A felszólalás szövege:

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Igen. Parancsoljon!

(16.40)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bár ön nem volt jelen, folytatva az előző azonnali kérdések és válaszok polémiáját, ezúttal az igazság jegyében, itt számtalan esetben elhangzott, egy mondaton belül többször is, hogy ki mit nem szavazott meg. Azért azt szögezzük le, hogy önök jó néhány éve, legalábbis a kommunikációs térben markáns bevándorlásellenes politikát és retorikát folytatnak. Folyamatosan hivatkoznak a nemzeti konzultációra, arra a bizonyos népszavazásra és az ellenzék különböző szavazataira.Ezzel szemben, amiről önök nem beszélnek, ezen évek során, 2013 júniusa és 2017 júliusa között nem kevesebb, mint 20 ezer gazdag migránst engedtek be a letelepedési kötvények segítségével ebbe az országba. Ha kiindulunk a vélt vagy valós nemzetbiztonsági kockázatokból, önök ki merik-e jelenteni, hogy ezen 20 ezer ember között garantáltan nincs egy-egy Zaid Naffa vagy Ghaith Pharaon, akikről, ugye, nem kell már hosszan ecsetelni, hogy valójában milyen kockázatokat jelentenek.

A Jobbiknak az önök által oly sokat hivatkozott alaptörvény-módosítása, amely 2016-ban elbukott itt a ház falai között, volt egy ugyanolyan alaptörvény-módosítása, szóról szóra azzal megegyező, kiegészítve azzal, hogy pénzért sem jöhetnek bevándorlók, tehát a letelepedési kötvények megszüntetését is előírta volna. Önök ezt az alaptörvény-módosítást nem kevesebb, mint hetes alkalommal szavazták le.

Adódik a kérdés, tekintettel arra, hogy most is csak felfüggesztés alatt van ez a konstrukció, okkal feltételezhető, hogy a pénz továbbra is kedves számukra, és bármelyik pillanatban reaktiválhatják ezt a konstrukciót, abban az esetben viszont meg kell önöknek is válaszolni azt a kérdést, hogy mi a fontosabb önöknek, az ország biztonsága vagy a pénz. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ezen logika mentén akkor önök hétszer is hazaárulók, mi csak egyszer, ha ez így igaz lenne, ahogy ön elmondta. De folytassuk az érdemi párbeszéddel, ha szabad ilyet. Ön azt mondta, hogy az ország finanszírozása miatt fontos volt ez a bizonyos konstrukció. Akkor tegyük hozzá, olyan jól sikerült az ország finanszírozása, hogy a magyar adófizetőknek négy év alatt ez a nagyszerű konstrukció 17,5 milliárd forintos buktát jelentett, míg a foglalkoztatott offshore cégeknek egyes számítások szerint 156,2 milliárd forintot.

Ami a nemzetbiztonsági átvilágítást illeti a kötvényesek esetén, ön is pontosan tudja, ahogy mi itt mindannyian, hogy ez pusztán nemzetközi körözési listákon való lefuttatást jelent, érdemi nemzetbiztonsági átvilágítás alá ezek az emberek nem kerülnek.

Ha pedig a népakaratot vesszük figyelembe, akkor ön szerint a nemzeti konzultációban részt vevő emberek, akikre mindig hivatkoznak, vagy a népszavazáson az önök kérdését támogató emberek, akikre mindig hivatkoznak, mit szólnak ehhez a letelepedési kötvényhez, amely, hozzáteszem, csak felfüggesztve van, de nem megszüntetve. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném nulladik lépésben vagy talán nulladik mondatként hangsúlyozni, hogy ha önöknek valóban az a céljuk, hogy minél szélesebb konszenzussal itt, az Országgyűlés falai között támogatásra leljen egy ilyen javaslat, akkor ezt nem salátatörvényben nyújtják be, hanem tartalmilag jól tagoltan előkészítik, és nem kevernek össze közigazgatási bíróságokat például bevándorlás okozta problémákkal, határvédelemmel, büntető törvénykönyvvel, rendőrségi törvénnyel és a többi, és a többi.Ezt önök pontosan tudják, ahogy azt is tudják, csak nem mondják ki, hogy a céljuk valójában nem a konszenzus megteremtése, hanem a céljuk az, hogy a következő, előttünk álló először európai parlamenti választásokon, majd önkormányzati választásokon lehessen mutogatni, hogy ki mit nem támogatott. Én éppen ezért a közigazgatási bíróságokról nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább arról a nagyon súlyos problémáról, ami egyébként Európát valóban sújtja, Magyarországot tekintve pedig, hogy mondjam, hullámzó módon és mértékben érinti, de kétségkívül foglalkozni kell vele, és kétségkívül nem fog megoldódni egyik napról a másikra.

Önök nagyon sokat beszéltek identitásról, alkotmányos identitásról, a kereszténység védelméről és a többi, és a többi. Ezzel mind egyetértek. Tényleg, április 8-a után pedig különösen nem politikai vitát szeretnék, sokkal inkább, ha már ez a következő négy évre a parlamenti felállás, egy konstruktív javaslattal és tényleg konstruktív kritikával élnék önök felé. Ha a kereszténység védelméről beszélünk, akkor bizony nézzük magunkba mi is természetesen ellenzéki pártként és önök meg különösen  kormányzó pártként -, hiszen a többségük nyilván nagyobb felelősséget is aggat magukra. Ami pedig a kereszténység védelmét illeti, akkor meg kell nézni, hogy a társadalomban mit okozott az elmúlt évek retorikája, dinamikája, amit és ahogy használtak a kampányban.

Vajon szolgálta-e a kereszténység védelmét az a kampány, amit a nemzeti konzultáció során tettek, amit a népszavazás során tettek és amit az egész választási kampányban tettek? Vajon az a keresztény értékrendnek megfelelő-e? Vajon az a „szeresd felebarátodat” jegyében történt-e? Nyilvánvalóan nem, önök is tudják, mi is tudjuk. A kérdés az, hogy a jövőre vonatkozólag valahol ezen túl tudunk-e lépni. Én egyetértek abban, hogy Magyarországot meg kell őrizni kulturális szempontból, vallási tekintetben, identitását erősíteni kell, és különösen keresztény értékeit erősíteni kell.

Viszont akkor nézzük meg, hogy ehhez mi a cél, mi az eszköz. Ha itt, az Országgyűlés falai között törvényalkotóként azt szeretnénk elérni, hogy a kereszténységet segítsük, akkor olyan javaslatokat kell írnunk és elfogadnunk, ami azt valóban segíti. A nagy kérdés, hogy az ilyen javaslatok segítik-e. Én azt mondom, hogy a rendészeti oldala ennek a javaslatnak segíti, hiszen megőrzi azt az etnikai, kulturális értéket és adottságot, ami jelenleg van. Abban, amit az Alaptörvényben módosításra szánunk, már vannak kételyeim, de el tudom fogadni, hogy ez a cél és ez a szándék.

Viszont lesz-e bennünk önkritika ahhoz, hogy ezekről őszintén beszéljünk? Nincs most kampány, nem is szeretnék kampánybeszédet tartani, gondolom önök sem, de akkor beszéljünk őszintén. Azt, ami az elmúlt hónapokban, az elmúlt két évben zajlott bevándorlás kapcsán, akár az önök részéről, és mondom, viselem a felelősséget ellenzéki oldalról is, akár a mi részünkről, lehet, hogy sokféleképpen lehet értelmezni, de egyet nem lehet mellétenni, hogy az keresztényi volt.

Ezzel nyilván önök is tisztában vannak. Ha négyszemközt megkérdezünk bármilyen egyházi szereplőt, egyházhoz szorosan tartozó, bármilyen státuszt betöltő embert, akkor, azt hiszem, ezzel önök is elég gyakran találkoztak, ahogy én is. A nagy kérdés, hogy ezzel a felelősséggel hogyan fogunk bánni a következő években.

Ha a kronológiát vesszük, akkor az előző ciklus végén benyújtottak egy úgynevezett Stop Soros törvényjavaslatot, aminek lefolyt az általános vitája, talán a választások előtt egy-két hónappal. Annak a csomagnak a tartalmi részét tekintve ez a mostani csomag nemhogy nem felel meg, hanem szinte teljesen más javaslatról beszélünk. Föltehetjük a kérdést, hogy mi történt. Ugye, ebben a javaslatban már nem szerepel a civil szervezetek regisztrációja, a nemzetbiztonsági kockázatot tekintő átvilágítás, nem szerepel illetékfizetés külföldi támogatás esetén, 25 százalékos illeték és a többi, és a többi. Ha egy analógiát szeretnék mondani, akkor azt is mondhatnám erre a javaslatra, hogy ez a Stop Soros csomag, ami most előttünk fekszik, elvesztette Soros-jellegét.

Ha az előző ciklus végén benyújtott törvényjavaslat volt az igazi Soros-ellenes csomag, akkor ez nyomokban sem tartalmazza azt, amit ott megfogalmaztak. A kérdésem, és tényleg erre őszintén érdekelne a válasz, hogy mi történt az elmúlt hónapok során. A néppárti kritika? Esetleg annak belengetése, hogy az Európai Néppártból esetleg kikerülhetnek? A civil szervezetek nyomása? Nem hiszem, önöket ez nem szokta zavarni. De mégis, tartalmilag, annak ellenére, hogy elmondták, sokkal szigorúbb, sokkal keményebb javaslatot fognak benyújtani, ez bizony nem lett szigorúbb és nem lett keményebb. Viszont kétségtelenül egy salátacsomagról beszélünk, sok mindent érint.

Viszont, ha a keménységét kellene megmutatni, akkor, túl azon, hogy én ezzel egyetértek, idéznék az Alaptörvény XIV. cikkelyéből egyetlen sort, ami most módosításként bekerült. Hozzáteszem, egyetértek vele. Így szól ez az egy mondat: „Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.” Fordítsuk ezt le magyarabbra! Mit jelent? Ez konkrétan azt jelenti, hogy egyetlenegy bevándorló sem jöhet Magyarországra, aki nem repülővel érkezett. Ugyanis aki gyalogszerrel, vonattal vagy autóval jön, az kizárólag biztonságos országon keresztül érkezik.

Ha Magyarországon önök a bevándorlást meg akarják akadályozni, akkor lényegében ez az egyetlenegy mondat meg is oldja, ha a hatóságok ennek az alaptörvényi mondatnak megfelelően járnak el. Ezen mondat alapján kizárólag a repülővel érkező migránsok, bevándorlók esetében lenne jogosítványa vagy helye a hatóságoknak mérlegelni, hogy vajon az jogosult-e bármilyen menekültstátuszra avagy sem, ez az egy mondat. És nem kellene mellé oldalakat írni, nem kellene mellé sok egyéb jogszabályt módosítani. Itt az egy mondat, és hozzáteszem, egyetértek. Én is azt gondolom, hogy aki biztonságos országból érkezik, az nem biztos, hogy jogosult menedékkérelemre. Hiszen ha valaki üldöztetés, háború vagy egyéb veszélyhelyzet miatt arra kényszerül, hogy elhagyja családjával együtt otthonát, akkor vélelmezem, hogy az első biztonságos országban megáll. Pláne, ha az vallási, kulturális értelemben sokkal inkább hasonlatos az ő anyaországához, mint egy teljesen más kultúra.

De akkor a kérdés, hogy mi szükség a többi módosító indítványra. Hát, vélelmezem, a szükséget az diktálja, hogy a gyakorlat és az írott törvények, jogszabályok merőben mást mutatnak. Sokszor emlegettük már itt, az Országgyűlés falai között is azt a bizonyos őcsényi esetet; tökéletes lakmuszpapírja a magyar társadalom állapotának. Ugye, emlékeznek a miniszterelnök úr azon szavaira, ezt számtalan esetben elmondta rádióban is, televízióban is, hogy ketté kell választani a menekültek sokaságát. Az egyik, aki illegálisan érkezik, vagyis berúgja az ajtót, lebontja a kerítést, felrúg minden írott és íratlan szabályt, a másik pedig az, aki segítségre szorul, udvariasan bekopogtat, és annak a magyar állam segít.

(11.10)

Hát, Őcsényben az történt, hogy  nem idézném fel, de mindenki bizonyára tisztában van vele  lincshangulat alakult ki gyermekek nyaraltatása miatt, menekültstátuszt kapott gyermekek nyaraltatása miatt. Hogyan alakult ki ez a helyzet? Erre mondta a miniszterelnök, hogy nagyon helyes, hogy az őcsényiek véleményt mondtak, és nem kérnek a bevándorlókból. Csak azt nem tette hozzá miniszterelnök úr, hogy ezek a gyerekek voltak azok, akik az ő szavai szerint udvariasan bekopogtattak, segítséget kértek, és Magyarország segített nekik. Erre mondom azt, hogy a valóság és az írott szabály teljesen más.

Ugyanis az imént hivatkozott Alaptörvény egy mondata, amely szerint nem adható és nem szükséges adnunk semmilyen státuszt annak, aki biztonságos országból érkezett, ez azt jelenti, hogy ránk lényegében  fordítsuk le magyarra, és ne jogászkodjunk  a genfi egyezmény nem vonatkozik. Ugyanis azok a gyermekek és az a 3500, már letelepített vagy valamilyen menekültstátuszt kapott bevándorló, menekült, akiről Altusz Kristóf beszélt idén januárban, azok pontosan a genfi egyezmény alapján kaptak valamilyen státuszt. Viszont az a bizonyos kormányrendelet és az az alaptörvényi egy mondat, amit önök itt most beletettek ebbe a javaslatba, arról szólna, hogy ránk a genfi egyezmény olyan értelemben nem vonatkozik, hogy aki nem repülővel jön, ott fel sem merülhet az a lehetőség, hogy akár menekültstátuszt, akár bármilyen más státuszt Magyarországnak adnia kell.

