Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A végén kezdeném, hiszen képviselőtársam, aki a Nemzetbiztonsági bizottság tagja, elmondta, hogy az egyetértés létrejött. Én azzal kezdeném, hogy nagyon közel van az egyetértés, de még nem jött létre, és azért aggódom és azért fogom elmondani, hogy mely pontokon van még hiányosság ezzel a törvénycsomaggal kapcsolatosan, hogy orvosolni lehessen, és nehogy végül úgy járjunk, hogy a híd túl messze legyen, pedig a terv eredetileg jó volt.

Ha szétnézek az Országgyűlés padsoraiban, akkor hiányérzetem van. Nemzeti ügyről beszélt képviselőtársam, és természetesen nagyon helyes, amit elmondott, de ha szétnézek, akkor azt látom, hogy viszonylag kevesen tekintik ezt nemzeti ügynek, és sajnos a szakpolitikustársaimat is részben hiányolom, hiszen az lett volna helyes, ha ők itt vannak. (Csizi Péter felé:) Látom képviselőtársamat, mutatja; Harangozó harcostársammal, képviselőtársammal itt vagyunk, akik ezt az ügyet képviseljük. Önéknél arányaiban mintha egy kicsit hiányosabb lenne a padsor. (Kontrát Károly: Annál nagyobb lesz az egyetértés.)

Azzal kezdeném, hogy a menekültkérdés ‑ ami egyébként kétségkívül valós problémája Európának ‑ és a terrorizmus között éles határvonalat kell húzni. Nem vívnánk meg most ennél a hozzászólásnál azt, hogy a kettőnek van-e és milyen közös halmaza, csak arra hívnám fel illő tisztelettel így elöljáróban a figyelmet, hogy az eddig bekövetkezett terrorcselekményekkel kapcsolatosan tipikusan európai uniós állampolgárok, európai uniós útlevéllel rendelkező személyek voltak összefüggésbe hozhatóak a terrorcselekményekkel, és nagyon távoli összefüggések sejlenek föl adott esetben a menekültkérdéssel összefüggésben. Természetesen a kettő közötti összefüggést teljes bizonyossággal kizárni nem lehet, mégis azt mondom, hogy a kettőt összemosni pártpolitikai célokat szolgál.

Azzal kezdeném, hogy a XXI. századi Európa új kihívással találta szembe magát, amely a nemzetközi terrorizmus és annak gátlástalan elkövetési magatartásai: a céltalan gyilkolás, a rettegtetés, a félelemkeltés. Ezek olyan új kihívások, amelyekkel a kétségkívül korábban rendelkező terrorizmus nem szolgált ebben a formában, ilyen típusú öngyilkos merényletek nem voltak jellemzői a nemzetközi terrorizmusnak. Nyilván a terroristák célja az, hogy az év minden napján a világ minden szabad polgára féljen és rettegjen. Ez az ő célkitűzésük, és ehhez keresik az eszközöket. Ezért azt lehet mondani, hogy mindannyiunk biztonsága, élete, szabadsága van kockán, ezt támadta meg, a civilizált világot érte barbár támadás a nemzetközi terrorizmus részéről.

Nyilvánvalóan a Magyar Szocialista Párt minden olyan javaslatot, amely valóban az emberek biztonságáról, nemcsak a magyar emberek, hanem minden szabad ember biztonságáról szól, kész támogatni. Jelenleg egy olyan javaslattal találkoztunk, amely bár keletkezésekor és az eredeti formájában nem volt támogatható, mégis érdemi tárgyalássorozat kezdődött, hiszen ennek a javaslatcsomagnak a célja valóban az emberek biztonságának a növelése, és a szakmapolitikai célok támogathatónak bizonyultak. Sok olyan javaslat volt benne ‑ amelyre majd kitérek -, amelyek nem voltak elfogadhatóak, de mégis azt éreztük, hogy ez valóban arról szól, hogyan lehet fokozni, növelni a magyar emberek, az európai emberek és a világ minden emberének biztonságát.

