Készült: 2024.03.29.16:12:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 433. felszólalás
Felszólaló Hajdu László (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:04


Felszólalások:  Előző  433  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Én egy picit aludtam, mert egy óra előtt hazamentem, és kilenc órára jöttem a mai napirendi pontok megtárgyalására. Én a tegnapi vitában nem vettem részt, nem szóltam hozzá, pedig lett volna pár dolog, amihez akkor kellett volna; most nem tudok kapcsolódni máshoz, mint amit itt hallottam pár percben. A háznagy asszony gondolatai, amiket tegnap este tetszett mondani, azt hittem, az egy megoldás lesz, mert az viszonylag összefogott volt, és békülékeny hangot ütött meg.

(9.10)

Én még azt is vártam a végén, hogy: megdádáztunk benneteket, pár órát vitatkoztunk, csináljunk egy próbát, és hagyjuk ezt a törvényt. Szavamra, valami ajánlatot éreztem ki abból a hangnemből, de most látom, hogy egy egész éjszakai vita után nem ott tartunk.

Valami olyasmi történik, mintha ez nem a parlament, nem a törvényhozás háza lenne, hanem egy óvodában lennénk, ahol vannak kiscsoportosok, vannak a középsősök, meg vannak a nagycsoportosok. A nagycsoportosok oktatják a középsősöket, akik majd aztán lesznek nagycsoportosok; és mi vagyunk a kiscsoportosok, hogy hogyan kell kanalat fogni, villát fogni, szalvétát rakni, hogyan kell megteríteni, tanuljuk ezeket a dolgokat. Egy ilyen oktatásban van itt részünk, tehát tulajdonéppen ovisnak néznek itt bennünket ezen az oldalon.

Ötödik ciklusban ülök az Országgyűlés házában, mindig egyéni körzetben megválasztott képviselőként. Ez azt jelenti, hogy elég sokat koptattam ezeket a padokat, de ilyen előterjesztést egyetlen alkalommal se tárgyaltunk. Tanácstalan is vagyok, hogy ez milyen műfaj, mi is ez, amit most tárgyalunk. Annak idején a legelső házszabály-módosításon is részt vettem, és azt gondolom, hogy egészen békés együttműködés volt.

Elhangzott tegnap este is, meg most itt reggel is már, hogy vannak a parlamenti szentek, és vannak a parlamenti gonoszok. Az elhangzottak alapján mi vagyunk a parlamenti gonoszok, akik a Ház méltóságához képest… A méltóságról tegnap este itt hosszú-hosszú érvelés hangzott el, megtörtént esetek hangzottak el arról, hogy a Ház méltóságát ki is sérti meg igazán, de a Ház méltóságának az igazi bizonyítéka maga az a házszabály, amivel mi dolgozunk. De bármi le van írva, azt emberek fogják végrehajtani, és emberek fogják megtölteni tartalommal, akkor is, ha ilyen óvodás módszerrel a dadus néni és a dadus bácsi majd fog fölöttünk dönteni. Tehát mi a sötétséget képviseljük, önök pedig a világosságot. Azt gondolom, hogy ennek a világnak vagyunk most itt a részesei.

Ez a bizonyos október 13-ai választás nagyon sokszor elhangzott. Vita van azon, hogy nyert valaki október 13-án vagy vesztett, de ha azt vesszük, hogy ezzel a mai estével ki nyert és ki vesztett, akkor ez a kérdés nagyon megoszlik a sajtóban és a médiában. A négyszázegynéhány kormányközeli média nyilván fog ontani erről híreket, és az a három vagy négy baloldalinak kinevezett média is mond valamit, de nekünk itt, ebben a Házban magunknak kell konszenzusra jutni.

Mint említettem, nem tegnap óta ülök itt a sorokban a parlamenti sportkör tagjaként. Most ugyan nem léptem vissza, mert időközben azért elteltek az évek, és ma nem tudnék teniszezni, nem tudnék a teniszszakosztályban részt venni. A futballcsapatnál viszont 16 évig a Fidesz és az akkori MSZP, akkor nem volt ilyen sok párt, ez a két frakció adta a nagypályás és a kispályás futballmérkőzések csapatait.

El tudnak most önök olyat képzelni, hogy háromszázvalahány mérkőzést játszottunk le együtt? Ebbe a kispályásokat is beleértem és azokat a tornákat is, amikor egy nap három vagy négy mérkőzést kellett játszani, és jártunk Londonban, Párizsban, Berlinben, nem sorolom, szinte mindegyik fővárosban, és nagy stadionokban játszottunk mint parlamenti csapat, olyanokban, amiket nem is láttunk korábban. Együtt, a fideszes frakció focistái és együtt az ellenzék focistái.

És aludtam egy szobában fideszes szobatárssal  el lehet ezt most képzelni? , vagy egy autóval mentünk a 200-300 kilométerre lévő, mondjuk, bratislavai stadionba, fideszes és ellenzéki. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Pozsony!) Nincs kommunikáció egymás között. Ez a házszabály meg fogja ezt oldani, hogy lesz beszélőviszony? Még inkább egy ék van beütve, úgy gondolom, tehát nem lehet elképzelni, hogy olyan viszony alakulhasson ki, hogy ebben a Házban a törvényhozók beszélgetnek egymással, nemcsak a parlament ülésén, nemcsak bizottsági ülésen, hanem a szabadidejükben, amikor egymás választókerületében elmentünk falunapra, elmentünk a jász napokra, mentünk a borfesztiválokra, sok olyan tornára, amik a települések hagyományait erősítették, közösen, együtt.

