Készült: 2024.03.29.11:14:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

235. ülésnap (2009.10.26.), 204. felszólalás
Felszólaló Kuzma László (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:18


Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Részben átfedés van a bizottsági kisebbségi vélemény és a személyes véleményem között. A bizottsági ülésen számtalan csúsztatás hangzott el, amely a szakképzést érintő problémakörben nagyon súlyosan érinti a szakképzést.

Számtalan esetben fogalmaztunk meg e tekintetben véleményt; egy dolgot nem rejthetünk véka alá, azt, hogy nagyon fontos és komoly két piaci szereplő feszül egymásnak, az egyik a felnőttképzés mint felnőttképzési lobbi, ezzel szemben a másik az úgynevezett teljes idejű képzés. Azért használom ezt a kifejezést, és nem az iskolarendszerű képzést, mert a teljes idejű képzés jobban fedi azt a valóságot és azt a minőséget, amit a szakképzés alatt én előszeretettel értek. Tehát ha van egy kétezer órás szakma, és ennek a kétezer órás szakmának a megtanítására kétezer órát költenek el - legyen az akármilyen képzési rendszer -, akkor méltán állíthatom, hogy ennek a kétezer órának az eltöltése vagy elköltése nem haszontalan, és ez kifejezetten állami feladatként valósul meg.

Ezért gondolom azt, hogy mindenfajta képzés, ezen belül a felnőttképzés és a teljes idejű képzés bázisai maguk az iskolák kell hogy legyenek, és ezekben az iskolákban - mint az állami szerepvállalás részei - folyjon elsősorban ez a képzés. Természetesen tudomásul veszem, hogy a piaci részesedés és a piaci szereplőként való megjelenése a felnőttképzési lobbinak sokkal gyorsabban reagál egyes képzési igényekre. Nem azt mondom, hogy egyiket a másik rovására kell megvalósítani, viszont nem lehet egyiket sem olyan szinten preferálni, hogy az a másiknak hátrányára váljon.

Ahogy elnézzük az elmúlt néhány év szakképzést érintő törvénymódosításait, meg kell állapítsam így bevezetőként, általánosságban, hogy egyik irányba nagyon elcsúszott ennek a képzési szegmensnek a preferálása. Úgy érzem, hogy vannak olyan kormánypárti képviselők és hivatalnokok is, akik megfogalmazzák akár nyíltan, akár kevésbé nyíltan abbéli véleményüket, hogy a szakképzést csak teljesen felnőttképzési kategóriaként is meg lehet valósítani. Ez egy nagyon téves következtetés, és sajnos e nagyon téves következtetés eredményeképpen születnek azok a törvényi előterjesztések, aminek most is tanúi vagyunk.

Szeretném, ha a parlamentben is elhangozna az a bizonyos, sokat vitatott 2006/123. számú EK-irányelv (9)-(11) részének a szövegszerű és konkrétan ezt a törvényt érintő, idézett szövege. A (9) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Nem olvasom fel az egészet, csak az idevonatkozó, konkrét részeket. A (10) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv nem érinti a közpénzek egyes szolgáltatók általi igénybevételét szabályozó követelményeket. Ezek a követelmények különösen azt állapítják meg, milyen feltételek alapján részesülhetnek a szolgáltatók közfinanszírozásban, beleértve az egyedi szerződéses feltételeket és különösen olyan minőségi előírásokat, amelyeket - például a szociális szolgáltatások esetén - a közfinanszírozás igénybevételéhez be kell tartani. Tehát ezekre nem vonatkozik.

Komoly retorikai gyakorlat, kedves képviselőtársaim, hogy kiderítsük, hogy valóban, az idézett és többször számán nevezett európai irányelv vonatkozik-e erre az esetre, ha nem vonatkozik, akkor meg mire a sietség, hiszen mindenki ezt mondja, hogy ezt a bizonyos egyablakos módszert próbáljuk megvalósítani. Hogy is állunk ezzel az egyablakos szisztémával? 12 minisztériumot emleget itt mindenki, de mindeközben az utóbbi OKJ-módosítás eredményeképpen a közel ezer OKJ-s szakmáról visszaállunk 400-440 OKJ-s szakmára. Ha a ráépüléseket és az elágazásokat is figyelembe vesszük, akkor ez egy olyan tragikus ballépése volt a kormányzat elmúlt 8 éves vagy 7 éves, szakképzést érintő intézkedéseinek, ami elévülhetetlen bűnnek számít, hiszen nemhogy csökkent a szakmák száma, hanem az eredeti ezres nagyságrendet is jelentősen meghaladta. Akkor mi volt a cél tulajdonképpen a szakképzés korszerűsítése kapcsán?

Ismét csak arra szeretnék utalni, hogy azok a beavatkozások, amik elhangzottak és megtörténtek az elmúlt időszakban, nemhogy előrevitték, hanem éppen ellenkező hatást váltottak ki a szakképzésben. Tehát akkor, amikor 12 minisztérium hatáskörét és annak hatását vizsgáljuk, akkor ennyi számosságú szakma mellett nem gondolom, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, hogy 12 minisztérium foglalkozik ezzel a szakképzési problémával. Ha viszont ez a bizonyos kényszer elhárul, akkor egész nyugodtan leülhetünk, és megtárgyalhatjuk azokat a problémákat, amik valóban a szakképzést érintő problémák.