Nyilvánvalóan olyan célkitűzésekkel is találkoztunk az elmúlt hónapokban, amelyek sajnos pártpolitikai célokat szolgáltak a kormányzat részéről, kommunikációs célokat szolgáltak, köztük a menekültek és a terroristák céltalan összemosása, a médiával kapcsolatos korlátozó intézkedések, amelyek egy korábbi alaptörvény-koncepcióban megjelentek. Itt a Belügyminisztérium javára kell írni, hogy náluk ilyenfajta vad elhajlások nem voltak, amelyek meg szakmailag nem voltak támogathatóak, azok nagyrészt kikerültek. Rövidesen kitérek azokra a pontokra, amelyek még vitát okoznak.

Nagyon fontos, hogy egy ilyen tárgyalássorozatnál a szakmai kérdésekről szóljon a vita, és kellő nyitottsággal rendelkezzenek a felek; ezt tapasztaltuk az eljárás során, még akkor is, ha nyilvánvalóan eltúlzó, leegyszerűsítő és szakmaiatlan javaslatok is voltak az eredeti tervezetben.

Azt is a javára kell írni a Belügyminisztérium javaslatának, hogy mind a Szocialista Párt, de más pártok javaslatát is befogadták. Ez azt mutatja, hogy legalább annak a jogállami minimumnak, hogy nemcsak kommunikációs célokról beszélünk, hanem valóban az emberek megvédéséről, meg tudna felelni ez a javaslat, amennyiben még néhány finomítás bekövetkezik.

Mik is voltak a vadhajtások ebben a javaslatban? A legabszurdabb a felhasználók büntetőjogi szankcióval fenyegetése volt a titkosított kommunikációk esetén. Ez elfogadhatatlan volt, de nemcsak a felhasználók esetében, hanem az alkalmazásszolgáltatók esetében is. Ebben konszenzus volt az ellenzéki pártok között, hogy ez a javaslat nem elfogadható, ez ki is került belőle.

Bekerült viszont egy nagy vívmány, amiről képviselőtársam és államtitkár úr is beszélt, a büntető törvénykönyv módosításának javaslata, amelyik észleli azt, hogy nem büntetési tételeket kell szigorítani, hanem olyan új törvényi tényállásokat szükséges beiktatni, amelyek a terrorizmusellenes küzdelmet nem utólagosan, amikor bekövetkezett, nem a nyomozást segítve teszik meg, hanem olyan új törvényi tényállást hoz létre, amely arra ad lehetőséget a nyomozó hatóságoknak, majd azt követően a bíróságoknak, hogy csírájában elfojtsanak egy terrorkészülődést már a toborzás, a finanszírozás és az átutazás során. Ez egy komoly vívmánya lehet a magyar büntető törvénykönyvnek, alkalmazkodik ahhoz az európai trendhez, amely észleli, hogy megváltozott a világ, és a nyolcvanas-kilencvenes évek eszközeivel nem lehet hatékonyan küzdeni a terrorizmussal szemben.

Helyes az, hogy a létrejövő Tibek ‑ amelyre majd ki kell külön térni ‑ a Nemzeti Védelmi Szolgálat belső elhárítási adatbázisaihoz nem fér hozzá, hiszen a belső elhárításnak pontosan ez lenne a feladata, hogy ilyen módon ne legyenek összekapcsolva, ez megoldódott; ez viszont egy probléma lett volna, amennyiben bennmarad. Szakmai javaslatunk alapján ez kikerült. Mint ahogy nagyon helyes az is, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat nem minden adatkezelőnek, csak az állami szervek és a pénzügyi intézmények esetén írhatja elő ‑ műszaki követelményeknek megfelelő ‑ elektronikus adattovábbítás biz­to­sítását, ez is egy fontos előrelépés, valamint az is, hogy más szervezetek adatbázisait a nemzetbiztonsági szolgálatok nem írhatják felül; rossz időket idézett volna, ha ezt megtehetnék.

Nagyon gyanús célokat szolgált a nemzetbiztonsági kabinet és a nemzetbiztonsági munkacsoport belekeverése ebbe a törvényjavaslatba. Ezek olyan informális hatalmi centrumokat jelentettek volna, amelyek nem értelmezhetők egy jogállamban. Nagyon helyes, hogy ez megtörtént, és ilyen értelemben a nemzetbiztonsági kabinet nem közvetlenül fér hozzá a Tibek adatbázisához. Ez probléma lett volna, a jogállami gyakorlatnak ez nem felel meg.