Ezért kérdeztem én  Trócsányi miniszter úr biztos emlékszik rá  a Belügyminisztériumban azon az egyeztetésen, hogy ezt a dilemmát vajon hogyan sikerül majd a valóságban feloldanunk. Mert még egyszer mondom: én nem az ellen vagyok, hogy egy ilyen javaslat megszülessen, sőt egyetértek vele. Csak a kérdés, hogy beszélünk róla, és ilyen kemény mondatokat leírunk, aminek ugye a jogkövetkezménye teljesen világos, hogy mi: Magyarországon senki nem kaphat vasúton, autóval, gyalog, biciklivel, nem tudom, csónakkal érkező bevándorló semmilyen státuszt, hiszen az Alaptörvény ezt mondja ki. Mi elismertük Szerbiát, Montenegrót, Horvátországot, Romániát, mindenkit körülöttünk biztonságos országnak. Ha jól emlékszem, miniszter úr éppen azzal érvelt, hogy az Európai Uniót vettük bizonyos mércéül, hogy aki már uniós tag, vagy ahol a csatlakozási folyamatok egy bizonyos stádiumban és lépésben vannak, azt biztonságos országnak tekintjük. Egyetértek.

A nagy kérdés, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni. Ki meri-e önök közül jelenteni bárki, hogy elfogadjuk ezt a javaslatot, és innentől kezdve a menekültügyi eljárás kizárólag a repülőn érkező bevándorlók esetében lesz csak lehetséges? Hiszen ez a javaslat erről szól. Feketén-fehéren, világosan benne van: aki biztonságos országból érkezik, nem jogosult semmilyen státuszra. De akkor mi van azzal a 3500 emberrel, akiről Altusz Kristóf beszélt januárban egy máltai újságnak, hogy Magyarország ezeket lényegében a genfi egyezmény alapján befogadta? Én azt szeretném, ha ezeket a dilemmákat tudnánk valahogy feloldani. Ha meg tudnák nekem egzakt módon mondani és a társadalomnak világossá tenni, hogy ki a menekült és ki a bevándorló. És nem akarok jogászkodni, de tízből tizenkét (sic!) jogász elmondja, hogy elég problémás úgy jogszabályt alkotni, hogy például illegális bevándorlásról beszél bármilyen magyar passzus, miközben a bevándorlást mint olyat jogilag nem definiálja, nem értelmezi egyetlenegy magyar jogszabály sem. Akkor hogyan lehet az illegális, amit még csak nem is értelmez? De a probléma valós, kell vele foglalkozni. Én a jogászkodást meghagynám a jogászoknak, de az kétségtelen, hogy a valóság és az írott jogszabályok nincsenek köszönőviszonyban egymással.

És megint azt érzem, hogy önöknek valójában nem az a céljuk, hogy a legszélesebb konszenzussal Magyarország lakosainak, állampolgárainak pártállásra való tekintet nélkül hozzunk egy biztonságát  lehetőleg 100 százalékkal  szolgáló jogszabályt, hanem az a céljuk, hogy olyan lehetetlen csomagokat és passzusokat állítsanak össze, amelyre való hivatkozással valaki majd nem támogatja, és lehet mutogatni jövő tavasszal és jövő ősszel. Én pedig szeretném komolyan venni azt, hogy a választások után önök is komolyan veszik azt a sok milliónyi akaratot, akikre oly sokszor hivatkoztak nemzeti konzultáció, népszavazás vagy éppen április 8-i választás során mint akaratra. Ha megkérdeznék őket, hogy például a letelepedési kötvényeket szeretnék-e, hiszen ha nem telepíthető be idegen népesség, ha én egy kicsit túlterjeszkedően értelmezem, akkor ez bizony a letelepedési kötvényekre is igaz: pénzért sem telepíthető be és pénzért sem telepíthető le senki. De mégis ott van az a bizonyos jogi kiskapu.

Kocsis Máté frakcióvezető úr is elmondta, hogy 2016-ban bizony nem támogattuk azt a bizonyos alaptörvény-módosítást, valóban nem. És ha feltesszük most, két évvel később annak helyességét vagy azt a kérdést, hogy helyes volt-e nem támogatni azt az alaptörvény-módosítást, akkor én egy statisztikával válaszolnék. 2016-ban önök azt mondták, hogy Alaptörvényben kell rögzíteni, hogy semmilyen brüsszeli kvóta alapján ide 1200 főt ne lehessen betelepíteni. Ehhez képest idén januárban  Altusz Kristóftól tudjuk  3500 embert sikerült titokban betelepíteni. Viszont, amit mi kitételnek szabtunk, hogy akkor támogatjuk az alaptörvény-módosítást, ha a letelepedési kötvények is megszűnnek: a letelepedési kötvények segítségével majdnem pontosan 20 ezer gazdag migráns jutott Magyarországon letelepedéshez. Ez a válasz arra, hogy vajon melyik volt a kiskapu és melyik volt a nagykapu. Alaptörvényt akartak módosítani 1200 fő miatt. Közben 2013 júniusa és 2017 júliusa között 19 980-egynéhány harmadik országbeli gazdag bevándorlót sikerült letelepedéshez juttatni, családegyesítésekkel együtt.

Akkor ennek fényében vizsgáljuk azt a szándékot, hogy kit engedünk be és kit nem. Nem voltak ahhoz bátrak, hogy azt mondják, hogy igen, nem kérünk a szegény bevándorlókból, de ha van pénze, jöhet. Erről szólt a letelepedési kötvénykonstrukció. És örülök, hogy jelenleg nem működik, nem lehet jegyezni ilyen kötvényeket, hiszen fel van függesztve. De nem vagyok nyugodt a tekintetben, hogy néhány hónap, esetleg egy év vagy két év elteltével nem fogják-e újra aktiválni ezt a bizonyos konstrukciót, hiszen ha komolyan gondolnák, hogy erre már nincs szükség, akkor egyetlen tollvonással lényegében el lehetne törölni ezt a passzust.

Én tényleg mindazt, amit mondtam, őszintén és konstruktív kritikaként mondtam. Túl vagyunk egy nem szép kampányon és választáson, de ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt az ország biztonságáról van szó, akkor meghalljuk azokat a pozitív és konstruktív kritikákat pró és kontra, amelyek valóban az ország biztonságának egészét szolgálják. De látom a cinikus mosolyokat az arcokon. Pontosan tudom, hogy önök mire gondolnak, és pontosan tudom… (Balla György: Ott a tietek!  Szászfalvi László: Ti soha nem vagytok cinikusak! Ti mindig cinikusak vagytok.) Hát, hölgyeim és uraim, nem vagyok tükör, tehát nem látják magukat bennem. (Soltész Miklós: Senki nem figyel rá, de látja, hogy cinikus!) De teljesen világos, amivel kezdtem: ha önök komolyan gondolják a konszenzust, akkor nem salátatörvényt nyújtanak be. Nem akarnak egyszerre közigazgatási bíróságokat és nem akarnak egyszerre Btk.-módosítást meg alaptörvény-módosításokat. És azt hiszem, hogy ebben a vitában fogjuk még részleteiben is folytatni a kritikáinkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy picit kapcsolódnék az előző vezérszónoki körhöz, ami az Alaptörvény módosításáról szólt, de lényegében ugyanaz a dilemma fekszik most is előttünk. Az imént Kósa Lajos képviselőtársunk éppen arról beszélt egy statisztikát idézve, hogy 290 ember volt jogosult, akik a magyar hatóságok által valamilyen menedékstátuszban pozitív elbírálásban részesültek.Ennél a dilemmánál maradnék egészen rövid ideig. Kérdezném, van-e tudomásunk arról, hogy ez a 290 ember, aki pozitív elbírálásban részesült a magyar hatóságok részéről és kapott valamilyen menedékstátuszt, mivel érkezett Magyarországra. Vajon repülővel érkezett-e, autóval, gyalog vagy vonattal? Pontosan arról beszélek, amit a vezérszónoki körben már említettem, hiszen azon kormányrendelet alapján, amit önök 2015-ben elfogadtak és azon alaptörvény-módosítás alapján, amelyet most kívánnak elfogadni, Magyarországra nem érkezhet menekült, csak repülővel, hiszen ha… (Kósa Lajos: Ukrajna háborús ország!  Zaj.  Az elnök csenget.) Ukrajna esetében akkor egy újabb komoly kaput kell kinyitni, hiszen ott, hogy mondjam, az ukrán-magyar határszakaszon eléggé virágzik oda-vissza akár a munkavállalók tekintetében, akár a kettős állampolgárok tekintetében, akár a turizmus tekintetében a forgalom. Újabb kérdéseket vetne fel, ha ez így működne.

Egyébként továbbra is az a probléma, hogy ha Magyarországra nem érkezhet menekült, hiszen mi biztonságos országnak tekintjük, maradjunk akkor csak a déli határszakasznál, akkor hogyan kaphattak menekültstátuszt egyébként a genfi egyezmény alapján azok az emberek, akik az elmúlt években  több mint négyezren vannak  megkapták azokat. A valóság és a magyar jogszabályok köszönőviszonyban nincsenek egymással, és még ehhez jönnek a magyar jogszabályok által felül nem írható nemzetközi egyezmények, amelyeknek részesei vagyunk. Ilyen a genfi konvenció is.

Én erről beszéltem azon a sokpárti egyeztetésen is a napokban a Belügyminisztériumban, hogy itt van egy óriási eltérés a valóság és a jogszabályok között, a szándék és az alkalmazott gyakorlat között. Egyetértek azzal, hogy nem háborús országokkal vagyunk…  most az ukrán helyzet egy picit sajátos, de a déli határszakasz tekintetében nincsenek háborús országok, más kérdés, hogy az ENSZ mit minősít biztonságos országnak, megint más, hogy az Európai Unió. Megvan az a szabadságunk, hogy az Unión belül minden tagállam, mivel nincs közös gyakorlat, saját maga döntheti el, hogy mely országokat tekinti biztonságos országnak és melyeket nem. Ilyen értelemben egyébként én el tudom fogadni azt a logikát, amellyel Pintér Sándor belügyminiszter úr és Trócsányi miniszter urak érveltek, amelyek szerint, ha valaki az Unió tagja, vagy már megkezdődött a csatlakozása és bizonyos lépéseket megtett, azokat tekinthetjük biztonságos országnak.

(13.40)

Csak akkor még egyszer mondom, választ kell tudni adni arra, hogy akik viszont menekültstátuszt kaptak, azok hogyan kaphattak. Mert nem Ukrajnából jöttek, ezt pontosan tudjuk. Az a 3500 ember, akikről Altusz Kristóf beszélt januárban, azok nem az ukrán-magyar határszakaszon érkeztek Magyarországra, és nem is Aleppóból szálltak fel repülőgéppel és érkeztek a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Ők bizony Szerbián keresztül érkeztek, és nyilvánvalóan együttműködtek a hatóságokkal, megvárták a tranzitzónában az elbírálásuk végét, kivárták úgymond a sorsukat, és igazolták, hogy bizony ők a háború sújtotta Irakból, Szíriából vagy más pontjáról a világnak érkeztek, és megkapták a genfi egyezmény szerint Magyarországtól azokat a státuszokat, amelyekre jogosultak voltak.

De ezek után mi lesz? Mert jelen állás szerint az Alaptörvény felül kívánja írni a genfi egyezményt, csak ez nem fog menni. De még egyszer mondom, én támogatom és elfogadom azt az érvelést, amelyet a miniszter uraktól hallottunk, és szerintem is biztonságos ország Szerbia. Csak a kérdés az, hogy kommunikációs szinten ezt tovább fogjuk folytatni, hogy ide aztán nem jöhet senki, aztán majd lesz egy államtitkár, aki véletlenül majd elkotyogja, hogy éppen hány embert sikerült ilyen meg olyan státuszban részesítenünk, mert ez történt januárban. Nyilvánvalóan nem dicsérték meg a külügyi államtitkárukat azért az interjúért, amit Máltán megtett. Mert papíron arról szólt a hivatalos kommunikáció, hogy ide aztán senki nem jött, és nem is jöhet. Közben meg hogyne jöhetne, hiszen tagjai vagyunk a genfi egyezménynek.

(Móring József Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

De térjünk vissza a javaslathoz, viszont ez szorosan összekapcsolódik azzal, ahogy expozéjában államtitkár úr is elmondta, hogy mit tekintünk biztonságos országnak, csak a valóság ezzel szemben azért más.

Szeretném hangsúlyozni, hogy mi konstruktív és egyértelmű partnerei vagyunk annak, hogy Magyarország biztonságos legyen, a magyar emberek biztonságát szolgáljuk, és az elmúlt ciklusban is számtalan olyan példát tudnék mondani, hogy melyek voltak azok a lépések, akár a büntető törvénykönyv, akár a rendőrségi törvény, akár a nemzetbiztonsági törvény módosításai, amelyek nyomán a Jobbik mindig támogatta az önök javaslatait. Ilyen volt, amikor különleges jogrendet vezettünk be a terrorveszélyhelyzet címén  támogattuk. Ilyen volt, amikor a déli határszakaszra a Magyar Honvédségnek meg kellett teremtenie a jogszabályi hátterét, hogy őket be lehessen vetni a határvédelem tekintetében  a Jobbik biztosította önöknek a kétharmadot. Amikor a bevándorlás okozta válsághelyzethez a menedékjogról szóló törvényt kellett módosítani, azt is támogatta a Jobbik. Minden olyan javaslatot támogattunk, amely érdemben hozzájárult a magyar emberek biztonságához. De mindig el is mondtuk azokat a kritikákat, azokat a javaslatokat, amelyek vagy nem szolgálták Magyarország érdekét, vagy módosításra szorultak, mert nem voltak köszönőviszonyban a valósággal.

Most is ezt kívánom tenni. Egyetértek azzal, hogy nyúljunk hozzá akár a rendőrségi törvényhez, akár más jogszabályokhoz, hogy minél hatékonyabb legyen a hatóságok munkája, akár a bűnmegelőzés, akár a bűnüldözés tekintetében, de most is sikerült azért elkövetni olyan elnagyolt megfogalmazásokat, melyek alapján finoman fogalmazva nem látom azt, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni.

Ilyen például, hogy büntetni kívánják azokat, akik úgymond szervezik a bevándorlást, azokat, akik megpróbálnak segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akik éppen úton vannak. Ezt elmondtuk ott a minisztériumi egyeztetésen is, hogy itt akár taxatív felsorolást is el tudnék képzelni, hogy anomáliák ne keletkezzenek. Miért kellene megbüntetni  ugye, ezen jogszabály alapján lehetne, ha ez így ebben a formában lépne életbe -, mondjuk, a Máltai Szeretetszolgálatot vagy a Katolikus Karitászt, ha az a már ideérkezett és itt lévő bevándorlóknak bármilyen humanitárius segítséget nyújt? A jelen jogszabály alapján meg lehetne büntetni. Nyilvánvalóan nem ez a cél, nyilvánvalóan nem ez a szándék, de nincs meg az a kitétel, hogy milyen segítségről szól.