A törvénytervezet egyértelműen egy új hivatalról beszél. Ha értelmező olvasással - még egyszer mondom - elolvassuk magát az alaptörvényt és a szervesen hozzá kapcsolódó indokolást is, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy új hivatalról beszélünk. Tehát mint a közoktatás egyéb területein az Oktatási Hivatalt mint különböző feladatokat ellátó hivatalt, ugyanígy a szakképzés területén is szándékozik a kormányzat létrehozni egy újabb hivatalt. Most az OH helyett talán SZOH, vagy nem tudom, mi lehet a neve. Nem gondolom, hogy újabb hivatalok gyártásával tudjuk megoldani a szakképzés problémáit, hanem tényszerű és konkrét intézkedéssel.

A szakminisztériumok ennek a törvénynek a hatására jelentősen háttérbe szorulnak. Én elismerem, hogy a szakminisztériumoknak nem egy kedves gyereke az adott szakmáik gondozása, de pillanatnyilag az OKJ-t szabályozó jogszabályok egyértelműen hozzárendelik egyes minisztériumokhoz az adott szakképesítéseket. Ezekkel a szakképesítésekkel szükséges foglalkozniuk a szakminisztériumoknak, és az egyes szakmai tartalmak és a szakmai tartalmak tényszerű megvalósításában és annak hatékonyságában, azt gondolom, hogy a szakminisztériumok a profik. Tehát senki nem fogja tudni megmondani, hogy egy elnök kijelölése kapcsán tudja-e garantálni azt a minőséget az a vizsgabizottság vagy nem, ha nem, az adott szakmát gondozó minisztérium teszi meg ugyanezt.

Független vizsgabizottságokról van szó, a független vizsgabizottságoknak jelenleg a képző intézmény az egyik tagja, a másik tagja a gazdasági kamara, a harmadik pedig a szakminiszter által kijelölt elnök. Azt gondolom - ha azt nézzük csak, hogy mennyi változás történt az elmúlt időszakban a szakképzés területén, akkor azt kell mondjam -, hogy nagyon-nagyon régóta ezen a területen nem történt változás. Ez a régóta néhány év csak, hiszen nagyon gyorsan változik itt a rendszer. Tehát nem tudom támogatni, és nem tudjuk támogatni a szakminisztériumok ilyen jelentős háttérbe szorulását ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán.

(19.00)

Nyilvántartási rendszer. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon korrekt a nyilvántartási rendszer, egy rendezett államigazgatási eljárás keretében történik. Nem gondolom, hogy az NSZFI pontosabban és precízebben fogja nyilvántartani, mint az adott település jegyzője és annak irattára. Ez egy rendezett dolog, mindig is így történt, rendezett volt a másodlatok kiadása, ha az adott képző intézmények rendesen ellátják a feladatukat, akkor ezentúl is rendben lesznek a dolgok. Tehát attól, hogy centralizáljuk ezt a problémát vagy ezt a nyilvántartási rendszert, nem fog megoldódni a probléma.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy némiképp személyesnek tűnő hangvételt így zárásképpen. Képviselőtársaim ismernek, hogy a szakképzést érintő törvények kapcsán mindig is azt mondtam, hogy nincs olyan dolog, ami nem végződhet valamiféle kompromisszummal az eddig beterjesztett törvények kapcsán. Az, hogy a kormánypárti képviselők és a patkó másik része nem mindig fogadta el a módosító javaslatainkat, lelkük rajta. De az, hogy egy olyan törvényt terjesztettek most be, ami gyökereiben forgatja meg a világot, ami még nálam is kiakasztotta oly mértékben a biztosítékot, amit elfogadhatatlannak tartok - ezért kértem képviselőtársaimat, hogy tárgyaljunk még róla, nézzük meg, ne verjék át erővel.

Az elmúlt időszakban a törvénymódosítások kapcsán, és éppen a tavaszi tanulószerződéses - így híresült el - törvénymódosítás kapcsán, amikor is végül beadták a derekukat a kormánypárti képviselők, és elfogadták azokat az aggodalmakat, amelyeket itt én és képviselőtársaim is megfogalmaztunk, köztük a kamara is, és jól végződött a történet, annak kapcsán néhány képviselőtársam azt mondta, hogy hát, az a bizonyos főosztályvezető elég rendesen átverte őket, mert a sorok között nem vettek észre bizonyos információkat.

Az a kérésem, hogy most is nézzék meg a következő néhány tételt, és eszerint értékeljék a törvény-előterjesztést. Ez pedig éppen a zárórendelkezésekben van. Nézzék meg a 11. § (3) bekezdését, ami a szakképzési törvény 12. § (2) bekezdését módosítja; ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, akkor a szakmai vizsga mint állami vizsga megszűnik.

Kedves Képviselőtársaim! Ha valóban ezt akarják, akkor komolyan mondom, én nem akarok foglalkozni tovább a szakképzéssel. Ha a szakképzést kivesszük mint állami feladat alól, akkor nem is értem, hogy miről beszélünk. Ennél sokkal súlyosabb a 11. § (4) bekezdése, az, hogy a szakképzést iskolarendszerű szakképzésben - ha összeolvassuk az eredeti törvénnyel - gyakorlatilag bárki végezheti, anélkül, hogy iskolát alapítana. Tehát akár egy gazdasági társaság iskolarendszerű szakképzést végezhet. Ez két olyan súlyos dolog, ami elképzelhetetlen, hogy a magyar szakképzés érdekeit szolgálja.

Ezért azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy akár az általános vita után vagy napoljuk el ennek részletes vitáját, vagy vegyük le a napirendről, és kezdjünk tárgyalásokat annak érdekében, hogy a szakképzés előrevigyen, mert ha ebbe az irányba haladunk, akkor nem lesz, aki megkeresse a mi nyugdíjunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai