Felszólalás adatai

Az egyik a magyarországi általános vízgazdálkodás. Közhelyszerű, de igaz, hogy Magyarország egy úgynevezett alvízi ország, felszíni vizeink több mint 96 százalékát határon kívülről kapjuk, ezért Magyarországnak sok évszázada és jelenleg is érdeke, hogy átgondolt vízgazdálkodása legyen. Az az alapelképzelés, amely sok évtizeden keresztül működött, hogy a felülről érkező úgynevezett nagyvizeket a lehető legkisebb kártétellel áttegyük a déli határainkon, ez ma már nem igaz, hiszen tudjuk, hogy Magyarországnak az egyik legjelentősebb stratégiai ereje, tartaléka éppen a víz. Az, hogy Magyarországnak, a Kárpát-medence közepén fekvő országnak ez mennyire fontos, az is egy évszázados felismerés. A rendelkezésünkre álló térképek szerint II. József mérnökei rajzolták meg először a Duna-Tisza csatorna rajzait, tehát évszázadokkal ezelőtt már elődeinket is foglalkoztatta az, amit ön most földrajzi helyzetünket, geológiai és hidrológiai viszonyainkat tekintve valóban nagyon fontos témaként felemlített.

Az ön által elmondottakból, ha megengedi, én leválasztom Bős-Nagymaros és a Duna kérdését. Valóban, ez az elmúlt évtizedeknek az egyik legégetőbb társadalmi kérdése volt, ebben a magyar társadalom, a magyar közpolitika alapállása meggyőződésem szerint nem változott; nem változott, miután az a várt hatás, amit oly gyakran hallunk, hogy Magyarország általános vízgazdálkodására egy nagy dunai erőmű, elsősorban a nagymarosi erőmű befolyással rendelkezik, az szakmailag ma már nem állja meg a helyét. Nem állta meg egyébként 40 évvel ezelőtt sem, hiszen látjuk, hogy a Dunán, ahol Bajorországban kezdődik az erőművek sora, és Engelhartszellnél, Ybbsnél, Kremsnél, Melknél nagy zárógátak fogják meg a hordalékot, az Magyarország számára valóban hátrányokat okoz, hiszen a hordalékot, elsősorban a kavicsot a Duna nem hozza el a Duna középső szakaszára, ugyanakkor nálunk mélyül a meder, és a három nagy sziklapad folyamatosan emelkedik. Ezen azonban a nagymarosi erőmű alapjaiban nem változtatna, nem változtat azért sem, mert mára már eltelt 40-45 év (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) az első felső medencék építése óta, és látjuk, hogy bizony az ausztriai felső szakaszokon ezek a medencék rakódnak el, és ezeknek a tisztítása, a vízáteresztő rétegeknek az épen tartása egyre nagyobb problémát okoz. A magyarországi Duna-szakasznak a lejtése is más, mint a felsőszakaszos Dunának. A Duna vízkormányzása szempontjából - és ebben, azt hiszem, egyetértünk - tulajdonképpen az energia egy harmad-negyedleges kérdés, alapvetően vízgazdálkodási, környezetvédelmi, a Duna-Tisza közének, a homokhátsági problémáknak a megoldását kell napirendre tűzni, és arról kell beszélni.

Más a válaszom általában a vízi energiánál. Tisztelt frakcióvezető úr, a 2011-ben elfogadott magyar megújulóhasznosítási program kiserőműveket, nevében ugyan pejoratív, de jelentőségüket tekintve mégsem törpe vízierőművek létesítését támogatja. A magam részéről - és ebben a Fidesz-KDNP-frakciónak az évtizedes álláspontját is mondom - például a Tisza II-nek a megépítése, a csongrádi erőműnek a megépítése, úgy gondolom, évtizede az Országgyűlés napirendjén szerepel, azt szakmailag a magam részéről továbbra is indokoltnak tartom. Tehát a Duna érintetlenül hagyása mellett kisebb folyóvizeinknek a minierőművekkel való ellátása egy indokolt és hasznos dolog, szerepel a megújulási programunkban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)