Trócsányi miniszter úr érvelt azzal, hogy majd az indoklást is figyelembe lehet vennie a bíróságnak, és az alapján ki fog alakulni az a gyakorlat, hogy ő mit tekint bűncselekménynek, és mit nem. Ezért javaslom a pontosítást, mert nyilvánvalóan tudjuk, hogy itt különböző civil vagy nem civil szervezetek között tevékenységük kapcsán óriási különbségek vannak. Nagy különbség, ha egy civil szervezet, mondjuk, már Belgrádban a Magyarország felé tartó menekülteket arról tájékoztatja, hogy a magyar jogrendben milyen kiskapuk vannak, vagy egy az egyben lefordítja az ő anyanyelvükre a vonatkozó magyar Alaptörvényt, Btk.-t, menekültügyi eljárásról szóló törvényt, és arról tájékoztatja, hogy ha te megérkezel a déli határszakaszhoz, akkor ezen törvényeknek kell megfelelned. Viszont a jelen javaslat alapján nincs különbség.

Ez el is hangzott ott több ellenzéki képviselőtől, hogy mi számít tájékoztatásnak, mi számít bűncselekménynek, és ez nincs felsorolva. Mi akkor azt mondtuk, hogy ennek találjuk meg akár az általános, akár a részletes vita időszaka alatt azt a…  ha nincs jobb ötlete senkinek, akkor legyen egy taxatív felsorolás, de azt semmiképp ne büntessük, ha valaki arról tájékoztatja az idevágyókat, hogy milyen törvényeknek kell megfelelni. Viszont jelen állás szerint simán benne van az is, hogy a legjobb szándékú civil szervezetet is meg lehet adott esetben büntetni.

Mert mi a szervezés? Ott sincs egyértelműen kifejtve a javaslat során, hogy mit tekintünk bevándorlást segítőnek és szervezőnek. Ha valaki véletlenszerűen, nem tudom, fölvesz egy stoppost az autójába, mert mondjuk, egy kisgyermekes anyuka, nyilvánvalóan nem azzal a céllal veszi fel, hogy ő most embercsempészként elvigye A-ból B-be az illegális bevándorlót, hanem sima emberi gesztust gyakorol. És vannak azok, akik pedig kőkeményen pénzt keresnek ezen, akár már más országokban, akár Magyarországon. Itt sincs meg adott esetben az a taxatív felsorolás, vagy az az egyértelmű megfogalmazás, hogy kit tekintünk szervezőnek, kit tekintünk segítőnek, és hol van a határ a törvényes és a törvénytelen között. Ezekre az elnagyolt, vagy mondjuk úgy, egy picit felületes vagy nem kellően pontos jogszabályi részekre utalok, amikor azt mondom, hogy szükséges hozzányúlni, és megnyugtatom államtitkár urat, attól, hogy eddig nem nyújtottuk be, hiszen nem volt mihez benyújtani az egyeztetésig a módosító indítványokat, természetesen a határidőre meg fogjuk tenni itt is azokat az észrevételeinket módosító indítványok formájában, amelyekről a minisztériumi egyeztetésen is beszéltünk, és amelyekről most itt a vita során is beszélünk.

De számos olyan pont volt, ahol teljesen egyértelműen kirajzolódott, hogy egyetértünk, értjük a szándékot, értjük a célt, csak látjuk, hogy a jelenleg előttünk fekvő javaslat mint eszköz nem minden ponton elégséges.

És nagyon nehéz azt elmagyarázni egy laikusnak vagy egy kétkedőnek, hogy egyébként ezen javaslatcsomag alapján mi az a pluszjogosítvány, amivel eddig nem rendelkezett, de ezután rendelkezni fog a magyar rendőrség. Itt van a rendőrségi törvénynek is módosítása, de  és én nem ágálok ellene  nem értem és nem látszik még előttem tisztán, és szerintem nem csak én vagyok így ezzel, hogy hol van az a pluszjogosítvány, amely hatékonyság tekintetében újabb eszközöket ad akár a magyar rendőrség, akár valamely más hatóság vagy titkosszolgálat, vagy egyéb során, hiszen nekik akár a műszaki határzár rongálása ügyén, akár embercsempészet ügyén eddig is megvoltak a világos jogszabályi hátterek, hogy mit kell tenniük, és nem látszik, hogy ez hol adja azt a pluszt, amitől úgy kell erre a javaslatra tekinteni, ahogy az az elmúlt napokban be lett harangozva, hogy micsoda szigor és micsoda hatékonyság lesz ezen javaslat elfogadása után.

(13.50)

Kívánom, hogy így legyen, csak nehogy a ló túloldalára essenek, és olyanokat kívánjanak szankcionálni vagy olyanok essenek majd a szankciók áldozatául, akik egyáltalán nem rossz szándéktól vezérelve tesznek bármit, legyen az humanitárius segítség, legyen az jogi segítség vagy legyen bármi más. Tehát a pontos, egzakt jogalkotást egy ilyen ügyben különös tekintettel kell elvégeznünk, hiszen bőven van arra lehetőség, hogy adott esetben egy-egy bíróság vagy bíró ne úgy értékelje ezeket a passzusokat, ahogy azt önök szerint értékelni kell. Szerintem van még időnk arra, hogy a következő napokban ezt úgy módosítsuk, hogy mindenki számára világos legyen, meddig terjed a legális segítség, és honnan van illegális bűnözés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilván nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, hogy szerintem minden ellenzéki párt, de így a Jobbik is ezt a javaslatot fogja támogatni. Értelemszerű, hogy a minősített adatok cseréje és védelme szövetségi rendszeren belül egy ilyen biztonságpolitikai helyzetben kifejezetten indokolt.Szeretném azonban fölhívni a figyelmet arra is, hogy amikor egy szövetségi rendszeren belül valamit elvárunk, akkor ahhoz adnunk is kell. Túl azon, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság tagjaként én most nyílván nem fogok zárt ülésekről pláne minősített adatokat kikotyogni, de azt pontosan tudjuk, hogy ha kicsit el akarnám viccelni, akkor mondhatnám nyugodtan, hogy itt-ott lök a lánc a szövetségi rendszeren belül és a minősített adatok cseréje tekintetében, hiszen épp az elmúlt hetekben történt meg az, hogy bizonyos jelentést tőlünk egy bizonyos ország át sem volt hajlandó venni.

Én ezt csak azért hozom föl, hogy amikor ilyen javaslatokat tárgyalunk, akkor fontos lenne a tekintetben előrenézni, hogy olyan partneri viszonyt hozzunk létre, amely nemcsak papíron alapozza meg ezeket az együttműködéseket, hanem a valóságban is azt jelenti, hogy ránk is számíthatnak a szövetségi tagok, és mi is számíthatunk rájuk. Itt azonban fontos megjegyezni, és a mai napon már Vadai Ágnes képviselőtársunk révén volt szó egy olyan problémáról, ami egyébként passzol ide. Amikor minősített adatok cseréjéről és védelméről beszélünk, akkor újfent ide kell hoznom azt a már elhangzott problémát, hogy a Magyar Országgyűlés összes képviselőjének milyen biztonsági rés van a laptopján, az Országgyűlés Hivatalának az összes számítógépén ugyanez a biztonsági rés rajta van. Hozzáteszem, a Nemzetbiztonsági bizottság irodájának számítógépein szintén.

Hogyan várunk el a magunk részéről minősített adatok védelmét, ha egy ilyen elemi problémával állunk szemben? Én nyilvánvalóan a Nemzetbiztonsági bizottság elnökeként hivatalosan írásban fordultam a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz és az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz, és nincs kétségem a tekintetben, hogy mi lesz ennek a válasznak a tartalma, hiszen a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat már jóval korábban, már az előző ciklusban beszélt erről zárt ülésen, és el is mondta, hogy mi ezzel a probléma. Itt ugye erről a Kaspersky vírusirtóról beszélünk. Sőt, az NSA hivatalosan is azt állítja, és mind a mai napig ezt fenntartja, hogy az orosz hírszerzés ezen vírusirtón keresztül szerzett meg az NSA-től rengeteg szenzitív adatot. Ehhez képest a magyar kormány  nem állítom, hogy ez szándékos, tehát én addig nem mennék el, mert szerintem itt egy sima figyelmetlenségről, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy anyagi érdekből vannak ezek a vírusirtók, mert olcsóbbak, mint más vírusirtók, akik viszont nem az orosz hírszerzés égisze alatt dolgoznak. Tehát amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, akkor kellene beszélnünk a lényegről. Nyilván nem nyílt ülésen és nem plenáris ülésen, de ami elmondható, azt itt is el kell mondanunk.

Ha föltesszük azt a kérdést, hogy megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy akár a parlamenti frakcióval rendelkező pártok, akár az Országgyűlés Hivatala bármelyik osztálya tudja-e ma garantálni, hogy nem kerül szövetségi rendszeren kívül, ellenérdekelt titkosszolgálatokhoz a számítógépeken, az Országgyűlés Hivatala számítógépein és a képviselői laptopokon keresztül forgalmazott adat? Nyilván ezt nem tudjuk garantálni. Ezt államtitkár úr sem tudja garantálni, más miniszterek sem tudják garantálni, és nem véletlen, hogy van olyan minisztérium, amelyik már fél évvel ezelőtt tűzzel-vassal irtja a saját rendszerén belül ezt a vírusirtót. Amikor eljutunk oda egy bizottsági ülés keretében, hogy bizonyos országok nem a legkorrektebbül vagy nem a megfelelő bizalommal állnak a magyar titkosszolgálatok irányában, vagy mondjuk úgy, a magyar kormányok irányában, mindig meg kellene vizsgálni, hogy annak mi az oka.

Szerintem például egy ilyen „apróság”  idézőjelben mondom, hogy apróság -, hogy egy olyan szoftver van minden gépen, amelyről köztudott most már, hogy hova képes szivárogtatni, akkor csodálkozunk-e azon, hogy nem konstruktív és nem kölcsönös az oda-vissza áramoltatott minősített adat adott esetben vagy az együttműködés? Mert ez egy nulladik lépés, ha úgy tetszik.

Képviselőtársam az imént említette a Gripeneket. Az egy nagyon fontos projekt, és világos, hogy a svédekkel nemcsak szövetségi rendszeren belül vagyunk, hanem a Gripen tekintetében egy szoros gazdasági, politikai döntés is összefűz minket. De ha ugyanezen ügy mellé párhuzamként odaállítjuk, hogy közben a Honvédelmi Minisztérium nemcsak Svédországgal köt haditechnikai üzletet, hanem például Oroszországgal is, ami nekem teljesen logikus, hogy jelenleg a Magyar Honvédség forgószárnyas gépeit nem tudja más kellő színvonalon javítani vagy egyáltalán modernizálni, csak Oroszország, hiszen orosz technikáról van szó, akkor megint egy olyan problémába ütközünk, hogy csodálkozunk-e azon, hogy ha bizonyos ügyekben az együttműködés nem azon a színvonalon zajlik, és nem azt a bizalmat kapjuk, amit mondjuk, elvárnánk.

Természetesen a javaslat lényege teljesen világos, Európa biztonsága nem nemzetállami kérdés, ugyanúgy, ahogy a terrorizmus réges-rég túlmegy mindenféle államhatáron, sőt kontinenseken is, és szükséges az együttműködés. De amikor ilyen együttműködéstől eredményt szeretnénk a valóságban elvárni, akkor azokat a dolgokat vajon megvizsgáltuk-e kellőképpen, amit csak mi tudunk megoldani? És a mai napon egy ilyen problémáról már volt szó, és vélelmezem, a soron következő bizottsági üléseken lesz még erről szó.

Annyit kérek államtitkár úrtól, hogy a részemről itt elhangzottakat most ne egy szokásos ellenzéki opponens magatartásnak vegye, hanem egy konstruktív javaslatnak, mert ahhoz, hogy az ilyen javaslatoknak a valóságban hatékonysága és gyümölcse legyen, az is kell, hogy ami a mi feladatunk, azt lássuk el hibátlanul, és ne azt nézzük, hogy éppen ki vetette föl vagy mikor bukott ki és ki által látott napvilágot egy-egy probléma akár ezen vírusirtó kapcsán, hanem azt, hogy hogyan leszünk képesek megoldani.