Volt még egy abszurd, ide nem illő kérdés, ami a védelmi és biztonsági beszerzésekről szólt, és ezeknek a becsúsztatása, beerőltetése ebbe a törvényjavaslat-csomagba elfogadhatatlan volt nemcsak a Szocialista Pártnak, hanem a többi ellenzéki pártnak is, ezért ez kikerült. Ezek komoly vívmányok voltak ebben a kérdésben.

Két kérdés maradt, amiben nincsen egyetértés, az egyiknél természetesen nagyon fontos Péterfalvi adatvédelmi biztos úr állásfoglalása, amely alapvetően rendezte ezt a kérdést, mégis fölhívjuk a figyelmet, hogy a Tibek feladat- és hatásköre, valamint a hozzá kötődő adatbázisok összekapcsolása nagyon szigorú garanciákat kíván meg, hogy ezt visszaélésszerűen ne lehessen alkalmazni. Ezzel kapcsolatosan néhány pontosítás a mi véleményünk és Péterfalvi úr véleménye alapján szükséges, hiszen kétségkívül a Tibek egy olyan koordinatív titkosszolgálat, amely olyan munkát lát el, amelyet Európában és az Egyesült Államokban is hoztak már létre, és szakmailag akár indokolt is lehet, de nagyon fontos a jogállami garanciák helyes aránya és az információszabadság és az adatvédelem helyes jogi értelmezése ebben a kérdésben. Ha ezek rendbe kerülnek, akkor összességében ez támogatható. Mondom, nagyon fontos, hogy Péterfalvi úr előírásai is a jogállamiság megőrzéséül szolgálnának.

Van azonban egy pont, amelyen nem tudunk túllépni, és amely a jogállamiság alapvető feltételeit veszélyezteti, ez a tömegrendezvények korlátozása rendeleti úton. Nem fér össze semmilyen jogállami működéssel, hogy általános rendelettel lehessen korlátozni alapvető szabadságjogokat, köztük a gyülekezési jogot, még akkor is, ha a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényekre ez nem terjed ki; tehát rengeteg alapjog kerülhet korlátozásra ezen a téren: lelkiismereti és vallásszabadság, az egyesüléshez való jog, adott esetben a vállalkozáshoz, az önrendelkezéshez való jog. Értjük azt, hogy szükséges valamilyen változtatás ezen a területen, hiszen a tömegrendezvények lehetnek elsődleges célpontjai egy terrorcselekménynek, mégis a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere azt kívánja, hogy csak a legszükségesebb esetben, szigorú indokolással és egyedi mérlegelés alapján lehessen ezt megtenni. Ezért az általános rendeleti megoldás nem helyes. A rendelet maximum felhatalmazást adhatna egyes konkrét intézkedések megtételére és egyedi mérlegelés alapján lehet adott esetben egy-egy rendezvényt betiltani, hiszen lehet erre szükség.

(9.30)

Mi ezzel kapcsolatosan mindenféleképpen fogunk módosító javaslatot benyújtani, ami ezt jogállami módon tudná rendezni. Nyilván ehhez szükséges a terrorfokozatok törvénybe foglalása, hiszen jelen pillanatban kormányhatározatba vannak foglalva a terrorfokozatok. Ez nem helyes, hiszen a terrorfokozatoknak nagyon komoly jelentőségük van mind a jogállami működésben, mind a terrorizmus elleni küzdelemben. Az a helyes, ha ez nem kormányhatározatba van foglalva, ami bármikor megváltoztatható, hanem törvénybe.

Ezért azt a javaslatot fogjuk tenni, hogy a Tibek adatkezelésének pontosítása, Péterfalvi úr javaslatai, valamint a tömegrendezvény rendeleti korlátozásának átgondolását követően, ha ezek bekövetkeznek, és lesz jogállami megoldás, nekünk lesz javaslatunk, akkor ez a törvényjavaslat valóban közel van ahhoz, hogy egy zárószavazáson támogatható legyen, azonban jelen formájában még apróbb gyógyításra szorul.

Köszönöm szépen a figyelmet. Nagyon bízunk benne, hogy a magyar emberek és Európa védelmében és minden szabad állampolgár, a világ minden szabad embere védelmében, érdekében el lehet jutni egy olyan megoldáshoz, ami egyszerre szolgálja a fékek, ellensúlyok és a jogállam működését, illetve a terrorizmus elleni hatékony felkészülést. (Heringes Anita és dr. Schiffer András tapsol.)