Ezt csak azért mondom el, hogy ilyen légkör működött a parlamenti képviselők között, és ez ma nem képzelhető el. Női kórus, amikor vegyesen mind a két oldalról a hölgyek kórusban énekelgettek, illetve férfiak is énekelgettek benne néhányan. Ez a világ volt ebben a Házban nem is olyan régen, a rendszerváltást követően, és most az a világ van, hogy próbálok előre köszönni, bár nem vagyok fiatal ember, hogy a fiatalabb képviselő észrevegyen, vagy visszaköszön, vagy nem. És azt nem mondom, hogy milyen az arány.

Tehát azt hiszem, amikor azok a plakátok, amik most október 13. előtt megjelentek Budapesten, hogy a bohócok, az alkalmatlanok és az alkalmasok között lehetett választani, és ott voltak a bohócok, azok a nem alkalmasak, tehát az egész városban botrányt keltett ez a fajta plakát. Az is, ami ma itt zajlik, zajlik már több órája, talán tíz órája, vagy elhangzott, hogy 24 órája, nem tudom, hogy hány órája folyik ez a vita, ez a vita majdhogynem értelmetlen, és azért van ez a hosszú vita, mert kirobbantottunk egy ilyen önálló képviselői indítványt, amire a kormány persze nem kíváncsi, a házelnök nem kíváncsi, hiszen nincs is jelen. Lehet, hogy a megrendelők, éppen azok nincsenek itt jelen, akik megrendelték, hogy képviselői önálló indítványként tárgyaljunk egy ilyet. Nyilván ezért semmilyen egyeztetés nem történt ezzel az oldallal. Egyeztetés nélkül ülünk, akár 24 órát is vitatkozunk, és majd a megrendelők megkapják ezt a törvényt, ami alapján szankcionálnak bennünket, mint az óvodásokat.

Elhangzott egy olyan megjegyzés, amire muszáj vagyok egy reagálást most reggel megtenni, mint annak idején ennek a szemtanúja, ez a gyurcsányozásból a 2006-os, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése, ami katasztrofálisan nézett ki. Varju László képviselőtársam itt előttem a közmédiába próbálkozott bemenni, és ebből volt probléma, hogy élni akart a képviselői jogával. 2006-ban tűzharcban, szó szerint kődobálók tűzharcában, rendőr hölgyek és rendőrök a lépcsőn védekeztek, próbálták a közmédiát védeni. A Hír TV egyenesben közvetítette, lehetett látni. Én kicsit közelebbről néztem, hogy mi zajlik. Szedték fel a kis kockaköveket. Akkor a burkolat tízszer tízes bazalt kis kockakő volt, ezzel dobálták a rendőröket. Olyan mennyiségű dobáló volt, hogy a végén megadták magukat a rendőrök, és elfoglalták a közmédiát, a tömeg betódult a közmédiába. Itták a kávét, ez-az eltűnt. Mit csinált a kormánypárt? Volt egy 24 órás vita és retorzió, és hozzá kell tegyem, hogy felismerhető arcok jelentek ott meg.

(9.20)

Név nélkül, de konkrét nevet is lehetne mondani, a saját kerületemből a Fidesz egyik önkormányzati képviselője, személyesen láttam. Tehát azt gondolom, hogy ennek a 2006-os eseménynek a visszaemlegetése elég nagy szégyen, ha hozzáteszem, hogy égették a szolgálati gépkocsikat, lángolt mindent. Hol van ennek a közmédiának a meglátogatása ahhoz, ami mostanában történt, 2018-ban? És hol van ahhoz, amikor végig a Bajcsy-Zsilinszky úton a kukákat égették, és dobálták szanaszéjjel? Hol van a Kossuth tér több héten át történő elfoglalásához, amikor valami iszonyatos állapotok uralkodtak, vagy a kordonbontáshoz? Tehát ehhez képest az akkori kormánypárt ilyen dádát és vizsgálatokat nem végzett el (Koncz Ferenc: Csak lövettek…), úgy gondolta, hogy ez is a demokrácia része. Most az, hogy itt történtek olyan események, amikkel egyet lehet érteni vagy nem lehet egyetérteni, de ezt a fajta… (Koncz Ferenc: Máriusz meg képen vágta magát…)

A kapusunk volt egyébként, aki most bekiabált, annak idején abban a futballcsapatban, és jó kapus volt, azt hozzá kell tegyem. Volt polgármester is, kollega is, és képviselőként ő is itt van, tehát régen ismerjük egymást, meg is teheti, hogy beszól, és nem is sértődöm meg érte, de azt hiszem, hogy nekünk nincs mit egymás szemére hányni. Ha Szilágyi képviselőtársam tegnapi felsorolását figyelembe veszem, hogy mi méltó ehhez a Házhoz, akkor ebben a Házban mind a két oldalon történtek olyanok, amit akár olyannak is minősíthetünk, hogy nem méltó ehhez a Házhoz.

Tehát most az egyik oldalnak, amelyik ugyanúgy elkövetett dolgokat, mint a másik, abból a többségből, hogy kétharmados felhatalmazást kaptak, nem a szerénység, nem a feladat iránti alázat, hanem a hatalmam megmutatása jött itt ki.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy ha meg is szavazzuk ezt a törvényt, mi fog változni kettőnk, a két oldal viszonyában? Mi fog változni? A gyűlöletet tovább keltettük. Egy ilyen méltatlan előterjesztés után, azt gondolom, hogy törvényszerű reakció az, ami itt most történik. Nincs erre szüksége se ennek a városnak, se a törvényhozásnak, és leginkább nincs a demokráciának, a demokratikus Magyarországnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  433  Következő    Ülésnap adatai