Én arra most itt ígéretet tehetek, hogy ha akár a szakszolgálat részéről, akár az Alkotmányvédelmi Hivataltól megérkezik a válasz, ezt fogom értelemszerűen továbbítani, és egy közös első lépésnek tekintem, hogy ezt a szoftverproblémát minden párt részéről és az Országgyűlés érdekében, az Országgyűlés Hivatalának érdekében sürgősen orvosoljuk. Akkor már érdemben beszélhetünk ilyen javaslatokról is, de még egyszer mondom: fogjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is nagyon rövid leszek. Abszolút logikus és indokolt ez a javaslat, a Jobbik frakciója természetesen fogja támogatni, azonban ahogy oly sok más tekintetben, itt is egy nagyon rövid kérést vagy kérdést intéznék a transzparencia jegyében: ha szabad a pontos összegekről tudni valamit, azt örömmel vennénk, ha erről információt kaphatnánk. Ugyanúgy, ahogy kétségtelenül államtitkár úrnak is és Hörcsik képviselő úrnak is igaza van abban, hogy a keleti nyitás jegyében Magyarország és Kína között mennyivel dinamikusabb az elmúlt évek együttműködése; akár az export, akár a kereskedelem más területeit és irányait nézve, felgyorsult, hatékonyabb lett, komoly gazdasági kompetenciával bír. Vannak viszont olyan területek, amelyekről, mondjuk úgy a jóhiszeműség jegyében, hogy az információhiány miatt viták és kritikák jelennek meg. Elég csak a Budapest-Belgrád-vasútvonalra gondolni, ahol hatalmas összegekről van szó, hatalmas beruházásról, nem teljesen tiszta a közvélemény előtt a magyar fél terheinek mértéke, szerepe. Én azt gondolom, hogy az ilyen nagyon egyértelmű ingatlanvásárlások tekintetében is ez lenne a minimum, ugyanúgy, ahogy az Eximbank és a Bank of China esetében a kétoldalú megállapodásokat próbálják minél részletesebben a közvélemény elé tárni; ilyen volt, amikor tavaly év végén az Orbán Viktor miniszterelnök úr és Szijjártó Péter külügyminiszter úr vezette delegáció jegyében elég komoly egyezmények és dokumentumok születtek a két ország között. Azt gondolom, hogy elkerülve minden, mondjuk, negatív velejáróját, akár politikai, akár gazdasági, akár a közélet tekintetében, az ilyen jellegű együttműködések tekintetében fontos lenne, hogy a lehető legrészletesebben a különböző terhekről, nyereségekről, avagy veszteségekről, ha szabad így fogalmazni, akkor beszámoljanak. Az teljesen világos, hogy szükségszerű és sokkal kifizetődőbb közép- és hosszú távon, ha nem bérleti díjat fizetünk egy diplomáciai ingatlanért, hanem ha mód és lehetőség van rá, megvásároljuk azt, a nagy kérdés csak, hogy mi mennyibe kerül. Ez is nyilvánvalóan a magyar költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből megy, szerintem ezt az információt se spóroljuk meg, de ahogy mondtam, természetesen támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Megint nem árulok el nagy titkot azzal nyilvánvalóan, ha azt mondom, hogy fogjuk támogatni ezt a javaslatot.De! Nem a szokásos ellenzéki opponensi magatartásom miatt mondom, hanem az elmúlt évek nem szerencsés történései miatt, hogy mit olvasnék szívesen egy-egy ilyen javaslatban. Normális esetben ez egy rutinszerű indítvány lenne, egy rutinszerű és abszolút konszenzuson alapuló döntéssel. Azonban az óta a bizonyos „moszkvai vízumgyár” eset óta mindig óvatosan kell kezelni az ilyen jellegű indítványokat, és tényleg csak a jó szándék vezérel, amikor biztonsági passzusok hiányát teszem szóvá.

Emlékezetes, hogy mekkora problémát jelentett, és  mondjuk úgy  minimum bizalomvesztést okozott a diplomáciában a Kiss Szilárd nevéhez kötődő moszkvai vízumgyár. Nyilvánvaló, hogy kényelmetlen volt ez a kormány számára, és persze kényelmetlen volt a Külügyminisztériumnak is, a felelősség tekintetében pedig mindenki másra mutogatott. Viszont egyre jó volt ez az eset: hogy lássuk be, bizony vannak rések azon a bizonyos pajzson, és van bizony tennivaló a tekintetben, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Amikor külszolgálatra küldünk állampolgárokat, diplomatákat, amikor diplomata-útleveleket osztunk, nyilvánvalóan abból a megalapozott megfontolásból, hogy gazdasági vagy egyéb kereskedelmi kapcsolatainkat elősegítsék, mélyítsék, bővítsék, akkor ez teljesen rendben van. Viszont ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy minimum nemzetbiztonsági tekintetben átvilágítások és bizonyos szűrők beépüljenek a rendszerbe, akkor könnyen előfordulhatnak olyan esetek, amelyekről beszéltem.

Egy szó, mint száz: én csak arra teszek javaslatot, hogy ne csak a nemzetbiztonsági törvény alapján legyen lehetőség annak eldöntésére, hogy ki szorul átvilágításra vagy kinek kötelező nemzetbiztonsági átvilágítás, hanem bizony a külképviselet tekintetében, sőt el lehet gondolkodni azon, hogy a diplomata-útlevelek kiosztása tekintetében is legyen egy magasabb szűrő a jelenleginél, legyen lehetőség arra, hogy kiszúrjunk olyan szélhámosokat, mint amilyen volt például Kiss Szilárd Moszkvában. Ő bizony károkat okozott a magyar kormánynak, károkat okozott a magyar diplomáciának, károkat okozott az adófizetőknek, és nem lenne szerencsés, ha hasonló eset a jövőben előfordulna.

Ezért a legnagyobb tisztelettel államtitkár úron keresztül nyilván arra teszek javaslatot, hogy bizonyos szűrőn gondolkodjunk el adott esetben a sima, egyszerű diplomata-útlevelek kiosztásának tekintetében is, hogy elkerüljük azokat a botrányokat, amelyekkel már találkoztunk az elmúlt években. Természetesen ennek ellenére ezt a javaslatot támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy legalább hozzászólt Demeter képviselő úr a kormánypártok részéről  tartalmilag inkább hagyjuk! Azt gondolom, az idő igazolta annak az indítványnak a szükségességét és jogosságát, amelyet 2016-ban mi benyújtottunk, és azóta önök nem kevesebb, mint hét alkalommal szavaztak le, természetesen a biztonság jegyében.

A nemzetbiztonsági anomáliákról és kockázatokról, illetve a különböző bűncselekményekről az előttem szólók már igen gazdagon beszámoltak, én egy másik történetre hívnám fel a figyelmet. 2016-ban önök azzal a bizonyos alaptörvény-módosítással hadat üzentek egy 1200 fős brüsszeli kvótának. Azt mondták, hogy ez a nagykapu, ezt kell bezárni, és a letelepedési kötvényeket tartották egyfajta kiskapunak. Nos, ez idő elteltével elmondhatjuk, hogy abból az 1200 fős kvótából szerencsére nem lett semmi. Viszont az önök úgynevezett kiskapuján keresztül, családegyesítésekkel együtt nem kevesebb, mint 20 ezer ember kapott Magyarországon különböző letelepedési státuszt. Ezzel kellene önöknek elszámolni.

(17.20)

Természetesen mondhatják azt, hogy jelenleg is a Ház előtt van, és szerdán lesz végszavazás egy bizonyos alaptörvény-módosításról, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez koherens azzal, nem oltja ki egyiket a másik. És azt is mondhatnám, hogy ha önök komolyan gondolnák az ország biztonságát és az ország védelmét, akkor ezt simán megszavaznák, ugyanis feltehetjük azt a költői kérdést, hogy ki vagy mi akadályozta meg önöket abban, hogy a letelepedésikötvény-bizniszt és -konstrukciót ne felfüggesszék, hanem eltöröljék, kivezessék a magyar jogszabályokból. Ezt nem tették meg, ami egyfajta ki nem mondott szándék arra, hogy ha valakinek önök közül szüksége lesz még pénzre, akkor természetesen bármikor élesítik, és ugyanúgy folyik minden tovább.

A gazdasági részét meg egyenesen felejtsük el! Hány munkahelyet sikerült ezáltal létrehozni, mert ha csak egyet megteremtett volna valamelyik kötvényes, akkor önök azt győzelmi zászlóként lobogtatnák. Nyilvánvalóan nem erről van szó. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyek és Urak! Azért kértem szót ma napirend előtt, hogy legalább 5-10 perc keretében beszéljünk őszintén a ma végszavazásra a kormány által benyújtott, Stop Soros néven elkeresztelt törvényjavaslatról. Ahhoz, hogy erről őszintén beszéljünk, érdemes egy picit a kronológiai szempontokat végigvenni. Nem kell messzire visszamenni, idén februárban, a választási kampány kezdetében önök szintén benyújtottak egy ugyanilyen néven elkeresztelt törvényjavaslatot, amire még azt lehetett mondani, hogy nyomokban ezen logika mentén tartalmaz, mondjuk úgy, hogy a Soros György által támogatott civil szervezetek megregulázását szorgalmazó passzusokat. Ennek lefolyt az általános vitája, jó sok indulattal, és lényegében önök ezt a csomagot tették április 8-a tétjének. Azt mondták, hogy amennyiben önök kapnak felhatalmazást a választópolgároktól, akkor lényegében ez a javaslat folytatódik majd a részletes vitával és a végszavazással. Ehhez képest benyújtottak egy új csomagot ugyanezen néven, amely, mondjuk úgy, már nyomokban sem tartalmazza azokat az elemeket, azokat a civil szervezetek megregulázására irányuló passzusokat, amelyeket még februárban kifejezetten fontosnak tartottak.

Nem beszélhetünk a civil szervezetek nemzetbiztonsági átvilágításáról, előzetes regisztrációjáról vagy épp a külföldről támogatott összegek után fizetett illetékekről, ellenben egyfajta salátajelleggel sok minden másról beszélhetünk. És annak, hogy önök ezt egy salátatörvényként nyújtották be, nyilvánvalóan nem a konszenzus volt a célja. Külön-külön azon elemek, amelyeket tartalmaz ez az alaptörvény-módosítás, mind-mind megérnének egy-egy általános vitát és hosszú politikai csatározást, hiszen fontos témák; fontos a szociálpolitika, fontos az ország biztonsága, fontos adott esetben a bíróságok szerepe, és fontos természetesen az illegális bevándorlás megállítása. Így együtt azonban nyilvánvaló a cél, hogy messzemenőkig nem az az önök valódi kívánalma, hogy itt egy konszenzusos döntés legyen, hanem lényegében az, hogy önökön kívül ezt senki más ne szavazza meg.

Beletették például a kereszténység védelmét, és ezáltal egy olyan passzust, ami minden keresztény embernek evidencia. Nem kérdés, hogy ezt támogatni kell, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a valóságban, a mindennapokban érvényt is nyerjen. Azonban ha belegondolunk, amikor a kereszténységről beszélünk, mellette van egy olyan passzus, amely lényegében kriminalizálja a hajléktalanokat, ez meg - finoman fogalmazva - nem egy szociális és nem egy keresztényi gondolkodás. Az anomáliákat tovább folytathatnánk, hiszen nagyon nehéz arról beszélni, hogy nincs ellentmondás a között, hogy például az Alaptörvénybe foglalják, hogy biztonságos országból érkező, harmadik országból származó menekült nem kaphat semmilyen menekültstátuszt Magyarországon; a probléma csak az, és ezt önök nyilván ugyanúgy tudják, hogy a mi Alaptörvényünk nem fogja felülírni a genfi konvenciót. Tehát, magyarul, ezen alaptörvény-módosítás mentén Magyarországon csak olyan személy kaphatna menekültstátuszt, aki repülővel érkezik, hiszen körbenézve, de mondjuk úgy, bevándorlás szempontjából a legintenzívebb határszakaszról, a déli határszakaszról semmiképpen nem jöhet senki. Adódik a kérdés, hogy akkor hogyan kaptak mégis 3500-an akár oltalmazotti, akár más egyéb státuszt.

Ha arra gondolunk, hogy önök már februárban a civil szervezetek külföldi támogatásáról 25 százalékos illetéket kívántak bevonni, most mégis előálltak azzal - legalábbis a tegnapi nap sajtóinformációja ez -, hogy a bevándorlást támogató szervezetek egy 25 százalékos bevándorlási adót fognak fizetni. Ez adott esetben örömre is adhatna okot a mi esetünkben, mert ezen passzus alapján kérdezem, őszintén: vajon a letelepedési kötvényeket forgalmazó cégek fognak-e adót fizetni? Hiszen ma Magyarországon a legintenzívebb és a legnagyobb, bevándorlást támogató szervezetek lényegében az Arton Capital és társai, vagyis a letelepedési kötvényeket forgalmazó cégek. Ők azok, amelyek sok-sok milliárd forintos haszon után nem fizettek adót, sőt offshore cégeken keresztül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kivitték azt ebből az országból. Ha erre az államtitkár úr válaszolna, azt megköszönném. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ma már nagyon sok szó esett az ország biztonságáról, szuverenitásáról és a bevándorlás elleni küzdelemről, ahogy lassan két éve szinte minden egyes parlamenti napon az egyik fő tematika erről szól. Megkísérlem, hogy a következő tíz percben - a választ is beleértve természetesen a tíz percbe - egy tényeken alapuló vita vagy kérdezz-felelek zajlódjon le. Illúzióm nincs, de én azért a magam részéről szeretném néhány fontos dologra felhívni a figyelmet.Az önök propagandája két éve arról szól, hogy csak és kizárólag a Fidesz-KDNP egyfajta XXI. századi Hunyadi Jánosként védi egyes-egyedül Magyarországot és egész Európát. Nem kevesebbet állítanak, mint ezt. Ezzel szemben a Fidesz és a Jobbik között ebben a kérdésben 2016-ra datálható egy vita, amely nem arról szól, hogy mi támogatnánk adott esetben pláne az illegális bevándorlást, hanem arról szól, hogy az az elleni fellépés minősége és jogrendszere hogyan nézzen ki. Ugye, emlékeznek rá, mi azt mondtuk, hogy se szegény, se gazdag. Önök azt mondták, hogy szegények egyáltalán nem, gazdagok viszont a letelepedési kötvények útján jöhetnek. A vita erről szólt. Mára az eltelt két év bebizonyította, hogy mindkettőben sajnos igazunk volt.

Vegyük sorra! Az első: a szegény migráns nem más, mint aki a genfi egyezmény útján jogosult arra a bizonyos oltalmazotti státuszra, és ők azok, akikről Orbán Viktor azt állította, hogy van a menekülteknek és a bevándorlóknak egy része, akik udvariasan megállnak a határnál, kopogtatnak, együttműködnek a hatóságokkal, és ha a feltételek megfelelnek, akkor különböző oltalmazotti, menekülti státuszt kapnak. Nos, egy ilyen udvariasan kopogtató az az Ahmad, akit most Ausztriában elfogtak és a magyar hatóságok nemi erőszak miatt eljárás alá vontak.

(15.30)

Ezzel az emberrel szemben egyébként Boldog István képviselőtársunk, nagyon helyesen, kiakadt vagy véleményt formált, nevezetesen az a bizonyos gyógyszeres hormonkezelés, a kémiai kasztrálás más néven. A kérdésem csak az minőségét tekintve, hogy kedves képviselőtársam tudja-e, hányszor szavazta le ezt a javaslatot, amikor a Jobbik évekkel ezelőtt benyújtotta. (Szilágyi György: Bizony-bizony!)

Segítek: többször. Ez is mutatja a köztünk lévő vita lényegét, hogy más a kommunikáció és más a cselekedet.

