egységesítése, aminek értelmében az európai oktatási versenyben jó eséllyel indulni kívánó egyetemeken két egymásra épülő rendszert kell kiépíteni. Erről a feladatról éppen a múlt héten beszélt a tárca minisztere, tehát még be se épülhetett a beszámolóba, igaz, hogy a célkitűzések között viszont szerepel. Ha komolyan gondoljuk a masters's, illetve a bachelor's periódusokra épülő képzést, akkor a jelenlegi egyetemeket és főiskolákat be kellene terelni ebbe a rendszerbe. Ennek a miniszteri nyilatkozaton kívül kevés látható jele van. Ezért is, meg a minőségi fejlődéshez is jelentős fejlesztésekre van szükség.

Tisztelt Ház! Az Oktatási Minisztérium ez évben felmondta a Világbankkal kötött megállapodást, feltehetően azért, hogy a lehetséges fejlesztési forrásokat szabadabban használhassák fel. Jelenleg harminc állami felsőoktatási intézmény létezik, és az eddigi fejlesztések alapján ide számíthatjuk a huszonhat egyházi felsőoktatási intézményt is. Tehát az ötvenhat intézmény közül eddig évente négy-négy intézménnyel kötöttek intézményi fejlesztési szerződést. Ez két évre vonatkozik, tehát eddig összesen nyolc ilyen szerződés van. Sokan állnak a sor végén, többen, mint az elején. A kormány nem tudja, feltehetőleg nem is akarja finanszírozni az összes fejlesztést. A korábban elmondottak alapján az önálló főiskolák egy részét az egyetemek alá kell rendezni vagy esetleg megszüntetni. Ehhez feltehetőleg csak ürügy kell. A mostani rendszerben ilyen lehet egy válságokkal küszködő intézmény, és ebből a szempontból az sem lényeges, hogy ez a minisztérium asszisztálása mellett megy végbe, vagy az integrációk elégtelen finanszírozása miatt alakul ki a válsághelyzet. Az előbbire jó példa a Szolnoki Főiskola, az utóbbira több is akad.

A finanszírozás egyébként is neuralgikus pontja a hazai felsőoktatásnak. Minthogy az inflációs pluszpénzekből nem kap a szféra, így újabb és újabb ötletek kerülnek elő a meglévő, szférán belüli pénzek újraelosztására, esetleg a társterületeket is bevonva. Ilyen - címszószerűen - az oktatók bérezésének legújabb rendszere, a hallgatói normatívából elvett szociális ösztöndíj a gazdagabb önkormányzatok bevonásával, a pontszámok ide-oda tologatása a jövedelem-újraelosztás céljából, a kutatás-fejlesztés elégtelen finanszírozása, a Szakképzési Alap felsőoktatásba terelése, a saját források mind nagyobb szerepe.

Összefoglalásképpen úgy gondolom, hogy a 15 pont alapján nem sikerpropaganda kellett volna, sokkal inkább a problémával való valóságos szembenézés.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 362 2001.11.27. 2:02  345-405

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előbb jeleztem, hogy a célokról is szeretnék beszélni, de az idő lejárt, ezért most térnék ki néhány cél megfogalmazására.

Délelőtt már elhangzott, hogy a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljai bizonyos értelemben vágyálmokat, kívánságlistát tartalmaznak. Ezzel együtt is vagy lényegesen meg kell változtatni, vagy ki kell egészíteni. Úgy gondolom, a lehetőségeink ez utóbbi mellett vannak. Én mindenképpen kiemeltem volna a hazai régiók kiemeltebb támogatását, illetve egyáltalán Magyarország felsőoktatásban betöltött régiós szerepének valamilyen fajta fejlesztését, akár a Kárpát-medencében, akár Közép-Kelet-Európában, de a célok között valamilyen értelemben mindenképpen célszerű lett volna szerepeltetni.

Szerintem ugyancsak hangsúlyozottabban kellett volna megfogalmazni a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzéseket. Délelőtt ugyan elhangzott, hogy ezen a területen nem vagyunk lényegesen elmaradva, sőt a GDP arányát tekintve az utóbbi években előrelépés történt, de hát ezzel együtt is, amíg például a GDP átlaga az Európai Unióhoz képest Magyarországon 50 százalékos, a kutatás-fejlesztésre fordított rész összesen csak 20 százalékos. Tehát óriási a különbség. Persze tudom, hogy a kutatás-fejlesztési finanszírozást nemcsak az egyetemek, illetve a főiskolák használhatják fel, és más területek is foglalkoznak ezzel a dologgal, de ezzel együtt is elsősorban az egyetemi szféra, de részben a főiskolai szféra tevékenységének jelentős részét ez produkálja. Tehát a célok között mindenképpen hangsúlyosabban kellett volna megfogalmazni - akár konkrét számokkal is alátámasztva - a kutatás-fejlesztést.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 370 2001.11.27. 1:35  345-405

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én természetesen nem egészen azt mondtam, amire képviselőtársam hivatkozott. Azt a számot használtam, hogy a GDP 50 százaléka az európai uniós átlagnak, ezt produkáljuk, a K+F pedig 20 százalék. Éppen azért mondtam, hogy bizonyos előrelépés van, mert azt most nem fogom tudni eldönteni, nem fogjuk tudni itt eldönteni, hogy 0,65 és 1,5 között hol van a valóság. Én nem is erre a számra hivatkoztam; a szakirodalomban összevissza számok vannak ebben az ügyben, nem is ezt hangsúlyoztam.

