Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2003. május 14-ei ülésén a helyi önkormányzatok és a szociális feladatokat ellátó, nem állami fenntartók idei évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról szóló vita után az ellenzéki képviselők 5 nem és 6 tartózkodó szavazatot adtak le. Kérem, engedjék meg, hogy most néhány szóban, néhány mondatban ezen szavazatokat szóban indokoljam.

A bizottság ellenzéki tagjai több olyan kifogást is megfogalmaztak a javaslattal kapcsolatban, ami alapján kijelenthető, hogy koncepcióbeli eltérés van a két oldal - kormány és ellenzék képviselői - elképzelései között. Mindenképpen keserűen kell megállapítanunk, hogy a szóban forgó rendszer meglehetősen, sőt túlságosan is nehézkes, és ezzel egy időben nagyon kevés pénz áll rendelkezésre. Mindenképpen elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy átgondoljuk ezen címzett támogatások szerepét, a támogatások nyújtásának módszerét, hiszen az igénylők száma most már hatalmas naggyá vált.

Az ellenzéki képviselők szerint a jelen rendszer az előző évek gyakorlatához képest jóval kevesebb mozgásteret ad a képviselők számára. Rossz módszernek tartjuk azt, hogy gyakorlatilag kikerült az előterjesztésből a képviselőnek az a fajta lehetősége, hogy olyan beruházások támogatotti körbe való beemelését segítse, amelyekről meggyőződésem, hogy ott lenne a helyük.

A szocialista képviselők ellenzékben négy éven keresztül úton-útfélen központosítással vádolták a polgári kormányt, most azonban azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy az adott választókerületben élő és dolgozó, ezért az információkkal közvetlenül ellátott képviselő nem tud véleményt mondani az előterjesztésről, amelyet itt Budapesten készítenek, minden itt, a fővárosban dől el.

Szintén elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a pályázatok első bírálata már egy éve megtörtént. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nem kell ecsetelni, hogy egy év milyen hosszú, és ilyen hosszú idő alatt mennyi minden történhet.

A bizottság ellenzéki tagjai kérdésként fogalmazták meg, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a javaslatban feltüntetett kis számban adták be a másodikkörös igényeiket az önkormányzatok. Talán olyan jelzést vagy olyan negatív előjelű biztatást kaptak Budapestről, melynek nyomán jobbnak látták további költségeket nem áldozni a pályázás céljaira.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a minisztérium, mi a Belügyminisztérium, mi a kormány várakozása arra vonatkozóan, hogy a későbbiek során, ha esetleg nem változik ez a rendszer, akkor mi lesz a jellemző az önkormányzatok ezen a téren tapasztalható magatartására.

Összefoglalva tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, a módszertant a költségvetési bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők roppant szerencsétlennek, a folyamatot pedig nagyon problémásnak látták és látják most is, hiszen a képviselők szeme elől gondosan el vannak rejtve ezek a pályázatok; mint ahogyan problémás a véleményünk szerint az is, hogy jelen előterjesztésből nem derül ki az sem, hogy mely önkormányzatok, mely fenntartók pályázatai nem részesülnek támogatásban, és miért került sor ezen elutasító döntésekre.

Mindezekre tekintettel, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem támogattuk a javaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.