De ugorjunk a második részre! Ezek voltak a szegény migránsok. Mi azt mondtuk, hogy gazdag se jöjjön, mert potenciális kockázatokat hordozhatnak. Nem tudhatjuk előre, de a mi meggyőződésünk szerint egy harmadik országból érkező ember esetében, főleg, ha a földgömb túloldaláról jön, nincs az a titkosszolgálat, aki százszázalékosan kizárni tudja, hogy nem fog biztonsági kockázatot jelenteni. Ezek voltak a kötvényesek.

A napokban robbant a hír, hogy az orosz hírszerzés főnökéhez köthető személyek, különböző orosz szervezett bűnözői körökhöz köthető személyek bizony-bizony letelepedési kötvényhez jutottak, és a magyar hatóságoknak most lenne feladata. Államtitkár úr, ma szó volt erről a Nemzetbiztonsági bizottságban, és abban talán egyetért velem, hogy akár az elhárításnak, akár más magyar hatóságoknak ezen személyek esetében bizony-bizony van feladata a jövőre nézve, és adott esetben arra is teszek javaslatot, hogy vizsgáljuk felül ezeknek a kötvényeseknek a biztonságikockázat-elemzését.

Viszont történt közben jó néhány olyan ügy, amely kiváltotta a politikai vitát - és itt a „vita” elég finom kifejezés. Idesorolható a Pharaon-ügy, idesorolható Zaid Naffa és sok-sok más olyan szereplő, aki egészen a kormányzat legmagasabb szintjéig jutott. Mindkét fronton tehát, akár a szegényeket vesszük, akár a gazdagokat, kijelenthető, hogy önök nem mondtak igazat, amikor azt mondták, hogy mi mindig és mindenkitől megvédjük az országot, ide senki be nem teheti a lábát, aki adott esetben akár az állampolgáraink bármely tagjára, akár nemzetszinten gazdasági vagy politikai kockázatot jelentene.

Meg tudják-e mondani, hogy hányszor szavazták le, ha már a határvédelem a mai napon ilyen fajsúlyosan szóba került, hányszor szavazták le a Jobbik azon javaslatát, hogy újra önálló határvédelem, határőrség jöjjön létre Magyarországon? Sokszor.

Ne felejtsük el, hogy önök és a szocialisták közösen szüntették meg 2008-ban az önálló magyar határőrséget! Ez most akkor egy olyan akut probléma, amit ismét felvetünk, és kérjük, hogy támogassák ezt a javaslatunkat.

Egy a lényeg: szerintem a magyar biztonság nem lehet pártpolitikai csatározások színtere, a magyar biztonság akkor a leghatékonyabb, ha konszenzuson nyugszik. Mi konszenzusra törekszünk (Dr. Rétvári Bence: A párton belül is láthatóan!), de akkor a propaganda helyett beszéljünk egymással őszintén! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, mert nem terveztem felszólalni, hiszen mindenki elmondta, minden pártból elmondták azokat a kritikákat, amelyek teljesen jogosak. Ugyanakkor feltűnő volt az, hogy kormánypárti részről szinte minden egyes felszólalás minden egyes percének minden egyes mondatában sikerült a legérvénytelenebb dolgokat levonni ebből az ominózus jelentésből. Mindenről beszéltek, csak arról nem, ami a jelentésben valós és tényszerű kritika.Ezzel szemben önök elképesztő arroganciával, mellénnyel és mindenféle alázatot nélkülözve hazaárulóznak mindenkit. Akkor itt kapcsolódnék Nacsa Lőrinc képviselőtársunkhoz a tettek és a szavak közötti különbségről. Ha hazaárulásról beszélünk, akkor vajon 2005 szeptemberében azok után, hogy néhány héttel a 2005-ös szeptemberi román EU-csatlakozást megelőzve Orbán Viktor Tusnádfürdőn azt mondja, hogy a Fidesz nem fogja támogatni egészen addig Románia EU-csatlakozását, amíg az erdélyi közösségnek autonómiát nem biztosít, ezzel szemben a Fidesz összes tagja 2005. szeptember 7-én megszavazza (Ungár Péter: Szégyen!), kivétel nélkül, tisztelet a teremben talán Lezsák Sándornak, aki még az MDF színeiben volt, ő volt azon hat ember egyike, aki nem szavazta meg ezt a csatlakozást. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ez a szégyen! Hazaárulás!  Ungár Péter: Szégyen!)

A lisszaboni szerződés olvasatlan aláírása vajon hazaárulás-e azok után, hogy önök most a jelentés kapcsán arról beszélnek, hogy szuverenitást akar elvonni az EU? Hát, kérem szépen, a szuverenitásról az önök igen szavazata mondott le először, amikor a lisszaboni szerződést mindenféle kritika nélkül megszavazták. 2008-ban, amikor megszüntették a határőrséget a Fidesz és az MSZP közös szavazatával, ez vajon értékelhető-e hazaárulásként? Szerintem a jelenlegi helyzetben igen. De menjünk tovább! A letelepedési kötvények a bevándorlásellenes kommunikációval szemben hazaárulás? Szerintem igen. 80 millió forintért hirdetni Ukrajnában azok után, hogy Orbán Viktor a közrádióban azt mondja, hogy mi még vendégmunkásnak sem szeretnénk idegeneket, két év alatt  tegnapi hír (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)  sikerült ötezer ukrán vendégmunkást behozni 450 millió forintért. (Z. Kárpát Dániel: Ezért ne legyen nagy a mellény!) Gratulálok! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma már tudjuk, hogy Orbán Viktor nemhogy bocsánatkérés vagy egyéb alázat híján elnézését kérte volna az országnak a múlt héten, hanem egyenesen megerősítette azt, hogy harminc éve az ilyen utazásokhoz hasonló luxusajándékokat fogad el, sőt deklarálta, hogy a következő időszakban is ezt fogja tenni. Így nyilvánvaló és okkal merül föl, hogy kormányának többi tagját is illessük olyan kérdéssel, hogy vajon ki, mit és miért fogadott el az önök kormányzásának fényében. Adott esetben én most az ön minisztériumához tartozó letelepedési kötvények gyanánt kérdezem mindezt. Mit fogadtak el, hogy bevállalták ezt a rengeteg-rengeteg nemzetbiztonsági kockázattal járó konstrukciót, amely egyébként Európában is példátlan? Számos olyan kritika érte már az önök kormányzatát a tekintetben, hogy mind partnerszolgálatok a szövetségi rendszeren belül, mind az Európai Unió különböző intézményei élesen bírálták nemcsak a korrupció miatt, hanem a nemzetbiztonsági kockázatok miatt is. Mit kellett például ahhoz elfogadniuk, hogy ennek a hihetetlen korrupt és kockázatos konstrukciónak a fenntartását még olyan szinten tovább bontsák ki, hogy néhány kilométerre a közel-keleti Iszlám Állam soraiban harcoló fronttól is egy irodát nyissanak, vagy közpénzekből Belső-Afrikában hirdessék ezt a letelepedésikötvény-bizniszt?

Milyen ajándékok kellettek ahhoz, hogy a sok-sok figyelmeztetés és minden más kritika ellenére önök ezt fenntartsák, és a saját kommunikációjukkal ellentétben több mint 20 ezer migránst telepítsenek be a családtagokkal együtt? Várom érdemi válaszát, államtitkár úr, ha már a miniszter úr nem fáradt be. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először röviden az ön mondandójának egy mondatára reagálnék, amit a végén említett, nevezetesen, hogy ezzel az ellenjelentésükkel egy hasonló tartalmú, arányos választ ad a Magyar Országgyűlés a Brüsszelben elfogadott Sargentini-jelentésre. Inkább kérdést tennék fel. Ön szerint az a tartalom, amit önök írtak, vajon azzal a tartalommal vetekszik-e, amit Brüsszelben alkottak és olvashattunk? Szerintem nem, hiszen önök kizárólag határkerítésről és bevándorlásról beszélnek, amiről egyébként kell is beszélni, de köszönőviszonyban sincs azzal a kritikai éllel, ami az önök kormányzásával szemben megfogalmazódott. Arányos lenne az önök által elfogadni kívánt magyar határozati javaslat? Mert akkor itt szerintem minden ellenzéki képviselő és párt tévedésben lehet, mert nem tudunk arról, hogy Magyarország akár a 7. cikkelyt, akár bármi mást tudna az Európai Unióval szemben indítani. Hiszen ennek a javaslatnak Brüsszel részéről pontosan ez a legnagyobb problémája, amit egyébként önök helyett 10 millió magyar ember visel majd következményként.

Természetesen a mi bizottságunkban is, a Nemzetbiztonsági bizottságban is téma volt az önök indítványa. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ha nemzetbiztonsági relevanciáról beszélünk, akkor arról a relevanciáról kell beszélni, hogy ténylegesen a nemzet érdekét, a nemzet biztonságát mi veszélyezteti, vajon a brüsszeli jelentés, vagy az önök politikája. Számomra sokkal inkább az utóbbi a helyes. Ugyanis senki nem akarja elvenni a határvédelem jogát, sem a jelentés, sem pedig a Frontex, amit másfél évvel ezelőttig még az önök miniszterelnöke is hirdetett. Akkor még a Frontex erősítését és létszámduzzasztását követelte, most pedig egy teljesen más előjellel beszél a Frontexről. Most már úgy látszik, hogy ha meg akarják oldani önök helyett ezt a problémát, akkor nem engedik megoldani, mert maguknak ez inkább kampánytéma, semmint egy megoldandó probléma.

A nemzetbiztonsági kockázatot nem ez a jelentés okozza. A nemzetbiztonsági kockázatot az okozza, amit ennek a jelentésnek a 70-80 százaléka tartalmaz, konkrétan a független intézmények párt általi megszállása, a magyar média-viszonyrendszer tarthatatlan állapota, a mérhetetlen korrupció, és hadd ne soroljam azokat az alkotmányos, normális értelemben vett alapelveket, amelyeknek egy ilyen országban, amelyik az Európai Unió tagja, működnie kéne, de nem működik, csak papíron létezik. Ez okozza a nemzetbiztonsági kockázatot.

És ha még profánabb módon lefordítjuk, hogy mit jelent ez Magyarország lakosaira nézve, nos, azt jelenti már most, hogy az európai uniós források egy részét vissza kell fizetni az önök korrupciója miatt, a jövőben, ha a 7. cikkely  bízunk benne, hogy nem indul el, és lesz ország, amely vétózni fog  mégis életbe lépne, akkor különböző szankciók és további anyagi források megfizetésére vagy ki nem fizetésére kötelezné negatív értelemben Magyarországot. Ez az, ami ténylegesen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és nem az, amit önök szajkóznak és mantráznak.

S még egyszer mondom, mi partnerek vagyunk abban, hogy az ország biztonságát garantálni kell, nemcsak a határon, de a határon belül is, partnerek vagyunk abban, hogy ha kell, a honvédséget erősítsük meg, partnerek vagyunk abban, hogy ha kell, a rendőrséget erősítsük meg, sőt önökkel szemben 2010 óta követeljük, hogy az önálló határőrség álljon föl, amit önök együtt szavaztak le az akkori MSZP-SZDSZ-kormánnyal. Erről kellene beszélni, és akkor nem lehetne mutogatni itt mindenféle jelentésekre és hazug propagandára, amit önök ezzel szemben alkalmaznak folyamatosan, és mintegy 10 millió embert próbálnak megvezetni.

Én teszek egy utolsó, mondjuk úgy, túl naiv kísérletet arra, hogy ha érdemi vitát, érdemi válaszokat akarnak, akkor először gyakoroljanak önkritikát, ami önökre egyáltalán nem jellemző, és gyakoroljanak némi alázatot, ami már évek óta, de lehet, hogy egy évtizede egyáltalán nem jellemző. Vegyenek vissza a korrupcióból, vegyenek vissza abból az antidemokratikus politikából, amely látszatra ugyan demokrácia, valójában pedig bolsevikabb tempó a bolsevikabb tempónál. Köszönöm szépen, és képviselőtársaim majd folytatják. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Itt Dunai Mónika képviselő asszony már megelőlegezte, hogy az ellenzék miről fog beszélni, és nyilván a közmédia különböző aspektusait fogja elővenni. Én szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben nagyon nehéz elválasztani a kettőt. Értem én, hogy zárszámadás, de fontos látni egy zárszámadás kapcsán, hogy ez az irgalmatlanul brutális összeg, amit csak a közmédia kap, akár 2018-ban, akár a jövő évi költségvetésben, több, bár csak becsléseink vannak, de minden bizonnyal több, mint a teljes magyar média, és ezzel összefüggésben igenis vizsgálni kell azt és mérlegre kell tenni, hogy ebből a hihetetlen adófizetői milliárdokat felemésztő költségvetésből vajon milyen minőséget tud előállítani, milyen minőséget és milyen tartalmat képvisel. Ezért ha az ellenzék más aspektusokat is, vélelmezem, bele fog venni, ahogy én magam is tervezem, akkor azt nem szabad úgy értékelni, hogy itt nemcsak a számokról meg nemcsak az auditálásról meg a könyvvizsgálásról és sok minden másról beszélünk, hanem igenis rendszerszinten, összefüggésében kell látni a dolgokat. De természetesen meg lehet tenni és én magam is megteszem azokat az észrevételeket és kritikákat, amelyek szorosan a lefektetett és leírt anyaghoz tartoznak, és ha már itt tartunk, azért jó lenne, ha valaki megválaszolná, hogy arról a 46,6 milliárdos maradványkeretről, amit kezel az NMHH, mikor tudjuk meg, hogy valójában azt mire használja. Mert körülbelül annak a feléről, 22 vagy 22-nél talán valamivel több milliárd forintról semmit nem tudunk, hogy az mire fordítódik, ki kezeli, ki mire használja, és azért lássuk be, 22  000 millió forint  finoman fogalmazok  nem kis pénz.

