Felszólalás adatai

A költségvetési törvény módosítása önmagában az ellenzéket mindig arra a megállapításra készteti, hogy valamiféle olyan helyzet megoldását jelzi ennek a törvénytervezetnek a parlament elé kerülése, ami valami probléma orvoslását kell hogy magával hozza. Azonban lehetnek olyan költségvetési törvénymódosítások is - az elmúlt évben is számos ilyet értünk meg -, amikor egyrészt annak a jellege viszonylag különleges volt. Gondoljunk arra, hogy a nagy sikerű Van Gogh-kiállítás biztosítása érdekében módosítottuk tavaly a költségvetést. És ebben az évben sem először nyúlunk a 2013. évi költségvetéshez, de sose legyen nagyobb problémánk vagy súlyosabb okunk arra, mint az, ami ebben az évben is történt, hogy az állam a vagyonát gyarapította, amikor is a gázüzletág megvásárlására adott felhatalmazást, illetve biztosított költségvetési forrásokat a parlament. Tehát amikor a költségvetés módosítását nézzük, akkor az önmagában nem azt jelenti, hogy valamiféle olyan helyzetet kell orvosolnunk, amely feltétlenül az államháztartás egyensúlyba hozását teszi szükségessé.

Tudjuk jól, hogy az a módosítás, amely most előttünk fekszik, önmagában nem azért szükséges, merthogy a 2013. évi magyar költségvetés bármiféle instabilitást mutatna, bármiféle olyan tátongó szakadékot kellene betömnünk, amely az állam vagy bármely alrendszer működését veszélyeztetné. Mindannyian tudjuk, s azt gondolom, már a nyilvánosság számára is világos, csupán arról van szó, hogy Magyarország szeretne végre véglegesen kikerülni egy olyan európai uniós eljárás alól, amely eljárás egyébként Magyarországot 2004 óta sújtja, azóta, amióta Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez a túlzottdeficit-eljárás, amely Magyarországgal szemben zajlik, azért történik, mert Magyarországon a szocialisták, liberálisok kormányzása idején, 2004 és 2010 között az államháztartás hiánya minden évben meghaladta a 3 százalékot, sőt tudjuk jól, hogy minden évben jócskán meghaladta a 3 százalékot, volt, amikor ez a 10 százalékot közelítette meg, amikor a szocialisták olyan választási költségvetést készítettek 2006-ban, amellyel igyekeztek a választást megnyerni. Az más kérdés, hogy mindezt hitelből, gyakorlatilag az állam súlyos eladósításából tették.

Tehát ez alól az eljárás alól kell Magyarországnak kikerülnie, mert ha ez nem sikerül, akkor olyan szankciók érhetik, amelyek az európai uniós forrásokhoz való hozzáférést kockáztatják. Nyilvánvalóan Magyarországnak egyébként is az az érdeke, hogy az államháztartás egyensúlyban legyen, a bevétel és a kiadás lehetőleg közelítsen egymáshoz, mert ha ez nem így történik, az az állam eladósodásával jár. 2010 májusa óta, amióta a kormányzás felelőssége és lehetősége ismét a miénk, azóta ennek az elvárásnak megfelelünk, hiszen Magyarországon azóta az államadósság mértéke csökkent, az államháztartás hiánya nem egyszerűen csak 3 százalék alatt van, hanem gondoljunk arra, hogy 2012-ben ez csupán 1,9 százalék volt, ami az Európai Unió országain belül a hét legsikeresebb, legjobban teljesítő ország közé sorolt bennünket.

