Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Répássy Róbert képviselőtársam előhangja után annyit szeretnék mondani, hogy az önkormányzatok jelentős részénél ismereteim szerint azoknál az eseteknél, ahol képviselők vállalnak felügyelőbizottsági tagságot önkormányzati tulajdonú cégnél, kht.-knál, kft.-knél, az a szokás, tekintettel arra, hogy a képviselői munkájuk részeként fogja fel az önkormányzat ezt a tevékenységet, hogy egyáltalán nem fizetnek tiszteletdíjat. Nálunk is ez a helyzet. Tehát azokban az esetekben, ahol a képviselő tagja felügyelőbizottságnak, ott nem kap érte tiszteletdíjat. Szerintem ez teljesen helyes és jó gyakorlat, hiszen a képviselőknek a felügyelőbizottságokban elsősorban a tulajdonos érdekeit kell képviselniük.

Az igazgatóságok esetében is általában a szerénység az irányadó az önkormányzatoknál. Debrecen tulajdonában van az ország legnagyobb önkormányzati tulajdonú, vállalkozói vagyont kezelő holdingja. Ez a vállalatcsoport úgy működik, hogy a tagvállalatok igazgatóságokat egyáltalán nem tartanak, lévén, hogy egyébként a holding igazgatósága mint tulajdonos kezeli ezeket a tagvállalatokat, és a holding igazgatóságánál is, ami több száz milliárd forintos vagyon felett őrködik, 70 ezer forint a tiszteletdíj. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy ezek az emberek nem azért csinálják ezt, mert ebből szeretnének megélni, hanem az önkormányzat, illetőleg a város iránti elkötelezettségből. Hozzáteszem, hogy meglehetősen eredményesen működtetik ezeket a vagyontárgyakat.

Nem is nagyon tudná egy önkormányzat megengedni magának azt, hogy olyan típusú kifizetéseket eszközöljön igazgatóságokban vagy felügyelőbizottságokban, mint az állami vállalatoknál, még békeidőben sem, nemhogy válság idején. Ezért az a javaslat, amivel kiegészítették a Fidesz indítványát, tulajdonképpen a mostani helyzetet rögzíti, ilyen értelemben ez nem bántó. Van olyan önkormányzat, ahol nem ez a szokás, például a főváros ilyen, ahol a felügyelőbizottságokban és az igazgatóságokban elfoglalt helyek után tényleg jelentős költségtérítés, illetőleg fizetés jár a tisztségviselőknek. Valószínűleg itt sem helyes ez. Különösen nem olyan cégek esetén, amelyek köztudottan irdatlan mennyiségű veszteséget szoktak felhalmozni, tehát a legkevésbé sem mondható az, hogy a működésük eredményes lenne. A BKV klasszikusan ilyen vállalat, aminek az éves vesztesége csak tucatmilliárdokban mérhető.

Egy kicsit más a helyzet olyan esetben, ahol az önkormányzatot az Állami Számvevőszék ha nem is kötelezi, de ajánlja neki, hogy képviselők foglaljanak helyet a felügyelőbizottságokban. Nálunk ez a helyzet. Az önkormányzatok esetében az az Állami Számvevőszék elvi álláspontja, egyébként valószínűleg helyesen, tehát mi is elfogadtuk ezt az álláspontot, hogy az önkormányzati tulajdonú cégek felügyelőbizottságában, ha lehet, a képviselők közvetlenül ellenőrizzék a vállalatok tevékenységét. Ez az esküjükhöz teljes mértékben illeszkedik.

Ha a parlament elfogadja ezeket a módosításokat, akkor már csak azt az egy kérdést kell majd megválaszolni, de valószínűleg nem ennek a törvényjavaslatnak a keretében, hanem inkább a tulajdonos megfontolása kell legyen, hogy hogyan próbálja azt ösztönözni, hogy a tisztségviselők, különösen akkor, amikor operatíven egy vállalatot irányítanak, tehát igazgatóságban foglalnak helyet, ott olyan munkát végezzenek, aminek alapján, ha lehet, inkább nyereséges legyen a vállalat, mint veszteséges.