Brutális összegekkel találkozunk: az összköltségvetési kiadások tekintetében 95 milliárd, és ha ezzel párhuzamba állítjuk például a nézettséget, akkor, azt gondolom, a hatékony felhasználásról vagy a piacközpontú felhasználásról nem igazán beszélhetünk. Itt ki kell mondani a tényeket, hogy az NMHH lényegében a törvényi feltételeit is biztosítja annak, hogy az önök kormánypárti propagandája 0-24-ben sok millió ember agymosását szolgálja. Ez az igazság. Sokféleképpen lehet értékelni, sokféleképpen meg lehet közelíteni, de a lényeg mégiscsak ez. Tegyük fel egy NMHH esetében az alapkérdéseket: mi a hatóság elsődleges feladata? Nemcsak az, hogy törvényesen biztosítsa a működést és felügyelje annak munkájának mindennapjait, hanem sok minden egyéb leírt, önök által deklarált feladata is van. Én nem akarok végigmenni az összesen, de emeljük ki például a tisztességes verseny megteremtését. A mai magyar médiaviszonyok közepette van, létezik önök szerint tisztességes verseny? Mindenki egyenlő feltételekkel indulhat akár egy pályázaton, akár később, a működése során, legyen az egy vidéki frekvenciát megkapó kis rádió, városi televízió, bármilyen elektronikus sajtóorgánum, egyenlő feltételekkel rendelkezik? Mert papíron az NMHH-nak ez lenne a feladata, ez lenne a kötelessége, hogy ezeket a feltételeket biztosítsa.

(12.20)

Biztosítania kell és kifejezett feladata a jogkövető magatartás, amelybe beletartozik elsősorban a közmédia is. Lehet-e a közmédia esetében jogkövető magatartásról beszélni? Lehet-e az ő esetükben a legíratlanabb alapszabály betartatásáról vagy betartásáról beszélni? Hiteles, kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatás: igaz-e ez vajon akár az M1-re, akár a Duna TV-re, akár a közrádióra, vagy bármelyik, az NMHH alá tartozó sajtóorgánumra? Megfelel-e ennek az alapkitételnek, hogy hiteles, objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatás? Ismeri-e azt a nem is tudom, talán egy újságírás gondolatával eljátszó tizenéves gyermek, ha ő az szeretne lenni, ő már tudja, még tanulás és szakmai tanulmányok folytatása nélkül is, hogy van egy olyan alapelv, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Ez a közmédiumokban köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Önök biztosítanak egy olyan rendszert, egy olyan keretet törvényileg, no pláne anyagilag, amelyben gátlástalanul lehet naponta 0-24 órában hosszú évek óta hazudni. S amikor önök sem tudják a saját törvényeiket megkerülni, kizárólag egy négyévente bekövetkező országgyűlési választási kampányban adnak lehetőséget ellenzéki megszólalók részére ötperces időkeretben. Öt percük volt az ellenzéki pártoknak például az M1 választási programjában arra, hogy elmondhassák véleményüket, amelyet egyébként négy éven keresztül nem mondhattak el. Ez vajon megfelel-e a hiteles, objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás mértékének? S nézzék meg az önök által is leírt és ide beterjesztett számokat: mindezt ennyi pénzből. Belefér-e a hírhamisítás? S azok az emberek, akik elkövetik ezeket a galádságokat, amelyek egy tőlünk szerencsésebb történelmi fejlődésű ország esetében is kormánybukáshoz vezetnének, még Belső-Afrikában is bárhol.

Önök azokat az embereket, akik ilyeneket elkövetnek, nemhogy felelősségre nem vonják, hanem egyenesen fölfelé buktatják. Most nem mondok neveket, úgyis tudja mindenki, hogy miről és kikről van szó, de lényegében az önök kiválasztási szempontja kizárólag az Orbán Viktorhoz való lojalitás mértéke és minősége. Ez az egy szempont érvényesül a közmédia által betöltött szinte bármilyen szakmai státuszban; a szakmait most nagyon-nagyon sok és nagy idézőjelbe tettem.

Ha a magyar adófizetők pénzéből ennyi pénzt költünk erre, akkor fölmérjük-e azokat a társadalmi igényeket, de sokkal inkább társadalmi károkat, amelyeket ezen sajtóorgánumok elkövetnek? Ma még szerintem meg sem tudjuk becsülni annak a mértékét, hogy ez mi mindennel jár. Önök oly sokat hivatkoznak, sajnos csak szlogenek szintjén a keresztény-polgári eszmékre, a konzervatív gondolkodásra és értékekre  ez vajon visszaköszön a mindennapokban ezeken a csatornákon?

Vannak olyan értékteremtő műsorok, ahol igen. No de a hírek világa, ami alapvetően befolyásolja a mindennapjainkat, alapvetően befolyásolja a közéleti, politikai csatározások színterét, milyen mocskot zúdítanak önök az országra, egyébként a saját szavazóikra is? Hogyan befolyásolják a jövő generációit? Milyen politikai kultúrára szocializálják a ma még adott esetben nem választókorú fiatalokat, vagy éppen első választókat? Ide sikerült zülleszteni a magyar közmédiát teljes egészében.

Gondolta-e volna valaki, hogy adott esetben visszasírja az ezer sebből vérző korábbi ORTT működését és szakmai színvonalát, vagy azt a médiatörvényt, ami az önök médiatörvénye előtt még a Horn-kormány idején megszületett? Hát, az ehhez képest, és az a közéleti nyilvánosság, amit önöknek sikerült néhány évvel ezelőtt megalkotni, maga a szakmaiság csúcsa, és maga a makulátlan szakmai kivitelezés.

Amikor egy ilyen javaslatot behoznak, akkor nem lehet pusztán számokról beszélni, mert az alapvető kérdés az, hogy ezeket az irgalmatlan brutális összegeket mire és hogyan engedjük bármely hatóság vagy intézmény számára fölhasználni. Az önök álláspontja teljesen világos: hát, használják propagandára, használják adott esetben a legmocskosabb propagandára, ahol képviselőket, polgármestereket, képviselőjelölteket nyugodtan lehet olyan szinten karaktergyilkolni, ami már egy önmagára szakmai szempontból semmit nem adó bulvárba se férne bele, olyan szinten nincs köszönőviszonyban a valósággal. S erre milliárdokat költenek!

Amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, vajon nem úgy kellene-e feltenni a kérdést, hogy ez az irgalmatlan összeg vajon szolgálja-e azt a célt, amelyet papíron a törvényben, akár az Alaptörvényben és egyáltalán a szakma alapszabályai szerint kellene hogy szolgáljon, az objektív, hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást? Vajon nem fordítva kellene-e megtenni? Hogyha ilyen színvonalon működik a magyar közmédia, hogyha van egy hatóság, amely szerint itt minden rendben van, és ehhez még további emeléseket biztosít, mert már GDP-ben mérhető az az összeg, amit fölemészt az egyébként a nézettség tekintetében semmilyen szinten nem indokolt csatornák összessége, akkor vajon helyesen járunk-e el, ha itt csak számokról beszélünk, és azt mondjuk, hogy minden rendben van, mert auditálva lett, könyvvizsgálók megnézték, és a fölhasználás teljesen rendben? Nyilvánvalóan nem. Vagy akkor legyenek annyira bátrak, hogy mondjuk meg, hogy igen, vagy mondják azt, hogy igen, nekünk erre van igényünk, mi ezt a világot képzeltük, ez szolgálja a társadalom agymosását.

Mert legyünk őszinték: önök végig tudnak nézni egy híradót? Értem, hogy nem önökről lesznek karaktergyilkos néhány perces beszámolók benne, de őszintén, önkritikával nézve: végig tudnak nézni egy híradót? Végig tudják nézni a bármilyen sporteseményekkor a sportcsatornákon bejátszott egy perceket? Azok önök szerint megfelelnek a valóságnak? Nem akarom elhinni, hogy felnőtt, felelős emberek így járnak el. Hagyjuk a politikai részét a történetnek, persze hogy az a jó, ha politikailag rólunk kellemes hírek jelennek meg. De önök kitennék annak a gyermekeiket, unokáikat, nagyszüleiket, hogy kizárólag ebből az agymosodából szerezzék az információkat a valóságról, amely valóság köszönőviszonyban sincs a mindennapokkal? Ez egy virtuális valóság, amely ezen sajtóorgánumok összességében az emberek szeme elé tárul.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt kellene egyszer őszintén végiggondolni. S itt nem arról van szó, nem azt vitatja senki, hogy milyen a kormány megjelenésének meg a kormány által kiadott információknak az aránya. Persze, hogy az a legtöbb, ez minden kormány alatt így volt. Nem ezt vitatja senki. Még csak azt sem vitatja senki, hogy mondjuk, a kormányzó pártok által tartott sajtóesemények milyen arányban jelennek meg. A probléma ott van, hogy más nem jelenik meg. Hogy nem teljesül az az elemi feltétel, hogy ha van egy állítás vagy van egy politikai sajtóesemény, akkor annak mindig van egy másik oldala. Minden magára valamit adó országban, társadalomban, politikai rendszerben az a minimum, hogy két álláspont vagy adott esetben több álláspont megjelenik, ütközik, ő csak közvetít mint közmédia, csak a lehetőséget adja meg a tekintetben, hogy az emberek hozzájussanak azokhoz az alapvető információkhoz, amelyek onnan származnak, hogy ők éltek a választójogukkal és a parlamentbe küldtek X pártot, X frakciót vagy X képviselőt.

De ez az elemi feltétel, ez a nulladik lépés, amiről 2018-ban az Európai Unióban beszélni sem kellene, nálunk ez a nulladik feltétel nincs meg. A magyar közmédia lényegében úgy működik, hogy csak akkor és kizárólag akkor mehet be pártállástól függetlenül ellenzéki képviselő, amikor a ráadott vélt vagy valós mocskot kell magyarázni. S legyünk őszinték, bármelyik párt bármikor kerülhet abba a helyzetbe  ismerjük a politikában, egy hónap, egy év, két év is nagyon sok idő lehet , hogy ő van ellenzékben, és akkor a saját bőrén tapasztalja ugyanezt.

(12.30)

Nem arról van szó, hogy a kritikáknak vagy a véleményeknek nincs helye. Sőt! Pontosan annak lenne helye, csak nem olyan szinten, hogy az egyiknél az utolsó zárójeles megjegyzés is vezérhír, a másik politikai erő esetében pedig egy önökkel szemben elkészített szakmai program sem jelenhet meg még a kampányidőszakban sem, amikor egyébként a törvényes kötelezettségének kéne megfelelnie az adott sajtóorgánumnak.

Ez a szörnyű. Tehát amikor én vitatkozom, amikor kritikát fogalmazok meg, akkor arról beszélek, ami tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Higgyék el, ezt őszintén mondom! Én voltam főszerkesztője vidéki rádiónak, dolgoztam a piacon újságíróként, de soha nem mertük volna azt a színvonalat megengedni magunknak, hogy egyrészt nem kérdeztük meg a nekünk nem tetsző politikai erőt, másrészt nem számolunk be tényszerűen az általuk mondottakról. (Az elnök csenget.) Ezen kellene elgondolkodni, és annak fényében dönteni ilyen összegekről. Köszönöm szépen, elnézést, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem még egy kétpercesre lehetőséget, mert Nacsa képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni, aki azt állította néhány perccel ezelőtt, hogy az MTVA mikrofonja minden sajtótájékoztatóm előtt ott volt előttem, és miért kritizálom én az MTVA-t, hiszen ott voltak. Valóban ott voltak, nem is azt mondtam, hogy nem járnak el, én azt mondtam, hogy az, ahogyan és amiről beszámolnak, az nincs köszönőviszonyban a valósággal. Ön tart például egy sajtótájékoztatót adott esetben a lakástakarékok megszüntetésének belső hátteréről, elmegy oda egy sajtóorgánum, és azt fogja megkérdezni, hogy az ön miniszterelnöke vagy miniszterelnök-jelöltje  ha kampányról van szó  valóban tagja volt-e a Szürke Farkasoknak, és részt vett-e  nem tudom  a pápagyilkosságban. Ilyen szintet és ilyen színvonalat produkált az MTVA szinte összes munkatársa.

De tovább tudok menni. Ön azt is kérdezte, hogy miért nem fordulunk a Médiatanácshoz. Fordultunk, elég sokat  csak teljesen hatástalan. Ön szerint mennyire független egy olyan Médiatanács, amelynek az elnökét a miniszterelnök nevezi ki közvetlenül kilenc évre, három országgyűlési ciklust érintendő, és az összes tagja a Fidesz által kinevezett kolléga? Ön szerint ez egy független Médiatanács? Az őáltaluk elkövetett hazugságokért reklamálhatunk náluk. És most nyilván nem közvetlenül az őáltaluk elkövetett hazugságokról beszélek, hanem a felügyeletük mellett elkövetett hazugságokról. Ez a szörnyű.

De mit szóljunk a Magyar Távirati Irodához, amely olyan indokkal tilt le, konkrétan letilt sajtótájékoztatót, hogy személyeket érintett  most akkor gondolják végig, az elmúlt egy évben önök milyen sajtótájékoztatót tartottak, amely személyeket érintett , vagy azt mondják, hogy erről már beszámoltunk, és nem ismétlünk híreket?

(13.30)

A rezsicsökkentést, Sorost, a migrációt önök hányszor mondták el? Napi százezerszer. Ott nem volt probléma, ellenzék esetében probléma. Elnézést elnök úr! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a kormánypárti képviselőkhöz szólok. Önök rendre szeretik magukat a hős, a megmentő szerepében feltüntetni, akik egyedüliként védik az országot, egyedüliként védik Európát, sőt már a földgolyót is, hiszen Soros legújabb terve, hogy a tejúton keresztül hozza a bevándorlók millióit, és csak önök az egyetlenek, akik ez ellen fellépnek. (Németh Szilárd István közbeszólása.  Dömötör Csaba: Ez vicc akart lenni!)Ezzel szemben, és a viccet félretéve, 1956 kapcsán tegyünk fel egy alapkérdést arra vonatkozóan, hogy önök vajon kinek az oldalán állnak. Én nagyon örülök, hogy Rétvári államtitkár úr itt van, és szemlélteti az önök álságos politikáját. (Dr. Rétvári Bence egy Mansfeld Péter arcképét ábrázoló pólót visel.) Rétvári államtitkár úr minden év október 23-án vagy azt követően felvesz egy Mansfeld Péter-pólót, de akkor, amikor a Mansfeld Péterre halált kérő Mátsik György (Szilágyi György: Bizony!) esetéről kellene dönteni, akkor azt leszavazza. (Gréczy Zsolt: Így, így!  További közbekiáltás az ellenzéki padsorokból: Szégyen!  Zaj.  Dr. Rétvári Bence: Egy színpadon voltatok a szocikkal!) Ez az önök antikommunizmusa! Önök leszavazzák a lusztrációs törvényt, leszavazzák az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát (Dr. Rétvári Bence: Egy színpadon voltatok a szocikkal tegnap!), de itt virít az államtitkáruk Mansfeld Péter-pólóban. (Szilágyi György közbeszólása.) Gratulálok hozzá!

