Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lefolyt vita igen tanulságos volt, rendkívül sok információ került elénk, néha adatok, néha vélemények.

Azt tanácsolom, hogy a kormány, a pénzügyminiszter, aki idehozta ezt a törvényjavaslatot hozzánk, hozzájárulhatna a téma újragondolásához és az újragondolásban talán kevesebb indulathoz, ha több adatot tenne az asztalunkra. Hogyan? Hiszen hallottunk itt számokat, de amikor számokat hallunk, akkor mindenki gyanakszik, hogy azok a számok - hogy is mondjam - főzve vannak vagy rejtve vannak, vagy elavultak, vagy különböző elegáns módon fejezhetjük ki.

Van erre, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Országgyűlés, tisztelt... - kiket célozzak meg vagy szólítsak meg? - közgazdaság-tudomány művelői ebben az országban, van a közgazdaság-tudománynak egy olyan ága, amely foglalkozik az újraelosztás fogalmával.

Újraelosztás. Mi is ez? Az az érték, ami a piaci egyenértékcsere révén létrejött értékektől különbözik. Mondjam ezt másképpen: ha valaminek a piaci értéke 100 forint, de hogyha azért valaki 150 forintot fizet, akkor van itt egy 50 forintos újraelosztás. Most ez lehet ajándék, ez lehet kényszer. Vagy fordítva: ha csak 70 forintot fizet a 100 forintért, akkor a másik irányban van egy 30 forintos újraelosztás.

A privatizálás folyamata történelmi folyamat, ebben az országban egy iskolapéldája, egy klasszikus analízis iskolapéldája az újraelosztásnak. Olyan áron kerültek értéktárgyak egyesek kezébe, ami kevesebb érték, mint amennyit megér az, vagy amennyi a szabad piacon, a kereskedés révén fizetésre került volna érte. Az, hogy a spontán privatizáció erre különleges alkalmat adott... - annyiféle történet van, hogy hogyan lehetett csinálni!

A nemzeti vagyon újraelosztódott, és nem a tisztességes magánjog vagy kereskedelmi jog - vagy milyen fogalmat használunk - alapján, ami úgy történt volna, hogy egy eladó és egy vevő és mások jelen vannak és alkusznak rá, és akkor kialakul egy érték, egy konszenzus, hogy mit ér az a valami. Azt nevezem piaci árnak. De hát ez a piaci művelet nem jött létre, nem így történtek a tranzakciók. Tehát megjelenhetett ez az újraelosztási fogalom.

Tehát a névérték, amelyiken a tranzakció megtörtént, igen gyakran nem fejezi ki a valós értéket. Az, hogy az a külföldi befektető valahogyan ügyes volt, vagy az, hogy a kormány úgy érezte, annyira szüksége van a pénzre, hogy bármennyi áron is eladja; ezek mind lehetnek motívumok, de az újraelosztás folyamata megtörtént. Emlékszem, nemzetközi irodalomban a szovjet birodalom szétesése körül Európában, Amerikában olyan irodalmi fejtegetések jelentek meg, hogy annyira rossz a köztulajdon, az állami tulajdon annyira költséges, hogy még ingyen is oda kell adni valakinek, csak vigye, mert a kincstár számára az költség. Emlékszem, talán vagyunk, akik a magyar irodalomnak a 20-30 évvel ezelőtti termékeiben találtunk olyat, mikor úgy érvelt valaki, hogy jobb, ha nem a kincstáré, mert a kincstárnak csak szubvenciót kell adni. Tehát a költségvetésben teher.

(18.00)

Nem az én érvem, én jelentem, hogy ilyen is volt. Hogy aztán ez mennyiben volt politikai vagy más, ez mind a közgazdasági analízis tárgya lehet. Tehát azt tanácsolom, hogy intézményesüljön ez az újragondolása a folyamatnak, és akkor ilyen kategóriák jönnek létre: a nyerő, a nyertes, a vesztő, a vesztes. Ki az, aki nyer? Nem az, aki privatizáció révén valami tulajdonhoz jutott, hanem az, aki értékben többet kapott, mint amennyit fizetett érte, illetve olcsóbban jutott ki az állam tulajdonából valahol. Tehát ez a különbség.

Aztán van itt még egy elem, ami általában a közgazdasági analízisben megjelenik, de még ott is eléggé új, egy harmadik elem. A károsult az egyik oldalon, aztán a nyerő, de a harmadik a tékozlás eleme, amit itt hallottunk, hogy milyen sokba került a folyamat: majdnem egyharmada vagy mennyi a privatizálás adminisztrálására költődött el. Ezt én úgy is tekinthetem, javasolhatom, hogy a közgazdasági analízis nézzen erre úgy is, mint valamiféle adó az ördögnek, a gonosznak, a tudatlanság ördögének, mert nem csináltuk jobban, vagy lehetővé tettük azt, hogy ne optimális módon történjen. És akkor a tékozlás, a méltatlan nyerészkedés, az olyan kedvezmény adása, juttatása, amiért valamilyen kulcspozícióban lévő személy előnyös helyzetbe kerül - szóval mindezek a fogalmak léteznek. A Magyar Országgyűlés vagy a magyar kormány, vagy létesítsünk erre valamit... - sőt, van egy kitűnő intézményünk, az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék ennek az országnak talán a legeslegjobban működő, olyan intézménye, aminek a véleményét szeretjük hallani, s jobb volna, ha ezt a kérdést a Magyar Országgyűlés a feladatává tenné az Állami Számvevőszéknek, akár úgy is, hogy külön forrásokat juttat oda. Ez kifizetődne!

Nos, tisztelt Országgyűlés, engedtessék meg, hogy ezt én ilyen hangosan gondolkozva elmondtam itten. Nem készültem én fölszólalással, de amiket hallottam, annyi minden okos és helyénvaló dolog volt, hogy mégis úgy gondolom, a kép teljesebb lesz, ha a szakemberek analízise megvilágítja azt, amit tudunk, és azt is, ami még homályos. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)