Változatlanul tartom - még egyszer megnéztem a kiemelt fejlesztési célokat -, hogy gyakorlatilag szinte nem is találkoztam ezzel a kifejezéssel, hogy kutatás-fejlesztés, tehát nem számokról beszélek. Mondom még egyszer, persze a kiinduló helyzet mégiscsak az, hogy 20 százalék meg 50 százalék; ami lehet 30 százalék is, még ezen sem óhajtok vitatkozni, de akkor sem 50 százalék, mint ahogy a magyar átlag GDP-teljesítményből adódik. Egyszerűen változatlanul csak azt állítom, hogy ebben az öt pontban a célok között - az a), b), c), d), e) pontban - nem igazán szerepel kutatás-fejlesztés, ennek kiemelt támogatása, illetve fejlesztése, és ezért gondoltam, hogy ezt legalább meg kellene fogalmazni. Még azt is hozzátettem, hogy esetleg számok segítségével, de nem hiszem, hogy a számok ma egyértelműen döntőek lehetnének ebben a dologban.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 386 2001.11.27. 2:14  345-405

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ritkán szoktam ilyeneket mondani, de alapvetően egyetértek Révész Máriusszal. Egy dologban azonban hadd vitatkozzam vele továbbra is, mert úgy tűnik, hogy még mindig elbeszélünk egymás mellett.

Ugyanis majdnem azzal kezdte a mostani mondandóját - én is érintettem menet közben ezt a kérdést -, hogy a munkanélküliség nő. Én azt mondtam, hogy a végzettek között nő a munkanélküliség, Máriusz pedig azt mondja, hogy a munkanélküliség ellen a diploma megszerzése az egyik legjobb gyógyszer. Ezzel teljesen egyet lehet érteni. Csak, mondom még egyszer, én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a végzettek között nő a munkanélküliség. Ez részben tény, részben pedig veszély, ha úgy tetszik. A hozzászólásomban azt is jeleztem, hogy bizonyos szakmákban bizony ma nem lehet elhelyezkedni. Egy konkrét példát is mondtam: például az agrárvégezetteknek körülbelül 87 százaléka nem a saját szakmájában dolgozik, hanem csak 13 százaléka.

 

(21.40)

 

De hát mondhatnék ilyen példát is, amire emlékszem a készülésem során, hogy általános iskolai biológiai tanárként gyakorlatilag nem lehet elhelyezkedni; vagy például az agráregyetemek közgazdasági főiskolai karán végzetteknek gyakorlatilag szinte megint nem lehetséges az elhelyezkedés.

Tehát nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy nő a munkanélküliség - ez lehet 1-2 százalék egyelőre, de ha mondjuk, fölmegyünk az 50 százalékra, a veszély még inkább igaz lehet -, hanem olyan probléma is van, hogy bizonyos állásokat egyetemeket vagy főiskolákat végzettek foglalnak el, amelyeket nem kellene, hogy ők foglaljanak el. Tehát jelentős mértékű túlképzés alakulhat ki, illetve részben alakult ki. Részben, mondom, tényhelyzetekről, részben pedig várható dolgokról beszélünk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 400 2001.11.27. 2:12  345-405

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Balczó Zoltán ellentmondást vélt felfedezni a két szocialista hozzászóló között. Én azt hiszem, ő maga oldotta meg a végén ezt az ellentmondást. Ugyanis semmi problémát, illetve ellentmondást nem látunk ott, hogy létszámnövelés, ezt elfogadjuk, ez kell. Csak éppen arról beszéltünk délelőtt is és most is, hogy ennek bizony vannak következményei. Vannak következményei az infrastruktúra területén, az oktatógárdában, és vannak területek - az utóbbi néhány percben erről beszéltünk -, vannak következményei bizony a munkaerőpiac tekintetében is.

Én Szolnok megyében a munkaügyi tanács tagja vagyok, tehát pontosan tudom, hogy már középiskolai szinten is sok olyan képzés van, amire egyszerűen ma már semmi szükség, nem is lenne szabad, hogy ott képezzenek, de csak azért képeznek, mert mit tudom én, a tanároknak kell a munkahely, és így tovább, és így tovább. Mi tehát csak arra hívjuk föl a figyelmet, hogy a létszám mellett annak a minőségét és az egyéb következményeit is figyelembe kell venni.

És ha már nálam van a szó, akkor egy dologra, Révész Máriusz korábbi gondolatára szeretnék visszatérni. Ő ugyanis azt mondta, hogy a Bursa Hungarica több pénzt hoz be a rendszerbe. Ha arra gondolt, hogy az önkormányzatokat bevonjuk ebbe a rendszerbe, akkor ez akár igaz is lehet, mert ők valóban beszállnak. Csak ott a probléma ezzel a Bursa Hungaricával is, hogy sajnos megint azok az önkormányzatok tudják fölvállalni - a szolnoki önkormányzat ezek között van -, akiknek van erre pénzük. Azok az önkormányzatok, amelyeknek nincs rá pénzük, és ráadásul ezek az önkormányzatok azok, ahol jórészt a szegényebb leendő hallgatók laknak, élnek, hát bizony, azok nem fognak tudni adott esetben támogatást nyújtani. Tehát pont azt a célt nem érjük el vele, hogy az esélyegyenlőtlenséget csökkentsük adott esetben.

Tehát ezt az oldalát is célszerű látni akkor, amikor arról beszélünk, hogy ezen a területen pluszpénz áramlik be a rendszerbe.

Köszönöm szépen.