Tegyük fel azt a nem költői kérdést, de relevanciát, hogy 1956-ban a magyar szabadságharcosok milyen rendszer ellen harcoltak, és milyen rendszert szerettek volna. Csak néhányat idézek abból a bizonyos 16 pontból. Az ’56-os szabadságharcosok új választási rendszert követeltek, a gazdasági és adózási rendszer átalakítását, nyilvánosságot a külkereskedelmi szerződések tekintetében, a bérek felzárkóztatását, a bíróságok pártsemleges működését követelték, teljes vélemény- és szólásszabadságot, valamint tiszta és független sajtó-, vagyis médiaviszonyokat. Ha ezeket önök a mai politikájukkal összevetik, vajon kiknek az oldalán állnak? Az elmúlt 8 éves tevékenységük vajon kiknek az érdekében áll? Az ’56-os szabadságharcosok vagy az azt legyőzni kívánó Rákosi? Nem kérdés! Önök azt a bolsevik tempót diktálják már 8 éve, ami ellen verbálisan mindig kikelnek.

Ahogy 1956-ban a hatalom az ávót vezényelte a rádió, a hazugsággyáruk védelmére, úgy önök több száz rendőrt vezényeltek tegnap a Kunigunda utcába az MTVA-székház védelmére. De nincs is ezzel baj, csak megint a kettős mérce. Hol volt ez a rendőri tömeg, hol volt ez a rendőri aktivitás akkor, amikor az önök aktivistái, fizetett aktivistái, mert nyilván a válaszban majd elhangzik, hogy mi fizetett embereket vittünk oda… Nem! Mi soha nem fizettünk sem tüntetőknek (Nacsa Lőrinc: Zacskós pénz!), sem szavazóknak, sem pedig rongálóknak. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszólása.  Németh Szilárd István: A Szaszi majd szól, ha el kell kezdeni!) Önök és az önök által irányított rendőrség (Zaj.), az önök által irányított rendőrség hol volt akkor, amikor az önök fizetett emberei országszerte, nemcsak Budapesten, hanem az utolsó kistelepülésre is elmenve az óriásplakátokat tették tönkre, legyenek azok magántulajdonban, álljanak azok magánterületen, avagy sem? Akkor önök azt mondták és az önök rendőrsége is azt mondta, hogy ez a véleménynyilvánítás szabadságába belefér. Mi meg azt mondjuk, hogy a tegnapi nap minden egyes mozzanata a véleménynyilvánítás szabadságába belefér, függetlenül attól, hogy önök most nyilván másként fogják értelmezni mindazt, ami történt.

De ha már MTVA, az nem közszolgálat, ami ott történik. És ezt önök pontosan tudják. Ha megnézzük az önök tevékenységét, a rendőrség kivezénylésével, mit állapíthatunk meg? Többek között azt, hogy egy legitim, demokratikus kormány soha nem fél attól, hogy vitázzon, soha nem fél attól, hogy engedje vagy ne engedje a véleménynyilvánítást bárki által. Egy gyáva, illegitim kormány viszont fél. Gyáva szembenézni az igazsággal, gyáva az érvek ütköztetésére, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy azt megakadályozza. Ennek zászlóshajója ma már  idézőjelben  a „közszolgálatinak” gúnyolt pártpropaganda. Mert az, ami az MTVA-ban zajlik gyakorlatilag 8 éve 0-24-ben, az nem közszolgálatiság, nem objektív, nem kiegyensúlyozott és nem tényszerű tájékoztatás. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a saját virtuális valóságukat lefessék, és sok millió ember agyát mérgezzék ezáltal.

Éppen ezért nem véletlen, hogy tovább ehhez nem asszisztálunk, hogy bojkottot hirdetünk, és azt kérem, ezzel fordulok az ellenzéki képviselőkhöz, politikusokhoz és pártokhoz, hogy ne legitimálja senki, még csak látszat szintjén sem, ezt a gusztustalan hazugsággyárat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Vadai Ágnes: Nem nagyon járunk, be sem hívnak bennünket!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nikola Gruevszki ügyét  azt gondolom, finoman fogalmazok  példátlannak tartom az elmúlt évtizedek magyar politikatörténetében, és egyelőre a kormányzati kommunikáció inkább ezt alátámasztja, semmint cáfolja.Nagyon sok mindent lehet tudni, és nagyon sok mindent nem lehet tudni ebben a kérdésben. Amit tudunk, és ami egyelőre a sajtón keresztül szivárog a nyilvánosság irányába, az leginkább egy Z-kategóriás kémfilm nagyon rossz forgatókönyvének tűnik, és nevetnénk is rajta, ha ez nem Magyarországon és nem a magyar kormány közreműködésével történne.

Elhangzott itt női ruhában való határátlépés, magánrepülő, magyar diplomataautó és sok minden más vélt vagy valós tény, egyet azonban biztosan tudunk, hogy ez az elítélt bűnöző megérkezett Magyarországra, és lényegében a Miniszterelnökség ezt a tényt megerősítette. Viszont ha ezt a tényt megerősítette, ahogy a macedón hatóságok azt is kijelentették, hogy nincs útlevele ennek az úriembernek, akkor az is biztos, hogy jogellenesen érkezett Magyarországra. Akkor jelen állás szerint azt elmondhatjuk, hogy úgy fest, a magyar kormány feladta eddigi menekültellenes politikáját, és most végre befogad egy menekültet, a kommunikációjával szemben.

A probléma ezzel szemben csak az, hogy ez az úriember nem politikai üldözött, nem vallási üldözött, nem ipari katasztrófa elől vagy éppen háború elől menekül, hanem ez az ember az igazság elől, a börtönbüntetés elől menekült.

Ha hihetünk a Miniszterelnökségnek, akkor önök ezt az embert befogadják. Noha azt állítják, hogy pusztán jogi kérdésként vizsgálják és tekintenek erre az ügyre, az azonban megállapítható, hogy ez nem igaz, hiszen ha jogi kérdésként tekintenének erre az ügyre, akkor ennek az embernek a tranzitzónában lenne a helye. Ugyanis a magyar jogszabályok és minden olyan nemzetközi szerződés, amit ezzel kapcsolatban Magyarország ratifikált és aláírt, nem írja elő sehol, és nem ad lehetőséget arra, hogy valami különleges elbánásban részesüljön ez az illető akár egy követségen vagy bármilyen hatóság előtt letett szándéknyilatkozattal, akár máshogy. Ha nincs útlevél, akkor neki bizony a határ mentén a tranzitzónában a helye, és ott kell kivárnia a menedékjogi eljárást.

Arra nagyon kíváncsi lennék, és jó lenne, ha válaszolnának, hogy a magyar kormány vagy a magyar kormány parancsára a magyar hatóság vagy hatóságok milyen szerepet játszottak ebben az ügyben, például a határátlépés kérdésében. Ha rekonstruálni akarjuk az eseményeket, akkor Macedóniától Albánián, Szerbián, Montenegrón keresztül nagyon sok ország nagyon sokféle határátlépése felmerül, de egy biztos, hogy a magyar kormány ebben valamilyen szerepet játszott. Erre lennék elsősorban kíváncsi, hogy mely minisztérium a felelős, mely minisztériumban ki és kinek adott parancsot arra vonatkozólag, hogy ezt az embert így hozzák át. Felmerülhet a külügy szerepe, felmerülhet a Belügyminisztérium szerepe, de felmerülhet a Miniszterelnökség szerepe is. Szerintem az önök elemi érdeke, hogy ezt mielőbb és egzakt módon tisztázzák.

Harmadik országbeli bukott diktátorok menekülnek így, egymástól egymásig. Tényleg ebbe a sorba akarnak tartozni? 2011-ben így fogadta be a bukott tunéziai diktátort ibn Abdul-Aziz Szaúd-Arábiába. Pontosan ugyanez volt a kronológia: ha valahol valami kényelmetlenné válik, adott esetben börtönbüntetés fenyeget, akkor megyek a haverokhoz, mert az adott esetben a saját jogszabályait felülírva is segíteni fog. Én nem gondolom, hogy Magyarországnak Európa közepén ebbe a sormintába kellene illenie, amit láttunk akár Latin-Amerikában, akár Afrikában vagy a Közel-Keleten különböző diktatúrák esetében.

Látható, hogy nem jogi ügyként kezelik, hanem politikai ügyként. Viszont ha politikai ügyként kezelik, akkor azt gondolom, az a felelős politikai hozzáállás, ha betartjuk elsősorban saját jogszabályainkat, másodsorban kölcsönös kiadatási egyezményünk van Macedóniával. A macedón hatóságok fordultak a magyar kormányhoz, hogy ezt az embert adják ki neki, hogy letölthesse jogerős börtönbüntetését két évre. Erre a kőkemény kérdésre szeretnék nagyon egyértelmű és nagyon egzakt választ kapni, lehetőleg sorosozásmentesen. Tényleg azt gondolom, hogy a saját szavazóikat, Magyarország állampolgárait tisztelik meg azzal, hogy ha ebben a példátlan botrányban egyértelmű, normális állást foglal a kormány.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Maradva a témánál, de egy egész más kontextusba helyezve, örülök, hogy itt van Rétvári államtitkár úr, aki a tegnapi napon egy nagyon fontos megemlékezés keretében azt találta mondani, hogy csak az lehet igazi demokrata, aki antikommunista. Ezen mondat alapján, azt gondolom, vizsgáljuk meg azokat az eseménysorokat, nem külön, hanem mint egy logikai láncolat, hogy hová is tart ez az ország, hová is kormányozzák önök, és vajon mely szövetségi rendszerekbe illeszkedik mindaz, ami az elmúlt időszakban történt. Az elmúlt öt napban több olyan botrány is kirobbant, ami nem az elmúlt napokban történt, hanem az elmúlt években, de mind a 2014-től zajló időszakban. Elsőként kaptuk a hírt, hogy 2014-ben Bassár el-Aszad szír diktátor pénzemberét egy orosz letelepedésikötvény-irodán keresztül sikerült menedékhez, letelepedési kötvényhez juttatni úgy, hogy egyébként négy nap alatt sikerült átmennie a magyar nemzetbiztonsági átvilágításon.

Kronológiailag ezt követve 2016-ban történt az eset, két orosz fegyverkereskedőt amerikai segítséggel lepleztek le, és a Terrorelhárítási Központ fogta el őket. De az amerikai, a NATO szövetségi rendszeren belüli kérelemmel ellentétben Magyarország nem az USA-nak szolgáltatta ki a két orosz bűnöző fegyverkereskedőt, hanem Oroszországnak.

Aztán most itt van a napokban Gruevszki ügye, aki ellen most már nemzetközi elfogatóparancs van, és Macedónia kéri egyébként a szokásjognak és a két ország közötti egyezménynek megfelelően a kiadatását. Magyarország ennek nemhogy nem tesz eleget, hanem furcsa körülmények között, de mégiscsak menedéket ad egy körözött bűnözőnek, tisztelt képviselőtársaim. Lehet itt mindenféle különleges elbánásra hivatkozni, azért valljuk be őszintén, köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt ítélték jogerősen el saját hazájában.

Magyarország ezt semmibe véve természetesen megadta a politikai parancsnak önmagát, és csak tippelhetünk, hogy vajon a politikai parancs honnan érkezett. De hogy mennyire zavar van a rendszerben, államtitkár úr itt már néhány ellenzéki képviselőtársamra hivatkozva belement a múlt heti nemzetbiztonsági bizottsági ülés részleteibe. (Kontrát Károly: Nem mentem bele.) Én ezt annyival egészítenem ki, tisztelt államtitkár úr, hogy én azt értem, hogy a menekültügyi hatóság nem adhat ki senkiről személyes adatot. Azt azonban továbbra is firtatom, hogy akkor vajon az önök egyik szennyportálja, a Magyar Idők hogyan számolhatott be tételesen, részletesen a legapróbb információkat is a közvélemény elé tárva Gruevszki menedékkérelmével kapcsolatban.

Hogy mennyire zavar van a rendszerben, nem elég, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság még el sem kezdődött, a Magyar Idők már kész tényként hozta azt az ítéletet, ami egyébként elvileg órákkal később született meg. De menjünk tovább! Pintér Sándor, ahogy ön mondta, a belügyminiszter úr valóban megjelent a másnap összehívott rendkívüli nemzetbiztonsági bizottsági ülésen, csakhogy tájékoztatást nem adhatott, mert az elmúlt tíz évben először fordult az elő, hogy a fideszes többség nem szavazta meg a napirendet, így miniszter úr nem számolhatott be érdemben. Úgyhogy ezt ne tekintsük lezártnak ilyen értelemben.

De az igazi kérdés az, hogy vajon hová tartozunk. Vajon ki az, akinek önök még nem üzentek hadat. Itt megemlíthetném a NASA-t, mert oda még nem sikerült hadat üzenni, de az ENSZ-nek, az EU-nak, a NATO-nak ezen ügyek mentén lehet a legjobban megvilágítani, hogy már mindenkivel harcolunk, mindenkinek hadat üzenünk, és kíváncsian várom, hogy vajon ebbe a sorba ki fog még illeszkedni.

És akkor itt térnék vissza arra az idézetre, amit a Mansfeld Péter pólójával ellátott ruhadarab koronázatlan királya, már ami a parlamenti viselés számát illeti, mindenképp Rétvári államtitkár úr…  ő azt mondta, hogy az lehet csak igazi demokrata, aki antikommunista. Akkor ezen ügyek mentén kérem, tegyék fel maguknak a kérdést, önök hová tartoznak vajon, akár szövetségi rendszeren belül vagy azon kívül. Tegyék föl maguknak azt is, hogy az-e az igazi demokrata, aki kommunikációját tekintve antikommunista, vagy az-e az igazi demokrata, aki a látszatára sem ad annak, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy kommunista.