(20.30)

A közösségi vagyon működtetése esetén egyébként is kívánatos, hogy ne vigye a pénzt a közösségtől, hanem hozza, és ne felélje a vagyonát az illető társaság, hanem inkább gyarapítsa. De ezt meg lehet oldani, és különös tekintettel meg lehet oldani akkor, amikor magukat az operatív irányítással foglalkozó személyeket, tehát nem az igazgatósági tagokat, hanem a vállalati vezetőket olyan céljutalommal vagy fizetéskiegészítéssel díjazza a tulajdonos, ami kifejezetten az eredményességhez kapcsolódik. Ez pedig, azt hiszem, a köz számára is elfogadható, mert az az érdek, hogy a köz vagyona pénzt hozzon, és a vagyona gyarapodjon. Ebben az értelemben egyébként azt gondolom, nem zavaró az, hogyha például a mozgóbéres megoldást alkalmazzák a tulajdonosok, legyen az állam vagy önkormányzat, az igazgatóság pedig egyfajta, az operatív irányításban ugyan jelentős döntéseket hozó testületként dolgozik, de egyébként a cég eredményességét igazából nem az igazgatóságon, hanem a cégvezetőkön lehet számon kérni.

Így természetesen azt a Fidesz nem ellenzi, hogy az állami vállalatok vagy az önkormányzati vállalatok menedzserei, cégvezetői a piaci béreknek megfelelő bért kapjanak. Tehát itt felvetődött a vitában többször is, és elhangzott az egész indítvánnyal kapcsolatos sajtópolémiában az, hogyan képzeli azt a Fidesz, hogy minimalizálja az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok díjazását, ami nyilván ebben az értelemben így nem tart lépést a piaci körülmények között magántulajdonban dolgozó vállalatok hasonló pozícióival, és akkor nem lehet megfizetni a jó embereket. Csak azt gondolom, az önkormányzati gyakorlat is bizonyítja, ha egyébként jó a cég vezetése, és az igazgatóság valóban a tulajdonosok érdekeit képviseli, nem feltétlenül a pénzért, de a cégvezetés úgy van megfizetve, ahogyan azt a piacon meg kell fizetni... - a jó embereket meg kell fizetni, mert az nem érdeke senkinek, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalatok vezetése kontraszelektálódjon, hiszen annyi pénzért nem lehet a piacon jó menedzsert kapni, amennyiért egy önkormányzati vízmű vagy tömegközlekedési vállalat megfelelő szinten működtethető.

Tehát nyilvánvaló, hogy meg lehet találni azokat az eszközöket - az önkormányzatok jelentős része meg is találta -, amelyekkel igenis, a legjobb szakembereket lehet a közösségi vagyon működtetésére felkérni, de ez nem egyenlő az igazgatóságokban fizetett horribilis díjjal, és főleg nem a felügyelőbizottságokban fizetett horribilis díjjal. Úgy gondolom tehát, hogy itt összhang teremthető a javaslatban.

Nem kell abba a hibába esni, hogy a babát is kiöntjük a fürdővízzel együtt, hiszen a napnál is világosabb, itt persze válság van, és egy csomó magánvállalatnál is csökkentették a fizetéseket, de azt látni kell, hogy tényleg van abban irritáló, amikor van egy állami vállalat, ami éves szinten 30-40 milliárdos tartozásokat halmoz fel, vagy veszteséget termel, és az igazgatósági tagok olyan javadalmazásban részesülnek, minthogyha legalább is Bill Gatesnek lennének valami alkalmazottai. Azt gondolom, ez főleg igaz azokban az esetekben, amikor nyilvánvalóan az igazgatósági tagok kinevezése inkább egyfajta politikai stallum, semmint az adott területen való jártasság, szakértelem, gyakorlat, korábbi eredményes működés kérdése. Az pedig, hogy egy ilyen javaslattal a parlament maga próbál valamifajta iránymutatást adni a többi közösségi vagyont működtető tulajdonosnak, szerintem ez feltétlenül helyes és iránymutató.

Úgy gondolom, az önkormányzati gyakorlatok - még egyszer mondom, nem mindegyik - már jelentős mértékben ennek a mostani tervezett szabályozásnak az irányába mutattak korábban is, tehát ezt maximálisan tudom támogatni, és kérem a tisztelt Házat, hogy a végszavazáskor majd fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)