Nos tehát ebből a túlzottdeficit-eljárásból szeretnénk véglegesen kikerülni. Ehhez az kell, hogy Magyarország 2013-ban, s reményeink és az elvárások szerint 2014-ben is 3 százalék alatt tudja tartani az államháztartás hiányát. Meggyőződésünk szerint a magyar költségvetés, amit 2012 decemberében elfogadtunk, teljesíteni tudja ezt az elvárást, abban az állapotában is teljesíteni tudja, mielőtt ezt a módosítást elfogadnánk. Azonban kétségtelen, hogy ítéletet, végeredményt nem mi hirdetünk, nem Magyarország az, amely önmagáról véleményt mond, természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy az Európai Unióból milyen jelzések érkeznek, az Európai Unióból pedig az a jelzés érkezett, hogy az a konvergenciaprogram, amelyet benyújtottunk Brüsszel számára, és amelyben azt igazoltuk, hogy Magyarországon 2013-ban a költségvetés hiánya nem haladja meg a 2,7 százalékot, ez Brüsszel számára nem teljes egészében volt meggyőző, ők úgy vélik, hogy ez csupán 3 százalék lehet. Ezért van most előttünk ez a törvényjavaslat, ezért van az, hogy a kormány olyan döntést hozott, amely szerint a kiadásokat 97 milliárddal csökkenteni kell.

Az elején arról is beszéltem, egy költségvetés módosításánál nemcsak az ok nem mindegy, hanem az sem, hogy az milyen mértékű, és hogy ez kiket érint. Amióta az Orbán-kormány 2010 nyarától megkezdhette a működését, azóta egészen egyértelmű és következetes társadalomfilozófiát folytat, egészen egyértelmű és következetes költségvetési és gazdasági meggondolásokat, intézkedéseket hoz, ez pedig azzal jellemezhető, hogy a közteherviselés megvalósítása a cél. A közteherviselés azt jelenti, hogy olyan áldozatokat, olyan teherviselőket próbálunk bevonni az államháztartás, az állam működésének az elősegítése érdekében, ilyen értelemben az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartása érdekében, akik 2010 előtt a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok idején különösen kedvezményezettek voltak az állam részéről, olyan mozgásteret és lehetőséget kaptak, hogy kevéssé vettek részt a közteher viseléséből. Tudjuk jól, hogy ezek a bankok, a multinacionális cégek, az energiaszolgáltatók, amelyek meglehetősen nagy mozgásteret kaptak és extraprofitra tehettek szert. Az ő bevonásukkal sikerül az egyensúlyt fenntartani, és ezeknek a döntéseknek a következtében sikerült azt elérnünk, hogy az egyensúlyt úgy őrizzük meg, hogy nem kotorászunk az emberek zsebében, nem a családoktól vesszük el a pénzt.

Az az egyértelmű és következetes politika, amelyet folytatunk, ebben a költségvetési törvénymódosításban is megtalálható, tetten érhető, egyértelmű a szándék és egyértelmű a megvalósítás iránya. Továbbra sem úgy szeretnénk azt a feladatot megoldani, hogy az államháztartás hiányát egyértelműen, még Brüsszel számára is egyértelműen és elfogadhatóan 3 százalék alatt tudjuk tartani, hogy nem nyúlunk az emberek zsebébe, nem terheket rakunk rájuk, hanem olyan intézkedések születtek, amelyek alapvetően az állam működésében, az állam saját kiadásainak a csökkentésével, illetve ennek egyelőre a tartalékba helyezésével történik. Ez a következetesség továbbra is megnyilvánul, ez a következetesség és ennek az intézkedései ebben a költségvetési törvénytervezetben is tetten érhetők.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet nem azért szükséges, mert a magyar költségvetés valamilyen okból, akár a bevételek alakulása szempontjából, akár a kiadások növekedése okán bajban volna. Nem azért kell itt erről tárgyalnunk, mert a 2013-ra elfogadott költségvetésünk nem állna meg a lábán, hanem azért kell ezt megtennünk, mert Magyarország ki akar és ki fog kerülni a túlzottdeficit-eljárás alól, amely eljárásba egyébként a szocialisták taszították az országot. Ez a módosítás pedig semmilyen olyan döntésről nem szól, amely az embereket érintené, semmilyen olyan döntésről nem szól, amely bármely ágazatot, szektort, intézményt, intézményrendszert olyan helyzetbe hozna, hogy annak a normál működése, a szolgáltatása veszélybe kerülne.

(11.40)

Ezért azt gondolom, a legfontosabb cél, amelyet kitűztünk magunk elé, az e módosítás által teljesíthető, és az a társadalomfilozófia, amely a közteherviselés alapján áll, szintén teljesül ebben a törvényjavaslatban. Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a javaslatot támogassák szavazatukkal.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)