Mert önök sajnos pontosan azokat a módszereket használják, és pontosan úgy viselkednek, mint egy kommunista. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden: a Jobbik természetesen támogatja ezt a javaslatot, ahogy az ezt megelőző törvényt vagy megalapozó törvényjavaslatot is. Egyetlenegy dolgot szeretnék tényleg építő jellegű kritikával megfogalmazni, és egyáltalán nincs semmiféle szurkálódási szándékom. Ha visszagondolunk, és elsősorban azok a képviselők, akik legalább 2010-től tagjai voltak az Országgyűlésnek, az egész egyházügyi, addig is kaotikus és nem jó törvényhez 2011-ben nyúltunk először emlékeim szerint, és tényleg a szándékot értve és a célokat elfogadva, maga a módszer és az eszköz, ahogy azt próbáltuk hosszú éveken keresztül vagy próbálták önök hosszú éveken keresztül megvalósítani, az katasztrofális volt. Lényegében, ha belegondolunk, 2011-től számos verzió látott napvilágot, számos általános vitát, részletes vitát, szavazásokat folytattunk le, és ha nem is túlzok, 8 év kellett ahhoz, hogy egy olyan javaslatot fogalmazzunk meg egy ilyen ügyben, ami tényleg a lelkiismereti és vallásszabadsáról szól, 8 év kellett ahhoz, hogy lényegében szinte azt az egy-két tartózkodást nem számítva nagy többséggel elfogadja az Országgyűlés egy olyan ügyben, ami valóban pártállástól független, kortól, nemtől, sőt vallástól független, de mégis egy nagyon fontos dolog.

Én azt szeretném kérni és naivul tanácsolni a jövőben, hogy az ilyen jellegű kérdéseknél, amelyek tényleg messze vannak a pártpolitikától, és nagyon nehéz még hajánál előrángatva is belevinni olyan vitákat, ami nem méltó hozzá, ebben szerintem nyugodtan lehet a konszenzus érdekében és a mielőbbi siker és jobbító szándék érdekében közös nevezőre jutni, és nem szégyen sem elfogadni, sem meghallgatni az ellenzéki javaslatokat, hiszen számos módon megfogalmaztuk az előző javaslatnál is, az azt megelőző javaslatoknál meg pláne, hogy mennyire méltatlan az például egy vallási közösség vagy egyház esetében, hogy országgyűlési képviselők szavazzanak egyáltalán a létükről és a sorsukról. Akkor nem hallgatták meg, később természetesen sok okozat vezetett oda, hogy ez mégis kikerült, és hála istennek most már eljutottunk oda, hogy ilyenről nem beszélhetünk, és végre van egy olyan javaslat, ami azt gondolom, hogy mondjuk úgy, a körülményekhez képest megfelelő módon szabályozza ezt a kérdést, noha nem könnyű, és biztos, hogy évekkel később újra hozzá kell majd nyúlni, és nem azért, mert ez rossz, hanem egyszerűen majd az élet meg a gyakorlat felülírja a jelenlegi szabályozásokat.

Természetesen fogjuk támogatni ezt a javaslatot, de én tényleg azt kérem, hogy a jövőben az ilyen jellegű kérdéseknél sokkal inkább hallgassuk meg egymást, és nem kell 8 év egy jó törvény elfogadásához, hanem néhány hónap is elég. Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A sajtóban a közelmúltban napvilágot látott, sőt megrengette az az ausztriai eset, amely lényegében előrehozott választásokat eredményezett, és az alkancellár lemondását eredményezte, amelyben  mint mindenki előtt ismert  egy vélelmezhetően titkosszolgálati eszközzel vagy eszközökkel megrendezett és kivitelezett akció keretében az alkancellár úr azt találta mondani, idézem szó szerint: Heinrich Pecina egy olyan befektető, aki az elmúlt 15 évben minden magyar lapot megvett és előkészített Orbán Viktornak. Eddig az idézet. Ennek következtében, ami történt, azt mindenki látta, hallotta, olvasta, nyilván, ha a magyar diplomácia tette a dolgát, akkor tőlünk sokkal inkább jól értesült. De ami a lényeg, hogy az osztrák politikuskollégák csak beszélgetnek, ha úgy tetszik, ötletelnek egy olyan esetről, amely ha nem is száz százalékban úgy, ahogy ott elhangzott, de Magyarországon megtörtént.

Az, hogy nálunk ez megtörtént, azért finoman fogalmazva is kérdéseket vet föl, és most nem pártpolitikai minőségemben szeretném önt kérdezni, és ön által a kormányt, hanem mint a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke, és majd kitérek rá, hogy miért. Azért ha külföldi segítséggel az egész médiarendszert jelentősen befolyásoló, átrendezendő üzlet köttetik, akkor azt gondolom, hogy a magyar kormány és a miniszterelnök úr legitimációja érdekében érdemes tisztázni azokat a kérdéseket, hogy vajon ő személyesen avagy más, mások által lényegében miről beszélt ezzel az úrral, kapotte hozzá külföldi támogatást, ne adj’ isten, ami a legrosszabb, osztrák mintára készülhetette adott esetben ilyen felvétel, hiszen akkor a magyar kormány nagy bajban van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami az önálló döntését illeti. Várom érdemi válaszát. Majd folytatom. (Taps a Jobbik soraiban.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Valóban a Nemzetbiztonsági bizottság elnökeként jogom lenne ilyen iratokat tanulmányozni, csak lehetőségem nincs (Derültség a Jobbik soraiban.), ugyanis a kérdés az irányú, hogy amikor orosz befolyásról beszélünk, akkor azt szeretném hangsúlyozni, hogy a paksi beruházás elég tisztázatlan még az ellenzéki képviselők, az arra jogosult ellenzéki képviselők előtt is, ezért mindig fölmerülnek ilyenkor azok az aggályok, hogy vajon egy ilyen konstrukciónak mi lehetett az ára. De én nem ebbe az irányba akartam elvinni, hanem ha valóban ennyi lenne a történet, ahogy ön elmondta, hogy lényegében itt néhány úriember alkoholos befolyásoltság alatt beszél mindenfélét, akkor hogyan fordulhat elő, hogy már megtörtént modellként hivatkoznak egyrészt a magyarországi eseményekre; de ami sokkal fontosabb, hogy én megkíséreltem azt, amit ön az imént javasolt, én összehívtam törvényesen, szabályszerűen a Nemzetbiztonsági bizottságot, és bár a kormánypárti képviselőknek joguk van részt venni avagy nem részt venni, ez egy dolog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az azonban már minden határon túlmegy, hogy a titkosszolgálatok a nemzetbiztonsági törvényt megsértve nem jelennek meg egy ilyen esetben. Na, ennyit a lehetőségek tanulmányozásáról. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a tényleges mondandómat elkezdeném, úgy is, mint a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke, elsőként én is szeretném kifejezni köszönetünket, nagyrabecsülésünket és elismerésünket azon szakemberek és hatóságok részére, akik a dunai hajókatasztrófa mentési munkálataiban részt vettek  példaértékű, amit végeztek. Rátérve pedig a konkrét mondanivalómra: egy ország kihívásait és lehetőségeit nagyon sok minden alakítja, adott esetben veszélyezteti, ilyen például a bevándorlás, de ilyen az elvándorlás is. Szeretnék most ezen a szemüvegen keresztül néhány adatot megosztani önökkel, ez még viszonylag friss, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivataltól kaptam meg ezeket az adatokat.

Nem a különböző letelepedési, állampolgársági és egyéb kérelmeket szedte össze, hanem kizárólag a munkavállalás céljából benyújtott tartózkodási engedélyek számát. 2017-ben ilyen munkavállalási célú tartózkodási engedély 18 ezer volt összesen Magyarországon  kerekítek az egyszerűség kedvéért , 2018-ban már 46 ezer, és most, 2019-ben, csak az első hónapban több mint 9 ezer. Zömében  nem kaptam kérelmem ellenére teljes bontást, de zömében  Ukrajnából, Szerbiából, Kínából, Vietnamból, Koszovóból, Indiából, Törökországból és hasonló térségekből érkeznek ezen munkavállalók.

Önmagában az, hogy 72 ezer, sőt kerekítve 73 ezer munkavállaló érkezett Magyarországra bő két éven keresztül, nem kellene hogy problémát jelentsen, sőt úgy is nézhetnénk, hogy ha a gazdaság oly mértékű, hogy már a hazai munkavállalók nem képesek azt betölteni, akkor ez egy pozitív érték is lehetne. Ha azonban jobban megvizsgáljuk a magyarországi helyzetet, akkor nem erről van szó. Azt látjuk, hogy mivel sok százezer magyar  nyilvánvalóan és döntő hányadban egzisztenciális problémák és megélhetési gondok miatt  elvándorolt Magyarországról Nyugat-Európába vagy a világ más tájára, a magyar gazdaság keleti, közel-keleti térségekből próbálja ezt a munkaerőhiányt feldolgozni vagy feltölteni. Ez azonban egy nagyon súlyos problémára is rávilágít.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a magyar fiatalok, szakmunkások, diplomások, a magyar emberek egzisztenciális okokból mennek külföldre, akkor az ő hazacsábításuk és az ő helyben tartásuk elsősorban béremelésekkel kellene hogy következzen, elsősorban az anyagi biztonságot kellene megteremteni számukra. Ez azonban nincs így. És ha ezen logika mentén megyünk tovább, akkor azt látjuk, hogy éppen ezek a Keletről és ki tudja, honnan érkező vendégmunkások azok, akik garantálják azt, hogy a magyar bérfelzárkóztatás ne legyen oly mértékű; szeretném hangsúlyozni, hogy én nem vitatom el, hogy az elmúlt években voltak béremelések, történtek bérfelzárkóztatások, azonban amit én kritizálok, az a béremelések mértéke. Ha azt vesszük alapul, az látható, hogy nem elégséges.

Emlékszem, amikor a Jobbik a béruniós kezdeményezését megkezdte és úgymond nyilvánosságra hozta, nagyon sokan megmosolyogták  elsősorban a magyar kormány is. Megmosolyogták, hogy ez egy teljesen lehetetlen küldetés és nem kivitelezhető, ma pedig már ott tartunk, hogy az Európai Bizottság maga foglalkozik érdemben ezzel a kérdéssel.

Én azt kérném a legnagyobb tisztelettel önöktől, hogy álljanak ennek mint Magyarország felelős kormánya az élére. Álljanak az élére annak a kezdeményezésnek, hogy az Európai Unión belül az integrációra szánt pénzek, pályázatok, kohéziós alapokból felhasznált összegek mily módon tudnak a magyar bérfelzárkóztatásra, akár a kis- és középvállalkozások adókedvezménye mentén, akár más módon a magyar bérek felzárkóztatására menni. Mert ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot  és nyilvánvaló, hogy ez nem megy egyik napról a másikra , akkor egyáltalán nem túlzó azt elmondani, hogy akarva vagy akaratlanul, de egyfajta népességcsere zajlik Magyarországon. Egyrészt vannak az egzisztenciális okok miatt elvándorolt tömegek, másrészt meg vannak az olcsó munkaerőként bevándorló tömegek.

És azt gondolom, hogy ha ezeket komolyan vesszük, akkor ezt a kezdeményezést elvitatni nem lehet, önöknek pedig nem lehet más feladatuk, mint hogy ennek az élére álljanak, mert az Európai Unióban egyre többen foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és ha komolyan gondoljuk Magyarország ilyetén megvédését és a magyar fiatalok boldogulását, akkor ennek önök kell hogy legyenek a zászlóvivői. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(9.50)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Az NHB bank esete mindenki előtt ismert. Én most nem a szakmai hátteret és az egyéb történéseket szeretném feszegetni, hanem sokkal inkább a károsultak dolgára, illetve a jóérzés és a politikai következmények nélküliségre lennék kíváncsi.Ön mint az MNB elnöke, ön mint az a személy, aki a legfőbb felügyelője és felelőse a kereskedelmi bankok hátterének, illetve történéseinek, rendben találjae azt, hogy egy olyan kereskedelmi bankból, amely elképesztő kiváltságokat, támogatásokat élvez az ön vezette Magyar Nemzeti Bank részéről, például az ön rokonai, szintén az ön közeli hozzátartozói, a sajtóhírek szerint, vagyis gyermekei a bank bedőlése előtti napokban  hogy a bedőlés minek a következménye, szakmaiatlanságe vagy egyéb más eset, ezt most nem szeretném firtatni, a másikat azonban igen  kiveszik az ott tartott értékeiket.

Ez önmagában, hiába a BRFK nyomozás iránti elutasító állásfoglalása  nem jogászként, hanem egyszerű laikusként, aki tud olvasni és tudja értelmezni szavakat , kimeríti a Btk.-ban a bennfentes kereskedelem címet. Azt gondolom, önnek itt felelőssége és dolga van.

(15.50)

Kerülve minden személyeskedést, ön szerint rendben vane az, hogy egy ilyen esetben éppen az önhöz köthető és az ön családjához tartozó személyek élnek vissza olyan információkkal, amelyek segítségével vagyonukat menteni tudják, míg mások tömegével bukják el a megtakarításaikat? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Kíváne és tette már bármilyen lépést az MNB-n belül, hogy vajon ezeket az információkat ki adta ki, és ha igen, hol tart ez az eljárás? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az én kérdésem leginkább arra vonatkozott, hogy valóban igaze az, hogy az MNB részéről vagy munkatársai közül valaki vagy valakik információkat adtak többek között az ön családtagjainak is, hogy baj van az NHB-nál, és lehetőleg minél előbb vegye ki a pénzét. És ha történt ilyen, azt vizsgáltae ön, hiszen ön a MNB vezetője, azt vizsgálták-e, és milyen lépéseket tettek, hogy annak a munkatársnak a személye felfedésre kerüljön, adott esetben pedig eljárás elé kerüljön. És pont most azért szörnyű ez, mert amikor a Ház falain kívül olyan devizahitelesek tiltakoznak és tüntetnek, akiknek érdemben sem az MNB, sem a magyar kormány, sem semmilyen más szerv nem tudott segíteni, azt látjuk most már sokadjára, a Quaestor esetében is és most az NHB bank esetében is, hogy vannak az egyenlők között egyenlőbbek, akik a törvények fölött állnak, akik rendelkeznek olyan információkkal, amivel saját értékeiket minden esetben ki tudják menteni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)