Készült: 2024.03.29.00:48:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

149. ülésnap (2011.12.07.), 338. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:38


Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Napirendi utáni felszólalássorozatomban arra teszek kísérletet, hogy a mezőgazdaság, tágabb értelemben véve pedig az egész magyar vidék életében fontos szerepet betöltő személyeket mutassak be, állítsak emléket munkásságuknak itt a nemzet templomában is.

(20.00)

Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék önhibáján kívül, de kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert a sorozatban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek, illetve a Jobbik vidékgazdaság-fejlesztő programjában is ezek a gondolatok jelennek meg: a vidéki lét, a föld szeretete.

Kitaibel Pálról emlékeznék meg ma. 1757. február 3-án, a Sopron megyei Nagymartonban született, ez a település a trianoni döntés óta Ausztriához tartozik. Szülei egyébként egyszerű, de jómódú földművesek voltak. Az elemi és a gimnázium után filozófiát és jogot is tanult, de végül is az orvosi karra iratkozott át. Érdeklődési köre már ekkor a természettudományok, különösen a növénytan felé vonzották, s mivel ez idő tájt a botanikát önálló tudományként még nem tanították, kedvenc tárgyának elsajátításához az orvosi oklevél megszerzésén keresztül vezetett az út. Orvosi gyakorlatot azonban sohasem folytatott, mert mint orvostanhallgatót, Winterl Jakab József mellé kinevezték adjunktusnak a pesti egyetemen.

Nagy lelkesedéssel látott az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításához. Kitaibel fontosnak ítélte a kutatást és az irodalmi tevékenységet is. Felismerte a magyar föld addig ismeretlen növényi gazdagságát, és kutatási vágyának semmi nem szabhatott határt.

A Kárpátok övezte történelmi Magyarország jelentős része akkoriban még növénytani - különösen pedig növényföldrajzi tekintetében - terra incognita, azaz ismeretlen föld volt; bárhová utazott, a tudomány számára leíratlan, fel nem fedezett fajokat talált. Közel 20 ezer kilométert tett meg így felfedező útjai során, a kor viszonyainak megfelelően lóháton, kocsival, a hegyekben pedig gyalog. Eközben betegsége egyre súlyosbodott, és végül 61 éves korában, 1817. december 13-án halt meg. A sírnál hivatali utóda, Schuster János búcsúztatta. Ő vésette sírkövére ezeket a sorokat: "Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai föld természetét felismerte, forrásainak titkait felfedte. Nem kevésbé derekassága, szerénysége, erkölcsössége lelki díszévé váltak. Örülj, Magyarország, hogy ilyen fiút adtál a világnak!" Tragikus magyar sors, hogy szülőháza és sírja, földi maradványai a városrendezés áldozataivá váltak azóta.

Kitaibel a növényföldrajzi egységet képező Kárpát-medence rendszertani megismerését volt hivatott szolgálni, és herbáriumát, amit ránk hagyott, a mai napig a Természettudományi Múzeum növénytárában igazi ereklyeként őrzik. Állattani felfedezései közül talán a pannon gyíkot emelném ki, melyet itt, a szemközti budai dombokon a mai napig megfigyelhetünk, nekem is volt hozzá szerencsém idén augusztusban, és tavasztól minden képviselőtársamnak ajánlom kirándulási célpontnak.

Az ásvány- és kőzetvilág területén legjelentősebb eredménye a tellúr nevű elem volt; ez is sajátos magyar sors, hogy mégsem az ő nevéhez kötődik a felfedezése, hiszen a berlini tudományos akadémia híres analitikusának, Klaprothnak küldte ki, ő azonban később saját felfedezésként írta le. De ugyanúgy fontos felfedezései voltak a földrengésekkel kapcsolatos tanulmányai, valamint a cukorrépából kinyerhető cukorlé technológiájának a megismerése is. Ez akkoriban nagyon fontos volt, hiszen kontinentális zárlat miatt a cukornádat nem lehetett Európába behozni. Kémiai ismereteit mégis inkább az ásványvízelemzés teszi számottevővé. Később bejárta a történelmi Magyarország területét, és mintegy 150 ásványvizet elemzett.

A tudományos világ elismerésének jeleként tudományos társaságok, illetve akadémiák tisztelték meg tagsággal. 1817-es halála óta néhány intézmény és tanulmányi verseny is büszkén viseli nevét. Munkássága Európa-hírű, itthon mégis csak aránylag szűk körben ismert, sőt, kutatásai, írásai magyar nyelven alig hozzáférhetők. Ezt a méltatlan helyzetet szerettem volna a mostani lehetőségek között kissé orvosolni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai